Szaga miatt biztos voltam abban, hogy nem vámpír. Csakhogy eddig vámpíron és vérfarkason kívül nem találkoztam más lénnyel, viszont tudtam, hogy léteztek boszorkányok a medálom miatt, szóval rögtön arra gondoltam, hogy ő bizony egy banya. Másfajta lényt el se tudtam képzelni, bár eleinte ezek a fajok is elég hihetetlenek voltak nekem.
-Már tudom mi vagy, egy banya. mondtam neki úgy, hogy csak tippeltem, kíváncsi voltam a reakciójára, ha úgy reagál rá ahogy várom, akkor igazam van. Azt viszont nem értettem, hogy miért mondta, hogy teljesen veszélytelen rám nézve. Egy boszorkánynak is igen nagy hatalma van, igaz a telihold miatt előnyt élvezek, de ő is eléggé el tudna velem bánni ha akarna. A telihold teljesen megváltoztatott, a kissé félénkebb tinifarkasból egy vadabb vérfarkas lettem, a medál ugyan megakadályozza, hogy a hold hatására elveszítsem a fejem, de az érzéseim ilyenkor sokkal intenzívebbek lesznek. Ezek közben odatáncoltam vele az asztalhoz ami tele volt piával és levettem róla egy üveg whisky-t. -Esetleg tölthetek? kérdeztem meg tőle kacér mosollyal az arcomon.

Attól függetlenül, hogy rendesen odatette magát és úgy táncolt velem, mint szerintem még senki, jól láttam arcán, hogy valamin erősen agyal. Vagy csak paranoiás vagy, vagy most akarja kitalálni, hogy mi is vagyok tulajdonképpen. Nem mintha sokáig kellene gondolkoznia rajta, tekintve, hogy ha vámpír lennék, vagy esetleg közönséges ember, azt megérezné...
Olyan gyorsan forgatott a tengelyem körül, hogy rendesen megszédültem, forgott velem a világ, szinte felüdülés volt újra egy helyben állni. Aztán már az sem volt jó, mert a szoba tovább forgott körülöttem. Ilyenkor sokat adnék, ha lenne valamilyen szupererőm, amivel ezt le tudnám állítani. - gondoltam fanyarul magamban, és nem hittem a szememnek, mikor mintegy varázsütésre elmúlt minden bajom. Reméltem, hogy rögtönzött kis erőbemutatómból ő semmit nem vett észre, de ha igen, az sem, baj, legalább nem agyal többet felesleges dolgon.
- Megnyugtatlak, nem félek. - villantottam magabiztos vigyort, de kicsit megborzongtam, ahogy fülembe suttogott. - És nincs a terveim között, hogy ma este vacsora legyek, szóval óvatosan... - karoltam át a nyakát. - Egyesekkel ellentétben és szeretek élni...

Amikor azt mondta, hogy nem veszélyes rám nézve fura tekintettel néztem rá, eleinte nem nagyon hittem neki, de miután olyan felszabadultan táncolt, én is felszabadultabb lettem. Csak mosolyogtam rá és megpörgettem párszor. Még mindig kíváncsi voltam, hogy mi a lány, ha talán boszorkány lenne, talán hallhatott a nyakamban lógó medálról és akár segíthetne megfejteni a további titkait. Elég sokat megtudtam róla a könyvtárban, de úgy érzem még nem eleget. Tudom, hogy boszorkányok készítették és azt is, hogy mire képes, de hogy miképp aktiváltam arról fogalmam sincs. A tánc közben közelebb hajoltam majd a fülébe súgtam.
-Nyugi, ha nem adsz rá okot, nincs mitől félned. mondtam majd csak hátra döntöttem és úgy csináltam mintha meg akarnám harapni, de csak rámosolyodtam és táncoltam tovább.

Tudom, hogy tudja, hogy tudom, hogy mi.. Ez már akkor tudatosult bennem, mikor tánc közben a szemembe nézett. Biztosan ő is érzi rajtam a természetfelettit, de én ugyan nem buktatom le magam... Miközben csábosan mosolyogtam megfordultam előtte. Hátamat mellkasának támasztottam, kezemet pedig felemeltem és hátravezettem a tarkójához, ahol jólesően hajába markoltam.
- Inkább nekem lenne okom a nyugtalanságra. - fordítottam oldalra a fejemet, hogy a vállam felett hátra tudjak pillantani. - Nem vagyok rád veszélyes, egy cseppet sem... - nyugtattam meg. Már csak az a kérdés, hisz e nekem. Úgy látszik igen, mert egyre oldottabb a hangulat.

Csak megfogtam a kezét majd majd elkezdtünk táncolni. Amikor hozzá értem, teljesen ledöbbent arccal nézett rám. Talán megtudta mi vagyok? Ha, igen akkor ez még veszélyes lehet rám nézve, mivel én nem tudom ő mi, viszont a telihold miatt előnyt élvezek, gondoltam magamban. Az viszont hátrányos rám nézve, hogy elég kezdő vérfarkas vagyok és nem nagyon ismerem még a természetfeletti világot, de most az érzékeim és a reflexeim a csúcson vannak és mivel már eleve vérfarkas alakban vagyok, bármikor kitéphetem a torkát a karmaimmal. Ezek a gondolatok közben csak mosolyogva táncolta vele. Tetszett a vele való táncolás, de még mindig ki akartam deríteni mi is ő. Azt rögtön tudtam, hogy vadász nem lehet, mivel nem emberi szaga volt és valami különös energiát éreztem körülötte.

Hm.. Nem gondoltam volna, hogy ez a srác ennyire .. Barátságos?! Talán csak a jelmeze miatt tűnik hátborzongatónak, de ki tudja..
- De, persze... - fogadtam el az ajánlatot. Mindig is szerettem táncolni, a gimi folyamán hétvégente jártam a klubbokat, egészen addig, amíg anyu meg nem halt... Azóta szinte nem is kapcsolódtam ki. Mindig csak a menekülés és a bizalmatlanság. Itt az idő a feloldódásra.. Kezébe csúsztattam a kezemet és ekkor ért a felismerés, ami eddig valami oknál fogva nem jutott el a tudatomig. Egy vérfarkassal táncolok.. És telihold van.. Nem veszélyes, áh, egy cseppet sem. Nincs veszélyben az életem, meg semmi ilyesmi.. Óh, b*ssza meg.. - morgolódtam magamban. Ha kell, vajon lesz elég erőm ahhoz, hogy megvédjem magam? Elvégre Clarissa-val sikerült produkálnom valamit és már nem vagyok teljesen biztos benne, hogy átvágott, mert mi van ha nem?! Áh, ez kész agyrém..
Csak úgy cikáztak a gondolataim, miközben mindketten táncolni kezdtünk a pörgős zene ütemére.

-Én is hasonló cipőben járok, alig ismerek itt valakit és én is pár napja jöttem a városba. mondtam neki mosollyal az arcomon, a szemem vissza változtatása után, már kevésbé nézett rám furán. Amikor kacéran rám kacsintott, elmosolyodtam
-Ha már itt vagyunk, nem lenne kedved táncolni? kérdeztem tőle még mindig mosolyogva a kezemet nyújtva. Valamilyen oknál fogva eszembe jutott Chloe, akit már 3 éve nem láttam, de jó barátok voltunk, a farkassá válásom előtt. Chloe, egy nap csak nem jött suliba, kerestem a házuknál is, de ott sem volt, többet nem hallottam felőle. Ezek a gondolatok, kicsit elszomorítottak, de ebből semmit nem mutattam ki, mivel pont egy gyönyörű lányt kértem fel táncolni.

Oké, itt valami nincs rendben.. Nem lehet ember. Azt már kezdetben is tudtam.. Mégsem tudok rájönni, hogy mi ő. Elméláztam, de nem hagyott sokáig gondolkodni, ami a hasznára is vált, tekintve, hogy nem kezdtem azonnal semmiféle összeesküvés-elmélet gyártásába. A szeméből kivette a kontaktlencséket, vagy legalábbis matatott ott, és úgy tett mintha... Így már kellemes barna tekintetét éreztem magamon.
- Elhiszem.. - néztem rá együttérzően. Amíg nem csinál semmi gyanúsat, miért kellene elkerülnöm.
- Ami azt illeti, nemrég érkeztem a városba és nem ismerek túl sok embert.. Annak reményében jöttem ide is, hogy hátha összefutok pár arccal, akik bővítik az ismeretségi körömet. Úgy látom az elsőt máris megtaláltam.. -kacsintottam rá és én is egy pohár után nyúltam.

-Az én nevem Scott. mosolyogtam rá, majd csak újra belekortyoltam az italomba, valami furát éreztem a lányon, nem tűnt embernek, de mivel nem ismerem még a természet feletti lényeket nagyon, nem tudtam megmondani, hogy mi is ő. Láttam, hogy furán nézi a szemeimet, félte, hogy netán lebukok szóval, úgy tettem mintha, kivenném a kontaktlencsék, közben pedig visszaváltoztak a szemeim, de a többi farkas részem megmaradt.
-Uh ez már zavart. mondtam neki újra rámosolyogva. Egy ilyen lány egyedül jött, ez, hogy lehet? kérdeztem tőle, utalva arra, hogy milyen jól néz ki.

Nézelődtem hátha megpillantok egy ismerős arcot. Már akiket megismernék így, ki tudja minek öltözve.. Nehéz meló. - sóhajtottam egyet.
- Öhm.. Helló. - pillantottam fel a magas idegenre. Szemébe nézve valami furcsa kettősségérzet futott át rajtam, amit nem tudtam mihez kötni, talán a szeme irracionálisan sárga villogásához. Sosem láttam még ilyet. Egyszerre volt hátborzongató és valamilyen hihetetlen oknál fogva kíváncsivá is tett. Hogy lehet ez? Ki ő?
- Köszönöm. - fogadtam cserfes mosollyal a bókot, amit kétségkívül idomaimnak szánt és még véletlenül sem a fekete bőrcuccnak. Bár, ki tudja.. - Megan vagyok. - mutatkoztam be.

Én farkassá változva voltam a bulin, mivel ezt mindenki lehetetlennek hiszi, hogy valaki félig farkas félig ember legyen, nem éreztem, veszélyesnek a lebukást. Megpillantottam, egy lányt aki elég lengén volt felöltözve, hát mit ne mondjak, elég szexi volt. Csak iszogattam az italom, majd gondoltam egyet, ha már nem találok egy farkast sem leszólítom.
-Szia! mondtam neki rá mosolyogva. Hmm jó a jelmezed. felmérve néztem rá, nem vagyok az a típus aki csak ráhajt egy csajra, sőt eléggé visszahúzódó vagyok, de most valahogy felszabadultabb voltam.

Oké, az egész hely tele van nyomatva plakátokkal a "Horror Éjszakájáról", és hát miért is ne? Senkit sem ismerek, itt pedig jószerével mindenki megfordul. Ideális hely az ismerkedéshez. A birtokot megtaláltam, elég nagy volt ahhoz, hogy ne téveszthessem el. A kiigazodás azonban nehezebben ment, de semmi gond. Megoldom. Lassan feltérképeztem a házat, majd megállapodtam a nappalinál. Kissé feszélyezett a tömeg, akit nem ismerek, de hát istenem. Itt az alkalom.

Csak bementem és egy ideig éreztem azt a erős nyilalló fájdalmat, majd hirtelen csak elmúlt. Amikor beléptem csak ledöbbentem, hogy milyen nagy volt a nappali. Csak odamentem az asztalhoz és elvettem egy italt majd azt kezdtem kortyolhatni, közben csak körülnézem, az eljöttek között. Ide is farkasokat keresve jöttem, de eddig még nem éreztem egy jelenlétét sem.

-Ez igaz.. -vigyorogtam és követtem őt amikor kifelé indult a házból. Nem volt annyira messze a hely úgyhogy gondoltam nem bánja ha most nem pazarolom a benzint erre a rövid útra.
-Olyan helyre nem is vinnélek ahol nem lehet. -tettem még hozzá, majd előre indultam várva, hogy kövessen.

[folyt. Morning Star Pub]

-Akkor holnap..-bólintottam kissé bizonytalanul, őszintén szólva voltak még bennem kétségek ezzel kapcsolatban, de ha nem akarok életem végéig másnak a csicskása lenni, akkor tenni kell valamit mielőtt hülyeséget csinálnék miatta.
-Legyen meglepetés! -vigyorogtam- Nem valami nagy szám, de a hangulat jó. Mármint általában. Ha meg nem lesz az akkor, majd csinálunk hangulatot magunknak..-vigyorogtam továbbra is.

-Végül is igazad van. Ha nem akarok Klaus csicskása lenni akkor erre csak ez az egyetlen megoldás. Úgyhogy állok elébe a feladatnak! -jelentettem ki már egy apróbb vigyorral az arcomon. Szemmel csinos alakját ahogy felállt a kanapéról.
-Kirúgni a hámból? ..-dörzsöltem meg az államat- Azt hiszem ez menni fog..-vigyorogtam és én is felpattantam a kanapéról, hogy úgy állhassak meg vele szemben.
-Hmm...Hát gondolom a Grill kilőve..-gondolkodtam el egy pillanatra, aztán hirtelen felötlött.
-Már meg is van..-jelentettem ki önfeledten és lecsaptam az üveget az asztalra.

Egyre jobban kezdtek meggyőzni az érvei, de még mindig nem tűnt megvalósítható tervnek, de végül is mit vesztek vele ha belemegyek? Azt hiszem semmit..
-Igazad van..-bólintottam és kikaptam a kezéből a whiskysüveget. -Benne vagyok..De mi lesz ha Klaus rájön? Már ha egyáltalán sikerül..-vágtam egy fintort és meghúztam az üveg tartalmát.
-Nem hagyná annyiban és biztos vagyok benne, hogy a végén én járnék rosszul. -szorongattam az üveget a kezemben és közben tanácstalan tekintettel bambultam Hayley-re.

-Pedig az vagyok..-néztem rá mikor lehajtott fejemet a kezébe fogta.
-Nem akarok kötődni hozzá ez szent igaz, de átváltozni sem akarok többször. Nem tudom, hogy még képes lennék-e rá. -mondtam színtelenül. Már elég régóta nem kellett átváltoznom és most nincs hozzá túl sok kedvem, na meg energiám.
-Tudom, hogy segíteni akarsz, de...de nem hiszem, hogy menni fog. Szabad akaratomból nem változnék át. - néztem szemeibe miközben hátrasimítottam a haját.

-Dehogy zavarsz. Örülök neked. -vigyorodtam el. Már csak azért is örülök az idejövetelének mert nem kell attól tartanom, hogy Klaus neki esik vagy megpróbál rámászni.
-Egy terved? Mégis miféle terv?-kérdeztem kíváncsi arckifejezéssel. Érdekelt, hogy most mivel áll elő.
Végighallgattam a tervét és egy kissé lehetetlennek tűnt, fogalmam sem volt, hogy valóban lehetséges-e a megvalósítása.
-Lehetséges ez egyáltalán? -kérdeztem megrázva a fejemet-Én benne vagyok, de nem fog sikerülni. -hajtottam le a fejemet a padlót bámulva.
-És mégis hogyan akarod csinálni? -néztem aztán rá kérdően.