Önkéntelenül is végigmértem rajta, látva, hogy nincs rajta felső. De ö héj! kérdeztek valamit..!
- Ömm, gondoltam meglátogatlak, öm, régen találkoztunk éés... Hoztam pezsgőt! - Lóbáltam meg az üveget és a két poharat. Csak kicsit éreztem hülyén magam? - Gondoltam, egy megkésett újév még belefér... - mosolyogtam rá zavartan az ajkamba harapva. Na jó, azt hiszem, kijöttem a gyakorlatból.

Feszülten a hajamba túrtam és kínosan vigyorogtam Peiperre, ahogy végigmértem a poharakat és a pezsgős üvegeket. Jaj, szegény fejemnek.
- Jól van, gyere be! - fogtam meg kedvesen a karját, és beljebb húztam. - De attól tartok hogy.. hárman fogunk ünnepelni. - köszörültem meg a torkomat, és láttam hogy Brynn megjelenik a konyhaajtóban, az én egy szál ingemben.

- Öhm, Peiper.. ő itt Brynn - mondtam totális kínban, és éreztem hogy lassan ég a pofámon a bőr.

Valahogy nem számítottam arra, hogy behívja. De hát én nem ismerem szóval nem tudom kikövetkeztetni minden egyes lépését.

Mikor beértek, csak mosolyogva köszöntem megismételve mellé az előbb hallott nevet. - Szia Peiper. - A nevetés nehezemre esett visszafogni, hiszen már láttam Steven arcán, hogy mennyire kellemetlen is neki ez a helyzet. Biztos volt valami közöttük. Legalábbis a megérzésem ezt súgja.

Mosolyogva léptem át a küszöböt, mikor beinvitált. De ekkor... Egyből lehervadt arcomról a mosoly.

- Ó... - röviden csak ennyi tellett tőlem. Az imént említett Brynn, Steven ingét viselte... Áh, már érthető, hogy miért nem rajta látom... Amint látom, én éppen itt
valaminek a közepébe csöppentem bele.

- Oh... - na jó, mostmár valami értelmeset is ki kellene nyögnöm, de a lábam is földbe gyökerezett. Hülyén éreztem magam. Hülyén? Nem, inkább kicsit megalázva, és becsapva. - Heló, Brynn. - vetettem rá egy bájos mosolyt, majd a kínban lévő Stevenhez fordultam - Úgy érzem, jobb, ha mégis megyek. - mosolyogtam rá, talán egy cseppnyi gúnnyal - Eszem ágában sem volt az idillbe taposni... - hebegtem, majd a kezébe nyomtam az üveget és a poharakat - Minőségi pezsgő, remélem, ízleni fog. - mosolyogtam halványan - Örültem a találkozásnak! - vetettem a szőkeségre egy mosolyt, majd azonnal az ajtó felé siettem.

Ettől féltem. A kirohanástól. Mert ahgy meglátták egymást, már láttam hogy itt baj lesz... nagyon nagy baj!
Hol Brynnre néztem, hol Peiperre, és nem tudtam hogy mitévő legyek. Mert szegény nők..

- Várj, Peiper! - fogtam meg a vállát és nyeltem egyet. - Ne menj. - néztem rá kérlelően, finoman megszorítva vállát. - Maradj. Ünnepeljünk hárman. - dobtam fel a lehetőséget halvány mosolygással és Brynnre néztem. Remélem hogy nem bánja.

És kezdődik a dráma.. Biztos, hogy volt valami 'se veled se nélküled' dolog köztük és a csaj most próbálta rendbe hozni a dolgokat erre itt vagyok én.

- De ha akarjátok akkor felöltözök és már itt sem vagyok, mert én vagyok inkább a zavaró tényező. - Ajánlottam fel egy mosoly kíséretében. Azért most azok után, hogy Steven ingében látott szerintem bőven van mit megbeszélniük.. Már ha tényleg van köztünk valami. Bár furcsa, hogy nem említette. Nem tűnik olyannak aki nem említené.

Steven megállított, de legszívesebben elfutottam volna. Most valahogy minden ünneplési kedvem elszállt, még ha meg is győzhettek volna, már kedvem nem volt hozzá.
- Nem dehogy, maradj csak, Brynn! Én rondítottam bele a dolgokba, másrészről meg nem is vagyok ünneplős hangulatban. - mosolyogtam rá. A legszörnyűbb a dologban az volt, hogy ez a drága Szőkeség meg kedvesnek, aranyosnak is tűnt. A francba! - Boldog Új Évet! - mosolyogtam rájuk, majd mihamarabb elhagytam a lakást...

/folyt. Miller lakás/

Egy sóhajt hallattam és Brynnre néztem, miután Peiper távozott. A fejemben megfogalmazódott hogy majd holnap.. elintézem. Átmegyek és beszélek majd Peiperrel. Mert ezt nem lehet így hagyni.

- Sajnálom ezt a kis.. - túrtam a hajamba zavartan. - Nem is tudom hogy minek nevezzem. - tettem le a pezsgős üveget és a poharakat.

- Akinek valamit sajnálnia kell az én vagyok. - Vettem le magamról az ingét, majd kezdtem öltözködésbe. - Az lesz a legjobb, ha most én elmegyek te pedig utána mész és lerendezitek bármi is van köztetek. - Vetettem rá egy kedves mosolyt. Nem sokszor ajánlok fel ilyeneket, úgyhogy ezt nevezhetjük egy kivételes alkalomnak. Meg hát van sokkal inkább olyan személy akinek tönkre tenném az életét, de ő nem tartozik közéjük.

- Most neked is lenne szíved itthagyni? - vágtam zsebre a mancsaimat, és keserűen meredtem rá. - Nem akarom, hogy elmenj. Ő már elment, hát te maradj akkor... igyuk meg együtt, aztán... meglátjuk, mi lesz -böktem a pezsgőre.

- Ha ló nincs szamár is jó. - Suttogtam, majd egy mosollyal tereltem el róla a figyelmét. - Rendben de akkor azt hiszem a poharak feleslegesek. Csak megszakítanak az élvezettől. - Abbahagytam az öltözködést, habár már csak a pólóm hiányzott volna. De így talán még kényelmesebb is számomra.

- Ne értsd félre, nem erről van szó! - ráztam a fejemet, ahogy az első mondatát meghallottam és magamra vettem a saját ingemet, hogy az üvegért nyúljam és kibontsam, de rögtön bele is ittam az üvegbe.
- Boldog újév... nem? - mosolyodtam el kínomban. - Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, ne haragudj rám. - motyogtam bocsánatkérően.

- Dehogy haragszom, nem vagyok az a típus. De akkor ezek szerint ez csak egy alkalom volt, vagy több? - Sétáltam oda hozzá vigyorogva, majd kivettem a kezéből a pezsgőt és belekortyoltam párat.
- És... boldog újévet. - Mosolyodtam el, majd egy lágy puszit nyomtam az ajkaira többet a történtek után valahogy nem akartam. Még a végén kidob mert még így is rá akarok mászni.

- Nem tudok erre válaszolni. - ráztam a fejemet. - Tudod, ahogy ebben a városba jöttem, rögtön belefutottam Peiperbe. Egy bálon. És megtetszett nekem. Azt hiszem, én is neki. De nem tudok mit mondani, nem tudom hogy Ő... milyen céllal keresett most engem. Ünnepelni akart, arra rájöttem, de.. - vakargattam a fejem búbját.
- Egyelőre úgy fest, hogy nem esek két szék közé, míg te itt vagy.. - mosolyogtam rá, és végigsimítottam az arcán kedvesen.

- Csak hitted? Ne mond, hogy nem jössz be neki. Mert szerintem nagyon is bejössz neki és most rosszul eset neki az, hogy velem látott. Mert fél közel engedni magához.. gondolom. Aztán most megpróbálta és balul sült el a dolog. Úgyhogy valószínűleg nem igen akarja megpróbálni újból. Ezért kell neked lépned ha vele akarsz lenni. - Böktem meg finoman a mellkasát a mutató ujjammal.
- Én itt is leszek, de csak ha te is így akarod. - Mosolyogtam rá.

- Most tényleg te fogsz nekem szerelmi tippeket adni? - kacsintottam rá, hogy valahogy eltereljem a témát, de végül végignéztem magamon.
- Nem is tudom, hogy mit akarok. Vele kapcsolatban nem. És veled kapcsolatban sem. Azt sem tudom, hogy... mit akarhatok. - néztem félve hol Brynn szemeibe, hol a padlóra.

- Tudom, nincs sok tapasztalom ezen a téren. Sőt igazából egyáltalán nincs is. De azért nőből vagyok és van róla sejtésem mit miért csinál egy másik. - Sóhajtottam, mert tényleg nem igazán voltam szerelmes.. Vagyis nem voltam. De ez egyszerű kikövetkeztetés volt.
- Hogy hogy mit akarhatsz?- Kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Sajnos nem vagyok nő, hogy átérezzem a ti helyzeteket. Pedig most nagyon szeretném tudni, hogy melyikőtök fejében mi játszódik le. - sóhajtottam, a nyakába dugva az orromat. Kellemetlen volt nekem a szituáció. Jobb szerettem volna most... már magam sem tudom.
- Nem tudom, hogy mit akarhatok tőled. Mondtam neked, hogy nem szeretem az egy éjszakás kalandokat. És ennek tudatában feküdtem le veled most.. hogy talán nem csak annyi lesz. - vált hangom rekedtté.

Ahogy az orrát a nyakamhoz dugta simogatni kezdtem a tarkóját, mert végül is megértettem a helyzetét én voltam az aki bezavart a ki tudja milyen kapcsolatába amivel kellemetlen helyzetbe hoztam.
- Azt te döntheted el, hogy mit akarsz. Én pedig ha akarok bele megyek ha nem akarok nem. De ha nem osztod meg velem, hogy végül is miket szeretnél nem segíthetek. - Hajtincseivel kezdtem el játszadozni, így próbáltam picit megnyugtatni.

Megfogtam a kezét, amivel a hajtincseit babrálta, és meglehetősen nagyot kellett sóhajtanom ismét. Miért is? Talán mert... egyáltalán nem voltam még hasonló helyzetben és nem is hiányzott még eddig.
- Még sosem voltam szerelmes, tehát fogalmam sincs, hogy miylen haladni azon az úton - vontam egyet a vállamon kissé kesergő mosollyal. - Fogalmam sincs, hogy amit érzek Peiper iránt, és amit kezdek érezni irántad, az vajon... micsoda...

- Tehetek valamit annak érdekében, hogy hamar kitalálhasd mit akarsz? - Huncut mosoly kúszott az arcomra és a karjaimat a nyaka köré fontam.
- Ha ehhez az kell, hogy magadra hagyjalak gondolkodni. Akkor megteszem csak mond. És csak, hogy tud.. Jó pár éve nem voltam ilyen kedves senkihez sem. Szóval használd ki. - Nevettem fel röviden.

- El akarsz menni? Még mit nem...! Azt próbáld meg... most nem akarom, hogy csak úgy felszívódj. És talán csak két nap múlva látnálak, ha megjönnek az eredmények. - sóhajtottam, ahogy eszembe jutott az orvosi vizsgálat.
- Erről jut eszembe... még mindig nem akarod elmondani, hogy vajon mi miatt lehet ez a probléma a szíveddel? - tettem oda a kezemet. - Valami családi ügy, vagy egykori barát...?

- Hát ha ennyire tiltakozol akkor nem megyek sehova. - Vigyorodtam el és egy puszit nyomtam az ajkaira. - Na látod legkésőbb két nap múlva látsz. Fogd fel pozitívan. - Hozzábújtam és fejemet a nyakához hajtottam, majd mélyen beszippantottam az illatát.
- Amióta elvesztettem egy számomra fontos személyt azóta kezdődött ez az egész. - Sóhajtottam egyet. Nem akartam rá emlékezni. Igazából egy névvel meg lehet magyarázni a dolgokat. Patrick.

- Két nap lehet menny is, és pokol is. - fűztem hozzá, de ekkor kezdtek érdekessé válni a dolgok. A kórházban nem nyílt meg nekem. MOst viszont úgy tűnt, hogy menni fog... valahogyan, de kiszedem belőle azt, ami állhat a háttérben!
- Ez az... - simogattam meg az arcát. - Mondd csak el nekem... tudnom kell... - cirógattam gyengéden.

Nem akartam én erről beszélgetni.. Ezért lesütöttem a szememet, majd elfordultam tőle és próbáltam visszatartani a könnyeimet. Majd végül mégis belekezdtem. - Nem akarok rá gondolni. Akár mennyire volt jó vele ami most megmaradt az már csak a fájdalom és ezt akarom elnyomni az egy éjszakás kalandjaimmal. Nem akarom belevetni magam valami komolyabba, mert félek, hogy megint ugyanaz lesz a vége. - A végére megremegett a hangom, majd egy nagy levegőt vettem és lenyeltem a könnyeimet, majd egy mosollyal az arcomon visszafordultam hozzá. - De felejtsük is el. Most ünnepeljük az új évet.