Előzmények - 01.

Kate Beckett

- Sziasztok - köszöntem én is, amikor beléptünk a kórterembe. Kicsit sokan voltunk, de hát ha sok mindenki kíváncsi.
Vic-el együtt sétáltam a kisbabához, aki tényleg nagyon szép volt. Egy igazi szépség.
- Tényleg gyönyörű - mondtam hatalmas mosollyal. - Szép kisbabát hoztatok össze - kacsintottam a hugicámra és Damonre.

(Én elszaladok fürdeni, nemsokára jövök.)

Victoria de Bellefleur

Alig értünk be a kórterembe, persze nagy csendben, hiszen az emeleten elég sok kisbabát láthattunk, rögtön megláttuk Elenát, és a kisbabát, aki Rose kezeiben volt. Utoljára akkor láttam, mikor meg kellett gyógyítanom, de az se sült el túl jól.
- Sziasztok - köszöntem nekik és míg Delena az anyukája felé mászott, odaálltam Rose mellé és a kisbabát kezdtem nézni. - Olyan szép, amilyennek az apukája lefestette nekünk. Még egyszer gratulálok - mosolyogtam a szülőkre.

Rose

- Szerintem Damon amennyit csak lehet, itt lesz melletted, úgyhogy hiányod nem lesz belőle - nevettem fel halkan, hogy a baba fel ne ébredjen.
- Értem. De ez nem gyengeség, viszont a te döntésed. Így kicsivel emberibb - mosolyogtam.
Aztán nyílt az ajtó és belépett rajta Damon, Delena, Victoria, a boszi és egy lány, aki számomra még ismeretlen volt.
- Sziasztok - köszöntem nekik. - Elena, adjam vissza a kisfiadat? Így talán a nővére is hamarabb észreveszi - nyújtottam Elena felé a babát.

Damon Salvatore

(Damon és Elena háza)

- Gyertek csak, gyertek - vezettem a lányokat a szoba felé, karomban Delenával. - Ott vannak, abban a szobában - mutattam, és beléptem az ajtón, aztán döbbenten meg is álltam.
- Épphogy megszül, és máris megy a csajos buli? - kérdeztem nevetve, aztán bementem a szobába, a lányok pedig követtek. - Szia Rose... - mondtam kedvesen. - Mint látod, hoztam egy kisebb sereget - intettem jókedvűen Vic és Kate felé. - És persze.... - néztem Delenára - a kis hercegnőnket. Aki most láthatja az ő kisöccsét - figyeltem Rose-ra, de Delena még nem vette észre Davidet, csak az anyját, és ahogy lába a földre ért, lelkesen menni kezdett Elena felé.

Elena Gilbert Salvatore

- Hát ki fogom bírni, bár nehéz lesz, hogy nem hallhatom éjjel-nappal Delenát, meg Damont... de megéri - néztem Davidre, aki a karjaiban is ugyanúgy aludt, mint az enyémben. - És felmerült, de... ezúttal nem akarok élni a lehetőséggel. Nem mintha annyira szenvedni szeretnék, csak... ha ezt nem bírom ki, akkor milyen gyenge ember vagyok én? - kuncogtam halkan.

Rose

- Akkor ez megoldva - mondtam. - Jó sok látogatód lesz, csak győzd majd kibírni - mosolyogtam Elenára. - 3-4 nap az semmi. Persze más, mintha otthon lennél, de inkább lábadozz nyugodtan. A... vér gondolom nem merült fel - tette hozzá, természetesen a vámpírvérre utalva.

Elena Gilbert Salvatore

- Delena nemsokára bejöhet az apukájával, szóval emiatt nem kell aggódnod, hamarosan viszontláthatod - kuncogtam, majd átnyújtottam neki óvatosan a kicsit. - Nate is ígérte magát mára, bár lehet, hogy csak otthon teszi majd tiszteletét a házunkban... és Jenna néni se lenne baj, ha bejönne, mert megígérte. És... pár nap. Talán 3-4. Davidnek szerencsére semmi baja nincsen, itt most én vagyok a ludas, én még nem gyógyulok olyan gyorsan - mosolyogtam.

Rose

- Nem tudnék nagyon sokáig távol lenni, egyszer úgyis visszajövök. Főleg, hogy a barátaim is itt vannak - mosolyogtam. - De ígérem, legközelebb szólok. A keresztlányomat is régen láttam már - sóhajtottam.
- Persze, szívesen - nyúltam a kicsi után, ahogy Elena átadta nekem. - Egyszerűen gyönyörű baba - mondtam nézegetve a kicsit, aki szépen aludt. - Mikor engednek ki titeket?

Elena Gilbert Salvatore

- Daneville? - kérdeztem vissza meglepetten, de aztán bólintottam. Valahogy meg tudtam érteni, hogy ha Nate visszatért és találkoztak, akkor neki szüksége lesz egy ilyen pihentetésre. Főleg hogy még... mindig nem emlékszik rá. - De annak örülök, hogy itt vagy. És ha megint elutaznál... értesíts minket, hiszen nem szeretjük, ha sokáig távol vagy a háztól és tőlünk - mosolyogtam fel rá. - Átveszed kicsit David-et? - néztem le aztán a kicsire, de őt szemmel láthatóan egy elefántcsorda se tudott volna magához téríteni.

Rose

- Igen, el tudom képzelni - bólogattam mosolyogva. - Te is nagyon boldognak látszol, Damon is így nézhet ki körülbelül. Leszámítva, hogy nem ő szülte meg a babát - vetettem egy újabb pillantást a kicsire, aki már a szemeit lecsukva pihent.
- Daneville-ben voltam néhány napig. Tudod, szoktam így csinálni, hogy gondolok egyet és eltűnök egy kicsit. De muszáj volt idejönnöm, hogy megnézzelek titeket - mosolyogtam továbbra is.

Elena Gilbert Salvatore

- Köszönjük - mosolyogtam rá, amikor megsimogatta David arcát, és elmosolyodtam a látványtól. Végre van egy kisfiam, aki nem fog mindenből olyan gyorsan kinőni mint Delena... és lassabban tapasztalhatunk majd meg dolgokat.
- Minden rendben ment. Könnyebben, mint Delenánál. Damon egész végig ott volt velem bent és... ha láttad volna, milyen boldog volt, mikor meglátta David-et... a kis fekete haját, és a kék szemét... - mosolyogtam boldogan. - Azt hiszem, nála jobb apát sem hordott a hátán a föld. Már ha onnan nézem, hogy ő... nem olyan, mint én - tettem célzást a vámpírságára. - És te? Ezek szerint nem voltál a városban. Hol jártál? - kérdeztem kíváncsian, de David szemmel láthatóan megunta a bájcsevejt és le is hunyta a szemeit.

Rose

Mosolyogva beljebb léptem és közelebb sétáltam.
- Igen, megkaptam az üzenetet és egyből idejöttem - mondtam Elenának és a babára néztem. - Gyönyörű baba - mondtam őszintén. Tényleg az volt, mint egy kis földre szállt csoda. - Gratulálok - simogattam meg gyengéden a kisfiú arcát. - Sajnálom, hogy nem jöttem előbb, csak...nem voltam a városban. De hogy vagytok? Minden rendben ment? - kérdeztem, a mosoly pedig nem tűnt el az arcomról.

Elena Gilbert Salvatore

David már lassan végzett, mikor hallottam a kopogást, és odakaptam a tekintetemet. David pedig egyáltalán nem zavartatta magát.
- Rose? - mosolyogtam rá szélesen, amikor megláttam és ha tehetem, megöleltem volna. - Gyere csak beljebb! Szóval megkaptad az üzenetet? - mutattam a mellettem lévő székre, aztán már David is kinyitotta a szemét, mikor befejezte az evést, és végigmérte Rose-t, de bizonyára egy nagy foltnál nem láthatott többet.

Rose

(Hotel - Rose lakása)

A recepciós azt mondta, hogy nyugodtan bejöhetek Elenáékhoz és amikor a szoba számát is megtudtam, el is indultam. Kíváncsi voltam már a babára és arra, hogy hogy vannak.
Nem sok ideig keresgéltem, rögtön megtaláltam a szobát. Halkan kopogtam, hogyha alszanak, fel ne ébresszem őket, majd óvatosan benyitottam az ajtót.
- Sziasztok - köszöntem halkan, amikor megláttam Elenát és az éppen reggeliző kisbabát.

Elena Gilbert Salvatore

Valami halk szöszmötölésre ébredtem, és ahogy nyitogatni kezdtem a szemeimet, máris megérintett a napfény. És magam mellett tapogatózva először azt hittem, hogy Damon már felkelt... aztán rájöttem, hogy az ágy eleve nem is akkora, hogy két személy kényelmesen elférjen rajta.
Nagyobbra nyíltak a szemeim, és úgy ugrott be minden a tegnapi nappal kapcsolatban... ahogy pedig felrémlettek az események, úgy terült szét az arcomon egy széles, álmos mosoly, és végigfutott rajtam valami csodálatos boldogság, amit utoljára hónapokkal ezelőtt, Delena születésénél éreztem.
Rémlett éjjelről, hogy párszor felkeltem, és láttam egy ápolót legyeskedni körülöttünk, aki "ágyba" tette David-et az én ágyam mellett, hogy egyikünk se zavarja a másikat. Micsoda feltételezés... méghogy zavarna engem...?
Már egy másik ápoló állt a szobában, különzöbő dolgokat írosgatva egy papírra, mikor sikerült teljesen magamhoz térnem. Elmagyarázott mindent, hogy a kisfiúval is minden rendben, éjszaka sem történt semmi, aminek jelentősége lehetne, és nemrég már a szülés másnapján történő vizsgálatokat is elvégezték, míg aludtam.
- Értem. Köszönöm - bólogattam. Még szerencse, hogy nem teljesen barátságtalan ez a nő, és tovább beszélt, hogy nemsokára várható az első etetés is, hiszen a jó pár óra eltelt pár a szülés óta, és a kicsit nemsokára fel fogja kelteni a gyomra.
- És... mikortól van látogatás? - kérdeztem kicsit kiegyenesedve, de felszisszentem egy pillanatra. Na igen... az első próbatétel a szülés volt, a második most a vámpírvér nélküli felépülés.
A válasz pedig szerencsére kecsegtetőbb volt, mint a tegnapi, miszerint már reggeltől lehet látogatókat fogadni egészen késő délutánig.
Az órára néztem. Delena - ha a megszokottságot nézzük - hamarosan kelni fog. És ettől a gondolattól, vagy maga a család gondolatától, hogy bejönnek, ismét izgatott lettem. Bár még eléggé fáradt izgatott, de régen voltam már ennyire jókedvűnek is nevezhető.

Egy kis idő eltelt, talán 15-20 perc, és már hallottam is a nyöszörgést a kiságy felől, magam mellől. Elmosolyodtam, és lassan kifordultam az ágyból, bár talán egy csiga is gyorsabban csinálta volna. - Milyen szerencse, hogy minden gyerek ugyanúgy sír, ha éhes... - hajoltam oda érte, de mindenek előtt muszáj volt pár pillanatig csak őt néznem... ez a kicsi test volt a világ legnagyobb kincse, Delenával együtt.
Megsimogattam az arcát, és szerencsére az érintés mintha kicsit megnyugtatta volna, és nem kezdett kórházt felzaklató szirénázásba.
Visszafeküdtem vele az ágyba, és talán az ösztönöi már rögtön tudták is, hogy mi következik, hiszen amint a kajaforrás közelébe került, azonnal enni kezdett, és minden nyöszörgés abbamaradt, már csak a halk cuppanásokat lehetett hallani, és erre elmosolyodva néztem rá. - Senki nem tudna meggyőzni arról, hogy... nem te vagy a legszebb kisfiú ezen a világon... - cirógattam a fekete haját mosolyogva.
Viszont közben eszembe jutott, hogy Rose-t... nem láttam itt tegnap... ezért óvatosan a telefonomhoz nyúltam, hogy David-et ne zavarjam, és pötyögni kezdtem Rose-nak egy üzenetet a tényekről, és ha van kedve, akkor jöjjön be... reméltem, hogy élni fog a lehetőséggel...
Visszatettem a telefont a szekrényre, és lenézve Davidre ismét elmosolyodtam.

Elena Gilbert Salvatore

Csak bólogatni tudtam a szavaira, majd amint megcsókolt, visszacsókoltam őt. - Szeretlek... nagyon szeretlek... - suttogtam még utána, mikor kiment, majd mosolyogva lenéztem még a kisfiamra. - Szép álmokat, kicsim... - súgtam neki halkan, majd egy puszit nyomtam a homlokára gyengéden.
Kényelmesen elhelyezkedtem, és úgy aludtam el, hogy a fiam békésen aludt a karjaimban...

Damon Salvatore

- Sietek... ahogy Delena felébred, már jövünk is - mosolyogtam, aztán megcsókoltam Elenát, és Davidet is. - Aludjatok jól - súgtam. - Szép álmokat, kisfiam... - mondtam halkan, és tűrtem, hogy az orvos kituszkoljon a szobából. Iziékkel egyetemben.

(váró)

Elena Gilbert Salvatore

Kicsit elszomorodtam, mikor az orvos Damonéket is kiküldte, de nem lehetett mit tenni, ezt kell szeretni.
- Szia, Nate! - köszöntem neki mosolyogva, majd Damon arcához hajoltam és egy puszit nyomtam rá. - Igen, borzalmas... - bólogattam. - Valami könnyű kaját... sütemény is jöhet. Csak ne olyan nagyon összetett kaját... - ráztam a fejemet, és mosolyogtam, ahogy figyelte David-et, de a következő pillanatban szúrósan meredtem az orvosra, amiért türelmetlenkedett. - Siess holnap, jó? - simogattam az arcát.

Nathan Elward

az orvos mindenféle érv ellenére is száműzni akart minket a kórteremből, ezért nem volt más lehetőségünk mint beletörődni. - pihenj Elena. És pihenjen David is. - mosolyogtam rájuk, és ismét Elena arcához hajolva egy puszit adtam neki, aztán Damon nélkül sétáltam ki a teremből.

[váró]


Damon Salvatore

Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, de ekkor bejött az orvos, és finoman szólva is elkezdett kitessékelni mindannyiunkat.
- Engem is? Én vagyok az apa - mondtam kissé méltatlankodva, de az orvos ellentmondást nem tűrően bólogatott, azzal a mondattal, hogy reggel előtt ne is jöjjek vissza. Már benne járunk az éjszakában lassan, és Elenának, meg Davidnek is kell a pihenés.
- Rendben - mondtam kissé bánatosan. - Hozok reggel azért még ruhákat, meg pelenkát jó? - kérdeztem Elenát. - És neked? Mit szeretnél reggel? A kórházi koszt borzalmas, szóval hozok majd neked valami finomat. Szendvics, sütemény? Mit ennél? - mosolyogtam, és a szemem le sem tudtam venni David kis arcáról.
- Milyen gyönyörű... - sóhajtoztam, mire az orvos türelmetlenül kezdett dobolni az ágy szélén.

Elena Gilbert Salvatore

- Igen, szeretnék pihenni - bólogattam, és amint Adam megint Izihez került, Damonhöz fordultam. - Ha majd lehet... ugye visszajössz egy kicsit? Nem szeretek olyan nagyon egyedül lenni... már ha az orvos majd megengedi neked - tettem hozzá, majd Nate-re mosolyogtam. - Gyere nyugodtan... és ha tudod, keresd meg a nagynénémet. Damon tudja a számát, és bennetek van elég erő, hogy értesítsétek. Szóval hogy ő is jöjjön be holnap és nézze meg az unokaöccsét... - mosolyogtam felváltva rájuk.

Nathan Elward

- ha hívtok, megyek. - bólogattam vigyorogva, és felálltam a székről amint láttam, hogy Elena lassan már elalszik. - Nekem lassan indulnom is kell. holnap bejövök még hozzád. és hátha Delena is itt lesz már addigra. - mosolyogtam fel Damonre is. ő biztos itt lesz addig, és akkortól amikortól csak tud holnap.

Damon Salvatore

- Nate bácsi bármikor jöhet házimunkát végezni - vigyorogtam, aztán a szintén laposan pislogó Elenára néztem. - Hagyjunk pihenni? - kérdeztem gyengéden. - Biztos jót tenne, ha aludhatnál - motyogtam, mindkettejüket simogatva. - És az orvos azt hiszem, úgyis rövid úton kidob innen mindannyiunkat - vigyorogtam.

Elena Gilbert Salvatore

Mosolyogva figyeltem a jövőbéli terveket, majd nagyot sóhajtottam és elmosolyodtam Nate mosogatós megjegyzése után. - Igen, holnap derül ki. Még a vizsgálatok hátravannak, meg hogy minden rendben van-e, mert David pár héttel korábban jött a vártnál... - magyaráztam, majd Damonre néztem, aki Adam-et tartotta a karjában.
Kicsit kényelmesebben helyezkedtem, bár még mindig nyilallt belém fájdalom, ha mozdulnom kellett, de már túlélhető volt. - Azt hiszem, nemsokára nem lehet majd eldönteni, David alszik-e mélyebben a hosszú út miatt, vagy én - kuncogtam erőtlenül.

Nathan Elward

Vigyorogtam Damon viselkedésén de ez természetes volt ilyenkor. asszem. nem voltam jártas ebben a témában, de melyik apa nem lenne ilyen felszabadult mikor megpillantja a kisfiát, akit olyan sokáig várt?

- de Nate bácsit se tessék majd kihagyni a kalandokból. max. áthívtok mosogatni, és Elenával figyelem őket az ablakból. - vigyorogtam a gondolattól, és megcirógattam a baba arcát gyengéden. nem akartam felébreszteni. - és holnap derül ki hogy mikor engednek majd ki titeket?

Isobel Flemming

- Ahogy én látom, még nem találta ki - mosolyogtam Elena kérdésén, ahogy Adam-re néztem, Ő pedig gondolkodó arckifejezéssel nézte a kisbabát. - De szerintem igen - bólogattam végül, ahogy kisfiam elmosolyodott, és kis kezét nyújtogatta a baba felé. De persze nem engedtem oda.
- Nem Kicsim, nem lenne jó ha felébresztenénk a kicsit - fogtam meg finoman a kezét. - Most még csak távolról nézzük, jó? - mosolyogtam rá, Ő pedig szófogadóan visszahúzta a kezecskéjét, s ahogy Damon magához hívta, Ő ment is, habozás nélkül. - Igen, és ha fára másztok, majd Damon bácsi mászik utánatok, hogy le tudjatok jönni - ugrattam Damon-t, ha már ilyen jó ötleteket ad a fiainknak.

Damon Salvatore

- Kicsi fia apának - gügyögtem mint valami háborodott, és odaültem az ágy mellé. - Mutasd meg nagyinak és Nate bácsinak, hogy milyen a szemed... - cirógattam David arcát, aki persze magasról tett ránk, és aludt, húzta a lóbőrt mélyen, rezzenés nélkül.
- Holnap behozom Delenát is, hagy találkozzanak ők ketten is - mosolyogtam. - Delena nagyon jó kislány, biztos fogja szereti az öccsét - mosolyogtam. - Gyere Adam... - ültettem az ölembe a hozzám lépegető kicsit. - Nézd csak... nemsokára lesz kivel játszanod... indiánosat, meg fára mászni... - vetítettem előre a jövőt.

Elena Gilbert Salvatore

Halvány mosollyal fogadtam a látogatókat, hiszen már eléggé kifárasztott a nap, és a szülés is.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk, és figyeltem, ahogy mindannyian a kisfiamat nézik és gratulálnak. - Köszönöm. Köszönjük - tettem hozzá, és Nate-re mosolyogtam. - Te tanítottál a kitartásra, rémlik valami? - sóhajtottam mosolyogva, majd anyára néztem. - Adamnek is tetszik az újszülött unokatestvére?

Nathan Elward

követtük Damont, és én is egészen izgatott voltam már, mint Elena anyukája is.

és amint a szemünk elé tárult anya és újszülött kisfia, széles vigyorba csúszott szét a képem. - gratulálok nektek. Nagyon szép kisfiú. - bólintottam, meghatottan figyelve a kis apróságot, és odahajoltam Elena arcához, és nyomtam oda egy puszit. - te pedig ügyes voltál. nagyon szép kisfiatok született.

Isobel Flemming
Ahogy a kórterembe léptünk, igyekeztem szemeimből a könnyeket törölgetni, hogy minden ízében megcsodálhassam a legújabb kisunokámat. Adam is izgatottan ficánkolt a karomban, bár nem tudtam hogy a kisbaba érdekli-e ennyire vagy inkább csak a földre szeretne-e menni.
- Istenem, de gyönyörű... - suttogtam meghatottan, ahogy Elenáék mellé értünk, s lehajolva egy puszit adtam kislányom arcára. - Gyönyörű kisfiú, Kicsim - csodáltam szüntelenül az apróságot. Nagyon ügyes vagy.

Damon Salvatore
(váróterem)

- Itt is vagyunk - nyitottam be az ajtón, csendesen, szinte lábujjhegyen lépkedve, és láttam, hogy Elena már tisztán, felöltözve, tiszta ágyban fekszik, Daviddel a karjában, és alig voltam képes levenni a szemem a fiamról.
- Nézzétek... láttatok már ilyen gyönyörű babát? - kérdeztem, előre engedve Izit és Nate-et is.

Elena Gilbert Salvatore

(Szülőszoba)

Egy békés szobába kerültünk mindketten és percek múltán arra eszméltem, hogy már az ágyban fekszem, minden szép tiszta, én is rendbe vagyok szedve, és a nővér éppen a karjaimba adja a kisfiamat.
Mindent elmagyarázott, hogy hová kell tennem David-et alváskor, bár hozzátette, hogy gyakran jön majd ellenőrizni. Bizonyára azt hitte, hogy - a korom miatt valószínűleg - első szülés volt, és nincs tapasztalatom benne. De nem érdekelt, mondja csak... fél füllel figyeltem rá, de a továbbiakban a szemeimet és mindent Davidnek szenteltem és nyugodtan simogattam...

Előzmények - 02.

Damon Salvatore

- Te nagyon jó testvér vagy kicsim - adtam egy puszit Delena hajára, aztán fogtam Davidet, és lefektettem az ágy végébe. - Még az a büdösség sem zavar, ami az öcséd pelenkája alól jön ki - mosolyogtam, aztán felvettem az otthonról hozott szatyrot. - Hoztam még pelenkákat Davidnek, meg ruhákat - mondtam Elenának közben, és nekifogtam a fiam tisztába rakásának.
- Apu most legalább még egyszer ellenőrizte, hogy Davidnek MINDEN EGYES RÉSZE hiánytalanul megvan - mosolyogtam, mikor már felöltöztettem, és leültem vele. - Remélem az ásványvíz jó lesz - mutattam az üvegekre.

Elena Gilbert Salvatore

- Ez igaz. Bár bizonyára érzi, hogy David nem rossz szándékkal jött, szóval ez egy jó pont az öccsének - kuncogtam, aztán Damonre néztem, aki immáron Rose nélkül jött vissza.
- Kate, ne mondj már ilyet. Engem nem zavartok, és fáradt sem vagyok még. Delenát pedig pont most nem hinném, hogy jó néven venné, ha csak úgy elvinnénk David közeléből - mosolyogtam a lányom átszellemült arcán.

Kate Beckett

- Igen, tényleg másabb. De jó - vontam vállat mosolyogva. - Delena pedig mindenkit jól fogad, pont az öccsével ne tett volna így? - kérdeztem kedvesen, aztán Damon vissza is jött.
- Egyébként csak szólj, ha pihenésre van szükséged, már itt sem vagyok. Bár úgy látszik, Delena nagyon jók érzi magát, úgyhogy attól nem kell félni, hogy megunja az ittlétet.

Elena Gilbert Salvatore

- Hát egy bátyj másabb lehet. El se tudom képzelni - mosolyogtam vissza rá. - Bár a filmekből azért elég sok minden kiderül, hogy egy bátyj gyakorta szívatja a húgicákat - kacsintottam Kate-re, a következő pillanatban azonban azt láttam, hogy David - hiszen a kis keze Delenáéban volt - megszorítja Delena ujját. Egy pillanatra a frászt hozta rám, hogy vajon mit reagál erre Delena, de szerencsére nem vette zokon, ellenkezőleg... csak szélesebben vigyorgott.
- Anyu nem számított arra, hogy ilyen jól fogadja majd David-et a nővére. Félt, hogy idő kell majd a megszokáshoz - mosolyogtam Delenára.

Damon Salvatore

(váróterem)

- Itt is vagyok - léptem be a szobába, és letettem a két üveget az Elena melletti kis kórházi asztalra. - Bocs, de csak ízesített ásványvíz volt. Extra bocs, de az epreset megkóstoltam. Isteni finom - mosolyogtam. - Na és fiam... - kezdtem bele a mondatba, de megcsapta az orrom az éktelen bűz, amit annak idején, Delena első időszakában megszoktam a pelenkából áradni. - Ajaj, mi érkezett ide - csóváltam a fejem vidáman.

Kate Beckett

- Mi sem martuk egymást a bátyámmal...annyira. Tény, hogy szerettem vele kötekedni, de valahogy mindig elviselte - mosolyogtam.
- Persze, hogy nem vagytok olyanok. Delena is nagyszerűen van nevelve, David is úgy lesz. Igazi mintacsalád vagytok - kacsintottam Elenára. - De hogy én... az még a jövő zenéje - legyintettem.

Elena Gilbert Salvatore

- Most hogy így mondod, igazad van... - emlékeztem vissza a gyerekkoromra, és Jeremyre, mikor kicsik voltunk. - Nem engedték, hogy marjuk egymást - mosolyogtam. - És nem is tudom, kitől hallottam, de minden a nevelésen múlik. És mi nem igazán vagyunk olyanok, akik többet törődnek mással, mint a saját gyerekükkel. Mikor megszülettek, ők lettek az elsők - simogattam Delena haját mosolyogva. - Egyszer majd te is megtudod - kacsintottam rá.

Kate Beckett

- Az biztos - bólogattam nevetve. - De nem hiszem, hogy sokat vársz el. Szerintem rengeteget - mosolyogtam. - Mindketten tudjuk, milyen testvérrel felnőni, sőt, te talán jobban, hiszen nálatok te voltál a nővér. Emlékezz csak a saját gyerekkorodra - vigyorogtam és Delenára néztem, akit szintén elbűvölt a kicsi David.

Elena Gilbert Salvatore

- Hát... már előre látom, hogy ha David is elindul majd, és esetleg olyat csinál, amit Delena nem akar, lesz még itt olyan vita, hogy a ház is bele fog remegni - mosolyogtam a nővéremre. - De remélhetőleg többségben csend és béke lesz. Vagy talán túl sokat fogok várni? - kuncogtam.


Kate Beckett

Elköszöntünk Rose-tól, aztán ahogy Damon is kiment, leültem Elena ágyának a szélére.
- Látszik, hogy jó testvérek lesznek - mondtam mosolyogva, amikor Delena vigyorogva szemlélte az öccsét. - Legalábbis egy darabig biztosan - nevettem fel.


Elena Gilbert Salvatore

- Igen, valami ásványvíz jólesne - bólintottam Damon szavaira, aztán Daviddel és Delenával maradtam a kórteremben, hiszen Damon kikísérte Rose-t.
Delena odamászott mellém, és a karom alá bújt, de le sem vette a szemét David-ről. - Látod, milyen aranyos? - mosolyogtam Delenára, aki egy kis gondolkodás után bólintott is, és elvigyorodott, majd megfogta David kis kezét.

Rose

- Megígérem, hogy nem tűnök el - mosolyogtam Elenára, de megölelni nem akartam, hiszen ott volt a kezei között a baba és Delena is ott mászkált körülötte. Így csak finoman megszorítottam a kezét.
- Onnan nem hiányozhatok, az nem lenne szép tőlem. A keresztlányom szülinapján ott a helyem - mosolyogtam.
- Legyetek jók, nemsokára meglátogatlak titeket. - Delenának is adtam egy puszit, majd megsimogattam a baba arcocskáját. - Legyetek jók - kacsintottam rájuk és kimentem a váróba.

(Váróterem)


Damon Salvatore

- 3 nap - ismételtem Elena után, aztán felkeltem, és megöleltem Rose-t. - Ha mész, kikísérlek. Jó hogy eljöttél... és ne felejtsd el hol lakunk. Már csak azért sem, mert csinálni kéne egy bulit... kisebb szabásút... David miatt. És nemsokára Delenának is születésnapja lesz majd. Igaz, még kicsit távolabb, de hát... biztos megsértődne, ha pont a keresztanyja nem jönne el - mosolyogtam. - Jövök mindjárt, csak kimegyek Rose-al - fordultam Elena felé. - Kérsz valamit inni? Azt elfelejtettem hozni... egy gyümölcslé, vagy ásványvíz, hasonló?

Elena Gilbert Salvatore

- Köszönöm - mosolyogam Kate-re, mikor visszaadta nekem David-et, ő pedig már ébren pislogva nézelődött mindenfelé.
- És ha minden igaz, 3 nap múlva mehetünk haza. Addig kibírjátok nélkülünk - kuncogtam a szerelmem irányába. - De ott lesz Kate, meg Delena, hogy zajossá tegyék a lakást.
Ekkor viszont Rose bejelentette a távozási szándékát. - Óh... de akkor ne tűnj el úgy, mint most - mosolyogtam rá, és ha mozdulni tudtam volna, bizonyára megölelem.

Rose

Delenával jól elszórakoztunk, még ha csendben is, hiszen nem akartuk felébreszteni az öcsikéjét. Viszont a baba nem sokkal később nyitogatni kezdte a szemeit, ez pedig Delena figyelmét is lekötötte.
- Nekem ideje elköszönnöm - szólaltam meg aztán. - Majd meglátogatlak titeket, amint otthon lesztek - mosolyogtam Elenára és Damonre.

Kate Beckett

Megsimogattam a baba arcát és sokadjára is megállapítottam, hogy milyen szép. És bár én nem ismertem azt a lányt, akiről beszéltek, ők biztosan jó kapcsolatban álltak vele, ha őt szeretnék a másik keresztanyának.
- Nem akarom kisajátítani a fiadat, visszaadom neked - mosolyogtam Elenára, aztán a kezébe adtam.


Damon Salvatore

- Sophie szerintem szintén bele fog egyezni - mondtam kissé a vállam vonva. - Apropó, beszéltél már orvossal, mikor engednek titeket haza? - kérdeztem aztán Elenát. - Mert ha nem tetted meg, akkor én kerítek egy orvost, és kivallatom. Szeretnélek már otthon látni titeket. Túl üres a ház - mosolyogtam.

Elena Gilbert Salvatore

David átkerült Kate-hez és mosolyogva figyeltem a jelenetet, főleg mikor Kate beleegyezett a szerepbe. - Akkor ennek mind örülünk - mosolyogtam szélesebben, és közben nagyjából sejtettem, hogy David Kate-et is úgy végigméri, mint Rose-t, mikor a karjába került, csak éppen... szegény gyerek valószínűleg ezúttal se láthatott semmit.
- És már csak Sophie-val kell ezt megbeszélnünk.

Kate Beckett

Hirtelen még nagyobb öröm támadt bennem, amikor Elena és Damon engem kértek fel keresztanyának. Nagyon jó érzés volt, jól esett, hogy rám gondoltak.
- Szívesen elvállalom, ehhez nem fér kétség. Nagyon örülök, hogy engem kértetek meg - szélesedett ki a mosolyom, majd a kisbaba után nyúltam, ahogy Damon átadta nekem. - Szia, David - köszöntem neki halkan, amikor nyitogatta a szemeit.

Damon Salvatore

- Pontosan - bólintottam Elena szavaira. - Rokon vagy Kate, és szeretünk. És azt hiszem, belőled tökéletes keresztanya 1. lenne David számára. Szeretnénk, ha vállalnád - mondtam, aztán óvatosan átadtam neki a fiamat. - Nézzük, a fiatalúr mit szól hozzá - mosolyogtam, ahogy David egy nagy ásítás után kinyitotta a szemeit.

Elena Gilbert Salvatore

- Strapabíró család a miénk, egy szülés már... meg se kottyan - kuncogtam Kate felé, majd Damon felé fordultam, és elmosolyodtam. - Igen, Damon jól mondja. Két keresztanyát szeretnénk. És mivel Rose már Delena keresztanyukája, úgy gondoltuk, hogy te lehetnél az egyik, Kate - fogtam meg a kezét mosolyogva. - Feltéve ha elvállalod - tettem hozzá.


Kate Beckett

- Damon biztos jól bírta azt a kis kézszorongatást - mosolyogtam. - Én pedig izgultam, hogy vajon hogy lehetsz, de amikor Damon berohant a házba, akkor már tudni lehetett, hogy minden rendben - néztem Elenára, aztán Delenára és a kisbabára.


Damon Salvatore

- Az én kezem hagyján - ráztam meg a fejem. - Gyanítom, még így is sokkal kisebb fájdalmaim voltak, mint neked - dajkálgattam Davidet. - És igen, jól emlékszel. Formabontó módon kilőttük a keresztapát a sorból, és két keresztanya mellett tettük le a voksot - kacsintottam rá Elenára összeesküvő módjára.


Elena Gilbert Salvatore

Delena rögtön át is mászott Rose-hoz, én pedig csak boldogan figyeltem hol őt, hogy pedig Damont Daviddel a karjaiban.
- Köszi, Kate - mosolyogtam rá, miközben lehúztam magam mellé az ágyra. - Bár szegény Damonnek a keze azt hiszem, alaposan megsínylette ezt a szülést - kuncogtam halkan. - Erről jut eszembe.... szerelmem, hogy is döntöttünk mi a keresztszülőket illetően? - mosolyogtam rá. - Nekem valami olyasmi rémlik, hogy ezúttal két keresztanyát választottunk.

Kate Beckett

Vicki időközben elköszönt, én pedig továbbra is az unokaöcsémet nézegettem. Annyira szép kisbaba volt, szavakkal szinte el sem lehetett mondani.
- Igazad van, a szeme és a haja tényleg olyan, mint a tiéd - mondtam Damon-nek. - Büszke vagyok rád, húgi. Ügyes voltál - néztem Elenára nagy mosollyal.

Rose

Egy darabig csak szótlanul álldogáltam és csodáltam Elenáékat. Olyan szép család voltak, szinte mesebelien szép.
Gondolataimból az zökkentett ki, amikor láttam, hogy Delena felém nyújtózott.
- Már nagyon hiányoztál keresztanyunak - mosolyogtam én is rá. - Jó nagyot nőttél, mióta utoljára láttalak - kaptam az ölembe és megsimogattam az arcát. - Majd bepótoljuk, hogy nem láttuk egymást, oké? - adtam neki egy puszit.


Elena Gilbert Salvatore

- Tényleg? Jó voltál? - néztem büszkén Delenára, aki csak bólintott egyet, majd Kate-re nézett, jelezvén, hogy ha nem hiszem, kérdezzem meg a nővéremet. - Jól van, jól van, elhiszem, ne félj - cirógattam a haját, majd amint előtérbe került a kaja, átvettem Delenától a kanalat. - Köszönöm kicsim. Amíg anyu megeszi, odamész keresztanyához? Már nagyon hiányoztál neki - szóltam még mindig Delenának, ő pedig egyből nyújtózkodni kezdett Rose felé vigyorogva.

Damon Salvatore

- Jó, csak előbb hagy legyen nálam egy kicsit... - néztem a fiam arcát, és majd' szétcsattantam a büszkeségtől. - Anyu dicsérje meg Delenát, mert jó kislány volt. Legalábbis Kate néni még nem tépte ki a haját - nevettem, aztán a szatyor felé pislogtam.
- Hoztam neked levest. Lehet, hogy nem olyan finom, mint a tiéd, de még biztosan jó meleg. És csináltam egy rakás szendvicset is. Az édességről viszont elfeledkeztem - mondtam, és néztem ahogy Delena - a leves láttán - az anyja kezébe nyomja a kórházi kanalat.

Elena Gilbert Salvatore

Vicki távozott, én pedig Damon kérdésére csak bólintottam mosolyogva. - Igen, persze - nyújtottam felé óvatosan David-et, majd átöleltem Delenát. - Anyunak már nagyon hiányoztál - mosolyogtam rá. - De nemsokára megint otthon lesz veletek - simogattam az arcát.
- Azért majd Kate-nek is add oda egy kicsit az unokaöccét - mosolyogtam a szerelmemre.


Victoria de Bellefleur

- El fogok menni, ne aggódjatok - mosolyogtam feltáltva, majd még a két másik lány felé is küldtem egy mosolyt. - Vigyázzatok magatokra. Sziasztok! - köszöntem el, majd még egy pillantást vetettem a kisbabára, és úgy sétáltam ki.

(Kávézó)


Damon Salvatore

- Hát jó, menj ha akarsz - mondtam Vicnek. - Köszönjük, hogy eljöttél... és azért ugye majd még gyakran benézel hozzánk? Nemsokára szerintem már otthon is leszünk majd, és gyere el, nézd meg Davidet már hazaköltözve is - mosolyogtam, aztán kinyújtottam a karomat.
- Elkérhetem a fiamat? - mosolyogtam.


Elena Gilbert Salvatore

Megsimogattam Delena arcát, ő pedig szélesebben mosolygott. Ez szerencsére simán ment, nem lesz itt semmi probléma. - És rá nagyon kell majd vigyáznod, amíg nagyra nem nő - pusziltam a hajába, majd mosolyogva bólintottottam Damon kérdésére.
- Anyu megelőzte a sírást, már azelőtt kivette a kiságyból, mielőtt sírni kezdett volna, és Delenához hasonlóan ő is tudta, mi a dolga - kuncogtam, majd Vicki felé fordultam, aki bejelentette a távozási szándékát. - Óh, hát... menj nyugodtan, ha gondolod. És azt hiszem, boszorkánytól csak jót kaphatunk, szóval majd várunk - mosolyogtam rá.

Victoria de Bellefleur

Mosolyogva figyeltem őket, és egy pillanatra bánni kezdtem, hogy nekem soha nem lehet ilyen élményben részem, mint Elenának és Damonnek... soha nem lehet majd igazi, vérszerinti kisbabám, de... így minden könnyebb. Nem szeretek kötött lenni.
- Milyen szépek vagytok így együtt - tettem szóvá, mikor Damon is leült melléjük, és gügyögni kezdett a kisfiának. Ezen kuncognom kellett. - Nagyon ügyes voltál, Elena. De ha nem bánjátok, én most megyek is. Csak látni akartam, hogy minden rendben van-e veletek. És néhány nap múlva szeretnék egy kis ajándékot is vinni Davidnek, ha már otthon lesztek. Olyat, amit csak boszorkánytól kaphat, de azt alapos összekészítés után lehet átadni - mosolyogtam.

Damon Salvatore

Néma csend támadt ahogy Delena az anyja ölébe került, és kissé ijedten figyelte, hová tűnt Elena hasa. Aztán David is oda lett téve Elena karjába.... az ujjaimat összeszorítva drukkoltam, vajon mi következik most... és megkönnyebbülten felsóhajtottam, mikor láttam Delena milyen gyengéden közelít David felé.
- Ő a te kisöcséd, te pedig a szép, és okos nővére vagy édesem - ültem le a kórházi ágy mellé, megsimogatva Delena haját, aztán adtam egy csókot Elenának, és megfogtam David apró kezét.
- Hogy vagy? - kérdeztem Elenát, aztán gügyögni kezdtem. - És te kisfiam... jól aludtál? Anyu adott már enni? Szerintem igen, mert csend van a szobában... apu gyönyörű kisfia... - motyogtam, Delena pedig felemelte a magunkkal hozott plüsst, és David felé nyújtotta.

Elena Gilbert Salvatore

- Valamiben emberinek is maradnom kell - kacsintottam Rose-ra, de a következő pillanatban kinyílt az ajtó, és hirtelen eléggé sokan lettünk a szobában, de egyáltalán nem zavart, és széles mosoly telepedett az arcomra, főleg mikor megláttam Delenát sétálni felém. - Sziasztok! És szia, kicsim - nyújtottam felé a két kezemet és az ölembe emeltem. - Anyu most nagyon örül, hogy olyan könnyű vagy - pusziltam meg az arcát, de őt szemmel láthatóan rögtön más foglalkoztatta, hiszen ahogy lejjebb nézett, látta hogy a nagy has eltűnt.
Odatette a tenyerét a hasamra, és ijedten pislogott felém, hiszen már megszokta a mozgást, amit odabentről érzett az utóbbi időben, most viszont már nem volt ott semmi.
Rose ekkor felém nyújtotta David-et, én pedig mosolyogva hajoltam Delena füléhez és az ölembe húztam. - Nézd csak, kicsim... ő már nem ott van... - vettem David-et vissza a karjaimba, de azért fogtam még Delena egyik kezét, ő pedig meglepődötten pislogott, hogy ki lehet az, akivel itt piszkálni akarjuk, de aztán még egyszer a hasamra nézett, és vissza Davidre, majd egy pirulós mosoly jelent meg az arcán, és végighúzta David orrán és száján az ujját, de látszott rajta, hogy nagyon finoman csinálja. - Ő a testvéred - mosolyogtam.

Előzmények - 03.

JennaSommers

- Nem is szeretném elfelejteni - feleltem. Nem, azt már nem, nem akarok ismét tudatlanul élni. - Jobb az nekem, ha tudom, mivel kell vigyáznom.


Elena Gilbert Salvatore

- Igen, tudom. Egykor én is éreztem ezt... és ha nem tudnám, milyen következményei lehetnek, akkor mondanám, hogy... ha szeretnéd, elfelejtheted a dolgot... az egészet - néztem rá. - De... Klausszal egy városban nem lenne szerencsés bármiféle "felejtést" intézni nálad, mert... pikk-pakk eszedbe juttatna mindent.

JennaSommers

- Remélem igazad van - sóhajtottam gondterhelten. Talán igaz, de mi van, ha nem, vagy egyszerűen vértasakként akar majd használni. - Miért ilyen őrjítő tudni erről az egész dologról?

Elena Gilbert Salvatore

- Azt hiszem, hogy nem kell tőle félned. Azért szórakozott veled, hogy közelebb kerüljön hozzánk. Rosszkor voltál rossz helyen... és én kevertelek bele, mert neki én kellek... - sóhajtottam szomorkásan. - Az igézés ellen nem tudunk mit tenni. Főleg ha egy olyan erős vámpír igéz meg, mint amilyen ő lehet.

JennaSommers

- Én félek tőle, Elena - feleltem. - Nem akarom, hogy kiszedje belőlem a titkaimat, hogy dróton rángasson, és rossz dolgokra kényszerítsen, vagy valami mást tegyen - gondoltam a vérszívásra megborzongva. Vajon milyen érzés lehet? Olyan, mint mikor a lelkét is kiszívják az embernek, vagy alig érezhető?

Elena Gilbert Salvatore

- Igazából Klaus az, akiről fogalmam sincs, hogy mi vagy ki lehet - sóhajtottam. - Nagyon erős, az biztos. Ismerte Olivert, úgyhogy valószínűsítem, hogy túl van az 1000-ren. De... addig nem fogunk róla többet megtudni, amíg ő nem akarja, hogy tudjuk...

JennaSommers

- Aha, hát ez érdekes - bólintottam. - És ez a Klaus mitől másabb, mint a többiek? - kérdeztem.

Elena Gilbert Salvatore

- Hát... ezt talán egy igazi vámpírtól vagy vérfarkastól kellene kérdezned, mert nagyon hülyének érzem magamat a témában... - sóhajtottam, de aztán gondolkodni kezdtem, miközben átvettem David-et, hiszen már úgy aludt, mint a tej.
- A vámpírok... nem égnek el a napon, ha... egy boszorkány készít nekik valamiféle ékszert. Damon a gyűrűje miatt nem ég el a napon. Stefan szintén. De valakinek nyaklánca, vagy karkötője van. A lényeg, hogy boszorkány bűvölje meg. És... az ezüsttel én még nem próbálkoztam vérfarkasok ellen, de azt hiszem, haszontalan ellenük. A sisakvirágfűvel vagy a szívük kitépésével... szóval ezek a módszerek vannak a vérfarkasok ellen. De a salemiekről semmit nem tudok. Bonnie nem mesélt róluk - ráztam a fejemet.

JennaSommers

- Azt, hogy mi igaz a legendákból... a vámpírok miért nem égnek el a napon, használ-e az ezüst a vérfarkasok ellen, tényleg boszorkányok voltak-e a salemiek - feleltem. Ezek igazán érdekeltek, mert a misztikus lények közkedvelt szereplői a mai regényeknek. És persze ott van, hogy egy vámpír "fogságába" kerültem.


Elena Gilbert Salvatore

Kicsit kiegyenesedtem, és meglepetten pislogtam rá. - Természetfelettiről? Én... mit szeretnél tudni róla? - kérdeztem meg végül. Azt hiszem, ezt sokáig amúgy se húzhatánk, hát akkor essünk túl rajta. - Mystic Fallsban elég sok a természetfeletti - motyogtam. - De ezt már Damon is elmondta, szóval... én nem tudom, mit mondhatnék még.

JennaSommers

- Ne beszéljünk Johnról, csak elrontja ezt a szép pillanatot - mosolyodtam el. John Gilbert nem épp az a hangulatteremtő egyén. - Mesélsz még nekem a természetfelettiről?

Elena Gilbert Salvatore

- Visszagondolva a dologra... nem is értem, hogy bírtátok elviselni egymást - kuncogtam még mindig. - Az egyetlen jó, amiért nincs itt, hogy a te problémáidat nem tetézi. De ami azt illeti... - sóhajtottam. - Azt hiszem, az igazi anyám is jönne neki egy pár pofonnal - sóhajtottam mosolyogva.

JennaSommers

- A szüleid, mármint akik felneveltek, nem akarták, hogy tudd, kid is neked John, és ezért lakatot tettem a számra - feleltem. Rengetegszer a szemébe akartam mondani, hogy nem jó apa, pedig ott van neki a lehetőség... minden egyes alkalommal, amikor a lányomra célzott, de mindig sikerült valahogy visszafognom magam. - Hidd el, nem volt valami könnyű.

Elena Gilbert Salvatore

- Engem meglep, hogy... hirtelen felindultságból sosem mondtad neki, hogy a sok marhaság helyett figyelhetne inkább a gyerekére is - mosolyogtam, visszaemlékezve, hogy általában milyen feszült volt a viszony John és Jenna között. - Bár... néha örülnék, ha itt lenne, és el tudnám mondani neki, hogy mit is érzek... mint apának a lánya.

JennaSommers

- John rémes - forgattam meg a szemeimet. - Nem is csodálom, hogy most egyedül van. Megérdemli - feleltem. Emlékszem, hogy mikor először találkoztunk, volt olyan kedves gúnyt űzni a zűrös dolgaimból.


Elena Gilbert Salvatore

- Ez jár azoknak az apáknak, akik nem figyelnek a gyerekükre - vontam vállat mosolyogva. - Szerencsére Davidre nem ilyen jövő vár. Őt szeretni fogja az apukája, és nem 2 havonta egyszer meglátogatni... ahogy John tette. Bár a szerencse az, hogy nem tudtam, hogy ő az igazi apám. Akkor... bizonyára jobban utáltam volna a látogatásait - kuncogtam.

JennaSommers

- Így van ez az elején - mondtam. - Emlékszem, amikor te kicsi voltál, és először tarthattalak a karjaimban. John majd megőrült a féltékenységtől, hogy engem sokkal jobban kedveltél - mosolyogtam.

Elena Gilbert Salvatore

- Jaaajj... nem azért hívtunk, hogy bármit is hozz - csóváltam a fejemet kuncogva, miközben láttam, hogy David Jenna karjaimban megint visszaalszik, miután eleget "hallott a beszélgetésből". . Úgy tűnik, a fiatal úrnak egyelőre nem vagyunk eléggé érdekesek, míg nincs szó tiszta pelenkáról, vagy kajáról - mosolyogtam.

JennaSommers

- Köszi, de most nem vagyok szomjas - feleltem. És igen, röstelltem, hogy én nem hoztam neki semmit, amit hozzá is kellett tennem a beszédemhez. - Sajnálom, hogy nem hoztam semmit, de siettem, ahogy csak tudtam.

Elena Gilbert Salvatore

- Átadom, de nem tartom valószínűnek, hogy elkerülitek egymást. Damon szerintem korán jönni fog - mosolyogtam, aztán megráztam a fejemet. - Nem, köszönöm. Van itt minden, Damon hozott be kaját otthonról, meg van üdítő is a büféből. Tényleg... meg sem kínáltalak... te kérsz valamit inni? - böktem az ásványvizek felé.

JennaSommers

- Ebben biztos vagyok - bólintottam. - Add át üdvözletemet Damonnek, ha nem találkoznék ma vele - mondtam. - Kérsz valamit a kórházi büféből, vagy esetleg az újságostól? Ha szeretnéd, hozok neked bármit - ajánlottam fel.

Elena Gilbert Salvatore

- És David, ha már fel tudja fogni az eseményeket úgy, mint Delena, és érteni fog máshoz is azon kívül, hogy összenyálaz mindent, akkor ő is ki fogja fejezni a szeretét - mosolyogtam, aztán bólintottam. - Igen, de ma megint bejönnek majd. Delena tegnap hamar álmos lett, és muszáj volt hazavinni, mielőtt itt aludt volna el.

JennaSommers

- Tudom... még nem futottam ki az időből, és most rögtön egy unoka-unokahúg, meg egy unoka-unokaöcs szakadt a nyakamba, akiket babusgathatok - nevettem fel. Hát igen, velük is rengeteget kell foglalkoznia az embernek, mert túl tündériek ahhoz, hogy csak úgy elhaladjunk mellettük, egy szó nélkül. - Damon? - érdeklődtem. - Otthon van Delenával?

Elena Gilbert Salvatore

- Ne, ne gondolj ilyesmikre - kezdtem el hevesebben rázni a fejemet. - Ami történt, igazából már megtörtént, nem lehet rajta változtatni. De... ne emészd magad a múlt miatt. A jövőd még előtted áll. Azt kell kiélned - próbáltam meg elmosolyodni.

JennaSommers

- Igen, ő is ezt mondta - bólintottam. - Nem akarom megbántani, de... szeretném tudni, hogy tényleg a lányom-e, vagy valami más történt az enyémmel... mondjuk... mondjuk... - nem, ebbe bele sem mertem gondolni. Meghalt pár kisbaba, és amiatt volt az a rengeteg perpatvar... és Chelsea apjából kinézem, hogy jó pénzért elcseréljen pár gyereket.


Elena Gilbert Salvatore

- Hát ez érdekesen hangzik... bár nagyon furcsa is lesz, ha odaállsz elé és azt mondod neki, hogy menjen veled vérvételre, vagy mire... nem tudom, hogy mi szokás ilyenkor - ráztam a fejemet. - De persze inkább élj igazságban, mint hazugságban.


JennaSommers
- Értem - mondtam. Aha, most már minden világos. Talán mégsem más kellett neki, csupán nem mert belemenni egy ilyen kapcsolatba. Persze ezt Alexnek nem mondhattam el. - És Alex adott egy remek tippet Chelsea-vel kapcsolatban. Annak idején a kórházban elég nagy kavarodás volt, és nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ő-e a lányom... szóval egy DNS-vizsgálatot akarok csináltatni. Csak azt nem tudom, ő hogyan megy majd bele.

Elena Gilbert Salvatore

- Őt nem ismerem - ráztam meg a fejemre, amikor viszont megemlítette Rose-t, felkaptam a fejemet. - Rose... ő Delena keresztanyukája - mosolyodtam el ismét. - Nagyon jó lány, bár... eléggé vámpír... - tettem hozzá ezt is, és reméltem, hogy nem fogadja rosszul.

JennaSommers

- A neve Alexander Wilmer, és nincs itt olyan régen, meg nem is szándékozik maradni - magyaráztam. Megfogadtam magamban, hogy rákérdezek erre a Rose-re, hátha ismeri őt Elena. - Beszélgettünk erről arról... ismersz egy Rose nevű lányt? - kérdeztem.

Elena Gilbert Salvatore

- Szóval nem találkoztál vele azóta? - könnyebbültem meg kicsit. Legalább Jennával nincs semmi gond azóta... talán Klaus békén hagyja. - Tényleg? És kit találtál? - mosolyogtam. - Ismerős? Vagy új a városban?


JennaSommers

- Igen... azóta nem találkoztam vele - feleltem egy kissé zavartan. - De szereztem egy új barátot - vigyorodtam el, Alexre gondolva.

Elena Gilbert Salvatore

- Ő ember - adtam még a választ a kérdésre, mosolyogva figyelve, ahogy David-et a karjaiban tartja. - Semmi jele annak, hogy vámpír vagy más lény lenne. David emberi lény, mindannyiunk nagy szerencséjére. Azt hiszem, egy hasonmás gyerekét eléggé nagy... népszerűség fogadná, ha több lenne, mint ember - sóhajtottam. - És veled minden rendben? Klaus óta...?

JennaSommers

Átvettem Davidet, aki a karjaimban tartva még tüneményesebbnek tűnt a gyönyörű, kék szemével. Ha felnőtt lesz, nagyon sok nőt képes lesz majd elcsábítani. Csak az a gondolat nem hagyott nyugodni, hogy akkor most mi is ő.
- És ő... micsoda? - kérdeztem lehalkítva a hangomat. Furcsa kérdés, ami több kifejtést igényelt. - Normális ember, vagy valamivel több?

Elena Gilbert Salvatore

Lenéztem Davidre, mikor Jenna elhallgatott, és a kicsi éppen akkor kezdett álmosan ásítozni, majd amint kinyitódtak a szemei, a kék kis szemeivel Jenna "árnyékát" nézte. - Odamész Jenna nénihez? Biztos él-hal azért, hogy a karjába vegyen - mosolyogtam folyamatosan, majd óvatosan Jenna felé nyújtottam David-et.

JennaSommers

- Igen - mosolyodtam el én is a boldog mosolya láttán. Ő meg David ketten olyanok voltak, mint valami angyalok. - És amint elolvastam, máris indultam be hozzád. Nagyon szép kisbaba - mondtam, és az a mosoly letörölhetetlen maradt.

Elena Gilbert Salvatore

Valami furcsa apró zaj ébresztett... egy pillanatra megijedtem, mert féltem, valaki olyan jött be, akinek semmi keresnivalója itt, de mikor megláttam a nagynénémet, elmosolyodtam...
- Szia - köszöntem neki kedvesen, még álmosan pislogva, majd ásítottam egyet. - Megkaptad az üzenetet? - kérdeztem halkan, hogy David-et ne ébresszem fel, de a mosolyt nem tudtam letörölni az arcomról.

JennaSommers

/Gilbert-ház/
Csak a kórházba érve jutott eszembe, hogy semmit nem hoztam Elenának. Talán majd legközelebb, mert ha így hirtelen vennék valamit a kórházi büfében, az elég nagy taplóság lenne részemről. A virág meg ugye kilőve, mert azt általában nem lehet bevinni a kórterembe. A nővérek kedvesen útbaigazítottak, és még azt is felajánlották, hogy elkísérnek a kórteremig, amit én kedvesen elutasítottam.
Mikor beléptem, Elena aludt, karjában a kis Daviddel. Gyönyörűek voltak ők ketten, de nem igazán akartam felébreszteni, ezért csak leültem, és vártam.

Elena Gilbert Salvatore

Az egyedüllétet talán csak David tudta boldoggá tenni számomra. Még akkor is, ha az idő 2/3-át egyszerűen végigaludta a karjaimban, mégsem tudtam elszakadni a gyönyörű arcától, és magától tőle, hiszen... szinte mindenben olyan volt, mint az apja. A hajával és a legtöbb arcvonásával... - Ha mosolyogni is kezdesz majd, azt hiszem, anyunak nagyon nagy tréningre lesz szüksége, hogy ne hatódjon meg rögtön, és engedjen minden akaratodnak... - kuncogtam halkan, és egy puszit nyomtam a homlokára.

Pár óra eltelt. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy már sötétedik. Gyorsan telik az idő, ha találunk valamit, amivel érdemes elfoglalni magunkat. És a fiam bámulása éppen ezek közé tartozott. Persze közben néha felébredt, kikövetelni magának a tiszta pelenkát, és a vacsorát, de mindezek után békésen aludt tovább.
- Aludj szépen, kicsim - simogattam meg az arcát, mikor visszatettem őt a kiságyába, majd én is visszafeküdtem viszonylag még gyorsan is. Ami furcsa volt ahhoz képest, hogy reggel még a mozgás is fájt...
Majd belefeledkezve David nézésébe... engem is elnyomott az álom.

Damon Salvatore

- Kérd ki magadnak hercegnőm.... hiszen te jó kislány vagy, ugye? - pusziltam meg Delenát, és nagyon nehezen tudtam elszakadni Elena és David látványától.
- Tényleg mennünk kell - sóhajtottam aztán. - Holnap sietek, ahogy lehet... legyetek jók - adtam még egy csókot Elenának. - Nagyon-nagyon szeretlek titeket - súgtam boldogan.
- Gyere Kate, menjünk - mondtam aztán, mikor ők is elbúcsúztak egymástól, és - az ajtóból még hosszasan integetve - elhagytuk a kórházat.

(Damon és Elena háza)

Elena Gilbert Salvatore

Átadta nekem David-et, én pedig mosolyogva simogattam meg a kisfiam arcát, ő pedig teljes átéléssel aludt tovább, észre sem vette, hogy időközben megint helyet változtatott.
- De azért siessetek holnap is - szólaltam meg rögtön, miután Delena adott egy puszit az arcomra, és az ő arcát is végigcirógattam. - És légy jó, kicsim. Ne bosszantsd fel nagyon aput és Kate nénit. És Fredet sem - nevettem.

Damon Salvatore

- Tessék, akkor most már vedd át - adtam át Elena kezébe nagyon óvatosan. é- És akkor mi most megyünk - álltam fel, és megcsókoltam őt, aztán felemeltem Delenát. - Adj puszit anyunak és Davidnek hercegnőm - mondtam, és ő szégyellős vigyorral oda is cuppantott egy-egyet.
- Gyere Kate... vagy keresztanyu, ha már itt tartunk - nevettem. - Hagyjuk pihenni a lányokat. Félő, hogy az orvos nemsokára úgyis kiszórna minket innen - mondtam.

Elena Gilbert Salvatore

- Nem, az igézés nem szükséges - ráztam meg a fejemet, majd mosolyogva húzódtam vissza a párnára, és úgy hallgattam Damont, aki szinte pár szavával mély álomba ringatta David-et, és ha valamikor, hát most biztosak lehettünk abban, hogy a legszebb álmokat látja maga előtt...
- David is nagyon szereti aput. És én is nagyon szeretem őket, és aput - mosolyogtam rá.

Damon Salvatore

- Nekem is rossz, hogy nem vagytok még otthon... de csak néhány nap az egész. Ha akarod, meg is igézek egy orvost, hogy gyorsabban hazaengedjen. De persze az a fontos, hogy ti rendben legyetek mindketten - néztem le a fiam arcára. - Hazajössz majd kicsi fiam... meglátod, milyen szép a házunk. Van egy szép szobátok Delenával... én csináltam nektek! - mondtam büszkén. - Majd kimegyünk a kertbe napozni... ha kicsit nagyobb leszel, fürödhetsz is a medenécben a nővéreddel együtt. És ott van Fred cica is... - motyogtam, előrevetítve a jövőt. - Meglátod, mennyire fogjuk mi mind szeretni egymást... és én mindent megteszek, hogy nektek jó legyen. Szeretlek kicsi fiam... - pusziltam meg az immár ismét alvó gyerek homlokát.

Elena Gilbert Salvatore

- Nem, nem hiszem - ráztam a fejemet mosolyogva, majd amint leült mellénk, rögtön a kezébe adtam az immáron jóllakott gyereket. - Furcsa lesz megint mindent elölről kezdeni - sóhajtottam egy kicsit. - De szerencsére most nem teljes a szokatlanság, és nem teljesen új az egész, mint Delenánál - ültem fel kicsit jobban, és a szerelmem vállára hajtottam a fejemet. - Annyira hiányzol te is... hogy nem vagy itt velem, és nem ölelsz át éjszakánként... - motyogtam halkan.

Damon Salvatore

- Hát persze szerelmem - mondtam. - Tényleg azt hitted, hogy egy napot eltöltenék nélküled, és a fiam nélkül? - kérdeztem, aztán odaültem az ágyra, és leültettem Delenát magam mellé.
- Ideadod még kicsit Davidet? - kérdeztem. - Rossz lesz holnapig nélküle...

Elena Gilbert Salvatore

- A Salvatore-oknak általában az ízlése is jó - vigyorodtam el, mikor célzást tett, majd bánatosan néztem rájuk, főleg mikor a közös alvást említették. - Hát már tudom, miért büntetés ez az egész. Biztos rossz kislány voltam és most meg kell büntetni - kuncogtam fel aztán. - De holnap is bejöttök majd, ugye?

Damon Salvatore

- Mi Salvatore-k szeretünk enni - mondtam jókedvűen. - És hagy egyen, attól nő majd szép nagyra. És jó az ízlése... ezeket az idomokat látva - kacsintottam, majd Kate-re néztem.
- Talán lassan mennünk kellene - simogattam Delena hátát. - Vacsora jön, aztán fürdés.... akarsz ma apuval aludni kicsim? - kérdeztem tőle.

Elena Gilbert Salvatore

- Igaz, igaz. De azért a megjegyzéseid még mindig elsőrangúak - kuncogtam, majd letettem az üveget az éjjeli szekrényre, bár furcsa utóíz maradt a számban. - Ez milyen víz volt? - fintorodtam el egy pillanatra, majd átvettem David-et. - Éhes? Gyorsan megéhezett a fiatal úr. Olyan, mint az apja - ugrattam egy kicsit Damont, miközben Kate-re is rákacsintottam, de mindezek után rögtön hagytam is, hogy David teletömje a hasát.
- Álmos? Hát akkor... talán nem lenne jó, ha itt aludna el - sóhajtottam kicsit szomorkásan. - Nagyon utálok már itt lenni - sóhajtottam ismét.

Előzmények - 04.

Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 18:15
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Pedig csak alig három napja - pusziltam meg az orra hegyét kedvesen. - Csinálok neked valami finom levest... és sajtos-zöldséges tésztát. Az megfelel? Kár, hogy Davidnek még tudok főzni. Neki egyelőre be kell érnie ezekkel - simogattam meg Elena mellét pimaszul.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 18:13
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Nem baj - ráztam a fejemet, majd átöleltem a karját, amivel átölelt és rögtön mosolyogtam is. - Nem is tudom... szeretnék valami finom levest, és az legalább Delenának is jó lesz, hiszen tudod, hogy ő is szeret levest enni. És valami tésztát - bújtam szorosabban hozzá. - Hűha, olyan mintha 100 éve annak, hogy átöleltél így - mosolyogtam.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 18:08
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Rendben, de félő hogy ha belép egy orvos, felháborodik, és kivág a szobából - sóhajtottam, aztán odadőltem mellé, és megöleltem. - De jó lesz, ha már holnap hazajöttök - mosolyogtam a mennyezetre. - Mit szeretnél, mit főzzek neked? Ha már tudod, hogy kb mikor engednek, hívj, és jövök is. Beszereltem a másik gyerekülést, tudod, azt a fekvőt.... Davidnek egyelőre még az fog kelleni - magyaráztam.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 18:03
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

Elfeküdtem az ágyban és úgy hallgattam őt, közben pedig magamra húztam a takarót. - Nem, semmi extrát nem kell csinálnod addig - ráztam a fejemet, majd elmosolyodtam. - De most feküdj ide mellém és ölelj át... olyan régen volt már, hogy mi ketten egy ágyban, összebújva... - néztem rá kérlelően.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 18:01
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Mit csináljak, Delenának bejön - vontam vállat. - Úgy tömi magába, hogy öröm nézni is. Igaz, elég narancssárgában úszik minden, dehát... a lényeg a jó étvágya - mondtam. - Igen, holnap már otthon lesztek. Kell valami különlegeset csinálnom? Kaját majd főzök, Kate biztosan besegít... David kiságya már elő van készítve... van még valami, amit meg kell tennem holnapig?
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:57
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Igen, dögös szerelmem. És a helyedben én nem mutogatnám a kockás hasamat, mert vannak következményei annak, hogy kaptam a véredből - kacsintottam rá, majd felhúztam a lábaimat, hogy oda tudjon ülni mellém. - Répapüré? Fuj... ha valamit én soha nem kóstolnék meg a gyerek kedvéért, na az a répapüré - fintorodtam el mókásan, miközben tovább tömtem magamba a pizzát. - De jó lesz holnap... ilyenkor már otthon lehetek veletek... - sóhajtottam mosolyogva.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:53
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Dögös szerelmed? - kérdeztem vigyorogva, aztán felemeltem a pólómat, hogy lássa a hasam kockáit. - Remélem ez a látvány is elég dögös neked - kacsintottam, aztán leültem mellé. - Nem kérek pizzát. Kate egy seregnek elég rántottát csinált reggeli gyanánt - magyaráztam. - Delena meg rákapott a répapürére. Azt hiszem, a borsót már unhatta - nevettem fel.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:51
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Mit meg nem adnék, hogy tudjam, mi jár a fejedben... - sóhajtottam, miközben visszafeküdtem az ágyba és míg ő David-et a helyére tette, engedelmesen enni kezdtem a pizzát.
- Mi mást kérhetnék még? Van egy szerető családom, két elbűvölő gyerekem, egy dögös szerelmem, és... egy egész doboznyi pizzám. Mit akarhatnék még? - kuncogtam. - Te kérsz belőle? Egyél te is - néztem rá szépen.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:48
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Ne aggódj már - mosolyogtam. - Nem keverem én magam veszélybe. Csak olyan lesz... mint egy jókívánság. Kb úgy, ahogy ő kívánta neked - kacsintottam.
- Most viszont - tettem a kiságyba Davidet - egyél. Rád fog férni... Davidnek is kell a kaja, és ez akkor lesz, ha te is kajálsz. Tessék, vesd magad a pizzára. Vagy kérsz valami mást?
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:42
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Tudja... mindent tud rólunk... - motyogtam halkan, majd láttam, hogy letette David-et és kivette a kezemből az üveget. - Nem... nem engedem, hogy veszélybe sodort magad. Ő... csak meg akar ijeszteni, vagy nem is tudom. Vagy csak ezzel fejezi ki azt, hogy figyel minket és mindent tud rólunk... nem akarom, hogy visszaüzenj neki akármivel - ráztam a fejemet. - Hiszen annyira féltelek...
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:39
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Ruha? - kérdeztem mosolyogva, amíg meg nem láttam a vámpír figurát, amitől kissé lehervadt a mosolyom. A vérrel töltött cumis üveg láttán pedig a hideg is kirázott. - Azt hiszem... tudom ki küldte - mondtam éledő dühvel.
Letettem Davidet, aztán felkaptam az üveget.
- Ezt elviszem. Tudok jó módszert, hogy visszajuttassam Klausnak - mondtam. - Én is tudok neki küldeni valami... különleges itókát - dünnyögtem.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:34
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Nem jött be, csak... beküldette egy nővérrel - sétáltam oda a zsákhoz, és nagyot sóhajtottam. Semmi kedvem nem volt David jelenlétében felmutatni ezeket. Végül mégis kivettem a kis rugdalózót és a cumisüveget a csomagból és Damon felé fordultam vele. - Kettőt... kettőt találhatsz, hogy ki küldte...
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:33
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Ajándékot? - kaptam fel a fejem. - Ki látogatott meg? - kérdeztem kíváncsian. - Kitől kaptál és mit, fiam? - kérdeztem mosolyogva, és figyeltem mi kerül elő a kis zsákból.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:28
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Hát máris látni, hogy más, mint Delena, nem? Delena soha nem sírt olyasmi miatt, hogy adjuk át őt a másiknak. Azt hiszem, David érzékenyebb baba - simogattam az arcát, majd átadtam Damonnek, és mosolyogva figyeltem, hogy ezúttal már nyugodtan megmarad nála, és lehunyja a szemeit.
- És... azt el is felejtettem mondani, hogy... kaptunk ajándékot is... - néztem a csomagra, amit a szekrényre raktam... szerencsére a zsákban, amiben érkezett.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:21
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Nem csókoltalak meg? - kérdeztem a homlokomat ráncolva. - Ne haragudj... - dörmögtem. - Azt hiszem ma kissé szórakozott vagyok - hajoltam oda, és finom csókot adtam neki. - Apunak most hirtelen sok, hogy több felé is figyelnie kell - magyaráztam a beálló békés csöndben. - Fiam... te érzéseim szerint sportot fogsz csinálni abból, hogy szegény apu idegeit fogod szaggatni - mondtam, aztán bepróbálkoztam, hogy most hátha ellesz nálam is, és némi mocorgás után csönd is maradt. David lehunyta a szemét, de nem aludt. Néha felnézett, mocorgott, inkább úgy festett, mint aki sziesztázik egyet.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:16
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

Megtörölgettem a gyerek arcát, mikor végre csend lett. - Hát... 5 perc bénázás után erre is rájöttünk - mosolyodtam el, de aztán Damon utolsó mondatára felháborodottan felkaptam a fejemet. - Most én leszek a felelős, ha mindkét gyerek makacs? - tettettem sértődöttséget, aztán odahajoltam az arcához. - Nem adnál végre anyunak egy csókot? Már egy órája arra vár - kuncogtam.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:13
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Nem, semmi ilyesmi nincs - mondtam, de alig két perc elteltével, ahogy Elena átvette Davidet, beállt a csend. - Nálad akart lenni - állapítottam meg. - Totál mérges volt, mert nálad akart lenni - mondtam. - A makacsságot ő is tőled örökölte - vigyorogtam.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 17:11
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

Felállt mellőlem és fel-alá kezdett sétálni, miközben már egyre hangosabb lett a sírás. - Ha beteg lenne, azt a reggeli vizsgálatnál észrevették volna... - álltam fel én is. Most valahogy megértettem azt, hogy miért vagyunk tanácstalanok... Delenánál, mikor megszületett, vagy az alvást, vagy a tiszta pelenkát, vagy a kaját akarta, ha sírni kezdett. Most viszont... ez a sírás már teljesen más lett. És Damon szerint éhes sem volt.
Átvettem tőle, és a haját simogatva néztem David arcát, próbálva valamit keresni, ami választ adna, vagy akármit, de én sem hagytam fel a ringatással. - Nem... nem hoztunk be neki valami játékot? Csörgőt, vagy valamit, amivel leköthetné magát? - ringattam tovább. - A táskában azt hiszem, van valami ilyesmi.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:59
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Ja, még jelenleg nem bömböl eléggé - mormogtam halkan, de aztán - mivel az ordítás nem nagyon akart abbamaradni - megpróbálkoztam a dologgal.
Néhány pillanatig dermedt csend volt, aztán kis szünet után újra felharsant a sziréna.
- Ez nem jött be - álltam fel, és fel-alá lépkedve próbáltam csitítani a gyereket. - Jöjjön már valaki, és mondja meg hogy mit csináljak... - idegeskedtem. - Beteg? Valami baja lehet? Nem mondott az orvos semmit? - kérdezgettem Elenát, amikor is a sírás már nem is nyűgös, hanem egész egyszerűen dühössé változott.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:54
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Na tessék... aki majdnem kétszáz év alatt szinte minden nap talált biológiát az életében, nem tud majd felvilágosítani egy kislányt... na jó, anyu bevállalja - mosolyogtam, de a következő pillanatban David sírni kezdett Damon karjaiban, Damon pedig tanácstalanul nézett rám.
Odacsúsztam melléjük és a kicsire néztem, de ő mindenfajta ringatás ellenére csak sírdogált tovább. Erősen törtem a fejemet, hogy mi nyugtathatná meg, és Delena időszakár gondoltam, mikor még ilyen kicsi volt... - Mi lenne, ha... ha eldúdolnád neki azt, amit Delenának is? A te gyerekkorodból - próbáltam Damonre mosolyogni, és ezúttal teljesen rábíztam a dolgot.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:49
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Ne a gyerek előtt! - vigyorogtam. - Viszont már most leszögezem, ha Delena majd felfedezi hogy David néhány helyen másabb, mint ő, te jössz a magyarázattal. Szerintem én a kelleténél jobban belebonyolódnék - vontam vállat, és leültem, Daviddel a kezemben.
- Na most meg mi a baj? - kérdeztem riadtan, mikor a másodperc tört része alatt ordító szirénázásba fogott. - David... na fiam... nyugi... - ringattam. - Pedig nem hallom hogy éhes lenne - néztem Elenára tanácstalanul.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:46
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- De valóra vált az, amiben nem is reménykedtél - mosolyogtam a szerelmemre, majd amint tisztába kezdte tenni David-et, már-már elbűvölve néztem, hogy most mennyire megszokottan csinálja.
- Anyu már látott elég sokszor ilyesmit, miért kellene elfordulnia? - kuncogtam, majd visszaültem az ágyba. - Bár... egész pontosan ilyet még nem látott, csak nagyobb kiszerelésben - suttogtam az utolsó mondatot, a szerelmemre kacsintva.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:42
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Nagyon boldog vagyok.... - suttogtam. - Sosem hittem volna, hogy nekem valaha gyerekeim lesznek attól, akit ennyire szeretek, ahogy téged - néztem Elenára, miközben David egyre erősebben markolta az ujjamat, és kissé eltorzult az arca. - Szerinted.... épp valami kinyom magából? - kérdeztem nevetve, aztán megéreztem a műveletet kísérő szagokat. - Igen, máris megjött a válasz a kérdésre - mondtam. - Apu akkor most ad neked finom tiszta pelenkát... - fektettem le az ágyra. Fel sem tűnt, hogy amitől annak idején, Delena születése után idegenkedtem, mostanra milyen természetes dologgá vált számomra.
- Anyát legközelebb megkérjük, forduljon el - motyogtam. - Mégsem illik bámulni a fiúk szerszámát, ugye? - vigyorogtam, ahogy visszaöltöztettem Davidet, akin már tiszta pelenka feszült, és egy három pontos dobással a szemetesbe jutattam a koszost.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:37
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

Mosolyogva figyeltem, ahogy a karjaiba emelte Davidet, és boldogan gügyögött felé. Míg legtöbben bolondnak nézték volna, én csupán egy... boldog apának, akinél jobbat talán még sosem láttam.
Felálltam, mikor Damon felém szólt, és odasétáltam melléjük, megcirógatva David arcát. - Szerintem tudja. Ha nem is lát még minket kristálytisztán, de a hangunkat megismeri... a tiédet pedig már odabenn is hallotta - néztem a hasam felé mosolyogva. - Ha valakit, hát téged és engem... bármikor felismerne - simogattam Damon vállát is.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:31
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Ezt én is pontosan így gondoltam - mondtam vidáman, és felemeltem Davidet. - Szia kisfiam... - mondtam neki, ahogy álmosan pislogva nézett rám. - Szép jó reggelt... hogy aludtál? - gügyögtem mint valami szellemi fogyatékos. - Anyu azt mondja, jó voltál... büszke vagyok rád ám... - és elvigyorodtam, mikor David az ujjamra markolt. - Nézd, nézz ide! - fordultam Elena felé. - Szerinted tudja, ki vagyok? - ragyogtam a büszkeségtől.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:26
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Nem. Már sokkal jobban érzem magamat. Mint láthattad, már fel tudok állni és vidáman sétálgatok - kuncogtam halkan, majd felemeltem a fejemet, mikor David ébredezni kezdett.
Elengedtem Damont, és felé fordultam. - Azt hiszem, most jobban örülne az apukájának. Engem túl gyakran látott az elmúlt két napban - moosolyogtam.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:23
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

A karjaimba bújt, és megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Akkor oké. És nem fogom titkolni - ígértem meg mosolyogva, aztán a szemébe néztem. - És már ugye tényleg nem fáj annyira? - kérdeztem tőle, de ekkor David ásított, tüsszentett, és halkan nyűgös nyögdécselésbe fogott.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:19
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Hát... először azt terveztem, hogy jó alaposan megleckéztetlek azért, amiért nem szóltál, és nagyon csúnyán "ellátom a bajodat", de... csak miattam csináltad. És nem lenne fair, ha én ezért akarnálak leckéztetni - bújtam oda a karjai alá mosolyogva, és felhúztam az ágyra a lábaimat. - Szóval nem... nem haragszom. Csak máskor ne titkold el előlem az ilyesmit - adtam a szájára egy puszit.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:16
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

Felkészültem az égiháborúra, de az elmaradt. Helyette a számra tette a kezét, és úgy tűnt, megérti miért is csináltam.
- Egészen biztos, hogy nem haragszol? - kérdeztem. Elena néha kiszámíthatatlan volt. Oké, már nem volt terhes, de hát a szülés miatt is felborulhatnak a hormonok. Nem igazán tetszett volna, ha két perccel később egy reccsenéssel leszakítja a fejemet.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:13
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

Végighallgattam a szavait, de amint már szemmel láthatóan lapítani kezdett, a szájára tettem a tenyeremet, és megcsóváltam a fejemet. - Ne is folytasd. Megértem... csak meglepett, mikor az orvos hirtelen közölte, hogy meggyógyultam. És mérges is voltam rád akkor, de már... már nem vagyok. Elmúlt - mosolyodtam el.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:09
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

Az a minimális kis mosoly is elhervadt a fejemről.
- Szóval rájöttél - motyogtam. - Ha elmondtam volna, úgyis visszautasítod. Vagy a fejemhez vágod. Lehet, hogy szó szerint. Tudtam, hogy szenvedsz... hogy rossz, és fáj neked. Annak idején elfogadtad anyád vérét. Csak segíteni akartam - lapítottam, mint a nyúl.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:05
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Hát... - fordultam vissza felé, de az előbbi dühöm elszállt. Valahogy meg tudtam érteni, miért csinálta. Hiszen láthatta, hogy fáj és nem kellemes érzés a szülésből felépülni... - Elmondhattad volna, hogy... mi van az ásványvízben. Vagyis azt hiszem, abban volt - ültem vissza mellé.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 16:03
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Ugyan - ráztam a fejem. - Majd amíg itt vagyunk összepakolok. Fölösleges megerőltetni magad. Neked most pihenni kell, hogy erőre kapj - mondtam, aztán értetlen és csodálkozó arcot vágtam. - Miről beszélsz? - kérdeztem Elenát.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 15:54
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Igen, holnap. Úgyhogy este majd, miután elmentél, összeszedem a bőröndbe a holmikat. És szerencsére hoztunk be Davidnek ruhákat is, amikben haza lehet vinni - mondtam tovább, aztán magamra erőltettem a legeltekintőbb mosolyt, amit valaha látni lehetett rajtam. - Hmm... nem, semmi extrát nem mondtak. Legalábbis semmi olyat nem, ami neked szokatlan lett volna, nekem viszont egészen meglepő volt, merthogy... egy-két részletbe nem avattál be - álltam fel mellőle.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 14:14
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Már holnap? - ragyogott fel a képem. - Igen... - kérdeztem aztán kissé tétovábban - megvizsgáltak? És....ööö... mit mondtak? - próbáltam úgy tenni, mintha mit sem tudnék semmiről.
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 14:07
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Azért vannak kételyeim arról, hogy olyan jó gyerek lesz, mert csak anyu gyorsaságán múlt, hogy ne törjön el a mécses - simogattam meg én is David arcát, végül nagyot sóhajtottam. - Delena féltékeny? - ültem le mellé. - Szegény... biztos teljesen össze van most zavarodva, hogy most David akkor az ő szempontjából jó-e vagy nem... de remélhetőleg ha már otthon leszünk, látni fogja, hogy nem lesz szó semmi olyasmiről, ami miatt féltékeny lehet - mondtam, aztán mikor a hazaengedésünkről beszélt, a vállára hajtottam a fejemet, és nagyon el kellett gondolkodnom, hogy mi módon adjam tudtára azt, hogy tudom, mit csinált. De aztán az eszembe ötlött egy ötlet. - Elviekben már holnap - emeltem fel a fejemet. - Legalábbis az orvos azt mondta a mai vizsgálatok után - hajoltam oda a szájához, hogy megcsókoljam.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 14:01
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Hát te is olyan jó gyerek leszel, mint Delena? - simogattam a haját, de nem vettem kézbe... nem akartam felébreszteni. De azt eltökéltem magamban, hogy ha magához tér, le nem teszem a kezemből, az fix.
- Mi megvoltunk - néztem fel David mellől, miközben a karját cirógattam. - Delena szerintem kicsit féltékeny... de igyekeztem megnyugtatni - ültem le az ágyra. - Beszéltél már orvossal, mikor jöhettek haza?
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 13:57
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

Hallottam a kórterem ajtajának a nyitódását, és azonnal meg is pillantottam Damont, amint odanéztem.
- Szia! - köszöntem neki én is. Bár nagyon meg kellett erőltetnem magamat ahhoz, hogy ne rögtön a tényekkel kezdjem, ami nemrégiben kiderült, de... ugyebár nem jó ajtóstul rontani a házba.
- Ennek a pizzának isteni illata van - léptem oda mellé és felnyitottam a dobozt. - És a sajt is sok rajta - szimatoltam már mosolyogva. - David nagyon jól viselkedett az éjjel. Ugyan néha sírásra görbült a szája, de időben lett pelenka is cserélve, meg időben lett etetve is, így viszonylag csend volt az éjjel. És veletek minden rendben volt az éjjel? - néztem Damonre.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró
Vámpír - Szívtipró


Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13632
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 13:52
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

(Damon és Elena háza)

Frissen, és vidáman léptem be a kórterembe, és elégedetten láttam, hogy Elena az ablaknál álldogál.
- Szia édesem - siettem oda hozzá, és megcsókoltam, aztán lehajoltam Davidhez. - Neked is szia, kicsi fiam - mosolyogtam, aztán letettem a pultra egy pizzás dobozt. - Gondoltam, talán jól fog majd esni valami normális kaja is - vigyorogtam. - Hogy érzed magad? David rendben van? Jó kisfiú volt éjjel?
_________________
Damon

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseDamon Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 13:27
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

Jenna elment, én pedig a nővér felé néztem, aki már a karjában is tartotta David-et, de előtte még a kezembe nyomott egy csomagot, és kisétált a kórteremből.
Valahogy semmi jó érzés nem töltött el a csomag láttán, hát még mikor... előbukkantak belőle az ajándékok és a vér... amit cumisüvegbe tettek.
Nagyot nyeltem, miközben elolvastam az üzenetet a kártyán. És nagyokat dobogott a szívem... figyel... akárhová is menjek, ő tudja, hol vagyok... tud Davidről... tud mindenről, ami velem kapcsolatos és történik! De... mit akar tőlünk...? Mit akar tőlem?? Miért nem játszik nyílt kártyákkal?? Így csak... maga ellen játszik... mert ilyesmik küldözgetésével... elvárja, hogy segítsek majd neki akármiben...?
Felkaptam a fejemet, mikor bejött az orvos és át kellett menni egy másik terembe. Próbáltam higgadt maradni, mert Klaus ezúttal túl... messzire ment? Igen, talán ez a helyes megfogalmazás... az az üveg vér egyáltalán nem tesz jó benyomást róla...
Viszont azt hittem, a mai napon több rejtély és csodálkozás nem érhet. Ugyanis mikor visszaértünk a kórterembe, ugyan David még nem volt itt, de az orvos valami szokatlanról számolt be, hogy mindenféle seb begyógyult OTT, ahol éppen vizsgálnia kellett az esetleges fertőzések miatt...
- Micsoda? - kérdeztem vissza ledöbbenve, ő viszont csak vállat vont, és mindenféle megjegyzés nélkül kisétált. Gondolkodnom kellett... és csak egy valami jutott eszembe. - Óh, Damon Salvatore... csak egyszer gyere be ebbe a kórterembe! - pattantam ki az ágyból, mintha nem néhány napja szültem volna, és az ablakhoz sétáltam.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
JennaSommers
Ember
Ember


Csatlakozott: 2012.02.25. Szombat 21:27
Hozzászólások: 1188
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 13:18
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Hamarosan újra jövök, bár az már lehet, hogy nálatok lesz - mosolyogtam rá, majd gyorsan adtam egy puszit az arcára, és óvatosan megsimítottam David arcát. - Sziasztok - mondtam végül, majd elindultam kifelé a kórteremből.
/folyt MF. utcái/
_________________
Jenna *.*





https://www.youtube.com/watch?v=HXkH3bxpiUw&context=C4f245acADvjVQa1PpcFMG3QC1ostUXFZmbXFw3BET2aBBmUMwEdY=
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseJennaSommers hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 13:12
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- A Gilbert házban amúgy sincsenek egerek, szóval minden macska eltunyulna egy idő után abban a házban - mosolyogtam, majd felültem, és az ágyában alvó Davidre néztem, aki még mindig békésen aludt. - Olyan, mint egy földre szállt angyal... - motyogtam, de a következő percben be is jött egy nővér, miszerint a mai napon is vár ránk egy-két vizsgálat, de ahhoz a látogatóknak távoznia kell. - Máris? - hervadt le a mosoly az arcomról.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
JennaSommers
Ember
Ember


Csatlakozott: 2012.02.25. Szombat 21:27
Hozzászólások: 1188
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 13:08
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Az jobb is - kuncogtam. - Nem szeretem az egereket, de egy cica biztos eltünteti őket. - A beszélgetés ezen pontja nem volt túl érdekes, de legalább normális dolgokról szólt.
_________________
Jenna *.*





https://www.youtube.com/watch?v=HXkH3bxpiUw&context=C4f245acADvjVQa1PpcFMG3QC1ostUXFZmbXFw3BET2aBBmUMwEdY=
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseJennaSommers hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 12:19
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Akkor majd értesítünk. És ha szerintem az első pillanattól kedve egymáshoz vannak szoktatva, nem lesz velük semmi baj sem - ráztam a fejemet. - Annyi édes kutya-macska páros van. Ami viszont tényleg reménytelen, az a macska-egér páros - kuncogtam.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
JennaSommers
Ember
Ember


Csatlakozott: 2012.02.25. Szombat 21:27
Hozzászólások: 1188
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 12:16
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Ki nem hagynám - feleltem jókedvűen. Egy bababuli, vagy akármilyen buli mindig is jókedvvel töltött el. - És hát... nem tudom, hogy egy kutya meg egy macska elférne-e egymás mellett.
_________________
Jenna *.*





https://www.youtube.com/watch?v=HXkH3bxpiUw&context=C4f245acADvjVQa1PpcFMG3QC1ostUXFZmbXFw3BET2aBBmUMwEdY=
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseJennaSommers hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 10:59
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Nekünk vagy egy macskánk. Lehet, vele nem találkoztál, mikor ott voltál, de nagyon barátságos állat. Mikor a lakásba költöztünk, ott kóborolt a ház előtt és Damon behozta - mosolyogtam. - Látnod kellene, Delena egyenesen imádja - kuncogtam. - De a Gilbert ház elég nagy kutyának is, macskának is. És... igazából Damonnel arra gondoltunk, hogy szeretnénk majd egy bulit David tiszteletére, hogy megérkezett... ugye majd eljössz?
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
JennaSommers
Ember
Ember


Csatlakozott: 2012.02.25. Szombat 21:27
Hozzászólások: 1188
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 10:50
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Esetleg beszerezhetnék egy kutyát - ötleteltem. - Mindig is vágytam egy négylábúra. Bár akkor már egy cica is szóba jöhetne.
_________________
Jenna *.*





https://www.youtube.com/watch?v=HXkH3bxpiUw&context=C4f245acADvjVQa1PpcFMG3QC1ostUXFZmbXFw3BET2aBBmUMwEdY=
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseJennaSommers hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 10:19
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Ez nem rossz ötlet - szólaltam meg hirtelen, már ismét mosolyogva. - Az öcsém nem hiszem, hogy mostanában hazajönne. Szóval jó lenne neked is, ha nemcsak a falat tudnád bámulni.
_________________



Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseEmail küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseElena Gilbert Salvatore hozzászólásainak keresése


Szerző
JennaSommers
Ember
Ember


Csatlakozott: 2012.02.25. Szombat 21:27
Hozzászólások: 1188
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Csüt. Márc. 15, 2012 10:15
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Tudod, arra gondoltam, hogy kiadok egy szobát a házból valakinek - magyaráztam. Unalmas egyedül élni a világomat egy ilyen hatalmas lakásban. Persze ha Jeremy visszajönne...
_________________
Jenna *.*





https://www.youtube.com/watch?v=HXkH3bxpiUw&context=C4f245acADvjVQa1PpcFMG3QC1ostUXFZmbXFw3BET2aBBmUMwEdY=
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.


Felhasználó profiljának megtekintésePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintéseJennaSommers hozzászólásainak keresése


Szerző
Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor
Adminisztrátor


Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16087
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Szer. Márc. 14, 2012 22:17
Üzenet
Hozzászólás az előzmény idézésével

- Igen, ez igaz. Valahogy át tudom érezni azoknak a helyzetét, akik hirtelen... elfelejtenek mindent... - emlékeztem vissza arra az időszakra, amikor Damon... véget vetett a kapcsolatunknak egy "egyszerű" igézéssel, hogy nekem könnyebb legyen élni nélküle. És Olivert is kitörölte a fejemből, aminek... Delena lett a következménye.
- De ne beszéljünk kellemetlen témákról. David mellett ne - ráztam meg a fejemet.

Előzmények - 05.

Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 18:59 Hozzászólás témája:

- Jó, akkor Adam hazajön velünk - bólintottam. - Jake ha nálad lakik tud figyelni a házra, és ha neki is jó, holnap reggel be is jöhet. Aztán eljön hozzánk vigyázni a gyerekekre, és mi jövünk, ha így jó lesz - fordultam Jake felé. - Majd megadom a címünket, de csak három utcával lakunk arrébb. Feltéve, ha bevállalsz egy Adam korú kislányt, és egy miniméretű ordítógépet -nevettem.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Isobel Flemming
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4601
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 18:55 Hozzászólás témája:

Mosolyogva figyeltem Adam hogyan méri fel JJ-t, és hogyan nyúl óvatosan a kezéhez, hogy ujjával kicsit megbökdösse. Aranyos volt igazán. Főleg mikor felnézett Rám, majd vissza a babára, és elmosolyodott. Úgy tűnt tetszik neki.
Közben felváltva néztem a többiekre is, és hallgattam amint Adam helyzetéről beszéltek... én pedig közben csendben végiggondoltam, mi lenne a legjobb megoldás mindenkinek.
- Szerintem jó lenne úgy, ha Nálatok lenne Adam - néztem Damon-ékre, majd Jake-re -, és ha Te tudnál figyelni a házra. Megköszönném mindhármótokra, ha így jó Nektek is.
_________________



Vissza az elejére


Jake Jagielski
Ember



Csatlakozott: 2012.03.05. Hétfő 12:20
Hozzászólások: 257
Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 18:40 Hozzászólás témája:

- Ahogy gondoljátok, de nekem nem probléma, szívesen lógok együtt Adammel. - mosolyogtam a Kölyökre, miután végighallgattam a felvetést. Bár ezt ugye Izi dönti el, Ő az anyuka.
_________________
Jake
Peiper=Peyton=Jake



Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 18:34 Hozzászólás témája:

Amint Damon felém fordult, és Jake felé, én csak bólogatni tudtam. - Nekem megfelel ez a megoldás is. Delena biztos meglenne Adam-el. És Jake is kötetlen lenne, egy bizonyos szintig - bólogattam tovább, miközben láttam, hogyan változik Adam arca egyik pillanatról a másikra, ahogy méregette a húgát.
_________________



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 18:26 Hozzászólás témája:

- JJ - ismételtem. - Nekem bejön. Sokat gondolkodni nem fogok rajta, mi is lett a neve - mosolyogtam, aztán ránéztem Elenára és Jake-re.
- Mi legyen Adammel? Úgy értem... tudom, hogy te vigyázol rá, de kell valaki, aki azért minden nap bejön ide is - vakargattam a fejem. - Mi lenne, ha Adam nálunk lenne, amíg itt fekszel? Akkor Jake-nek nagyobb a mozgástere, és szabadabban tud jönni-menni a ház és a kórterem között. Persze, közülünk is jön valaki, amint lehet.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Isobel Flemming
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4601
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 18:23 Hozzászólás témája:

- Szia Édesem - adtam egy puszit Adam arcára is, ahogy Ő is a karomba került Elena jóvoltából, és még mindig csodálkozón pislogott, ezúttal Damon-re, hogy miről is beszél, mire kicsit felnevettem. - JJ-nek fogjuk hívni, mert mindkét neve j-vel kezdődik. Gondoltam hogy amíg nem lesz elég idős ahhoz hogy válasszon melyik tetszik Neki jobban, addig becézhetjük így - válaszoltam Damon kérdésére. Aztán Adam-re pislogtam, és finoman megcirógattam az arcát. - Látod Kicsim, Ő volt a pocakomban, de most már kibújt, és itt van Velünk.
_________________



Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 18:07 Hozzászólás témája:

Damon és Jake is odaléptek mellénk, és amint mosolyogva minden eszükbe jutót megtárgyaltak, az értetlenül pislogó Adam-et gyengéden odafektettem anya másik karja alá, ő pedig érdeklődve nézegette a másik karon piheni kis testet. - Ha jól vettem észre, Adam odakinn végig aludt, úgyhogy szerintem vele nem volt gond.
_________________



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 18:06 Hozzászólás témája:

- Persze, minden oké - bólintottam. - Épp most fog ébredni a fiatalúr, mint látod - figyeltem, ahogy Elena lefekteti Adamet Isobel másik oldalára. - Ne légy annyira meglepve kishaver! - nevettem. - Ő itt a kishúgod... hogy is fogjátok szólítani? - néztem aztán Isobelre.
_________________
Damon

A hozzászólást Damon Salvatore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 18, 2012 18:08-kor.

Vissza az elejére


Isobel Flemming
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4601
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 17:56 Hozzászólás témája:

Néhány perccel később, mikor kettesben maradtunk végül JJ-vel, megérkezett Elena, Damon, Adam, és kis meglepődöttségemre Jake is.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk boldogságban fürödve. Jól vagyok, igen. Kimerülten, de nagyon jól. És Ő is remekül van - bólogattam a kérdéseikre, s köztük és a baba közt járattam a tekintetem, miközben megláttam hogy Adam épp az ébredezés pillanataiban jár. - Vele minden rendben volt? - néztem Damon-re kérdőn, s nyúltam fél kezemmel Adam kezecskéjéért. Ő pedig ahogy felébredt egészen, meglepetten pislogott körbe hogy hová is hoztuk... aztán meg Rám és a babára, hogy hupsz, itt mi történt?
_________________



Vissza az elejére


Jake Jagielski
Ember



Csatlakozott: 2012.03.05. Hétfő 12:20
Hozzászólások: 257
Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 17:48 Hozzászólás témája:

Végül együtt mentünk be a kórterembe Izihez, és a csodálatos kislányához. Halkan lépkedtünk, szemmel láthatóan, Izi nagyon kimerült volt, nem is csodálom. A karjaiban tartotta a kis újszülöttet. Gyönyörű volt, gyönyörűbb, mint bármelyik apróság.
- Hogy van az anyuka? - léptem én is Damon és Elena mögé.
_________________
Jake
Peiper=Peyton=Jake



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 17:44 Hozzászólás témája:

Elena fogta meg odakinn Adamet, így léptünk be mindhárman a kórterembe.
Odaléptem Isobel mellé, és rámosolyogtam a kis csomagra a karjában.
- Sziasztok - súgtam, aztán lehajoltam, és puszit adtam neki, és a kicsinek is. - Isten hozott a családunkban - kacsintottam. - Ugye minden teljesen oké? - kérdeztem aztán.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 17:42 Hozzászólás témája:

(Váró)

Halkan léptünk be ide mindannyian, így megelőzve a "legyünk csendben" mondatot az orvosoktól, majd lenéztem az ébredező Adamre a karjaimban. Na jó, nem akartam én Jake-től elvenni a lehetőséget, hogy nála legyen, de... ő fog vigyázni rá a Saltzman házban, míg anya itt van... mi meg ritkán látjuk.
- Jól vagy? - kérdeztem anyát, bár a vámpírlétnek köszönhetően valószínűleg már nem lehetett semmi komolyabb gond vele.
_________________



Vissza az elejére


Isobel Flemming
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4601
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Ápr. 18, 2012 17:23 Hozzászólás témája:

(Szülőszoba)

A nővér hangjára nyitottam ki a szemem, már itt a szobában, és elmosolyodtam, amint visszaadta a kezembe a kicsit. Immáron szépen felöltöztetve, és melegen betakargatva.



Édes gyönyörűséges apróságom... olyan szép volt, hogy szavak sem voltak rá... teljesen magába bolondított...
_________________



Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Márc. 17, 2012 13:46 Hozzászólás témája:

Átadta nekem David-et, de ő szinte már aludt is. Bár ezen nem csodálkoztam, hiszen evett is, öltöztetve is volt, és a pelenka-csere majd otthon vár ránk.
- Igen, mehetünk - bólogattam. Furcsa volt ennyi idő után elmenni innen, de... a kórterem amúgy is eléggé ridegnek tűnt, ha nem volt itt a család. Az otthonunk viszont... sosem ad rideg hangulatot.
Kilépve a kórteremből még minden apróságot elintéztünk az orvossal, amit kellett, majd elhagytuk a kórházat.

(Damon és Elena háza)
_________________



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Márc. 17, 2012 13:40 Hozzászólás témája:

- Hát jó - nyugodtam meg kissé. Tudtam, hogy a gyerekek előtt nem akar beszélni.
- Nos - adtam át neki Davidet - készen álltok a hazatérésre? - mosolyogtam, és egyik kezemmel Delena apró markát fogtam meg, másikkal a táskát ragadtam fel.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Márc. 17, 2012 13:29 Hozzászólás témája:

- Nemhiába vagyunk testvérek - mosolyogtam, majd nagyot sóhajtottam, és közben figyeltem, ahogy Delena lemászott az ágyról és az apja kezéért kezdett nyúlkálni.
- Ugyan, nem ilyesmiről van szó - ráztam meg a fejemet. - Nem csináltál semmi rosszat - csóváltam a fejemet. - Csak... volt egy vendégem nemrég... még korán reggel - magyaráztam. - És mondott valamit, amiről... neked is tudnod kell. Hiszen egy család vagyunk.
_________________



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Márc. 17, 2012 13:26 Hozzászólás témája:

- Kate azt mondta mindenképpen megvár. Érdekes, az ő indokai ugyanezek voltak - nevettem, aztán csodálkozva néztem rá. - Már megint valami rosszat tettem? - kérdeztem. Ha valaki beszélni akar velem... főleg Elena... általában rám nézve nincs túl jó vége.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Márc. 17, 2012 13:20 Hozzászólás témája:

- Igen. Az orvos pedig már ideadta a papírokat. A táskában vannak azok is - böktem abba az irányba, majd míg Damon David-et vette a karjaiba, leültem Delena mellé. - Szóval Kate is velünk lesz még? Ez jó hír - mosolyogtam szélesebben. - Lesz ideje összeismerkedni a legújabb keresztfiával - mondtam, miközben Delena haját simogattam. - És ha otthon leszünk... négyszemközt, akkor szeretnék beszélni valamiről... - néztem fel Damonre. Nem gyerekfülnek való, amit mondani akartam. De Damonnek tudnia kell róla.
_________________



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Márc. 17, 2012 13:16 Hozzászólás témája:

- Szerintem csak simán élénk, és érdeklődő - nevettem. - Minden rendben van? Mindkettőtökkel? Orvossal beszéltél már? - záporoztak a kérdéseim, és felvettem Davidet. - Na fiam, most jön ami még nem volt. Hazajössz apával, anyával, és Delenával - mosolyogtam rá. - Kate is nagyon vár már minket - néztem fel Elenára.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Márc. 17, 2012 13:09 Hozzászólás témája:

Már én is éppen végeztem saját magam felöltöztetésével, mikor kinyílt az ajtó, és belépett Damon és Delena. - Sziasztok - mosolyodtam el, és amint megkaptam a puszit, pakolni kezdtem a táskába, hogy semmit ne hagyjunk itt, de nem bírtam ki, odahajoltam Delenához és egy puszit nyomtam az ő arcára is, bár őt éppenséggel a kórházi ágy érdekelte. - Úgy látszik, valami már jobban érdekli, mint a kistestvére - kuncogtam, miközben behúztam a cipzárt a táskán.
_________________



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Márc. 17, 2012 13:05 Hozzászólás témája:

(Damon és Elena háza)

Elég nehéz volt Delenával eljutni a szobáig, mert mindenért meg kellett állni, és minden érdekelte. De nem bántam... hiszen így lesz egyre és egyre okosabb. Türelmesen magyaráztam neki... addig legalább van ideje Elenának és Davidnek is összekészülni.
- Sziasztok! - köszöntem vidáman, mikor mégis sikerült végre belépni az ajtón. - Megjöttünk értetek - csókoltam meg Elenát, aztán megpusziltam a fiamat, míg Delena már az ágyra mászott fel éppen.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Márc. 17, 2012 13:02 Hozzászólás témája:

Amint David végzett az evéssel, egy kicsit még a karomban tartottam. Olyan jó érzés volt tudni, hogy ugyan már nincs mindig velem, de... ugyanúgy érezhetem a karjaimban.
Az orvos is ránk talált egy kis idő múltán, pont miután írtam a szerelmemnek egy sms-t, és letette a papírokat az ágyra, immáron teljesen "szabadon engedve".
Egy széles mosoly ragyogta be a képemet, és rögtön a kicsire néztem. - Akkor most felöltöztetlek, jó? Vannak ruhák a táskában... és majd meglátod milyen jó lesz neked otthon velünk - fektettem le az ágyra, és óvatosan ráadtam minden ruhát, és egy vékony kabátot is, hiszen ő még kicsi volt, és... nem akartam, hogy bármi baja legyen.
_________________



Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 20:54 Hozzászólás témája:

Elment, de előtte még megsimogatta David-et... hát az biztos, hogy most... kicsit megváltozott a nézőpontom... főleg ami őt illette. Azt hittem, valami gonoszabbról van szó. De ha már minket megvéd az én segítségemért cserébe, az rossz nem lehet.
Leültem hát az ágyra, de szinte azon nyomban nyöszörögni kezdett David, és rögtön felpattantam hozzá. - Na gyere ide, kis álomszuszék - mosolyogtam rá, és az ölembe emeltem, a sírásán viszont hallatszott, hogy éhes. - Akkor gyere, most eszünk - ültem le vele az ágyra.
_________________



Vissza az elejére


Klaus
Hibrid



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 987
Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 20:36 Hozzászólás témája:

- Igen, ennyi - bólintottam. - Ha független lennél, talán pályáznék olyasmire is, mint a jó öreg Oliver, de félek, Mr. Salvatore hiánaként vetné magát rám. Még ha esélytelen lenne is. Ergo meg kellene ölnöm, te meg innentől nem mennél bele az alkuba - nevettem. - Szóval, maradjunk annál, amit elmondtam. Kis vér, meg egy apró szertartás. Semmi mást nem kérek tőled. Gondolkodj el ezen. Néhány nap múlva majd jelentkezem, hogy döntöttél. Most pedig megyek - álltam talpra. - Hagylak pihenni - léptem oda a kisfiúhoz, és megsimítottam a fejét.
- Viszlát, kis hasonmás - kacsintottam aztán Elenára, és kiléptem az ajtón.

/Ősök villája/
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 20:31 Hozzászólás témája:

Megköszörültem a torkomat, bár... eléggé érdekes volt a sztori. Főleg mikor rátért arra, hogy MIT akar tőlem... akkor még izgalmasabbá vált. Bár... az ajánlata meggondolandó volt. És fair is velünk szemben, hogy a véremért cserébe... védelmet garantál.
- Igen, ez... tisztességes - bólogattam egy aprót nyelve. - Szóval... "csak" ennyi?
_________________



Vissza az elejére


Klaus
Hibrid



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 987
Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 20:25 Hozzászólás témája:

- Nagyszerű - bólintottam. - Nos, tudd: én vagyok momentán a legerősebb vámpír. Ebből adódóan meglehetősen sok az ellenségem. Ez amolyan dominancia vita az én fajtámnál. Én pedig valahogy nem úgy akarom élni az életem, hogy a fél szemem folyton nyitva tartsam, ki akar kinyírni. És itt lépsz te a képbe. Egy apró szertartás... semmi több. Egy boszorkány... néhány varázsige. Inni akarok a véredből... nem sokat, ne félj. Túl fogod élni. Egy hasonmás vére bármely Elsőnek hatalmas erőt ad. Ez után te is iszol keveset az én véremből... ezzel lezárjuk a lehetőségét annak, hogy bárki más is kövesse a példámat. Enyém lesz az egyetlen lehetőség, hogy erősebbé váljak mindenki másnál. Sokkal erősebbé, mint amilyen jelenleg is vagyok. Ha úgy tetszik... én leszek a vámpírok istene - vigyorogtam. - Cserébe pedig védelmet ígérek neked, és a családodnak. Tisztességes üzlet, nem?
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 20:20 Hozzászólás témája:

Figyelmesen hallgattam, már teljesen meglepett már az első mondata. Egy első... ő egy első, tőle származik minden vámpír... és a családjától... ez meglepett. Ilyesmiről nem hallottam még. Vagyis nem gondolkodtam rajta. Azt hittem, csak úgy vannak, jöttek valahonnan és kész... hú, ez merész illúzió volt.
- Öhm... folytathatod... - nyeltem nagyot.
_________________



Vissza az elejére


Klaus
Hibrid



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 987
Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 20:14 Hozzászólás témája:

- Oliver? - nevettem fel. - Ugyan már... jóval fiatalabb ő nálam. Vagyis, ha igaz amit mondatok, akkor csak volt. Én egy ELSŐ vagyok. A vámpírok őse. Tőlem, és a családomtól ered az egész fajtám. De én... még így is kissé más vagyok. Hibrid vagyok. Félig vámpír... félig farkas. És itt lett volna szükségem rád. Azt viszont nem élted volna túl, örülj, hogy most más a helyzet - mondtam, de nem fenyegetően, inkább csak tényeket közölve. - Ha túljutottál ezen szólj, és folytatom - jegyeztem meg.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 20:07 Hozzászólás témája:

Kíváncsian néztem felé, főleg amikor már belekezdett valamibe. Ami eddig igazából rohadt mód érdekelt, de senki nem tudott választ adni rá.
- Micsoda? Első? - kérdeztem vissza meglepve. - Valahogy... az ősvámpírokig eljutott a tudományom, de ezek után elvágva az a vonal... azt hittem, hogy... Oliver a legidősebb - motyogtam.
_________________



Vissza az elejére


Klaus
Hibrid



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 987
Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 20:05 Hozzászólás témája:

- Hát jó - mondtam. - Talán itt az ideje, hogy megtudd. Kezdjük ezzel: mit tudsz rólam? Tudod, hogy... kissé több vagyok, mint egy vámpír? Még ahhoz képest is, hogy első vagyok? - érdeklődtem.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 19:57 Hozzászólás témája:

- Hát az biztos, hogy ha bántottad volna bármelyiküket... nem állnék jót magamért a közeledben - morogtam csak az orrom alatt, de amint megláttam az arcán azt az idióta megbántódást, vagy valamit, ami arra hasonlított... talán tényleg túlzásokba estem.
- Csak mondd el, hogy mit akarsz tőlem... - mondtam már békésebben.
_________________



Vissza az elejére


Klaus
Hibrid



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 987
Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 19:50 Hozzászólás témája:

- Ne légy már velem ilyen ellenséges, kis hasonmás - sóhajtottam. - Mondd, bántottalak? Megtehettem volna, de épségben vagytok. Nem bántottam se a lányod, se a szerelmed... és a fiad meg téged sem akarlak. Megharaptam Chelset... szerintem titokban még hálás is vagy érte - vigyorogtam. - De ha úgy gondolod, hogy zavarlak, mehetek is - mondtam kissé megbántva.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 19:45 Hozzászólás témája:

Leültem az ágy szélére, mikor meggyőződtem arról, hogy nem akarja bántani a fiamat. Én már másodlagos voltam... David volt a fontos.
- Az már... nem az én dolgom, hogy Jenna mit csinál szabad akaratából. Ha ilyen férfiak társaságára vágyik, hát az ő élete - rántottam egyet a vállamon. Bár bizonyára ehhez nem volt hozzászokva, főleg ha az "elődeimet" nézzük. - Mint látod, jól vagyunk... de Damon vigyáz ránk, nem kell segítség.
_________________



Vissza az elejére


Klaus
Hibrid



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 987
Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 19:41 Hozzászólás témája:

- Úgy csináltok, mintha arra igéztem volna, hogy egy szakadék vagy tető peremén táncoljon - fintorogtam. - Mellesleg, a nagynénéddel az előbb ittam egy kávéházban... csak semmi alkoholost. Jó fiú voltam - vigyorogtam. - És ő is jó lány. Mellesleg, egész jól elbeszélgettünk. Minden kényszer nélkül. Sőt... - emeltem fel a kezem és megnéztem, mintha nyomot hagyott volna rajta, ahol Jenna hozzám ért. - Mindegy - legyintettem aztán. - Szóval rendben vagytok. Csak meg akartam győződni róla. Mondtam, hogy vigyázok majd rátok. Mint látod... állom a szavam.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 19:26 Hozzászólás témája:

- Veheted úgy, hogy az előbb meg sem történt! - álltam meg David mellett, és nem is akartam onnan elsétálni. Legalábbis addig nem, míg Ő itt van.
Annál jobban meglepett, mikor a hogylétem felől kérdezett. Erre nem számítottam. - Remekül, mint láthatod - néztem végig magamon. - De... összezavarsz. Miért érdekel, hogy hogy vagyok, miközben... a nagynénémet igézés alatt tartod?
_________________



Vissza az elejére


Klaus
Hibrid



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 987
Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 19:22 Hozzászólás témája:

- Csak gondoltam, személyesen is gratulálok - vontam vállat, aztán felkeltem, és leültem a székre. - Na mi az? Az előbb még úgy doromboltál a kezeim alatt, mint egy kiscica. Irígylem Damont - kacsintottam. - Hogy érzed magad? - helyeztem magam kényelembe.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 19:19 Hozzászólás témája:

Hirtelen kipattantak a szemeim, amikor elhatolt a fülemig a hang... ami már egyáltalán nem hasonlított Damonére.
Pár pillanatba beletelt, hogy felfogjam, Klaus fekszik mellettem, és ő vigyorog rám. - Te?? - pattantam ki rögtön az ágyból, és a fiam mellé sétáltam.
- Mit akarsz itt? Az ajándékod... éppen elég volt... - nyeltem egyet.
_________________



Vissza az elejére


Klaus
Hibrid



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 987
Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 19:15 Hozzászólás témája:

- Én benne vagyok - mondtam, immár a saját hangomon. - Apropó... megkaptad az ajándékaimat? - kérdeztem, és kényelmesen elnyúltam mellette az ágyon, teljes fogsorral vigyorogva rá.
- Nagyon helyes fiad van. Gratulálok - tettem hozzá.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 19:13 Hozzászólás témája:

Mosolyogva hajtottam vissza a párnára a fejemet, még mindig lehunyt szemekkel, és kellemes sóhajokkal fogadtam a tevékenységét, bár egy pillanatra megremegtem, mikor a hideg ajkai a hátamhoz értek. Még a ruhán keresztül is éreztem...
Hiába, Damon mindig is értett ehhez, főleg az olyan pontokhoz, ahol jobban feszült voltam, mint általában.
- Igen... nagyon jólesik - mosolyogtam továbbra is, teljesen elnyúlva a karjai alatt. - És... ha ezt még folytatod egy kicsit, akkor ha hazaérünk, viszoznom - kuncogtam halkan.
_________________



Vissza az elejére


Klaus
Hibrid



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 987
Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 19:06 Hozzászólás témája:

Szerelmétől? Hm... hízelgő - vigyorogtam magamban, aztán a füléhez hajoltam.
- Csssss - súgtam bele, és folytattam a tevékenységemet, egyre lejjebb haladva a dereka felé, aztán lehajoltam és egy csókot nyomtam a gerincére. Éreztem a csomókat a hátában az ujjaim alatt, és valahogy hirtelen a múlt villant a fejembe. Tatia.... Katherine... és most itt az újabb hasonmás a kezeim alatt. De ő... édesebb, mint az elődei voltak.
- Jólesik? - kérdeztem, szinte lehelet halkan suttogva, hogy ne ismerjen rá a hangra.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 19:01 Hozzászólás témája:

Hallottam valami zajt, ahogy nyílt a kórterem ajtaja... de csak fél füllel. És nem is vlt kedvem felemelni a fejemet. Volt egy olyan sejtésem, hogy csak egy nővér vagy orvos jött ellenőrizni.
Hát feküdtem tovább, de a következő, amit éreztem, hogy lesüpped az ágy, és valaki leül mellém. De amint kapcsoltam volna, rögtön valami jó érzés futott végig rajtam, mikor a hátamat kezdte masszírozni.
Elmosolyodtam a csukott szemeimmel. Damon már jött is volna? Pedig olyan korán van még... - Ez a legjobb ébresztő, amit egy kismama kaphat a szerelmétől... - kuncogtam fel, és nyitogatni kezdtem a szemeimet, de eléggé sötétnek mondható volt még a kórterem.
_________________



Vissza az elejére


Klaus
Hibrid



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 987
Elküldve: Pént. Márc. 16, 2012 18:56 Hozzászólás témája:

(MF utcái)

Nem teketóriáztam, gyorsan bevágtattam a kórházba. Némi igézés a recepción, hogy megtudjam Elena szobájának számát, és máris a lépcsőket róttam.
Lassan, óvatosan benyitottam a szobába. Kellemes félhomály, a kissé pirosban játszó sötétítőn át is játszott a napfény a szobában. Elena háttal az ajtónak feküdt... hallva a szuszogását, épp aludt. Megnéztem a kisfiút is a kiságyban. Kimondott Damon. Klassz kiskölyöknek néz ki.
Leültem Elena ágyának a szélére, pont mögé, és lágy mozdulatokkal masszírozni kezdtem a hátát, közben halványan vigyorogni kezdtem.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Márc. 15, 2012 19:44 Hozzászólás témája:

Nem kellett sokat várnom, hogy Elena mély álomba merüljön. Óvatosan kicsúsztam mellőle, betakartam, és kicsit behúztam a függönyöket, hogy félhomály legyen a szobában, és ne zavarja se őt, se Davidet a túlzott fény.
- Szép álmokat szerelmem - suttogtam, aztán David fölé hajoltam. - És neked is fiam... - cirógattam meg. - Aludj jól, hogy nagylegény legyél - néztem még percekig meghatottan, aztán nagyot sóhajtva felegyenesedtem. Tudtam, hogy mennem kell, hiszen otthon is vártak rám.

(Damon és Elena háza)
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Márc. 15, 2012 19:08 Hozzászólás témája:

- Igen... széppé... - bólintottam még egy aprót, majd már megszólalni sem voltam képes, csak lehunyni a szemeimet, és tovább játszani magam előtt azokat a képeket, amiket ő elmesélt... és így nyomott el az álom.
_________________



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Márc. 15, 2012 19:04 Hozzászólás témája:

- Szép, mert széppé tesszük - motyogtam én is halkan. - Aludj csak - pusziltam meg finoman. - Pihend ki magad. Itt maradok veletek, míg el nem alszol - néztem David felé, aki már maga is húzta a lóbőrt, nyilván kifáradt a nagy kiabálásban az előbb.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Márc. 15, 2012 19:01 Hozzászólás témája:

Mosolyogva hallgattam a szavait, és minden egyes apró betű olyan boldogsággal és örömmel töltött el, hogy azt szavakkal ki sem lehetett mondani. Minden kép, minden jelenet, amiről mesélt, magam elé kúszott, a lehunyt szemeim elé, és kiszélesedett a mosolyom. - Ez mind olyan.... szép... - motyogtam már nagyon halkan, félig álomban.
_________________



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Márc. 15, 2012 18:50 Hozzászólás témája:

- Ha otthon lesztek, majd segítek, amennyit lehet - duruzsoltam Elena fülébe. - Meglátod, milyen szépen fogunk élni mi négyen... nekünk lesznek a legjobb, legszeretnivalóbb gyerekeink. Vagyis, már most azok - mosolyogtam. - Már most várom, ahogy majd Daviddel ott állunk újra a karácsonyfa alatt... ahogy jövő nyáron már együtt játszanak a kertben... mi pedig csak csodáljuk őket, és azt kívánjuk, bár örökre gyerekek maradnának - cirógattam Elenát folyamatosan.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Márc. 15, 2012 18:42 Hozzászólás témája:

- Néhány hónapja mondtam én, hogy ne bízzuk el nagyon magunkat. David már most... teljesen más, mint Delena. Elsősorban azért, mert kisfiú - mosolyogtam, aztán csak bólintottam. - Igen, azt hiszem, aludni szeretnék. Ez a mai nap eléggé fárasztó volt - sóhajtottam, majd kényelmesen elfészkeltem magamat.
_________________



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12419
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Márc. 15, 2012 18:39 Hozzászólás témája:

- Hát, David csak egyszerű vámpír fia. Nyilván lesznek különbségek a gyerekek között, de az nem is baj. Delena után úgy éreztem, mi már rutinos szülők vagyunk. Most már nem vagyok biztos ebben - vigyorogtam. - Alszol egyet? Itt maradok addig veletek, aztán biztos ami biztos, kerítek egy orvost - simogattam Elena hátát.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13907
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Márc. 15, 2012 18:33 Hozzászólás témája:

- Igen, tökéletesen megfelel. Már most éhes lettem a gondolattól - sóhajtottam, majd lenéztem a kezére, ami végigsimított a melleimen. - Davidnek remélhetőleg nem lesz elege belőle olyan hamar, mint Delenának. Bár David nem is fog olyan gyorsan nőni, mint Delena. Legalábbis valószínűleg - vontam vállat.

Előzmények - 06 - UTOLSÓ!

Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Ápr. 26, 2012 16:22 Hozzászólás témája:

Már mindennel elkészültem, és útra készen várakoztam, karomban JJ-vel, mikor befutott hozzánk Jake, kezében egy kis játékkal JJ-nek. Mosolyogva fogadtam Őt, és hálás voltam hogy jött értünk. Ahogy felnyalábolta a táskámat, én pedig JJ-t tartva, el is indultunk aztán kifelé, majd hazafelé vettük az irányt.

(folyt. köv. Saltzman lakás)
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Ápr. 23, 2012 19:36 Hozzászólás témája:

Egészen hamar ráakadtunk a dokira, majd egy picuri ösztönzésből időhúzás és kötekedés nélkül kiállította a zárójelentéseinket, meg a többit. Figyelmeztetett mikor kell majd legközelebb orvoshoz hozni JJ-t védőnőhöz, meg oltásra meg ilyenek, s miután gondosan feljegyeztem mindent, visszatértünk a szobánkba JJ-vel hogy összepakoljam a cuccunkat. Addig Ő békésen feküdt az ágyában, és tágra nyílt szemekkel bámult Rick fotója felé, bár még nem láthatta tisztán mi is van ott, de talán... talán érezhette... nem is tudom. De örültem hogy érdeklődik..
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Ápr. 23, 2012 18:33 Hozzászólás témája:

Reggel arra ébredtem hogy valami húzza a hajamat... s ahogy kinyitottam a szemeimet, meg is láttam, hogy éppenséggel JJ keze az ami húzza egy hajtincsemet amit megkaparintott álmában. Elmosolyodtam a helyzetre, majd finoman kihúztam ujjai közül a hajamat, s felkelve a karomba vettem és visszatettem az ágyába, hadd aludjon még.
Én meg kerítettem rendes ruhát magamnak és átöltöztem. Gondoltam ha már úgyis mehetünk ma haza, akkor nem bohóckodok itt hálóruhában és köntösben. Aztán mikor JJ felébredt, megetettem Őt, hogy aztán kettecskén elinduljunk a folyosón megkeresni az orvosomat a papírokat illetően.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Ápr. 23, 2012 01:13 Hozzászólás témája:

A nap hátralévő része igazából csendben telt. JJ-ben gyönyörködtem, vagy épp a telefonomban nézegettem régebbi fényképeket, Rick-ről, kettőnkről, meg Adam-ről. Bár hoztam magammal be olvasnivalót, de nem volt hozzá kedvem, lehetett sétálgatni is, de ahhoz sem nagyon fűlött a fogam. Bár JJ-vel szívesen sétáltam a folyosón, az jó volt, de Ő csak rövid ideig élvezte, ellenben nélküle már nem akartam sétálni, mert ahhoz magára kellett volna hagynom egy nővérrel, azt pedig semmiképpen sem akartam... Valahogy nagyon ódzkodtam tőle hogy magára hagyjam egy idegennel...
Így inkább maradtam a szobánkban Vele, és gyönyörködtem benne amint aludt.

Estefelé küldtem egy sms-t Damon-nek meg Jake-nek is, hogy holnap hazamehetünk, meg írtam Em-nek is, hogy egyáltalán megszültem, s ugyanerről írtam a szüleimnek is.
Vacsora után (ami részemről a kórházi koszt helyett inkább egy új zacskó vér volt amit napközben szereztem) hamar elaludtam. Igazából félig már JJ etetése közben elszundítottam, amihez hozzátartozik hogy szépek voltunk együtt elaludva az ágyon miközben Ő még álmában evett. De aztán már nem volt erőm visszatenni az ágyába, így magam mellett hagytam, és együtt aludtunk el végleg.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Ápr. 23, 2012 00:28 Hozzászólás témája:

Hát, Liz elment. Mi pedig újra kettecskén maradtunk JJ-vel. Mondjuk nem is volt baj, mivel alighogy becsukódott az ajtó, az én pici tündérvirágszálam sírós kis nyöszörgéssel kezdett cuppogni, mire mosolyogva konstatáltam hogy éppen ráhibáztunk a következő etetésre.
Ennek a vége természetesen megint alvás lett, de nem is baj, elvégre ez lesz most még egy darabig a műsor, evés és alvás. És nem is baj, így nő majd nagyra az én édes pici lányom.

Kis idő múltán jött be hozzánk a nővérke meg a doktor, vizsgálódni szándékoztak, amit én önmagamat illetőn szépen elintéztem két újabb igézéssel, hisz rajtam aztán már nemigen lenne mit vizsgálniuk. De JJ-t megnézték, és eme folyamatot én is árgus szemekkel vizslattam, hisz még most is eléggé aggódtam, hiába láttam a saját szememmel is hogy Ő is jól van.
Az orvos is azt mondta végül amiben én reménykedtem, hogy JJ makkegészséges, és szépen kifejlődött baba. Az az egy hónap mínusz nem okozott nála semmi problémát. És biztos ami biztos újra rákérdeztem az idegeskedés esetleges utóhatásaira de újra meg újra megnyugtattak, hogy JJ jól van, és semmi baja sincs. Sőt, ha ilyen szépen fog enni mint ahogy eddig ma tette, akkor már egy-két nap és haza is mehetünk. Ez ügyben szintén megkíséreltem emberien kérlelni először is, hogy nem-e lehetne holnap, mert őszintén szólva, bár JJ-vel lenni egész nap csodás, és jobbat nem is kívánhatnék napi program gyanánt, de közben ott volt nekem Adam is, meg a közelgő esküvő, és az eltűnt férjem, meg... minden, és hát így egy szobában feküdni egész nap már fél nap után is baromi uncsi volt...

A tőlem telhető legbocisabb szemekkel mustráltam az orvost, aki végül nagy kegyesen rábólintott a holnapra, DE csak azzal a kikötéssel hogyha van otthon segítségem a két gyerekre, mivelhogy az apuka még be sem nézett hozzánk mióta megszültem... Hát erre igyekeztem egy tökéletesen meggyőző mosolygású mesét leadni, miszerint a férjem családi okokból van távol, de maximálisan segít engem a távolból, és otthon addig is lesz segítségem míg Ő a messzeségben ténfereg...

Hála az égnek remek színésznőnek bizonyultam, mert az orvos mindent elhitt nekem, és kiadta hogy holnap hazamehetünk JJ-vel! Aminek én vééégtelenül örültem!!
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Ápr. 22, 2012 20:54 Hozzászólás témája:

-És elképzelheted, hogy nálunk mekkora meglepetés volt ez a terhesség. Főleg, hogy csak véletlenül sikerült be, habár igazából nem bánom. Így hozta a sors...- Vontam vállat enyhén, és vettem egy mély levegőt, magam elé bámulva. Nem is lett betervezve, sőt még nem is az a szerelem gyerek mint a legtöbb esetben. Habár végül is igen, mert egy olyan ember a vér szerinti apja akit szeretek, habár nem úgy alakultak az dolgok mint normális esetben.
-Elhiszem. Én is ezt mondanám a helyedben.- Mosolyodtam el utolsó mondatára enyhén, és felálltam a székről. -De nekem mennem kell. Még van egy kis dolgom itt. Nem kaptam meg minden papírt, még a múltkor, és utána még beszélnem kell valakivel...- Mondtam, habár akivel beszélni készültem az egyáltalán nem volt könnyű eset. Mármint nem tudom hogy mit mondjak neki, vagy hogy mit is tegyek. -Örülök hogy láttalak, és ígérem, hogy mostantól sűrűbben hallasz rólam.- Mosolyogtam, és egy puszit adtam arcára, és megsimítottam JJ arcát, majd kiléptem a szobából, majd miután kikértem a papírjaimat, elmentem a kórházból.

//Folyt. Nem tudom még//
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Ápr. 22, 2012 17:22 Hozzászólás témája:

- Igen, tudom - bólogattam, és olyan szeretettel néztem JJ pici arcát, édes apró kezeit, meg azokat a csillogó szemeket, mintha felbecsülni sem tudnám mekkora kincs Ő... és ez igaz is volt, mivel Ő, Elenával és Adam-el együtt felbecsülhetetlen érték volt a számomra...
- Látnod kellett volna úgy egy éve, amikor kiderült a kisfiamról hogy terhes vagyok Vele. 18 év után egy újabb terhesség hatalmas meglepi volt. És most JJ is ugyanakkora volt. Nem hittem volna hogy megadatik még ez a csoda, ráadásul kétszer is - sóhajtottam boldogan, visszaemlékezve mekkora öröm volt mikor kiderült hogy jön Adam... Rick és én is olyan boldogok voltunk... és JJ... bár az nem volt zökkenőmentes leleplezés, de utána Őérte is akkora volt az örömünk... És belegondolva mekkora öröm lenne ha Rick-et visszakapnám...

Éreztem hogy kissé elszontyolodok, így kissé megráztam a fejem, és JJ-re néztem újra, így sikerült újra mosolyogni őszintén.
- Ők az életem értelmei - puszilgattam meg újra JJ kicsi tenyerét.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Ápr. 22, 2012 16:57 Hozzászólás témája:

-Jobb is megelőzni.- Mosolyogtam, és felállva a székről, óvatosan átadtam neki JJ-t, aki ugyancsak meglepődve nézelődött. Halkan felnevettem, és visszaültem az ágy mellett lévő székre. -Iszonyat szerencsés vagy, ugye tudod?- Sóhajtottam fel mosolyogva a kisbabára nézve, majd végül Izi szemeibe néztem.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Ápr. 22, 2012 16:51 Hozzászólás témája:

- Hmm... oké, előzzük meg az esetleges szirénázást - kuncogtam, és előrébb csúszva az ágyon, finoman átvettem JJ-t, aki így megint csak meglepődve nézegetett hogy mi történik körülötte. - Nincs baj, Édesem, ne ijedj meg, itt vagyok - mosolyogtam Rá, és finoman megcsókoltam a homlokát. - Csak mi vagyunk, Liz néni meg Anyu, nem kell félned - mosolyogtam, és megfogtam kis kezét, mire rá is kapott az ujjamra, és nem is engedte el egy darabig.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Ápr. 22, 2012 16:38 Hozzászólás témája:

-Hát igen valakinek kell nemet mondani.- Mosolyogtam Izi-re. -De ha szeretnéd akkor vissza adom, nehogy még a végén megijedjen, hogy nem a Te karjaidban van.- Sóhajtottam fel halkan, és megcirógattam JJ kicsi kis kezét, mire tekintete megtalálta az enyémet egy kis időre, de aztán megint Izi-re nézett.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Ápr. 22, 2012 16:28 Hozzászólás témája:

- Hát igen, még szerencse hogy a párom két lábbal áll a földön, és Ő azért tud nekünk nemet is mondani, különben nagyon gyerek-uralom lenne odahaza - nevettem. Bár igaz volt az is, hogy én is elég jól el tudtam érni Rick-nél ha akartam valamit, de Ő azért ha megmakacsolta magát akkor tudott nekem nemet is mondani. Ellenben Ő egyetlen csókjával átveheti felettem a hatalmat...
- Ohh igen, bizonyosan - bólogattam, és szeretőn cirógattam JJ-t. - Azt hiszem szegénykém menet közben elfeledkezett róla hol is van, és most jött rá hogy másvalaki fogja nem én.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Ápr. 22, 2012 15:57 Hozzászólás témája:

-Három olyan ember is van az életedbe, aki egy perc alatt letud venni a lábadról. - Jegyeztem meg mosolyogva, és egy kicsit oldalra billentettem fejemet. Biztos is majd velem is így, lesz hogy majd a kicsinek nem tudok nemet mondani. Persze már most nekem is van olyan személy akinek nem tudok nemet mondani, és az Warren. Kol, hát neki még csak csak nemet tudok mondani, de ez nem is lényeg. Hihetetlen, hogy mindig Ő jut eszembe, de ez biztos olyan átmeneti állapot, míg el nem felejtem őt. Habár úgy nehéz lesz, hogy közben az Ő gyerekét hordom a szívem alatt.
-Akkor azt biztos észrevesszük.- Nevettem fel halkan, és egy széles mosoly jelent meg arcomon, mikor JJ Izi-re, egy kis csodálkozással a szemeiben.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Ápr. 22, 2012 15:41 Hozzászólás témája:

- Igaz, az nem kérdés hogy hamar az ujjuk köré tudnak csavarni, hiába ebben nagyon az apjukra ütöttek - sóhajtottam tettetett gondterheltséggel, de közben mosolyogtam. Az már egyszer biztos, hogy akár Rick, akár a kicsik, bármit el tudnak érni nálam ha nagyon akarnak valamit... de hát mit tegyek ha Ők az én gyengéim.
- Ohh, azt hiszem arra könnyen rájövünk majd, mert ha rájön az ehetnék, akkor hangos és türelmetlen sírással fogja jelezni - mondtam mosolyogva, és megsimogattam finoman JJ kis kezét, mire felém fordította a fejét. Mintha csak most eszmélt volna fel rá hogy nem nálam van.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Ápr. 22, 2012 12:39 Hozzászólás témája:

-Húú akkor majd ha tényleg ilyen kis akaratos mindkettő, akkor jobb lesz ha előre felkészülsz. De szerintem ez úgysem jelent majd neked gondot. Az már más kérdés viszont, hogy majd minden úgy lesz ahogy Ő akarnak, mert te hamar ellágyulsz.- Nevettem fel én is halkan, és Izi-re néztem pár pillanatra, majd megint JJ-re szegeztem pillantásomat nehogy elkezdjen megint nyöszörögni. -Akkor majd szólj, hogy mikor van evés idő, mert akkor nem zavarok tovább.- Mosolyodtam el halványan, és lassan ringatni kezdtem JJ-t karjaimba.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 22:03 Hozzászólás témája:

- Na, az jó. Én szívesen megismerném - bólogattam sült krumplizás közben, de mikor JJ halkan jelezte hogy kéri Ő is a megszokott figyelmét, újra elkuncogtam magam. - Akaratos, ez már biztos. Bár ezt már megszoktam Tőle az elmúlt hónapok alatt. Mindig az volt amit Ő akart. Hiába, azt hiszem az apja és az én természetem keverve örökölte, ami bizony halálosan erős vegyület. Érdekes lesz otthon a két akaratos kicsi közt lavíroznom. Tudod a kisfiam is igazán határozott kis emberke, és bármikor le tud venni a lábamról. Ha JJ-vel összefognak ellenem, kő kövön nem marad - nevettem, s ahogy végeztem lassan az evéssel, megtöröltem a kezemet.
- Lehet lassan megint éhes lesz. Talán már amiatt is nyöszörög - töprengtem el, és az órára néztem, mikor is evett előzőleg.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 21:34 Hozzászólás témája:

-Jajj ne félj már felkészítettem az elmúlt két napban..- Nevettem fel halkan. -Majd ha szeretnéd egyszer bemutatom neked.- Vetettem fel az ötletet, de aztán JJ-re néztem, mert halkan elkezdett nyöszörögni. -Na már ilyen nagy baj, ha nem figyelek rád fél percig?- Nevettem fel halkan, és ahogy eleresztette ujjamat, megsimogattam pocakját.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 21:25 Hozzászólás témája:

- Ohh, hát én örülök ennek, szóval akkor addig is jó babázást - mondtam mosolyogva nagyokat, és akkor már az egyik hamburgert is az ölembe vettem.
- Megértem, anno nekem is volt egy ilyen jó kis időszakom. De biztosítalak, az is nagyon jó kis időszak lesz amikor majd mindent megkívánsz, meg össze-vissza eszel majd dolgokat. Jó ha előre felkészíted a párodat lélekben, hogy milyen kívánós leszel majd - mondtam nevetgélve, majd beleharaptam a hamburgerembe is.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 20:49 Hozzászólás témája:

-Nem baj, nyugodtan egyél csak. Én addig elbabázgatok, főleg hogy JJ ezek szerint kedvel.- Mosolyogtam Izi-re, és egy kicsit hátradőltem a széken. Még mindig az ujjamat szorította, és nem úgy nézett ki mint aki nagyon elakarná engedni. -Nem kérek köszönöm. Ma pocsékul érzem magam.- Sóhajtottam fel halkan de aztán halvány mosolyra húztam a számat. -De majd biztos jobb lesz.- Vontam vállat enyhén.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 20:25 Hozzászólás témája:

- Oké, és akkor sok sikert a kertrendezéshez - néztem nevetve Damon-re. És akarva-akaratlanul is elképzeltem milyen lenne Damon-t magára hagyni a kertben a rendezkedéssel... Hát... lehet szegénynek kihullana a haja a végére...
- Jól van, nem aggódok. Ha elbírtatok vele édességezés közben, akkor bármire képesek vagytok, így nem is marad okom izgulni - nevettem, elképzelve mit is tus Adam művelni ha sütemény kerül a közelébe. Reméltem hogy Damon-ékkel nem kezdte a dobálózos műsort. - Jók legyetek! - intettem még Damon után ahogy elindult kifelé, majd mikor becsukódott mögötte az ajtó, újra Liz-re mosolyogtam.
- Na, Ő a lányom vőlegénye. És ha nem bánod akkor addig amíg fogod JJ-t, én eszek kicsit, mert igaz hogy a kórházi kaja rémes, nem is akarok kísérletezni vele - kuncogtam, és magam elé vettem a sültkrumplit. - Kérsz Te is?
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13253
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 19:52 Hozzászólás témája:

- Rendben. Csak pihenjetek, és erősödjetek - pusziltam meg Izi arcát. - Ha kell valami, csak hívj, és jövök. Valószínű én. Nemsokára jönnek a kertünket rendbe rakni, hiszen nemsokára esküvő... és kettőnk közül Elenának van több ízlése - vigyorogtam. - Igy ezt rá bízom, mi hová kerüljön.
Az ajtó felé figyeltem, aztán sóhajtottam.
- Megyek is, még mielőtt a gyerekek szétszedik a kórházat. Adamért ne aggódj, remekül van. Most tömték magukat tele fagyival meg krémessel, és délután fürödni fognak a kertben. Szóval minden de minden oké - pusziltam meg JJ-t is, aztán barátságosan biccentettem a lány felé, és becsuktam magam után az ajtót.

(váróterem)
_________________
Damon

Nem érdekel, hogyan és miért jöttél az életembe, csak az volt a fontos, hogy jöttél. Nem emlékszem már, mi mindenben vétkeztem, de arra igen, mit tettem helyesen. Emlékszem rád. Te adtál értelmet az életemnek, te tetted különlegessé.










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 19:49 Hozzászólás témája:

Egy férfi lépett be a szobába. Bemutatkozott, mire csak bólintottam egyet, kedvesen mosolyogva. -Elizabeth Hawkins.- Mutatkoztam be én is gyorsan, de a kezemet már nem tudtam nyújtani felé mert JJ a kezeimbe volt, így ez lehetetlen volt. Leültem az ágy melletti székre, és JJ kis arcát figyeltem.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 19:45 Hozzászólás témája:

Mosolyogtam Liz szavaira, és épp nyitottam a számat egy válaszra, amikor egyszer csak Damon toppant be hozzánk.
- Szia! - köszöntem mosolyogva, és a létszámnövekedésre JJ is körbepislogott, mi is folyik itt. - Ohhh, áldalak érte titeket. Már úgyis kezdtem éhes lenni - kuncogtam, és valósággal kocsányon lógtak a szemeim ahogy Damon lepakolta nekem a krumplit és a hamburgereket. - Ohh, hát ezt meg tudom érteni. De azért puszild meg Őket majd a nevemben. És mindenkinek üzenem hogy szeretem Őket, oké? - mosolyogtam, ahogy Damon JJ-t is köszöntötte, aztán pedig nevetve vettem szemügyre az ajándékokat amiket hozott. - Hűűűű, köszönjük szépen, ez igazán kedves Tőled. És ne izgulj, hamarosan hazamegyünk, Ha rajtam múlna már ma elindulnék, de szerintem egy vagy két nap és így is meg úgy is megyünk. Csak JJ miatt kell még maradnunk. De maximum két nap és mehetünk - kacsintottam én is Damon-re.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13253
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 19:36 Hozzászólás témája:

(váróterem)

Beléptem, és megláttam egy idegen szőke nőt ülni Izi ágya mellett, JJ-vel a karjában.
- Szia Isobel - léptem oda, és megpusziltam. - Üdv - néztem aztán a szőke nő felé. - Damon Salvatore vagyok - mondtam, de most elmaradt a kézrázás, mivel a nő mindkét keze JJ-vel volt tele.
- Hoztunk neked némi kaját, a kórházi koszt képes kinyírni - tettem le a hamburgereket és a sült krumplit a kis asztalra. - Elena is itt van, de nem jön be. David már félig alszik, sőt, szerintem mostanra már teljesen. És ha ide Adam meg Delena beszabadul, nem fogjuk őket innen kivonszolni. Davidet gyorsan haza akarjuk vinni... hiába, ő még nem bírja az ilyesmit - mondtam közben, aztán átadtam amiket az imént vettem.
- Tessék, ezt JJ-nek - hajoltam le, megpuszilni a kicsit, és gyönyörködtem benne egy ideig, aztán a lufit felkötöztem az ágy végébe, ott lebegett.



- És ezt is JJ-nek - adtam át a "virágcsokrot", ami nem állt másból, mint babatakaróból, és feltekert kis lányruhákból. - Jófofa, mi? - mosolyogtam.



- Remélem tetszenek - mosolyogtam. - És ha lehet, gyorsan igézd meg az orvosokat, hogy végre hazaengedjenek - hajoltam közel a füléhez, és rákacsintottam.
_________________
Damon

Nem érdekel, hogyan és miért jöttél az életembe, csak az volt a fontos, hogy jöttél. Nem emlékszem már, mi mindenben vétkeztem, de arra igen, mit tettem helyesen. Emlékszem rád. Te adtál értelmet az életemnek, te tetted különlegessé.










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 19:34 Hozzászólás témája:

-Ennél jobb embert nem is tudtam volna kifogni...- Mosolyodtam el halványan, fél szemmel rá nézve, de közben a kezemben lévő kislányt néztem, és szabad kezemmel megcirógattam arcát. Kis keze a ruhámat markolászta, ez mosolygásra késztetett. -És emiatt egy hatalmas kő esett le a szívemről.- Nevettem fel halkan, és kicsi kezéhez nyújtottam mutatóujjamat, mire rögtön megfogta az, és egy kicsit rá is szorított. -Olyan mint egy kis csoda.- Mondtam halkan.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 19:14 Hozzászólás témája:

- Értem, na és... az akihez hozzáköltözöl, Ő jó ember, ugye? - érdeklődtem, miközben az ágy széléhez húzódva letettem a lábaim a földre. Így azért kényelmesebb volt. Néztem JJ-t, ahogy szép nagy szemekkel nézegetett hol erre, hol arra, és kis kezével markolászta Liz ruháját. - Azt hiszem kedvel Téged - kuncogtam.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 18:20 Hozzászólás témája:

Megkönnyebbülten mosolyodtam el mikor kezembe került, és nem sírt, csak kíváncsian figyelte arcomat. Kellő óvatossággal fogtam karjaimba JJ-t, és Izi-re pillantva elmosolyodtam. -Nagyon szép kisbaba vagy ám, ugye tudod?- Mosolyogtam a babára.
-Nem nevezném rossz embernek. Nehezen lehet a bizalmába férkőzni, és az már csak a természetéből adódik, hogy nem feltétlen a kedvesség, és jóság jellemzi, kivéve azt, hogy valamilyen szinten sikerült egy kis jóságot "beleerőszakolni". Tudom, hogy szeret, és jó hozzám.- Mondtam ki a véleményemet kihagyva azt a kis részletet, hogy Kol tulajdonképen vámpír. -Amúgy Kol a neve.- Mondtam még el nevét, és ekkor egy halvány mosoly jelent meg arcomon. Nem tehetek róla, néha akaratlanul is elmosolyodok.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 17:50 Hozzászólás témája:

Mosolyogva hajoltam előrébb, és Liz karjaiba fektettem JJ-t, akinek az arcán kissé csodálkozós kifejezés jelent meg az új személy beazonosításától, de nem sírt vagy ilyesmi, csak nézegetett felfelé.
- Értem - bólogattam, ahogy Liz elmondta a helyzetet röviden a babáról és az apáról. - És megértem. Anno nekem is döntenem kellett hogyan lehet a legjobb és legteljesebb élete az első lányomnak. Megértem ha nem akarod elmondani, de mi a baj a baba apjával? Rossz ember, vagy...?
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 17:18 Hozzászólás témája:

-Igen megszeretném fogni.- Csillant fel a szemem mosolyogva, és óvatosan a kezemet nyújtottam. Ki tudja lehet sírni fog a kezembe, de azért egy próbát megérne.
-Nem Ő az apja a kicsinek.- Sóhajtottam fel halkan, és nagyot nyeltem. -Nem arról van szó, hogy a pici apja nem szeretné, de sajnos döntenem kellett, és ha azt szeretném, hogy normális élete legyen, akkor ez volt a részemről a legjobb döntés.- Haraptam ajkamba kicsit feszülten, és vettem egy mély levegőt. Természetesen ehhez nem tettem hozzá, hogy a gyerekem apja egy erős ősvámpír.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 17:05 Hozzászólás témája:

- Igen, ez igaz, jól mondta a doki, az első trimeszterben még nagyon kell vigyázni, még nagyon kicsi és védtelen a baba, de majd megnő, és ilyen szép fejlett lesz mint JJ is - mosolyogtam biztatóan. - Van kedved megfogni Őt? - néztem JJ-re, majd újra fel Liz-re.
- Ha jól értem akkor nem a picur apja a párod? - érdeklődtem, s bár furdalt a kíváncsiság, de megértettem volna ha nem meséli el a dolgot.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 16:22 Hozzászólás témája:

-Ja hát igen ilyenkor még nem olyan izgalmas ez a dolog. Ilyenkor inkább még vigyáznom kell magamra. Legalábbis az orvos azt mondta így az első pár hétre.- Gondolkoztam el hangosan. -De mondjuk már várom, hogy egy kicsit látszódjon hogy kisbabát várok, bár ez még egy kicsit messze van.- Bólintottam egyet felsóhajtva. -Hát ez nálam bonyolult. De ma már költözni fogok Hozzá az biztos. Csak azután döntöttem így persze, hogy biztosított róla, hogy sajátjaként szeretné a kicsit.- Mondtam és igazából akkor döbbentem rá, hogy az is kiszaladt a számon, hogy végül is nem a gyerekem apjához készülök éppen hozzáköltözni hanem máshoz. Vajon mi fog gondolni rólam ha ezt elmondom neki?
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 16:11 Hozzászólás témája:

- Fél éve? Hűűű... hát akkor tényleg fura. Bár én mostanában leginkább a házunk, meg a játszótér kivételével túl sok helyre nem jártam, talán ez lehet az oka - gondolkodtam el kissé, és hát tényleg, mostanában valahogy a családon belül és annak közvetlen közelében ténferegtem inkább. A központ meg a játszótér volt csak kültér ahová jártam. Hiába, sokat voltam egyedül, mármint inkább csak Adam-el, és úgy meg nem móka jönni-menni...
- Az 5.-ben? Ohh, hát az még tényleg igazán az eleje. De majd 15 hét múlva már igazán kezd izgi lenni a dolog, mikor már majd érzed Őt - mosolyogtam, visszaemlékezve milyen jó is volt mikor JJ-t elkezdte érezni belülről. Ohh, hogy az milyen rég is volt már... - De akkor ezek szerint Te is együtt élsz valakivel, igaz? Vagy már komolyabb is? - kíváncsiskodtam.
- Köszi, hát... igyekszem. Láttál volna csak két napja, akkor aztán még igazán nagy hasam volt. De az biztos hogy minden megérte ami a terhesség alatt volt. Hisz egy ilyen kis csodáért mindig megéri - néztem gyönyörködve JJ-re, aki átütő lelkesedéssel bámészkodott felfelé, mintha valami igazán érdekeset látna.
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 15:53 Hozzászólás témája:

-De azért furcsa hogy eddig nem találkoztunk. Mármint én már jó ideje itt vagyok Mystic Falls-ban. Már vagy fél éve ha jól számolom.- Mosolyogtam rá halványan. Mikor elmondtam neki a hírt, szélesen elmosolyodott. Hasamra tettem kezemet, és boldogan vigyorogtam. -Igen még az elején. 5. hétben járok. Pedig ettem, és nem is keveset. Otthon elvagyok kényeztetve mostanában. .- Nevettem fel halkan. Jut eszembe, még Kol-al is beszélnem kell majd, főleg azután, hogy látott engem Warren-el a parkban. -De te is remekül nézel ki. Ahhoz képest hogy nem is olyan rég szültél.- Biztattam Őt. -Olyan nehéz elhinni, hogy majd később nekem is lesz egy kisbabám otthon. És csak remélni tudom, hogy ilyen ki aranyos lesz mint JJ.- Mosolyogtam a kisbabára nézve.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 15:36 Hozzászólás témája:

- Nem, nem Te, ne izgulj, egy ideje már aludt, szóval gyanítom inkább a hasa vagy a hangok iránti kíváncsiság keltette - mosolyogtam, miközben JJ hasára tettem a kezem és finoman simogattam.
- Bizony, jó sok minden. Zajlott az élet mostanában. Vagyis egész pontosan főleg az elmúlt másfél évben. És hát... igen, látod, így kell csinálni, aki tizenévesen szül, fiatal nagyi lesz - kuncogtam, és magamra mutattam.
- Tényleg? - kerekedtek ki a szemeim meglepetten, ahogy bejelentette hogy babát vár, majd szélesen elmosolyodtam. - Gratulálok! Ez csodálatos hír! Na és hol tartasz? Gondolom az elején még, hisz az alakod kifogástalan, valld be, nem is ettél mióta nem találkoztunk? - kíváncsiskodtam nevetve, hisz tényleg remekül nézett ki. Én magam még nem mertem megnézni, hogy a vámpírlétem mit alakított eddig a hasamon mióta JJ kipottyant tegnap. Bár a vér elvileg jó hatással volt rám, de még nem "ellenőriztem."
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 15:16 Hozzászólás témája:

-Ugye nem én ébresztettem fel?- Kérdeztem a kislányra nézve, ahogy Izi a karjaiba vette. Lassan nyitogatta kis szemeit, ami arra késztetett hogy halványan elmosolyodtam. Tényleg nagyon szép volt. -JJ.- Ismételtem halkan. -Férj, még egy kisfiú, és még a lányod is ott él a gyerekeivel? Ennyi mindenről lemaradtam volna.- Nevettem fel halkan. -Izi ne is mond! Egyáltalán nem nézel ki nagymamának, szóval majd én is így akarok kinézni mikor majd nagymama leszek.- Vigyorogtam és vettem egy mély levegőt. -Hogy velem mi újság? Inkább belevágok.- Kezdtem bele mosolyogva. -Elsősorban kisbabát várok jelen pillanatban.- Mondtam el neki a hírt.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Szerző Üzenet
Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 15:02 Hozzászólás témája:

- Az bizony, csodaszép - bólogattam mosolyogva, és egy pillanatra felkelve a karomba vettem JJ-t, majd visszaülve az ágyra közelről is megmutattam Őt. - Bemutatom Neked Josephine Jesabel Saltzman-t, azaz JJ-t - mondtam, miközben a kicsi arcát cirógattam, míg Ő a szemecskéit nyitogatta.
- Bizony, bőven van mesélnivalóm - sóhajtottam kuncogva, és úgy néztem Liz-re. - Jó sok változás beállt az életemben mióta utoljára találkoztunk. Többek közt az is, hogy JJ mellett otthon van egy férjem, meg még egy apróság, csak Ő fiú, és már majdnem egy éves. Tőlünk nem messze pedig ott él az idősebbik lányom a vőlegényével meg a gyerekeikkel. Jól nézz meg, láttál már ilyen fiatal nagymamát? - kuncogtam, hisz hát elég fura volt belegondolni, én mint nagymama, miközben itt az újszülött baba a karomban.. - És Veled mi újság? Mi történt mióta nem láttalak?
_________________
"Szeretnék egy társat, aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, aki egészen más mint én, de mégis nagyon hasonló..."










Szerző Üzenet
Elizabeth Hawkins
Ember



Csatlakozott: 2011.08.28. Vasárnap 19:29
Hozzászólások: 3947
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 14:46 Hozzászólás témája:

Egy széles mosollyal az arcomon léptem hozzá közelebb. -Mert szinte egy ezer év is volt.- Sóhajtottam fel ágyához lépve, és rögtön a kiságyra pillantottam, ahol egy gyönyörű kislány nyitogatta szemeit. -Izi, hisz Ő gyönyörű...- Vigyorogtam a kisbabára nézve, majd megint Izi szemeibe néztem. Hihetetlen, hogy majd nekem is lesz egy kisbabám jó pár hónap múlva. -Látom van mesélni valód. Jó sok.- Mosolyogtam. Habár azért nekem is volt mit mesélnem, hisz azért el fogom neki mondani, hogy terhes vagyok. De azért kíváncsi leszek, hogy mi történt vele mostanában.
_________________
https://www.youtube.com/watch?v=6RCFuznGl1Y
'I Never Told You..'
'Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.'
'Szerelmünk lapjai'











Isobel Flemming
Vámpír - Anya



Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06
Hozzászólások: 4848
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Ápr. 21, 2012 14:24 Hozzászólás témája:

Egy darabig csendben szemléltem csak JJ-t, hallgattam a kicsi szívét... jó elfoglaltság volt. Aztán egyszer csak zizegő hangot hallottam a telefonom irányából. Kezembe véve pedig meglepett örömmel láttam hogy Liz írt.

"Jól láttad, itt vagyok Mystic Falls-ba, és minél hamarabb meglátogatlak a kórházba.

Liz"

Igazán örültem. Egyrészt hogy Őt láttam, másrészt hogy be fog jönni.
Épp visszatettem a szekrényre a telefonom, mikor kopogtatást hallottam az ajtó felől, majd pedig a belépő Liz-t pillantottam meg.
- Szia! - mosolyogtam Rá, miközben felültem az ágyban. - Hű de jó Téged látni! Mintha ezer év telt volna el. Gyere csak beljebb - intettem, s közben JJ kiságya felé pillantottam, aki éppen nyitogatni kezdte a szemét a hangokra.
_________________

[April és Nathalie lakása]

Mint egy őrült hajtottam idáig..Még pont időben voltam. Ahogy beértem, természetesen minden munkatársamnak egy széles mosollyal az arcomon köszöntem, annak ellenére, hogy alig ismerem még őket..de fontos az első benyomás. Magamra kaptam a kórházi ruhámat és a kikészített gyógyszerekkel indultam meg a kórtermek felé, hogy bevetessem a betegekkel.
Volt bennem némi rossz érzés és gondolat a Bostoni incidens után, de próbáltam kiverni a fejemből...Több kevesebb sikerrel..

(Grill)

Nagy nehezen, de idekeveredtem. Amire büszke voltam, hogy nem kellett senkitől segítséget kérnem. Láttam egy szőke nőt aki betegekről-betegekre mászkált és bátorkodtam odalépni hozzá. - Elnézést, de szeretnék kérdezni valamit. Persze csak ha nem zavartam meg semmit. - Nyeltem egy nagyot és már a gyomromba is kiült az idegtépő görcs hiszen elképesztően aggódtam Aurora iránt.

Éppen az egyik kórterembe akartam lépni amikor leszólított egy férfi. -Miben segíthetek? -kérdeztem kedvesen mosolyogva. Egy dolog volt amire felfigyeltem vele kapcsolatban, mégpedig a szaga...Ő is olyan mint én.. Bár inkább nem tettem szóvá. Nem tartozik a munkaköri leírásomba az, hogy faggassam az idetévedőket..

- Annyit szeretnék kérdezni, hogy nem hoztak be a kórházba egy bizonyos Aurora Smith nevű lányt? - Aztán mikor aggódásom csökkenni kezdett észrevettem a szagát. Vérfarkas a kórházban. Hm, érdekes. Bár nem fogok szóvá tenni, mert valószínűleg ő is észrevette, hogy én is az vagyok.

-Egy pillanat.-mosolyogtam továbbra is, és a gyógyszeres kocsi aljából előkotortam a kórházi nyilvántartást és lapozgatni kezdtem. -Nem, nem hoztak be ilyen nevű nőt.-ráztam meg a fejemet és visszaraktam a kocsi aljába a mappát amiben a nyilvántartottak voltak. -Segíthetek még valamiben?-néztem rá kérdően..

- Azért köszönöm. - Túrtam a hajamba. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem hozták be de még mindig aggódtam aziránt, hogy hol lehet. Legalább az sms-emre válaszolt volna. - Ha mégis később a nap folyamán behoznák.. Megadhatnék egy telefonszámot amin értesítene róla? - Néztem rá kérdőn.

-Igazán nincs mit.-mosolyodtam el halványan. -Persze, amint megtudok valami telefonálok.-bólintottam beleegyezően -Biztos fontos lehet neked az a lány hogyha így aggódsz miatta.-húztam félre a számat.
Ami azt illeti ő az első vérfarkas akivel összefutottam itt, talán segítséget vagy tanácsot is kérhettem volna tőle, de hamar elvetettem az ötletet. Nem akartam alkalmatlankodni.

- Köszönöm. - Felfirkantottam egy kis cetlire a számomat, hogy ezen elér ha esetleg behoznák. Legszívesebben rögtön hazarohantam volna és egyfolytában szorongattam volna a telefonom el sem mozdulva mellé. - Az is. - Fűztem hozzá egy kisebb mosollyal.
Majd láttam rajta valamit. - És én segíthetek valamiben? - Ezt már inkább, mint farkas a farkashoz tettem fel.

-Ami az illeti...-sóhajtottam-Van egy kis problémám, és eddig nem volt alkalmam rá, hogy bárkitől is segítséget kérjek. -magyaráztam- Gondolom sokkal tapasztaltabb vagy mint én..... Én eddig csak egyszer változtam át...de..de..nem bírom ki..-mondtam kétségbeesetten és ebből már érthette is, hogy mi a problémám.

- Ne úgy állj hozzá, hogy ez valami rossz dolog. Élvezd. Tekints úgy rá, mintha valami csoda lenne. Örülj, hogy erősebb lehetsz, mint egy sima ember. Hidd el ez sokat fog segíteni. Plusz a második már nem is lesz olyan vészes, mint az első. - Kacsintottam rá biztatóan.

-De ez akkor is borzasztó érzés. Én egyszerűen nem tudom élvezni.. Túl sok olyan dolog van amitől nem megy.-gondoltam ezzel a volt barátomra, akit emiatt dobtam..pedig én sem voltam különb. Jelen pillanatban még arra is képes lettem volna, hogy zokogva essek össze a földön, de tartottam magamat és inkább leültem az egyik székre ami a kórterem előtt volt.

- Ha szeretnéd a mostani teliholdnál összejöhetnénk. És megmutatom, hogy is kell élvezni. De ahhoz kontrollálnod is kell magadat. - Ajánlottam fel neki a segítséget. Mindig is sajnáltam az olyan nőket akik nem akarták ezt az egészet és mégis megtörtént. De viszont elég erős ha az elsőt kibírta. Csak erre még talán ő maga se jött rá.

-Az jó lenne.-mosolyodtam el halványan-Egyébként Nathalie Schlemmer vagyok.-mutatkoztam be, ha már így felajánlotta a segítséget. -És hol tervezed átvészelni a teliholdat?-néztem rá kíváncsian mivel én még nem vagyok jártas a dolgokban és az első alkalomnál is az utcán ért a dolog.

- Sean Willingham. Én az erdőben terveztem. Viszont ha nem tudod magad annyira irányítani egy pincében kikötözve jobban mutatnál, hidd el. - Kacsintottam rá egy vigyorral az arcomon. Félre is lehetne érteni, de most tényleg biztonságosabb lenne más emberek számára ha nem tudja még irányítani magát. Ami az első átváltozás alatt nem hiszem, hogy sikerült. De ki tudja. A nők mindig meg tudnak lepni.

-Hát még az nem megy. Úgyhogy inkább maradjunk a pincéz kikötözős dolognál. -mosolyogtam..-Igazából arra sem emlékszem mi volt az első alkalommal.-ráztam meg a fejemet. -Csak arra emlékszem, hogy egy ház udvarában ébredtem meztelenül. Még szerencse, hogy nem voltak otthon.-nevettem el magamat.

- Akkor ott leszünk. Majd próbálok segíteni a koncentráláson is. Minél előbb megtanulod annál jobb. Nekem sem egyik pillanatról a másikra ment, de megtanultam. Hiszen én mindennél jobban vágytam erre. Hogy több legyek puszta embernél. De ez nagy részünknél nem így van.

-Vágytál erre? De azon kívül, hogy erősebb lettél mire jó ez az egész? -néztem rá egy kis kétségbeeséssel a tekintetemben. Számomra ez....ez egy szenvedés..Nem tudom épp ésszel felfogni, hogy bárki is ezt, hogy szeretheti.. -Én...nem tudom, hogy valaha is élvezni tudom-e majd ezt az egészet..-ráztam meg a fejemet, és talán még egy apró könnycsepp is legördült az arcomon. Hiányzik a régi életem és a régi barátom... De ez már mind a múlté, mert soha többé nem fogom már látni, és ez megőrjít.

Átvittek egy kórterembe, ahol egyedül voltam egy jó ideig. Pihenni próbáltam habár ez aligha ment jelent helyzetben. Csak azt akartam, hogy kézhez kapjam Sophie-t, ami talán úgy 10 perc múlva meg is történt. A nővérke már hozta is a közben már elaludt babámat. A karjaimba kaptam, mire halványan elmosolyodtam, de ebben azért volt valamiféle keserűség is. A nővér megkérdezte, hogy bejöhet-e a nővérem, és pedig csak bólintottam, hogy bejöhet, és a nővér már el is tűnt, engem pedig otthagyott a kicsivel.

[Váróterem]

Rögtön beléptem a terembe,ahol már Liz,és a kicsi feküdtek. Olyan szépek voltak együtt.
-Megjöttem. -mondtam halkan,majd közelebb sétáltam az ágyhoz.
-Hogy vagy? -kérdeztem halvány mosollyal az ajkaimon,reménykedtem a pozitív válaszában.