Talán akkor sikerült valamennyire megnyugodnom amikor átült mellém és a lábait az ölembe rakva hátradőlt a kanapén. Így utólag érthető volt, hogy miért ment ideiglenesen Klaushoz, de akkor is, nekem ez sok volt.
-Ez érthető. -bólintottam egyet és a kezembe nyomott üveget rendesen meghúztam.
-De jobban örülnék neki ha idejönnél. Ha meg Klaus annyira bánná akkor úgy is rajtam tölti ki vagy máson. -vontam egyet a vállamon.
-Na akkor mit mondasz? Ideköltözöl? Csak jobb lesz mint...mint Klausnál.-kortyoltam bele ismét az üvegbe és hátrahajtottam a fejemet a kanapé támláján.
-Stauntonban voltam az egyik régi haverommal. Kicsit kirúgtunk a hámból. -vigyorodtam el.

-Szerencsére..Nála nem mindenki ússza meg ennyivel. -húztam meg az üveget. Ahogy végighallgattam a történteket már azt hittem, hogy semmin nem lepődhetek meg, de amikor kijelentette, hogy Klaus megpróbált rámászni és most nála lakik kisebb sokkot kaptam.
-És nála is akarsz maradni? -kérdeztem felvont szemöldökkel bárminemű érzelem nélkül az arcomon, teljesen ledöbbentem. -Nem lesz jó vége annak ha ott maradsz..-ráztam meg a fejemet.
-Ide is jöhettél volna lakni. -jegyeztem meg amikor kikapta az üveget a kezemből. Sokkal jobban örültem volna annak ha egyáltalán nem ismerkedik meg Kalussal. Az meg csak tetézi a dolgokat, hogy nála lakik.

-Igen elkapott...Sajnos..-köszörültem meg a torkomat és az egész üveg whisky után nyúltam amit egy ideig csak szorongattam a kezemben. -Ha ellenkezek megöl. Bár gondolhatod, hogy nem volt ínyemre a dolog. -vágtam egy fintort és beleittam az egész üvegbe.
-Úgyhogy most ha bármit is kér ugranom kell. -nyeltem egyet, majd amikor elkezdte mondani, hogy mi történt vele a városban igencsak meglepődtem.
-Chris?-gondolkodtam el egy pillanatra, de nem ugrott be róla semmi a következő mondatán viszont fennakadtam.
-Hogy mi?..-kérdeztem elhidegült arccal-És mi történt? Ugye nem bántott? -kérdeztem teljes komolysággal a hangomban. Volt egy sejtésem, hogy Klaus nem csak egy bájcsevejt folytatott vele.

-Én is sajnálom, de ez van. -vontam egyet a vállamon és amint kiürült a poharam tartalma töltöttem magamnak még egy kört. Igazából már nem is annyira sajnáltam a történteket, jobb is így.
-Szóval engem kerestél fel először? -kúszott egy vigyor az arcomra, majd az italomba kortyoltam. -Ha tudtam volna, hogy jössz nem utazok el. -ittam ki a poharam maradék tartalmát is és az asztalra csaptam.
-Az biztos. Én már ki sem akarok mozdulni, mindig vagy meg akarnak ölni vagy éppen belém kötnek. Mint pár nappal ezelőtt Klaus..-forgattam meg a szemeimet, hisz tudja kiről van szó. Meséltem neki már róla.
-És...-húztam el a szót-..történt valami említésre méltó amióta itt vagy? Szereztél ismerősöket?-kérdeztem felvont szemöldökkel ezzel arra utalva, hogy megéreztem rajta azt az ismerős illatot vagy inkább már szagot.

Amikor beértünk a nappaliba lehuppant az egyik fotelba én pedig a bárszekrény felé vettem az irányt, hogy előhalásszak belőle egy whiskysüveget és két poharat.
-Parancsolj! -mondtam vigyorogva és letettem a poharakat az asztalra, majd levágódtam a vele szemben lévő kanapéra.
Amikor Caroline jött szóba megköszörültem a torkom, majd a szemeibe néztem.
-Fogalmam sincs...-vontam egyet a vállamon-Szétmentünk...-tettem még hozzá és mindkettőnknek töltöttem a poharába a whiskyből.
-De ne is beszéljünk róla.. Mi van veled? Mióta vagy a városban? -kérdeztem és egy vigyorféleség rajzolódott ki az arcomon.

Már majdnem sikerült elaludnom amikor megszólalt a csengő. Nem tudtam ki lehet az, reméltem, hogy nem Klaus. Nem lett volna most túl sok kedvem hozzá.
Kikászálódtam a kanapéból és próbáltam valamilyen friss és nem pedig ilyen nyomott arckifejezést felvenni, majd elindultam a bejárati ajtó felé.

(Birtok)

(Birtok)

Amint beértem levágódtam a kanapéra és őszintén szólva eléggé meg kellett erőltetnem magamat ahhoz, hogy ne aludjak el. Ebben a két napban nem volt alkalmam sokat pihenni, hála Matt-nek.
Fogalmam sem volt, hogy ezek után mit kezdek magammal, mondhatni az egész életem felfordult.

Nappali