Már a szájára siklottam, hogy gyengéden csókoljam őt, mégis szenvedéllyel és tűzzel, kezeim mellkasát, és hasa kockáit simították végig, hogy egyre lentebb tévedjek, de mire megérintettem őt, valami szinte jéggé dermedt bennem. Igen, semmi kétség. Ez egy rémálom. Egy nagyon rossz... és lidérces álom.
- Khm... - szakadtam el a szájától, és mindkét kezemet levettem róla, de a csalódottság valószínűleg ott ült az arcomon, és tagadni sem tudtam volna. - Azt hiszem, hogy... hagylak megfürdeni. - szálltam ki a kádból, és egy törülközőt tekertem magam köré. Azt nem mondanám, hogy meg voltam bántva, inkább csalódtam. De szinte tudtam, hogy valamilyen formában visszakapom. Csak nem gondoltam, hogy az ő akaratán kívül lesz ez. Mert azt, hogy a teste most nem vágyott rám, azt ő... csakis azzal tudja befolyásolni, ami benne zajlik. És a megbántottság tegnap óta folyamatosan zajlott.

- Hát, a másik verzióm a bosszúállás. Te választhatsz, melyiket akarod inkább - mondtam, ahogy a lapockám aprót koccant a csempén, ahogy Erin nekidöntött. Végigcsókolta a nyakamat, és lihegve éreztem, ahogy egyre jobban életre kel bennem a vágy. A gond csak az volt, hogy ez a vágy... mintha megállt volna valahol a mellkasom környékén. Mert odalenn...nem igazán volt jele ennek a vágynak.

- Nem ragaszkodom ehhez a művészethez. Ha túl könnyen megbocsájtasz, a békülős szex nem olyan izgalmas. - kacsintottam fel rá, még apróbb csókokat lehelve rá, de mikor a melleimet kezdte cirógatni, elemeltem a fejemet, hogy felnézzek szemeibe, és a mellkasánál fogva nyomtam őt a falhoz, hogy hozzá símuljak. - Én szeretek adni. Legalábbis neked. - mosolyogtam rá, és a nyaki eret is végigcsókoltam rajta.

- Azt hiszem, mindkettőnknek van mit gyakorolnia. Valami olyat, amit nem csinált ezelőtt túl sűrűn. Nekem például azt hiszem, a megbocsátás művészetét - suttogtam halkan, Erin hajába túrva, ahogy a mellkasomat csókolgatta, keze pedig a szivaccsal együtt már lejjebb csúszott.
- De most azt hiszem.... nem fair, hogy csak én kapjak - simítottam végig a mellein.

Sóhajtottam egy nagyon aprót, kissé fanyar mosollyal, ahogyan hangsúlyos hangját hallottam és elkönyveltem, hogy erre nagyon jó ideig biztosan emlékezni fog. Nem volt pedig olyan szándékos, mint ő azt gondolja... csak nem ment. Talán az agyamra ment a sok utazgatás. Vagy csak fáradt voltam.
Ennél nagyobb volt a meglepetésem, amikor megfordult és megállva előttem, direkt a mellkasát mutatva, suttogott valamit. Egy rövid ideig néztem csupán, hogyan hullámzik mellkasa, ahogyan veszi a levegőt, majd nem gondolkodtam egy pillanatot sem tovább: odahajoltam és gyengéden kezdtem csókokat lehelni rá, míg szivacsos kezem a csípőjén siklott végig.

- ÉN nem foglak visszautasítani - mondtam nyomatékosan, és jólesően morogtam, akár egy farkas, mikor a tiszta hátamat telenyomta apró csókokkal.
- Talán most megfordulhatnánk... és ezt megcsinálhatnád előlről is - javasoltam halkan, de választ sem vártam, máris szemtől szemben álltam vele, odatartva fedetlen, vizes mellkasomat.

- Nekem is jobban tetszik. De inkább abbahagyom, mert nem akarom én is megízlelni a keserű visszautasítást. - jelent meg egy nagyon apró fintor a képemen, és újra visszatértem a hátához, és gyengéden mosni kezdtem a vérfoltokat, a sarat és a mocskot róla, de nem bírtam ki mindig, néha egy-egy apró csókot leheltem a már tiszta bőrfelületre.

- Látod, ezért utáltam mindig is a menetrend szerinti járatokat - motyogtam, aztán beálltam a kádba, és hagytam, hogy Erin csutakolni kezdjen, mikor keze pedig egy pillanatra előre siklott, jólesően felmordultam.
- Ez határozottan jobban tetszik, mint a tegnap este - mondtam lehunyt szemmel.

- Hm, talán a magángépen nem fogunk vitatkozni. Határozottan meg vagyok győzödve arról, hogy csupán az ide tartó járaton rossz volt a légkör. - pislogtam ártatlanul. Dehogy volt rossz... én voltam a rossz, és túl pimasz. De mindenbe bele tudjuk magyarázni azt, ami esetlegesen mosolyt csak a másik arcára.
- Mássz bele a kádba. - böktem a már habos forrófürdőre, és magam is vetkőzni kezdtem. - Szerintem még a hátadon is vérfoltok vannak. - álltam a háta mögé, és egy pillanatra átöleltem a derekát, végigsimítva a nadrágja elején, de el is szakadtam tőle, mielőtt szóvá teszi, hogy még mindig meg van bántva.

- Valami múzeumot emlegettél tegnap. És ha már a Louvre kimaradt, hát akkor ezt szívesen megnézném. Jöhet utána még egy séta a belvárosban... és holnap este indulás vissza Mystic Fallsba. Ezúttal viszont már magángépen. Innen is, egész Párizsig. Bár ezúttal csak kiszállunk a gépből, és beszállunk a másikba. Kemény tíz percet fogunk időzni Franciaországban. Két nap múlva már újra az Újvilágban leszünk.

A vállamra néztem, mielőtt épp belebújtam a felsőmbe, és ténylet volt ott egy folt. Ezt nem is vettem észre.
- Jó, megyek. - pattantam ki nagy nehezen, még nyújtózva egyet, majd átsétáltam a küszöbön, és máris engedni kezdtem a vizet. - Mi a mai program? - kérdeztem, a kád fölé hajolva, és a helyére pattintottam a kád dugóját.

- Igen, az talán nem ártana - másztam ki az ágyból, majd a kezem nyújtottam Erin felé. - De egyedül nincs kedvem. Mellesleg rád is rád fér - mutattam egy tenyérnyi véres foltra a vállánál. - Na gyere... nincs jobb feszültségoldó egy kád forró víznél.

- Most próbáltam helyretenni az elcseszettségemet, de ezek szerint nem fogtad az adást. - suttogtam, sóhajtva egyet amikor felült és így tettem én is, és máris a felsőm után nyúltam. Hm, ezek szerint mélyebben gázoltam belé, mint én azt sejtettem. És most bolondot csináltam magamból ezzel a bepróbálkozással. Jól van, akkor egy ideig szüneteltetem magam. Vagyis próbálom.
- Szerintem fürödj meg. - követtem a tekintetét egy mosollyal.

- A tegnap este után az sem lenne csoda, ha én ma keltem volna úgy - mormogtam. - Soha, vámpír létem évszázadai alatt egyszer sem utasított el nő. Egyszer sem - ingattam a fejem. - A tegnap este olyan volt nekem, mint egy gyomronvágás - ültem fel, és igyekeztem az ujjaimmal fésülködni, közben szemügyre vettem sáros-véres karjaimat.

- Neked is... jó... reggelt... - motyogtam az apró csókok között, és elmosolyodtam. Nem volt sok okom rá, mert minek is kéne most örülnöm? Annak a sikerélménynek, hogy még nem pattant ki mellőlem az ágyból. De momentán másnak nem, azok után, ami tegnap éjjel, az erdőben történt.
- Hm, határozottan állíthatom, hogy tegnap bal lábbal keltem fel. - jegyeztem meg halkan, és felemeltem a fejem, hogy szemeibe tudjak nézni.

Arra eszméltem, hogy valami csiklandozza a mellkasomat... majd jó illatot éreztem, és rájöttem, hogy Erin haját érzem magamon. Halványan elmosolyodtam. A tegnap esti haragomat kialudtam ugyan, de a tüske... az bennem maradt.
- Jó reggelt - motyogtam álmosan, bár gyorsan jött az ébredés, mert ahol lehetett, végigcsókolt, míg a keze már a csípőmön kalandozott.
- Nocsak... valaki mintha 180 fokot fordult volna tegnap óta - jegyeztem meg, nem csípősen, de komolyan.

Nem tudom, hogy mikor aludtam el. Azt már igen, hogy mikor kezdtem ébredezni, és a besütő nap belesütött a képembe, ami felettébb nem tetszett.
- A fene... - kezdtem el mocorogni, és öntudatlanul odafeküdtem Klaus mellkasára, el is felejtve, hogy éppen nem vagyok jóban. Még mindig jó meleg volt a mellkasa.
Halványan elmosolyodtam ettől az érzéstől, és még álmos fejjel döntöttem a homlokomat hasa kockájának, miközben kezem is odasiklott a fejem mellé és apró csókokat leheltem a hasára, a mellkasára, és mindenhová, ahová egy moccanás nélkül el tudtam érni, míg kezem csípője alá kandikált.
Nem néztem az arcát, nem tudtam, hogy ébren van-e, vagy alszik. Igaz, ha ébren lenne, nyilván már úgy ugrott ki volna innen, mintha tűz égetné. Mérges volt rám, és csalódott bennem. De mindig is tudtam, hogy velem huzamosabb ideig nem lehet kibírni.

- Ne parancsolgass nekem... - suttogtam csak ennyit válaszként, mikor azt mondta, hogy "aludj". Mintha ez ezek után annyira könnyű lenne.
De sóhajtottam egyet és újra lehunytam a szemeimet. Maximum így fekszem egész éjjel, és mikor meggyőződöm arról, hogy elaludt, pár pohár itattal elősegítem magamnál is az álmot.

- Most már mindegy. Ez a ma este el van szúrva - dörmögtem bosszúsan. - Aludj. Jó éjszakát - fordítottam neki újra hátat. Fura. Párizsban minden tökéletes volt. Mióta ide tartottunk... csak martuk egymást. Bulgária talán tényleg el van átkozva.

- Sajnálom, nem így akartam. - ráztam meg a fejem, majd az oldalamra fordulva magam is próbáltam aludni, bár volt egy olyan gyanúm, hogy nem fog menni.

- De most nem velük voltál. Velem voltál. Vadászni nem féltél? Velem lenni igen? - morogtam a fogam között. - Én nem vagyok Chris, sem az apád. Csaknem ezer éve már ennek, Erin. Nem rájuk kellett volna gondolnod ott. Hanem rám.

Én is ledobtam a ruháimat, közben egy apró sóhajtással, és míg Klaus hátat fordított nekem az ágyban, én hanyatt feküdtem, és erősen a mennyezetet kezdtem fixírozni, a torkomon egy magyarázattal, mert én így nem tudok pihenni.
- Ne haragudj. - bukott ki belőlem. - Nekem abban az erdőben nem ment volna. A múltamra emlékeztet, amikor... másból sem állt az életem, mint eleget tenni a kötelességeimnek. Amikor még az apám haragjától kellett félnem nap mint nap, és Christopher volt ott velem, rájuk emlékeztet az az egész... - ráztam a fejem. Ezzel talán még mélyebbre ásom magam. De talán neki is van olyan helye, ahol Tatiára gondol, mert vele volt ott együtt... biztosan van.

Egy szó nélkül tértünk vissza a hotelszobába. Na igen... elég törékeny volt az az időszak, amíg nem vitáztunk.
Ledobáltam magamról a holmikat újra, és mosakodás nélkül dőltem be az ágyba.
- Pihenjünk. Fárasztó volt a mai nap - mondtam csak ennyit, majd Erinnek hátat fordítva hunytam le a szemem. Nem mintha nagyon tudtam volna aludni. A csalódottságot sosem viseltem marha jól.

- Erdő -

Ez körülbelül olyan volt, mint a repülőtér idefelé. Egy mukkot sem szóltam. Nem is nagyon lett volna rá alkalmam, hiszen ahogyan mentünk az erdőbe, ugyanúgy tértünk vissza. Eléggé gyorsan.
Beléptem a szoba ajtaján, és már készültem arra, hogy nem lesz ez olyan könnyű menet, mint amilyennek tűnt. De máris előnynek könyveltem el, hogy míg más nők esetében talán nem érdekelte volna, hogy azok ellentmondanak neki, ebben az esetben minden unszolás nélkül befejezte. És nem is vele volt a baj, talán csak túl bensőségesek az emlékeim ahhoz az erdőhöz kötődően.

- Az utóbbi nagyobb eséllyel van. De ki tudja, egy kis "sétálás" után találhatsz falucskákat is. - vontam egyet a vállamon, majd rámosolyogtam, és becsuktam magunk mögött a szoba ajtaját.

- Erdő -