Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
14. kollégiumi szoba

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Szept. 16, 2014 7:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
carlos & layla

Nem tudom, hogy mikor csavarta el ennyire a fejemet, de az egyszer biztos, hogy ezt a részét nem bánom. Csak nem akarom belerángatni egy olyan világba, amihez eddig nem volt köze. Természetfelettinek is megvannak a maga veszélyei, de mégis másabb az, ha egy testvérháború kellős közepébe kerül. Főleg, mivel mi elég durván játszunk. Nekem még a családja sem szent, akik igazából az én családom is, mert nem mondhatom azt, hogy csak féltestvérem lenne. Nem. A szüleink megegyeznek. Az is ezt bizonyítja, hogy egyáltalán nem különbözünk. Mindkettőnk bosszúszomjas a maga módján és nem ismerjük ezen a téren a határokat. Pedig már épp itt lenne az ideje, hogy valamilyen határokat végre felállítsunk. Hajlandó vagyok valami egyességet kötni csak azért, hogy megvédjem Layla életét. De legszívesebben kihagynám ebből az egészből. Nem akarom bajba sodorni. Kezdek belebolondulni ebbe a nőbe. Komolyan. Lehet, hogy még most vissza kellene fognom magam, de nem akarom. Nem csak azért, mert őrjítően jó volt vele az asztalon.. Szívesen kipróbálnám az ágyban meg ahol csak lehet, de természetesen nem csak erre utazom. Vele valahogy többre vágyom. Nem csak párszor akarok testi kapcsolatot létesíteni vele.. Ennél ez többről szól. Életemben nem éreztem még így. Volt egy komolyabb kapcsolatom, de még az sem volt ekkora hatással rám. Ha akarnám sem lennék képes megmagyarázni, hogy pontosan mi is zajlik bennem.
– Mi lenne ha ketten szereznénk egy lakást? Ne alacsonyodjunk le egy hotelszobához. Nem mellesleg nyugodtabb lennék, ha mellettem lennél. Főleg, ha tényleg a részese akarsz lenni ennek az egésznek. De nem erőszak, ha neked ez túl sok vagy túl gyors nyugodtan mondhatsz nemet és boldogan elviszlek házat választani, mert nem fogom megengedni, hogy egy hotelszobában kuporogj. – Még, ha nem is akar velem egy fedél alatt élni, amit meg is értek. Nem is tudom, hogy honnan jött egyáltalán ez az ötlet, de azt hiszem nem is számít. Na, de azért szeretném megadni neki azt, amit megérdemel. Egy normális lakást nem valami olcsó hotelszobát. Többet érdemel ő ennél. Sokkal, de sokkal többet. Ha úgy kívánja, hogy hozzam le neki a csillagokat, akkor lehozom neki a csillagokat. Nincs semmi olyan, amit ne tennék meg ezért a nőért. Őrültség, nem? Egyértelműen az. De nem érdekel. Mert most először kezdem magam igazán boldognak érezni gyerekkorom óta. S jelen pillanatban tojok az öcsémre.





Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Szept. 16, 2014 9:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Layla & Carlos
life is full of surprise

Nem gondoltam volna azt, hogy ilyen fordulatot fog venni az este, amikor elindultam ide. De azt se gondoltam volna, hogy ennyire hirtelen meg fog változni az életem. Nem voltam már én se fiatal, régóta éltem már, de még se voltam annyira idős, mint amennyire ő lehetett. Azt hittem, hogy soha nem fog semmi ilyen történni velem, hogy úgy megváltozik az életem, mint a filmekben szokott lenni. Meglátják egymást, majd egymásba szeretnek, de ha akartam volna, akkor se tudnám tagadni azokat az érzelmeket, amik benne kavarogtak. Soha nem szerettem a háborúkat, de a testvérháborúkat meg még inkább nem. Egyszerűen mindig is úgy gondoltam, hogy tudni kell néha meghátrálni, főleg, ha olyan személy csöppen az életünkbe, akiért bármire képesek lennék. Nem tudtam volna megmondani, hogy mivel sikerült ennyire magába bolondítania, de azt pontosan tudtam, hogy már soha többé nem lennék képes élni nélküle. Ha távol kellene lennem tőle, akkor minden sivár és kopár lenne, talán emiatt tudtam feladni az elveimből. Emiatt döntöttem úgy, hogy mindennek ellenére mellette akarok lenni és semmilyen veszély nem érdekel. A szavai hallatán eléggé meglepődtem, mert erre tényleg nem számítottam. Gondoltam segít keresni valami szállást, de ez olyan fordulat volt, amire eszembe se jutott. Egy pár pillanat erejére meg se bírtam szólalni, majd egy apró mosoly kíséretében  sikerült visszanyernem a hangomat.
Igen. - nyögtem ki végül, majd pedig egy apró tinccsel kezdtem el babrálni és folytattam. - Tudod eléggé megleptél ezzel a dologgal, de én is szeretnék melletted lenni és igen részese akarok lenni, ha ez annak az ára, hogy melletted hajthassam álomra a fejemet és melletted ébredhessek nap, mint nap. Nem fogok megfutamodni, mert fontos vagy számomra bármennyire is furán hangzik. - próbáltam leplezni a zavaromat, de még magamat is megleptem. Nem szoktam olyan dolgot csinálni, amit még pár perce csináltunk, hiszen nem fekszem össze mindenféle idegennel, de nem bántam meg. Egyszerűen amióta vele találkoztam csupa olyan dolgot tettem, amit más esetben nem tennék, de egyiket se bántam. Végül pedig gyengéden megcsókoltam őt és felálltam. A kezemet nyújtottam felé, hogy lassan itt lenne az ideje, ha indulnánk. Régóta nem éreztem már ilyen boldognak magamat. Talán utoljára, akkor voltam ilyen boldog, amikor még a családommal lehettem, de azóta csak úgy léteztem eme világban. Reménykedtem abban, hogy nem fog minden rosszra fordulni, mert azt tudtam, hogy nem fogom küzdés nélkül feladni, illetve nem fogok megfutamodni semmi elől, mert a közelében úgy éreztem, hogy újra élek és újra boldog vagyok, mint régen.
Esetleg van valami ötleted, hogy merre kezdjük? - néztem rá még mindig mosolyogva, mert boldog voltam, illetve nem igazán ismertem ezt a környéket, de még Mystic Falls-t se, hiszen nem régóta voltam még csak itt, így fogalmam sem volt, hogy hova menjünk és merre kezdjük ezt a dolgot, de addig nagyon semmi se érdekel, amíg tudom, hogy ő mellettem van.

Mirrors •Remélem tetszik. 40©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Szept. 19, 2014 10:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
carlos & layla

Még soha nem éreztem egyetlen nő iránt sem úgy, mint iránta. Egyszerűen megmagyarázatlan szálak fűztek hozzá. Én pedig csak azért cserkésztem be magamnak őt, hogy pár órára kikapcsolódjak. De azt hiszem megtaláltam azt a személyt, akit már jó ideje kerestem. Talán még is igaz, hogy egyszer mindenki megtalálja azt, akit egyszerűen nem tud nem szeretni. Hogy mindenkinek megvan a másik fele. Ami viszont szomorú ebben az egészben, hogy nem mindenki él 900 évet, hogy megtalálja a szerelmét, aki hozzá képest korban még egy apró, kis csecsemő. De a fizikai jelek alapján alig tűnök pár évvel idősebbnek nála. Ezért pedig hálás vagyok. Így legalább nem fognak ujjal mutogatni rám, hogy pedofil vagyok. Ó, istenem ez a lány annyira gyönyörű és észveszejtő. Nem is érdekel, hogy milyen veszélybe sodrom őt azzal, hogy most a karjaim között tartom, hogy nem fogom elereszteni történjék bármi. Az öcsém előnyt akar majd ebből kovácsolni, de nem fogom hagyni, hogy érvényesüljön. Megvédem ezt a szépséget. Kerüljön bármibe.
Láttam rajta, hogy megleptem a kijelentésemmel. De igazából pont ez volt a lényeg. Mondjuk magamat is megleptem vele, de jobban érezném magam, ha biztonságban tudhatnám úgy, hogy mellettem van. Nagyobb biztonságban vagyunk együtt, mintha megpróbálnánk külön válni annak a reményében, hogy senki nem fog rájönni, hogy mégis milyen kötelék köt minket egymáshoz. – A meglepetés ereje mindig növeli az ilyen dolgok sikerét. Örülök, hogy beleegyeztél. Elég kínos lett volna, ha nemet mondasz. – Mondtam vigyorogva.  Tisztában vagyok azzal, hogy ez az egész tempó még túlságosan is gyors, de nem érdekel. Minek vesztegessük az időt? Nem, mintha nem állna a rendelkezésünkre egy kész örökkévalóság, de akkor is. így még senki iránt nem éreztem ezért sem fogom totyogni vagy csigatempóban haladni. Mindent akarok egyszerre. Ha ezzel rontom el a dolgokat, akkor elrontom, de legalább egy kis ideig boldog lehettem egy ilyen gyönyörű nővel.
Puha ajkait nem akartam elereszteni, de elhúzódott és felállt. Felém nyújtotta a kezét én pedig talpra szökkentem a kezét megfogtam és magamhoz húztam immár egy hosszabb csókra. – Oda megyünk, ahová csak akarsz. A világot a lábaid elé akarom teríteni. – Suttogtam ajkaira, miközben egyik kezem az arcát simogatta a másik kezem pedig a derekán pihent meg.


Folyt köv?!





Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 

14. kollégiumi szoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» 22. kollégiumi szoba
» 17. KOLLÉGIUMI SZOBA - NATHANIEL SZOBÁJA
» 21. kollégiumi szoba - Eleanor szobája
» 31. kollégiumi szoba
» 7. KOLLÉGIUMI SZOBA - AARON S. SZOBÁJA

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •