-Pontosan ott.- Nevettem fel halkan, ahogy kezét odacsúsztatta a hasamon. -Na és honnan tudod egyáltalán, hogy fiú? Lehet a lányodról van most szó.- Nevettem, és figyeltem ahogy egy puszit nyom a hasamra. -Mondtam már, hogy cuki vagy mikor így beszélsz a hasamhoz. - Mosolyogtam, és arcát az enyémhez húztam, és lágyan megcsókoltam. -Szeretlek.- Suttogtam még ajkaira, és visszafeküdtem az ágyra a hasamra téve kezemet.

- Hmm... szóval itt? - csúsztattam vissza a kezem oda, ahol az előbb is volt, s lejjebb csúsztam, hogy a fejem a hasa magasságában lehessen, onnan néztem vissza a szemeibe. - De bizony, a baba volt, én biztosan tudom! Ő volt az! Az én fiam! - bólogattam büszkén, és hasához hajolva csókot nyomtam a csupasz bőrére. - Szevasz pocaklakó! Itt van apa! Meg persze anya is! Ügyes baba vagy. Ügyes, és erős, és nagyon szeretünk, és itt várunk, csak növögessél még tovább, mi meg majd figyelünk tovább nagyban, mikor mocorogsz nekünk megint egy kicsit - dicsértem, és beszéltem hozzá, akár valami félnótás, de hát... na, kit érdekel! A gyerekemhez beszélek, és nem érdekel ha nevetségesen festek közben. Úgyis csak Liz lát.

Először láttam rajta, hogy majdnem elkezd aggódni, hogy valami történt, de amint kimondtam, hogy érzem, az Ő arcára is kiült egy széles vigyor. A babám volt az! A kislányom, vagy a kisfiam! A szívem majd kiugrott a helyéről annyira boldog voltam, és ez az arcomon is látszódott, hisz kiült rá egy széles, és boldog mosoly. Egy olyan mint még soha talán. Warren kezei körbesimították pocakomat amint elvettem onnan kezemet, és kezével kezdte vizsgálgatni, majd megkérdezte, hogy hol érzem. -Valahol itt!- Mutattam a hasam oldalára mosolyogva. -Ahol a kezed volt..- Tettem még hozzá a hasamra nézve, és egy kicsit oldalra billentettem fejemet. -Olyan furcsa volt kicsit, sőt nem is biztos, hogy a baba volt.- Vontam össze szemöldökömet de azért mosolyogva.

Jókedvűn mosolyogva figyeltem hogy húzza magunkra a takarót, és mikor visszadőlt hozzám, ugyanúgy felvettem az iménti helyzetet, fél kezem Őt ölelte, a másik meg a hasán pihent. Így ni, körbe is öleltem az egész, szép kis családomat. Tudomásul véve bólintottam, hogy nem fáradt, s nem is bántam. Mert akkor elrejtené előlem a gyönyörű szemeit, amit megintcsak nem akarok!
Éppen azon töprengtem miként is vihetnénk tovább a beszélgetésünk fonalát, mert szívem szerint azt hajtogattam volna mennyire is szeretem, de lehet hogy ezt már unná hallgatni, így máson gondolkoztam. Ám akkor egyszercsak történt valami... valami amit én nem láttam, hallottam vagy éreztem, mert Szerelmem a nevem mondta, és láttam hogy elakad a lélegzete. Már épp megijedtem volna hogy történt valami baj... ahogy a kezét a hasára csúsztatta, már épp levert volna a víz... amikor kimondta a következő két szót...!! "Érzem Őt!", és ahogy összeraktam a mondatot a jelentésével, az én lélegzetem is elakadt vele együtt. Szóhoz sem jutván, hatalmas vigyor ült ki az arcomra, és viszonoztam a csókját, és ahogy felült, szemeim azonnal a pocakjára szegeződtek, ahogy kezeim körülsimították.
- Hol? Hol érzed? Mutasd meg, kérlek! - kérleltem Liz-t, s bár én nem éreztem még, de akkor is tudni szerettem volna, hol is van ahol érzi...! Nagyon kíváncsi voltam!

-Én is szeretlek!- Válaszoltam egészen halkan, és halványan elmosolyodtam. Magunkra húztam a takarót, de aztán rögtön vissza is feküdtem karjaiba. -Nem szeretnék még aludni!- Ahogy keze lecsúszott hasamra mosolyom kiszélesedett, és ekkor éreztem valamit. A hasamnál odabentről. -Warren...- Állt le szinte a lélegzetem is, és én is a hasamra csúsztattam kezemet. -Érzem Őt!- Jelentettem ki boldogan Warren szemeibe néztem. Lágy csókot nyomtam ajkaira gyorsan, majd felültem továbbra sem levéve kezemet hasamról. Bár kívülről még nem lehetett érezni, de már belülről éreztem valamit. Ő lehet az biztos.

Szerelmünk beteljesültével Kedvesem mellé hevertem, s testét finoman ölelve magamhoz, csókoltam meg vállát szeretetteljesen.
- Végtelenül szeretlek - súgtam a fülébe, és megcsókoltam arcát, miközben fél kezemmel simítottam odébb a haját, hogy lássam a szemeit. - A legcsodálatosabb nő vagy a földön. Szeretlek, ahogy a gyerekünket is. Végtelenül és örökké - simogattam tovább, mígnem kezem letévedt egészen a hasáig, és gömbölyödő pocakját cirógattam.
- Szeretnél aludni?

(háló)