Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 18, 2017 12:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Melegem van. Határozottan melegem van, erre ébredek fel, mintha szaunában ülnék. Ahogy kábán felemelem a fejem, rájövök, hogy a reggeli napfény egyenesen a fejemre tűz, és a konyhaablak üvegén megsokszorozódva betakarja az asztalnál üldögélő önmagamat. Mert a második, amit észreveszek és tudatosul bennem, hogy hol is töltöttem az éjszakát. Ettől pedig visszatérnek a tegnap esti, nem túlzottan vidám emlékeim is.
Hatalmasat nyögve feltápászkodom, és lépek egyet, amitől egy darabig csak jajongásra vagyok képes, mert úgy elgémberedtem, mintha minden tagom egyszerre élne külön életet, és egyidejűleg teljesen elhalt volna. Beletelik pár percbe, mire beindul a vérkeringésem, ahogy a zsibbadás is jelzi, mintha hangyák futkosnának végig testem minden sejtjén.
Hallgatózom, de néma csend ölel körül. A jelek szerint Les már lelépett, csak egy koszos kávéscsészét hagyott ma után. Meg persze a tegnap esti keserű és rossz légkört. Nagy sóhajjal turkálom a hajam, mert úgy érzem, mintha egy kőszikla nyomná a mellkasomat. Bárhogy is, nem érek rá sem sápítozni, sem ostorozni önmagamat, mert vár a munka.
Meg is kapom a mailt annak rendje módja szerint, és a rádió ordítóan hangos zenéje mellett fogok bele a sütésbe. Muszáj, hogy valami elterelje a gondolataimat. Ellenkező esetben lehet, hogy a legnehezebb lábassal vagy serpenyővel csapkodnám magam fejbe.

A mai munka nem tart addig, mint az előző napi. Nyilván a tegnapi rendelés még nem fogyott el teljesen, a rendelt sütemények listája most némileg rövidebb. Hamarabb is végzek hát a munkával, és a furgon is gyorsan elszállítja a már készen lévő árut.
Miután a szállító elmegy, ismét csend borul rám. Már rendet raktam, elpakoltam. Egész nap egy falatot sem ettem, de nem is kívánom az ételt. Ennél fogva nem csinálok vacsorát - Les is tud enni amit akar. Nem vagyok a kiszolgáló személyzete senkinek mellesleg...
A tegnap este, és ma reggel érzett dühöm némileg visszatér. Lassan az estébe hajlunk, és Les még sehol. Lehet, hogy még dolgozik, az is lehet persze, hogy már valahol iszogat az újdonsült kollégáival, vagy esetleg egy betévedővel, akinek épp az én feleségemet támadt kedve gusztálni. De az sincs kizárva, hogy a tegnap esti pasas már a haverjaival tért vissza, és éppen.... de nem, erre egyszerűen nem is akarok gondolni!
Kinyitom a konyhaszekrényt, és találok egy üveg rumot, amit a süteményekbe használok. Lerogyok az asztal mellé, és ahogy telik az idő, egyre sűrűbben húzom meg az üveget, míg úgy nem érzem, hogy minden erő kiszáll belőlem, és összemosódik az egész világ. Legalábbis mikor nyílik az ajtó, és belép rajta Les - akiből momentán hármat látok - igencsak ingatag már a padló alattam.
- Nocsak... - motyogom rumgőzösen, és talpra állok, amiből egy erőteljes szekrénynek tántorodás következik - máris itthon van az én szerető, kedves feleségem - teszem hozzá, és képtelen vagyok visszafogni a keserű felhangot a szavaimban. - Látom, sokáig tartott, míg kiszabadultál a munkából... vagy a csodálóid gyűrűjéből - roskadok vissza a székre, mert a jelek szerint így biztonságosabb.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Márc. 17, 2017 7:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Lefekszem, elalszom, majd ismét felébredek, de egyedül vagyok az ágyban. veszek egy mély levegőt és átfordulok másik oldalamra. Nem megy az alvás, így felkelek valamivel éjfél előtt és felkapva a kabátom, és a farmerom, kilopózom a házból. Az éjszaka hűvös levegője átjár, de az erdő szélére érve megállok, ruháim ledobálom és átadom magam a bennem élő farkas dühének. Szinte nem is érzem, ahogy csontjaim összetörnek, gondolataim annyira lefoglalnak, hogy mikor észbe kapok, már ismét a lakás előtt vagyok, és a konyha halovány fényét pásztázom. Halk nyüszítés hagyja el szám, majd prüszkölve megrázom fejem, és hagyom, hogy lábaim vigyenek. Rohanok a fák között, sebesen, üldözöm a vadat, de nem ejtem el. Kifáradtan változom vissza, ugyan alig két-három órát töltöttem el az erdőben, mintha kevésbé érezném az ereimben fortyogó dühöt. Visszaöltözöm és elindulok haza. Remegő kézzel nyomom le a kilincset, próbálok halkan lépkedni, és visszaaraszolni a szobáig, némi boszorkány erő segítségét is bevetve. Figyelem a szuszogó alakot, ahogy kényelmetlenül fészkelődik az asztalra borulva és egy pillanatra mintha megenyhülne a szívem, de megrázom a fejem. Nem vagyok fáradt és hamarosan mennem is kell, így összepakolom a táskám, letusolok, átöltözöm és indulok a konyhába, hogy egy pohár fekete után távozzak.
Mit sem törődve vele, hogy egész éjszaka ott aludt a konyhában, mégsem teszek semmit. Nem vagyok hangos, de hangtalanságra sem ítéltetem magam. Kitöltöm a kávét és a pultnak dőlve figyelem hátát. Tudom, hogy félt és meg is értem. De nem csak emiatt vagyok dühös. Tudja, hogy nem fogok megváltozni, ahogy én is tudom, hogy ő sem. Tudja, hogy bármit mondjon, nem fogok kihátrálni, pláne nem elhárítani egy vitát, inkább beleállok és viselem azt.
Mégis azon kapom magam, hogy lerakom a poharat, mellé sétálok és gyengéden a kócos tincsekbe túrok. De nem szólalok meg, sőt, elkapom kezem, mintha valami rosszat tettem volna. Pedig őszintén szólva, csak hiányzik, már ennyi idő elteltével is, még úgy is, hogy szavait továbbra sem tudom szó nélkül lenyelni. Ahogy azt sem hagyom annyiban, amit ő elhatározott a munkámmal kapcsolatban.


/háló
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Márc. 17, 2017 5:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Sikerül többé-kevésbé nyugton maradnom az asztal mellett,bár ez közel sem jelenti azt, hogy nyugodt vagyok. Sőt, szinte minden porcikám vibrál az idegességtől. A tény, amit elmesélt is felnyomja bennem a vérnyomást, az utána következő veszekedés - ami most meglehetősen durvább, mint eddig bármikor - végképp elveszi a talajt a lábam alól. Nem tudom, mennyi ideig kornyadozom az asztal mellett, de nem is tudnám megmondani. Nem látnám az órát, akkor sem, ha az orrom elé tennék, mert a felháborodás szinte fekete függönyt von a szemem elé.
Csak arra rezzenek fel a nem túl derűs merengésből, mikor Les - immár egy szál pizsamában - visszatér a konyhába, és megáll előttem. Ahogy felnézek, az arckifejezésének leírására kevés lenne egy normál emberi lény szókincse. Dac, harag, megbántottság, utálkozás, minden ott ül egyetlen pillantásában, minden apró szavában, vagy fintorában. Csodálkozom, hogy a boszorkányerejével nem lobbantja lángra alattam a széket.
Csak morranok egyet a vagdalkozására, kb úgy, mint egy igazán morcos farkas, de a dühöngésem átadja magát a hátrahőkölésnek, mikor finoman ugyan, de nem túl kellemes jövőt helyez kilátásba sem nekem, sem kettőnknek, amennyiben a továbbiakban is feszítem a húrt.
- Fogalmad sincs, mit érzek! - üvöltök utána, mikor a fenyegetőzés végeztével ugyanúgy elvonul, mint első alkalommal, csak a háló ismételt becsapódása tudatja, hogy a többi mondandómra alighanem a legkevésbé sem kíváncsi.
- P*csába! - füstölgök, és két kézzel túrok a hajamba, mintha ki akarnám tépni. Nem mondom, hogy valamilyen apró százalékban nincs igaza. Ilyen vagyok, tessék... egy tapló, bunkó, neveletlen és kulturálatlan alak. De ismerte is ezt az énemet, nem mondhatja, hogy zsákbamacskát vett velem... De a nagyobb százalékban viszont azt érzem, hogy az igazság az én oldalamon áll.
Odaengedtem egy olyan munkahelyre, ahol férfiak veszik körül. Nem mondom, hogy nem okozott bennem némi lelki vihart, amikor bejelentette először a szándékát, hol szeretne dolgozni, de lenyeltem a békát. Ezt viszont nem fogom, mert nem akarom. Épp elég volt végignéztem Gwen sorsának összeomlását azok után, hogy olyanra kényszerítették, amit nem akart. Egyszerűen nem kívánok újra ilyesmihez asszisztálni, ezt olyan nehéz megérteni? Már az első munkanapján érte Les-t némi atrocitás. Mi lesz a következő? Ennél talán durvább? Mi lesz, ha az a s*ggfej visszamegy, mert nem éri be a bámulással? Tegyem ki vállam vonogatva egy ilyen veszélynek, akit szeretek? Lehet, hogy úgy viselkedtem most, mint egy tahó, elmaradott barbár, de egyet senki nem vehet el tőlem: minden szavamat és tettemet egyedül az iránta való aggodalom vezérli.
A nagy kesergés közepette észre sem veszem, mikor borul rá a fejem a két kezemre. Itt, az asztal mellett ücsörögve nyom el az álomtalan, és nyugtalan álom.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 16, 2017 8:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Felmegy a pumpa bennem, azt hittem ezen a témán már túl vagyunk. De a jelek szerint mégsem. A pohár egészen addig nem telik be, míg meg nem ajándékoz azzal a mondatával, miszerint holnaptól nem dolgozom a műhelyben. Ha valamit nem nyelek le, az ez. Amikor ilyen hangnemben és így mondja meg, hogy mi tehetek meg, és mit nem. Másnak sem néztem volna el, neki pedig még annyira sem állt módomban.
Próbálok nem figyelni az útközben még hozzám vágott szavakhoz, de az még inkább beteszi a lécet, és kis híján vissza is fordulok, de épp időben érek el az ajtóig, hogy egy nagyobb lendülettel becsapva azt, inkább a négy falat bámuljam, mint viszkető tenyerem engedjem útjára. Utolsó mondata voltaképp jobban fájt, mint hittem. A gyomromban görcs nő és érzem, ahogy a düh mellett a könnyek is felgyűlnek és szemem égni kezd, ahogy pislogás nélkül, az ajtónak támaszkodva, mereven bámulok előre, megakadályozva, hogy a sós folyadék végigcsorogjon arcomon.
Fogalmam sincs, órák vagy percek telnek el, ökölbe szoruló kezeim már zsibbadva pihennek mellettem, én továbbra is magam elé bámulva ácsorgok, és egyenletesen véve a levegőket, próbálok lehiggadni. De mivel nem megy, inkább a fürdő felé veszem az irányt és megejtek egy villámgyors fürdést. Semmi kedvem nem volt elé állni és neki is jobb volt így.
Felkapom a pizsamám és a poharam, amit reggel a komódon hagytam, és így sétálok vissza a konyhába. Bár mozgásom könnyed és nyoma sincs a dühömnek, arcomról lerí, hogy a kedves énem messze nem tartózkodik a házon belül.
-Tudod, legközelebb, ha belépsz azon az ajtón, emlékeztesd magad, hogy a feleségeddel beszélsz, nem egy út széli lotyóval.-lépek elé, miután megtöltöttem a poharam és ha más nem is, a sértettségemen túl a fájdalom is ott csillog a szememben. Komótosan ücsörög, és ismét érzem, ahogy ökölbe szorulnak ujjaim.-Ha valakit akarsz, aki szeretik, ha lenézik óla a ruhát, hát hajrá. Biztos akad egy két éjszakai pillangó a környéken. De ha még egyszer ilyet mondasz, biztos lehetsz benne, hogy a legkisebb bajod az lesz, hogy nem tudod, ki volt az a szerencsétlen idióta a műhelyben.-sziszegem, és azzal a lendülettel vissza is megyek a szobába, az ajtót becsapva magam mögött, majd mielőtt bármin gondolkodnék, bevágom magam az ágyba és próbálok az álmok világába merülni. De azon kapom magam, hogy a párnán pihentetve fejem, a velem szemben lévő gyertya lángjával szórakozom, és gondolataimból nem tudom kiverni azt az egy mondatot, s ott visszhangzik fejemben: "Tetszik, hogy bejössz másoknak, és lenézik rólad a ruhát is!"



A hozzászólást Leslie Elizabeth Shay összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 17, 2017 7:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 16, 2017 5:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

- Jó, oké, nem állt a lábán - tárom szét a kezeimet de némi indulattal, mintha csak azt mondanám, hogy na, akkor most ez volt. - De lehetett volna másképpen is! - vágok vissza, mert lelki szemeim előtt megjelenik a kép, miszerint Les bajban... de nem, ezt inkább nem is akarom végiggondolni!
Ennek ellenére egy kis ideig reménykedem, hogy megússzuk egy kisebb szóváltással, de a jelek szerint a legutolsó mondataimnak köszönhetően robban a bomba, méghozzá atombomba, és letarolja a házat, velünk egyetemben, legalábbis képletesen. Láttam már Les-t dühösnek, iszonyú mérgesnek és megbántottnak is egy éves ismeretségünk folyamán, de ennyire indulatosnak még soha. Legalábbis nem emlékszem ilyenre. Önkéntelenül is hátrálok egy lépést, de nem azért, mert félnék tőle. Keze ökölbe szorul, és várom, hogy belevág a képembe. Azt viszont nem akarom, hogy ezen olyan mértékben veszítsem el a fejem, hogy azt se tudjam, mit teszek utána, így úgy ítélem meg, hogy jobb a kartávolság. Talán jobb is, hogy így döntöttem, mert úgy sziszeg rám, hogy félő, ha közelebb állnék, a dühkitörésétől leégne még a hajam is.
Mire megszólalhatnék, kiönti a vacsora maradékát, aztán néhány keresetlen szó kíséretében kivonul a konyhából.
- Valld be, élvezed, mi? - kiáltok még utána, öklendezve szinte a keserűségtől. - Tetszik, hogy bejössz másoknak, és lenézik rólad a ruhát is! - csapok rá az asztalra, aztán ahogy Les elvonul - és döngve bevágódik mögötte a háló ajtaja - tényleg elvesztem a fejem, és fogalmam sincs, mit is kezdhetnék. A fel-alá járkálást - rohangálást, egész pontosan szólva - egy percre sem hagyom abba, pedig külső személő számára valószínűleg egy bespeedezett őrültnek tűnhetek.
Hirtelen elhatározással felrántom a kabátomat, mert elhatározom, hogy ha ki kell mennem a térképről is megtalálom azt a barmot, aztán a következő pillanatban ledobom a kabátot, mert belátom, hogy ez felesleges, mégis, hol keressem? Ezt a műveletet eljátszom minimum háromszor, míg a végén levágom magam a konyhaasztal mellé, de úgy, hogy a szék tiltakozva megreccsen alattam. Tisztában vagyok vele, hogy Les most a fogát csikorgatva duzzog a szobában, de nincs az az isten, hogy én bemenjek hozzá, és bocsánatot kérjek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 7:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

A kellemes megérkezés hamar átment valami egészen nem kellemesbe. Nem akartam vitatkozni, de Chriest reakciója bizony belőlem is kezdett előhozni visszafojtott dolgokat. Mondjuk a békát, amit lenyomtam a torkán, most ismét le kell. De abban reménykedem, hogy ez menni fog szép szavakkal. Hiú ábránd...
Megmosolyogtatna a dolog, ehelyett viszont bennem is elkezd felmenni a pumpa, és érthetetlenül, de annak a gyökérnek a pártjára állok. Vagyis nem állok egyik oldalra sem. Inkább a vitából hátrálnék ki, de már késő.
-Nem, nem kezded, azt látom.-dünnyögöm, hogy hallja is, kezd nem érdekelni a helyzet súlyossága.-Jézusom, ne legyél már ennyire kiakadva! Nem történt semmi! Leütni. Jó vicc. A lábán alig állt, nem, hogy leüssön!-erősködöm, de ahogy feláll, már tudom, hogy ez sem lesz elég. Már épp elindulnék felé, hogy lenyugtassam, de szava megakasztattak. Elkerekednek szemeim, és érzem, már nem tudom sem visszafogni magam, sem lenyelni az eddig gondolataimban cikázó dolgokat.
-Hogy mondod?-kérdezek vissza, és ajkaim összeszorítva érzem, ahogy megcsikordulnak fogaim.-Nő vagyok, a feleséged, de nem a tulajdonod! A saját munkám, és nincs jogod dönteni felettem.-sziszegem, majd elé lépve nézek fel rá, olyan mérhetetlen dühvel a szememben, hogy épp csak lángra nem lobbantom a falat.-Még egyszer próbáld meg megmondani, hogy mit csinálhatok és mit nem...-sziszegem, és ökölbe szorulnak kezeim, de mielőtt befejezném a mondatot, inkább visszanyelem annak végét.-Ha egy védtelen szüzet akarsz feleségednek, akinek megmondhatod, mit csinálhat és mit nem, rosszul választottál. Köszönöm a vacsorát, ha szabad, elmennék aludni, nehogy valaki még a végén merészeljen rám nézni!-sziszegem, és azzal a lendülettel felkapom a tányérom és a mosogatóba borítom a maradékot, majd próbálok elindulni a szoba felé, remegő lábakkal, és olyan pulzussal, amivel csoda, hogy még életeben vagyok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 6:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Mennyi idő telt el, mióta úgy istenigazából összevesztünk? Kb egy hónap... talán kicsivel több. Hát tessék, eddig tartott. Mit is vártam volna, hogy mindig minden olyan békés lesz köztünk, mint az elmúlt hetekben? Cöh... az nem is a mi életünk lenne.
Igyekszem visszafogni magamban a dühöt, vajmi kevés sikerrel. Szinte érzem, hogy úgy uralkodik el rajtam a düh, mintha forró vízbe mártottak volna. Alighanem a fejem is belevörösödött, bár fene tudja, itt nincs tükör, hogy lássam magam. Bár talán jobb is. Les arckifejezéséből kiindulva nem igazán nézhetek ki ilyenkor olyan aranyosan, és imádnivalóan, mint egyébként.
- Én nem kezdek semmit! - tiltakozom, de ezt meghazudtoló hangerővel. - Csak megfojtom azt a dögöt! - hisztizek, bár igazán nem tudom, mit is művelhetnék. Ha helybéli lenne, akkor a farkasszaglás kisegítene még ember formájában is, hogy megtaláljam, és megdorgáljam - lehetőleg úgy, hogy kórházban kössön ki. Így viszont minimum annyit kívánhatok, hogy forduljon fel a legelső kanyarban. Méghozzá mindenféle értelemben.
- Bah, hát én viszont kiszúrhatom a szemét! - tolom ki a széket magam alól, és úgy kezdek járkálni, mintha feltett szándékom lenne, hogy az eljövendő tíz percben árkot véssek a konyha padlójába. - És nem, tényleg nem kezdem, sőt, még folytatni sem akarom, de én megmondtam, hogy ez lesz! - torpanok aztán meg, és Les arcára bökök ujjammal. - Azt mondtad, te zártál. Ergo, full egyedül voltál. És ha nem tudod megvédeni magad? Ha mittuomén, leüt hátulról, és míg ájult vagy, addig ő... addig téged... - hörgöm már meglehetősen értelmetlenül, a puszta feltételezésre is. - Nem akarom, hogy visszamenj oda! - jelentem ki végül kőkeményen. - Holnap te már nem dolgozol. Legalábbis ott nem, az fix! Nem foglak kitenni... ilyesminek. Semmi ilyennek! Sem nyúlkálásnak, sem annak, hogy lebámulják rólad a ruhát, vagy hasonlónak!
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 6:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Hasonlót ugyan már ettem, de azt nem ő csinálta, és az emlékeim szerint az fele ennyire sem olt jó, így jóízűen lakmározom, szavára mosolyogva reagálva. Valóban sok minden volt mögöttünk, de valószínűleg, ha nem így lett volna, nem lennénk itt. Így jobb is, hogy a dolgok eseménydúsan pörögtek eddig.
-Ez most kihívás vagy azt gondolod, hogy a reggeli rántottánál megáll a tudományom?-szalad fel szemöldököm a homlokom közepére, míg a tésztát utoljára hagyva, annak neki nem esek. Azt viszont elfelejtem, hogy hogyan reagált már az elején a munkához, amit elvállaltam, hát még az a meggondolatlanság tőlem, hogy ilyen könnyedén adom elő... nos, az eredménye határozottan megvan. Megdermedve ül, mikor rá emelem tekintetem, és nagyot nyelve megtörlöm szám.
Úgy néz rám, s szólnak szavai, mint ahogy a mesékben a dühös figurák, csak éppen a fülén nem jön ki gőz.
-Jézusom, ne kezd!/b]-egy hónap telt el úgy, hogy nem vitatkoztunk, erre tessék. Az első napom után, máris ismét ott vagyunk, ahol voltunk.-[b]Mit tudom én ki volt! Csak valami átutazó fazon, akinek a motorja a normális és a halál között lebegett félúton, mert képtelen volt pár csavart meghúzni és rendszeresen átnézni a vasdarabot.-ellenben vele, nekem ez nem volt ismeretlen, s ellenben vele én nem húztam fel magam már ennyire ezen. Abban a pillanatban szívesen felképeltem volna az illetőt, de épp idejében döntött úgy, hogy odébb áll.-Nem mászott rám. Az, hogy végignéz, még ha zavar is... nem szúrhatom ki mindenki szemét, hiába szeretném. Nekitámaszkodva az egyik oszlopnak végignézte, ahogy életet lehelek a motorjába, aztán egy valag pénzt hagyott az asztalon. Ha bármit csinált volna, meg tudom magam védeni, emlékszel? NE vitatkozzunk ilyen hülyeségen, ami semmit nem jelent.-hangom egyenlőre halk, és nyugodt, ami meglepő. De nyilvánvaló, hogy szemem máris csillog, hisz a dühödt farkas ábrázolata cseppet sem a bárányt kezdte el előhozni belőlem, hanem a lányt, akit pár szép szóval könnyen megszelídített már párszor. De ezt most édes kevésnek érzem. A lerágott csont ugyanis épp most ásta ki magát a földből.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 6:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

- Hidd el, jobb ezt azért tisztázni - bólogatok Les szavaira. Nem tételezem fel, hogy az első munkanapján kikezdenének vele a kollégái, de tényleg jobb ha tudják, hogy az én feleségem mindenki számára tiltott terület.
- Öh... köszi - vigyorgok aztán Les-re, mikor gratulál. - Azt hiszem, elmondhatjuk mindketten, hogy büszkék vagyunk magunkra, meg egymásra is. Nézd csak meg, hová jutottunk el ketten - húzom ki magam. Nincs könnyű életünk, az tény, ugyanakkor harcolunk vállt-vállnak vetve az előrejutásért, és egymásért. Nem mindig idilli, de hát az élet nem is hollywoodi film.
Nekifogunk a vacsorának. Ilyet még sosem készítettem, de ízlik, és a jelek szerint Leslie-nek is. Legalábbis ahogy tömi magát, nem azt mutatja, hogy nem jönne be nála a főztöm.
- Azért csak jelzem, hogy a főzés itthon még mindig a nő dolga - szurkálódom egy keveset, aztán hallgatom a beszámolóját az első napjáról. Láthatóan elégedett magával, a munkájával, a környezettel, és ha ő az, akkor én is az vagyok. Látni akarom, hogy nem csak mellettem boldog, hanem akkor is, ha megtalálta a célját az életében a munka terén is.
Egészen addig derűs vagyok, míg meg nem hallom az utolsó mondatait. Akkor ledermedve leteszem a kezemből a kaja maradékát, és úgy meredek Les-re, mintha most látnám őt először.
- Micsoda? - ismétlem utána még higgadtan, de a hangomban már ott hörög a távoli mennydörgés. - Ez neked semmi extra? - csikorgom, és érzem, hogyan önti el a fejem a düh. - Ki volt az a patkány? Mit művelt? - villámlik a szemem, és nem is tudom, utoljára mikor voltam ennyire dühös.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 5:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

-Nekik pedig feleségük van. Jobb, ha nem feltételezek semmit, drága férjem.-vonom meg sokatmondóan szemöldököm, de széles vigyorral nyugtázom szavait, miszerint itthon minden a legnagyobb rendben ment. Végül is, akkor ez egy sikeres nap volt. Eddig legalábbis.
-Gratulálok!-mosolygok elismerően, arcom valóban erről árulkodik, és nem kicsit büszke is vagyok. Valamit elértünk eddig, ideje, ha meg is tartjuk ezt a helyzetet. -Én havonta kapok, plusz a napi borravaló, ha van. És éppenséggel ma is akadt, ha nem is sok. De ez az első nap volt csak. Majd pár nap múlva, vagy ha van visszatérő ügyfél, meglátjuk.-térek az egyik leglényegesebb kérdésre, majd visszacsapnak gondolataim mondata elejére.-Valóban, a konyha nem égett le, a ház sem. A teszten átmentél. És ha én nem halok meg melletted, nem hiszem, hogy más bármi kifogást találna. Ahogy elnézem, így is steril körülmények között dolgoztál.-nézek végig a ragyogó pulton, ami még akkor is tiszta, ha a vacsora még kisebb simításokra vár. Leülök, míg elém nem kerül a tányér, és mikor ő is helyet foglal, ismét vállat vonok.
-Volt pár autó. A legtöbb apró hiba volt, a gyújtással voltak bajok, valamelyiknek a motorolaja folyt. Akadtak családi autók, kölykökkel és türelmetlen szülőkkel, nők, akik elcsodálkoztak, hogy nő szereli a kocsijukat, csak semmi feminizmus!-mosolyodom el, és vágok egy szeletet a palacsintából, s villámra halmozom a zöldségekkel együtt.-Az utolsó betérő viszont egy igazi bunkó volt. Tipikus fajtája azoknak, amilyennek téged is gondoltalak az elején. A pultot támasztó csajozógép, csakhogy se a jó külső, se a normális viselkedés nem igazán volt meg, ellenben némi whisky mindenkinek képes szuper képességeket adni ahhoz, hogy többnek gondolja magát, mint aki. De ezeken már meg se lepődöm. Ez viszont mennyei!-habzsolok, hisz napközben az ebédemen kívül nem igazán volt lehetőségem enni.-Összességében jó nap volt amúgy. Semmi extra.-vonok vállat és törlöm meg szám, s végre felnézek a zöldségekről. Az evésre ugyanis jobban koncentráltam, mint a kimondott szavakra. De ennyit jelent, a nem akarok előle titkokat rejtegetni magamban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 5:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Nos, a soron következő a kérdésem lett volna, miszerint hogy telt az új helyen az első napja, de a jelek szerint vagy a fejembe lát, vagy a képem tükrözött elmondhatatlan kíváncsiságot, nincs időm érdeklődni, anélkül is válaszol, amin elvigyorgom magam.
- Helyes - nyugtázom aztán bólintással a beszámolóját. - Remélem azért az apatigrisekkel közölted, hogy férjes asszony vagy, és nem kell ketrecharcra indulnom, hogy megneveljem őket - fogom át Les derekát. - Te is hiányoztál nekem. Túl csendes volt a ház nélküled - teszem hozzá, aztán lerakom a vállamról a konyharuhát, mikor enged magának egy pohár vizet.
- Nos, ha eddig nem bíztál a képességeimben, akkor remélem, most átmentem a vizsgafeladaton. Nem gyújtogattam, és ahogy láttam, a futár elégedett volt azzal, amit látott. Megkaptam a szerződést is - lobogtatom meg a papírt Les előtt. - Egyelőre próbaidőn vagyok, és itthon dolgozom. Ha minden oké lesz, és minőségi munkát végzek, plusz nem találnak mérget vagy vírust egy kajában sem, egy vendéget sem teszek el láb alól, később bevisznek a cukrászda konyhájára. Ennyi. Ja, és hetente fizetnek - teszem hozzá, aztán előszedem a palacsintára hasonlító tésztát, megtöltöm a fűszeres hússal és zöldségekkel, majd feltekerem, és máris kész a vacsora.
- Voilá - mondom, aztán terítek. - Remélem éhes vagy. A mai vacsora mondjuk úgy, a távol-kelet jegyében - teszek le elé két jókora tekercset. - Na és mesélj. Mit szereltél ma? Lehet, hogy te dolgoztál ilyen helyen, de én nem, nem tudom, hogy megy ez - ülök le, zajosan húzva magam alá a széket. Tényleg kíváncsi vagyok, mi mindenhez lehet hozzáférni egy műhelyben, és arra is, első napján mennyire bíztak benne, mihez engedték oda.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 5:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Az első napom, mégsem tűnik rossznak a hely. Bár eleinte gyanakvó pillantással méreget a többi szerelő, felbukkan egy nálam kicsivel idősebb nő, aki szintén a műhelyben dolgozik, a tulajdon felesége, de nem csak az asztal mögött ücsörög. Figyelmeztet, hogy az első nap mindig nehéz. Elhiszem neki, de próbálok nem erre koncentrálni.
Felkapom az öltözőben a kék kezeslábast, felkötött hajam egy kendővel tartósítom, hogy egy apró tincs se hulljon szemembe, majd övemre tűzöm a kapott rongydarabot, ami kéztörlőként is fog szolgálni, és az első beguruló autót már is megkapom, mint amolyan vizsgafeladatot. A gyújtással van baj, gyors javítást ígérek, délutánra kéretem vissza a tulajt. A nap gyorsan pereg pár autót azonnal javítunk, párat áttolunk más napokra, vagy későbbi órákra. Az ebédidő hangulata pedig egészen meglep. Az itt dolgozók többségét a felesége este vacsorával várja, és nem kis gratuláció fogadja a bejelentésem, miszerint engem a férjem vár otthon. A probléma igazából akkor kezdődik, mielőtt elindulnék. A kék kabátot már ledobtam, amikor begördül egy motor. Mivel a műhely már szinte üres, az enyém a feladat. A pasasról süt, hogy melyik fajta. A motor jó állapotú ugyan, de messze van a legjobb formájától, a sofőr kicsit pia szagú, nem lepődöm meg. Tipikus, ismert fajta. Szándékosan kapom fel vissza a kék kabátot és forgolódom úgy, hogy ne nézhessen végig. Legalábbis minimálisan....
Nem vagyok ideges, inkább fáradt. Ahogy megállok a bejártnál és belépek, azonnal megcsap a friss vacsora illata. Az épp időben felkiáltásra ledobom táskám az előszobában, kilépek a cipőmből és a konyha felé indulok. Mielőtt elindultam volna, lefürödtem, így se benzin szagom, se olajfoltos arcom nincs.
-Kérdés nélkül. Igazából jó hely. Csupa védelmező apatigris. Kivéve, mikor én zárok.-vonok vállat.-Nem először dolgozok ilyen helyen, csak a szokásos.-mosolyodom el, majd elé lépek és válla mellett nézek a tűzhely felé.-Hiányoztál.-csókolom meg égül és ellépve mellette, töltök egy pohár vizet magamnak.-A ház még áll, szóval a jelek szerint jól ment és a konyha is megfelelő felszereltségű.-állapítom meg, levonva a következtetést, amit leginkább a borogatón sorakozó edények számából tudok csak megtenni. A vacsora illata ugyanis szokás szerint mennyei.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 4:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Ahogy Les kimászik az ágyból, az én szememből is gyorsan kimegy az álom. Noha az én ébresztőm későbbre van állítva, már nem tudok visszaaludni... ma már én is dolgozom, bár kényelmesebben, mint Les, nekem ugyanis a lábam se kell kitennem itthonról. Viszont mielőtt hozzákezdek a feladataimhoz, nem árt felmérni a konyhát, és a készletét, hogy lehetőleg ne akkor kapkodjak majd fejetlenül fűhöz-fához.
Kikecmergek hát, és nagyokat ásítozva talpalok ki idáig, és először is kiutalok magamnak egy jókora adag kávét. Enélkül teljes mértékben életképtelen vagyok ugyanis...
Szerencsére a telefonom csörgése is hozzásegít a totális ébredéshez. A cukrászdából jön a hívás, miszerint készen állok-e a munkára, továbbá mailben átküldik a listát, amit ma délután a futárnak át kell adnom - elkészült sütemények formájában természetesen.
Miután mindent sikerül fixálni, munkához is látok. Bekapcsolom a zenét, épp csak olyan hangerőn, hogy ne vonja el a figyelmemet, és elmosolygom magam, mikor rájövök, hogy élvezem a munkát, méghozzá ezt a munkát. Les-nek igaza van. Mindenkinek van tehetsége valamihez. A jelek szerint nekem tényleg a konyhai sütés-főzéshez. Abban reménykedem, neki legalább ugyanolyan jól telik a munkaidő, mint nekem, és legalább annyi örömet lel a bütykölésben, mint én az egyre növekvő sütemények halmában.

Szinte észre sem veszem, hogyan csúszunk át a délelőttből a délutánba. Még ebédelni sem állok meg - egyrészt nem nagyon van rá időm, ha tényleg végezni akarok, másrészt kóstolgatás közben épp eléggé eltelek az édes krémekkel. Amúgy is, jobb, és meghittebb lesz Les-el együtt vacsorázni, munka után, mint... nos, mint ahogy a normális családok, és emberek.
Épp végzek a csomagolással, meg a mosogatással, mikor a futár beállít. Segítek kihordani a dobozokat, majd nekifogok valami vacsorafélét összeütni, mikor meghallom a ház elé beforduló motor hangját, nyilván Les-el a nyeregben.
- Tökéletes időzítés, szívem - kiáltok egyet, mikor nyílik a bejárati ajtó, és noha háttal vagyok, az illat már messziről elárulja, hogy nem tévedtem a betérő személyét illetően. Farkas vagyok, és ezer közül is felismerném Les illatát. Leteszem a kezemben szorongatott villát, aztán vállamra csapom a konyharuhát, mint a filmeken, és kíváncsian fordulok meg, mert látni akarom az arcán, vajon hogy telt az első napja a munkában.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Feb. 28, 2017 7:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére Go down
 

Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3