Nem sokkal később ismét fordított a helyzetünkön, hogy újra ő lehessen felül. Nem tiltakoztam, sőt hagytam magam, mivel teljesen megbíztam benne. Ő is csókolgatni kezdett, ahogyan én az imént, csupán ő a homlokomtól kezdte.. Ahogy haladt lefele én egyre forróbbnak éreztem a testem, már-már tüzeltem a rám törő vágyak tengerétől. Derekamhoz érvén, picit felemelkedett és kérdő szemekkel mért végig, mire én komolyan fogalmam sincs miyen arcot vághattam, de tiltakozást semmiképpen sem olvashatott le róla. Ez egyértelmű, hisz ha akarnék se tudnák ellene tiltakozni. Csupán őszinte, tiszta szerelmet és vágyakozást éreztem iránta. A kezei érintésére a hideg kirázott, persze csakis a szó legeslegszebb értelmében lettem libabőrös. Hihetetlen, hogy mit ki nem hoz belőlem ez a férfi.. akire már oly régóta vágyom tiszta szívemből.

Hogy hagytam magam, az egy enyhe kifejezés lett volna, arra amiként felettem helyezkedett ez az angyal, és úgy tüzelt fel engem egyre jobban és jobban, miként álmodni is alig mertem, vagy tán nem is mertem, hisz ilyen csodálatos élvezet eszembe sem juthatna magamtól, effélét csakis és kizárólag Ő tud alkotni, csak Ő képes belém ültetni ilyen érzetet. Hogy meghalnék, ha abbamaradna, és bármit megtennék, hogy örökké tartson, hogy eladnám a szívem egyetlen érintéséért, és eladnám a lelkem egyetlen csókjáért.
Ám ahogy ajkai egyre lentebb kezdtek haladni a testemen, nem bírtam, úgy éreztem megőrülök, ha tovább "kínoz", s ha én tovább maradok így, ezért kezeim megküzdve a mozdulatért, felemelkedtek, és teste köré simultak, hogy magamhoz húzva, ajkaira csókoljak, és közben gyöngéd hevességgel fordítsam vissza magam alá, én kerülvén föléje. Lágyan hajoltam homlokához, és csókoltam meg. Majd csókoltam tovább, előbb orrának hegyét, aztán száját, majd az állát. És haladtam tovább. Nyakára csókoltam, majd tovább lefelé, le a mellei közt, és a hasán. Mikor elértem a derekát, felemelkedtem kissé, és kérdő szemekkel néztem fel Rá. Kezem simult lassan, finoman, érzékien lábai közé, teste gyönyörének központjához, lágyan kérve bebocsátást ajkaimnak, ha szeretné, ha kívánja, vagy ha nem, hát a másik bebocsátást, melyért feszült ágyékom is, de Katie kielégítése minden vágyamon feljebbvaló kívánalom volt szívemben.

- Milyen igazad van.. - néztem rá elismerően, nem, ez inkább a szerelmes nézésem volt. Hiszen le sem tagadhatnám, hogy ez a férfi teljesen levett a lábamról. Fülig bele estem, ahogyan Ő is teljesen odáig volt értem. Ezt egyetlen pillantásából is bármikor megállapíthatnám. Ahogyan rám nézett, már a pillantásától is pillangók kezdtek el verdesni a gyomromban, nem beszélve arról, hogy az egész testem bizseregni kezdett egyetlen érintésére. Ez már nem szerelem, hanem annál sokkal több. Sors vagy végzet, de az már túl csöpögősen hangzik, különben is ezek a szavak inkább illenének egy szappanopera nyálas jeleneteibe, vagy jelen esetben pont hogy helytállóak lennének?
Éreztem egyre jobban emelkedő férfiasságát magam alatt, nem beszélve arról a nyögésről, amit hirtelen támadt mozdulatom végett szakadt fel belőle. Ezek csak még inkább ösztönöztek a tetteim folytatására.. Csókjaim bókjai hallatán egyre lennebb haladtak, felfedező utat téve izmos felsőtestének minden négyzetcentiméterén, hogy még véletlenül se maradjon ki egyetlen pici helyecske sem. Óvatosan harapdálni kezdtek a mellbimbóit, lassan, őrjítően téve ezt, hogy közben a reakciójára is figyelhessek. Egy pillanatig elidőztem a verekedés nyomán maradt sérüléseinek nyomain, amiből már alig látszott valami, de nem igazán zavartattam magam, nyelvem hegyét végigsimítottam a hegének hátramaradt körvonalain.

Kifejezetten szerencsésnek, sőt mi több, mondhatni kivételesnek éreztem magam. Szerencsésnek... nem is jó kifejezés. A VILÁG legszerencsésebbikének éreztem magam. Hogy nem csak hogy egy ILYEN csodálatos nő van velem, de ráadásul hogy pont Ő, pont Katie... Akiben annyi báj, annyi kellem, annyi tökéletesség, és varázslat volt... aki szép, és mesés, és... egyszerűen álmaim mesebeli asszonya. Akit úgy szeretek, hogy a kedvéért parázson járnék, tűzoszlopba állnék, hegyeket másznék, és szakadékokat repülnék át... De ha lenne, a hétfejű sárkányt is levágnám a becses, és csodálatos lényének kedvéért, életéért, biztonságáért, és még mi mindenéért... Nem voltak szavak, melyek felértek hozzá, és nem voltak, melyek felértek az érzéshez, melyet kiváltott belőlem. Szerelem... szép szó, de meg sem közelíti azt amit érzek feléje.
- Nem, szerelmesek vagyunk - váltam el egy egész pillanatra teste kényeztetésétől, és néztem a szemeibe. Amik úgy elbűvöltek, hogy nem is tudtam elfordítani a fejem másfele, maradtam ott.
Talán ezért, talán másért volt, hogy egyik pillanatról a következőre, Katie mozdult, és hagytam magam, így nemsokára már Ő került énfölém, és meg kell mondanom, amint az ölembe ült... ahh, na most ember legyen a talpán aki nem nyög egy kiadósat az érzésre. Egyszerűen hihetetlen mámor volt, már ez is, feszítő, gyötrelmes, de csodálatos érzés.
- Ohhh, te istennő... - sóhajtottam jólesőn, és vágytól elfúlva, miként Ő kezdett kényeztető mozdulatokba felettem. Kezeim gyötrődő vággyal, és szenvedéllyel simították hátát, oldalát, ahogy csókolt, harapott, és nyelve játszott a bőröm felületén. - Megőrjítesz, teljesen, meg... - nyögtem fel élvezettel, miként élveztem nyelve édes játékát.

Bevallom, pontosan ilyen reakcióra számítottam Tőle.. Elmosolyodtam, a hang hallatán, ami a torkából szakadt fel hirtelen. Meglepődni se volt időm, annyira váratlanul, és természetesen hihetetlenül kellemesen ért, amikor a melleimhez hajolt és körbe csókolta az említett testrészemet.
- Hm, türelmetlenek vagyunk? - kérdeztem picit elcsuklott hangon, mikor az utolsó rajtam maradt ruhadarabot is eltüntette rólam. Már szinte égtem a vágytól, annyira feltüzelt ez a férfi. A lélegzetem az eddiginél is szaporábban kezdett verni, miközben ajka a melleimet érintette. Aztán hirtelen valami kattant bennem, nem tudom micsoda, de mintha nem is én lennék, úgy váltottam a testhelyzetünkön, hogy ismételten az ölébe kerülhessek. Kezemmel gyorsan félresöportem a hajamat az útból, hogy láthassam a reakcióját, a megdöbbenését, a mosolyát, majd szinte reflexszerüen hajoltam vissza a nyakához, aztán a vállához, lágy puszikat lehelve a finom bőrére. A puszikat, apróbb harapások követték, majd a nyelvemmel körkörös mozdulatokat tettem, hogy tovább fokozzam az izgalmakat.

Jóleső nyögéssel hallgattam miként sóhajtozik érintéseimre, simogatásomra. Arról nem is ejtve szót, amit én éreztem, attól hogy ajkai érintették a nyakamat. Mikor forró nyelvét is meg-megéreztem ütőeremen, a tűztől elhaló morranás tört fel torkomból, és hajoltam ki nyakából, hogy arcára nézhessek. Gondolkodtam valamin, amivel jellemezhetném az érzéseket amiket kivált belőlem, de... minekután nem találtam megfelelően leíró megfogalmazást, egy fél perc múltán inkább hagytam a fenébe, és nyaka helyett most melléhez hajoltam le, hogy ajkaimmal csókoljam körbe, miközben utolsó megmaradt ruhadarabja képében, a bugyiját is eltüntettem testéről, így kezem is kényelmesebben fért hozzá, kényeztetése céljából. Teste forrósága elemi erővel áramlott az enyémre, és egészen a zsigereimig el voltam bűvölve, ettől a csodálatos angyali lénytől, aki velem volt... Egyszerűen szavakba önthetetlenül boldog voltam.

Tetszett a türelmetlensége, mert ez is csak azt suggalta felém, hogy ugyanannyira kíván, akárcsak én Őt. Vagy lehetséges, hogy még annál is sokkal jobban? Nem, az kizárt. Miközben Ő minden erejével azon volt, hogy lehámozza magáról a nadrágot, én csak néztem Őt és gyönyörködtem a látványában. Aztán kis híján tapsviharban törte ki, amint sikerült végre lefejtenie magáról a nemkívánatos ruhadarabot, ezzel még többet fedve fel előttem izmos testéből.
- Hát, te sem panaszkodhatsz - húzódott mosoly az ajkamra a bókja hallatán, majd csókoltam habozás nélkül vissza. Láttam, hogy esze ágában sincs megállni, sőt inkább minden erejével az őrületbe akart kergetni... keze amint a combon belső felére siklott, belőlem elégedett sóhajok szakadtak fel. De ez még semmi volt.. másik keze meg a mellemet érintette, és én egyre inkább kezdtem elveszíteni a józan ítélőképességemet, amin nyakamon pihenő ajkai csak még inkább rontottak. Persze a legeslegjobb értelemben. Én sem bírtam tétlen maradni, amíg ő nyakamat kényesztette, én is hasonlóképpen tettem és nyakát kezdtem kényesztetni először az ajkammal, majd a nyelvemmel.

- Az ég-világon semmi - sóhajtottam vágyódva, amint éreztem miként vigyorodok el szavaira. - Legalábbis remélem - nyögtem fel, de ahogy provokálón szított, és ajkamba harapott, eszelősen nehéz volt nem egy mozdulattal tépni le minden maradék ruhadarabját, meg a magamét is, és rögtön magamévá tenni. Teste meg-megremegése, tüzelő vágya nekem is olaj volt, mely egyre és egyre jobban emésztett. Ahogy sikerült megszabadítanom Őt a nadrágjától, máris dobtam le a sajátom is, hogy ne maradjon végül más rajtam, csak az alsóm. Őrajta is már csak a bugyija volt.
- Gyönyörű vagy - hajoltam vissza hozzá, mellé fekve, és csókoltam meg arcát, majd száját. De nem álltam meg, oh, dehogy is, be akartam tartani amit mondtam. Szeretni, mindenhogyan, ahogy csak képes lehetek rá. Egyik kezem combja belső felére siklott, simogatva bársonyos bőrét, míg teste érzékenységének kellős közepét le nem értem, hogy simíthassam akképp is. Közben a másik kezem melle vonalán siklott végig, míg ajkaim a nyakára hajtottam, csókolva édes bőrét.

- És mi gátol meg benne? - leheltem az ajkába, mert amint kimondta azt a néhány szót a hasam egy hatalmas gomboccá nőtte ki magát. Az eddiginél is jobban felforrósodott a testem, a vágy teljesen felülkerekedett rajtam. - Ne csak mondd, bizonyíts - provokáltam, finomat ajkába harapva. De neki se kellett kétszer mondanom, alig pár tizedmásodpercen belül jobb keze már a nadrágom gonbjánál is tevékenykedett. Lassan, örjítő lassúsággal kezdte lecsúsztatni rólam a nadrágot, közbe közbe megértintve csupaszon maradt lábamat. Majd fellobbantam annyira égetett már a vágy..

Elvigyorogtam magam mikor elégedetten éreztem, miként remeg meg teste az érintésemre. Kissé felkuncogtam, de nem szakadtam el tőle, élvezettel csókoltam továbbra is.
- Szeretni akarlak... minden elképzelhető módon... és mennyiségben... örökké... - sóhajtottam feltüzelve, s bár nehéz volt levegőt vennem, miközben a kezei a bőrömön jártak-keltek, így az éltető erőt inkább az Ő érintéséből merítettem. Az ezerszer élettel telibb, és erősebb, és varázslatosabb, hívogatóbb bolt mint az egyszerű oxigén. Hisz kinek kell az oxigén, ha itt van helyette Ő?
Jobbom lassan nadrágja gombjához jutott, és kigomboltam azt, a cipzár szinte magától csúszott lefelé, és kezem máris finom simogatással kezdte leküzdeni róla a ruhadarabot, nem sietve, közben kínzón néha csupasz bőréhez érve, és érezve mennyire forró az egész teste...

Látszott, mennyire örül a szavaimnak. Még az eddigieknél is sokkal boldogabbnak tűnt. De azért én sem panaszkodhatok, hiszen jelen pillanatban úgy érzem magam, mintha három méterrel a felhők fölött lennék csak és kizárólag miatta.
Annyira jól estek a csókjai, az érintése, amint kezei a hasamra siklottak. Sejtettem, hogy ezuttal nem csikizni akar, mégis beleremegtem az érintésébe. Hát hogyne, hiszen annyira vadító volt az egész helyzet. Úgy faltam az ajkait, mint még soha. Sokkal szenvedélyesebben, erotikusabban mint eddig bármikor. Miközben én csókos ajkaiban merültem el teljesen, Ő igen szorgosan tevékenykedett a hátamnál, hogy kikapcsolhassa a melltartómat. Hirtelen felnyögtem amikor a melleim izmos felsőtestéhez simultak. Kezeim közben ide-oda vándoroltak, hol a hátát markolásztam, hol kockahasának barangoltam be minden centiméterét.

Szavai megmosolyogtattak... boldoggá tettek.. végtelenül boldoggá. Még nagyobb átéléssel, és szenvedéllyel érintettem, simogattam végig a bőrét, miként a felsőjétől megszabadulva, láthattam, némivel többet is belőle. Arról nem is beszélve, mit éreztem, mikor az Ő keze simult a bőrömre. Az én pólóm is az Ő felsője sorsára jutott, és kezem tovább falta bőrét, ahogy ajkaim az Övéit. Egyik kezem lesiklott a hasára, de nem akartam csikizni, csak megsimítottam, aztán belevigyorogva csókunkba, haladtam tovább a hátára, kikapcsolni a melltartóját, egy ügyes mozdulattal, majd lehúzni azt róla, és azt is eltüntetni a közelünkből. Vadító, ösztöneimet megrészegítő érzés volt, miként fedetlen keblei értek a bőrömhöz. Felnyögtem a vágytól, de próbáltam visszafogni magam, nem kapkodni, nem durvulni. Szeretni akartam. Minden lehetséges módon, ahogy csak bírom, és ameddig csak bírom.

- Én is szeretlek - feleltem szinte habozás nélkül, mert tudnia kellett róla. Tudatni akartam Vele, hogy Én még mindig ugyanúgy érzek, ahogyan régen.- Nem tudom miért és hogyan, de az érzéseim irántad szinte semmit sem csökkentek a külön töltött idő során.. sőt, inkább megkétszereződtek - nyögtem, mivel többre nem tellett tőlem, mert közben az arcomat simogatta... Amint keze a felsőm alá siklott az enyém is a nyakáról a hátára tévedt, majd előre a blúza alá, hogy izmos felsőtestét érinthessem végre. Aztán amint lassan eltávolította rólam a felsőmet, némi habozás után én is megfosztottam Őt a sajátjától.

( https://www.youtube.com/watch?v=CWHY6SFQRQY )

Boldogan szemléltem reakcióját, és hagytam magam, hogy visszahúzzon magához. Fölötte hajolva finoman feküdtem a lábai közé, de nem nehezedtem Rá, fél kezemre támaszkodtam, nehogy nehéz legyek neki.
- Szeretlek - mondtam, szemeibe nézve, mikor egy röpke pillanatra elváltunk. Ezt mindenképpen tudatni akartam vele, itt és most. Azt akartam, hogy hallja. - Nagyon szeretlek - simítottam végig arcán, hogy aztán újra, még nagyobb vággyal hajolhassak vissza szájához. Kezem a ruhája alá siklott, melyről egész biztos voltam benne hogy hamarost meg fogunk szabadulni... mert így kész emberkínzás... Látnom kell Őt, éreznem... a forró bőrét az enyém alatt. Látni Őt... teljes gyönyörű valójában. Ezért hát el is kezdtem megfosztani őt, elsőként a felsőrésztől melyet viselt.

Hihetetlenül büszke voltam a teljesitményemre.. belső istennőm tapsviharba kezdett, főleg akkor amikor a karjaiba emelt és úgy indult el velem a hálószobája felé. Persze, útközben sem szakadt el ajkaimtól, amit megvallom nem is bántam. Sőt, kezeimet végig a nyaka körül tartottam, hogy még közelebb érezzem magamhoz. Mikor beértünk a szobába és óvatosan letett az ágyára - ami megjegyztem, tényleg olyan kényelmes volt, mint emlegette -, egy pillanatra elvált az ajkaimtól.
- Nee - néztem rá játékosan ártatlan pillantással. - Inkább gyere vissza - búgtam vágyakozóan, majd ismét megragadtam a nyakát és lassan magamra húztam, hogy tovább csókolhassam mézédes ajkait.

(Nappali)

Egészen a szobáig hoztam a karomban Katie-t, és közben - már csak azért is, hogy nehogy nekem tovább is kínozzon még -, végig csókoltam Őt. Csak akkor szakadtam el gyönyörű ajkaitól, mikor elértem az ágyat, és gyöngéden fektettem le a közepére.
- Így ni - hajoltam föléje, és hajoltam egész közel, de ezúttal nem csókoltam ég meg. - De ha tovább kínzol... te nő... megbánod... - nyögtem elkínzottan, ahogy kezem végigsimított gyönyörű testén, érzékeltetve, mit nem fogok abbahagyni, ha "rossz lesz".

(Fürdőszoba)

Ezúttal már lényegesen könnyebb volt a közlekedés mint a fürdő előtt. Kicsit visszarázódtak a tagjaim az eredeti kerékvágásba, és a szédülés is alábbhagyott. Mikor beértem a szobába, első utam az éjjeliszekrényhez vezetett, s fiókját kihúzva vettem ki a fájdalomcsillapítót, majd újra pár bogyóval indítottam. Aztán visszadobtam a kis dobozt a helyére, és a szekrényből kihúztam pár gúnyát hogy felöltözzek. Ezzel is végezvén a gyomrom erőteljes korgása döntötte el a következő dilemmát, miszerint mit is kezdjek magammal következőleg. Így a kaja nyert.

(folyt. köv. Konyha)

(Nappali)

Felpattanván ide jöttem, és két okból kezdtem el készülődni, magamra rángattam egy tisztességes nadrágot, inget, zakót. Kinézzünk valahogy, ha már rendezvény. A többi meg mit számít? Ott egy hely, ahol pia van, azaz nekem most épp megfelel. És ott lesz Kol, ami meg egyenesen tökéletes! Ha másra nem, hát arra hogy hazavágjam a kis partijukat, és szétverjem a mocsadék képén némelyik szép, csillogó kristálypoharát. Jóóó lesz az!
Elkészültem, és minek után még mindig közelebb álltam a részeghez mint a józanhoz, hát fogtam magam és kerítettem egy telefonszámot, aztán hívtam egy taxit. Nem kéne menet közben kinyuvasztani magam. Majd csak ha már ott leszek!

(folyt. köv. Ősök villája)

......

Mikor hívtak, kénytelen-kelletlen mentem be az őrsre, bár nem akartam a mostani helyzetben itthagyni Liz-t... de muszáj volt...
Nap végén siettem haza, ahogy csak bírtam, de már a ház elé parkolva furcsállottam, miért nem égnek a lámpák. Késő volt már ahhoz hogy Liz ne lenne itthon az Ő állapotában... Beléptem az ajtón, és szólítottam Őt, de semmi válasz. Elindultam befelé, körbenézve, hátha elaludt valahol, de sem a kanapén, sem a vendégszobában, sem az ágyban nem találtam... Csak ezután vettem észre, hogy a holmijai is mind eltűntek, ahogy a ruhái is a szekrényből... és a gyűrű amit én adtam neki, a szekrényen hevert... Üzenet sehol, semmi, ami magyarázná a helyzetet...

Lerogytam az ágy szélére, s ujjaim közt szorítva bámultam a gyűrűre. S egyetlen gondolat ismétlődött agyamban, melyre egyszerűen nem találtam választ... MIÉRT?? Előszedtem a zsebemből a telefont, s megtörten néztem, de ott sem volt semmi üzenet... Idegesen tárcsáztam Liz számát, ám nem érkezett válasz, így végül a hangpostájára kezdtem beszélni.
- Liz, hová tűntél? Kérlek hívj vissza, vagy gyere haza. Nem értem mi a baj, de bármi is az, megoldjuk együtt, csak gyere vissza... Kérlek, ha szeretsz, gyere vissza, bárhova vagy bárkihez is mentél... - beszéltem csak, majd lemondón sóhajtva nyomtam ki a telefont.
Nem tudtam hova ment, de nem tudtam kiűzni a gondolatot, hogy Kol is állhat megint a dolog mögött... megint az a mocsok, disznó, földalávaló hullaszökevény... hogy rohadna ki a szíve ahol van! De beverném azt az álnok pofáját...!! Csak kerüljön a kezembe, nem köszöni meg amit kapni fog!

Dühösen fújtam egyet, zsebembe süllyesztve a gyűrűt, majd felállva indultam kifelé a konyhába.

(folyt. köv. ott)

.....

Elhatározásra jutottam. Méghozzá nem is akármilyenre. Warren amint elment dolgozni, előszedtem egy bőröndöt, és belepakoltam minden egyes holmimat amit találtam. Pár doboz is előkerült amibe raktam dolgokat. Valami itt nincs rendben, muszáj hazamennem, habár ki tudja, hogy ezzel mekkora kárt okozok Warren-nek. A fenét érdekel most, hogy elvileg nem cipekedhetek. Nem telt bele egy órába, már össze is voltam pakolva, és már indulásra is készem voltam. Nyomasztott valami, csak nem tudom mi, és hogy ezt megtudjam szüntetni el kell mennem, azonnal. Becipzároztam a bőröndöt, és leragasztottam a dobozok tetejét. Kihordtam a kocsimba a dolgaimat, majd mikor már minden kész volt visszamentem a hálóba. Még egyszer körülnéztem, és halkan felsóhajtottam. Lehúztam ujjamról a gyűrűt amit Tőle kaptam, és letettem az éjjeliszekrényre. Lassan elkezdtem kifelé sétálni a házból, de előtte még utoljára kicsit körülnéztem. Csak utána léptem ki az utcára, és ültem be az autómba, majd elindultam a lakásom felé.

//Folyt. Elizabeth lakása//

Felébredvén, az első pillanatban kinyitva a szemem, éreztem hogy valami hibádzik az idilli reggelből. De egészen addig nem találtam ennek az okát, míg meg nem fordultam fektemben, és nem láttam az ágy üres túlsó felét. Liz hiánya hibádzott a szép reggelben. Lerúgtam magamról a paplant, és a szekrényhez csoszogtam, felkaptam egy farmert meg egy pólót, és elindultam hogy megnézzem hová lett ilyen korán.

(folyt. köv. konyha és étkező)

Ahogy lehunyta szemeit, én is ugyanezt tettem, de mégse tudtam aludni. Majd csak akkor nyitottam ki ismét szemeimet, mikor már éreztem, hogy Warren mélyen elaludt. A plafont bámulva elgondolkoztam. Az itt létemről, hogy mi történt velem mióta itt vagyok. A vámpírok és minden egyéb természetfeletti lény. Most boldognak kell éreznem magam, hisz ki ne érezné magát egy ilyen pasi mellett boldognak magát az ember? Halkan felsóhajtottam és inkább nem gondolkoztam tovább hanem próbáltam elaludni, ami csak fél órával később sikerült.

***

Az éjszaka folyamán sokszor felébredtem. Minden egyes alkalommal ugyanazt. Egy férfival álmodtam minden egyes alkalommal. Nem is tudom, hol talán egy parkban. Menekültem előle, de aztán megálltam, nem féltem tovább. Fogalmam sem volt arról, hogy ez mit jelenthetett, csak, hogy legalább 3-szor álmodtam ugyanezt, és legutoljára hajnalban álmodtam ezt, de akkor már nem aludtam vissza. Warren egyszer sem ébredt fel szerencsére. Levettem magamról karját óvatosan. Elkezdett mozgolódni, de hátat fordított nekem, és tovább aludt. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, és lassan kimásztam az ágyból. Felvettem magamra egy sortot, és egy pólót. Halkan kisétáltam a szobából, és a konyha felé vettem az irányt.

//Folyt. Konyha//

- És alig várom hogy megtudjuk - feleltem vigyorogva, szerelmesen ölelve Kedvesemet. Egyszerűen annyira, de annyira... boldog voltam most, hogy egy aszteroida se tudott volna lelohasztani. Egyszerűen úgy éreztem, ha leszállnék az ágyról és két lábra állnék, 10 centivel lebegnék a föld felett.
- Persze, menjünk. A személyi hordárod szolgálatra jelentkezik, vigyorogtam, és kezemet tisztelegve érintettem a homlokomhoz, aztán megpusziltam Liz arcát. - És akkor megvehetjük azt a neves könyvet is amiről beszéltünk - beszéltem, közben pedig néztem álmatagon amint lehunyja a szemeit, és én szeretőn cirógattam a haját. - Most pedig aludj szépen, Gyönyörűségem, itt az ideje pihenni. Ellenvetés nincs - mosolyogtam, és ajkaihoz hajolva még egy lágy csókot leheltem rá, aztán az övé mellé hajtottam a fejemet én is.

-Tudom én, hogy hozzá beszélsz. De holnap viszont már azt is megfogjuk tudni, hogy micsoda is a pocaklakónk..- Mondtam ahogy egy puszit adott pocakomra, majd visszafeküdt mellém, és karjai közé ölelt. Újra betakartam magunkat a takaróval, és Warren-hez bújtam. -Már kezdek álmosodni..- Mondtam halkan, szemeibe nézve, nagyokat pislogva.
-Holnap az orvos után elmegyünk a bevásárlóközpontba? Kéne vennem pár dolgot, és a baba boltot is megszeretném nézni.- Mondtam még szemeibe nézve, majd lehunytam szemeimet, de még nem aludtam, a válaszát vártam.

- Hát... nem tudom, csak... tudod, pasiból vagyok, és mi férfiak általában elsőre mindig fiúnak gondoljuk a babát a mama pocakjában. Viszont ha kislány, akkor is ugyanúgy örülünk - magyaráztam, s tovább cirógattam lágyan a bőrét. Bár én nem érezhetem még a kicsit, de... ki tudja, lehet hogy Ő viszont érez már engem. Hmm... szerezni kell már tényleg egy könyvet, ami a magamfajta tökfilkóknak elmagyarázza, mi mikor van a születendő gyerekünknél. Amúgy is szeretnék felkészült lenni, ahogy az egy jó apukához illik.
- Ööö... még nem mondtad, de örülök ha cukinak és nem röhejesnek találsz - vigyorogtam, ahogy Liz magához vont, és megcsókolt. - Én is Téged! Méghozzá nagyon! körül-belül... - tettem úgy mint aki elgondolkodik. - Körül-belül fülig beléd vagyok esve - vigyorogtam, és én is csókot nyomtam az Ő szájára. - Különben is, én nem a hasadhoz beszélek, hanem a fiamhoz... vagy a lányomhoz - folytattam, és mikor visszafeküdt, még egyszer lehajoltam a hasához, és megpusziltam, aztán dőltem csak vissza Liz mellé, és öleltem ismét magamhoz.