Amit a külső takar...

Első ránézésre senki sem mondaná meg, hogy milyen is valójában a természetem. Talán az az első gondolat ami bárkinek is beugorhat, hogy egy kedves csinos lány, de ez elég nagy tévedés. Önző, manipulatív, gonosz, elszánt és még sorolhatnám a legfőbb tulajdonságaimat, de minek? Ebből már úgyis kiderül, hogy nem ajánlatos kikezdeni velem. Világ életemben talán egy-két ember volt akiben ténylegesen megbíztam, vagy még annyi se.
Nem mondanám, hogy az átok kiváltása után lett ilyen a természetem hiszen gyerekkorom óta megmutatkozott rajtam az önzőség és a gonoszság, de azt hiszem ez családi vonás. Ha gyenge és érzelmes lettem volna talán már nem is élnék. Mert mint tudjuk a gyengék hamar az élet csapdájába eshetnek, de aki nem enged az érzelmeinek és nem bízik meg akárkiben azé a mások feletti hatalom. Ezekből adódóan nem is volt barátom, csak egy legjobb barátnőm volt, de évek óta nem láttam már, azóta nem is próbálkoztam keresni őt....Igazából értelme nem lett volna.
Külsőleg hosszú barna általában göndör hajam van és nagy barna őzike szemeim. Azt mondják, hogy a szem a lélek tükre, de ez elég nagy hülyeség az élő példa én vagyok arra, hogy a szerény szempár egy önző hatalommániás nőt takar.
Követem a divatot is. Ezért adok is magamra, de elég ha rám nézel és máris látod az összképet.

The story of my life

1989. júniusában láttam meg a napvilágot egy esős napon Atlanta-ban. Gyerekkoromban sosem voltam elkényeztetve, de ennek ellenére azt hiszem mindenem megvolt amire egy magamfajta lánynak szüksége volt. Egészen kicsi koromtól kezdve tisztában voltam azzal, hogy a családban öröklődő a vérfarkas gén. Őszintén szólva eleinte nem hittem apám meséiben, de aztán minden világossá vált és fűtött a vágy, hogy én is ilyen lehessek. Lehet, hogy beteges dolog ez az életcél, de nekem mindig is fontos volt a hatalom és az erő. Anélkül sehol sem lennék. Tanulmányaim során is fontos volt a mások fölötti uralkodás amiben segítségemre volt az én egyetlen nővérem Charlotte.. Tartottak tőlünk, féltek, hogy tönkretesszük őket. Na, persze emiatt rossz szemmel is néztek ránk, de senki sem merte felvállalni a véleményét.
Viszonylag hamar 16 éves koromban váltottam ki az átkomat amikor egy nagyszájú ribanc a kelleténél jobban kiakasztott és balul sültek el a dolgok. Persze sosem derült ki az eset, de nem is bántam, hogy megtörtént, hisz megkaptam amit akartam. Hatalmat...
Még akkor tinédzserkoromban ismertem meg Sean Willinghamat aki úgyszintén vérfarkas volt. Eleinte csak barátok voltunk. Már csak azért is mert ugyanolyan volt mint én. Szabad akaratú aki falta az életet és elsöpört mindenkit az útjából, ezért is találtam meg vele a közös hangot. Feltűnően sok időt töltöttünk együtt, és a barátság lassan szerelemmé vált, de egy évnél tovább nem élvezhettem tovább a románcot mivel családja lemészárlása után teljesen megváltozott. Mintha a saját maga ellentétévé vált volna. Egy gyenge befolyásolható senkivé. Emiatt hamar meg is romlott a kapcsolatunk és ő el is hagyta a várost. Helyileg Mystic Fallsba ment.
Egy ideig csak rágódtam az egészen és az okokat kerestem, de aztán megelégeltem a tehetetlenségemet és nem túl sok reményt fűzve ehhez az egészhez utána mentem. Eleinte azt hittem, hogy ez a város csak egy unalmas kis porfészek, de hamar kiderült, hogy nem. Ugyan Sean-t megtaláltam, de a szíve már másé volt és ezt nem tudtam elviselni. A barátnője Aurora is vérfarkas génekkel volt megáldva, de szerencsémre félt az átoktól és ezt és a nővérem segítséget kihasználva aki vámpír lett rávettük, hogy öljön meg egy embert. A tervem sikerrel zárult, de Sean továbbra sem enyhült meg irányomba, de itt még korántsem ért véget ez a játszma. A java még hátra van.

Elfogadva!