Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 8:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Egy sóhajtással fogadom a megjegyzését. Tagadni egyébként sincs értelme, tényleg kissé feszült vagyok. Ennek ellenére figyelmesen hallgatom a szavait. Nem sokat mond, de az, ahogyan mondja... arról árulkodik, hogy akármilyen hihetetlen is, a bátyámnak most bizony alaposan elcsavarták a fejét.
- Azt hiszem... tényleg adnom kellene Erinnek egy esélyt, hogy jobban megismerjem - jegyzem meg végül halkan. Ha Niknek ő ilyen fontos, erőt kell vennem magamon, és ahogy ő megfogalmazta, el kell vonatkoztatnom a tényektől. Egyébként is... meg akarom ismerni Erint. Rájönni, mitől is olyan különleges a bátyám szemében. Az sem mellékes, hogy ők ketten már együtt élnek. Szóval ha valamikor meg akarnám látogatni őket, nem jobb úgy betoppanni hozzájuk, hogy félreteszünk minden ellenszenvet? Persze mondani még mindig könnyebb. De így is olyan keveset láthatom mostanában Niket. Nem akarom, hogy ez közénk álljon.
- Valamikor... csinálhatnánk valamit hármasban - vetem fel az ötletet. Igazából egyelőre elképzelésem sincs, mivel tudnánk eltölteni az időt mi hárman együtt. Talán egy italozás a Grillben... vagy nem is tudom.
- De.. hogy... hogy értetted azt, hogy nem tudok mindent Tatiával kapcsolatban? - ráncolom a szemöldökömet, mert a megérzéseim azt sugallják, hogy ez nem egy egyszerű megjegyzés volt. Leteszem magam mellé a fésűmet, majd felhúzom magam alá a lábaimat, és szembe fordulok Nikkel.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 6:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
- Szegény hugi, elég feszültnek tűnsz - jegyeztem meg, ahogy láttam, hogy fel-alá sétálgat. Belekotort egy kicsit a kefével a hajába, aztán mégis feladta a fésülködést, és mellém ült. Feltett egy olyan kérdést, amire hirtelenjében nem is tudtam választ.
Hogy fontos-e nekem Erin?
Jókora levegőt vettem, és összeszedtem a gondolataimat.
- Igen Bekah, fontos - bólintottam. - Vonatkoztass el a ténytől, hogy Tatia lánya. Bár a szemedben ez kész árulás. Maradjunk annyiban, hogy nem tudsz mindent Tatiával kapcsolatban - villant eszembe a tény, miszerint ezer éven titkolták előlem, hogy Tatia annak idején a gyerekemet várta. - Erin kissé másabb. Odaadóbb, és nem olyan nyakas, mint Tatia vámpírként. És igen, fontos nekem, mint már mondtam. De hogy mennyire... az már másik kérdés - tettem hozzá olyan halkan motyogva, hogy nem tudtam, meghallotta-e vagy sem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 6:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
A burkoltan vádló szavaim után teljesen meglepetésként érnek a kérdései. Hogy ugrottunk át máris A-ból B-be? Persze mit is vártam. De igazából még örülhetek, hogy a véleményemet kérdezi. Már ez is haladás.
- Összefutottam tegnap vele, igen - bólintok. - Mivel épp előtte lettem beavatva, azonnal sejtettem, hogy ő lehet az, amikor a bejáratnál belebotlottam. Nem hiszem, hogy pár perc alatt meg lehetne kedvelni valakit. Nem is tudok még róla semmit... azon kívül, hogy ő Tatia lánya - sokat sejtető pillantást vetek itt Nikre. Még mindig nem értem, hogy képzeli ezt. Vagy csak nekem ennyire veszettül különös, hogy épp élete nagy szerelmének lányával szűri össze a levet? Sajnos ezt még nem sikerült megemésztenem tegnap óta.
- Igazából leginkább rólad beszéltünk, ő tudatta velem, hogy megmérgeztek. - árulom el, közben felkelek, a szépítkezőasztalomhoz sétálok, és előveszem a hajkefémet. Ideje kibogozni a rakoncátlan tincseimet.
- Még nem tudom, hogy mit gondoljak róla - ülök vissza az ágyra Nik mellé. Pár pillanatig csak a fésülködés halk neszei halladszódnak, aztán összeszedem magam, hogy feltegyem neki a kérdést. - Tényleg ennyire fontos ő neked? - áll meg a kezem a levegőben, és Nik arcát fürkészem. Tegnap megfogadtam magamban, hogy a bátyám kedvéért megpróbálom félretenni minden ellenszenvemet, és nem veszek arról sem tudomást, hogy Erin is csak egy Petrova. Bár ez függ Nik hozzáállásától is, de őszintén remélem, hogy sikerül.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 5:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Minden szavából - nem mondta ugyan ki, de érezhető volt - sütött a megbántottság. Én meg újra megjegyeztem magamban, hogy a nők fognak egyszer megölni. És lehet, hogy az a nő a családomhoz tartozik majd.
- Oké, tisztázzuk - fontam karba a kezem. - Beszéltél már Erinnel? Anyánk valami olyasmit említett, hogy igen. Mondd, neked tetszik? Megkedvelted? - érdeklődtem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 5:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Nem tudom, hogy ez mennyire látszik rajtam, de most rosszul esnek a szavai. Talán tényleg nem így kellett volna... vagy nem tudom. Csak nem számítottam rá, hogy így fog hozzám állni.
- Nem arról van szó, hogy számon akarnám kérni, hogy kivel mit csinálsz. Veled ellentétben én soha nem tettem ilyet. Most sem fogok. - Rázom a fejemet. Soha nem foglalkoztatott igazán, hogy milyen nőket szed fel, mert úgysem volt egyik sem túl komoly. Ő azonban, talán észre sem vette, de a maga módján mindig ellenőrizett engem, valamilyen szinten beleavatkozott a kapcsolataimba, ha már komolyabbá váltak. Úgy érezte, bátyámként a jogában áll. Az összes férfi közül, akikhez közöm volt, talán csak Stefant kedvelte, de kezdetben vele sem bánt túl kedvesen, a történet meg tudjuk hogy végződött. Tőrt szúrt a szívembe csak azért, mert Stefant választottam helyette. Most ő választ valaki mást, és úgy tesz, mintha nekem semmi közöm nem lehetne ehhez. Igen, most azt teszem, amihez már annyira jól értek. A rosszkedvemet indulatok és düh formájába vegyítem, mert így sokkal egyszerűbb kiadni magamból, és talán Nikkel is könyebb így megértetni magam.
- A részletek meg pláne nem érdekelnek. De a tényeket előbb-utóbb nyilvánvaló volt, hogy megtudom. Jobb lett volna, ha tőled, és nem egy idegentől. Az egy dolog, hogy mostanában minden idődet azzal a nővel töltöd, de... azt hittem, van olyan erős a kapcsolatunk, hogy az ilyen dolgokat meg akard beszélni velem is... vagy legalább csak megemlítsd - vonok vállat a végén, mintha nem érdekelne, hogy mit tesz, de a szavaim és az azokból kiszűrűdő keserűség azért egyértelművé teszi, hogy nem így van. Csak akkor nem érti, hogy mit szeretnék mondani ezzel, ha nem akarja. Nem arról van szó, hogy nőzik, az eddig is így volt. De ha már olyan komoly a kapcsolata valakivel, hogy kiköltözik innen... itt hagy bennünket... Tényleg nem érdemlek annyit, hogy ezt tőle tudjam meg?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 4:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
- Ezer év után sem értem meg a nőket. De szerintem nem is lehet soha - sóhajtottam, majd felültem az ágyán, és a hátam nekitámasztottam a támlának.
- Mire vagy kíváncsi? - tártam szét a kezem. - Az isten szerelmére Bekah. Felnőtt férfi vagyok, te meg felnőtt nő. Jócskán felnőttek, ha a korunkat nézzük. Miért kéne nekem kötelezően beszámolnom a magánéletemről pont neked? - értetlenkedtem. - Mellesleg nem csak akarok összeköltözni Erinnel. Már meg is történt egy ideje.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 4:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Elenevetem magam, ma reggel talán először, amikor sértésnek veszi a hasonlítgatást. Ez is elég gyerekes felháborodás tőle. Szerintem igenis elég sok közös tulajdonságuk van Kollal, ami nem is meglepő, hisz testvérek. Bár tény, hogy gyerekes magatartásban, őrült ötletekben, felelőtlenségben Kolt senki nem szárnyalhatja túl. Mindenesetre most nem fogom megadni Niknek azt az elégtételt, hogy kijavítsam magam. Had morgolódjon még csak ezen, ha szeretne.
- Már ne is haragudj, de mindannyiunkra a frászt hoztad... - forgatom a szemeimet. Igazából szerintem örülhetne, mert ezer év után talán most először veszi körbe több olyan személy is, akik igazán aggódnak érte. Anyám is, én is, és bár nem a szívem csücske, de Erin is. Itt vagyunk neki, féltjük, és miután ilyen meggondolatlanul viselkedett, legalább had legyen meg a jogunk rá, hogy felelőségre vonjuk érte.
- De ebben igazad van. Anyánknak is megmondtam. Őrültség volt tőle, hogy idehozta azt a mérget ahelyett, hogy azonnal megszabadult volna tőle - ráncolom a homlokomat. Aztán felhozza azt a témát, amibe tegnap még nagyon szívesen belemásztam volna, hogy válaszokat kapjak. Most csak idegesen gyűrögetem kezeim között a törölközőt.
- Értesültem... egy Milena nevű vámpírtól, akit tegnap ismertem meg... - sötétül el a tekintetem. Ezzel a magam módján azt is üzenem, hogy egy ötperce megismert idegen, és nem a bátyám újságolta el ezt a hírt.
- Elég váratlanul ért a dolog, hogy ráadásul már össze is akarsz költözni vele - nézek egyenesen Nik szemeibe.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 4:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
- Hidd el húgom, Kolnál senki nem lehet rosszabb - jegyeztem meg, és egy jókora huppanással elvetettem magam az ágyában, majd a két kezem összefontam a fejem alatt.
- Mellesleg, mióta hasonlítgatsz te engem hozzá? Ez elég sértő. Rám nézve legalábbis - morogtam, aztán a szemem az égnek emeltem, mikor elismételte anyám monológját.
- Mi az, betanultátok ezt a szöveget? - kérdeztem. - Megittam, mert éhes voltam, ennyi. Anyánk sem épp a felelős viselkedés mintapéldánya, amikor idehoz egy fiola mérget egy olyan házba, ahol az összes vámpír gyereke él - dünnyögtem.
- Ahogy hallom, már értesültél róla, hogy mostanában mivel töltöm a szabadidőm. Vagyis kivel - helyesbítek, mert kitaláltam a félbehagyott mondata befejezését.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 4:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Az érzéseim elég vegyekesek, mert részben örülök, és fellélegezhetek, hogy jó van. Szó szerint kutya baja. De az örömömet elrontja ez a kis akciója, és a dühömet csak szítja a nevetésével.
- Nem gondoltam, hogy ennyire elemedben leszel, amint újra két lábon jársz - pillantok rá szúrósan. - Nem tudom, ha te kapnál reggel álmodban egy pohár vizet a nyakadba, akkor is így nevetnél-e. Szerintem ez még mindig nem vicces - fújok még egy kicsit rá, de ahogy lassan száradni kezdek, úgy a hirtelen dühöm is csillapodik. A törölközőmmel leülök az ágy másik végébe, és onnan figyelem.
- Esküszöm, néha rosszabb vagy, mint Kol - ingatom a fejemet, és ha valaki, ő tudhatja, hogy ez mire vonatkozik. A családban Kol a leggyerekesebb és legfelelőtlenebb... általában. Bár ilyenkor elgondolkodom, hogy Nik nem rosszabb-e.
- Na most, hogy végre itt vagy - veszem elő a dorgálóbb hangomat - elárulod, mégis mi a francot képzeltél, amikor megittad azt a mérget? Sosem gondoltam volna, hogy ilyen meggondolatlan tudsz lenni. Úgy néz ki tényleg elveszi az eszedet a ... - szerelem. Valahogy nem akaródzik még kimondani ezt a szót, legalábbis ebben az értelemben nem. Az ajkaimat harapdálva újra törölgetni kezdem a hálóruhám... ami igazából már lassan teljesen száraz.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 3:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Az ágy szélébe kapaszkodtam a röhögéstől, ahogy Bekah felriadt. Olyan volt, mint egy macska, amikor vizet lát. Jó, hogy a függönyre fel nem kapaszkodott ijedtében.
Akkor viszont én magam is meglepődtem, mikor megölelt, majd újra megsorozott egy adag szemrehányással.
- Higgadj hugi - emeltem fel a kezem, hogy behúzzam rajta a féket. - Csak ne mondd, hogy ezer év alatt a mosdásról is leszoktál. Nyugi, ez csak sima víz. Miért kellett....? Régen is imádtalak így ébreszteni, emlékszel? - vigyorogtam. - Akkor ugyanígy reagáltál. Jó látni, hogy van ami ezer év alatt sem változott.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 3:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
- Mi a... Ááááhh!!! - riadok fel hirtelen békés álmomból, és szinte kiugrok az ágyból. Mi a fene volt ez? Az előbb még... Ez víz? Tiszta víz vagyok. Mi történt?!
Riadtan pillantok körbe az ágyam végében kuporogva, és próbálok felébredni, igyekszem felfogni, hogy mi történt. Aztán megpillantom Nik arcát, és máris egyértelművé válik.
- Azt isten szerelmére, Nik, te nem vagy normális! Mégis mi a francot képze...?! - torkomra fagy a szó, ahogy eszembe ötlenek az elmúlt napok izgalmai és történései. A bátyám majdnem meghalt, farkasként kellett csatangolnia, de most itt van. És emberi formában, ami azt jelenti, hogy jól van. A megkönnyebülés hirtelen tör rám, és azt sem tudom igazán, mit is teszek. Az előbbi dühömről megfeledkezve ugrok a nyakába, és sorosan magamhoz ölelem.
- Jól vagy. Túlélted. Örülök, hogy túl vagy rajta - motyogom, aztán hirtelen váltok át ismét dühösre, és erősen ellököm magamtól. - De attól még egy barom vagy! Ezt most miért kellett?? - morcoskodok. Előveszek a fiókomból egy törölközőt, és szárítgatni kezdem vele magamat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 12, 2013 3:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
(dolgozószoba)

Sietősen ügettem fel a lépcsőkön, amolyan "essünk túl minél hamarabb ezen" elv alapján, és elvigyorodtam, mikor megláttam a húgomat, ahogy édesdeden aludt. A kisördög azonnal felébredt bennem. A fürdőben engedtem vizet egy kis pohárkába, majd a hálóban egy szempillantás alatt rántottam le róla a takarót, és zúdítottam nyakába a hideg ébresztőt.
- Jó reggelt Bekah - vigyorogtam rá közelről.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 10, 2013 12:09 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
|| Dolgozó szoba ||



Szinte bemenekülök a hálómba, és már kattan is a zár. Hátamat az ajtónak vetem, majd mélyeket sóhajtok, hogy lenyugodjak. Magam sem értem, mi van velem. Talán csak túl sok volt az érzelmekből mára. Előbb Milena, és az ő szavai, amivel sikerült kegyetlenül az elevenembe találnia. Aztán muszáj volt összefutnom Erinnel, és nem elég a kapcsolata Nikkel, a bátyámról még az is kiderül, hogy élethalál között van... volt. Remélem, csak volt. És aztán egy lelkizős beszélgetés anyámmal. Hiányzott nekem, nagyon is, csak elszoktam már ezektől, és egyszerűen csak sok volt... Most nincs más vágyam, mint venni egy forró fürdőt, aztán aludni zavartalanul reggelig. Így is teszek...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jan. 02, 2013 12:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Szavaira csak bólintottam egyet, és egy halk sóhajjal néztem végig ahogy kilép a szobámból. Beletúrtam hajamba, és leültem az ágyamra. Elment, ennyi volt. Még megakartam kérdezni, hogy találkozunk-e még, de mindegy is. Talán tudom rá a választ.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jan. 02, 2013 10:56 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
- Igazad van. - engedtem el mindkét kezét, és egy sóhajtással talpra álltam, hogy végigmérjem magam. Nevetségesen festek. Ezt muszáj lesz orvosolnom. Egyszerűen csak... muszáj.
- Vigyázz magadra, Bekah! - mondtam neki nagy sóhajtással, és mindenféle búcsúzási gesztus nélkül eltűntem a szobából. Nem akartam még több érzelmet mutatni.

( Valahol )
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 1:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Szavaira, és végül kérdésére csak megráztam fejemet, és lesütöttem a szemeimet. Jobbnak láttam inkább nem mondani semmit. Végül is igaza volt. Az érzelmek gyengeség, és én ezt nem engedhettem meg magamnak. Soha...
- Nem... most nem... - Nyeltem egy nagyot, és felálltam a földről, és magammal húztam Jade-et is. - Ideje lenne menned. - Erőltettem egy halvány mosolyt arcomra.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 27, 2012 5:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
- Csak egyzserűen ne légy ilyen. A gyengeség.. nagyon rossz egy olyan vámpír esetében, mint Te. Egy eredeti, egy ősi.. sebezhetővé válik, ha ezt mások meglátják rajta. És ezt te sem akarhatod.. ugye? - cirógattam az arcát, és nagy nyeléssel néztem pirosan pozsgó ajkait. Nem akartam most leteperni, túlságosan tapintatlannak érezném magam.
- Sajnálom.. nem tudom, hogy akarod-e.. hogy megint.. - néztem az ágyra, majd kettőnkre.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Dec. 25, 2012 3:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Szinte még én magam sem tudtam mire vélni a viselkedésemet. Más esetben, itt hagytam volna a fenébe. De most nem! Valami furcsa érzésem támadt, amit nem tudtam megmagyarázni, de talán nem is akartam. Megfogta kezeimet, én pedig igen csak halványan elmosolyodtam, és megszorítottam kezét óvatosan.
Megköszönte, és ahogy ajkaira tapadtam hajamba markolt. - Ne már, olyan elképzelhetetlen, hogy nagyon néha ilyen is tudok lenni? - Mosolyogtam. Visszarántott magához, és szenvedéllyel csókolta ajkaimat, amit készségesen viszonoztam neki. Rájöttem, hogy szeretek vele lenni, jó társaság volt, és kedveltem, de tényleg.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 24, 2012 1:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Azt hiszem, ez a meglepetések napja. Egészen biztos mert egy kis gondolkodás után ő már ott is térdelt előttem, hogy velem szemmagasságban lehessen, és megfogtam kezeit, valami megnevezhetetlen érzéssel az arcomon.
Hisz nekem. Milyen jó érzés áradt szét ettől a bensőmben... nem is tudom leírni, de valami fenséges érzelem. - Kösz... köszönöm. - fejeztem be a szót ami nyomta a torkomat, és a hajába markoltam, mikor csókolni kezdett. - Ez tényleg Rebekah Mikaelson? - kérdeztem tőle már mosolyogva, a lágyságára utalva, de nem beszéltem tovább, visszarántottam őt ajkaimra, szenvedélyes tűzzel csókolva őt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 22, 2012 9:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Kiindulásán nem kicsit lepődtem meg! Nem hittem volna, hogy így fog reagálni. Nagy szemekkel néztem ahogy fel, s alá mászkál a szobában, miközben arról magyaráz, hogy már nem vagyok a bosszúja része. Egyszerűen nem hittem a szememnek, főleg akkor mikor letérdelt elém. Jézusom, és én ezt hoztam ki belőle? Halkan felsóhajtottam, lenézve szemeibe. - Hagyd abba! Hiszek neked! - Vontam össze szemöldökömet, próbálva egy kicsit meggyőzve, de aztán más módszerhez folyamodtam, és én is letérdeltem. Így legalább egy szinten lehettem most vele. - Nem hittem volna, hogy így reagálsz. - Mondtam a végére elhalkulva. - Sajnálom, és hiszek neked. - Nyeltem egy nagyot, és elmondtam még egyszer hátha ezzel tudok segíteni a helyzeten. Közelebb hajoltam hozzá, és lágyan megcsókoltam. Ha így nem hisz nekem akkor már nem tudok mást csinálni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 22, 2012 8:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Elhajolt tőlem, erre meglepve pislogtam. Ez volt a reakcióm. - Ugyan Rebekah! Dehogy! - pattantam fel, és fel-alá kezdtem járkáln ielőtte, eléggé feszülten. - Nem vagy a bosszúm része. Bevallom hogy annak indult.. a bosszúm részének indultál! - ismertem be. - De most már.. régen nem az vagy. Valami egészen más, amit eddig még sose éreztem. Nagyon furcsa ez az egész helyzet nekem.. de nem a bosszúm része vagy. Ki akarlak hagyni belőle, hidd el nekem! - térdeltem le elé. Mióta vagyok én ilyen?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 21, 2012 3:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
-Mert talán én vagyok a gyenge pont? - Vontam össze szemöldökömet felé fordulva, feltéve ezt a költői kérdést.. Mert miért ne? Ha akarná úgyis megtenné. Végül is ez lenne neki a kézenfekvő jelen pillanatban, csak nem használja ki.
- Majd meglátjuk, hogy sikerülni fog-e. Egy szóval se mondtam, hogy lekéne mondanod róla. - Vigyorodtam el, és kezet csókolt nekem, majd a következő pillanatban, ajkai az enyémen voltak. - Én is csak a bosszúd része vagyok. - Mondtam még közel ajkaihoz, és eltávolodtam tőle.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 17, 2012 2:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
- Miért bántanálak téged? Nem lenne hozzá szívem. Ja, elfelejtettem.. nekem nincs is szívem. - kacsintottam rá, simogatva az arcát kedvesen, de azt se tudtam hogy ez mióta szokásom. Le vagyok gyengülve most. De majd ha elválnak útjaink, visszarázódom egy kis vadászattal.
- Majd én kiderítem.. nem mondok le a bosszúról, erre már most megesküszöm neked! - húztam ki magam egyenesen, és kezet csókoltam neki, majjd hirtelenjében újra szájába kaptam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 14, 2012 9:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
- És kit is kérdezhetnél róla, mint a húgát... - Motyogtam, amint felült, ezzel otthagyva engem hanyatt fekve az ágyon. Hangosan felsóhajtottam, de én nem ültem fel, inkább ottmaradtam.
- Nem tudom. Csak magamat tudom, úgy hogy talán az lenne a legegyszerűbb ha engem bántanál. - Mosolyodtam el gúnyosan, és felálltam az ágyról beletúrva a hajamba.
- Szóval még mit akarsz tudni róla? Nincs kedvem róla beszélni. - Fintorodtam el, habár ezt Ő pont nem láthatta, mert háttal álltam neki ekkor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 10, 2012 2:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
- A bátyád számomra olyan, akit szívesen megszorongatnék Oliver halála miatt. Nagyon dühös vagyok rá. És amit megtudhatok róla, azt meg akarom tudni. - sóhajtottam, megsimogatva az arcát kedvesen és felültem.
- mik a gyenge pontjai? Rajtad kívül. Téged nem akarlak bántani. - simogattam meg vigyorogva az arcát.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 

Rebekah hálószobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Klaus hálószobája
» Kol hálószobája
» Lucille hálószobája
» Klaus hálószobája
» Madeline hálószobája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Mystic Falls-i lakások :: Mikaelson villa-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •