|
Elküldésének ideje ♛Kedd Márc. 11, 2014 6:50 am Ugrás egy másik oldalra ♛ | elfogadva, isten hozott! Helló, Gen!  Addig nem akartam megnézni az előtörténetedet, míg nem pótolom le az elmaradásomat a sorozatban, de mivel ez megtörtént, rögtön szaladtam hozzád! Keveset tudunk még erről a karakterről, számomra egyelőre legalábbis ő egy olyan karakter, ami tele van még tisztázatlan foltokkal, de nem láttam még olyan karaktert nálad, amivel Te nem tudnál elboldogulni.  És reményeim szerint ez ezúttal sem lesz másképpen.  Foglalózz gyorsan, majd foglald el New Orleans városában a Téged megillető helyet! |
|
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Márc. 06, 2014 7:34 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | [center] Genevieve Bordeaux Follow me, and I'll turn you both into ash. ez vagyok én
Velem kapcsolatban egy dolgot jegyezz meg jól: lehet küllemem ártatlan... lehet tekintetem jámbor... ne ítélj elhamarkodottan! Közel sem vagyok olyan ártatlan és jámbor, ahogyan azt rám nézve bárki is elmondhatná. Hajam vörös, akár a nap égő koronája, míg tekintetem olyan kék, mint a legszebb tenger legtisztább víze. Arcom sápadt, szinte falfehér, de ennek ellenére sem vagyok gyenge nő. Az erő esetemben nem a testben lakozik. Sokan vehetnének példát erről. Hisz a fizikai fájdalom mit sem ér, ha a lelke nem gyötrődik...! Boszorkány vagyok. S mióta becsaptak, a bosszúm édesebb, mint megannyi édes csokoládé egy belga csokoládégyárban. Ilyen voltam-e mindig? Nem. Fiatal lányként kedvességemről voltam elhíresedve, s mikor kitört az influenzajárvány, elsők között voltam, akik életüket áldozva segédkeztek azokon, akik már megkapták a gyilkos járványt. Nem segíthettünk rajtuk, magam is néhány gyógyfűvel próbáltam testüket gyógyítani, ezzel együtt lelküket is, de akkor ez még... gyógyíthatatlan volt. A fordulópont akkor következett be, mikor magam is elkaptam az influenzát, s halálos ágyamon szembesültem legjobb barátnőm árulásával, kiről kiderült, hogy érdekei fűződtek hozzám. Nem pedig tiszta barátság. |
 Teljes név: Genevieve Bordeaux
Becenév: Gen
Születési hely: New Orleans
Születési idő: 1895 szeptembere
Play by: Elyse Levesque
Faj: Boszorkány
Érdeklődési kör: Évtizedenként változik. Voltam már háborús hősök ápolónője, ősiek barátnője, de az utóbbi időben egyetlen gondolat foglalkoztat; a gondolat, mely arra sarkall: megtaláljam Rebekah Mikaelsont most, hogy családjával visszatért New Orleansba.
Kapcsolat a családdal: A családom jó ideje nem él. Mint engem, őket is az influenza ragadta el halálom után pár hónappal. Anyám, apám s egyetlen húgom követett engem a sírba. De nekik nem volt lehetőségük a visszatérésre.
|
Just call me Ann. - 18 év - 4 év - i've an army Hosszú az út...
A test elhal, a lélek marad... a test elhal, a lélek marad...
Ez a mondat keringett fejemben, miközben valaki egy vizes rongyot szorongatott a fejemhez, hogy ezzel csillapítsa tomboló lázamat, de éreztem; itt és most nem én leszek a megmentő. S nem én leszek az, kit megmentenek. Oly' kevés beteg gyógyul meg... nincs megfelelő felszerelés. Az egyetlen, amit eddig használni tudtam, a gyógynövények mágikus ereje, amelyben talán még az egyszerű ember is hinni tud. Boszorkányként pedig... főleg hiszek bennük.
Az influenzajárvány most éli fénykorát. Háborúk dúlnak a világon mindenhol, a régi rendszerek - mint dominók dőlnek meg, egyik követi a másikat. S mi marad utánuk? Vér... halál... veszteség... éhség...
- Leányom, pihenj - súgta az ágyam mellett álló nő fehér-kék ruhában, arcát eltakarta. Mintha így elkerülhetné sorsát. A halál eljön... vagy így, vagy úgy, de elpusztít bennünket. Vagy háborúban, vagy betegségben, vagy mikor egyszerűen lejár az időnk. S én tudtam, hogy az enyém most eljött... de még éreztem magamban erőt... éreztem annyit, hogy beszéljek vele... Rebekah Mikaelsonnal...
Napjainkban
A Halál nem váratott sokáig. Mikor eljött az időm, önként szálltam bele a megsemmisülés vörös felhőjébe, majd csak vártam, hogy történjen valami. Boszorkányok földöntúli társalgása. Nem láttam szememmel, de hallottam őket. Mire képes a boszorkányok ereje...!
Majd talajt éreztem lábam alatt... régi estélyi ruhám az éjszaka fényében megcsillant a rávarrt gyöngyök miatt, hajam ismét kontyba állt, és lábam előre indult. Szokatlan világ tárult szemeim elé; nyoma sem volt azoknak a gépeknek, üzleteknek, autóknak, melyek egykoron itt álltak. A vérem egyik pillanatról a másikra agyamba szökött, hisz nem tudtam felfogni, mi történik... csak mentem előre, míg meg nem pillantottam egy fekete hajú, sötétbőrű nőt.
- Sabine - suttogta mellettem egy másik hang. A nő, ki megjelent szólította egy azt, ki velünk szemben állt... s ebben a pillanatban fogtam fel igazán, hogy ismét életben vagyok. Papa Tunde-vel és Bastiana-val együtt...
***
Arcomra széles mosoly kúszott. Ez nem volt tőlem megszokott, hiszen általában mindezt szolidan tettem, de ahogyan beléptem azon szanatórium falai közé, ahol egykoron dolgoztam, s ahol én magam is meghaltam, ezt váltotta ki belőlem az a néhány fal, ami rögtön körülvett. Elmémet rögtön az emlékek rohamozták meg. Bálok, partik, melyeken részt vettem Rebekah társaságában. Megismerkedtem Niklausszal... talán hosszú idő után ő volt az első, ki megdobogtatta szívemet. Egykoron azt állítottam, hogy büszke lehet, amiért olyan húga van mint Rebekah. Akiről kiderült, hogy áruló. A legnagyobb áruló, akivel valaha akár nekem, akár Klausnak dolga volt vagy lesz. Talán ő nem bosszulja meg még... de nekem van befejezetlen ügyem a szőkeséggel. És boszorkányként New Orleansban... jobb, ha vigyáz magára.
|
|
Kezdőlap
