A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Önvédelmi edzőterem


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
« her weakness
† Kedvenc dal :
« unstoppable
† Tartózkodási hely :
« mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
« you, little buddy



Benjamin Lockwood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 11, 2016 7:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
bethany & benjamin
i'm a lockwood. don't trust me

[You must be registered and logged in to see this image.]
A sótlan nőket semmilyen formában nem tudtam elviselni. Arról persze nem érdemes vitatkozni, hogy az ilyesfajta nőknek is megvoltak az előnyei, de amit én ennek a dolognak a margójára fel tudnék még vésni, az az, hogy nemes egyszerűséggel elalszom az unalmas, egyhangú lányok mellett. Nem mintha Kate mellett sok időt töltenék azzal, hogy lányokkal flörtölök, hisz azt hiszem, túl sok mindenen mentünk már át Kate-tel ahhoz, hogy ilyen aljas módon szórakozzak a háta mögött. Még ha jól is esett volna, elvégre ezzel magamat, a saját tulajdonságaimat hazudtoltam meg. Volt egy életem. Régen és most is. Ebbe törvényszerűen tartoztak bele más, ellenkező nembe tartozó egyedek, és néha kiábrándultam saját magamból, hogy feladtam mindent, csak mert valami nagy és hatalmas szerelmet kezdtem érezni. Néha nem hittem ebben az egészben. Abban, hogy ebben van bármi megváltás is. Vagy... megbocsátás. Nekem az már régen nem járt ki. De igyekeztem megváltozni. Legalábbis próbálkoztam vele, de még messze volt az a bizonyos cél. Kate szülei nyilván nem ilyen férfit szántak a lányuknak, de a pénztártól való távozás után nincs reklamáció.
Bethany egyáltalán nem az unalmas, sótlan nők közé volt sorolható. Igaz, vele kapcsolatban eleve az volt az elsődleges, hogy lehessen közös hangot találni, hisz ha nem sikerül, nem tudom nyélbe ütni azt, amit akarok. Szükségem volt hozzá egy nyomozóra, és az sem volt hátrány, hogy ő hibrid. Kicsit bántam, hogy én már csak holmi farkas vagyok, rengeteg előnye volt a hibridlétnek. Egy ideig.
- Ó - biggyesztettem le az ajkaimat, de szinte rögtön el is vigyorodtam. - Szóval te olyan lány vagy, aki nem szereti, ha nézik? Azt kell mondanom, hogy... sajnos minden olyan vonulattal rendelkezel, ami elég ahhoz, hogy a férfiak tekintete rajtad ragadjon - nyaltam végig pimaszul az alsó ajkamat. Egyszer tényleg meg fog verni, de kicsit sem bántam. Na jó, talán mégis. Nőket viszont nem bántok, szóval akadt még egy előnye. - Dehogynem! Van, ami segít - kacsintottam aztán rá, majd széttártam a karjaimat. Eléggé nyilvánvaló volt, mire is gondoltam a fáradtság elleni megjegyzésemmel, de azt nem tettem hozzá, hogy ahhoz másik balekot kell keresnie, mert én már nem segíthetek a nők ilyesfajta frusztrációján. - Vagy nincs egy jóképű nyomozó társad, aki... öhm... megspékelne energiával? - billent oldalra a fejem. Hát igen. A modorom nem fog változni, de nem is lenne szórakoztató az élet, ha elkezdenék behódolni mások elvárásainak.
Megvontam a vállam, majd felemeltem a kezem, és intettem saját magam felé. - Na, akkor gyere. Az első ütés a tiéd - tettem még hozzá, de ez eddig is így volt. Párosban szép az élet, legyen szó szerelemről, vagy éppen egy verejtékes edzésről. - De vigyázz. Utána már én is harapok.

40 [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
We are done with being a silent many
Every voice rings out and carries

† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
watch your back and I'll show you
† Humor :
ördögi



Bethany Nichols ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 02, 2016 2:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next




Bethany && Benjamin
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az anyámmal való találkozásnak hála nem voltam nyugodt. Mellé Anubis és a meló, már szinte sokkolt. A tegnapi nyomozás lefárasztott, és mivel három napig szinte egyfolytában talpon voltam, és hol az irodában, hol terepen róttam a köröket, elfáradtam, és a kialvatlanság enyhén túlzó kifejezés lett volna rám. Mégis, a szabadnapom is inkább töltöttem házon kívül és tartottam magam karban, mint alvással. Ez, úgy kilenc óra alvás után sem változtatott rajtam, a karikáim ott csücsültek szemem alatt, és hiába a reggeli tuning koktél a hűtőből, egy zacskó vér képében, még mindig zombiként léteztem. Futással indítottam, úgy az edzőteremig, ahol aztán lepakoltam és a vizes palackommal meg a törölközőmmel karöltve léptem a reggeli órákban is nyüzsgő terembe.
A srácok megszokták a jelenlétem, nem sok nő járt ide ilyenkor, azok jellemzően este, amolyan munkalevezetésre érkeztek. Ellenben én, aki a napi rutinjából nem akart kiesni. Voltak itt farkasok, boszorkányok, egy rakat faj, s én, a hibrid. Na, belőlünk nem sok rohangált errefelé. Egyszer összekerültem egy sráccal. Túlzás, hogy srác volt, inkább egy kissé idegesítő pasas, aki minden áron meg akart rólam tudni mindent. Mivel rájöttem, hogy úgy sem fog békén hagyni, s hozzám hasonlóan jellemzően napközben jár erre, elengedtem egy-két infót. Bár róla nem sok mindent tudtam meg, a neve eleget mondott és kicsit talán még keresgéltem is róla a nyilvántartásban. A biztonság kedvéért.
Ahogy meglát, és abbahagyja a zsák ütlegelését, elmosolyodom és ledobom a törölközőm a vízzel együtt a földre.
-Te csak ne nézegess engem végig.-ütöm vállba, és fogom össze hajam ismét, ami már a futástól kicsit nedves, ahogy ruhám is. Megmozgatom a nyakam, és nyújtózok párat, hogy a bemelegítésnek szánt rohanás hatása megmaradjon, s két mozdulat között folytatom tovább a társalgást.-Tegnap? Inkább az elmúlt három napban folyamatosan. Van, amin se a kávé, se más nem segít-én tudtam, hogy ő farkas, ő nyilván érezte, hogy én meg hibrid vagyok. Egyszerű a kémi ezen része. Pláne a farkas én, aki szinte mindent képes kiszagolni.
-Egy próbát azért megérne.-vigyorodom el kirívóan és a kesztyűmért nyúlok.-Vagy félsz, hogy alulmaradsz?-ezeket a köröket már párszor lefutottuk, és valahol a döntetlenben megállapodtunk útközben, így igazán nem volt tétje a dolognak.-Bár, ha ennyi felesleges energiád van, biztos a te napjaid is nagyon fárasztóak voltak.-csípek vissza, míg a kesztyűt felhúzom és megállok vele szemben.-Na mi van szájhős? Ha a tettek mezejére kell lépni, alábbhagy a lelkesedés?-vonogatom szemöldököm, ha ennyire ki akarja próbálni az erejét, én nem fogom azt mondani, hogy ne tegye. Sőt. Kifejezetten vágyom rá, hogy valakit elverhessek egy kicsit úgy, hogy azt sem a jelvényem, sem a munkám nem fogja bánni.


||40|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
« her weakness
† Kedvenc dal :
« unstoppable
† Tartózkodási hely :
« mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
« you, little buddy



Benjamin Lockwood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 08, 2016 10:38 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
bethany & benjamin
i'm a lockwood. don't trust me

[You must be registered and logged in to see this image.]
Utáltam ígéreteket szegni. De aki ismert, már alapból tudta, hogy az én nevem mellé nem feltétlenül a szavahihetőséget kell párosítani. Így alakult ki a személyiségem, apám mindig arra tanított, hogy amire én is rátehetem a kezemet, azt ne adjam fel csak úgy. Ez az eszme már többször keresztül húzta a számításaimat. Sőt, voltaképpen haltam már meg miatta. Jót sem tudtam magamról mondani, vagy kiemelni. És ezt is tudja az, aki elmondhatja magáról, hogy ismer. Volt egy sötét múltam, amire hol büszke voltam, hol nem. Egy nő, akit hol gyűlöltem, hol nem. És a jelenlegi életemet egyetlen nő köré építettem, aki mindennél fontosabbnak bizonyult, mégsem hagytam neki teljes egészében, hogy a bőröm alá másszon... miért voltam ennyire önző? Talán mert ez vér alapján működik így. Ez van, a Lockwood-ok elvben mások, mint a többiek, és az egész már abban gyökeredzett, hogy mindannyian taplók vagyunk és voltunk.
Próbáltam tartóztatni magam... vagy inkább tűrtőzteni? Abban, hogy ne avatkozzam olyan ügyekbe, melyek valójában nem az én hatáskörömbe tartoznak. Régóta szerettem volna megismerni legifjabb utódomat, de eddig ez mindig elmaradt. Most azonban talán a vérség alapján is, de kötelessége lenne nekem segíteni. Tyler Lockwood még nem találkozott velem, de kevés kell hozzá. Nem tudom, hogyan viszonyul Klaus Mikaelsonhoz vagy éppen Elena Gilberthez, akik jószerével a halálomért felelősek. Őket akarom megbüntetni. És meg is fogom. Ennek a kettőnek - isten a tanúm, hogy befellegzett! Sokat gondolkodtam Tyler-en. Tényleg segíthet nekem. Miután picit... összemelegszünk. Egyértelmű, hogy nem vagyok az apja. Túl fiatal és jóvágású vagyok ahhoz. Legalábbis a külsőm az. Ki mondaná meg rólam, hogy valójában hány éves vagyok? De talán elsajátíthatunk egy bizalmi viszonyt, amire mindkettőnknek szüksége lehet. Neki is, és nekem is.
Egy ideje az edzőteremben ütöttem a zsákot. A verejtékemet már többször a pólómba töröltem. Pár hete már ide jártam, hisz Kate az ideje nagy részét az egyetemen töltötte, én pedig... unatkoztam. De borzalmasan. Kellett valami, amivel levezettem magamat, és ugyan lett volna mit megismernem a való világból több, mint száz év alvás után, de tlúl szokatlan volt nekem ez a világ. Az internet világát például jó ideig nem fogom megszokni.
Várni viszont elsőrangúan tudok, és vártam is, hogy az a barna hajú nőszemély besétáljon ide. Egy ideje már figyeltem őt, habár meglehetősen nagy ostobaság volt azt gondolni még hetekkel ezelőtt, hogy egyszerű lesz beszélgetésbe elegyedni egy hibriddel. Engem nem is a hibrid mivoltja érdekelt, tekintve, hogy én is voltam az, tudtam milyen az élet félvérként. Ő is idejárt, bár nem napi gyakorisággal. Beletelt egy időbe, míg kiderítettem, hogy nyomozó. Aztán némi beszélgetés után megtört a jég. Már tudtam hogy Bethany-nak hívják. És hogy jó a szakmájában. Ennél többet jelenleg kívánni se tudtam volna. Bár nyilván nem a természetfelettiek után nyomozott, még ha erről nem is ejtettünk szót. Elég nyilvánvaló volt, hogy tudta, én mi volnék, a farkasok megérzik egymást.
Ahogy megpillantottam őt, el is mosolyodtam. Nagy levegővétellel leeresztettem a kezeimet, hogy megpihenjek. - Így végignézve rajtad... talán beosztottak tegnap éjszakára? - kérdeztem némi kíváncsisággal. Még eléggé a délelőttben jártunk, de még ehhez viszonyítva is fáradtnak tűnt. - Gondolom az sem ébresztene fel teljesen, ha engedném, hogy képen törölj - nevettem el magam. Párban mindig egyszerűbb volt edzeni, főleg ha önvédelemről volt szó. Nőként pedig szüksége is volt rá, bár amúgy se volt piskóta. Nekem viszont alkalmazkodnom kellett, nem törhettem ajtzóstul a házba. Végig kellett járnom egy udvarias utat ahhoz, hogy majd a segítségét kérjem. Kate bizonyára büszke lenne rám, ha tudná, hogy életemben először türelmesen várok a soromra, és nem zsarolással próbálok rávenni valakit arra, hogy segítsen.

40 [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Tartózkodási hely :
melófüggő, de átlag Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
rendőrnyomozó



Renn Kramer ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 25, 2015 3:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
A lánnyal elvonultunk egy csendesebb helyre, ahol nyugodtan beszélgethetünk. A női öltöző szerencsére üres volt, ezért azt foglaltuk be.
Kérdesemre azt felelte, hogy csak arra sétálgatott és csak a véletlennek köszönhető, hogy belebotlott a hullába. A kollégák egy szavát sem hitték, ahogy a véletlenekben sem hittek.
-Azt hiszik maga az elkövető - jegyeztem meg bár ezzel valószínűleg nem mondtam újat. Az őrsön kellően a tudtára adták a kihallgatótisztek az álláspontjukat. Belepillantottam a  halottkém jelentésébe, aztán észrevettem valami érdekeset.
-Én nem hiszem, hogy maga volt. - tettem közben hozzá némi hallgatás után, majd lapoztam párat és néha a nőre pillantottam. Magas volt, de nem tűnt valami erősnek. Legalábbis annyira nem, hogy egy majd két méter magas, több mint száz kilós embert legyűrjön és így elbánjon vele. Hacsak nem rendelkezett valami természetfeletti erővel, de ránézésre egészen emberi volt.
-Az erőviszonyok miatt kételkedem. - magyaráztam tovább.
Bár ha nem egyedül követte el, hanem volt segítsége, akkor az megint más helyzet. Viszont nem találtak arra utaló nyomokat a helyszínen, hogy többen lettek volna. Ezt azt hiszem kizárhattuk.
-Van esetleg még valami amit látott, és korábban nem mondott el? - kérdeztem a lányt. Az egyik sérülésről készült képen viszont találtam még valamit, ami szokatlan volt. A sebeket nézve nem igazán jutott eszembe egyetlen olyan eszköz sem, amivel ilyen sérülést lehet okozni. Nála sem találtak semmit, ami hasonló sebet okozhatna, pedig rendesen megmotozták.
-Ez érdekes. - jegyeztem meg halkan magamnak. Néztem a fotót, és jobban hasonlított a nyaki sérülés egy harapásra, mint vágásra.
Hirtelen nyílt az ajtó és két izzadt testű aerobiklady toppat be az öltözőbe. Elég meglepett arcot vágtak, amikor megláttak minket.
-Hölgyeim, itt nyomozás folyik. Jöjjenek vissza később. - szóltam hátra gyorsan a tudtukra adva, hogy a fürdőzéssel még várniuk kell.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 24, 2015 2:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next



Renn & Sasha
Félfüllel azért persze eljut hozzám, vagy legalábbis jó eséllyel, amit a két kolléga beszél le egymás között... rólam. Nem mondom magamat csinibabának, bár lehetséges, hogy erről mindenkinek más fogalmai vannak. Azt azért már mondták, hogy nem vagyok kifejezetten bányarém típus, de mondhatnám meg van a magam baja, hogy azzal foglalkozzam, hogy kimereszt rám nagy szemeket és ki nem.
- Azt remélem is, mert nem követtem el semmit és... már igazán fárasztó ez a folyamatos kihallgatás. Tudja, hogy az első alkalommal szinte emberszámba sem vettek? Csak mert nem vagyok elég gazdag és nem szenátor az apám... persze félre ne értse, sajnálom én azt a fickót, de... akkor is. - nem tehetek róla, van amikor az emberből csak úgy akaratlanul is kibukkannak a sérelmek, ha nem is kérdezték, hogy mi az, ami esetleg bántja vagy zavarja, de attól még... igenis baromira nem emberi módon bántak velem első alkalommal, amikor bevittek az őrsre és ezt nem tudom csak úgy simán szó nélkül hagyni. Simán lehet, hogy ez a fickó nem olyan, de... sose lehet tudni.
Arra viszont még én is majdnem felszisszenek, amikor a nem túl könnyű súly ráesik szerencsétlen pasas lábára. Úgy fest hősiesen tűri, de igazából nem tudom, hogy csinálja, én tuti, hogy minimum visítanék fájdalmamban. Nem volt semmi, főleg így utólag látva a lábát, kész csoda, ha maradtak benne ép részek is... kétlem, hogy tényleg semmit sem érzett meg belőle, ha nincs szerencséje akkor a továbbiakban nem izmokat fog növeszteni, hanem inkább a kórház felé állhat tovább, aztán ha már újra lábra tud állni, na majd akkor foglalkozhat az erősítéssel.
- Rendben van, akkor öltöző. - maximum neki lesz kellemetlen, ha ki akarják tenni a szűrét, bár mázlija van, ha jól láttam akkor jelenleg jóval több itt a férfi, mint a nő, tehát jó eséllyel lesz egy kis időnk lezavarni ezt az újabb kikérdezést a nélkül, hogy valaki pont most akarna átöltözni és, hogy morcos legyen, hogy ehhez nézőközönséget is kap. Amikor beérünk ledobom magamat szépen a padra, aztán csendben figyelem, hogy vajon mi is lesz az a néhány kérdés. Gondolom kb. ugyanazokat teszi majd fel, mint legutóbb.
- Azt egyébként megkérdezhetem, hogy miért van erre újra szükség? - persze, ha hajlandó elmesélni és nem titkos információ, vagy a jó ég tudja. Oké-oké lehet hogy legutóbb nem voltam a legjobb hangulatomban, amikor a válaszokat adtam, de azt hiszem érthető, nem is voltam épp úgy kezelve, ahogyan egy ember normális esetben illik, még ha gyanúsított voltam is, nem mutattam ellenállást, nem volt ellenem bizonyíték sem, hogy úgy bánjanak velem, mint egy kutyával.
- Sétáltam, ahogyan azt legutóbbi elmondtam. Egy hétre jöttem csupán a városba, a szabadságomat töltöm itt és pont mondhatni rosszkor voltam rossz helyen. - ilyesmi pedig bárkivel bármikor előfordulhat. Azt nem mondhatom, hogy épp kósza vámpírokat kerestem a városban, hátha találok egyet, aki hajlandó valami jót tenni egy embertársával... nem hiszem, hogy bárki is érdemben hitt volna nekem.


♫ Love don't die ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Edzésre fel! ◊ ©
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Tartózkodási hely :
melófüggő, de átlag Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
rendőrnyomozó



Renn Kramer ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 19, 2015 10:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
A terembe érve a kollégák betámadták a súlyozókat. Még meg sem szólítottam a lányt, mikor már jöttek a megjegyzések.
-Nézd meg. Kramer megint kifogott egy csinibabát. Bezzeg nekünk a bányarémek, az elmebetegek és a vén szatyrok jutnak. - morgott Richard a zöldfülűnek.
-Nincs igazság. - sóhajtott, aztán nekikezdett az edzéstervének. A kölyök is nagyon igyekezett, mert imponálni akart a vörösnek.
A lány éppen csak elkezdett bemelegíteni. Rájöttem, hogy nem a legjobb időpontba zavarom. De ha már itt voltam, jobb gyorsan túlesni rajta.
-Nem fogom sokáig rabolni az idejét. - ígértem meg. Szerencsére a nő készséges volt. Megkérdezte, hogy büfé vagy öltöző. Mielőtt felelhettem volna egy hangos ordítás hallatszott a súlyzók felől. Hát persze, hogy megint az újonc szerencsétlenkedett. Első megmozdulásával harminc kilót küldött a lábfejére. Az egyik ott edző megkérdezte tőle, hogy fáj-e? De az újonc kemény akart lenni.
-Meg sem éreztem. - mondta bekönnyezett szemekkel és magára erőltetett egy vigyort. Nem volt őszinte a mosolya és a lapos lábfeje is egészen másról árulkodott. Közben falfehér lett, majd elvágódott a parkettán. Mindenki odarohant, és elég nagy lett a hangzavar.
-Azt hiszem az öltöző tökéletes lesz. - válaszoltam, majd elindultunk az épület hátsórészéhez. Közben megjegyeztem, hogy csak nagy vonalakban hallottam az esetről, ugyanis az akta, ami jelenleg is a kezemben volt elég hiányos. A tanúvallomása, amit a rendőrségen tett két órás faggatózás után, illetve a feljegyzések szőrén szálán eltűntek.  Hozzátettem, hogy azért küldtek ide, hogy újra meghallgassam a sztoriját. Bementünk a női öltözőbe, ami szerencsére üres volt. Megvártam, míg helyet foglal.
-Akkor kezdjük az elején...mit keresett azon a környéken, abban az időben? - tettem fel az első kérdést.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 18, 2015 9:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next



Renn & Sasha
Néha jó egy kicsit csak úgy kikapcsolni és akkor azt reméled, hogy nem fog majd közben senki sem rád törni lehetőség szerint. Hát igen... szép álmok, csak azok nem mindig jönnek be. Eleve úgy indul, hogy ha olyan helyre mész, ahol túlteng a tesztoszteron, akkor nem úszod meg, hogy ha még az alakod is jó mellé, hogy minimum ne kapj pár pillantást. Mondjuk ezt még elviselem, mert igen megtehetném, hogy valami laza mackónadrágban jövök, nem pedig testhezállóban, ami szépen kiemeli az alakomat, meg a formás hátsómat. Azért azt már nem szeretem, ha még megjegyzéseket is kapok, azért tudok csúnyán nézni. Én is megnézek egy-egy szebb férfi feneket, vagy épp kidolgozottabb felsőtestet, de nem kell ezt szándékosan szóvá is tenni, hogy a másik még kellemetlenül is érezze magát az egész miatt igaz?
Egyelőre szerencsére megjegyzéseket nem kapok, ez már mázlinak mondható, ellenben persze a pillantások megvannak, főleg miközben a kezdő nyújtásokat végzem el. Komolyan nem gondolnak rá, hogy ott a tükör és abból pontosan látom, hogy mit csinál más? Áh... férfiak! És még az edzést se tudom igazán persze elkezdeni, mert közben meghallom a hangot a hátam mögül, amire egy sóhajjal fordulok meg. Milyen szép is lenne hirtelen eltűnni most és hagyni végre ezt az egészet. Pár nap múlva el szeretnék húzni a városból, főleg ha nem jutok előrébb ebben az egész vámpírkeresés ügyben, de ez csak akkor valósulhat meg, ha a zsaruk végre lekopnak rólam. Oké meghalt egy szenátor fia, de csak én érzem úgy, hogy már kissé túllihegik a dolgot?
- Kramer nyomozó... egészen fiatal nyomozónak, de persze szép napot, örülök a szerencsének. - mosolyt varázsolok az arcomra, de nagyon átlátszó a dolog. Annyira azért nem élvezem a helyzetet, sőt... határozottan nem. Edzeni akartam és helyette most válaszolhatok majd újabb kérdésekre, pedig igyekeztem én a nagy részét elmondani annak, amit legalábbis lehetett, mert a teljes igazat nem mondhattam el igaz? Azt úgy se hitték volna el. - Gondolom nem akarja megvárni, amíg befejezem az edzést és utána jönni a kérdésekkel, szóval öltöző, vagy büfé? - gondolom az öltő a nyugisabb, maximum félre kell vonulni, mert kétlem, hogy örülnek, ha besétál a nőibe. Vagy marad a büfé, ahol meg bárki hallhat minket, vagy a fickó a komolyabb és szigorúbb fajta, aki majd kötelez arra, vagy szépen megkér, hogy gyorsan kapjam a cuccaimat és menjek vele... Azt azért nem értékelném, már amúgy is beperelhetném az egész kócerájt, ahogyan az első alkalommal bántak velem. Még csak a mosdóba se mehettem ki, a kezeimre és a ruhámra száradt vérrel ültem vagy két órát a kihallgatóban, mire rájöttek, hogy nincs ellenem az ég világon semmi, szóval talán végre elengedhetnének. Igen... komolyan oda vagyok a rendőrökért. Biztosan vannak kivételek, akik kedvesek, vagy... figyelmesek legalább, de valahogy kétlem, hogy olyan sok lenne, eddig még nem tolongtak.


♫ Love don't die ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Edzésre fel! ◊ ©
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Tartózkodási hely :
melófüggő, de átlag Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
rendőrnyomozó



Renn Kramer ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 15, 2015 4:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
Sasha Elinor Harper


Éppen ebédszüneten voltam, amikor az egyik kolléga levágódott az asztalomhoz velem szembe. Tapasztalatból tudtam, hogy ez nem jelent semmi jót. Valószínűleg megpróbál rám sózni valami plusz feladatot, amivel nem boldogul. Kezdte a szokásos körítéssel, de rászóltam, hogy csak a lényeget. Erre elém tolt egy aktát, amiben kemény két lap volt.
-Elég vérszegény anyag. - jegyeztem meg, erre csak annyit mondott vállrándítva, hogy a többi 'elvesződött". A papírokból rögtön tudtam melyik ügyről van szó. Ezzel volt tele a sajtó. Donovan szenátor zűrös életű fiának halálával. Miután megebédeltem, elindultam arra a címre, ahol a lány jelenleg tartózkodott. A rendőrfőnök ráállított egy kollégát a lányra, így minden lépéséről tudtunk. Ő volt az egyetlen gyanúsított, de mivel nem volt olyan terhelő bizonyíték, amivel bent tarthattuk volna, el kellett engednünk.
A liftnél találkoztam Richarddal és a zöldfülűvel, akik éppen edzeni mentek. Pont abba az edzőterembe, ahová én is igyekeztem.
-Ráfér a zöldfülűre egy kis kondi. - csapott bele a kölyök hátába. Majd közelebb hajolt és bizalmasan megsúgta, hogy az újoncnak nagyon bejött a múltkori kis vörös, akit kihallgattam.
-Emlékszel, a kislány megharapta, na azt felhívásnak vette. Azon pörgött egész nap, hogy Miss Noiret őt kiválasztotta, akár egy szendvicset, amint beléharapsz, onnastól a tiéd. - magyarázta.
-Na ne már. - gondoltam magamban, itt fárasztanak, pedig nem rég kezdtem meg a műszakomat. Richard közben rápillantott az aktára és amikor meglátta milyen név áll rajta, morogni kezdett. Elárulta hogy ő kérdezte ki a lány, akire véres kézzel találtak rá a szenátor fiának hullája mellett. A férfi meg volt győződve arról, hogy a lány tette. Menet közben hozzájutottam a halottkém jelentéséhez is. Mi tagadás, elég rondán elbántak a szenátor fiával.
Az edzőterembe érve a kollégák betámadták az első kondigépet, én pedig megkerestem a fotón szereplő nőt.
-Miss Harper?! - léptem mögé.
-Kramer nyomozó vagyok a rendőrségtől. Lenne pár kérdésem.

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 15, 2015 9:26 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next



Renn & Sasha
Enyhén szólva is húzósak voltak az elmúlt napok, de legalább haladást sikerült elérni. A zsaruk... komolyan totál zakkantak, képesek azért gyanúsítottként kezelni fél nap, mert véres a kezed, pedig szimplán csak segíteni akartál szegény nyomorult áldozaton, mert átharapták a torkát. Na ja... ezt nem mondhatod, de attól még bizonyíték nincs rá, hogy te tépted fel azt az ütőeret és azért spriccelt rád a vér, szóval... marhák, mind egytől egyik. De legalább úgy egy nap alatt rájöttek, hogy mivel bizonyíték nincs, így igazából nem kiálthatnak ki bűnösnek csak azért, mert épp olyan kedvük van, tehát nem... nem csináltam semmit! De persze maradnom kell a városban, mert mint tanút még bármikor újra kihallgathatnak, hiszen mégis csak egy szenátor fia halt meg, mégis csak jelentős és gazdag emberekről van szó. Ha egy utolsó csöves lett volna az áldozat már rég elfelejtették volna az egészet... elég szánalmas, hogy mit ne mondjak, de tudjuk, hogy a világ így működik, miért is változott volna meg? De nem izgat, amíg nekem nincs közöm hozzá, aztán ha végeztem itt, akkor megyek vissza, bár igazán akkor végeznék csak, ha elértem a célomat.
És hogy miért vagyok itt? Végül is a szabadságomat töltöm, vagy mi a fene és egyelőre felettébb unom magamat, az pedig nem célravezető, ha egész nap csak a városban járkálok, főleg hogy a legutóbbi alapján több erő kell, több gyorsaság és nem utolsó sorban több lélekjelenlét. Jó még ez utóbbinak a csiszolását nem tudom, hogyan kezdjem el, de a fizikai edzést meg tudom tenni, időm most amúgy is, mint a tenger. Tudom-tudom, ha sikerül összefutni egy veszélyes vámpírral, akkor nem lesz elég pár önvédelmi fogás, de kezdetnek talán azért ez is megteszi, mást meg amúgy se nagyon tehetek, mint hogy legalább próbálkozom. A fene tudja, ha mondjuk tényleg fájdalmas pontra ütök azzal is nyerhetek időt igaz? Aztán a többit majd kitalálom helyben. De minden jobb, mint hogy én is úgy végezzem, mint a pasas... na azt nem akarom. Pont az a cél, hogy értelmesebb életet éljek végre és nem pedig az, hogy gyorsan meghaljak. Jó... mondjuk a rám váró leépülésnél még a gyors halál is jobb, ez igazából tény és való, de akkor sem akarom, hogy ez legyen a vége. Eltökélt vagyok és amúgy is kitartó és harcos típus, szóval valahogy megoldom, hogy az legyen, amit én akarok, hogy sikerüljön ez az egész átváltozás dolog.
Most viszont az edzésen van a hangsúly, úgyhogy jelenleg épp ezzel foglalkozom, erősítés mondjuk első körben, mert nem vagyok valami izmos típus. Szálkás igen és szoktam én futni is időnként, de a karom olyan, mint egy öt évesé, nem sokat érnék el még azzal sem jelenleg, ha megütnék valakit, úgyhogy ezen is javítani kell és javítani is fogok.


♫ Love don't die ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Edzésre fel! ◊ ©
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
I stopped being me such a long time ago, I can't even remember who that was... I guess the only thing that makes me feel like myself these days is when I'm not.

† Kedvenc dal :
who is in control?
† Tartózkodási hely :
₰ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₰ take a deep breath
† Humor :
₰ hard



Ebony Tate-Smith ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 10, 2015 11:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
Lou && Ebony

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
sorry, i'm a little bit messy

[You must be registered and logged in to see this image.]
Régen elszoktam magától a gondolattól is, hogy szimpatikus legyek az embereknek és hogy mások is ugyanezt érezzék irántam. Nem gondoltam volna, hogy társaságot szerzek, a bokszzsák az én fogalomtáramban egyébként sem tartozik a bizalomgerjesztő dolgok közé, bár egy edzőteremben egészen megszokottnak tekinthető és nagy valószínűséggel én voltam az egyetlen, aki tapasztalat és konkrét cél nélkül döntött úgy, hogy itt üti el a délután hátralévő részét. Hogy mire alapoztam ezt a feltevést? Körbenézve nem láttam olyan személyt, aki ne mozgott volna magabiztosan, ne emelgette volna kitartóan a súlyokat vagy csinálta volna azokat a gyakorlatokat, amelyeknek ha valaki megpróbálta volna leírni az elvégzési módját inkább választottam volna, hogy egyben lefutok ötezer kilométert. Nem vagyok sportember, egy apró sóhajtással kellett megállapítanom ezt a szomorú tényt. Az én kincsem a logikám, a memóriám és a kreativitásom. Elvileg.
- Nem tudtam, hogy egyenesen Rocky-val fogok ma összefutni. - Csúszott ki a számon. Nem akartam a gondolataimnak hangot adni és úgy döntöttem, hogy követem az utasításait, ha már itt vagyok. Káromra nem válhat, legfeljebb a nagyobb energiabefektetéstől izomlázam lesz két napig és bizonyítékokkal tudom majd alátámasztani, hogy nem mehetek az utcára akkor sem, ha Ele a lábaimnál fogva akar majd kivonszolni.
Nem mintha akkorákat ütöttem volna, hogy meg kelljen tartania a zsákot, de már én is éreztem, hogy haladok. Az apró, egy kecskétől is siralmas ütéseimet fejleszteni kezdtem és ugyan a falat még nem tudtam volna átvinni, kifejezetten jó érzés volt látni, ahogy a zsák mocorogni kezdett. Az első gondolatom az volt, hogy kár, amiért ezeket a gondolatokat nem tudom összehangolni a beszédemért felelő rendszeremmel és nem tudok úgy viselkedni, mint egy korombeli. Tisztában voltam azzal, hogy ez belőlem jön és az én hibám, dolgoztam rajta, hogy jobb legyen és talán... itt lenne az ideje jobban meggyötörni magam ezen a téren is.
Mire levegőt vettem, addigra a férfi egy közeli zsákhoz lépett és hogy oktatási célból vagy nem, de megmutatta ő mit tud. Az emberiség és evolúció számár érthető okokból meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer én is képes lennék egy ilyen mutatványra, ám úgy döntöttem, hogy amint pihenőt hirdet magának megszólalok.
- Nem bírom az idegeneket. - Megköszörültem a torkomat, amikor rápillantottam. - Nem jövök ki velük túl jól... de ez elég király volt. - Vallottam be kissé összepréselt ajkakkal, miközben a szervezetem a megnövekedett pulzusszámommal jelezte, hogy eltértem a megszokott, nyugodt hallgatástól.

centuries by fall out boy

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• remélem nem túl béna • [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Ápr. 08, 2015 2:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
Ebony & Lou


Valami egyszer talán megváltozott bennem. Valami egyszer talán összetört, s nem maradt más, csak a szenvedés, és kín, mi aztán körbeölelte a mindennapokat. Vajha mi lehetett az, mi egyre jobban magával ragadott, s a végén már nem érdekelt más, csak az, hogy senkit se engedjek közel magamhoz.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd arra kell ébrednem, hogy körülöttem minden ugyan olyan maradt, s csak én változtam. Valami olyanná, ami talán sosem szerettem volna lenni. Legalább is önmagamtól nem.
Most, még is egy olyan helyen vagyok, ahová talán el sem jöttem volna. De ki kellett szellőztetnem a fejem. El kellett üldöznöm magamtól azokat a rémesen kusza gondolatokat.
Mikor Krista előállt azzal, hogy van egy ikertestvére, első ízben nem kaptam szikrát sem… de most, hogy alkalmam nyílt egy kis „magányra” felkerekedtem, és idejöttem. Nem néztem milyen messze visz el az utam, csak az volt a lényeg, hogy kifújja a szél a furcsábbnál furcsább gondolatokat belőlem.
Miközben ott álltam a zsák mögött, és vártam a nő reakciójára, kicsit erősebben fogtam meg a zsákot, hiszen meglepetésemre nem zavart el, hanem inkább megfogadta tanácsomat.
-Nem szándékosan… -villantottam meg egy halovány mosolyt felé. –Ütés közben a lábad mozogjon együtt a karoddal… ha összhangban mozogsz, jobban sikerül majd az ütés. Több energiát bele tudsz vinni, mintha csak egyhelyben állsz. –adtam a kéretlen tanácsot, miközben még mindig ellentartottam a zsáknak a nő ütéseit várva.
Igaz nem lett volna kellemes, ha a zsák helyett engem akarna megpüfölni, de szerencsére nem okozott volna hatalmas fájdalmat. Maximum csak egy jót vigyorogtam volna rajta, amitől bizonyára csak még jobban feldühödött volna. Legalább is ez Krista esetében mindig beválik… bár ő szinte mindig zabos…
Gondolataim mintha megakadtak volna egyhelyben topogott az egész. Kikapcsolt. Talán csak tényleg ez kellett ahhoz, hogy képes legyek elvonatkoztatni a problémától, és attól a ténytől, hogy talán Krista nem éppen a leghumánusabb módon közli majd az ikrével, hogy mi igen is vagyunk neki, és meg akarjuk ismerni. Igaz ami igaz, részemről ellettem volna így kettecskén is… de ő… makacs…
Tekintetem a nőre szegeztem. Képem elkomolyodott miközben az ütéseket vártam, s tartottam a zsákot.
-Nem hiszem... csak egy idegen vagyok...
Kicsit később, miután már úgy gondoltam, eleget mutattam a számára, egy birtokos nélküli zsákhoz léptem a nő közelében, s bevittem pár ütést én magam is. Igaz kicsit megcifráztam, s párszor rárúgtam a zsákra, hogy némi porfelhőt köpött ki magából, pedig annyira nem is ütöttem meg erősen. Ennek most tétje van… nyerek vele, ha most nem teszem tönkre.


SONG:

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
I stopped being me such a long time ago, I can't even remember who that was... I guess the only thing that makes me feel like myself these days is when I'm not.

† Kedvenc dal :
who is in control?
† Tartózkodási hely :
₰ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₰ take a deep breath
† Humor :
₰ hard



Ebony Tate-Smith ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 07, 2015 8:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
Lou && Ebony

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
sorry, i'm a little bit messy

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi értelme ennek az ütögetésnek, teljes időpocsékolás, amit csinálok. Haza kellene mennem. De ott mit csinálnék, ami értelmesebb? Semmit. Komolyan, kezd elegem lenni saját magamból és most még Chantele sincs itt, hogy panaszkodhassak neki. Lefogadom, hogy az intézetben ül és fogja a fejét, mert nem tudja, mivel lehetne jobbá tenni az ötletünket... a baj az, hogy én sem tudom és azt reméltem, hogy az ittlétemmel kiszellőzik a fejem és ötletek hada fog megjelenni az agyamban. Régen nem történt már ilyen, úgyhogy nem tudom, miért vártam ezt a csodát... talán vissza kellene mennem az egyetemre, az legalább mindennapos elfoglaltság lenne és nem csak a könyvtárból kivett könyvekből gyarapíthatnám az ismereteimet, hanem megemberelve magam végre megszerezném a hőn áhított diplomát valamiből, ami természetesen messzire elkerüli a jogi kart és nagyobb köze van ahhoz, amit most kellene csinálnom. De az egyetemen emberek vannak... sokan... mikor fogok már eljutni arra a szintre, hogy ne viszolyogjak egy nagyobb tömegtől? Úgy érzem, sehová nem haladok, előre meg főképp nem.
Észrevettem, hogy a gondolataim hatására kissé erősebben püföltem a zsákot, pedig nem volt szándékos, hogy előcsalogassam magamból a mérget, ami bennem volt. Azt hittem nem vagyok rá képes, hiszen soha nem voltam egy dühös típus, agresszív meg pláne nem... vagyis kívülre nem mutattam. És mielőtt fejben ismét visszakanyarodtam volna az eredeti problémámhoz egy férfi tűnt fel a zsákom mögött, akire nem tudtam máshogy nézni, mint összevont tekintettel. Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt az eldugott sarkot választja? És rögtön interakcióba kell lépnem azzal, aki szintén a bokszzsákok meglátogatása mellett döntött? A felismerés miatt sóhajtanom kellett.
- Miért kellene, hogy bosszants? - Kérdeztem hátrasimítva a lófarkamból kiálló szálakat. Soha nem láttam még ezt az embert, ami nem meglepő, mivel mióta Mystic Fallsba költöztem nem sok barátra tettem szert. Mostanában nem vagyok ilyen kedvemben és ezt általában látják is rajtam, csak olyanok próbálkoznak a megszólításommal, akik vagy nagy elvetemültek vagy nincs más dolguk. - Talán ismerlek? - Kérdeztem rá a biztonság kedvéért és a tanácsát sem engedtem el a fülem mellett, növeltem az általa gyatrának nyilvánított terpeszem nagyságát. Nekem semmi bajom nem volt vele, de ha emiatt sikerül jobban elengednem magam, hát legyen.

centuries by fall out boy

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• remélem nem túl béna • [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 02, 2015 9:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
Ebony & Lou



Az igazat megvallva, még sosem gondolkodtam azon, vajon miért is járok én edzőterembe, ha egyszer képes lennék egyetlen ütésemmel hazavágni valakit. Vajha miért kell minden egyes napon, hosszú órákat azzal töltenem, hogy az elképesztően könnyű súlyokat emelgetem? Mondjuk választ sem akartam kapni eme kérdésekre, így senkivel sem osztottam meg eme nézeteimet. Hiszen úgyis csak veszekedéssé fajulna a dolog, ami abban összpontosulna, hogy felülkerekedem... Tudom, ismét a hatalmas egoista nézetem, no de mióta ilyenné váltam, egy egészen kis mértékben megváltoztam. Majdhogynem mint a folyó, mi napról napra, évről évre egyre mélyebb és mélyebb medret ás magának.
Miközben apró gunyoros mosoly jelent meg arcomon, míg az előttem elvonuló izomagyú többséget szemléltem, végigfutott elmémben a gondolat, vajon mi sülne ki ebből, ha egyszer magammal hoznám a Húgomat is. Vajon itt is akadnának olyan fenomenális ötletei? Magamban vállat vontam, majd visszatéve helyükre a súlyokat, utam a zsákok felé vezetett. Igaz, már vagy hármat tönkretettem -még úgyis, hogy visszafogtam magam- még mindig vészesen vonzott maga felé a gondolat, hogy így... igaz csak elméletben, de valakinek hosszú idő után első ízben szétverhetem a fejét.
Nem telt bele sok idő, mire odaértem a zsákokhoz, ám a hely meglepő módon nem volt üres. Egy nő állt előtte, és viccesen aprókat, és gyenge erejűeket „ütött” a zsák oldalába. Karba font karokkal álltam meg, és dőltem neki az ajtófélfának. Benedvesítettem alsó ajkam, majd megvillantottam egy apró halovány mosolyt, mi szép lassan lehervadt onnan.
Furcsa illata volt. Más mint az eddig itt látott egyéneknek. Talán egy cseppet ismeretlen, és még is ismerős.
Mikor meguntam annak szemlélését, miképpen szenved egymagában, ellöktem magam a faltól, magam mellé ejtettem karjaim, majd odaléptem a zsák mögé, finoman megfogtam, s megtartottam. Tudtam, akár el is küldhet a sunyiba, vagy épp be is moshat egyet, de mit mondjak... szeretek veszélyesen élni. Meg aztán ha Krista megtudja, hogy bemosott nekem egy nő... talán még el is vigyorogja magát. Sosem tudhatom. Mellesleg, ha nem próbálkozom, sosem jutok előrébb. Egy helyben topognék, mint a fához kötözött teknősbéka.
-Sokat segít, ha közben olyasvalakire gondolsz, aki piszkálja a csőröd... Jelen esetben Én!- szólaltam meg kéretlenül, miközben kicsit jobban megfogtam a zsákot.-Kicsit állj nagyobb terpeszben...
Ha elhajt, akkor sem fogok megsértődni, pusztán eloldalgok, s egy másik zsáknál próbálom ki, vajon mennyire tudom visszafogni magam. Ha sikerül egy zsákot megkímélnem, nyerek vele 100 dodót, és nem nekem kell tejelnem. Fura, mikre nem vehető rá az ember, némi jól kiválasztott ösztönzéssel.


SONG:
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
I stopped being me such a long time ago, I can't even remember who that was... I guess the only thing that makes me feel like myself these days is when I'm not.

† Kedvenc dal :
who is in control?
† Tartózkodási hely :
₰ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₰ take a deep breath
† Humor :
₰ hard



Ebony Tate-Smith ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 02, 2015 8:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
Lou && Ebony

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
sorry, i'm a little bit messy

[You must be registered and logged in to see this image.]
Van egyáltalán olyan hely, ahol első körben nem érzem magam elveszettnek? Minden egyes percben azt érzem, hogy átlépem a komfortzónán határait a küszöböm átlépésének szimpla mozdulatával. De ki kell jönnöm a házból, érzem, hogy szükségem van a friss levegőre, ugyan társaságra nem, de környezetváltozásra mindenképp. Ha egyedül maradok, akkor nem tudok mit kezdeni magammal, még egy szimpla tévénézős délután sem jöhet szóba, mindig csinálnom kell valamit, hogy a gondolataim ne kalandozzanak veszélyes vizekre. Vagy a Chantele-el közös ötletünk töröm a fejem, vagy festek, esetleg lekötöm magam egy könyvvel, mégsem elég semmi. A terapeutám szerint nem igyekszem eléggé... persze, mert ő nem éli át azt, amit én. Azt hiszi elég heti ötven perc és rögtön a fejembe lát? Nem. Nem haragudhatok rá is, csak segíteni próbál, de sem a kedélyjavítókkal, sem az igyekezettel nem megyek sokra, talán emiatt csillant fel a szemem, amikor a lakásom ablakán kipillantva megláttam egy kocogó nőt. A mozgás! A lehető legjobb stresszoldó és feszültségvezető, amit eddig nem jutott eszembe. A gondolkodásomra is kihat az, hogy mindennél bonyolultabban próbálom látni a saját helyzetemen és javítani rajta, pedig mindenki - Chantele és az orvosom jelenti számomra ezt a hatalmas tömeget -, csak˙pozitívan kellene az újrakezdéshez állnom. Mit tehetnék, ha néha az ágyból sincs kedvem kikelni? Reménykedek, hogy elmúlik, mert abba az országba, amit eddig az otthonomnak tekintettem már soha nem fogok visszamenni és a jogi karrieremnek is befellegzett, szóval... tényleg nem marad más, mint a reménykedés.
Az edzőterem nem volt zsúfolt, az átöltözés után azt a sarkot vettem célba, ahol aztán a madár sem járt. Egyetlen egyszer nem kezdtem komolyabb sporttevékenységbe életem során, nem voltam és nem is vagyok sportember, de a bokszzsák láttán úgy éreztem, muszáj elköteleződnöm mellette. Mély levegő, orron be, szájon ki, kikapcsolni az agyam annak részét, ami foglalkozik a többiek véleményével és esetleges röhögőgörcsével a kezdő okozta szerencsétlenségen, pár pillanatra lehunyt szemhéjak és ütés. Még én is észrevettem, hogy harmatgyenge vagyok. Még egy. Aztán újabb. Nem akartam rögtön a Hihetetlen Hulk lenni, de jólesett volna, ha legalább kicsit megmozdul a zsák. Ez a bajom, mindig azonnal a végére akarok érni annak, amit éppen csak elkezdtem, méghozzá úgy, hogy tökéletesen teljesítsem a feladatot. Ám mostanában kezdtem megtanulni, hogy ez nem így működik. Hosszú, rögös utak, megpróbáltatások, gyógyulások. Ezek várnak rám, de előtte egyszer le kell majd győznöm ezt a még tőlem is makacsabb zsákot.

centuries by fall out boy

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• remélem nem túl béna • [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 14, 2015 7:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Pride (In The Name Of Love)
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
▲ bookstore owner ▲



Jericho Barrons ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 10, 2015 4:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

to my princess
i knew your trouble
[You must be registered and logged in to see this image.]
Igen, hajlamos voltam zsémbes öregember módjára viselkedni, de az oka legtöbbször ő volt a viselkedésemnek. Eltartottam, egy darabig, mintha legalább az apja lettem volna, bár a korkülönbség az én javamra volt, elfelejtette, hogy ez így van. A volt segítségem eltűnt, helyére ő passzolt, bár a vendégeim nem egyszer szóvá tették, hogy a kisasszony modora ugyan páratlan, tartsam rövidebb pórázon, mielőtt túlnő rajtam. A rövid póráz viszont megnyúlt, rendszerint azért, mert eltűnt pár órára esetleg napra, vagy mint  jelen esetben csak úgy. Azért örültem volna, ha holmi halálomon vagyok telefonhíváson túlmenően egy posztitot kapok arról, hogy majd jövök, ne aggódjon. De ez túl nagy kérésnek bizonyult, naiv gondolat volt hát tőlem, hogy épségben hazatér majd, ha úgy érzi. A taxisofőr szerepe viszont ismételten rám esett.
Állkapcsom megfeszül, fogaim csikorogva állnak ellen az őket ért nyomásnak, de ahogy a nevemen szólít és szóvá teszi pillanatnyi zavart gondolatnak köszönhető mosolyom, szinte felrobbannék. Ez nem a düh, inkább valamiféle sértettség jele, mert szerettem éreztetni vele, hogy senkinek számít egy nagy világban, ahogy mindenki más is, s amit szinte mindenki úgy fog föl, hogy önmaga a világ közepe. az emberekben valami újféle világnézet alakult ki, és annyira elhitték ezt, hogy ha nem ezt a hozzáállást tapasztalták mástól, vérig sértve érezték magukat.
-Tulajdonképpen tud járni, a saját lábán is, és ha újabb mosolyt akar, akkor nézzen a tükörbe és virítson egy fogkrémreklám szerűt magának.-javaslom, olyan szobor képpel, hogy az már az arcizmaimnak fáj.
Kis híján elérte, hogy újra elmosolyodjak, ehelyett viszont csak vállrándítást kapott tőlem, mert tetszik vagy sem, igaza volt. Ha megfutamodott volna, valószínűleg azt a kérdést firtattam volna, hogy miért nem küzdött az életéért. Furcsa, milyen ellentmondásos alak vagyok, de teszek rá, hogy mennyire hiszi, hogy ismer e vagy sem. A szánalomra méltató tekintetet viszont ahogy felhozta, úgy vettem elő, és néztem le rá.
-Erre gondolt? Csak kérnie kell.-nézek rajta végig, szenvtelenül, mintha nem lenne elég nyilvánvaló, hogy a kelleténél többet mutat magából, vagy inkább takar el a póló, ami nem az ő mérete volt. Ezt a kérdést viszont nem állt módomban firtatni, nem érdekelt, hogy kivel osztja meg az ágyát, vagyis jelen esetben inkább a pólóját, vagy hogy is mondjam ....
Bármi is volt a célom, ha a tekintetemmel már tudtam annyira irányítani, hogy legalább megfontolja, amit mondani akarok, már elértem valamit. azt pedig láttam rajta, hogy kíváncsi, mégis mi a fenéért vagyok képtelen csak úgy itt hagyni, és agyon égni. Az esélyem, melyet már elszalasztottam, hogy újabb szerencsétlent találjak, aki elég kitartó ahhoz, hogy bírja a kiképzést, a nullára csökkent, legalábbis a jelek szerint. Már vártam az alkalmat, hogy a húgom megjelenésével ez az esély a meglévő ellenében is a nullára csökkenjen. Nők...
Mivel az idegeim tűrőképességéhez közeledett, levettem a pólót és a nadrágot, majd felé nyújtottam és felvettem a bűzös, izzadtságszagú és mellé még kinyúlt, kínai melegítőnadrágot. Aztán vártam, hogy mozduljon, mire inkább megfordultam, és vártam, hogy felöltöttön. Férfiúi kíváncsiságom, mindannak ellenére, amit már eddig láttam belőle, óvatosan hátrapillantva a vállam felett, mosolyra késztetett. Azon kapom magam, hogy gondolataim között megjelenik egy, ami határozottan arra irányul, milyen szépség, még ha idegesítő fajta is.
-Vegyen vissza, és kapcsolja magát takarékra, mielőtt az utcán találja magát ruha nélkül.-lépek el mellette, és kivágva magam előtt az ajtót, a kormány mögé ülök, kezemmel szorosan megmarkolva a kormányt. Megvárom, hogy beszálljon, a gázra taposok és egész úton csendben vagyok, a kedvenc számaim tartalmazó cédét játszva gondolataim a hangos zenére nyugszanak le. De olyan érzésem van, hogy a jónak még nincs vége, sőt csak most kezdődik.

music:Bad Things|words: 576[You must be registered and logged in to see this link.]


folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 08, 2015 8:13 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
Mr Barrons
I need you forever...
[You must be registered and logged in to see this image.]

Kíváncsian figyeltem őt és nem értettem, hogy még mindig mit keresek itt. Persze neki köszönhetően tudok dolgozni is, mert a volt pénztárosát én váltottam le. Így legalább nem neki kell állandóan rám költenie, de már néha igazán bosszantó, hogy egy-egy dolog miatt milyen ruhákba nem képes bújtatni. Néha úgy érzem, hogy még a cafkák is különcebb ruhákat viselnek, mint én. Mármint olyan alkalmakkor. Meg persze jó párszor igazán bosszantó tud lenni és ennek köszönhetően már jó párszor otthagytam és rácsaptam az ajtót. Néha tényleg képes lennék megfojtani őt, de máskor meg annak ellenére amiket tesz vagy mond a közelében akarok lenni. Ha nem ismerném magamat, akkor még annál is jobban félnék, mint mostanában. Lehet ez nem olyan fajta félelem, ami mindenkinek feltűnik. Lehet, hogy csak legeslegbelül rettegek, de félek attól, hogy valamilyen szinte a függője lettem. Mintha nem tudnék nélküle már élni, pedig én ezt soha nem akartam. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy néha szívem szerint megfojtanám, csak hogy érezze mennyire is szeretem őt és mennyire bosszantó tud lenni.
A korábbi mosoly jobban állt Önnek, Jericho. - mondom neki egy ártatlan mosoly keretében és direkt figyelem a reakcióját, hogy vajon mit fog mondani vagy reagálni arra, hogy újra a keresztnevén szólítom őt. Tudom, hogy ezzel újra az idegein fogok táncolni, de talán én pontosan ezt akarom. Kíváncsi vagyok arra, hogy létezne e olyan nála, amikor ténylegesen elszakad az a bizonyos cérna és akkor vajon mit tenne. Persze, lehet nem kellene kísérleteznem vele, mer érezhető rajta a nyers vadság, de másrészről meg ott van az a finom, de hanyag elegancia.
És akkor az Ön első szava az lenne, hogy gyáva vagyok. Akkor már inkább legyek összeégve, mint újra olyan szánalmasan nézzen rám, mint régebben. - mondom neki gondolkodás nélkül. Lehet nem sikerült még őt megfejtenem teljesen, de azért tudom, hogy mikor milyen pillantása mit jelent és ennek köszönhetően történik az is, hogy néha szavak nélkül beszélünk. Csak tudnám, hogy pontosan mit kar tőlem, de akár hányszor megkérdeztem ezt a dolgot, mindig kitért a válasz alól és ezzel még inkább felhúzott.
Sejtettem, hogy nem gondolta volna azt, hogy ennyire messzire fogok menni és ennyire kísérteni fogom az ördögöt, de annyira már ismertem, hogy tudjam soha nem fog a magamra hagyni. Még akkor se, amikor a lehető legjobban a tudtára adom, hogy a hátam közepére nem kívánom és nem akarom, hogy itt legyen. Amikor megkapom a ruháit, akkor mosolyogva veszem el.
Na, látja még se volt ez olyan nehéz. - mondom neki még mindig cukkolva és közben úgy nézek rá, hogy mi a francért nem fordul már el. - Nem fordulna el? Szeretnék felöltözni. - mondom neki kissé sietve figyelmen kívül hagyva a szavait. Amikor őnagysága végre megfordul, akkor kibújok a trikóból és felveszem az ingét, illetve valami normális ruhaszerű dolgot csinálok belőle, majd pedig belebújik a dzsekijébe és kiszedem a hajamat alóla, majd pedig mezítláb elindulok.
Megyünk vagy van még valami dolga itt? - kérdeztem tőle kíváncsian és ártatlan arccal.

Love Like This • Bocsi, csak gyenge lett. 27[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Pride (In The Name Of Love)
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
▲ bookstore owner ▲



Jericho Barrons ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 05, 2015 5:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

to my princess
i knew your trouble
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudtam, mibe keveredett, vagy miért keveredett bele, nem is különösebben érdekelt, inkább bosszantott és a gyomrom nehezen fogadta be a tényt, miszerint ismételten én vagyok az ő segítségére és nem fordítva, ahogy a terveimnek mennie kellene. Azzal viszont tisztában voltam, ha magára hagyom, a tápláléklánc bedarálja őt is, és bármekkora erővel bír és küzdéssel, hogy élhessen, van amire ő sem képes. A szívének, ha nem erősíti meg, akárcsak a lelkét, hogy megtanulja a dolgokat, miket mások mondanak, elengedni a füle mellett, azt ő bánhatja csak, senki más.
Amit megengedek magamnak előtte, az nem csak előtte egy álca, de a világ előtt is, magam előtt is, és eszem ágában sincs megszabadulni tőle. A mosoly, nem a gyengeség jele, de a boldogságra okom nem sok volt, van és nem is hiszem, hogy sok lenne a jövőben. Azzal viszont egyet kell értenem, hogy míg én egy gleccser erejével folytok el dolgokat, ő számomra nyitott könyv, melyet sokszor olvastam már, újra és újra, meglepetést már aligha képes okozni. Ugyanakkor látom rajta, hogy erősödik, de a dicséret nem mindig építő, mint inkább a hibák kihangsúlyozása, melyből könnyen tanulhat bárki. ehhez mérten kissé szemrehányóan szólalok meg először, és nem érdekel, hogy mi történt, vagy történhetett volna, csak azt akarom, hogy nyugtom lehessen végre.
-Mérgem? Úgy nézek én ki, mint aki mérges? Tudtommal mindig így nézek ki. Vagy van valami ellenvetése?-vonom fel szemöldököm, hangom viszont nem a nyugalomról árulkodik. Tekintélyt parancsolóan lenéző viselkedésem, remélem észhez téríti, vagy legalábbis gyorsabb gyógyulásra ösztökéli, mert az együttérzést rég kiöltem magamból, semmit nem puszta kedvességből teszek. De ha már egyszer megmentettem az életét, kockáztatva a saját életemet is, akkor már a befektetésem úgy kezelem, hogy a lehető legtovább életben tudjon maradni.
-Esetleg nem gondolkodott olyasmin, hogy megfutamodás? Nem mindig a legjobb módszer a támadás, mintha ezt nem érette volna meg. -kérem ki magamnak, és bár kezdem kapiskálni a helyzetet, nem áll szándékomban nyíltan igazat adni neki. Lehet, hogy nem kellett volna kihúznia másnál a gyufát, mert én sem tűröm már sokáig, hogy pöndöríti a cica bajszom.
Elindulok némi száraz ruhát keresni neki, de előre látom, hogy nem lesz könnyű menet ez sem. Míg én már az apja bájos kedvességének köszönhetően élveztem a vasfüves tortúrákat, addig ő nem, de egyszer ebbe is bele kell tanulni, és a saját házam amúgy sem önteném el vízzel. Az ő tanulása ennyit nem ér nekem, hogy amit megszerezzem, azt szó szerint elúsztassam. Fogalmam sincs, hogy szándékosan e vagy sem, a karomba borul, és mintha a szemei a velőmig akarnának látni, úgy pásztázza arcom. Lábra állítom, mielőtt bárminemű gondolat megfogalmazódna bennem, és hagyom, hogy újra elválasszon minket pár lépés távolság. A vak is meglátja a szépségét, de a vak nem látja, amit én látok, vagyis nem tudja, amit én akarok.
A ruhadarabot felé lendítem, hangom ugyan nem tűr ellentmondást, de ahogy arcára kiül a gondolata, állkapcsom megfeszül, kitáguló pupillákkal ösztönzöm, és néma beszélgetésünk újra elindul. Túl sok ideje volt már mellettem, hogy fél szavakból is tudjam, mit akar, ellenben ő mindig újabb és újabb kifogásokat és leszúrásokat kapott tőlem, tartottam magam a "fő a változatosság" dologhoz. Oldalra billentve felvonom szemöldököm, erőteljesen nézve őt, de csak nem hagyja magát, és amikor rám mutat, furcsa fintor ül ki arcomra, majd egy másodpercre gúnymosoly ül arcomra. Sok lesz a jóból, ez ma már a második, hogy mosolyszerű képződménnyel díjazom jelenlétét.
-Ha egyszer csinálná azt, amit mondok, nem tudom...Biztos nehezére esne. De emlékeztetem, nálam lakik, lényegében eltartom.-mondom, kikapva egy fehér, izzadtságszagú atlétát és az előbb felé nyújtott nadrágot, majd mérlegelve, hogy lassan tényleg itt az ideje a távozásnak, lekapom a felsőm és felé nyújtom, felsőtestem fedetlenül fordul felé, de szememből süt, hogy kihúzta a gyufát.
music:Bad Things|words: 605[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 04, 2015 11:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
Mr Barrons
I need you forever...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kíváncsi lettem volna, hogy ő mit csinál volna a helyemben, amikor magával az ördöggel vagy még annál rosszabb személlyel akad össze. De ha tudná, hogy mit akart és mennyire küzdöttem, akkor talán nem szidna annyira össze. Nem is értem, hogy miért zavart az, amikor mondhatni gyerekként kezelt. Nem voltam már az, vagy legalábbis nem annyira voltam gyerkőc, mint ő azt hitte. Lehet nem a harcban edzettek és nem a háború istenének a gyerekeként láttam meg a napvilágot, de attól függetlenül szerintem már elég sokat változtam. És igenis harcolni szoktam, küzdeni az életemért, így nem értem, hogy mi a baja van neki. De egyszerre akartam azt, hogy itt legyen és ne legyen. Elegendő volt a sebeimnek köszönhető fájdalmat elviselni, nem vágytam még a bosszús szemeire és szavaira.
Kellett egy kis idő, amíg minden teljesen tiszta lett és fel fogtam azt, hogy már nem marja a bőrömet az a fránya farkasfű. Egy darabig abban is kételkedem, hogy az ott egy mosoly volt az arcán. Szerintem az olyan ritka nála, mint a fehér holló az égen. Az elmúlt hónapok alatt soha se láttam mosolyogni és ha nem lennék ennyire ramatyul, akkor biztosan szóvá is tenném, de szerintem azzal a lendülettel le is tagadná dolgot. Lehet még azt is mondaná, hogy csak képzelődöm.
Nem tartogathatná a mérgét későbbre? - kérdezem tőle még mindig alig hallhatóan és közben a  kezem a fejemre siklik, mert eléggé fáj és amikor meglátom a megégett kezeimet, ujjaimat, akkor inkább úgy döntök, hogy nem nézek végig a testemen. Nem akarom látni a kárt, amit Sorennek köszönhetek.
Mert maga biztosan sokkal jobban csinálta volna, ha az ördöggel vagy még annál is rosszabb személlyel fut össze, aki mellesleg szerintem olyan 900 év vagy fölötte lehet a szagából ítélve. - mondom neki kissé bosszankodva és egyáltalán nem érdekelnek a szavai és a rosszalló pillantásai. Eljön néha az a pillanat, amikor már nem bírok lakatott tenni a számra és visszaszólok neki. Nem érdekel, hogy szerinte megint elszúrtam, mert lehet ő nem büszke rám, de én az vagyok. Megmentettem jó pár emberi életet és még én is életben maradtam kezdő létemre. Azt már meg se merem neki említeni és talán soha nem is fogom, hogy a múltam egyik darabkája tért vissza kísérteni engem.
Nem értem, hogy hova indult el máris és engem miért hagy ebben a vízben sétálni. Komolyan ekkora bajt azért még se okoztam, hogy még inkább szenvedni lásson. Nem elég neki az új ideiglenes tetoválásaim a testem minden egyes apró részén? Komolyan néha annyira szívesen bemosnék neki egyet, de attól tartok az sokkal inkább nekem fájna, mint neki. Még az is lehet, hogy eltörne a kezem. Na arra végképp nem akarok gondolni, majd amikor pedig összeesem és elkap, akkor egyszerűen nem tudok szabadulni a szemeitől. Olyan, mintha rabul ejtettek volna és soha többé nem akarnának elengedni. De amikor talpra állít, akkor észbe kapok és zavartam kapom el a tekintetemet.
Vajon azt is tudja, hogy mit tettem egy-két hete, amikor eltűntem pár napra? Tudja, hogy megtaláltam a bátyámat és a közeli egyetemre csalogattam őt? Vajon meg fog állítani akkor, amikor találkozni fogok a testvéremmel? Nem tudom, de azt hiszem jobb lesz felkészülnöm mindenre.
Amikor meglátom a ruhákat és megérzem a szagukat megrázom a fejemet és elnevetem magamat. Egy darabig csak figyelem őt, de nem nyúlok értük. Azt is mondhatnám, hogy szavak nélkül kommunikálunk.
Én az mondom: - Én biztosan bele nem bújok ezekbe. - Mire ő: De, bele fog és ne merészeljen semmivel se próbálkozni. - vagyis gondolom ezt mondhatja a tekintete. Majd még jó pár percig nézzük egymást és beszélünk minden hang nélkül, végül kikapom a ruhákat a kezei közül és a farkasfűvel áztatott padlóra ejtem, majd egy ártatlan mosollyal nézek rá.
Azt és azt kérem. - mondom neki komolyan miközben az ingére és a kabátjára mutatok. Felőlem még percekig maradhatunk itt, de nem fogok valami bűzös ruhába belebújni. Annyira meg már ismerem, hogy nem fog itt hagyni, attól függetlenül, hogy most per pillanat biztosan az idegein táncolok. - Szerintem jobb lesz, ha siet Mr. Barrons, mert a végén még ránk fognak találni. - mondom neki ártatlan hangon és közben arra várok, hogy megszabaduljon azoktól a ruhadaraboktól, amikre igényt tartottam.



Love Like This • Már most imádlak! 31  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Pride (In The Name Of Love)
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
▲ bookstore owner ▲



Jericho Barrons ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 04, 2015 7:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

to my princess
i knew your trouble
[You must be registered and logged in to see this image.]
A tervemhez elengedhetetlen szükségem volt rá, bár egyenlőre a kapcsolatunk olyan volt, mintha felvigyázó lennék egy örökmozgó gyerek mellett. Nem akartam szorosabban kiépíteni ezt, de azért jobban örültem volna, ha nem kellett volna nyakába csengőt kötni, hogy tudjam merre van. Egyszerűbb lett volna, holmi tetoválás, ami számomra biztosíték lett volna arról, hogy nincs semmi baja, na meg persze tudhattam volna, mire készül, mielőtt léphetett volna. Ő viszont hajthatatlan volt, így egyenlőre maradt a telefon és az örökös bébiszitteresdi.
Míg emlékeztetem magam, hogy nem vagyok az apja, addig a kevésbé mosolygós énem mormogva veszi tudomásul, hogy ismét akcióba kell lépnem, ha életben akarom még látni. De már magam sem tudtam, hogy akarom e egyáltalán. Azt viszont, hogy keresztnevemen szólít, készpénznek vettem arra, hogy nincs jól. Az edzőterem úszik a vasfüves vízben, ami még nem égetne agyon, ha óvatosan sétálnék a vízben, hisz a bőr cipő egyik előnye, hogy nem ázik be, de mivel a plafonól lógó tűzoltókészülékekből is zubogott, az esélye, hogy nem marja meg bőröm, szinte a nullával lett egyenlő. Első dolgom, hogy fejét kicsivel magasabbra tegyem, mint ahogy teste van, majd leállítom a vizet és kicipelem egy száraz padra, és leteszem rá.
-Az lennék...-dünnyögöm sértődött módon, és legbelül elmorzsolok egy mosolyt, amiért magához térve a pólóját kezdi húzogatni, ami nem éppen utal edzésre, de nem faggatózom, erről nem. Azért vannak határok, amiken belül még én sem terveznék tudni a dolgairól, annak ellenére, hogy szinte nyitott könyv előttem. Ezt pedig előszeretettel éreztetem vele.
-Ezt inkább én kérdezhetném öntől.-vágok vissza karom összefonva, és megvillan szemem a méregtől, amit most kiváltott belőlem. A ledorgálása jogos lenne, de egyenlőre elég, ha megtűri hűvös hangom és kevésbé kedves modorom. Érzékeltetem vele, hogy jobb dolgom is lenne, mint nyomait kutatva koslatni a világban.
-Nem lehetne egyszer, csak egyszer az életben, hogy vigyáz magára? Olyan nagy kérés lenne, hogy hasznosítsa a tudását, amit próbálok a fejébe verni? És a kérdésére a válaszom, nem, amíg nem nő be a feje lágya.-teszek célzást arra, hogy nem tervezem megváltoztatni a hozzáállásom a dolgaihoz és hozzá. A célzás viszont inkább szemrehányó jellegű, hogy jobb lenne, mielőbb felnőnie, különben végleg kihoz a sodromból, s bár most még nem ismeri ezt az énem teljesen, biztosíthatom, hogy ha megismerné még kevésbé örülne nekem.
Nekidőlök a falnak, ahol száraz a föld, és figyelem, ahogy elindul a vízben, és mintha nem is az előbb kapartam volna össze eszméletlen állapotból, makacsul lépdel a vízbe. Már megszólalnék, de nem teszek semmit, inkább mögé lépek, hisz kezdem sejteni, a következő lépés inkább következő döntés lesz, vagyis dőlés, hogy konkrétak legyünk. A karomba zuhan, belém kapaszkodik, majd újra a lábára állítom, immár a száraz talajon, de egy percre a tekintete szinte zavaróan fürkészi enyémet. Hunyorogva engedem el, megfeszült állkapoccsal, kiverve minden kósza gondolatot agyamból és távolabb lépek tőle. A helységben hagyott kosárból, amin az "itt hagyott holmik" felirat állt, kikapok egy szagra férfias, külsőre inkább megállapíthatatlan méretekre készített melegítőnadrágot, és felé nyújtom.
-Tervezi, hogy hazáig fut a kocsi után, ádámkosztümben, vagy fintorgás helyett felveszi ezt, és eltűnünk innen?-érdeklődöm, felkapva a kabátom, ami hajának köszönhetően vizes lett, s ahogy próbát teszek rá, hogy mennyire vészes a helyzet, az anyag megégeti kezem, mire elfintorodom, és tekintetem szinte bekövetkező gyilkolásról árulkodik, amit a Hercegnőnek szánok.
music:A Call To Arms|words: 533[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 03, 2015 10:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
Mr Barrons
I need you forever...
[You must be registered and logged in to see this image.]

Biztosa voltam abban, hogy már elege van abból, hogy állandóan pesztrálnia kell, meg abból is, hogy annyiszor mondok neki nemet. Emlékszem arra is, hogy valami fura tetoválást akart rám tetováltatni, ami szerinte valami boszorkány dolog lenne és bárhol képes lenne megtalálnia. Na még csak az kellene, mert akkor biztosan még ennyi magánszférám se lenne. Nem mintha annyira utálnék vele lenni vagy a közelében lenni, de azért néha már igazán bosszantó tud lenni. Egyszerűen egyszerre taszít és talán kicsit vonz is magához. Van benne valami megfoghatatlan és leírhatatlan dolog, ami elegendő ahhoz, hogy elérje azt amit akar. Eleinte talán jobban idegesített a parancsolgatásai, de mára már megtanultam leplezni, de persze az ő figyelmét semmi se kerülheti el. Számára én olyan vagyok, mint egy nyitott könyv, de ő meg számomra olyan, mint egy lakattal lezárt könyv. Rejtélyes és idegesítő. Most viszont nem volt más esélyem arra, hogy életben maradjak, hiszen a farkasfű rendesen marta a bőrömet. Kész csoda, hogy egyáltalán sikerült felhívnom őt és legalább egy szót mondanom.
Tudom, hogy utálja azt, ha a keresztnevén hívom, de talán ebből még inkább tudja azt, hogy égető szükségem van rá. Vagyis nem is az, hogy utálja, hanem sokkal inkább szereti, ha tiszteletteljesen szólítom őt vagy ki tudja....
Mintha a sötétség se lenne képes teljesen magába szippantani, mert még mindig érezném azt az iszonyatos maró érzést, pedig már semmi sem létezik számomra. Minden sötét és fogalmam nincs arról, hogy mi zajlik körülöttem, ezért csak reménykedni tudok abban, hogy ő fog rám találni és nem azok az emberek, akik a teremben voltak vagy esetleg a tűzoltók. Nem tudom, hogy mennyi ideje lehettem már kiütve, amikor meghallok egy ismerős mély hangot, de fura módon most nem idegesít, hanem sokkal inkább megnyugtat. Lassan nyitom ki a szemeimet, mert félek attól, ami rám vár.
Barrons? - kérdeztem alig hallhatóan, mert per pillanat úgy érzem magamat, mint akit egy vödör savba mártottak és ennek köszönhetően tele lenne sérülésekkel. Egy darabig még nem mozdulok és nem is mondok semmit se, mert próbálom megszokni a fényt.
Mi... mi történt? - kérdeztem kissé kábultam és fájdalomtól eltorzult arccal, majd rájövök arra, hogy rajtam meg semmi más nincs, mint Soren hatalmas trikója, így az éget kezemmel gyorsan még lejjebb próbálom tornázni az így is a combom közepéig érő fölsőt.
Egyszer nem tudna végre nem ennyire hivatalos lenni? Majdnem meghaltam.. - mondom neki még mindig nyöszörögve, majd belekapaszkodok a kezébe és felülök. Egy darabig csak nézem őt és próbálok nem arra gondolni, hogy mennyire pocsékul is festhetek. Lassan felállok, de még a teremben álló farkasfűvel fűszerezett víz újra marni kezdi a talpamat, így hamar rá kell jönnöm, hogy ennél nagyobb ostobaságot nem is követhettem volna el. De ahelyett, hogy sikerülne visszaülnöm a padra és összehúzni magamat minél kisebbre, sikeresen összesek a fájdalomnak köszönhetően és hamarosan a karjaiban landolok...
Én.... - kezdek bele a mondatba, de ennél többet nem tudok kipréselni magamból. Mert talán most először a találkozásunk óta elveszek abban a szempárban.
Love Like This • Már most imádlak! 31  • [You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást MacKayla Drake összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 04, 2015 10:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Pride (In The Name Of Love)
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
▲ bookstore owner ▲



Jericho Barrons ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 03, 2015 8:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

to my princess
i knew your trouble
[You must be registered and logged in to see this image.]
Messzemenően alulmaradt az elmúlt napokhoz képest a forgalom, de betudtam annak, hogy az összes ügyfelem elégedett a kapott áruval. Így hátradőlve a karosszékemen, elmerültem az olvasás birodalmával. A furcsa érzésemmel viszont nem sokra mentem, mégis alaptalan gondolatnak tartottam, hogy épp ma kell engednem a kísértésnek és hallgatni rá. A csendes magány jobban vonzott, mint a zajos város, amikor megszólalt a telefonom, a gondolataim közül úgy rántott vissza, hogy majd kiborultam a székből. Felmordulok, felállok és a készülékhez sétálok, amit a pulton hagytam, mondván úgy sem fog senki zaklatni.
A senki viszont mostanság leszűkült egy személyre, ezért még egyszer felmordultam, és nem túl kedves hangon szóltam a telefonba.
-Mi a...-hallom a nevem, majd mintha a túloldalon  telefont a földre dobnák, és ez elég, hogy tudjam, valami nincs vele rendben. Felmordulok, ma már sokadjára, felkapom a kabátom, a telefonomon pedig igyekszem megállapítani a telefonjába szerelt nyomkövetővel, hogy mégis merre kószál és hol volt képtelen normális telefonbeszélgetést lezavarni. Arról nem is beszélve, hogy bár nem szokása így hívni, most mégis a keresztnevemen szólított. Még egy ok a jogos aggódásra. Kezdtem úgy érezni, hogy az apja vagyok, leszámítva persze, hogy én nem lógatok fel senkit az első fára, hogy életéért könyörögjön, mielőtt széttépnék, vagy agyonégetné a tűz. Én jobb szerettem a két kezemmel leintézni, vagy mást megkérni, hogy mocskolja be az ujjait. A fehér ingre felkapott dzseki nem túl meleg, a hűvös idő nem akadály számomra.
A telefon egyértelmű jelet sugároz, és az út hiába gyorsan megtehető, köszönhető az autónak, ha még így is messzebb van, mint terveztem, hogy engedem. A szobafogság bár gyerekes, legalább hasznos volt, a többi leckével ellentétben.
Az edzőterem felirat alatt található bejáratot szinte betöröm, mikor belépek, és a meglepő üresség, ami fogad, kissé meglep. Ez egy edzőterem, még ha nem is kocsma, azért többen kellene, hogy legyenek itt. A szőke lány szaga a levegőben terjeng, ahogy másnak a szagát is érzem, egy vámpírét. Újabb morgás hagyja el a szám, mintha rühes dög lennék, hiába vagyok az, az egy más kérdés. A nyakamba zúduló víz viszont kevésbé tetszik, legyen szó az ember vagy a kevésbé ember énemről. Gyűlölöm a vizet, gyűlölök elázni, legalábbis ebben az értelemben, még ha a másik értelme az elázásnak nem is annyira jellemző rám. A farkasfüvet meg melyik épeszű farkas ne utálná?
-Hééé, maradjon ébren-szólalok meg, mikor mellé érek, és leguggolok mellé, de az üveges tekintet egyértelművé teszi, hogy közel se távol nincs magánál. Feje alá gyűröm a kabátom, hogy megtámassza fejét, míg megkeresem és kikapcsolom a tűzjelzőt, mert a jelek szerint a víz sem szereti a farkasokat.. A minimum, hogy ha magához tér, előrukkol valami magyarázattal.
-Drága jó istenem, mi lenne velem, ha csak egyszer hallgatna rám a makacs feje.-mormogom, és ahogy eláll a víz zubogása, úgy remélem, hogy lassacskán magához is tér annyira, hogy kiszedjem belőle mi baja. Így ugyanis nem sokra jutok vele. Égeti a bőröm a víz, így felkapom, és száraz helyet keresve leteszem egy padra, megrázom magam, hogy és egy száraz törülközővel végigtörölve kezem, majd övét, megszabadítom a felesleges égetéstől. A többi bajára pedig még nem derült fény.
music:A Call To Arms|words: 506[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 03, 2015 7:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
to Soren & Mr Barrons
The devil is better than you
[You must be registered and logged in to see this image.]

A múltbéli tette után nem gondoltam volna azt, hogy ennyire gonosz szerzett. Semmiben sem volt különb annál, mint akik elraboltak és lemészárolták az apámat. Nem tudnám azt mondani megölték, mert az minden volt, csak nem kegyes halál. Lehet az apám se volt éppen valami jó fiú, de attól még az apám volt. Nem tudom, hogy még mennyi sötét titkot vitt magával a sírba, de per pillanat nem is akarom tudni. Egyszerűen csak végre szabadulni akarok a démonaimtól, de ehelyett egy újabb démonba ütköztem. Nem értettem, hogy miért nem lehet normális életem, mint a legtöbb velem egykorúnak. Az én életemben semmi se volt normális és ebből már kezdett elegem lenni.
Éreztem, amint a farkasfű marni kezdi a bőrömet és egy idő után ennek hangot is adtam egy kisebb nyüszítés keretében. Nem értettem, hogy mivel érdemeltem ki. Lehet egyszer megöltem valakit, de az baleset volt és most mondtam nemet valószínűleg újabb gyilkosságra, így végre Fortuna igazán a kegyei közé fogadhatna. Amikor láttam a tettét, hogy magát védi az"esőtől", akkor még biztosabb lettem abban, hogy egyszer elkapom és megölöm őt. Soha senki iránt nem éreztem még ilyen erős megvetést és gyilkossági vágyat, mint Soren iránt. Amikor meghallom a szavait, akkor egy újabb morgás hagyja el az ajkaimat és fogalmam sincsen, hogy vajon melyik alakom lenne a jobb, de hamar rájövök, ha még sokáig fogok érintkezni ezzel a "vízzel", akkor lassan nem marad bőröm.
Álmodozz csak, mert sokkal inkább én leszek az, akit a halálod előtt látni fogsz. - mondom neki minden erőmet összeszedve, majd figyelem a távolodó alakját. Amikor teljesen eltűnik, akkor lassan előrébb kúszok és kiborítom a táskámat, amit a padon felejtettem korábban. A telefonomat próbálom megtalálni, mert az ajtó túl messze van. Esélyem nem lenne eljutni odáig. Gyorsan megnyomok egy gombot remegő újakkal és érzem, amint a méreg szinte a csontomig hatol. Végül hallom, amint valaki felveszi és egyetlen egy szó tudja elhagyni az ajkaimat.
Jericho... - majd pedig hamarosan kicsúszik a telefon a kezeim közül, hangosan koppan a földön és csúszik a vízben, majd hamarosan a testem is a földön landol és elnyel teljesen a sötétség. Soha nem hívtam még, vagyis talán életemben egyszer. Mindig is Mr Barrons volt, de most valahogy nem tudtam volna ilyen hivatalosan nevezni. Reménykedtem abban, hogy időben fog érkezni, min mindig. Mert ha nem, akkor hamarosan talán csak egy félig aszott és égett hulla fog maradni hála a rengeteg méregnek, ami még mindig nem akart szűnni.

zeneszám • Remélem tetszik. 40 / Soren köszönöm a játékot! :hug:   • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 03, 2015 5:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next


Mackayla & Soren

Igazság szerint ez a tűzoltó rendszeres dolog olyan annyira csak pótterv volt, hogy az elején nem gondoltam volna hogy idáig fajulunk, és tudok rá olyan szinte lelkileg is hatni mint ahogy azt képzeltem, de nem így lett. Terveim szerint már rég le kellett volna lépnünk a helyről, de a makacssága, és a próbálkozásai meggátoltak, keresztbe tettek rendesen, de hát ez van. Akkor vessen magára. A rendszer mindenképpen bekapcsolt volna, csak hogyha hallgat rám, nem kéne most ezt átélni. Egy újabb tanulság.. nekem senki ne álljon ellen, jobban teszik az emberek ha hallgatnak rám. Bár így is - úgyis ő a szenvedő alany, s bár jobban örültem volna hogy beleegyez a kérésembe, ezzel is megelégszem. Látva ahogy a padlón vergődik boldogsággal, elégedettséggel tölt el.
Késve bár, de törve nem, előkapok a kis kellékes táskámból egy kis esernyőt, hogy még véletlenül se rontson bele tökéletes külsőmbe a helyet elárasztó víz. Kinyitom, magam fölé emelem, és a lányhoz sétálok, majd leguggolok tőle akkora távolságra hogy még csak egy pici részét se takarja ki az esernyő. -Majd ott találkozunk, kedvesem.- Rákacsintok a lányra, majd felállok és szép lassan indulok kifele a helyszínről. Mivel ez a válasz nem volt válasz, nem méltatom tovább társaságommal. -Ja, és a trikómat kérem visszaszolgáltatni.- Egy utolsó megvető pillantást vetek rá, és szépen továbbállok.

▲ music: can't stop me▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: köszönöm a játékot.  21  

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 01, 2015 5:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
The devil is better than you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Sejtettem, hogy a szavaimon nem igazán fog elgondolkozni, hanem sokkal inkább az egója fog nőni. Komoly nem értem, hogy valaki miként volt képes ennyi időn keresztül élni ekkora egóval. Sok embert az egója juttatja a sírba, de nála másképpen volt, hiszen ő még mindig élt, viszont változatlanul csak saját maga érdekelte. Legalábbis a tettei alapján erre tudtam gondolni. Nem is értem, hogy miként volt képes régen megmenteni, amikor szemmel láthatóan belőle minden fajta jóség hiányzik. Még abban is kételkedtem eleinte, hogy tényleg képes szeretni egy farkast, de a reakció alapján nagyon is igaz. Valakinek sikerült elcsavarnia a fejét és ez még számomra is jól jöhet. Főleg akkor, amikor véletlenül a múltam a veszedelmeit akarja majd a nyakamra hozni.
Miután sikerült kiszabadulnom a fogságából, akkor próbáltam minél távolabb kerülni tőle. Nem akartam a közelében lenni, mert jóval idősebb lehet nálam. Legalábbis a szaga ezt sugallja, de valószínűleg ő se számított ekkora ellenállásra, amikor hosszú idő után újra megpillantott. Követtem őt a tekintetemmel, de egy idő után már nem mozdultam. Biztos voltam abban, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk, de talán legközelebb nem is lesz ennyire kegyes hozzám. Nem értettem, hogy miért mondja azt, hogy idő van, de mielőtt bármit is mondhattam volna megszólalt a tűzjelző, de persze nem egyszerűen a szokásos dolog folyt belőle. Ohh, dehogy. Annál inkább fakasfűvel kevert víz. Éreztem, amint marni kezdi a bőrömet és még rá is vicsorogtam, de hamarosan már a földön voltam és próbáltam felmérni a terepet, hogy hol is találhatnék magamnak fedezéket, mert ha ez így fog folytatódni, akkor hamarosan nem marad semmi se. Egy pillanat megszabadultam volna még a fölsőtől is, de még se tettem. Nem akartam még inkább kedvezni neki. Egy darabig még némán tűrtem, majd néhány nyüszítés is elhagyta a hangomat.
Menj a pokolba Ren!!! - mondom neki vicsorogva, mert nem akarok tőle szívességet kérni. Ki fogok innét jutni nélküle is, bár fogalmam sincsen, hogy miként, mert egyre jobban éreztem a fájdalmat és azt ahogyan a farkasfű marni kezdte szép lassan a bőrömet.


zeneszám • Bocsi, nem lett valami jó 27[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:27 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 

Önvédelmi edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Önvédelmi edzőterem
» Edzőterem
» Akadémiai edzőterek
» Akadémiai edzőterek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-