Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 4:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Hát... legalább míg Tatia szerelméről elmélkedett, elfelejtette újra megkérdezni, hogy én milyen voltam emberként. Ami nem is baj, semmi köze nincs hozzá, hogy mennyivel voltam jobb, vagy éppen rosszabb annál a nőnél, akit ő istenít.
Megfogtam a takarót, miközben egy féloldalas mosollyal megrántottam a vállamat. - Hm... már amúgy sincs kedvem újabb menethez - vontam meg a vállamat vigyorogva, majd felnevettem. - És ahhoz, hogy feleségül végy, minimum Las Vegas kellene, és két tonna verbéna - mondtam neki. Ő viccelt, én is viccelek. De azt hiszem, engem még ezekkel se lenne képes senki rávenni egy házasságra. Kötelékek? Istenem, ne.
Elfeküdtem az ágyban, az oldalamra fordulva, miközben magamra húztam a takarót. Remélem, nem néz engem összebújós nőszemélynek, nem vagyok az a típus.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 5:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
- Nálam ennél több. Emeld köbre. Akkor talán rá lehetne venni a házasságra. Előbb soha - vigyorogtam, aztán ahogy elfeküdt, és magára húzta a takarót, én is letettem a fejem a párnára. Ez így pont tökéletes volt. Eszem ágában sem volt hozzá bújni, és örültem, hogy ő sem teszi. Nem vagyok szerelmes belé, és épp nem kefélek vele. Akkor meg minek ölelgessem?
Lehunytam a szemem, és vártam, hogy az álom magával ragadjon. Holnap új nap jön, új lehetőségek.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 5:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Mikor ébredezni kezdtem, eleinte azon gondolkodtam, hogy hová keveredtem, mert nem volt ismerős a helyszín. Aztán ahogy oldalra fordítottam a tekintetemet, és megláttam a még alvó Klaust, rögtön eszembe jutott a tegnapi nap. Először kedvem támadt jókorát rúgni belé, amiért tegnap csak úgy rámerőszakolta magát először, aztán meggondoltam magamat, és inkább egy sóhajjal az éjjeli szekrényen levő telefonomért nyúltam, hiszen láttam, hogy üzenetem jött. De vajon mikor?
Végigolvastam az üzenetet, bár már az meglepett, hogy Tatia volt a feladó. Egy ideig semmi, aztán hirtelen ő értesít engem... vagyis, mégsem ő. Mert nem az ő aláírása díszítette a levelet, hanem azé a nyamvadt boszorkányé. - Ó, csak akadj a kezeim közé, rohadt boszorkány - szitkozódtam az orrom alatt, majd felálltam és villámgyorsan kezdtem öltözködni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 5:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
- Megtudhatnám, kit szeretünk ennyire? - dörmögtem alig hallhatóan, mikor meghallottam Mila szavait.
Nem sokkal azelőtt kezdtem nyitogatni a szemeimet, és noha még csak résnyire láttam ki, az már feltűnt, hogy reggel van. A szobában pedig egyelőre még csak a mi neszezésünk hallható. Bekah ezek szerint nem volt itt az éjjel. Vagy itt volt, de úgy döntött, nincs kedve a meghitt kettősünket bámulni, és eltűnt valamerre? Fogalmam sincs.
- Utálom a túl hamar eljövő reggeleget - emeltem fel kócos fejem a párnáról, aztán erőtlen sóhajjal vissza is hanyatlottam újra. - Egyedül az teszi az ilyet elviselhetővé, ha egy nő oldalán sikerül ébredni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 5:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
- Hallhattad - válaszoltam. - A boszorkányokat szeretjük ennyire - fintorogtam, de végül úgy döntöttem, neki nem fogok részletesen beszélni, hogy mi történt. Persze, hogy visszarohanjon Mystic Fallsba? Na még mit nem, annak a városnak kell egy kis Niklaus Mikaelson-szünet. Bár talán a nyamvadt életét jobban is féltené, mint Tatiát, így... mindegy is.
Felemelte a fejét, majd vissza is bukott a párnára, mire megrántottam a vállamat. - Már nem voltam melletted, mikor felébredtél. Pedig nem így terveztem ezt a nyamvadt reggelt - dobtam a telefont a táskámba. Hát igen, szeretem kihasználni, ami éppen ott van mellettem, jelen pillanatban Klaust használtam volna szívesen, de ő most ébredt... nekem meg sietnem kell.
- A húgod nem jött vissza az éjjel. Majd add át neki az üdvözletemet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 5:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
- Ezt vehetem úgy, hogy máris lelépsz? - morogtam, és felültem, mikor láttam hogy Mila pakolni és öltözni kezd. - Kár. Még talán eltölthettünk volna egy órácskát együtt. A reggeli szex nagyon élvezetes - kacsintottam. - De ha nem, hát nem. Nem is baj. Éhes vagyok. Mióta anyám beadta nekem ezt a vacak szert, folyton éhes vagyok - tapogattam a gyomromat. - Muszáj lesz vadásznom. Bár, ha szépen megkérlek, talán fel is küldhetnél nekem valakit. Mondjuk, egy helyes vörös szobalányt. De szőke is megteszi. Nem válogatok.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 5:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
- Nincs más választásom. Gondolom, most erőszakoskodni még fáradt vagy, szóval inkább addig lépek le, míg nem térsz teljesen magadhoz - sóhajtottam fel, majd megálltam az ágy előtt, és így néztem le rá. Most kedvem támadt elmondani, miért is kell elmennem, miért mondok le minden szórakozásról csak azért, mert dolgom van, mert amúgy tőlem a harmadik világ is romokba dőlhetne, akkor is a saját magam szórakozását helyezném előtérbe, viszont most Tatiáról volt szó.
- Szóval szobapincérnek nézel... - néztem rá kis dühvel. - El kell szomorítsalak, ehhez sajnálatos módon saját magadnak kell felállnia.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 5:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
- Szóval fel kellene állnom? - vigyorogtam kajánul. - Segítened kéne hozzá - vágtam az ágyékom felé szememmel, de láttam Mila arcán, hogy ez most nem a viccek ideje.
- Jól van na... - morogtam. - Majd akkor elintézem én magam. Kicsit később. Erős a gyanúm, hogy nekem egy alvás még nem ártana. Kitalálsz ugye, és nem kell, hogy kikísérjelek? Arra van az ajtó - ásítottam hatalmasat. - Kösz a kellemes éjszakát, jó volt veled, és a többi.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 5:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
- Majd... legközelebb felállítalak, arra mérget vehetsz - kacsintottam rá, majd úgy döntöttem, erre aztán felesleges több szót fecsérelni. Amilyen szerencsétlen vagyok, biztosan összefutok még vele...
- Viszlát, Klaus! - használtam direkt ezt a nevét. Nekem soha nem lesz Nik, végül is... nem ismerem annyira, hogy ezt a nevét használjam.

(Mystic Falls - kripta)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 6:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
- Legközelebb szavadon foglak - jelentettem ki, aztán mikor elviharzott, visszaejtettem a fejem a párnára. Klaus. Na szép. Úgy tűnik van, akihez soha nem lehet közelebb kerülni....
A gyomrom egyre erőteljesebben követelte a magáét, de a szex, meg a vodka - főképp a vodka - úgy döntött bennem, még nem árt némi alvás. Visszavackolódtam hát a takaró alá, és fedetlen felsőtesttel húztam magamra a paplant. Csak még egyetlen órai alvást...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 6:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
(Chicago utcái)

A sokadik hotel. Vagyis inkább motel. Nem számolom, hányadik. Talán a századik. Talán az ezredik. Mintha szellem lennék, és ez lenne vétkeimért a büntetésem, hogy az idők végezetéig csak a várost kell járnom. Csak azt tudom, hogy egyszer éjjel volt, egyszer nappal... sorban, egymás után. Néha vadásztam, ettem, majd a kocsiban aludtam. Nem sokat, mert a bosszú hajtott előre. Mintha minden nőben Esther vádló szemei villogtak volna felém az utcán, amik azt kérdezték: miért él még mindig Niklaus? Miért nem bosszultam meg még a feleségem halálát? És ezek a gondolatok nem hagytak aludni. De ugyanígy nem hagyott a sikertelenség sem.
Most egy újabb motel. Nem túl nívós. Már szinte fel is adtam a reményt, gépiesen toltam a nem túl barátságos alak orra alá a Niklaust ábrázoló képet.
- Felismeri ezt a férfit? Látta már? - kérdeztem, és fel voltam készülve a nemleges válaszra. Annál nagyobbat dobbant a szívem, mikor végre... hosszú-hosszú napok után, úgy éreztem, megfogtam az isten lábát!
- Szóval itt van - csikorgattam a fogam. Gondolkodtam egy fedősztorin, miszerint rendőr lennék, aztán elvetettem az ötletet. Mi a fenének, ha vámpírként vannak más fegyvereim is?
- Akkor én most szépen felmegyek. Maga nyugton marad. Nem telefonál, nem értesíti. Sem őt, sem mást. Nem látja, és nem hallja, hogy itt vagyok. Világos voltam? - meredtem bele a pasas szemébe, és tétova, álmatag bólintást láttam. Az igézés jól ismert jeleit.
Sarkon fordultam és - miután megtudtam a szobaszámot - rohanni kezdtem az emelet felé. Már a kezemben éreztem a fattyú torkát...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 7:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
A 203-as szoba... ez az. Itt van az az átkozott. Fülemet az ajtóra tapasztva hallgatóztam, de csak egy ember lélegzetének a hangját hallottam bentről. És Niklausra ismertem benne. Bekah nem volt itt. Talán külön szöknek? Nem, nem hiszem. Bekah képtelen a bátyja nélkül meglenni. És Niklaus nem az a típus, aki elengedné őt maga mellől. Neki kell valaki, akinek dirigálhat, akit ugráltathat. De örülök, hogy a lányom most nincs itt. Mert ha az utamba állna, sajnos kénytelen lennék Kol után küldeni. A cél érdekében mindent, és bármit...
Vettem egy nagy levegőt, és egy erőteljes mozdulattal berúgtam az ajtót. A mocskos fattyú félmeztelenül fetrengett a takaró alatt. A robajra szinte azonnal ébredt, rémülten kitágult pupillákkal, de ekkor már késő volt. Kezemben egy nitrátos fecskendőt szorongatva máris az ágyban térdeltem, egyenesen a mellkasán, és miközben egyik kezemmel erősen fogtam a nyakát, lebámultam a rémülettől eltorzult arcba.
- Hello Niklaus - vigyorogtam gyűlölettel telve. - Örülök, hogy rád találtam. Már nagyon régen vártam a találkozást.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 7:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Mintha az ég, vagy a mennyezet szakadt volna le egyenesen... egy iszonyatos, hangos robaj... ennyit fogtam fel. Az álomból ébredve kábán pislogtam ki a világba, és amit magam előtt láttam rosszabb volt, mint a legiszonyatosabb rémálom. Mert... amit láttam, az nem lehet. Az nem létezhet, hogy Ő... hogy rám talált. Nem, nem lehet!
De sajnos hamar be kellett látnom, hogy a látvány nem csupán egy kósza álom, vagy rémkép volt. Mert Mikael a következő pillanatban máris rajtam térdelt, és ha valaha, hát most megéreztem a minden porcikámat elöntő félelem érzését. Nem is félelem volt már, hanem egyenesen rettegés. És az íze olyan, mint valami rothadó dolognak a számban. Elég rémes.
- Eressz el! - csikorogtam, kissé már magamhoz térve. Az életösztön dolgozni kezdett, és felülírta a rémület dermedtségét. De mindhiába. Gyenge voltam... túlságosan gyenge. Az a keverék, amit anyám beadott! Még mindig jobban bennem volt, mint ahogy gondoltam. Ha erőm teljében vagyok, talán le tudom dobni magamról Mikaelt, és menekülőre foghatom. De így hiába... bárhogy hánykolódtam alatta, hamar beláttam, hogy reménytelen. És mikor megláttam, hogy mi csillog a másik kezében, már tudtam, hogy innen nincs menekvés.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 23, 2013 10:50 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Felnevettem kegyetlenül, ahogy lebámultam Niklausra, és a hiábavaló erőfeszítésére, hogy kiszabaduljon a szorításomból.
- Hogyne, hát persze - mondtam. - Azért jöttem, hogy kicsit megrázzalak, aztán elengedjelek. Ne is álmodj róla, fattyú - sziszegtem ekkor már mérgesen, és a kezemben lévő nitrátos fecskendővel lesújtottam... egyenesen a vállába, a szíve közelébe.
- Na, így már mindjárt más - biccentettem ahogy éreztem, hogy a teste hirtelen elernyed alattam. Ő egy Első, megölni nem fogja a szer. De kis időre kiüti. Annyi időre, hogy visszaérjek vele Mystic Fallsba. Ennél több idő nem is kell nekem. Azt akarom, hogy magánál legyen, mikor.... na de ezt majd meglátja.
Kirángattam az ágyból, nem épp kiméletesen. Koccant is a feje egy jókorát a padlón.
- Ó szegény kölyök... - gúnyolódtam, és noha nem hallotta, mégis "elbeszélgettem" vele. - Ez még semmi ahhoz képest, amit tőlem majd kapni fogsz - dobtam az ágyra az üres nitrátos fecskendőt, és a lábánál fogva vonszolni kezdtem kifelé Niklaust. Egyenesen le a lépcsőkön, és élveztem, ahogy minden foknál a kemény betonhoz koppan a koponyája. A legkisebb mértékben sem zavartattam magam e miatt, és nem is tettem semmit azért, hogy ez az állapot megváltozzon.
Kinyitottam a kocsi ajtaját, és úgy dobtam be a hátsó ülésre, ahogy egy zsákot szoktak.
- Pihenj csak, kölyök - paskoltam meg az arcát. - Nemsokára otthon leszünk. Van neked egy meglepetésem - vágtam be magam a volán mögé, és gázt adva elindultam Mystic Falls felé. Rebekah-val majd később foglalkozom.

(Mystic Falls, Mikaelson villa, pince)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 23, 2013 11:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Hosszú volt az éjszaka. Nagyon hosszú. Ha őszinte akarok lenni, tettem is róla, hogy minél később érjen véget. Nem akartam Niket azzal a szégyentelen nővel itt találni. Egy életre elment volna az étvágyam, vagy nem is tudom, ha a bátyámat Milával kell látnom hemperegni. Odette-tel amúgy is jól éreztük magunkat, és addig húztam az estét, amíg lehetett, így végül a késő reggeli órákban keveredek vissza a motelhez. Magamban azon imádkozom, hogy Nik már egyedül legyen, és lehetőleg már békésen aludjon, így nekem sem kellene magyarázkodnom. De ami visszatérve fogad... azt semmi nem tudja leírni. Nem is a látványra utalok ezzel. Nem a rendetlenség, a betört ajtó, amit nyilván csak egy negyed órával korábban törtek be hatalmas erővel. Hanem az érzés, amit ez kivált belőlem. Csak egyetlen személy bír ekkora erővel, hogy a fal is kiszakadjon. Egyetlen vámpír, aki bennünket üldöz. És Niklausnak hűlt helyét találom, amitől azonnal elfog a legrémesebb rettegés, amit egy földi lény érezni képes. Remegve nézek körül. Bárcsak Milával kettesben találtam volna itt a bátyámat ehelyett. Hová vihette? Mert hogy elvitte, az biztos. Megölhette volna itt és most? Talán nem akart nyomokat. Talán ott akart véget vetni mindennek, ahol ez az egész elkezdődött. Ha még most visszatérek Mystic Fallsba, talán még megmenthetem. Tudom, hogy semmi esélyem Mikael ellen, de... valamit tennem kell. Muszáj. Nem menekülhetek, amíg van remény, hogy Nik életben van, és megmenthetem. Valamit tennem kell. Csak ez jár a fejemben. Ha most megfutamodnék a saját életemet mentve, örökké gyűlölném magam érte. Inkább meghalok, minthogy maró bűntudattal és rettegéssel bújdossak egész hátralevő életemben. Vissza kell térnem. Arra sem veszem a fáradtságot, hogy összeszedjem a holminkat, csak a legfontosabbakat kapva magamhoz rohanok le a lépcsőn. Vérnyomok. Nik vére. Émelyegni kezdek, de nem állhatok meg. Futva teszem meg az utat Nik kocsijához, és csikorognak a gumik, ahogy kikanyarodva száguldani kezdek Falls felé.


|| Mystic Falls ||

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Vissza az elejére Go down
 

Hotel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

 Similar topics

-
» Hotel
» Hotel
» Hotel
» Hotel
» A Hotel

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: Seattle-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •