Belső tulajdonságok...

Próbálom elkerülni a kötődést és a ragaszkodást, a lélektelenségemet megőrzöm, csak ezzel lehet elérni olyan célokat az életben, amelyeket szeretnénk a magunkévá tenni. Vannak élethelyzetek, amikor teljesen más személyiséget kell felöltenünk a siker eléréséhez. Ez megcibálja a szív-lélek-emberség trióját.
Én képes vagyok belelátni másokba, ismerem a legapróbb titkaikat, de ugyanúgy a mocskosabbnál mocskosabbakat. Viszont nem adom ki, csak elraktározom és bizonyítékzacskó híján az emlékezetembe vésem, hogyha szükség lesz rá, felhasználom őket.  
A magabiztos, arrogáns, felszínes és nyers jellemem az ügyvédi hivatás velejárója, hiszen nem szabad gyengének vagy túlérzékenynek tűnni a bíróságon egy per során, olyankor könnyű lenne veszíteni. Én pedig gyűlölök veszíteni.
A maszk mögött sok tulajdonság rejtőzik, amit néha megmutatok, de csak és kizárólag olyan személyeknek válik elérhetővé mindaz, akikben nem rendül meg a beléjük vetett bizalmam, hitem és hűségem.
Kedves, szelíd teremtés voltam és vagyok is, ha úgy adódik. Okosan játszom ki lapjaimat, a naivitás és felelőtlenség nem az én szektorom. Vannak szenvedélyeim, egyik sem érte még el igazán az addiktív szintet. Független típus vagyok, aki utálja a bezártságot, így nem szeretem, ha ebben valami megakadályoz. Nem könnyű megtörni engem, de nem lehetetlen. Néha lökött, néha vidám, néha buja, néha türelmetlen, néha csacsogós. Ezek is helyükön vannak, várnak az adott pillanatokra.  

Külső jellemzés...

Szőke haj, kék szemek, porcelánbaba arc, 170 centiméter magasság, vékony (a filigrán lehet jobban illene rá) alkat...
Ugye, mennyire klisés leírás ez a külsőmről? Egyik sem kiemelkedően fontos, hiszen nem én vagyok az egyedüli hasonló paraméterekkel. Sokakra illik eme leírás, így könnyen el lehet rejtőzködni, és némi változásokkal pedig felismerhetetlenné válhatunk, azaz elbújhatunk bárki elől.
Mesteri módszereket alkalmazva lehetünk a végzet asszonyai fekete alkalmi ruhában és vörös rúzzsal kiegészített küllemmel, vagy csupán egy hétköznapi öltözékben rohangáló nők, vagy dívaként is végigvonulhatunk egy-egy eseményen valamelyik híres divattervező által megálmodott ruhakölteményben.


''A külsőt látni kell, hogy beleszeress, vagy épp gyűlölni kezdj még jobban. A belsőt megismerni kell, hogy rájöjj, melyik kategóriába vonszolod át magad ezek után... ''

''Nem minden titok gonosz titok. Vannak jó titkok is. Vannak szükségszerű titkok is.''



A kora reggeli megbeszélés közben is már alig figyeltem, ha őszintén kéne válaszolnom, halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mi volt a téma, az aktuális ügy, vagy épp valami újdonság.
A közös kávézásra és egyéb elfoglaltságokra való terembe sétálok be, hogy végre leülhessek meginni egy normális feketét sok cukorral, ami nem túl egészséges, mégis csak édesszájú vagyok. A kávémat miután elkészítettem, leültem a bőrkanapéra, ami olyan szinten kényelmes, hogy elmerül benne az ember, aki belehuppan.
A gondolataim jelenleg nem itt járnak, kezdő ügyvéd vagyok ő szerintük, pedig már nagyon régóta gyakorlom a hivatást. Most azonban nem érdekelnek, inkább azon fortyogok belül, hogy hogyan is kellene felvennem a kapcsolatot a testvéremmel, és megállítanom őt, mint régebben is megtettem már. Nem nézhetem és hagyhatom, hogy tovább művelje azt, amit művel...
A kanapéval szemben a falon egy régi óra díszeleg. Önmagában még nem kiakasztó szerkezet, az óra ketyegése zavar, és akárhányszor leveszem a falról, a főnököm visszapakolja, mert ő neki tetszenek az ósdi és veterán életszagú tárgyak és eszközök, hiszen ő sem mai gyerek, így természetesen vonzódik ezekhez a kütyükhöz.
A gyilkosságokhoz visszatérítve magamat, eldöntöttem, hogy nem maradhatok tétlen, a húgomról van szó. Mindketten tudjuk, milyen rabságban élni, mindketten ismerjük a másikat, az életünk szétszakadt. Nem tudom, hogy egyáltalán el fogja -e fogadni a segítségemet... Én nem fogok meghátrálni.
- Hella! Szeretném, ha holnap Washingtonba repülnél, és elhoznád nekem az ügyiratot az ügyfelünk irodájából, és ezzel együttesen pezsgőt bonthassunk, mert a miénk lesz a győzelem három nap múlva - legszívesebben le tudnám ezt a férfit köpni a kávémmal vagy inkább ráborítanék egy kancsó forró vizet a főnökömre, mert gyűlölök olyan ügyeken dolgozni, ahol a korrupció és a pénz fölényben van, de már nem kell sokáig egy levegőt szívnom ezzel a Mr. Hadley-vel, akinek sok titka van. - Nagyon jó ez a parfüm, egy dögös nőhöz, mint te is vagy, nagyon illik - végigszagolt engem, mint ahogyan egy kutyus szokott szaglászni, azután pedig még végigsimította a kezét a derekamon és ahogy egyre lejjebb csusszant a szemétláda keze, én eltávolodtam tőle.
- Elintézem - fogtam nagyon rövidre a mondandómat, mert ez valójában nem izgat annyira, mint az, hogy a húgommal találkozzak, és megállítsam őt bármi áron. Úgy tűnik az, hogy próbáltam, távolabb állni tőle, nem rettentette el őt, és újra magához húzott erővel. Ő az, aki tudja, hogy mi vagyok, és én is tudom, ő kicsoda.
- Most pedig menj, csináld meg, amit kértem tőled... - a keze szorításából engedett, viszont a fenyegető hangneme nem hatotta meg szívemet, mert úgyis a pokolba fog megrohadni.

''Semmi sem tesz minket annyira magányossá, mint a saját titkaink.''