A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Egy kisebb történelmi könyvtár


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 17, 2014 9:50 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
>center>



Erin & Cassie



Long time no see you



90 év, 90 év. Erin sosem volt ez az ugorjunk a másik nyakába nőszemély. Amikor elhatárolódott tőlem én is hátra lépte, érezze, nem fogok rátapadni. Még is az egyik felem szinte vonzódott hozzá, meg akartam felelni neki, hogy jó legyen. De annyi év telt el, és annyira mások lettünk. Én is meg tanultam vámpírként élni. Bár ahogy elnézem inkább csalódott benne, hogy élek és egyáltalán nem örül nekem. Ami kicsit lelohasztott.
- Csak örülök neked, de látom ez nem épp viszonzatos. – vontam meg a vállam.
Hogy mennyire tetszik, a távolság tartása? Semennyire. Egyszerűen utálom, hogy ilyennek lát, ennyire… gyengének, mint akkor mikor ember voltam. Tudok én kemény és erőszakos is lenni. De Mariano mellet megtanultam, hogy nem kell annak lenni, mióta ismét az életem része az óta megnyugodtam nem félek senkitől és semmitől. Nem ölök meg embereket fölöslegesen. Bár néha szeretünk kirúgni a hámból.
Az ujjammal idióta mintákat rajzoltam a mellettem lévő asztalra.
- Mi a helyzet veled? – kérdeztem halkan. Nem akarok kíváncsi lenni, de mért ne tehetném. Megropogtattam az ujjaimat és megvontam a vállam.
- Ide jöttem, semmi okom nem volt. Egyszerűen csak fogtam a cókmókom és ideköltöztem. - Na tessék, ennyit erről, milyen kis számon kérő lett. Persze nem ezért jöttem ide, hanem ő miatta, de azt hiszem ez már tök mindegy, ahogy elnézem, nem kellek neki. Hátra fordultam, hátha megjött Mariano, hogy menjünk reggelizni, de még nem látom sehol.





Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
» my enemy and my creator
† Kedvenc dal :
» just give me a reason ♪
† Tartózkodási hely :
» maybe behind your back?
† Hobbi & foglalkozás :
» really funny joke, darling



Erin Josslyn Hart ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 10, 2014 4:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Cassandra && Erin

Eleinte szólni sem tudtam. A kislány, kit utoljára közel nyolcvan éve láttam, most itt áll előttem teljes életnagyságban. És még él. Egy levegőt szív velem. Micsoda meglepetés, nemde?
Ravaszkás mosoly ült ki ajkaimra, majd félrebillentettem fejemet, és kérdőn pillantottam rá. - Nos... mi járatban Mystic Fallsban, kedvesem? - kérdeztem, miközben egy hajtincsét felemeltem, és simasága szinte égette ujjaimat. Nem ártott volna felkészülnöm mindenre, hiszen már hozzászokhattam volna, hogy bármi is történjen, ez a város a meglepetések terepe. Itt minden másképpen történik, mint ahogyan én azt előre elképzeltem. Többet között Klaus is ebbe a kategóriába tartozik. Kész vicc, hogy a történtek ellenére néha még most is eszembe jut az a féreg. Szívem szerint karóba húznám, ha ismét a szemem elé kerülne. Kihasználni az érzéseimet? Talán olyan olyan jó móka? Hát.... jön még ő az én utcámba. De térjünk vissza a lényegre. Most nem Klausról van szó.
- Eléggé... tapadóssá váltál. - jegyeztem meg, hiszen tudom, csak egy perce látom őt ismét, mégis olyan közel került hozzám, mintha piócaként akarna rám tapadni. Nem tudtam mire vélni ezt a történést, vagy jelenséget. - De tudod mit? Neked elnézem. - legyintettem, és arrébb sétáltam, lépteim lassúak voltak, s csak akkor álltam meg, mikor már magam mögött tudtam egy asztalt, és neki tudtam támaszkodni. - Mit keresel ebben a városban, Cassandra? - kérdeztem, és arcomon ugyan nem láthatta, de fúrta az oldalam a kíváncsiság.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 07, 2014 3:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Erin & Cassie



Long time no see you



Valami nem hagy nyugodni, Aaron óta. Azt súgja, hogy vigyázzak vele, de még is tudnom kell mi ez az érzés. Ami azt súgja, hogy több van benne, mint amit tud, egészen jól fogadta a vámpíros dolgot és meg is akart halni. Ezért a könyvtárba vettem az irányt. Mikor beértem meglepetésemre egészen sokan voltak, a levegőben az állott könyvlapok illata, a dohos szag, szinte tódult az orromba.
Hm.. gondolkoztam, és eszembe jutott a sírfelirat. Így könnyű dolgom lett, megkerestem a nevet és egy egészen vaskos könyv akadt a kezembe. Lassan lapoztam, és olvastam, úgy jöttem, mentem a könyvtárba. Sose szerettem leülni, ha olvastam azt mindig úgy tettem, hogy sétálgattam. Mikor ismerős hang ütötte meg a fülemet, aztán már a nevemet is mondta.
Elképesztő dolog történt, mikor megfordultam ott volt Erin. A szívem meglódult és boldog mosoly ült ki az arcomra. Eldobtam a könyvet, hanyagul nem foglalkoztam vele, hogy asztalra, vagy a földre esett. Csak azt tudom, hogy Erin felé szökkentem és megállva előtte, próbáltam nem a nyakába ugrani, mert elképesztő, hogy ismét látom.
- Erin. – hangom életvidámmá lett és ismét az a lánynak éreztem magam, aki akkor voltam, mikor mi ketten együtt voltunk, kilencven éve.
- El se hiszem, hogy látlak. - halkan csilingeltek a szavaim, aztán nem érdekelt, hogy mi van, átöleltem és szorosan fogtam.
Érezni szerettem volna, az illatát és őt. Olyan jó volt ismét látni.





Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
» my enemy and my creator
† Kedvenc dal :
» just give me a reason ♪
† Tartózkodási hely :
» maybe behind your back?
† Hobbi & foglalkozás :
» really funny joke, darling



Erin Josslyn Hart ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 06, 2014 9:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Cassandra && Erin
Mystic Falls. Álmaim netovábbja, annak ellenére, hogy csupán talán másfél éve tekinthetem hű otthonomnak. Bár talán ez eléggé erős kifejezés. Még hűen, s rezzenéstelen változással élt fejemben a pillanat, mikor megszülettem. Európában, egy teljesen más környezetben. Pontosabban, inkább újjászülettem. Az az esős nap, mikor minden megváltozott... S Liam - életemet megmentve? - önmagáét nem sajnálva, eljött értem, és olyanná tett, mitől féltem. Az ismeretlen végül magába szippantott, és mindaddig nem engedett, míg be nem hódoltam a sötétségnek.
Nem vagyok kíméletes, s nem ismerek kegyelmet. Hisz nekünk, vámpíroknak egyetlen éltető ösztöne van, az pedig a vér, a vadászat... s engem még az is boldoggá tesz, ha látom a félelmet áldomazaim tekintetében, mikor meglátnak engem, és fogaimat. Vajon mire gondolhatnak akkor? A félelmen kívül...
Már megszoktam ezt a helyet. Néha megengedtem magamnak egy-egy utat, hiszen rendkívül jó üzletember voltam, már ha mondhatjuk ezt arra, hogy kifosztottam áldozataimat. Nem mintha ők olyan gazdagok lettek volna, nem. De gondoskodnom kellett arról, hogy legalább a személyijük elvesszen, hiszen nem szerettem, ha könnyen fény derült áldozataim kilétére. Még mit nem...!
A finom illat, mi idevonzott ezen a fényes napon... tudtam már az elején, hogy ma valami történni fog. Talán ma jön el Liam? Végre, hosszú hónapok után meglátogat, s én újra meghálálhatom neki azt, amit évszázadokkal ezelőtt megtett értem? Nem tudom, hogy vajon miként, s hogyan reagálna minderre, de tudom, hogy szeretik a férfiak, ha a nők megalázkodnak előttük. Tisztelet a kivételnek. Én sem teszem meg mindenki előtt. Mindegyikükben apám konok alkatát, jellemét láttam. S apám kinek hiányzik azóta? Az égvilágon senkinek... így hát, az én tiszteletemet egyedül Liam képes kiérdemelni. Senki más.
- Nézhetnél az orod elé, kislány! - mondtam egy cseppet sem szívélyesen, mikor valaki nekem ütközött, s hajának illatát beszippantva, szemeit meglátva rögtön kiváltott belőlem valami irritáló érzelmet. Ez egy... eddig azt hittem, hogy eme város olyan, mint New Orleans; nemes vérét nem szennyezik be vérfarkasok. Ezek szerint mégis. Ritkán találkoztam velük, ők is inkább csak átutazóban merészkedtek ide. De ez a csaj más volt, s ez irritálta az orromat, a szememet... és a karomat.
Tekintetem azonban odébb vándorolt, mikor megpillantottam egy másik barna hajtömeget, és nagyot nyeltem, mikor megláttam egy régen nem látott arcot.
- Cassandra? - bukott ki belőlem a kérdés. A lány, kinek sorsa az enyémre emlékeztetett. Még a huszas években tettem olyanná mint én. Nem gondoltam, hogy eddig életben marad.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 01, 2014 9:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
carlos && william


Nem az volt a célom, hogy halálra rémisszem.. Nem semmi ilyesmi még csak meg sem fordult a fejemben. Egyszerűen csak azt akartam, hogy tudja résen vagyok. Minden egyes lépését figyelni fogom ezúttal. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog a háta mögé lesni ezek után.. Mindig vannak megigézhető emberek, akiket rá lehet venni, hogy kövessék.. Pont, mint pár napja, mikor New Orleans-ban voltam.. De jó dolog az, amikor semmit sem kell csinálnia az embernek egy kis információért.

Nem áll jól neked ez a kemény figura. – Mondtam vigyorral az arcomon.. Nem akartam a képébe röhögni, mert akkor azt hiszem szegényben még inkább felment volna a pumpa.. Nem mára neki ez pontosan elég volt. Ahogyan nekem is.

// Én is köszönöm. 38 & Semmi gond. Very Happy
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 01, 2014 9:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
carlos && william


Testvérem szavai úgy hatoltak el hallójáratomig, mintha ezer kés borzolná végig testem felszínét, majd belémdöfték volna azokat egyesével, újra s újra. Volt-e menekülési lehetőség? Talán... azt fontolgattam, hogy itt hagyom őt, s majd találok valami kiutat ebből a helyzetből, de nem akartam egérutat választani. Nem akartam gyáva lenni... mégis meg kell most tennem.

- Jobb ha tudod testvérem... ezzel közel sincs vége semminek. Ha harcot akarsz... hát legyen harc! - köptem feléje a szavaimat, majd hátat fordítottam neki. - Találkozunk még. Nem jött még el az ideje, hogy elintézzem ezt az elvarratlan ügyet!

|| köszönöm a játékot. 40 Sajnálom, hogy ennyit késtem, remélem hogy hamarosan folytatjuk 40  
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 16, 2014 6:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Haiden & Moira

i can not handle myself

Lábaimat dereka köré kulcsolom, amint megemel és akkor sem eresztem, amikor az asztalra ültet. Sóvárgás és szenvedély találnak egymásra. Egy pillanat erejéig sem vagyok hajlandó elereszteni. Furfangos nimfácska módjára futnak kezeim ismét az inghez. Miközben ajkaink egymást falják, ujjaim a gombokkal bíbelődnek. Mikor végzek, lassú, kifinomult mozdulattal bújtatom ki az anyagból. Tenyerem rásimul a mellkas pőre, nyers bőrére. Megcsókolnám de nem ad időd nekem. Lecsap és testem meghajlik akarata előtt. Az anyag mi eddig elfedte hegeim, most lekerül rólam. A történtek ellenére is zavarban vagyok. Szégyellősen emelem karjaim, hogy eltakarjam melleim d de most sem marad időm. Ereje leteper. Nem, nem a fizikai fölénye mond nemet tettemnek. Érintenie sem kell, elég a pillantása, hogy piruló orcáim ellenére, leeresszem karjaim, amikor a férfi nyaka köré kulcsolok. Ajkaim elnyílnak, sóhaj szakad fel tüdőmből. Levegőért kapok mielőtt ismét birtokba venné ajkaim. Érzékeim pulzálnak. Az adrenalin végigvág testemen és eléri legérzékenyebb pontjaim is. Rakoncátlan ujjaim Haiden gerincén táncolnak, tincseibe marnak és elhúzzák a férfi fejét ha úgy érzem teljesen betelít. Tagadhatatlan szerelemmel adózom neki. Hozzásimulok, csípőm önkéntelen emelkedik meg, hogy még közelebb kerülhessek hozzá. Vállaiba marok, feljebb húzom magam hozzá. Érzem, hogy a melltartó tartása enged. Lángoló arccal, izgatott-zavart tekintettel figyelem Haident. Mellbimbóim peckesen, szemtelen várakoznak. Egész testemben megfeszülnek az izmok. Alakom enyhe reszketéssel üdvözli a férfi csókjait. Be akarok hódolni neki de érzem, ahogy a félelem görcsbe rándítja gyomromat. Kétszer is elindultunk már ezen az úton de mindkétszer csúfos kudarcba fulladt. Követelőzésem meghajlik akarata előtt de egyre inkább megfeszülök a félelemtől. Újra belelohol ebbe az euforikus állapotba, amikor megszűnnek a valóság korlátai, amikor lebomlanak az érzékeim szűrői és minden érintés, csók, százszoros erővel csattan bőrömön. Eltolom magamtól és az asztalra térdepelve ragadom meg tincseit. Testem az övének nyomom és végre elkezdem érezni azt, ami eddig hiányzott az életemből. Az olyanoknak mint én, kik mindenféle testi kontaktust mellőznek, valóságos bombaként robban be az életükbe az érintés nyújtotta öröm. Vértől duzzadó ajkamba harapok, hogy csillapítsam, hirtelen támadó vágyaimat majd az övébe marva adom meg magam nekik. Már nem akarok irányítani de nem tudom levetkőzni azt aki vagyok... mert egész életemben erősnek kellett lennem, dominánsnak. Most mégis arra vágyok hogy szubmisszív nőként hajolhassak meg egy nagyobb erő előtt.

music:Breath
note:-
words:362 ⊰
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 16, 2014 2:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Moira & Haiden

Forró érzések kavalkádja, bitang szörnyetegként fojtogatják testemet. Ostorszerű megfélemlítéssekkel érint meg, s a fájdalom hevében kényszer lépeseket hajtok végre. Köteles viszonzásként fedezem fel eddig ismeretlen jellegzetességét. Sűrű hajzuhatagjában vesznek el ujjaim, míg szabadon maradt kezem dereka hajlatába ékelődtek, uralkodóan. Mellkasom neki csapódik gyöngéd testének, mint erős szirt az eltévedt hajótestnek. Szirént imitálva jelenik meg előttem, a kérhetetlen kéjjel a szemeiben mik tovább gyarapítják szenvedélyemet. Ajkaimmal az övét mardosom, hárítva a fájdalmas csipkelődést féltő gyöngédségemmel. Nyelvem folyó torkolatként zúdul be szájába és alakít ki neki tetsző útvonalat. Eközben szemeimet a mámorban árgusan nyitvatartom. Az élvezetet kellően átéltem pupilláimban. Felkészült a teljes testi kontaktusra. Most lassú ütemet törve lefejtem páncélját, mely fekete bársony felsőjét jelentette. Nőies elegancia kerül nyilvánosság elé, s a csipkés beütés még kifinomultabbá teszi az egyszerűnek tűnő vonzó anyagot. A csábítás legnagyobb leküzdéséből nyakába fúrom fejemet, mialatt ott időzve ezernyi csókjaimat lehelem puha bőrére. Aztán a kiszabott határtól sikerül eltérnem. Lejjebb érek s telt mellei közé ékelődik bele a nyelvem. Érzem, hogy testem közeledik a "beéréshez". Feszülni kezdek, és meleg sóhajok hagyják el a tüdőmet. Megragadom combjaitól fogva, s telhetetlen módon az asztalra ültetem. Egyenes horizont vonalba kerül a szeme az enyémmel, mire újból a nyakának esek. Pajzán gesztusokkal lopva ajkait, majd ismét a nyakát ízlelgetve. Kezeim mostanra mellkasi kitüremkedésein pihentek. A hermelinnél is puhább anyagot elevenített meg a kezemben. S a vágy kellően rábír hogy az elegáns fehérneműt hátúról kezem ügyébe vegyem. Késleltetve csókolom meg, hogy a gyors ütemet mégse vegye elhamarkodott malőrnek. Érzéseim kiteljesednek és a szenvedély tűzébe egyesülnek. Minden porcikám akarja őt. Újra elhivatottságot érez, hogy uralkodjon felette. A testem óriás haderőként száll szembe mértékletes eszemmel. Készen állok szeretkezni vele, egy eldugott, bohém érzelmektől túlhevült könyvtár szegletében.

zene: Scream | words: 252
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


A hozzászólást Haiden Lyod összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 16, 2014 7:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 16, 2014 12:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Haiden & Moira

i can not handle myself

Leigáz, magával ránt. Megrészegít az érintése... ahogy a testemmel játszik. Orra az enyémnek ütközik. Szemhéjam lecsukódik, még megcsókolom az övét. A bujaság kezdi felégetni józanságomat. Hevessége elsöpri akaratomat... s még ha el is akarnám neki mondani, képtelen lennék. Nem tudok kibújni a vágyai alól... a vágyaim alól. Minden mozdulata hergel s én tükörként másolom őt. Rajongással imádom. Közel engedem, eltávolodom, közeledem. Zihálásom testére kúszik, forró lehelete szögesdrótkén csavarodik az enyémre. Bőrömre ég, ragadok, sóhajom fülében zakatol. A várakozás szülte hév csap le rám. Újra és újra elvesztem józanságom testem felett. Már nem uralkodok. Azt akarom, hogy ő uraljon. Csókolom és nyelvem kibírhatatlan, ellenállást nem tűrő iramot diktál. Vállát markolom. Éhségem csillapíthatatlan de már nem csak a nyers testnek szóló óda. Ó, nem. S ez az érzés emészteni kezd. Egyesülni akarok vele. Azt akarom, hogy ő emésszen fel. Elszakadok tőle. Hátrálok. Gallérjánál ragadom meg s húzom magam után de tudom, hogy ennek ellenére már régen nem én irányítok. Már megadtam magam ennek a férfinek. Megadtam neki azt, amit Gerard sosem fog megkapni tőlem. Behódoltam neki, önként. Én adtam az irányítást a kezébe... mert azt akartam, hogy az övé legyek s ő az enyém. Megcsókolom újra. Megszelídülnek makacs vonásaim. Ujjaim arcélét ölelik. Lángok emésztik testem miközben egyetlen érintése visszaránt a múltba. Ahogy tenyere combomra simul, magával ránt az emlék. Az agyarak mik combomba martak, a francia vámpír csókjai a testemen ami minden alkalommal undorral tölt el... a titkos, bűnös percek, a fájdalom mi egy idő után elmúlt és nem maradt más mint pár rezdülés még véremet veszi... s ahogy tenyere máshol érint, visszatérek a jelenbe. Abba a jelenbe mely számunkra egy elmúlt kor szellemét idézi, mi titkos szeretőkké varázsol bennünket. Fájdalom hasít belém a gondolatra, hogy ez elmúlik majd... hogy amit most érez, megszűnik, amint az igazság ocsmány pofája rávicsorít. Így hát, nem vethet meg senki, amiért csókolni akarom most s örökké... hogy érintésem szinte már fájdalmat okoz... hogy olyan szorosan simulok testének, mintha eggyé akarnék válni vele. Csak egyetlen éjszaka leszünk egymáséi igazán... az idő egyetlen alkalmat ad, egyszeri szeretőkké átkoz minket. Persze ha megőrzöm titkom, azzal talán többet nyerek egyetlen vággyal fűtött éjjelnél de nem tehetem meg ezt vele. Ha azt akarom, hogy szerelmünk tiszta maradjon és épp olyan erkölcsöktől átitatott törvény mint most, meg kell tudnia. Sóhajtok s elhúzódom. Tudom, hogy tekintetemet a pőreség és bűntudat szövevényes fonala hálózza be de nem vagyok képes uralkodni magamon. Nem akarok nemet mondani. Az övé akarok lenni.

music:Breath
note:-
words:405 ⊰
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 15, 2014 11:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Moira & Haiden

A kétely foszlányként kezdett köddé válni, miként vágyaimat felélve ismét szenvedélyével beédesítette pillanataimat. Makrancos gondolatként, befészkelődött bennem a kétség érzése, de lappangva mégis eleget tettem az édesgetésnek. Moira minden kívánságát lesve próbáltam minél kiengesztelőbben érvényesíteni azt, hiszen nem csak érzelmekről szól mindez. Hanem az elkötelezettségről amit a másik fél iránt táplál az ember. Teljes elhivatottságomat nem kellett félteni, főként azért mert pillanatnyilag is engedek a csábításnak. Holott az még nagyobb veszedelmet hordoz magával, mint korábban azon az éjszakán. Bizonytalanul magamba beszéltem, hogy azokután kevés a remény, hogy jóvátegyem. Ha őszinte akarok lenni, tényleg nem tudom teljesen jóvátenni. Mindössze eleget tenni s kiengesztelni. Csakis ezt a kettőt. Kicsinyesnek nem vélem, de van még mit megtennem érte. Moira igen csak törékeny jellem, és rászolgált arra, hogy egy ilyen ingatag jellembe szeressen. Fogalmam sincs mennyi igazság tartalma vannak annak, hogy az ellentétek bizony mágneses világ élnek. De egyetlen hiedelemre nem bízhatom a döntésem. Csókjai megnyugtatóan hatottak zavart elmémre. Olyan erőteljes ambiciózust kölcsönzött, mellyel harcba szállhatnék minden hitetlenkedő egyénnel. Ugyanis, igazság amit a szentmentalista könyvek búja soraiba rejtenek. A szerelem igenis létező kémia redukciója az emberi társadalomnak, aminek én is a részesévé váltam. S mondhatom, igazán ismeretlen érzés ez a szívemnek. Ismeretlen és tápláló érzése, mely nélkül szinte életemet tenném ki veszélynek. Érintetlen fogalomként rossz-valóan elhitettem magamban, hogy ilyesmik nem is léteznek. Most viszont...Moira kegyes jelenléte ráébreszt, mennyi függőképes vagyok érte. Az illata, a külleme a jelleme mind olyan horgonyt vetnek bennem, amit lehetetlennek véltem. Szeretem. Most már bizonyosan szeretem. Eszem diplomatikusan egyességet kötött szívemmel, így most már a bizalmatlanság is kezd megszűnni bennem. Bármilyen titokról legyen szó, amit felfed előttem, én tudva tudom, hogy ő volt az egyetlen a szívemben, aki szerelmet ébresztett bennem. Nem tudom kellően kimeríteni, amit iránta érzek. De olykor lesznek olyan pillanatok mikor majd megteszem. Vacsorák és közös programok keretében, mikor már kapcsolatunk mélyebb hullámokat kavar majd szerelmünk tengerében. Lássuk be, soha nem voltam ilyen szentmentalista alkat, de most mégis meghozza a helyzet maga. Bizakodok az örökkévalóságban, de talán ez lesz a határ naivitásomban. Természetes, hogy féltve őrzött kincsemként évekig magamhoz láncolnám. De jól tudom, hogy ez már túl sok kegyesség lenne a sortól. Pillanatnyilag viszont haszontalan kártevőként kiélvezem, ami lehetne méltóságom legalja is. S mégsem tehetek róla...mert egyszerűen szerelmet érzek iránta.

zene: Scream | words: 252
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 15, 2014 11:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Haiden & Moira

i can not handle myself

Ajkai valósággal életre kelnek az enyémeken. Úgy csókol, úgy érint, hogy egy pillanatra sem akarok elszakadni tőle. Szenvedélyét bőrömre leheli. Ragadni kezdek a vágyaktól mik minden porcikámba beférkőznek. Soha nem volt rám senki ilyen hatással. - Ne... ne, kérlek, ne... - nyögöm csendes riadalomban mikor elhúzódik és hajolnék utána de gyöngéden eltol. Érzi, persze, hogy érzi. A mocskos alku megkeseríti csókomat. Beférkőzött bőröm alá és és most megmérgezi minden vágytól égő érintésemet. A fejemet rázom. Nem tudhatja meg. Tincseivel játszom de lesütöm tekintetem. Szeretem őt. S tudom miért ágál ellent a kérdéseinek mik belülről feszítik. Ujjai ajkaimra simulnak és én sóhajtva csókolok rájuk. Lehunyom tekintetem. Meleg érintése békét nyújt. - Csak... adj egy kis időt. - simítok végig arcán amin látom a kétséget, a félelmet. Szörnyű teher nehezedik a vállamra. - Nem mondhatom el... még nem... - suttogom lehunyt szemekkel – ha megteszem... nem akarsz majd. S én arra még... nem készültem fel. - pillantok végre fel de határozottságomból semmi sem marad. Porrá zúzta a félelem, melyet eddig soha nem ismertem. Valakinek az elvesztése. - Kérlek. Csókolj meg. - lábujjhegyre emelkedem, hogy elérjem ajkaim. Szeretem őt és ez bizonyosságot ad. Reszketek bevallani az igazat... hogy ártatlanságom, hogy testem más férfihez tartozik, hogy megóvjam őt. Megcsókolom. Ez már nem egy gyermek csókja. Nem hemzseg makacs dactól. Szenvedélyes, érzéki csók, ami nem csak a felszínt karcolja... ami olyan mint a férfi érintése derekamon. Magabiztos, uralkodni vágyó ajkak falják az övét. Megcsókolom mert tudom, ha ráéred az igazságra, nem kíván többé. Egyedül maradok majd, szolgaként egy vámpír markában, hogy megóvjam a férfit, aki képes volt életet lehelni halott tekintetembe, aki bűne ellenére megtanított érezni és megtanított szeretni.

music:Breath
note:-
words:274 ⊰
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 15, 2014 10:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Moira & Haiden

Kínjait nélkülözve tapadt az ajkaimra. A mámorosan édes íz kezdett elugrasztani a padló irányából, mintha csak felfrissült mérgemet folyatnák le a torkomon. Úgy ért hirtelen jobbra forduló állapota, mint egy régen elfeledett családtag látogatása. Csókjai halmozódva vették el az eszemet, minek hatására kezeimet kontrollálhatatlan módon a derekára csúsztattam. Éreztem, hogy érzésem feltörekvő lávaként izzik mély göndörében, míg zsarnokan a felszíntőr fel nem tör. Elhallatott monológjai a szenvedélyes érintkezésünk alatt, kissé megingattak. Hallatva fájdalmas kifejezéseit, nem értettem pontosan a valódi cél tartalmát. Némi kétellyel és aggodalomtól űzve, rábírtam a lassításra. Kezeimet határozottan vállára helyzetem, miután erőt merítve elhúzódtam csókom közben. - Mi bántja szíved? - kérdeztem kíváncsiságtól meredt pillantásomban, mik az övében furcsán kirajzolódtak. Valahogy, a csók is maradandó utóízt kölcsönzött a számban. Keserűséget váltott fel a mézédes mámor. A fájdalma látszólag megenyhült, de lelkileg mégis érződött az a tüske mely belülről szúrta lelkiismeretét. - Valami nincs rendben... - arculata mást vetített ítélőképességemben. Valamiért rosszat sejtettem, és hazugság illatától telítődött tele az orrom. Nem bízik bennem...hiszen ez még nem is botrány a szememben. Elismerem felöletlen ballépéseimet, és bizony keserven belátom, a bizalmát ezúttal nehezebb lesz visszaszereznem mint az hittem. De valamiért mégis ellentmondok a szidolozásomnak. Moira ellentétes érzelem kimutatása kiült az arcára, s ez az ami valójában aggaszt engem. Ám, kérdéseimmel nem akartam tovább sakkban tartani. Gyengéden visszavonulót fújtam, noha a válasz már ott illegette magát az alagút végén. Moira lelkiállapotát ismerve, túl nagy kockázat járul ahhoz hogy újból megrendítsem. Kilátástalan helyzetét nem súlyosbítani hanem enyhíteni akartam. Viszont a tudat, hogy az őszinte érzelem nem az arcán mutatkozott, bűnbánatba sodort. Csalódottságot érzékeltetve fontam ujjaim közé selyem tapintású tincsét, miközben többi ujjaimmal ajka felszínét súroltam. Az érzéseim kiteljesedtek. Tulajdonomként akartam őt. De ha a kétségek felettünk köröztek, megkérdőjeleztem valódi érzéseit a szememben. Márpedig a szerelem, ha merem kimondani, pont az őszinte érzelmektől lesz hírhedt minden ponyvaregényben. Ha nem is őszinte, de áldozni is képes vagyok érte. Mert be kell ismernem, hogy belé szerettem.

zene: Scream | words: 293
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 15, 2014 9:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Haiden & Moira

i can not handle myself

Ölelő karjai fogságba taszítanak. Zihálásom erősödik. Érzem ahogy égő tekintetem karjai fut. Pánikrohamom megfújt és én elvesztem a józan eszemet is. Küzdeni kezdek, ahogy feltörnek érzéseim. Érintése olaj a tűzre. Eszembe jut az éjszaka mikor ájultan ágyába fektetett... a reggel, mikor a csalódás csúfondáros tüskéje a testembe fúródott... az árulás és veszteség pokoli fájdalmára. - Annyira fáj... - zokogom csendesen és arcomon landoló, váratlan csókja ránt ki kábult állapotomból. Nyughatatlanságom megszűnik. Már nem kapkodom a levegőt, lassan, szinte már lustán emelkedik mellkasom még az övébe fúrva arcomat bújok el a világ, bújok el önmagam elől.
„Gerard elégedett vigyorát látva még szorosabban fontam össze lábaim. Cápaként körözött körülöttem. Tincseimbe mart és hátrarántotta fejem. Közel hajolt. Lehelete furcsa bizsergést váltott ki belőlem. - Csak, hogy biztosan jól értem-e. Azért jöttél, hogy felajánld magad nekem, cserébe azért, hogy megóvjam azt a férfit? S cserébe... - oldalra hajtva fejemet nyalta meg nyakamat... a hideg is kirázott tőle, a gondolattól és mégis önként jöttem hozzá. - A véredet ajánlod... de nekem nem csak az kell. - Egy óra múlva mezítelen testem felé hajolt, megcsókolt majd visszatért combjaimhoz és újra belém harapott. Most már nem fájt.”
Légzésem egyenletessé vált. Tekintetem kitisztult. Mielőtt észbe kaptam volna, már megcsókoltam. Ismét... szerelemtől fűtve. Úgy bukdácsoltam benne, mintha eggyé akarnék válni vele. Ujjaim a göndör fürtökbe futnak, alakom megreszket az ismeretlen vágyak súlya alatt. Érzelmeim tettekre buzdítanak, szegekkel díszített korbácsokkal kényszerítenek előre. Levegő után kapok. Úgy érzem elvesztem az ép eszem. Kérlelhetetlenül húzódom közel és eresztem el időben. Nem akarom hergelni de testem egyre tovább hajt. Suttogásom töri meg a kettőnk között feszülő riadt csendet. - Űzd el... - csókolom elvesztve ép eszem és szakítom át végre magam is a távolságot, mit magázódásunk szült. - Űzd el, kérlek... - újra birtokba veszem ajkait és csak egy fél mondat erejéig húzódom el – ezt a sötétséget... ezt a fájdalmat.

music:Breath
note:-
words:309 ⊰
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 15, 2014 5:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Moira Jenkins & Haiden Lyod

- overly ambitious - prideful -
[You must be registered and logged in to see this image.]
Göngéded, egyenes válasszal illetett. Számomra kiismert énjét megtagadta, tudván hogy ez csekély mértékben hazugság. Meghasonlott önmagán a kétség és a zavarodottság közepén. S ez idővel fizikálisan is megmutatkozott rajta. Életéért víva kapkodta a levegőt megrendült lelkivilágában. Tétlenül fogadtam be az ismeretlen jelenséget. Túlságosan is alábecsültem az érzéseket. Sejtelmem se volt, hogy ezek a veszélyes kémia reakciók testileg is károsítják az embereket. De a becsmérlés megszülte aggodalmam, s hirtelen rögtönzésből a lány mögé kerültem. Enyhítés remélve fontam karjaimat köré. Mellkasi erőltetését hitelesen átérezve próbáltam lelassítani, továbbá azzal is hogy fejemet az ővéhez sorultam. Habár a rohamok közben nem zökkentették ki annyira, mint szándékaim szerint akartam. A lelki terrora már megkövetelte a közbelépésemet. Noha mégmindig úgy éreztem kevés vagyok az enyhülésben.
- Nyugalom....nyugodj meg! - a közvetlenséget kifejezve tegeződtem, a nyugodtságát előnyben részesítve. Moria kettős hullámai éppolyan szeretlenül csaptak fel a szikrákra, mint az én megrögzött józanságomra. Bármely kétség merült fel, azonnal bűntudatot éreztem. Hibáim és meggondolatlanságom kapcsán, mit vele műveltem. S hogy személyem hitetlensége valóban idáig vezetett. A lány tevészmeket dédelgetet. A valóságot álomnak vélte, magát pedig a gonosz szerepébe vélte. Az ellentétek kiéleződve eljutatták a testi fájdalmakhoz, amit pillanatnyilag is enyhíteni próbálok. Kétségben tengődve, hiábavalón.
- Igaza van...igazad van...csak légy nyugodt, kérlek! - kéreleltem a menthetetlen helyzetben, mialatt kezeimmel szorításomba dörgöltem kétségbeesésem. Természtesen jelenlétem nem fogvatartásból, hanem biztosságból került mögé. Mégis, akárhányszor felszakadt keserves hangja, annyiszor szünt meg bennem a megnyugvás, hogy végre sikerül enyhítenem a fájdalmán. Ajkai vérpirosra kipirultan fohászkodtak, hogy a folyamat leálljon. Ismét magamhoz szorítottam. Rekeszizmát átkulcsva alkarommal késlelteni próbáltam rohamát. Majd utolsó ments-várként finoman arcon csókoltam, perceket ott tartózkodva. Úgy véltem, hogy szeretettem teljes kimutátasa félbeszakítja bizzar rohamát. Érdemes belátni, hogy az érzelmek lehetnek kegyelmes és zaroló ezközök. Hitetlenül kezdtem hozzá a nyugtató módszerekhez, valamilyen megbocsátást kipuhatolva az aggodalmas pillanatokban. Orcája melegsége tovább érvényesített a megerőltetettséget, felszakadó köhögése alatt. Miután fájdalmas, savanyú képet festve magamra távoztam el arcától.


Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 06, 2014 10:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
carlos && william


Magabiztosságot sugárzott, amikor nagyon is volt mit rejtegetnie. Egy család, amiről talán még soha senkinek nem beszélt. Vagyis, hát ki verné nagy dobra az egyetlen olyan dolgot, amivel árthatnak is neki? Örömmel fogom apró darabkáról-darabkára elpusztítani az egész családját. Egy kis bűntudatot sem fogom érezni, ahogyan ő sem érzett, amiért egyszerűen csak továbblépett, mintha nem is azok az emberek hozták volna a világra, akik.. Undorodom a saját öcsémtől.

- Pontosan. Mondjuk ebbe beletartozik pár járulékos veszteség is. - Nekem nincs kit elveszítenem. Nincs vesztenivalóm a harcunkban. Neki azonban.. Annál inkább. Egyáltalán nem félek attól, hogy mit fog hozni ez az egész.. Látszólag ő sem, de ezek szerint még nem ismer.. Nem tudja, hogy milyen messze vagyok hajlandó elmenni azért, hogy tönkretegyem.  
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 03, 2014 9:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
carlos && william


Erre sodorta a szél. Tekintetem szinte egy pillanat alatt borul el ismét. Nem tudok mit reagáln hirtelen, annak ellenére hogy mindig is hirtelen cselekvő voltam, s egy pillanat alatt tudtam eldönteni, hogy kié lesz a meccs, és hogyan fog eldőlni. De most az égvilágon semmi nem jutott eszembe.

- Szóval erre sodort a szél.. - billent oldalra a fejem kérdőn, tekintetem megtelt ravaszsággal, mintha csak az ő tekintetét kértem volna kölcsön, majd megköszörültem a torkomat, s hátráltam egy lépést. - Úgy hszem, hogy most együtt vagyunk itt.. de csak egyikünk hagyhatja el élve ezt a várost. - jelentettem ki szájbarágósan.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 02, 2014 5:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Haiden & Moira

completely exposed

A várttal ellentétben nem okoztak szavai szívet tépő katarzist. Ismerős érzésekről beszélt. Temetetlen múltam, szörnyű rémei horgára akadtam. Beletépett a húsba a fájdalom és bordáim feszegetve haladt egyre közelebb szívemhez. Látva könnyeit, hátráltam egy újabb lépést. Ismertem a fájdalmát és a félelmét is. Hervadt, tisztátalan léleknek éreztem magam. - Nem vagyok tiszta. Nem vagyok bájos és ártatlan. Egy elhagyott gyermek vagyok. Egy molesztált fiatal nő, egy vadász. A kezemet több vér mocskolja, mint ami azon az éjjelen, nászát pecsételte meg. Az én lelkem mocskos. Tökéletlen. Hegekkel teli. - A tökéletesség keresetlen bukása voltam. Megtépázott szárnyak tulajdonosa voltam. Sebzett vadász, nem több. Nem képviselhettem a tisztaságot az életében, mert a maga fajta embereknek köszönhetően, rég nem voltam tiszta. Nem ismert könnyeim is megfertőzte a fekély mi szívemben növekedett. - S meddig szól az örökre? - kérdem keserű könnyekkel küzdve. - Most maga és én vagyunk. Ha kilépünk az ajtón, már maga, én és mindenki más lesz. - Elcsuklik a hangom. Végtelen félelem fúrja magát bőröm alá. Hiába kaparom, nem bírom felszakítani. Düh fog el. Végtelen harag gerjed bennem. Makacs odaadásom visszájára fordul. Menekülni akarok. Levegő után kapok. Megfulladok. Köhögni kezdek, gyomromra szorítom kezeim. Nem ismert fájdalom tör rám. Felhalmozódott érzelmek csapnak le rám. - Megfulladok... - sóhajtom és testem kétrét görnyed. Kapkodok. Rohanok. Menekülök. Félek. Testem pedig áruló. Megmutatja valódi érzelmeim melyeket oly mélyre temetettem. Beszédesebb könnyeimnél, beszédesebbek az apró öklöknél mik Haiden mellkasára csaptak pár nappal ezelőtt. Ez a könyvtár megfojt. Megfertőzött és most bevégzi feladatát. Saját tökéletlenségem ujjai kúsznak torkomra és szorongatnak. Miért kellett ez nekem? S most itt van, megkapom és megfújt a tudat, hogy az enyém.

music:Breath
note:-
words:270 ⊰
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 25, 2014 3:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Moira Jenkins & Haiden Lyod

- overly ambitious - prideful -
[You must be registered and logged in to see this image.]
Gyáva köntör-falazások szülte pillanatokban, ráészmélten tört meg egy merev józangondolkodás hipotézise. Ami eddig kőbevésett etikett volt, megjósolhatatlanul jelentéktelen ronggyá feslette magát. Valahogy a demagóg hangok zaja mindig is elhitette az emberekkel, hogy amit szerintük tesznek az helyes. S amit álltaluk megszegnek, az helytelen. Hazugság, gyilkosság és ármány. Mind olyan agyszülötte bűn, amit folytonosan negatív köpenybe búrkolunk. Holott, az igazság csak féligazság. Ahogy minden megdőlt elméletben, a gyilkosság is szolgálhat életmentőként, a hazugság kegyelemként és az ámánd hasznos ügyként. A számomra valószínűtlennek hitt kényes kapcsolatban is található olyan megfelelő bizonyítás, mely pozitívként tűnteti fel. Gondoljunk csak a 16. századi hőbérúri helyzetekre, mikor a sürgett fiatalságot egy rangosabb és náluknál öregebb férfival kapcsolta össze. Ugyanúgy a 17. századot és még a 18. századot követően. Mivelhogy abban a korban a kötetlen érzelmek érdekeket ápoltak. A mai 21. században pedig ismét tanúja lehet két ember a véletlennek, mikor az őszinte érzelem korokot átívelten egymást köti össze. Ambivalens érzelmek, mely az eddigi legnagyobb választásokat hozták döntő-ütközetbe. Mégis milyen poziciót töltök be én, hogy ezeknek a korba ragadt követléseknek elutasítással szolgáljak? Hogy voltam olyan vak és önfejű személyiség, hogy ne lássam be, hogy az érzelmeim még csak nem is szabályok mellett állnak?
- Én... - szakadt meg bennem a kiábrándult képek sora, miközben erőltetten szóra bírt a kétségbeesés gondolata. Úgy hirlett bennem a kötelesség, hogy meggyőzem arról amit magam képviselek. A kiszámíthatatlan jellemet. - ...Én vagyok a legemberkerülőbb, leghencegőbb sznob férfi akit valaha is megismerthet valaki szerencsétlenségére.... - szakadatlanul öntöttem tovább a szavakat, hogy a lényeg megszakíthatatlanul végre értelmet nyerjen szívében. - S most itt áll velem szemben, a legőszintébb, legbájosabb és legtisztább ember aki viszonzást kért tőlem... - tekintem sorvadt reakcióként telt meg könnycsepekkel, míg a szavak újból föl nem tőrtek belőlem.
- Azért is érzem jogtalanak az egészet, mert soha nem is hittem, hogy valaha engem szeretetre méltathat egy ember...azt gondolom, hogy rosszul döntött...hogy engem választott. - fejeztem be feszülő idegeimben, mik visszafordíthatatlanul meggyengítették a büszke férfi énemet. A lassan ejtett szavak hátterében semmi se tünt örömtelinek. Míg végül az egyhangú hangnemem fel nem ívelt. - De valójában mégsem... - újabb erőt merítve néztem egyenesen a felmentő tekintetébe, kíváncsi feszültséget gerjesztve. - Jól döntött...és örökre magához láncolom a szívemet. - ejtettem ki végső megváltásként a letargikus beszédeim után.


Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 18, 2014 9:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Haiden & Moira

completely exposed

Rút gúny, közöny. Elfecsérelt pillanat, indulattól reszkető szavak. Elfojtott könnyek. Nem fordultam felé. – Nem érti… hogyan is érthetné… - csuklik meg hangom, ujjaim elfehérednek a mélabús szorongástól. – Engem nem érdekel, mit látnak olyan szemek melyek egy álarc mögött, bújnak meg. A népszerű szörnyek és idióták maszkjai engem nem tévesztenek meg. Sem a szavai. A szerelem nem szemérmetlen. Kegyetlen és pőre de soha nem vetkőzi le titkait. – Szavak. Ajtóról visszapattantó, feszült izmokból felkiáltó szavak. Karcsú rettenet, kendőzetlen félelem. – Dölyfös démonoktól fél. – Világom vörös árnyai nem róttak szívembe félszt. Pusztító kétségbeesés forró pézsmaillata árulta el azt a közönséges vágyat mi pufók öklökkel zargatta forró testemet. Lángoló faggyal szorítottam a kilincset, mi menekülésemet jelentette. Mi megadásom szörnyű könnyelműsége. Lelkemben haldokolva, lelkemben nyüglődve sóhajtottam csalódásom furcsa neszeként. Ócska románcunk hamis itókája lüktetett bennem. Édes, reszkető tűz, tisztátalan, éhesen mohó levegő. A könyvek szülte világ karjaiba vonva vígasztalt. Türelmetlen buja, eredendően bűnös, megvetett zihálás. Zsibbadt kétségbeesés lett úrrá rajtam. Értéktelen daccal fordultam ismét felé. Összevonva ártatlan vonásaim pillantottam végig rajta. Elemeztem a csendet mi körbeölelte. Kissé elnyíló ajkakkal, kidugott édes rózsaszín nyelvvel ízleltem a bizonytalan őrlődést. A bán szülte ringyó izgalmának negédes vajúdását. Ösztönös, barbár, vad láng költözött fagyos kék tekintetembe. Civilizált magatartások sora törött derékba. Amazon harcosa voltam. Vad, zabolázatlan lélek, aki a világot a maga nyers formájában ismerte meg. Rémítő gondolat volt számomra a szerelem s mégis itt álltam vele szemben. Egy meghasonult gyermek, egy betöretlen lélek, aki elkezdte megadni magát. Szelídítőm korbácsai túl mohón csaptak le rám s tekeredtek tüskéi testem köré. Sebzett, dühös musztáng állt szembe egy megérett kor férfiú elméjével, ismert vonzásával.

music:Breath
note:-
words:262 ⊰
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 18, 2014 8:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Moira Jenkins & Haiden Lyod

- overly ambitious - prideful -
[You must be registered and logged in to see this image.]
Feszült, túlvitt célzások hatottak elmém kérésztüzében, s annak befolyása folytán ahogy a lány hezitáltan a menekülést választotta. Az áradó kiengesztelhetetlen sérelem és düh érezhetően ütközött mellkasomba, még akkor is mikor hidegen hátat fordított az akaratomnak. Bizonyos érzelmi szálak, engedték volna a néma belegyezést, némelyikük viszont arra ösztökélt, hogy történjen végre valamiféle szembenállás a kigondolt megoldással szemben.
- Várj. - megtörten hagyatkoztam a szívem által sugallt emócióra, mely mindezidáig képtelen volt feltörni a felszínre. Elmém zsarnok fogsága, marasztaltatta, mohó férget ültetett a járataimba, hogy a néma habitust tovább alkalmazza rajtam. Mégis, a szív erőfölényben lévő dinamizmus meggátolta, hogy újabb hibából elkövessem azt, ami talán a végzetemhez is vezethet. Igazából, a választandó kérdés ott lapult a köztünk elsiklott távolság alatt. A ha. Ha nem az enyém, kié másé lehetne? Ha nem vagyok az öve, kié másé lehetnék? Bizonyos, hogy a szerelmem előírt választásai mindig súlyos döntéssekkel születnek. Illetve az is, hogy az alkalmas egyén miként dönt helyesen az ügyben. Ha a szem előtt tartott közvéleményt nézem, akkor kilátástalan érveknek van kitéve az életem. Ha viszont az érzelmi javaimat nézem, kétségbeejtene a gyengeségem melyet egy gyönge nő személye rendítene meg. Ironizált érvek szóltak mellette és ellene. Mennyi külcsín okozta érzelem. Hogyan is dönthetne racionálisan így az ember? Hát persze...ha nem racionálisan gyűjtögetném a meglett megoldásaimat.
- Azt akarja, hogy mindenki, bennem és önben a szemérmetlenséget lássa? Az idő haladtával az elhidegült imádatot? Hogy az érzelmi kötelékünk nem az örökké valóságot tarkítja?? - kérdések hadával ösztökéltem, jobb belátásra bírva, ha a jövőben mégis elhatározom magam. Mellette. Nyers elvűséggel fordítottam ki finom udvariasságomat ellenszegülő viszály-partnerré. Úgy hittem, ha az általánosságban hit megjegyzések kissé elhitetik vele kapcsolatunk kockázatosságát, akkor nagyobb rálátással fog majd belekeveredni a társas kapcsolatomba. Én pusztán, csak apai felvilágosítással akartam óvni. Próbáltam rábeszélni arra, ami számomra éppolyan célszerűtlen és meghasonló mint számára.


Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 18, 2014 7:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Haiden & Moira

completely exposed

Koraérett szerelemmel szerettem őt… azzal a kegyetlenséggel mely gyakran dönt romba felnőtt életeket. Lélekreszkettető pillantással meredt rám és én kibuggyanó, bájosan kövér könnycseppjeimmel küszködve álltam néma, már-már közönséges tekintetét. Gerincvelőmben szüntelenül lobogó, tébolyítóan kéjsóvár láng ütközött neki a hirtelen hideg haragnak. Alantas vágyai megfertőztek engem is. Ágyékomban méregként lüktetett a vágy mi a kéj szakadékának permére sodort még a csalódottság és düh kettős játéka hasogatta háborgó lelkemet. Feldúlt, pőre érzelmeim felszegett fejjel, büszkén támadtak. Törékeny rabszolga lélek zuhant a porba és Haiden felkarolt. Elcsendesítette zsibongó elmém és elém tárta a gyönyör, a kéj szülte érzelmeket. Pillangószárnyaim a szerelem oltárára feszítette. Megrontva erkölcseim lopott az édes mézből majd mikor önmagam által áhított perzselő nász táncát ajánlottam egy bűnös emberként lökött el magától. Nedves, kusza szempilláim mögött, vigasztalhatatlan szempár lapult. Ajkaim nyers vörösébe harapva hátráltam egy lépést, mint valami rettentő, sötét balett táncosa. Piros pozsgás, gyermek tiszta arcomon vöröslő karikákká dagadt a szemeim alatt húzódó vonal a sírástól. A kígyó mérgének sava sunyítva terjedt ereimben és érte el szívemet. Dacom semmivé lett és nem maradt sok, az árulás fájdalma, talán annyi sem. Végérvényes ítélet támadott meg. Sosem szeretett. Súlytalan szavakkal zavarta meg elmém. Törékeny szívem azonban messze állt a rugalmasságtól. Merev, sérült vászon volt melyet elcsúfított egy gyermek akaratos rajza. Alakom megreszketett még egy újabb lépéssel növeltem a kettőnk feszülő csúf távolságot. Melegbarna tincseim az arcomba hullva takarták el bánatom ékes bizonyíték. Megfordultam. Fagyos ujjaim az ajtó kilincse után nyúltak. Ömlengő szavak helyett, hallgatásom remélt. Ó, te átkos csend! Te mocskos tiszta lélek, szólalj már meg!

music:Breath
note:-
words:254 ⊰
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 16, 2014 5:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Moira Jenkins & Haiden Lyod

- overly ambitious - prideful -
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudtam hányadán állok a képlékeny érzelmek ostromló hullámai közt. Nem tudtam miként és miért tanúsítsak feltétlen viszonzást, hogy az egy szél-hozta egyén számára is egyértelművé váljon. A bölcsesség elapadt húszaséveimet nyomva, és keletlenül a hajadonkorba taszított. Ifjú voltam, kit naiv gondolatokkal tápláltak, s manipulatív reményekkel ringattak. Közönyként mutatkozott bennem az akkori elhivatottság a lányok iránt, melyet leginkább szülőim követelésük alá préseltek. Tisztes, törékeny lányt óhajtottak jómódorrú és elitsorból született nevelt egyetlen fiúk mellé. De a pillanat nem jött el...s mikor a harmadik esélytelenséget tükröző ellenérvet mutattam fel, minden megkérdőjeleződött gondviselőim szemében. "Keletlen jellem, visszataszító küllem"...csak ez tartott vissza szüleim elismerésének kivívása érdekében. S eme kilátástalan helyzetben, menekülést megoldásként érvényesítve, szégyenletes hosszú időket töltöttem monogám életstílusban.
Előttem állva továbbra is kérdőre vontak, de én még mindig silányan hallgatok. Haragos ellentmondások szólnak ellenem, én mégis úgy teszek, mintha a kóropciós per igazságot nyerne. Nem tudok felszólalni mentségem érdekében. Nem tudok választ adni felhevült szeszélyében, biztos és nyugodt szavakkal ékesítve. Képtelen vagyok számat szóra nyitni...képtelen vagyok megfelelni. A múltat bőszen üstökölve emésztem. Mint akkor azokat a kimondatlan szavakat szüleim csalódott tekintetében. Erényként nem szolgálhat hasznot, ha ismét szembeállítanék egy ártatlan lelket, anyám és apám bíráló személyébe. Túl nagy kárt hordoz magával, és annál kevesebb bizonyítékot. "Szerelem? Ugyan! Csak kedvtelés a napok múlásában!" - szólalna apámból. Anyám pedig sokkal inkább volt képviselője a férje véleményének mint a saját tulajdon érzelmeinek. Nincs magyarázat. Csakis a szigorú ítélet döntött a boldogság és a boldogtalanság között. Láncreakciót imitálva, ha tettem volna amit tehettem volna, szüleim haragos magatartása miatt lettem volna boldogtalan. Ha pedig a helyesnek vélt utat, a rokonaim számára elutasítottam, akkor az újabb boldogtalansággal jutalmazott volna. Mindenképp ellentétbe ütköztem érzelem és az ésszel szemben. Márpedig a követelő szituáció megkívánta a védelmemet ezügyben, mégsem tehettem. Csak azt tettem amit ekkor kellett, meghunyászkodóan némaként eltűrni a súlyos vádpontokat. Mert valóban igaz, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma.


Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 10, 2014 10:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
carlos && william


A helyében én is pontosan ugyanarra lennék kíváncsi. Mégis mit keresek itt meg miért pont most? Hát így jött ki. Nem számolgattam a napokat nem is jelölgettem őket a naptáramban. Teljesen felesleges. A dolgok akkor jók, ha váratlanok. Talán ő már abba az édes kis gondolatba ringatta magát, hogy meghaltam vagy esetleg elfelejtettem, hogyan hagyott cserben minket a múltban. Elárulta a családját csak azért, hogy a saját kis nyomorult életét jobbá tehesse. Egy utolsó féreg. Nem más. A véleményemet nem fogom megváltoztatni.. Mondjuk úgy.. Soha.

- Erre sodort a szél, öcskös. A többihez meg nincs közöd.. Még. - Most miért mondanám el neki, hogy mégis mit tervezek vagy éppenséggel mit nem? A célom az én célom nem az övé, szóval jobban teszi, ha nem is foglalkozik vele.. Nem fogok neki elárulni semmi lényegeset.. Legalábbis olyat nem, ami közelebb vezetné az igazsághoz. Az újdonsült családját célzom meg elsőként.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 09, 2014 8:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
carlos && william


Felfordult a gyomrom. Már ha ez vámpírként annyira lehetséges lenne számomra. Nem tudom, mivel váltotta ki belőlem.. talán tekintetével, hisz' annyit mondott a két szempár helyette, mintha mindvégig csak az beszélt volna helyette.. testvérek vagyunk, talán pontosan ez az oka az egésznek. S magam sem tudom azt mondani, hogy.. az én tekitnetem nem volt ilyen beszédes. Nem tudom tagadni. Talán jobban ismerjük egymást, mint gondolnánk.

- Miért vagy a városban? Kivele! - emeltem fel hangomat ismét. Nem érdekeltek szavai. Nem érdekelt a nyílt kártyákról szóló duma. Engem egyedül egyetlen dolog mozgatott meg, az pedig az votl, hogy nyilván céllal jött ide.. célja van velem kapcsolatban.. s ki kell derítenem, még mielőtt ő terít ki engem a padlóra..
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 07, 2014 1:26 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Haiden & Moira

completely exposed

Ellép. Öblös, háborgó hangon fojtja el vágyait, mintha csak az én hibám volna mindez. Percekig meg sem bírok szólalni. Mintha a szavak, egy idegen, ismeretlen világ kiolvashatatlan titkai lennének. Delíriumi zavar költözi tekintetembe. Végül megtörve a hallgatás szülte fojtogató csöndet, zaklatottan ragadom meg karját még torkomból egyetlen, hosszú, bántott sóhaj szakad fel. Nem… még szükségem van egy percre, hogy eljusson tudatomig, a valóság feslett ördöge. - Miért keresett meg, ha most ismét eltaszít? Miért nem szerethetem? – kérdem követelőzve, égő tekintetem pedig az övébe mélyed, ahogy elé lépek – Ne tudja, jobban nálam, hogy mit érzek és mit nem! – taszítok egyet a férfin dühömben majd egy haragos pofon csattan arcán – Hányszor? – kérdem, és már nem tudom visszatartani az eltaszítottság csalta könnyeket – Hányszor fogja még megtenni? Hányszor töri még darabokra a szívemet? – kérdem dühtől reszkető testtel – Odaadtam magának magamat. Én… - leemeltem a pajzsot, ami ennyi időn keresztül óvott az idő mérges érintésétől, az elhagyott gyermek vissza-visszaköszönő, torz képétől. Górcső alá vett baktériumnak éreztem magam, egy fertőző fekélynek, amitől mindenki meg akar szabadulni. – Lecsupaszítottam a lelkemet, hogy az öné lehessek. – könnyeimet letörlöm de azonnal újak futnak végig arcomon de hangom nem torzul hisztérikus zokogásba. Felemelt fejjel néztem farkasszemet és egy percet sem voltam hajlandó hátrálni. - Én olyan vagyok, mint maga. De még maga gyáván megbújik egy letűnt kor hazug ragyogásában, addig én nem rejtőzködöm. – vágom fejéhez az igazságot ami kettéhasítja szívemet. A fájdalom amit érzek, ezerszer égetőbb mint amit a kórházban éreztem. – S ha ez csupán egy játék, mondja el, hány darabot kíván még levezetni? Mert a színésze szíve nem biztos, hogy kibír egy újabb előadást. – Megrémítettek szavaim. A nyers vallomás mi elhatalmasodott érzelmeim felett, megállíthatatlanul hajszolta előre ajkaim, még több szóban keresve menedéket. A csalódottság kétélű szörnyetege költözött belém. – Azt mondta, szeret. Azt akarom tudni, igaz volt-e. Szeretett-e addig, még viszont nem szerettem. – nem érdekel, hogy ha menni akar. Lehet férfi de, én vadász vagyok és nem vagyok hajlandó kiengedni őt innen még választ nem kapok jogos kérdéseimre. Ma nem adok kibúvót a férfinek. Ezek után, nem.

music:Breath
note:-
words:336 ⊰
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 

Egy kisebb történelmi könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Egy kisebb történelmi könyvtár
» Konoha könyvtára
» A Könyvtár

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-