Egy aprócskát bele pirultam a bókjába,bár már megszoktam a bókok áradatát.
-Olyat is már vagy száz éve nem ittam! -mondtam mosolyogva. -Benne vagyok. -biccentettem,majd ismét megráztam a hajam ami szinte már teljesen száraz volt,a loknik ugyanúgy "ugráltak" már, mint reggel. Mielőtt kihozták volna az italt,a kezemen lévő fekete hajgumival összefogtam a hajzuhatagomat,és tovább hallgattam Emet...

- Akkor most épp itt az ideje hogy igyál egyet - mondtam, és mikor megkaptuk, megemeltem feléje a poharamat. - Egészségedre!
Néztem hogy fogja össze a haját, és tekintetem követte a mozdulatait, végülis az sosem árt ha az ember figyel. Nem éreztem semmi kivetnivalót, szimpatikus nőnek tűnt. A másik pasasból az az ősiség áradt ami gyanakvást keltett, de ez a lány csak... egy csinos nőnek tűnt.
- Na és honnét érkeztél ide? Messziről? Mármint az országon belülről, vagy kívülről? - érdeklődtem.

-Egészségedre! -mondtam én is,majd megemeltem a poharam és beleittam a brandybe.
-Hát gondolom Anglia mond neked valamit. -mosolyogtam.
-Születésem után Angliába költöztünk. -majdnem hozzátettem hogy a "Nevelő Szüleimmel",azt nem tudom hogy kerültem oda,de tény hogy Bulgáriában születtem és nem Angliában. Ezt soha sem titkolták előlem,de hogy miért költöztünk el vagy hogy miért hagyhatott el az igazi anyám,azt bezzeg nem mondták el. De így több mint 500 év elteltével nem is nagyon érdekel..
-Na és te? -kérdeztem vissza.

- Nocsak, akkor földim vagy - biccentettem feléje, Angliát hallva. - Én is onnét származom. Eredetileg. Bár már jó ideje eljöttem onnan, azóta már... olyan sok helyen éltem, hogy felsorolni is nehéz lenne - meséltem, kihagyva azt a momentumot hogy élés címszó alatt inkább sok helyen bujkáltam. De az részletkérdés, hisz legalább éltem. - Na és hol születtél, ha nem vagyok túl indiszkrét? Azt mondtad csak Angliába költöztetek - vetettem közbe, miközben az italom iszogattam.

-Akkor csodálkozom hogy nem ismerlek,engem ott szinte mindenki ismert. -mondtam halvány mosollyal az ajkaimon.
-Mondjuk én is sokat utazgattam,meg mint említetted te is,biztos ez volt az oka. -sóhajtottam színpadiasan még mindig mosolyogva,majd beleittam ismét a piámba,csak pici kortyokat.
-Nem dehogy vagy az,Bulgáriában. -mondtam ki egyszerűen.
-Nem túlzottan ismerem,sőt egyáltalán nem,csak azt tudom hogy ott születtem. -forgattam meg a szemeimet.

- Hát, azért Anglia sem kicsi, biztos elkerültük egymást - mosolyogtam, kihagyva azt a momentumot hogy én 200 éve éltem ott normál emberies életet. - A nagy utazgatásban. Az utazás jó, izgalmas tevékenység, legalább sokat láttunk a világból, ami hasznos tevékenység. - Kiittam a poharam, majd üresen visszatettem a pultra. - Bulgária szép hely. Egyszer futólag jártam arra, de csak átutazóban - emlékeztem vissza, amikor majdhogy nem lóhalálában haladtam az országokban, hogy Curtis nyomomat veszítse. Hát mindenre volt időm, csak nézelődni nem... De talán majd egyszer.

Gondolkoztam már rajta hogy visszaköltözöm,vagy hogy csak kimegyek körbenézni,meg ilyesmik.. -gondolkoztam el.
-Nekem egyenlőre ennyi tökéletesen elég. -mondtam,majd szóltam a pincérnek hogy hozzon egy narancslevet. Ki is hozta,és miközben elvettem tőle,a kezem hozzáért Em vállához. Rögtön felismerhetővé vált hogy vámpír. Nem volt szerencsém,bár az emberekkel való idézőjeles "harcaim" után jó egy kicsit "kikapcsolódni" és beszélgetni.
-És mond Em,hány éves vagy? -kérdeztem. Biztos vagyok benne hogy ő is érezte hogy én is a "fajtájából" való vagyok. Nem hiszem hogy probléma lenne,egy vámpírral sokkal jobban ki lehet jönni mint egy tudatlan emberkével.. Brrrr... kiráz tőlük a hideg. És ráadásul egy picit még fázom is.. Átkulcsoltam magam előtt a karomat hogy valamennyire felmelegítsen. Azért annyira nem volt egetrengetően hideg,de rövid ujjúban elmenni valahova egy őszi napon nem túl jó ötlet. Nem gondoltam volna hogy ilyen idő lesz,reggel még tök jól sütött a nap...

- Ahogy gondolod - bólintottam szavaira, s mikor Ő egy narancslével folytatta, én visszatértem egy whisky-hez. Azonban mikor intettem a csaposnak, megéreztem kezét a vállamhoz érni, érintésével egyetemben egy másik érzés is a tudatomba kúszott, mégpedig hogy az előttem ülő csinos lány bizony vámpír. Ki hitte volna...
- Attól függ melyik számomra vagy kíváncsi - feleltem elvigyorodva és beleittam az italomba. - Születéstől nézett, újjászületéstől nézett, esetleg a kettő egyben - kacsintottam Rá.
Mikor láttam hogy kezei hogyan mozdulnak melegítő tartásba, rögtön kapcsoltam, és felkapva a dzsekim a szomszédos székről, felállván felé mutattam, hogy szabad-e a vállára terítenem. - Szabad?

Elmosolyodtam a kijelentésére.
-Ha már itt tartunk elárulhatod a születéstől nézettet. -mosolyogtam,miközben a szívószálon keresztül elkezdtem szürcsölni az italt.
-Milyen udvarias valaki. -húztam fel a szemöldököm,nem számítottam volna rá.
-Persze. -mondtam. -Így jár aki nem néz időjárás jelentést. -vontam meg a vállam,majd újra elmosolyodtam.

- Hát... már túl vagyok a 200-on, de... a 200.-nál eldöntöttem hogy inkább nem számolom tovább. Mivel... a kedvesem ember, inkább hagytam a számolgatást - mosolyogtam, s bár tudtam hogy ezzel lelepleztem magam, miszerint párkapcsolatban vagyok, de... végülis mi csak iszogatunk, hol lenne ebben hátrány a barátnő..
- Tudod, kétszáz éve még ez volt a természetes, és hát... angol vagyok, szóval nekem főleg - mosolyogtam, amint engedélyt kaptam, és a vállára kanyarintottam a kabátom. - Hát, szó ami szó, furcsa visszaszokni a nyári nagy melegek után hogy most már bármikor változhat az idő. Nem egyszerű megszokni hogy kell a kabát. Na és... mond csak, tudom nem illik, de... Te mennyi vagy? - kíváncsiskodtam.

(Aurora lakása)

Vakon bolyongtam a városban, azt sem tudtam, hogy merre megyek amikor megpillantottam egy helyet, "Grill". Gondoltam, hogy benézek, addig sem gondolok semmi rosszra.
Beléptem a bejárati ajtón. Először körbenéztem majd a pulthoz sétáltam.
-Egy pohár whisky-t kérek.-szóltam oda a csaposnak.
Újra előtörtek bennem a gondolatok, fejemet a kezembe temetve támaszkodtam meg a pulton. Egy idő után végre megkaptam a kért italomat amit eléggé kedvtelenül, de elkezdtem kortyolgatni.

// Mystic Falls határa //

Bolyongtam befelé a városba amikor megláttam egy Grill feliratot. Megszomjaztam az idetartó út alatt ezért beugrottam na meg persze valami információt is kiszedhetnék az egyik alkalmazottól, hogy merre tudnék megszállni. Mikor beléptem az ajtón lesütött szemekkel a bárpulthoz siettem majd odaszóltam a pultosnak. - Egy narancslevet kérnék. - Megköszörültem a torkomat majd elkezdtem körbenézni és ekkor vettem észre, hogy ki is ül nem annyira messze tőlem. Szívem hevesen kezdett verni és nem is gondolkoztam csak odasiettem és leültem mellé.
- Sz..ia. - Nagy nehezen de sikerült hangot erőltetni ebbe a kis szóba.

Nem sokkal azután, hogy megittam az italomat egy ismerős illat csapta meg az orromat. Az nem lehet.-gondoltam magamban. Majd amikor az ismerős hang hallatára oldalra fordultam megpillantottam Jessica-t.
Nem akartam hinni a szememnek, hisz nem gondoltam volna róla, hogy felrúgja a megállapodásunkat.
-Hát te meg mit keresel itt?-néztem rá hideg tekintettel, persze legbelül majd kicsattantam az örömtől, hogy újra láthatom.

(Em)

-Az jó. -húztam fel a szemöldököm,bár meglepődtem,hiszen nálam idősebbnek saccoltam be.
-Én idén tavasszal töltöttem az 522-őt. -bólogattam,miközben iszogattam a narancslevet.
Én már régen ittam ilyen pocsék narancslevet,szóval a félig üres-félig teli poharat visszatoltam a pultra.
-Egy ugyanolyat. -böktem Emre,hogy lássa a csapos mire gondolok.
-Köszi. -mondtam mikor odaadta a kabátját,majd kihozták a whiskyt és ismét iszogatásba kezdtem. Hát ha leiszom magam legalább van ki hazavigyen..

Valahogy számíthattam volna erre a reakcióra, de inkább csak a legjobbat próbáltam kihozni a dologból. - Tudom, hogy miben egyeztünk meg, de én nem tudok és nem is akarok nélküled élni. - Nyeltem egy nagyot majd kezemet a kezére csúsztattam és reméltem, hogy nem húzza el. Oka nem lett volna rá hiszen nem haragban váltunk el csak.. Nem is kellett volna ez az egész. Vele akarok lenni és tudom, hogy legbelül ő is ugyanezt akarja. Bármennyire is védeni akar... csak úgy teheti ha velem van.
- Szeretlek, Andrew. - Tekintetemmel az övét kerestem.

Most könnyen beadhattam volna a kulcsot, és egyből megcsókolhattam volna, de nem tettem.
Nem bírnám még azt is elviselni ha vele is történne valami.-Én....i....-már éppen kiakartam mondani azt a szót de erőt vettem magamon és megráztam a fejem, elhessegetve belőle ezt az érzést.
-Menj haza..És legyél boldog..mással.-mondtam ki bármennyire is nehezemre esett. Olyan érzés volt amikor kimondtam ezt a mondatot mintha a szívemet tépték volna ki.

Ha akarná sem tudná jobban leplezni az érzéseit. Ez nem neki való. Mindig is kimutatta mit érez. Most is nagyon össze kellett szednie magát. De már majdnem kimondta.
- Nem megyek sehova. Nem engedlek el ilyen könnyen megint. - Két kezem közé vettem az arcát és tekintettem a szemei és ajkai között ugrándozott. Majd kicsit bátortalanul, de ajkaimat finoman övéire nyomtam.

-De..muszáj.-néztem rá komolyan. Majd amikor két keze közé vette az arcomat és ajkait az enyémekre nyomta, nem tudtam uralkodni az iránta táplált érzéseim felett. Akarva akaratlanul is csókot kreáltam belőle.
Hosszú percek után elszakadtam ajkaitól és felálltam a pulttól. Még egy pillantást vetettem Jess-re és elindultam a kijárat felé. Bár tudtam, hogy úgysem jutok el messzire..

Tudtam, tudtam, tudtam. Csak ez az egy szó járt a fejemben. Most jöttem rá igazán, hogy mennyire is hiányzott a csókja. Az édes puha ajkai. Hosszú percek után megfosztott tőle, majd a kijárat felé indult. Egy ideig még a csók mámorában égtem, de még mielőtt elhagyhatta volna a helyet utánarohantam és elálltam az útját majd nyaka köré fonva a karomat megcsókoltam. Nem engedem el, egyszer megtettem és azt azóta is bánom. Szeretem. Mindennél jobban.

Megnehezíti a dolgomat..nagyon. Amikor elém állt és megcsókolt, magatehetetlenül viszonoztam mámorító csókját. -Szeretlek.-súgtam ajkaira. Hát igen kicsúszott a számon ez a szó, bár már ez az elején kikívánkozott belőlem.-De ezt akkor sem csinálhatjuk. Nem akarom, hogy bajod essen.-simítottam végig gyönyörű arcán.

A csók közben egy mosoly ült ki az arcomra és hajába túrtam. Olyan jó újból a közelembe érezni. Nem is tudom, hogy engedhettem el. - Tudom. Én is Szeretlek téged. - Válaszoltam neki egy mosollyal az arcomon. Majd megint belekezdett a kis beszédébe. Mielőtt folytathatta volna mutató ujjammal betapasztottam ajkait. - Akkor eshet csak bajom ha nem vagy velem. Szeretlek és te is. Ketten mindent megoldunk. - Mutató ujjamat elvéve nyomtam egy puszit ajkaira.

-Hát jó..-bólintottam egy halvány mosollyal az arcomon. Egyik kezemmel simogatni kezdtem az arcát a másik kezemmel pedig közelebb húztam magamhoz és lágyan megcsókoltam.
Most már csak egy dolgon járt az eszem. Mivel én nem akarom otthagyni Aurorát egyedül, és plusz tehert sem akarok a nyakába tenni.. hogy oldom meg azt, hogy közel legyen hozzám.

Örültem, hogy beleegyezett a dologba. Csókját fülig érő vigyorral az arcomon viszonoztam. Boldog voltam, hogy újból érezhetem magam körül a karjait. Remélem többé már nem kell elválnunk. Soha többé. Már a gondolatától is rosszul vagyok, hogy elveszíthetem.
- Épp keresni akartam egy hotel féleséget. Van kedved velem tartani? - Néztem rá továbbra is mosolyogva, de tényleg kellene egy hely ahol lepakolhatom már a dolgaimat és egy zuhany is jól esne. Felpipiskedve a fülébe súgtam. - Zuhanyozhatnánk együtt. - Picit eltávolodva halkan felkuncogtam.

-Hát éppenséggel rá érek.-vigyorogtam miközben még egy gyors csókot nyomtam ajkaira.-Hát akkor mehetnénk is. Ne pazaroljuk el az időnket.-ragadtam meg a kezét és a kijárat felé vezettem.

[folyt. Hotel]

(Katie)

- 522? - kérdeztem vissza és elismerőn füttyentve mértem végig újra. - Hmm... rég volt már szerencsém idősebb nőhöz - vigyorodtam el, megemelve felé kissé a poharamat.
- Na és mi vonzott ide egy ilyen szép korú hölgyet? - érdeklődtem, miközben látszólag megunta a narancslevét, mert visszatért inkább az alkoholhoz, mint én. - Költözöl, látogatsz, vagy csak beruccantál?