-Ajánlatos is-hajoltam közelebb és suttogtam. Éreztem már azért, hogy a pezsgő feloldja a maradék aprócska gátlásomat is.
nem tudom mi váltotta ki, de annyira vonzott engem ez a férfi. Ha nem itt lennénk leteperném az biztos.
-Neked főleg édes!-Kacsintottam pajzánul rá, miközben végig mértem őt.
-Szerinted van itt valahol egy szabad szoba?-Kérdeztem őt nagy mosollyal.
-Ha már nincs senkid, nekem is szabad lehet az út nem-de?- De még mindig nem tudtam dűlőre jutni ki is lehet ők.
-De valami fel keltette az érdeklődésemet a sármodon kívül, hogy mi is vagy te? Ahogy érzem te se vagy egyszerű faj vagy tévedek?-Én is egy érdekes és ritka faj körébe tartozom szóval együtt érzek a férfival.

Tatia rohanó alakjára kaptam fel a fejemet. Ez kissé furcsa, és szokatlan volt, mert ő általában mindig kiegyensúlyozott, és egyéb, meg egyéb. Már ezt sincs kedvem ragozni azok után, hogy az az izomagyú úgy bemosott nekem. De... egy kis masszírozás már meg is oldotta, nem fájt annyira.
- Helló, drágám. - léptem oda mellé, zsebrevágott kézzel, enyhén őrült vigyorral. - Hát mit keresel itt egyedül? A hibrid barátod ejtett?

Allie

- Neked bármit elhiszek. - vigyorogtam a lányra, miközben újabb pohár pezsgőt kaparintottam meg, és jóleső kortyokban folyattam végig a torkomon, közben le sem véve fél szememet a lányról. Dögös, nagyon szexi. És a fehér ruha valami csodálatos munkát végez az alakjával. Csak tudnám szavakkal leírni, hogy mennyire tetszetős, és ha nem lenne itt még több tucat ember, mi mindent tudnék kezdeni vele...
- Óh, se barát, se kapcsolat... akkor ezek szerint szabad a pálya. - néztem mélyen a szemeibe, vonzó csillogást villantva felé szemeimmel, hiszen tudtam, hogyan kell néznem annak érdekében, hogy megbűvöljem a nőket.

Curtis

Egy lendülettel jöttem ide, de hogy miért pont ide, azt nem tudom. Nem akartam ott bent lenni és Klaus mellett állni, hallgatni az ócsároló szavait és látni a tekintetét. És mindez azért, mert nem mondtam azt neki, hogy szeretem? Pedig igenis mondtam... a Grillben és utána is, ezért nem értettem, hogy mi szüksége volt rá most. A bűntudatom nem engedte, hogy kimondjam... pedig így volt.
Nagyot sóhajtottam, miközben az egyik falnak dőltem. Itt legalább nem voltak olyan sokan.

Még mindig próbáltam magamhoz térni. Nem kedveltem ezeket a felkapott helyeket, a bálokat, a partikat, de néhány eszközt itt tudtam tesztelni. A vámpírokon leginkább, és tudtam hogy... nem éppen szívlelnek engem emiatt, de mégis ez volt a hivatásom. Kötelezőnek éreztem, hogy bántsam őket.

- Nem, szándékosan nem tervezek semmit. Ha valami közbejöhet, az ok nélkül lesz, ösztönök miatt. - mondtam kissé feszengve, hiszen éreztem a vámpírok tömkelegének kisugárzását.

Mikaelson-villa

Nem volt valami hosszú az út és a bejáratnál is kedvesen beinvitáltak minket a házba. Nem mintha vámpírok lennénk és szükségünk lenne rá...
Az előcsarnokba lépve szétnéztem és meg kellett állapítanom, hogy gyönyörű volt a birtok. Nézelődésem közepette egy futó pillanatra megláttam az anyámat és... az apám? Mikael is a városban van? Te jó ég, szó szerint majdnem ezer éve nem láttam őt. De legalább még életben van.
- Tervezel valamit ma estére? - Kérdeztem aztán Connor-tól.

- Talán jobb lesz Kollal kezdeni - mondtam egy sóhajtás kíséretében, majd elsétáltam a bálterem ajtajáig. Rögtön megpillantottam Kolt, így intettem neki a fejemmel, hogy majd kövessen minket Mikaellel, miközben már láttam a kezében a poharat. Igen, semmi kétség, készül meginni a folyadékoat.
- Menjünk Carol Lockwood dolgozószobájába - mondtam még Mikaelnek.

(Folyt. ott)

- Jó, majd igyekszem megtalálni. De mellesleg, nem ér rá később? Intézzük el amit akartunk. Akár holnap is megkereshetem ezt a professzort. Egyszerűen nem akarom, hogy a gyerekeink gyanút fogjanak. Vámpírok, nem hülyék. Ha valamelyik meglát, vagy ne adj isten meghall a gyógyírról beszélgetni, azonnal logikázni kezdenek. Szerintem lépjünk, méghozzá most! - mondtam Esthernek lázasan.

- Szóval már szőke nővel flangál... nem elég neki Tatia és Erin? - sóhajtottam, rosszallóan rázva a fejemet, majd akármennyire is komoly volt a téma, halkan felnevettem.
- Szerintem... olyan egészen professzorosan nézhet ki. De... talán kérdezz meg pár embert, ők biztosan ismerik - jött ki belőlem ez. Nem tudtam, Mikaelnek jelent-e valamit a gyógyír, vagy sem. De... nekem szükségem volt rá, a gyerkeeim miatt. És titokban Mikael miatt is. Hiszen ha a gyerekeim újra emberek lesznek, őt sem hagyom ki a sorból, mint a férjemet.

- Niklaust utoljára akkor láttam, ahogy valami szőkével sétált a télikert felé - suttogtam Esthernek. - A szőke már itt van, de Niket nem látom. Nyilván ott maradt valamiért - gondolkodtam hangosan, majd elnevettem magam. - Drága Esther, hogy figyeljek valakit, akiről azt sem tudom, hogyan fest? Nem ordíthatom végig a Lockwood birtokot, hogy "Hé.... Shane professzor, magát keresem" - vontam vállat.

- Csak... figyeld Klaust. Nem akarom, hogy olyasmit tegyen, amit később megbán. Vagy én bánok meg. Egyelőre még nem tudom, mit válthat ki belőle az a szer. Candice-t már felkészítettem arra, hogy talán az ellentetje várható a vártnak, és nem legyengül, hanem... elborul a feje, vagy nem is tudom - suttogtam, beletúrva a hajamba. - Én pedig közben... próbálom elintézni a többieket - néztem körbe, majd hirtelen még eszembe jutott valami. - Ha látod Shane-t... próbáld meg belőle kiszedni, hogy mire van szüksége a gyógyír megtalálásához - néztem kérlelően Mikael szemeibe.

Láttam, ahogyan a szemei végig mérik az egész testemet, meg kell hogy mondjam imádom az ilyet. Mikor egy
férfi pásztáz vad tekintettel.
-Az elkötelezés soha nem jó hidd el nekem.-Mondtam, miközben bele ittam az italomba. Klaus engem magához láncolt,
annak idején, persze semmi testi kapcsolattal, hanem csak a fajunk miatt. Utáltam is ezt, de még inkább
rettegtem, mert ha ezen az estén engem megtalál halott vagyok.
-Hmm.. vallatás tetszik drága!-Léptem közelebb hozzá és simítottam meg az arcát.
-Nos, hát nem igazán vagyok kapcsolatban még nem jött el az a megfelelő férfi. Csak élvezzem az életet.-Mosolyogtam.
-Barátok? Nem igazán mondanám, főleg mostanában nincs időm erre-Húztam el a számat.

Jó ideje vártam, türelmesen. Engem nem érdekelt a tánc, sem a tombola. Hagy szórakozzon csak a nép. Nekem más, fontosabb dolgom van itt ma este. Sokkal fontosabb, mint ahogy azt mások akár csak képzelnék.
Oldalra kaptam a fejem, és megkönnyebbülten láttam meg az integető Esthert.
- Itt vagyok - lépdeltem oda. Szerencsére szinten néptelen volt az előcsarnok, majd mindenki a bálteremben nyomorgott. - Felkészültél? - kérdeztem Esthert. - Mi lesz a feladatom?

Mikael

A ruhatárból idejöttem, és körülnéztem. Mikaelt kerestem a szemeimmel, a kezemben pedig már ott volt a fiola. Hát igen... időközben sikerült minden pohárba csempésznem a keverékből egy keveset, így ezzel nem lesz gond.
- Félre tudsz jönni egy kicsit? - álltam meg Mikael mellett.

Allie

Belekortyoltam a pezsgőbe, közben le sem véve róla a szememet, végigszántottak szemeim dekoltázsán, szép lábain, amit alig takart a ruha, és mi tagadás, megmozdult ereimben a vér. Hatással volt rám.
- Egyedül, igen. Vagyis, nem. Partnerem van. De neki is van szabad tere, nekem is. Nem vagyok valami elkötelezett fickó. - kacsintottam rá vigyorogva. - És te? kapcsolat? Barát? - kérdeztem kíváncsian.

A bál szépen zajlott a hangok alapján, a zene szép volt, és a hangulat is kifejezetten jónak hallatszott. Habár egy darabig igazándiból nemigen mertem bátorságot gyűjteni, hogy kicsit beljebb menjek, jó volt nekem itt kint, ahol kevesebb ember volt, és nem tűntem fel senkinek.
Ám egy idő után végül úgy döntöttem, csak összeszedem azt a híres-neves vámpírbátorságot ami talán bennem is lakozik, és lassú, megfontolt léptekkel haladtam, a zene hangi központjának irányába, vagyis nyilvánvalóan a bálterembe.

(folt. köv. Bálterem)

-Ez a fiatal lány unatkozik-Fordultam meg és egy jóképű férfi fogadott.
-De látom nem sokáig fogok!-Kacsintottam pimaszul, majd elvettem a poharat. Biccentettem a fejemmel, köszönés
képen
-És egy jóképű férfi hölgy társaság nélkül?-Kérdeztem, majd egy furcsa érzés kapott el. Látom nem csak én vagyok
az egyetlen aki nem csak egy fajból áll. Nem tudtam pontosan milyen fajról van szó, de elég érdekesnek találtam.

Allie

Elgondolkodva vonultam ki a bálteremből, közben az államat dörzsölve. Nem volt már hangulatom itt lenni, de valamit még el kellett intéznem. Láttam Caroline-t. És vele találkoznom kell. Három éve annak hogy velem volt, három hosszú éve... s ideje lesz újra szembenéznünk egymással.
- Hát mit keres egy fiatal lány egyedül itt? - kérdeztem, ahogymegpillantottam egy lányt, és elvettem két pohár pezsgőt a tálcáról, hogy az egyiket az ő kezébe adjam.

Megemlítette, hogy örül, hogy itt vagyok és végre van valaki akivel iszogathat.
-Hát igen, nálam nem is találhattál volna jobb partnert erre. mondtam neki rákacsintva. Örültem, hogy ennyi idő különlét után is jól kijövünk egymással. Ez után válaszolt kérdésemre is. Jó végül is, hogy nem maradtam le semmi lényegesről. Hiszen szeretem ha már elmegyek egy bálba, ott vagyok a főbb történéseken. De amikor a múltban lemaradtam ezekről, mindig csináltam helyette egy másikat. Bár azok kissé véresre sikeredtek.
-Nos akkor ideje lenne bentebb menni. mondtam neki, a bálteremre nézve, ami tele volt emberrel. Már itt álltunk egy ideje, szóval jól lenne már valamit meginni.

«Bálterem»

Szerencsére elég könnyen leakadt a témáról, amiért hálás is voltam neki. Nem muszáj minden lépésemről tudnia.
- Örülök, hogy eljöttél, legalább lesz akivel iszogatnom picit - emeltem meg a szemöldökeimet reménykedve, hogy egyelőre még nincsen semmi komolyabb terve a mai estére.
- Ó, köszi - emeltem a bal kezemet a szám elé, majd legyeztem meg magamat, mintha a pirulás kerülgetne. Persze, ez messze állt a valóságtól, már nem tudom mióta nem pirultam el.. nehéz lenne felidéznem a legutolsó alkalmat.
- Nem, nem maradtál le semmiről - húzódott egyenes vonallá az ajkam. - Vagy.. csak nem tudok róla - javítottam ki az előbbi állításomat.

Láttam rajta, hogy nem annyira igaz az a "minden rendben van" mondata, hiszen látszott rajta, még ha leplezni is próbálta. De nem foglalkoztam vele, hiszen nem az én dolgom.
-Hát rendben. mondtam neki még kissé fura tekintettel nézve rá, közben elmosolyodva. Velem sincs semmi különös, gondoltam benézek ha már úgy is meghívtál. mondtam neki ugyancsak mosolyogva, ez után megdicsérte az öltönyöm. Te sem panaszkodhatsz ám, jól áll ez a ruha. viszonoztam én is a ruhájára majd újra a szemébe nézve.
-Amúgy mi történt eddig, lemaradtam valamiről? néztem körül közben és láttam a sok embert aki a bálteremben táncol és iszogat. Az emberi életemben elég pontosan érkeztem mindenhova, hercegként ugyanis ez kötelességem volt. De amióta vámpír vagyok nem különösebben foglalkozok az idővel, akkor megyek amikor kedven tartja, hiszen az életem örökké tart.

- Á, semmi különös, minden a legnagyobb rendben van - erőltettem magabiztos, 'minden rendben van' féle mosolyt , elvégre Ő arról nem kell tudjon, hogy rövid időn belül kemény mészárlást fogok rendezni... Csak hagyjam el a bál helyszínét...
- Hát veled, mi újság? - tereltem el a témát magamról. - Tetszik az öltönyöd - kacsintottam rá egy pimasz mosoly kíséretében.

-Helló. köszöntem vissza mosolyogva. Láttam rajta, hogy kissé feldúlt. Valami baj van? Történt valami? kérdeztem meg tőle, kíváncsi tekintettel. Nem tudom mik zajlottak le a bálom amíg én nem voltam, de ő látszólag már valami miatt nagyon felkapta a vizet.

/Bálterem/

Mivel Wyettet nem találtam a bálteremben, kissé ingerülten vettem el egy pohár pezsgőt, majd az előcsarnok fele vettem az irányt. Egy húzásra kiittam a pohár tartalmát, örömmel látva, hogy ez kivételesen nem volt megmérgezve, mint a halloweeni buliban. Bár, a dühöm nem vált teljesen semmissé, de Williamet látva, igyekeztem elrejteni az érzéseimet.
- Na helló - intettem neki, majd közelebb sétáltam hozzá.

«Lockwood birtok»

Beléptem az ajtón, ekkor rögtön éreztem, hogy bizonyára még ez a bál is tele van természetfeletti lénnyel. Nem viccelt Naomi amikor azt mondta, "ez a természetfeletti lények őshazája". Amikor tovább mentem, megláttam Lucy-t is aki az egyik okom amiért itt vagyok. Hiszen ő hívott meg erre a bálra, hogy megünnepeljük az életben maradását. Viszont nekem más céljaim is vannak ezen a bálon, jó lenne pár új ismerőst szerezni, ha már a városban szeretnék élni. Nem kellet sok idő ahhoz, hogy ő is észrevegyen és el is indult felé, ekkor én csak mosolyogva néztem rá.