/Eyal és Sarah lakása/
Pontosan nyitásra érkeztem meg, és még alig voltak itt emberek. Nem is csoda, a többség azért nem érkezik időre manapság. Ez egyébként elég nagy kár, mert egy igazi úrinő ismérve, hogy sosem késik el egy bálról, főleg ha az teli van lovagokkal. Bár, azt hiszem, nekem sem kellett volna ennyire sietnem, elvégre nem akarok senkit sem felszedni. Meg nem is tudnék, de ez már a másik eset. Nem tervezek sokáig maradni: megvárom a tombolát, elbeszélgetek a partneremmel, és haza is megyek. Imádom a partikat, de most, hogy anya leszek, és nem is ihatok, így egy kissé unalmasnak érzem a dolgot. Talán lesz majd, aki feldobja...

(Salvatore birtok)

A taxi a bejáratig hozott, ahol a sofőr volt olyan kedves, és kinyitotta az ajtót, majd segített nekem kiszállni, majd elhajtott, én pedig ott maradtam szépen magamra utaltan. Vettem egy mély lélegzetet, aztán a lehető legnyugodtabb arcommal és a legcéltudatosabb beállásommal elindultam, és nagyon bíztam benne hogy semminek nem fogok nekimenni. Igyekeztem a hallásomra, és a "közeli dolgok megérzésének" képességére összpontosítani, hogy megtaláljam a dolgokat, meg ne menjek neki lehetőségekhez mérten egyetlen embernek sem. Még ez volt a könnyebb, mert az emberek "zajosak".
Szerencsére ennek a háznak a "védelme" rám már pár éve nem élt, így problémamentesen bejutottam az előcsarnokba, és mivel egyelőre nem éreztem túl nagy tömeget magam körül, úgy éreztem az nagyon is jó lesz ha itt valahol oldalt megállok, és várakozok, s aztán majd... kitalálom, ahogy hozza a helyzet, úgy folytatom az utam. Addig meg élvezem hogy emberek közt is vagyok, nem csak falak közt.

/ Oliver lakása /

Szerettem mindig mindenhová elsőként érkezni. Ez valamiért segített abban hogy mindenre felkészüljek, hiszen amit látnom kell, azt látom. Felfrissítő érzés, hogy előttem zajlik minden.
Mivel ide már többször is behívtak, megálltam az előcsarnokban, egy pohár pezsgőt vettem ujjaim közé, és jólesően kortyolgatni kezdtem. Csak vártam hogy jöjjön a tömeg.

/ Hátsókert /

Előcsarnok