(Erdő)

Már úgy voltam, hogy feladom a keresést mert már jó ideje ugráltam ide-oda, de még mindig nem találtam meg azt a démont. Lehet, hogy nem is fogom megtalálni. Eldugottabb helyeken kezdtem a keresést, majd a forgalmasabbakon. Legutoljára hagytam a grillt, mert nem tudtam elképzelni, hogy egy démon itt az áldozat becserkészésén kívül csinál bármi mást is. De azt is öt perc alatt el lehet intézni.
De a legegyszerűbb lett volna ide jönni először, mert megláttam egy lány társaságában. Nem gondolkodtam tovább visszaindultam az angyalhoz.

(Castiel lakása)

Nevetni kezdtem hiszen úgy intett, mint aki a következő körre fizet pedig az csak egy ásvány víz.
-Nem szereted?-hümögtem és felhúztam egyik szemöldököm. Forró vérű az tetszene is nekem. Vissza gondoltam mikor Lucyval mit műveltem az erdőben, de sajnos nem tudtuk befejezni. Elszökött a kezem közül.
-És bárki mással, például megjelenik egy vámpír mit teszel? Futsz?Gyorsabb -Mondtam majd néztem rá teljes komorsággal.

Kérdésére elgondolkodtam. Valószínűleg használnék mágiát, hogy megvédjem az életem.. De kellemetlenül érezném magam miatta. Többé nem tartozik hozzám az a lényem.
- Valószínűleg felajánlanám amit akar. Vért vagy épp amit akar. Különösebben nem érdekel az egész. Ha meg kell halnom úgy is meghalok. De nem nem futnék és nem használnék semmiféle mágiát. - Mondtam ugyanolyan komolysággal, ahogyan ő kérdezte.

Egy röpke aggódó pillantást vettem a lányra.
-Te képes lennél meghalni?-Néztem rá értetlenül, majd forgattam a szemeim és rá hajoltam az asztalra.
-Inkább harcolnod kéne, ha a mágiát meg is tagadod nem?-mondtam neki majd a kabátomból megvillantottam lassan egy karót és próbáltam oda adni neki.
-Legalább ezt tedd el!-Kérleltem.

- Ha úgy adódik nem félek a haláltól. - Mondtam egy halvány mosollyal az arcomon. Nem vagyok egy félénk típus. Megtanultam, ha az embernek meg kell halnia előbb, vagy utóbb úgy is bekövetkezik.
- Hát az is bekövetkezhet, de abból se nagy eséllyel kerül ki az ember győztesként. - Összevontam a szemöldökömet ahogy a kabátja zsebéből előhúzott egy karót.
- Csak nem féltesz? - Kérdeztem egy vigyorral az arcomon.

-Én tudom milyen érzés meghalni, hidd el nem jó főleg, ha a pokol kutyák tépik szét a tested-Kortyoltam bele italomba és szemmel a karót bökdöstem, hogy vegye el.
-Nem hagynám, hogy megöld magad inkább védd meg.-Mondta kissé idegesen.

Besétáltam a bárba majd rögtön megláttam a démont aki ott nevetgélt, egy boszorkánnyal. Rettenetesen feldühödtem, elindultam az asztala felé. Út közben pedig egyre csak dühösebb lettem, az egész kínzása lepergett a szemem előtt és amikor már odaértem, majdnem meg is öltem, de tudtam, hogy ennyivel nem úszhatja meg. Már nem érdekelt ki látja, a kezem a homlokához érintettem és eltűntem vele arról a helyről, ugyan oda ahol egykor ő kínzott, ő már rögtön kikötözve egy démoni csapdához várta rémültem a bosszúmat.


[Börtön]

Csak néztem ahogyan megígézi a csapost, hogy valamilyen okból dobja ki a csajszit és közben a markomba nevettem mikor az tényleg megtette. Olcsó trükk, de tény, hogy tényleg beválik.. hm, nagyot kortyoltam az italomból, majd az általam kiszemelt fiúhoz suhantam, de mielőtt még észrevett volna beszáltam a játszmába mivel volt egy olyan érzésem, hogy valami nincsen rendben és kilestem a sikátorba, hát nem éppen abban a látványban volt részem amire számítottam. Sehol senki. Hát nesze, lelépett a drága.. na nem baj, csak jöjjön megint a szemem elé..

Egy férfi közelített felém az angyal! ugrottam fel híretelen és meredtem a lányra és kezébe nyomtam a karót. Most vissza adja nekem a sok kínzást.Homlokomra tette a kezét és el tűntünk.
(börtönök)

Láttam ahogy kiül egyfajta ijedtség az arcára amikor egy férfi közelíteni kezdett felénk. Még mielőtt eltűntek volna a kezembe nyomta a karót amit rögtön el is raktam.
Nem fél attól, hogy lebukik ez már biztos. Teljesen nyugodtan mindenki előtt elteleportált. Ilyet se mindennap látni. Gyorsan kifizettem az italokat, majd felálltam és kirohantam. Nem akartam itt maradni. Nem tudom miért, de legbelül kicsit aggódtam ezért a démonért.

(Folyt. Utcák)

Pár óra múlva összeszedve magam visszamentem a Grillbe, hátha ott találom még azt az idegent aki csak úgy véget vetett táplálkozásnak, mivel nem akartam annyiban hagyni. De amikor odaértem már nem találtam a bárban, viszont a vámpírlány még mindig ott volt. Odamentem hozzá kíváncsi voltam mi történt, a Grillben azóta és, hogy látta e azt a furcsa alakot, szóval leültem mellé.
-Szia, történt valami azóta? kérdeztem tőle, nem akartam, hogy megtudja, mi is történt velem, szóval úgy tettem mintha, jóllakottan jöttem volna a vadászatról. De mindenképp meg akartam tudni, hogy mit csinált itt az a valami.

Egész jól elszórakoztatott a kiszemelt zsákmányom. Nem tudom mennyi ideig játszhattam velük, miközben elég sok minden történt körülöttem. Csak fél szemmel láttam, ahogy egy ismeretlen férfi hirtelen megragadja Leet, a démoncsávót, majd mindketten eltűntek. Érdekes, mik nem történnek ebben a poros kisvárosban? Egy idő után meguntam a gyereket és megígéztem, hogy tíz perc múlva találkozzunk a sikátorban, mert vacsorázni akarok. Szegény azt hihette, hogy el akarok vele menni randizni, mert igen vigyorgott, de én mit sem törődve vele megfordúltam és ismét visszaültem a pulhoz. Pont jókor, ugyanis nem sokkal később már el is foglalták a mellettem levő széket, méghozzá nem kis meglepetésemre az a pasas, aki az imént váratlanul felszívódott.
- Nocsak, mégis visszajöttél? - néztem rá a kelleténél kicsit dühösebben. - És mi jót csináltál, mert az biztos, hogy nem vadásztál - jegyeztem meg lebuktatva a kicsikét. - Annyira te sem vagy gyors...

Bonnie

- Azok nevében is sajnálom, akik elvettek tőled bárkit. Ahogy megismertelek, te nem ezt érdemelted. - ráztam meg a fejemet szomorúan. Nagyon is indulatos voltam akkor, mikor én magam öltem meg a nővéremet. képtelesen értve persze. Ha nem pazarolja a feltámasztásomra a hatalmát, tovább élt volna.
- Az ilyenek nem barátok, Bonnie. - ráztam meg a fejemet. - Talán ismerem őket. Nevén neveznél párat? Érdekel a baráti köröd. - mosolyogtam rá kedvesen.

-Sajnos ezen már nem is lehetne változtatni. Az időt nem lehet vissza fordítani. -nyeltem egyet már úgy fojtva vissza azt az érzelmi bombát ami kitörni készült belőlem, utáltam sírni és most sem akartam engedni, hogy ez történjen.
-Igazából már szinte mindenki kért tőlem szívességet, barátok és ellenségek is. Bár az utóbbiak inkább csak rám erőltették a saját akaratukat. -sóhajtottam.
-Többek között talán az anyám Abby az aki a legnagyobb sebeket okozta bennem, de kétlem, hogy őt ismernéd. Már egy jó ideje senki nem látta, és én se. -jelent meg egy fintor az ajkaimon.
-De akikben talán még nem csalódtam az Elena és Caroline. Ők már nagyon régóta a barátaim. Bár velük sem találkoztam már jó ideje. A többiekkel meg már nem is nagyon találkozom. -vontam egyet a vállamon.
-Mindenki le van foglalva a saját ügyeivel. Bár nem is csodálom. Meg van mindenkinek a maga kis problémája. -mondtam elhalkuló hangon.

-Hogy ennyire nem lehetek gyors? Három óráig voltam távol. mondtam neki fura tekintettel, különben meg honnan tudná, hogy nekem meddig tart, leszívni egy embert.
-Na de tényleg nem ez volt az ok amiért leléptem, az a valami/valaki aki mint mondtad eltűnt egy démonnal, az előtte engem vágott neki a sikátor falának miközben táplálkoztam és a lányt akiből ittam pedig csak eltüntette, szóval csak elszaladtam. meséltem neki halkan, nem akartam, hogy többen is tudjanak erről. Láttam, hogy ezen elmosolyodott, de nekem közel se volt ilyen vicces, ha nekitámadtam volna, most akár halott is lehetnék.

- Hm, nem is arra céloztam.. - forgattam meg a szemeimet, felhorkantva. - De tudod mit, inkább hagyjuk.. - hagytam rá a témát unottan. - Különben is egész jól elszórakoztatott a kiszemelt halandó zsákmányom - valottam be, felkuncogva a játékasztalnál éppen engem méregető fiúra célozva.
Fura tekintettel hallgattam a mondanivalóját.. majd felnéztem rá mikor befejezte. - Szóval megfutamodtál... - vontam le a következtetést a szavaiból. - Elég gyatra húzás volt tőled, mint vámpírtól, hogy abbahagyod a vadászatot egy jöttment miatt - lehet, hogy ezuttal kicsit durvábban fogalmaztam a kelleténél, dehát ez az igazság. Melyik vérszívó futamodik meg ilyen egyszerüen, rajta kívül? - Na de engem már vár a vacsorám.. - húztam le az utolsó kortyokat is a poharamból, majd álltam fel. - Ha gondolod fogj te is valakit, lehetőleg ne verbénásat és kövess - hangsúlyoztam ki a szavakat, majd a sikátorban éppen rám várakozó fiú után mentem.

/Sikátor - hogy lásd én nem lépek le /

-Hogy megfutamodtam? sejtettem, hogy ez lesz a reakciója rá. Én szimplán uralkodtam az érzelmeimen, amire úgy látszik te nem vagy még képes, ha akkor és ott nekitámadok felkészületlenül biztosan halottan végeztem volna. mondtam neki elég lenézően, bár már az elején látszott, hogy egy indulatos lány, akit könnyű kihozni a sodrából. Eléggé feldühített azzal, hogy ennyire lenézett, újra elkezdte azt a verbénás dolgot. Valamit tennem kellett, mivel elég forrófejű vagyok nem hagyhattam, hogy csak így lenézzenek, ezért amikor kisétált az a prédájával utána mentem a sikátorba.


[Sikátor]

Általában mindig éreztem, hogy mikor érzi valaki magát nagyon érzékenynek... vagyis nevezzük inkább úgy, hogy tudtam, mikor áll a sírás szélén, vagy érzi azt, hogy könnyeznie kell. És Bonnie most így volt vele. Ezért is nem akartam felzaklatni ezzel a témával.
- Annál rosszabb nincs is... mikor az ellenségek erőltetnek valamit. - ráztam a fejemet, némi kétségbeesésssel az arcomon. Annál rosszabb tényleg nem is kell. De ahogy folytatta... kezdtem átérezni a helyzetét. Azt, hogy kihasználják... talán még a barátai is.
- Elena? Ó, őt ismerem. És a férjét is, Damon nagyon is jó az... vagyis, akarom mondani, mindketten nagyon kedvesek az utóbbi időben - jöttem zavarba. Basszus... majdnem kimondtam, hogy lefeküdtem Damonnel... kicsit se lenne gáz Elena barátnője előtt ezt világgá kürtülni...
- És nem is keresed őket? Néha... tudod, lehet, hogy azt hiszik, haragszol rájuk - mosolyodtam el barátságosanh.

Általában mindig éreztem, hogy mikor érzi valaki magát nagyon érzékenynek... vagyis nevezzük inkább úgy, hogy tudtam, mikor áll a sírás szélén, vagy érzi azt, hogy könnyeznie kell. És Bonnie most így volt vele. Ezért is nem akartam felzaklatni ezzel a témával.
- Annál rosszabb nincs is... mikor az ellenségek erőltetnek valamit. - ráztam a fejemet, némi kétségbeesésssel az arcomon. Annál rosszabb tényleg nem is kell. De ahogy folytatta... kezdtem átérezni a helyzetét. Azt, hogy kihasználják... talán még a barátai is.
- Elena? Ó, őt ismerem. És a férjét is, Damon nagyon is jó az... vagyis, akarom mondani, mindketten nagyon kedvesek az utóbbi időben - jöttem zavarba. Basszus... majdnem kimondtam, hogy lefeküdtem Damonnel... kicsit se lenne gáz Elena barátnője előtt ezt világgá kürtülni...
- És nem is keresed őket? Néha... tudod, lehet, hogy azt hiszik, haragszol rájuk - mosolyodtam el barátságosanh.

-Ebben a városban ellenségekből is bőven kijut. -fintorogtam. Mindamellett, hogy már jó régóta élek itt a sok jó mellett rossz is történt, mondjuk minden akkor kezdődött amikor felbukkantak a természetfelettiek azon belül is a vámpírok.
-Na az jó! -mosolyodtam el amikor kijelentette, hogy ismeri Elenát- Damon-t én még mindig nem kedvelem túlságosan. Bár megváltozott, de akkor sem vagyok oda a vámpírokért. Mondjuk már a baráti köröm nagy része is abból áll, de ez mellékes. -vontam egyet a vállamon még mindig mosolyogva.
-Igazad van. Lehet, hogy az lenne a legjobb hogyha meglátogatnám őket valamikor. -mondtam már egészen önfeledten.

- Igen, így van. Én is évekig álltam egy olyan vámpír szolgálatában, akit szívből gyűlölök. De akkor valamiért kedveltem. - magyaráztam egy halk sóhajtással és beleittam az italomba.
- És mondd csak... ez a Caroline kicsoda? Ő is boszorkány? Vagy... valami más? - jutott eszembe, hiszen az imént Elena neve mellett említést tett valami Caroline-ról is.

-Ha valakit szolgálnod kell huzamosabb ideig akkor részben gyűlölni is tudod és szeretni is. Sok minden kiderül róla ha jobban megismered. Elvégre mindenkinek van jó oldala, még ha nem is mutatja. -mosolyogtam. Bár lehet, hogy csak én fogom fel túl pozitívan a dolgokat.
-Ő vámpír. Talán ő az egyetlen közülük akit szeretek és nem gyűlölök. -mosolyodtam el halványan.

[Erdő]

-Megfogom.-Próbáltam megígérni neki.
-Mi az hogy sőt jobban is-kacsintottam vadul, majd néztem rá igéző tekintettel.
-Minden balhéban benne vagyok szóval te is,ha neked kell -Mosolyogtam.
Szinte,mint egy örült meg indult vissza az úton és gyorsa. Futva gyorsabb vagyok egy kocsinál jártak ezek a furcsa gondolatok a fejemben. Mikor megérkeztünk ki szálltam és neki dőltem a kocsinak és rá meredtem erre a grill nevezetű helyre.

Leparkoltam a Grill előtt és kiszállva megálltam Hilly előtt.
-Na mi lesz? Bejössz vagy még bámészkodsz egy kicsit? -viccelődtem és kinyitottam előtte a Grill ajtaját, így előreengedve őt.
Amint beértünk szinte egyből szembetűnt a sok ember, bár ez nem is csoda. Szinte ülőhely is alig volt.
-Azt hiszem ott van két szabad hely. -indultam meg a pult felé és levágódtam az egyik székre.
-Két whiskyt!-utasítottam a csapost.

-Gondoltam majd előttem mész és nézhetek valamit-Kacérkodtam, majd besétáltam és leültünk a székre és Dean már rendelt. Körbe néztem nagyon sokan voltak a pincérek csak úgy sürögtek forogtak.
-Waó-Mondtam megdöbbenve a sok emberen most aztán megint előtört a szomjúság, de majd az alkohol segít tudom.
-És hogy lesz valakiből vérfarkas?-Kérdeztem izgatottan sóvárogva a válaszért.