Share | 

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
» my enemy and my creator
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
» maybe behind your back?
Hobbi & foglalkozás :
» really funny joke, darling



A poszt írója Erin Josslyn Hart
Elküldésének ideje Kedd Aug. 14, 2012 12:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Nem is tudom, mit vártam. Általában a normális emberek ezt mondják. Mystic Falls elég kis város, mégis rengeteg errefelé a halál-eset. Vajon miért? Nem is értem...
- Szóval rokonlátogatás. Értem. - bólintottam egyet egy apró vállvonás kíséretében. Nem mondanám, hogy túl nagy együttérzés szorult belém, főleg úgy, hogy én is szívesen juttattam temetőbe az áldozataimat, de hát... ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Az együttérzés nálam egy ilyen dolog. Évszázadok óta nem megy.
A sírkő felé fordultam, amerre mutatott. - Gilbert. Ismerősen cseng a név. Valahonnan. - gondolkodtam el. Talán a bálon hallottam, de mit is érdekel ez engem? Egy a sok közül.
Nagy sóhaj, és furcsa fintor jelent meg az arcomon. - Nos, ami engem illet... szeretek a sötétben sétálgatni. És szeretem az olyan félelmetes helyeket, mint a temető éjszaka. - kacsintottam rá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 14, 2012 12:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Végignéztem a lányon. Annyira magabiztosnak és erősnek tűnt, hogy ez rögtön szemet szúrt az embernek. Bár hangja normálisan és mindössze érdeklődően csengett, a fejemben elkezdett csillingelni a vészharang, hiszen nem láttam rajta, hogy ittas vagy éppen drogos lenne. Épelméjű pedig este nem jár a temetőbe, ez bele van programozva a józan emberekbe.
- Helló - köszöntem neki én is, közben pedig biccentettem egyet és gondolkozni kezdtem. Akárhogy is nézem, mindenhogy hülyén venné ki magát, ha azt mondanám neki, hogy vámpírvadászaton vagyok. Az tény, hogy az elmúlt napokban alig pihentem, annyi dolgom volt...de engem nem lehet egyhamar lelőni vagy kifárasztani. - Azt hittem, senki más nem lesz itt rajtam kívül. Rokonokat látogatok. - Találtam ki gyorsan valami elfogadható indokot és a szemeim már meg is találták Miranda és Grayson sírkövét, így a tekintetemmel jeleztem a lánynak, hogy hozzájuk jöttem. - És te? Csak nem te is ugyanezért vagy itt?
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
» my enemy and my creator
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
» maybe behind your back?
Hobbi & foglalkozás :
» really funny joke, darling



A poszt írója Erin Josslyn Hart
Elküldésének ideje Kedd Aug. 14, 2012 12:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Nem kellett hozzá sok idő, hogy a szemem elé kerüljön az a lány, akinek lépteit hallottam. Egész csinos... talán valaki sírni fog a kitört nyakacskája miatt. De ez van, nekem ez a normális, és ezt nem "nevelheti" ki belőlem az égvilágon senki.
- Helló! - köszöntem neki, megállva előtte, és méregetve Őt. Végül egy nagy sóhaj szaladt ki a számon. Ideje lenne annak a vacsorának. De ráérek, nem? Szeretek játszadozni az áldozattal. Bár ha jobban megnézem, ő nem tűnik olyan ártatlannak. Meg áldozatnak sem.
- Mi járatban erre? Ilyenkor? - kérdeztem teljesen ártatlanul pislogva, mégis... volt valami érzésem vele kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 14, 2012 11:35 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Hogy miért ide jöttem? Azért, mert akárhol jártam eddig, a vámpírok nagyon sokszor tanyáztak a temetőkben egy-két kóbor lélekre várakozva. Igazuk is volt, ez a hely a legkönnyebb táplálékszerzésre. Normális ember ide csak ritkán jár, de a vámpírok mellett a piások és a belőttek gyakran látogatják a temetőt, hiszen itt szépen el tudtak bújni. Az emberek és a vámpírok egyaránt.
Én magam nem voltam vámpír, de ahhoz képes nesztelenül tudtam közlekedni. Most mégsem így tettem, mert nem érdekelt, hogy ha van itt vámpír akkor meghallja-e, hogy közeledek. Keresztülgázoltam a füvön és nem sokkal később egy lánnyal találtam szembe magam, aki halálosan nyugodtan járkált a sírkövek között. Nem mintha én annyira ideges lettem volna.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
» my enemy and my creator
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
» maybe behind your back?
Hobbi & foglalkozás :
» really funny joke, darling



A poszt írója Erin Josslyn Hart
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 13, 2012 7:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

- Mikaelson villa -

Reméltem, hogy akad itt egy finom falat! És a temetőkben mindig van valami harapnivaló egy-egy drogos, vagy alkoholista formájában. Imádnivalóak, nem? Jóllakatják a vámpírt. Ezért nem vetem meg Őket. Jókor vannak jó helyen. Vagy éppen rossz helyen? Ez már csak nézőpont kérdése.
Sétáltam a sírkövek között, nagyokat sóhajtva, végighúzva az ujjaimat egy-egy márványon, de már hallottam a lépteket. A vacsora megérkezett!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 5:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

- Megértem. De majd óvatos leszek, és ügyes - kacsintottam Rá, s biztatón mosolyogtam hozzá. Nem akarom én Elenáékat bántani, csak Damon a célpontom. De különben is, ami a fejemben járt, inkább bosszantó lesz, sem mint bántó.

- Köszönöm, Miranda - mosolyogtam Rá, s csak úgy megszokásból dörzsöltem össze a két tenyerem, mintha piszkossá válhatott volna. - Minden jót. Viszlát - köszöntem el Tőle, majd egy-két bizonytalan lépést követően bátran folytattam lépteim előre.

(folyt. köv. Damon és Elena háza)
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 5:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

- Talán jogos, amit érez. Sőt, teljesen az, hogy akar némi bosszút. De a lányom férjéről van szó, így teljes támogatást soha nem fogok adni ez ügyben, és ezt gondolom Maga is így tenné az én helyemben. - mosolyodtam el halványan. Igen, ezt komolyan így gondoltam. Nem akartam a lányomat szenvedni látni, de még így is benne volt a pakliban. Mert ha szenved Damon, hát szenved Elena is. Ahogy az a szerelmesekhez passzol.

- Jó ismerkedést a várossal. - mondtam neki csak ennyit teljesen őszintén kívánva.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 5:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Ahogy kissé mélyebb lélegzeteket vettem, túl igyekezvén lépni a tényen, hogy míg én hulla voltam, Damon élt mint Marci Hevesen... s így már észrevehetőbb volt, hogy Miranda szemeiben masszív aggodalom csillogott.
- Miranda, ne nézzen így, jó? Kérem... - léptem hozzá kissé közelebb. - Higgye el, nem szokásom családokat bántani. Damon-t se fogom. Szellemek vagyunk, amúgy se tudnék kárt tenni benne, de... a szellemes filmekből mégis tanulhat az ember, úgy látom. Talán kísértem Őt egy kicsit - mosolyodtam el, picit gonoszkásan, de nem rémisztően. - Attól még nem lesz baja. Csak megbánja hogy megölt engem. Szerintem azért ennyi jár nekem, nem igaz? De sem a lányával sem az unokáival nem tervezek piszkálódni. Mint mondtam, Elenát kedveltem. Gyerekeket meg amúgy sem bántok.

Vettem egy mély levegőt, s pillantásom a távolba, a város központja felé tévedt.
- Azt hiszem igaza van, ideje kicsit körbenéznem, vajon mi változott ez idő alatt...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 5:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Valamennyire megnyugodtam a szavai végett, de az túlzás lett volna, ha azt mondom, hogy teljesen. De ha nem bántja a lányom férjét, akkor nem fognak szenvedni. És ennél fontosabb nincs is.
- Köszönöm! - mondtam neki csak ennyit. - Ha egyéb kérdése van, állok rendelkezésére. Ha nincs, hát.. talán ideje lesz szétnéznie a városban, mi minden változott, - mondtam neki még mindig normálisan, egyáltalán nem ellenszenvesen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 3:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

- Ne aggódjon, én nem az a féle vagyok, aki játékból kinyírogat másokat, vagy ilyesmi. Vámpírlétemben is az érzéssel élők közé tartoztam. Stefan-t is én szoktattam anno az embervérről az állatvérre. Apákat meg főleg nem bántok. Deee... ez nem azt jelenti hogy megtorlatlanul hagyom a dolgot. Szerettem élni, és elég jól csináltam, szóval nem örülök hogy vége lett... - sóhajtottam keservesen, végignézve újra magamon.
Ezért még megfizetsz, Damon Salvatore, csak találjalak meg... - gondoltam magamban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 3:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Erre nem számítottam. Rengeteg mindent kinéztem Damon Salvatore-ból. De azt egy pillanatra sem, hogy a saját fajtársai szívébe is örömmel döfött karót. Legalábbis úgy vélem, nem azért tette, mert éppen unatkozott. Damon midnig okkal cselekedett. De eléggé gonosz húzás lenne tőlem megkérdezni, hogy miért is tett Damon ilyet. Talán én nem ismerem jól Őt.

- De ne bántsa. Elena szereti Őt. És a gyermekeik is. - néztem Rá kérlelően.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 3:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

- Persze... igen, ez egyértelmű - bólogattam lassan, s újra talpra álltam. - Csak tudja az a Damon Salvatore akit én ismertem, meg aki közben feleségül vette a maga lányát... volt olyan kedves, és mielőtt jófiúvá avanzsált, még szakított rá időt, hogy egy karót döfjön a szívembe - böktem a mellkasomra, egy fájdalmas grimasz kíséretében. - Szóval nem is lehet kérdéses, hogy igen, meg fogom nézni magamnak ezt az új Damon-t...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 3:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

- Úgy véli, hogy olyan sok Damon Salvatore nevű férfi él ebben a városban? És még több figyelne fel az én lányomra? Mindannyian tudjuk, hogy egyetlen egy Damon Salvatore-t érdekelt Elena. És megnyerte magának. Igen, képes lett jóvá válni - bólogattam szaporán. - De ha nem hiszi el nekem, majd nézze meg a saját két szemével. - vontam a vállamon egyet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 2:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

- Úúúú... húúú... húúú... húúú... - estem egyik döbbenet után a másikba. Damon Salvatore... a naaagy Damon Salvatore, nem csak elvette az öcsikéje második szerelmét is, de még akkor már gyereke is van?! Kapásból kettő!? Hát ha nem ültem volna már le, most aztán ismét tuti megtenném...
- Asszonyom, szerintem maga viccelődik velem... - néztem megütközve, teljes megdöbbenéssel fel Mirandára. - Az a Damon Salvatore akit én ismertem, biztosan nem csinálna ilyet... Feleség, gyerekek, jófiú...? Biztos ugyanarról a pasiról beszélünk...? Magas, sötét hajú, kábító szemű?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 2:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Megköszörültem kissé a torkomat, de nem rosszallóan. - Elhiheti nekem, hogy ha látná Damont és Elenát együtt, már értené. Nagyon szeretik egymást. Van egy kisfiuk, és egy kislányuk is, és... Damon már nem olyan vámpír, mint régen volt. - meséltem, hátha ezzel eltűntetem a meglepetését. Bár talán még csak most fog jönni az igazi, hisz' Damon nem mindig volt ártatlan férfi. Ezt nyilván nehezebb elhinni róla. - De miért érdekli ennyire, hogy mi történik a Salvatore fivérekkel?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 2:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Megdöbbenéssel hallgattam Miranda szavait, Stefan-ról, Damonről, és Elenáról. De igazán csak akkor kerekedett ki a szemem, amikor azt mondta, Damon elvette Elenát... Hát ha nem lett legalább négy és fél méteres átmérőjű a szemem, akkor én vagyok David Copperfield. Még hogy Elena és Damon, Stefan után? Uhh... ez erősebb mint anno volt a Katherine-Damon-Stefan összeállítás... Szegény barátomon ez biztos nagyot ütött...
- Ahhh... úgy látom csúnyán megcserélődtek itt a dolgok mióta meghaltam... - sóhajtottam gondterhelten, s ráültem egy sírkőre, ami épp a közelben volt. - Ez borzasztó nagy meglepetés nekem, főleg, hogy Elenát nem olyannak ismertem meg, mint aki egy Damon-féle pasasnak akár a közelébe menne... nem még hozzámenni... Nem mondom, lesz bőven mit megtudnom itt, úgy tűnik.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 1:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

- Öhm.. tudtommal Damon még biztosan itt él. Stefanról legutoljára akkor hallottam, mikor egy hatalmas baklövést követett el a lányom és Damon ellen. - világosítottam fel teljesen rokonszenves hangon. Látszott rajta hogy nem éppen 'új', és minden bizonnyal vámpír is violt, mielőtt meghalt. Legalábbis erre következtetek, ha ismeri Damont és Stefant.

De a következő szavakra meglepődtem. Tehát Ő arról lemaradt, hogy mi is van most éppen a testvérekkel, és Elenával. Akkor az iménti rész kissé furcsa lehetett neki. - Az én lányom egy angyal. - melegedett meg a mosolyom boldogsággal a hangomban, majd tovább hallgattam, és egy eléggé nagy sóhaj hagyta el a számat. - Ezek a viszonyok azóta már alaposan átrendeződtek. - nyeltem egyet. - Elena Damon Salvatore felesége lett. Stefan... róla mint mondtam, mostanság nem hallottam. Kerüli a lányomat és a családját, és úgy vélem, nagyon jól teszi. - mondtam el a véleményemet őszintén. - Talán tényleg igaza van. Elena jó hatással VOLT Stefanra, amíg együtt voltak. Már érteném az okát, hogy mi okozta Stefan hatalmas változását Elena elveszítése után.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 1:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

- Ohh, szuper... akkor ha még itt vannak, ketten tuti látnak majd. Ha meg nem, akkor... akkor pipa leszek. Mondja, nem tudja véletlenül, a Salvatore fivérek itt laknak még? Ölni tudnék egyikükért... - sóhajtottam, félig komolyan, félig derűsen, félig tényleg ölésre gondolva, ha Damon-re gondoltam, félig pedig lágy szívvel, hisz Stefan évszázadok óta a legjobb barátom volt.

- A lánya? Jahj, hát akkor tényleg örülök a találkozásnak, Elena igazán kedves lánynak tűnt, szimpatikus volt nekem - derültem fel jobban kissé, bár tény ami tény, ha Elena anyukája itt cseveg velem, akkor nem nagy öröm a derűre, hisz egyértelműsítetten halott. Szegény Elena...
- Ööö... hát igazából csak futólag ismerem... izé... ismertem. Stefan Salvatore a legjobb barátom, és Ő járt Elenával amikor én még éltem... az Ő révén ismertem meg Őt. Kedves lánynak tűnt, szimpatikus volt nekem, jó hatással volt Stefan-ra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 1:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

- És ez ha jól sejtem, mindig is így lesz. Félig így, és félig úgy. - sóhajtottam, majd a mutatott irányba néztem, de egy keserű mosoly már rajzolódott az ajkaim köré. - Nem. Nem látnak, és nem hallanak minket. Ahhoz eléggé be kellene vetnünk magunkat. Tudja, errefelé az a szabály él, hogy akikhez közel állunk, vagy valami módon kötődünk, azok látnak, és megérinthetnek minket, akárcsak Mi őket. De nyitottnak kell lenniük ahhoz, hogy észrevegyenek. Nos, Mystic Fallsban nem nehéz ilyen misztikus felfogású embert találni. - próbáltam némi vígaszt csempészni a szavaimba. Elena látott engem, és Damon is. A gyermekekkről ne is beszéljünk, hisz' Ők fogékonyak még erre, míg ki nem nőnek belőle.

- Elena... a lányom. Volt. - tettem hozzá. Nem firtattam, hogy csak örökbefogadtuk. Nem ismerem annyira ezt a lányt, hogy ilyen titkokat osszak meg Vele. - Honnan ismered a lányomat?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 1:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

- Helló! - köszöntem én is, ráeszmélve, hogy az iménti nagy meglepődöttségemben ezt el is feledtem. Én és a jómodor... azt biztos a másik testemben hagytam... - Aha, ismerkedem... és az elmúlt 10 másodperc alapján, máris félig szeretem, félig gyűlölöm. Mondja... látnak minket..? - intettem kezemmel a temetőn túlfelé.
- Ácsi, Gilbert? Öhm... ne vegye kérem tolakodásnak, de gondolom, akkor rokona Elena Gilbertnek, igaz? - kérdeztem, bár igazából egyértelmű volt, hisz ezen a környéken... egy név, egy család.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 1:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Ahogy így néztem, erősen az volt a gyanúm, hogy Ő nem olyan régi szellem errefelé. Sőt, több mint valószínű, hogy éppen most keveredett ide. Igen, van néhányunk, aki így jár. De mindannyiunk valami céllal kaphatja meg ezt a típusú második esélyt. Még ha gyakran sokra nem megyünk vele, mert minimális számú emberrel érintkezhetünk.

- Üdvözlöm! - biccentettem felé halvány mosolygással, meg sem próbálkozva a kézfogással. Az minden bizonyossággal nem menne. - Az én nevem Miranda Gilbert. Egy ideje már itt élek. Szellemként. - tettem hozzá a sokat kifejező szót. Így legalább tudhatja, hogy bármi kérdése van, én nagy esélllyel tudom rá a választ. - Jól sejtem, hogy még csak ismerkedik a szellemséggel?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 1:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Hirtelen kaptam fel a fejem amikor hangot hallottam elölről. Zavart kifejezés ülhetett ki az arcomra, de ahogy végigmértem újra meg újra a felém tartó nőt, biztossá vált... olyan mint én... szellem!
- Igen... - sóhajtottam, kissé csalódottan, de másfelől lényegesen elégedettebb hanggal mint az előbb. Legalább nem vagyok egyedül. Persze visszavágytam ide, erősen, bár nem is tudom miben reménykedtem. Hát persze hogy nem emberalakban engednek... - Ostoba kérdés lenne, így inkább kijelentem.. maga is szellem... - néztem végig az asszonyon. - A nevem Alexia Branson... de inkább csak Lexi - nyújtottam felé automatikusan a kezem, de aztán zavartan nevettem fel és húztam vissza, hogy arcom elé emelve nézzem meg ujjaimat. - Istenem, azt sem tudom, tudunk-e kezet fogni...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 1:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Mostanság szokásommá vált a sírom melletti ücsörgés. A lányomnak nem volt rám szüksége egy ideje, bár azonnal 'hallottam' volna, ha baja esik Neki, vagy a gyermekeinek. Itt legalább valamennyire embernek érezhettem magamat. A testem mellett üldögélni.. ha izgalmasnak nem is nevezhető, de a sírkő újra-, és újra olvasása valami melegség érzését kelti. Már csak a férjem miatt is. Aki nem maradt itt Velem, hanem tovább lépett.

Hangra kaptam fel a fejemet de nem a szokványos hang volt ez. Mondjuk úgy, hogy nem emberi hang. Felemeltem a fejemet, kinyitottam szemeimet, de ekkor már magam is talpon álltam. Egy női alakot vettem észre,ahogy elindultam előre. És kétség se fért hozzá hogy olyan állapotban volt Ő, mint Én. - Egy újabb szellem Mystic Fall'sban? - szólaltam meg.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2012 12:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

(A túlvilágról)

Menny és Pokol! - Ez volt az első gondolatom, amikor végre hosszas küzdelem árán megjelent előttem az oly régről ismerős táj. Mystic Falls... vagyis annak a temetője. Hát igen... ide kerül a magamfajta hulla lény... azaz lélek. Nem a legszívderítőbb látvány, de legalább élek... izé... vagyis nem élek, létezem. Az lényegesen pontosabb megfogalmazás. Elvégre... átlátszó vagyok - néztem végig magamon, és sajnos a poros, füves földet láttam a lábamon át.
- Hát ezzel bajok lesznek... - sóhajtottam fel csak úgy magamnak.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 23, 2012 9:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

(Rét)

Idáig vezetett az utam, miután az ősi pasassal elváltak útjaink. Kerítettem egy megfelelően elhagyatott helyet és egy régi kriptát kiválasztva feltörtem az ajtaját. Az ilyen régi kriptákat már nem ellenőrzik és rendszerint teli sincsenek. Igazam is volt, fogtam hát a lányt, és egy üres sírhelybe fektettem, majd lefedtem az oda való kőlappal. Biztos ami biztos szórtam a tetejére némi koszt és száraz leveleket is, hogy ne szúrjon szemet, aztán kifelé jövet visszazártam az ajtót. Tökéletes volt. Nem is volt más dolgom. Jóllaktam egyelőre, így elindultam kifelé. Gondoltam lassan hazamegyek, hátha Yve már jobb hangulatban van mint volt... ám alig értem ki a temetőből, az ég megdördült, és pár csepp esőt éreztem az arcomon.
Na szép - gondoltam magamban, s felnéztem a szürke felhőkre. Hát nemigen volt kedvem szarrá ázni, így inkább egy közeli pont, jelen esetben a Grill felé vettem az irányt.

(folyt. köv. ott)
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Vissza az elejére Go down
 

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
19 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros :: Temetö
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Hétf. Dec. 10, 2018 12:09 pm
Pént. Nov. 30, 2018 1:01 pm
Pént. Nov. 30, 2018 12:45 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3