Meglepő, de a testvérem vagy. Legalábbis amíg a közelemben voltál, addig ezt hittem. De ahogy megöltem a zsarnok apánk és két testvérünk -akik neked bátyáid voltak, akárcsak nekem-, te megérezted a szabadság ízét és eltűntél az életemből, aminek örültem. Teljesen más jellem vagy, amióta vámpírrá lettél. Pontosan úgy bánsz az emberekkel, mint apánk: te vámpír és boszorkány vagy, az emberek szerinted sem érnek többet, mint a szélben sodródó porszemek. Ennek ellenére a világhoz nyíltan állsz hozzá, nem vagy magadnak való és magányos.
Tudsz róla, hogy létezem, ahogy én is arról, hogy létezel, de egyikünk sem erőlteti a találkozások sűrűsödését. Pár tíz éve láttalak utoljára, akkor kezdtem el kórházakban dolgozni, amit te meg sem értettél. Gyerekkorunkban jó kapcsolatunk volt, de te soha nem bontakozhattál ki négy fiútestvér között, és ez nem csak az erődre, de az életedben hozott döntésekre is kihatott.
Nem igazán szeretnék több dolgot meghatározni, a továbbiak közös ötletelések is lehetnek.
Pb és név változtatható, de jelezd, ha itt vagy.