Nem mondanám, hogy túl szépen gondolsz rám azok után, ami történt... házasok voltunk, az egyetem alatt jöttünk össze, és láss csodát, olyan tökéletesnek éreztük a kettőnk közötti köteléket, hogy rövid idő után házasságra adtuk a fejünket. Két gyerekünk is született, akiket ma már te nevelsz Brüsszel népes belvárosában...
Elváltunk. Hogy miért? Az ok egyszerűnek tűnik. Megcsaltál. Ennek az oka már valamivel bonyolultabb. Nem figyeltem rád. A munka magába szippantott, hiszen ki mondta, hogy ügyvédnek lenni könnyű? Ezt csak tetézte az, hogy jó pár előadást vállaltam be a főiskolán. Ott ismerkedtem meg Ebony-val. Annyira más volt mint te... rögtön elcsavarta a fejemet. És erre egy idő után te is rájöttél, főként miután találkoztál vele. Az irodámban. Meglátogattál, és ott találtad velem, Arisztotelész elképzeléseit vitatva. Kedves voltál vele, de amint távozott, lecsapott a villám. Már értetted, miért járok ritkábban haza, és miért lettem tökéletesen semleges veled kapcsolatban. Ezután kezdtél el te magad is félrekacsintgatni.
A válásunk után alig találkoztunk, főleg mióta Amerikába jöttem, és te ott maradtál Európában. Azonban sok minden történt azóta... a férfi, akivel viszonyt kezdtél, ott hagyott. És mi mindenben hasonlóan gondolkodunk... valamit valamiért... ezért döntöttél úgy, hogy követsz. És ha a te életed miattam ment tönkre, hát tönkreteszed az enyémet is.

|| Nem szerelmi szálat terveztem a hölggyel, ellenben annál izgalmasabb és eseménydúsabb játékot. Minden mást tudunk egyeztetni, Ebony-val együtt várjuk!