A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Egy kisebb történelmi könyvtár


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 05, 2014 8:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Haiden Moira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Időtlenül törtem magam, ott, karjai buzgó fogságában. Amit helyeselni véltem hirtelen módon helytelenné vált. Ami előírott utasítás volt, az váratlanul megtörhetetlen tilalommá. Kértem, sőt fohászkodtam a kegyelmes nyugalomért, hogy bűntudat ne érjen miközben úrrá lesz bennem, az amitől embernek nevezhetnek. Az érzelem. Annak mértékletes kimutatása csak egy kormentes gépezetet idézett, mindenkivel akikkel valamilyen úton-módon érintkeztem. A munkában, a magánéletemben és abban a kevéske párkapcsolataimban, mikor a tapasztaltság elundorított minden e fajta érzelemtől. A szerelmes regényeket letároztam, csakúgy mint megtört szívemet megannyi csalódás után, idővel egyre mélyebbre és mélyebbre süllyesztve a sötét kis helységbe. Kizártan az érzelmektől, meghiúsult az emberekben pszichopata énem, aki csakis munkája iránt mutatott ki valami érzelmet. Igen, csakis a munkában láttam egyetlen örömömet akkoriban. Mert tényleges boldogság kerülgetett, mikor egy kamasz, olykor szemtelen tanítványom előttem vált diplomás emberré. S a munka, ami napokat áldozva beérett gyümölcseként, felbecsülhetetlen értékké vált a szememben. Persze a monogám életforma sosem tartogatott kedvetlenséget a nőkben, akik hézagnyi alkalmat találva erősködtek a kölcsönös vonzalmamért. Mindhiába. Sekélységet dédelgetett kifinomult megjelenésem a szemükben, amit mindenáron mutogatni szerettek volna, oldalukon diadalt rebegtetve. A susogások pedig túl hallhatóvá váltak számomra, hogy ne vegyem sértésnek, ahogy gúnyt űztek belőlem. Ahogy a haszont részesítették előnyben. Mert egy magam-fajta, régimódi férfi, alázatot lát mindenben ami a büszke nőjét övezi. A hűtlenség, a hazugság megtorolt fegyelemmel, elsápadt. Helyette a mély hódolat és odaadás, ahogy azt egy nőt megérdemli. Számomra se okozott nagyobb igényt és örömet, ha kiválasztott nőmet minden pillanatban figyelmemmel halmoztam el. Koholt vádak útján keresztre verve is tudtam mi a kötelességem, s mi az amit elvárnak tőlem. Egy nőt, kinek tökéletessége kiegészíti az én tökéletlen életemet. Házasságot...és családot reméltem cserébe tőle.
A lány érzelmi pedig, nem futotta messzebbre mint a testi vonzalom, melyet ironikusan mintha úgy kért volna, mint gondoskodó apjától. Nem mondok ellent, mikor azt mondom, én tettem ezt vele. Hiú érzelmeket vertem horgonyként magányos szirtjei közé. Most pedig dacos hajóként megadná magát a zátony fogságának! Nem...ezt nem engedhetem! Tudom, a kiengesztelése nem lehet szebb dolog mint az, hogy újra átéreztetem vele azt az érzelmet, melyet azon az éjszakán eszméletlenül érzékelt. Mégis, a szívem vékonyabb rétegeiben érzem...ez túl kevés nekem.
- Moira! - az inger heves táncát elcsitítva zártam kezeim közé kipirult, meleg arcát, mialatt ziháltan tűrve megengedtem a szavakat. - Nem tehetem! - zártam rövidre, miután fejvesztve hátamat mutattam felé. Hajamba eresztve a kezeimet úgy szakítottam ki a sötét hajszálakat, mintha egy történelmi expedícióról küldtek volna táviratot, reménytelen kilátásokat látva benne. Keserű, valamint elfogult a valódi kimutatott érzelmem. Félek, ha többet kérek abba a kevéske, megmaradt bizalomban is megtörtnek a kihűlt szívek.

Words: 364 | Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 04, 2014 11:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Haiden & Moira

completely exposed

Táncra hívó nyelve nem eresztett s nem adott kibúvót. Levegő után kapva csókoltam éhezve még, némán, ajkaink forró nászával követeltem, könyörögtem többért. Éber érintetlenség árulkodó sóhajait ejtettem ajkaira. A szoknya alá futó ujjak húrjaimon táncolva csalogattak belőlem elő egyszerre reszketeg, mély s ismeretlen rezgéseket. Becéző érintése percek alatt merült a szemtelenül hasztalan anyag alá. Tükörként másoltam mozdulatait. Tapasztalatlan ujjaim türelmetlenül hajtották félre az eddig is csupán megtűrt szövetet, mely alatt nem fér meg az alsónemű. Óhatatlanul mezítelen, izgatott ölelésem fogságába esett. Fejemet mellkasába fúrtam… el akartam rajtani a vágyak festette pírt, a sóhajok által elködösített tekintetem. Mohó tettvággyal ismerkedtem meg ezzel az új, heves, nyughatatlan érzéssel mi elfojtva a levegőt bennem tört fel aljas nyögésekben. Reszkető alakomat tenyerén viselte. Szabad ujjaim, meghajolva a sóvárgás előtt futottak az ing alá és vájtak vállába. Sóhajaim lassan ám magabiztosan fulladtak zihálásba, miközben testem meggörnyedt. Fogaim hirtelen szabaddá vált mellkasát karistolták. Csillogó tekintetemet rabigába hajtotta a vágyak egyre növekvő köde. Testem hol megfeszült, hol megtört. Szenvedélytől tüzet ajkak érintették mellkasát mikor lehunyt szemmel, adtam át magamat az ösztönökből font korbács fokozódó csapásainak. Az idegen miliője borította el elmém. Ezernyi villanás, csók, sóhaj. Ajkaim elnyíltak és fejem hátrahanyatlott, amikor elborított a tapasztalatlan világ kemény tempójának gyümölcse. Ezt nem tudtam tőlem elrabolni azon az éjszakán. A tapasztalás édes örömét mi meghágva testem vont magához – ezt nem lopta el. Ártatlanságom pecsétjét a szerelem tolvaja rabolta el... az ő szerelme. Gyönyöre azonban a násznak nem veszett oda… keserédes kéjvággyá fokozódott és megfeszítve testemet szüretelte be jutalmát. Ereje húzott vissza a felszínre és tartott is fent. Kipirult arcom az övéhez simítva leheltem csókot ajkaira. Ujjaim ismét a szövetnadrág alá bújtak még a tekintetemmel az övét fürkésztem. Örömöt akartam neki adni… olyan gyönyört amivel ő ajándékozott meg engem és látni akartam, ahogy tekintetéből eltűnik a fegyelem és a helyére beköltözik az a vágy mi az enyémet uralta. Könnyed de határozott tempót diktáltam, miközben testemmel az övének feszültem.

music:Breath
note:ide
words:313 ⊰
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 04, 2014 7:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Haiden Moira




,, Don't make people into heroes. Heroes don't exist, and if they did, I wouldn't be one of them. "

27 -english teacher - gentle

Az elém táruló kép, mely hangzatos ütemet vert a józan ítélő képességemben, egyre gyanútlanabbul vette át az uralmat testem felett, mely mélybe gyökerezve az olyan élvezetek nyújtotta vágyakért epedett, mint egy átlagos férfi csak sóvárogva kérhetett. S most, semmilyen megrögzött megalkuvás vagy fogadalom nélkül, csodájának tanújaként örömöt találok abban a semmit-mondó félpercben is, ahogyan a kívánkozó szellem csábítóan kiszolgáltatottá vedli magát előttem. Sejtelmesen és kísértően, ahogy azt egy finom, törékeny nőt megilleti.
Noha, az elmúlt napokban nem voltam híres a tettek a mezejére lépni, és otrombán eltiporni mindent ami csak az utamba került. Valami folytán mégis megcáfolandó a krízis, hiszen pont így tettem, ahogy nem ismertek igazán az emberek. Eszeveszett fordulatot vetett a lepörgött percek sora, amit habozással és gyötrősóhajokkal jeleztem a külvilágnak. S a perc töredéke alatt, váratlanul megszakadt a kegyvesztett odaadás és tétlenség, mely ezidáig névtelen gyávát tulajdonított a testemen.
Közelebb léptem, mint ahogyan egy nőhöz kapó okkal csak lehetett. Az édesítő íncselem első jeleként, feszes combjára húzódott férfias kezem. Apró kapukat nyitogatva jártattam ujjaimat, lassacskán rálelve a legzártabb bejáratra. Egyenesen a szájából felhangzott az elröppent sóhaj, mely akarva se lehetett volna jobb akarat kinyilvánítás, a jó hely keresése közben. Fiatal volt és tobzódóan heves. Tudtam, amit kíván az egyszerre nemes és szörnyeteg. Lehetett bármilyen hű szónoklat vagy helytálló indok, akkor sem tudtam volna kellően elrendíteni a dologtól. Mert akkor, leheletnyi mámor csapdájában esett, amiből nem menekülhetett, csak ha átadta magát a fájdalmas eszmélésnek. Ami elborzasztotta, miközben arra buzdította, hogyne álljon ellent a csábításnak. Én pedig, pont ugyanazt a kört futottam, ami időtlenül csak manipulált, egyre többször és fájóan.
Selymes végtagját simogatva, jutottam el a pokol legkisebb maró tűjének a bőrömön hasonlító rítusához. A fejéhez kapva, azt hittem elfolyhatom a vágyat a csókomban. De az, ahelyett hogy csillapította volna még intenzívebbé fokozta azt. Mélyről törőérzések kavarogtak, melyek nem csak a mellkas tájéki szerveimet tartották roham alatt, de az alatta helyezkedőket is. A tűzről pattant érzelem, és a csók rabsága közt szorítottam meg gyengéd kezét az enyémmel, minekután óvatosságot tartva finoman rásimítottam azt a szeméremcsontomra. Fogolyként zabolázva engedtem erőt a kényeztető simogatásnak ruha alárejtett férfiasságomon, mely adódóan várta az alkalmat, hogy kiismert vendéget lásson.
Az ütemet megtörhetetlenül folytattam, néha-néha elengedve egy nyugtázó sóhajt a füle mellett. Minden pillanatban vártam a jelzéseket tőle, hogy az egyensúly továbbra is maradjon ilyen kizökkenthetetlen. Rá voltam utalva, az önkényes felajánlásának, a mesteri színjátékának, és az érzéki személyének. Ismét azért égett a láng kínzó tüze, hogy újból magamévá tegyem.

Words: 303 | Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 28, 2013 2:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Just breath control
EVERY WOMAN HAS AN ITCH AND EVERY NICE GIRL SECRETLY WANTS TO SWITCH

Súlyos igazságok csókjait lehelte nyakamra és egy pillanatra meginogtak lábaim, ki nem mondott szavainak terhe alatt. Az önmaga vallomásától megrettenő szív, eddig ismeretlen hévvel lüktetett mellkasom zárt fogságában. Ajkai a megduzzadt, reszketeg madárként verdeső ütőérre tévedtek így ujjaim a derekát ölelő karjába martak. Játékos könnyelműséggel formáltam tincseit kedvemre s testemre hallgatva léptem hozzá még közelebb. Melleim mellkasának feszültek, ujjait szorosabb fogásra emelte. Ajkamat kínozva haraptam bele s mikor fülemet karistolták fogai, végre én következtem. Arcélére könnyed csókolt lehelve indultam el felfele, érintve arccsontját, lehunyt tekintetét, ismerkedve, tiszta, értékkel ruházott vággyal homlokát, orrnyergét s végül ajkát. Nyers ereje pusztán a gondolatnak, hogy mindez egy kallódó érzés volt eddig csupán, levett a lábamról. Halk sóhajom táncolta körbe a férfit,  még ujjaim a zakóért nyúlva vették le azt a férfiről és ellépve tőle fektettem a tökéletesre vasalt anyagot egy szék támlájára. A helységet nyirkos fülledtség lepte be. A könyvek lapjain elevenedtünk meg és a sorok között leltünk egymásra. Az eltitkolt könyvek könyvtára tárt karokkal fogadta eltévelyedett gyermekeit, kik egy másik századból szemlélték e világot. Haiden karján végigsimítva fontam egymásba ujjaink és egy apró, bizonyosságot nyert mosollyal fordulva el tőle vontam magam után. Váratlan volt, új, heves. Minden mozdulatomból élet ragyogott. Minden sóhajom, zaklatott szívdobbanásom a maga útján indult el de minden ösvény Haiden tekintetében végződött. Több tucat szék, egy pár fotel és két tölgy asztal várt bennünket. Az egyik asztallapnak dőltem s magamhoz vonva, két kezem közé fogva arcát hajoltam hozzá. Eleresztve ragadtam meg ujját és ajkamhoz emelve leheltem rá gyöngéd csókot, átadva ezzel a vezető szerepet a férfinek.
Zene: Destruction | Szavak: 256 | Megjegyzés: -

( © HUNTER. )
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 27, 2013 8:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Haiden Moira




,, Don't make people into heroes. Heroes don't exist, and if they did, I wouldn't be one of them. "

27 -english teacher - gentle

Ezer darabra hullott az idősík, mi őrizgetve naiv ideákban tartott. A vallomása nyers volt, és jól célzott. A férfias daccal küszködő szívburkom megadta magát a monumentális erőnek, mi folytonos roham alatt tartotta azt. S a szint-vallott szavak a legkritikusabb bírálatokban is nyugalmat találtak. Elismerő békét, és fennhéjázott bátorságot. Mert egy nő kinyilvánított szerelme, nagyobb erényt szolgált, mint maga az érzelem egy férfi számára. A férfire, aki a keservben monogám életvitelt erőltettet magára, csakhogy az érzelmek tajtékos hullámai ne tartsák folytonos fogságban. "Mert elég volt lehordani az emberiséget milliószor, mint saját érzelmeket kimutatni."
- Szavai...akár a legjobb bűncselekményhez elhelyezett méreg...mely marja az élmémet, és testemet egyaránt. - hallattam első kifejező szavaimat előtte, végre igazán bódító érzéseket a felszínre törve. Kielégítés gyanánt szorult meg markom a kecses dereka hajlatán, mialatt másik kezemet ismeretlenként futtattam a sarjadó hajzuhatagjába. - Mi lehetne ennél kísértőbb helyzet egy férfinak? - a kérdésben bújtatott válasz, veszélyesen közelivé vált a vágyhoz, mely örökös bárbajban készült merényletet elkövetni a partnere ellen. A józanság ellen.
- Csak még egyetlen engedélyt kérő szó áll ellent a cselekvéseimnek... - jelzésem lényegre-törő tömörsége, fokozatosan tévútra terelt. A jobb érthetőség reményében, a kontrollt megvetve zsigereimben, lesiklott a fejem a karcsú hattyút idéző nyaktövében, ahol elidőzve felfedező apró csókokat hintettem. A kéj sötét alakot öltve vette át az irányítást, noha a jelenlegi helyzetet lassabb tempóban szokta meg az ember. Beszélgetéssel...ismerkedéssel. De ez nyilvánvalóan nem hiányzott közöttünk se. A beszélgetésünk javarészt plátói, epikus műveket szégyenített meg ebben a szokatlan 21. században. Ismerkedésünk pedig olyan szintre lépett, mikor a selymes bőr édeskés íze már ismert névjegye volt a partnernek. A hevítés gyakorta arra szolgált, hogy a feltörő vágyakozást darabosan lelassítsam. Ha nem is teljes mértékben, de habozva. Minden eleven porcikám sóvárgott a kiszolgáltatott finom testéért. Szinte minden érzékem túlterhelt a figyelemben, mit most csakis neki szenteltem. Fohászt remélve, fantáziáltam a testről mely utat nyitott a kéjnek és korábbi szeretkezés örömének. Intenzívebben keltett vésett képet bennem, mint az elmúlt éjszakaim során vágyakoztam újra és újra érte. A halmozott csók-mámorban pedig, mihelyst a hallószervéhez értem, nyugtázva elengedtem azt nevezetes élvezettel-teli nyögésemet, mely egyben invitálást nyomatékosít a keringőben.

Words: 264 | Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 27, 2013 5:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Just breath control
EVERY WOMAN HAS AN ITCH AND EVERY NICE GIRL SECRETLY WANTS TO SWITCH

Nyomdafestéket nem tűrő szavakat fojtottam el, még ujjaim a mélybe hullottak. Tehetetlen zsibbadás tört lelkemre. – Jane Austen egyszer azt írta, hogy annál nagyobb baj nem is érhetne, mint kellemesnek találni egy olyan embert, akit gyűlölni akarunk. – az időtálló zakó fagyos sötétjével néztem szembe mikor ajkam végre megszabadult az őt vezető szavaktól. – Én szeretem magát. - Makacs határozottságom nem tűrt meg több elutasítást, ellenállást. Ujjaim zakójára martak. Elcsituló ajkaimmal csókra várva mosolyodtam el szavain. Ujjaim a hideg, gyáva arcélre simultak. – Ó, kedves! Mondja meg… mi szükség diktálja e szavakat? – Íriszeimbe beleégett a valóság. Az ecsetvonások felébresztették az igazságot minek tiszta képe végre megverte gyökerét bennem. – S attól, hogy bűnös vágyként kapott szárnya, azt gondolja, most már kevésbé tiszta a szerelme? – tenyerét mellkasomra vonva utasítottam vissza rideg hazugságait. – Engedje, hogy szeressem és vesse végre a mélybe azt a kellemes látszatot mit a maga által hatalommal felruházott bírák szeme előtt lebegtet! – heves követelés egy törékeny alkat megfeszülő testéből. Pillantásában hitetlenség lapult, ajkai értetlenül görbültek lefelé. Nem, nem látta mit tett velem, túl azon amely gyűlöletes, megvetendő tett volt. Érzelmeket adott nekem. Szívet adott nekem. Szeretőjévé tett anélkül, hogy tudta volna. Tépett, kihűlt szívem sajogva hívta az övét. Izmaim megfeszültek, körmeim, sóvárogva karistolták, még ismeretlen szerelmem és tettre kész vágyamat bőrébe. Minden porcikám belesajdult érintésének hiányába mikor oly mérhetetlenül közel volt hozzám. Ajkaimon fájva feszült meg a bőr s éreztem ahogy testem felkínálja magát az övének mielőtt még esélyem lett volna elfordítani a kulcsot vágyaim zárján. Tudtam, hogy akár el is menekülhet mégsem voltam hajlandó meghátrálni. Nem sütöttem le a tekintetem és megtiltottam a zavarnak, hogy eluralkodjon rajtam. Soha nem ismertem ezt az érzést és vallomásom még engem is megrémített.
Zene: It’s just control | Szavak: 276 | Megjegyzés: -

( © HUNTER. )
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 27, 2013 4:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Haiden Moira




,, Don't make people into heroes. Heroes don't exist, and if they did, I wouldn't be one of them. "

27 -english teacher - gentle

Abban a szent, végeláthatatlan pillanatban...ismét meghasadt a szívem rajta. A kegyvesztett önkényes felkarolás, mely robusztus akaratot vert, csak azért nem szűnt meg...mert én is viszont szerettem. Úgy szerettem, mint azt a kemény borítójú ponyva-regények számtalanszor megírták. Viszonzatlan románc, csábító ármány és csalás. Olyat igézett a jelenet, melyet egy sikerkönyv sem vezethetett volna le szebben. Őszinte érzelmeket kértem és reméltem, de most mégis hadi üzenetként érint, hogy valóságosnak higgyem amit most átélek. Gondolván, hogy a hit nem csak a szeretet első jele. Hanem egy fenségesebb, összetartóbb kapocsnak, mint az aggodalomnak. A szeretet maga volt a leghevesebb motivációs motor. Ámbár, mégis az aggodalmam ért el magas távlatokat. A gondolat, hogy lelkileg elutasításom mély sebet hagyna, még fojtogatóbb érzés volt mint maga a csók, mely fogva-tartásában tartott. A nász tánc kedvtelésből járt öröm-táncot, én pedig befolyási pocizómat véglegesen odadobtam a gyengébbik súlycsoportnak. A gyenge hajlam akkor még nyilvánvalóan nem mutatkozott. Határozott formában próbálkozott kielégíteni felhalmozódott szükségleteit, mialatt én láncra vert hadifogolyként eltűrtem lelke legmélyebb vágyait. A tűzé koholt égető érzés, fájdalmat nélkülözve ingerelte az érzékeimet. Főleg szájszervemet, ami rohamos szárazságával jelezte a megzabolázhatatlan ütemet. Nem bírtam tovább a rám-sulykolt érzéseket, úgy szakadtam le nőies érzéki szájáról, mintha az idő türelmetlenséget kovácsolt volna.
- Ne nehezítsen...a dolgokon! - fejvesztve ütöttem szavaimat hozzá, még a szemkontaktust is cselesen kijátszva, miként a falnak szegeztem pillantásomat. Háttal voltam neki, ahelyett, hogy bátran szembenéztem volna az éles célzásokkal amiket remélten hozzám szegez majd. Ennyi védtelen pozitúrát nem adhattam a sornak, hogy kedvére szétcincálja külső jellegemet előtte. Ám a csók, hűen tapinthatóan ott lebegett a számon, orcátlan égetést szimulálva. Nem csak kínzó de vágytól ébredt riadalmat szított beidegződött ingereimben.
- Ez, sosem lesz harmonikus béke...valamelyikünk mindig jobban fog szeretni. - ejtettem ki szánakozó hangsúlyt vetve a tárgyilagos monológ alatt, mellette a kabátomat is szorosra húztam, mintha csak a hideg fuvallatot sikerrel elűztem volna. Ez az egyke hidegség mégsem kívülről vált veszélyessé. Bent is ugyanúgy tombolt mint a sarkpontokon a halálos sarki szél. Ugyan, ahol ez jelen volt, ott látszott a csodálatos szín-játék. Én a kifestőskálát félretéve, meghazudtolóan eljátszottam a rideg és érzéketlen természetet, hogy a búcsú könnyebb formába legyen előadható, mikor a pillanat alkalmassá válik.

Words: 329 | Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 26, 2013 5:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Just breath control
EVERY WOMAN HAS AN ITCH AND EVERY NICE GIRL SECRETLY WANTS TO SWITCH

Visszafojtott lélegzetvétellel vártam, hogy heves csókjának fogságában végezzen de nem börtönöztek be ajkai. Tolvajként, lopva becézte ajkaim. Nyelvem párszor végigjárva ajkait mire képes volt rácsai mögé zárni. Érzéki gyöngédsége csak még inkább megfeszített. Felajzott test simult az övéhez. – Mert felemészt… ez a vágyakozás. – suttogtam neki és az őszinteség vezette nyelvem ismét előbukkant, hogy játékos, érzéki táncra hívja az övét, egyetlen, könnyed érintéssel. - Mutassa meg nekem… - leheletem ajkára esett. – Mutassa meg nekem azt az érzést, ami akkor este hajtotta. – ujjaim tarkójára futottak és becézve bőrét róttak le rajta kényes köröket. Elloptam a csókjait, követelőzve. Tapasztalatlan ajkaim mohók voltak, telhetetlen keresték az alkalmat, amikor a millimétereket együtt szippanthattuk be. – Mert ezúttal nem bűn… hanem kívánság. – Egy fenevad érintéséért szólt ajkam fohásza az övén. A lényét akartam, egy igazolhatatlan elmélet bizonyítását. Az elfojtott, nem ismert szenvedély torkomat kaparta és testem fájón feszült meg. Egy bizonytalan lábakon álló hipotézis volt a csók mi ezúttal hevesebb volt. Türelmetlen sóhajom halk de annál sokatmondóbb volt. Épp oly zavart voltam, mint ő. Nem tudtam biztosan, hogy egy vágyálom furcsa illúziója-e a tenyere mi derekamra simult vagy maga a valóság melyben Haiden ujjai ecsetet ragadtak, hogy végre ne csak én fessem vásznat mi ezúttal a testemként nyilvánult meg előtte. Sóvárgó ujjaim végre megtalálták a sebet mit a vámpír okozott. Gyöngéd érintésem enyhet adott a lüktető sebnek, melyen a kötés nem ázott még át, ami jó jelként szolgált. Ám még ő neki csupán a hegek sajogtak, addig nekem feszült testem kívánt érintés után.
Zene: It’s just control | Szavak: 246 | Megjegyzés: -

( © HUNTER. )
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 26, 2013 3:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Haiden Moira




,, Don't make people into heroes. Heroes don't exist, and if they did, I wouldn't be one of them. "

27 -english teacher - gentle

A földbe préselt öritő kín elmélázva tartott, de csak egy bizonyos ideig. Pillanatok alatt , rögvest kiegyenesített és felmosta szétszórt tisztességemet a kietlen padlóról. Mikor hozzám lépett, testemet kánonszerű görcs halmozta be. Mozdulni és levegőt venni maga volt a megtörhetetlen dac, ami valóban gyilkos szándékot hordozott magában. Kérte, ami nekem régóta őrlő szám-ingere, hogy megtegyem. S ez váltotta ki leginkább kővé vált természetemet a csábító helyzetben. Tenni nem tehettem, mert a padlótól egészen megláncolt az érzelem, hogy ne ejtsek még egy vakfoltot a szívemben. Ugyanakkor, óhatatlanul vágytam az érintkezésre, a kiengesztelő intimitásra ajkának megízlelésekor. Ezek teljesen más értékű és tartalmú érzelmek, amik között választva sem lehetett boldog a döntéshozatalban az ember. Amikor az embert megragadja egy új kutatási terület, az a szerelem sajátos formája. Az első kontaktus a csábítás, a vonzás. Mint amikor egy partin elkapok egy csábító pillantást, amelyben ott a fondorlatos ármány, ismét odanézek, és már tudom, hogy késő, el vagyok veszve. Most én is így érezzek, de oly mértékű tett-vágyat éreztem az engesztelésnek, hogy felelőtlenül meg kellett törnöm a köztünk tátongó védelmi határt. Önkényesen, hűséget alázva leemeltem a fejemet, míg a centiméterek milliméterekké váltak. Épphogy csak rásiklott felső ajkára a nyelvem, amikor önuralmat vettem. Ennél többet aligha tehettem, hogy mindkettőnk lelki tisztasága ne hazugságot öltsön magára. Csak vonakodtam a levegőben, néha oda-oda érintve ajkaimat az övéhez. Nem vettem tervbe, hogy kísértő kínzómódszerként ellenkezek a kérése iránt. Nem, én csak egyszerűen akartam is, meg nem is. Ezért ez a változékony magatartás. Mert még magamnak sem merem bevallani, hogy ténylegesen mit akarok a szituációtól, és magától a lánytól. Mert a konzervatív és begyepesedett népség, apa-lány viszonyát látnák bennünk. S ha nagyon lojális akarok lenni ehhez a régimódi réteghez, helyesnek vélném a bírálást. S igen, az ingert elundorító tettem, hogy olyat kívántam meg, ami számomra tiltott és érintetlen. Erre-fel, azoknak az aberráltak képzeletét elégítettem ki, akiket jómagam is pokolba kívánnék.
- Mondja...mitől lesz jobb...ha újra...magának...esnék? - kérdezősködtem, újra - és újra lopva ajkának puhaságából. A kérdés egyenes volt, és szívet mart az igazságban. Miként lehetnék ismét tisztességes ember a szemében, ha újra arra kér ami egyik irgalmatlan tettem? Hogyan szerethet még, ha ismét olyanra kér ami felébreszti a bennem szunnyadó kezelhetetlen vadot? Állati mivolta minden elpusztít, mindent. S most mégis, szerencsét próbál, hogy megszelídítsen? Racionális értelemben, úgy hiszem ez lehetetlen...

Words: 284 | Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 25, 2013 10:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



LOVE ME TENDER
HAIDEN & MOIRA

- Gondolja, magára hagytam volna, ha lenne szövődménye? – kérdeztem tömény megvetéssel – Miféle szörnynek képzel engem? – kérdeztem csöndesen és elfordulva feltételezésétől, hunytam le tekintetem és haraptam ajkamba. – Azt feltételezi, hagytam volna meghalni? – gyötrődő keserűség itta át kiejtett szavaim. A valóság szolgált vásznamul és arra festettem az igazságot, melynek csupán egy darabját fedtem fel a férfi előtt. Azt a darabot mely a legsebezhetőbb volt mind közül. A lelkemet. Szavai bántottak. Megsebzett nőként fordultam hozzá. A gyermek kiveszett a tekintetemből. Hogy tehet-e értem valamit? – Mégis miféle kegyetlen játékot játszik velem? Honnan veszi a bátorságot, hogy ilyen orcátlan, faragatlan szörnyetegként jelenjen meg az életemben és kérje a segítségemet, azok után, hogy megfosztott a becsületemtől? – léptem szemtelenül közel hozzá – S aztán ismét bizonyítani akarja azt az elfajzott szerelmet, amit oly nagyon vágyik? – dühös voltam. Ujjaim a göndör tincsekbe futottak. – Csókoljon már meg, az istenért! – emelkedtem lábujjhegyre és ellentmondást nem tűrve vontam magamhoz. Testem az övének feszült és látnia kellett a tekintetemben, hogy a gyűlölet és a szeretet összeforrva, kínnal és vággyal bővülve, daccal és makacs elhatározással keveredve szentelt figyelmet egy olyan bestiának, akiben Belle megtalálta a jóságot, még szörnyű tettei ellenére is.
Zene: | Szavak: 187 | Megjegyzés: ugh they are so presh all my feels.

( © HUNTER. )
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 25, 2013 4:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Haiden Moira




,, Don't make people into heroes. Heroes don't exist, and if they did, I wouldn't be one of them. "

27 -english teacher - gentle

Azt gondolván, hogy hanyag segély-kérésem száműzött érzéseket vetett volna fel, most leforgott pillanatokat követően mégis esélyes lenne? Eleinte, az ütközött komor hangnem, erősen felébresztette hiszékeny képzelgéseimet, ámde most Moira mégis rábólintott a lehetetlennek hit esélyre. Vajon a bűntudatom mely közé sorolható ebben ez az esetben? Legyen azért bűnbánatom, amit az ő feltétlen szeretetével éreztet velem? Vagy netalán azért, mert az elmúlt keserves napokban én még egy "jól vagy?" SMS-re sem méltattam? Úgy érzem mindenkető. Jelenpillanatban pedig önző érdekeket szolgálva, megint elvárom a segítséget tőle, holott nyilvánvalóan ő is ugyanolyan mértékben rászorul. De még mennyire...
- Csak mondja azt, hogy nem lesz semmi "utóhatása" ennek az egésznek! - parancsolóan kértem a nyugtató szavakat, miközben a valódi mögöttes tartalom azt jelentette: "nem akarok ártani neked...mégegyszer". Férfi becsületem láthatatlan törésként szét törte a tisztán dédelgetett cserepet, mely eddig masszívan és csökönyösen mutatta, hogy élettelen tárgyként díszeleg. Nem tartott sokáig...röpke másodpercek az élet végeláthatatlan folyamán. A képsík megszűnt létezni, és örök üresség lepte be egy hajdan becsületre méltó úriember tisztaságát. Az öröm már jelentett többet, mint puszta ábrándot az elmulasztott napok visszaforgatásáért. Hogy tolvaj módra kezeskedjek a soromért, mely mostanra kárhozattá vált. S az, hogy az övét szintén kiszolgáltatottá tettem, még sanyarúbb mint elkövetett saját hibám.
- Moira... - sokáig, képzelt hangként füleltem nevét. Némi örömöt szolgált nekem, hogy újra megízleltem nevét, képzelgéseim ellen. - Ha bármit tehetek önért... - s a szó botrányos formában megszakadt, a lány igazságot követelt szúrós tekintetében. Nem csak, hogy követelte az igazságot de tudta, hogy hazugságot ejtek ki a számon. Milyen jól kiismerte az én szélhámos jellememet. Milyen bravúros pontossággal...Tudva, hogy annál többet nem lehet tenni, mint azon az éjszakán öncélúan és állati módon elkövettem ellene. S ez valóban igaz. Dacára, hogy a jótét-lélek látszott továbbra is kötelesnek érzem fenntartani, s menteni amíg lehet. De ilyen életszerű ítélőbíróság előtt esélytelen a legapróbb füllentésem is. Illetve a kereszttűz, ami szemünk ütközése hevít fel, pedig még fenyegetőbb mint eddig bármi. Akaratlanul is megláttam benne a perzselő tüzet, ami a szenvedélyt erőre kovácsolva máglyán elégetett volna, eleven állapotomban. Megláttam keserves szenvedésemet szemének tükrében. S mégis, a fájdalmat kínzóbbra emelve, érhetőnek véltem akkori érzéseit amiket irántam táplált. A düh és bosszú egyvelege, olyan törhetetlen vasat szült, melyet egy hadseregnyi lázadó szellemmel sem lehetett megfékezni. Mélyen gyűlölt...és mégis, habozva ugyan, de segíteni próbál. Hogy lehet, két ilyen teljesen különböző, két-pólusú érzést összhangba hozni, egy olyan törékeny testben mint az övé? Hogyan? Miként? A szeretett és a gyűlölet. Mindkettő képviselője. S bármelyik pillanatban lojálisan átpártolhat valamelyikhez. Ahhoz, ami az erősebb érzelem. De ki vagyok én hogy belelássak a fejébe a döntés születése érdekében? A kültéri bosszús áhíttat mégis fájdalmat okoz, noha kivételesen nem szívemben, hanem ugyan azon a ponton, ahol megtámadt egy ismeretlen vérszívó. S mérték odáig fajult, hogy térdre kényszerített. Ha szkeptikus akarok lenne a helyzetben, akkor mondhatom azt, hogy ez a halálom előtti rítusom lenne?

Words: 354 | Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 21, 2013 5:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Haiden & Moira

Hideg, kemény tekintetem az élére vasalt zakóra futott. A makulátlannak tűnő ujjakra, melyeken a varrás már fel-felszakadva adta fel harcát az unalomig ismételt tökéletes megjelenéssel. – Igen, én vagyok. – futott élettelen pillantásom a jól ismert arcra. Üres kívánságom a feledés édes homályába vonta volna elmém, ha nem robbantja fel szívem, ahogy ujjai az asztallapra simultak. Az édesded suttogás mi vállaimra lehelte becézett szavait, most megszűnt. Nem hagyott mást hátra azon a helytelen és botrányos érzelmen kívül, amit ez a bestia váltott ki belőlem. – Nem. Nem kell segítenem. – a szék éles nyikorgással emlékeztetett arra, hogy a világ nem szűnt meg létezni és nem csak két lélegzetvétel keveredik egymással, nem csak két szív heves dobbanása ütközik meg egymással. Kevesek dacoltak a faggyal és töltöttek idejüket inkább otthon mintsem a könyvtár biztonságot ígérő ám váratlan kalandokat teremtő falai között. El akartam menni. Az akartam, hogy érezze az árulás fájdalmát. Dehogy elloptam-e volna az életét csak azért, hogy tolvajként a fájdalom trónján ülhessek tort? Nem. – Mit akar? – hunytam le tekintetem de hangomból kiveszett a báj, az ártatlanság. Makacs dac volt helyette, harag és furcsa volt egy árulkodó, bizalmas jel, egy elcsuklás mi bizonyítékul szolgált arra, hogy a harag csupán egy másik érzelem előfutára esetemben. Mielőtt bármit is szólt volna, intettem neki. – Kövessen. – Számomra a könyvtár, az otthon illúziójával ringatott álomba. Jobban ismertem ezt a helyet mint saját magamat. Barátja voltam a Dickens portrénak, intettem a tükörben megjelenő alakoknak, fordultam a lépcsőfokokon melyeken más megbillent és ismertem a falakat pusztító férgeket is. Épp ezért az is jól tudtam, miért a könyvtár alatt húzódik a vadászok bázisa és, hogy senki nem használja már ezt a rejtekhelyet. Hosszú évek óta a sorvadás emészti már. A bejárat az alagsor egyik ajtójából nyílt mit egy egyszerű zár védett. A kulcs a kulcscsomómon pihent és mikor kinyitottam, a modern technológia helyett, csak további könyvek fogadtak bennünket. – Tessék. Itt beszélhet. – továbbra is rideg voltam mint akinek semmi múltja nincs a férfival… mint aki nem akarja magán érezni a bőrére égetett, hazugságot hirdető csókokat.

words: 331 | music: Our endless day | note: -
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 21, 2013 4:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Haiden Moira




,, Don't make people into heroes. Heroes don't exist, and if they did, I wouldn't be one of them. "

27 -english teacher - gentle

Ritkán nyíló késői hajnalokon, kóbor ámde hűvöstől átitatott utcákat jártam be a szokott névtelenségemmel. Napi számvitelbe véve. A hideg, decembert idéző fuvallat kellő racionalitást hozott megbágyadt testem egészére, miközben a feslett utcákon halmozottan láttam a derűbbnél derűsebb arcokat. A karácsonyi áhíttat végig kísérte az anyagilag tehetős népseregletet. Máshol, ahol szociális javak csak szűkös család körben mozogtak, csak a meghitt összetartozásra fókuszálódtak. Egyetlen pillantás erejéig, minden az üres festő palánkra rajzolódott. Míg az enyém nos, kihűlt érintetlenségét példázta a remekművek elnyomásában. Egy megkeseredett tanár boldogsága, egyedül a munka morajából származó pénzösszegéből állt. A patkány-lyuk, melyben élete nagy részét felesleges mivolta tükrözte, közös programokra is aligha volt kiengesztelő. Valószínűleg csak akkor, ha lett volna közös pártfogó akivel élvezhette volna szánalmas, monogám életstílusát. De nem volt. Körülötte úgy hullottak kiápolt kapcsolatai, mint heves szél viharban az védtelen pitypang szálak termői. Nem volt vigasza, támasza, de még háziállata sem. S nem sors-fordító fintornak szánt magatartása ez! Csakis az ért kudarcai tették mártírrá, aki egykor lázadó ábrándokat hajkurászott.
Kudarcok, mérhetetlen és sokrétű változatosságot elevenítve, munkámban, családomban és szerelmi kapcsolataimban. Talán a múltat bánva, és a jelent regulázva álltam meg egyismerős építmény alakzata alatt. Lehet, ugyan a szívfacsaró érzés keltett dermedtséget a lábamban. A könyvtár, melyben az életem fordulata nagyobb por-felhőt kavart. Innen lép érvénybe a mese kezdése, illetve itt is ér végét. Mert betértem, de nem az olvasási hajlamom szándékától vezérelten. Reménytelenül hittem, a kezdetek kezdetén sikerül megfakítanom a jelen borzalmait. Hogy sikerül kitörölni azokat a jeles irodai nyomdahibákat, melyek szörnyű éj-nappalt okoznak folyamatosan. De történet legelején, hiteles valósággal még az elsődleges szereplővel szintén akad bátorságom találkozni. Moira. Moira, aki a mese elején vált főszereplővé, és jelenpillanatban is képviseli fölényesebb pocizóját. S hiedelem szerint, nem léteznek véletlenek, igaz? Belátom, akik ezt az álláspontot váljak, felettébb unalmas mindennapokat élnek át.
- Ön...? - halk szösszenet ütötte meg csöndet, megállapítást színlelten. Holott a valódi érzés rémületet éreztetett.
- A vadász... - a félelmetes analízis, szorító fájdalmat generált nemrégiben szerezett sebemben, ami kilátástalanul a térdemre kényszerített.
- ... segítenie kell! - a formalitás legapróbb bizalmát sem adta át mint szerettem volna. Mégis olyan volt ez, mintha fenyegetőbb ellenségemtől kértem volna segítséget. Pedig valóban szükségem volt rá, legyen bármilyen kétségbeesett is a helyzet. A seb napok óta saját kontrollt ruházott magára. Sejtelmem se volt, milyen fokozatú súlyosbodásban volt részem...mégis felelősséget éreztem tennem ellene.

Words: 234 | Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 20, 2013 9:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Haiden & Moira

Immáron két hónapja léptem át egy olyan ház küszöbén melynek gazdája az elátkozott szörnyeteg volt egy herceg köpönyege mögött rejtőzve. A bestia mohó ujjai elrabolták ártatlanságomat majd szerelmet kínálva, cirógatták ajkaim. Az illúziót azonban elfedte a valóság szövete és nekem nem volt maradásom a bestia életében. A tündérmesék sötétlő árnyai szőttek hálót szívem köré. – Hol jársz? – hajlított hátra egy, a szabadságért előre törő tincset mi tekintetembe hullott – A múltban. – Csend. Elhallgatott igazság, ki nem mondott szavak. A tekintete az enyémet kereste majd kikényszerítve a hideg szempárt, mosolyodott el elégedetten. – Édes, kicsi Moira. Oly fiatal, oly törékeny… mégis oly dacos. – ujjai pőre vállamra futottak. Édes, hívogató cirógatás volt. Az a fajta amely elcsitítja az emberben dúló viharokat… ha olyan ujjak becéznek, melyeket igazán kívánsz. Hamis érintése nem terelte el figyelmemet. Megemelkedtem, ruháimat magamra kaptam és határozott, sietős léptekkel zártam ki magam egy újabb életből. Nem azért mert testem másra vágyott, más után sóvárgott. Lelkem egy fekete űr tátongott. Visszatértem oda, ahol az egész elkezdődött.
Szürke köd, fekete felhők kísérték utamat. A könyv mi most előttem pihent nem tudta elterelni a figyelmemet. Gondolataim újfent ismeretlen ösvényekre vezettek, ahol a kitaposott utak helyett ismeretlen fák törzsébe kapaszkodva szeltem át az avartengert, melynek színes kavalkádja, zavara, akár az én szívemet is ábrázolhatták volna. Érzelmeim olykor kihúztam az álmok sűrű mocsarából, olykor, pedig két kézzel toltak vissza mintha csak arra várnának, hogy fuldokolva törjek ismét a felszínre… akkor, pedig elölről kezdődik majd a játék melynek keretei hektikus összevisszaságban rombolták egymást vagy teremtettek új szabályokat. A megfakult lapon pihenő sorok valósággal felsóhajtottak ujjaim nyomán de tekintetem még mindig nem adta meg nekik a kívánt figyelmet. Egy jól ismert szempár azonban, azonnal magának birtokolta lelkem lángokban álló tükreit. Haiden Lyod. A név melyet sosem felejtek el. Egy ember kihez ismeretlen erő kötött… egy bestia, kinek mohó ujjai elrabolták ártatlanságomat majd szerelmet kínálva, cirógatták ajkaim.

words: 307 | music: Our endless day | note: -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 13, 2013 10:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Nem értem, hogy miért beszél velem ilyen megvető stílusban, amikor végül is neki volt arany élete, miközben nekem az a sors jutott, hogy végignéztem, ahogy anyánk belebetegszik a fiai elvesztésébe és később bele is halt. Viszont pont ez hajtott annyi éven keresztül.. Nem most fogom feladni. Az utolsó dolgot is elveszem tőle, amit szeret. Legyen szó egy fűszálról.. Képes vagyok bármire.

- Miért is teregetném ki a lapjaimat egy olyan embernek, aki képes volt elhagyni a családját a pénzért? - Élvezet volt végignézni, ahogy végez mindenkivel.. Vagyis hát az újdonsült családjával. Bár gondolom számára ez, már nem volt akkora öröm.  
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 13, 2013 10:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Testvéri szeretet. Akárhányszor meghallottam ezt a szót, nem tudtam nem hányingert érezni. Mi a fene az, egyáltalán éreztük-e valaha őszintén? Túlzottan is.. sok a bántott érzés, ami azt kéri tőlem hogy ne engedjem ezt a fickót győzni.. nekem kell, mert én vagyok a győztes, nem ő.. nem ő és a bandája..

- Még mindig olyan titokzatos vagy, öcsém. Barkóbázni akarsz? - vontam fel szemöldökömet gúnyosan, s elléptem előle még inkább, hogy meglegyen közöttünk a kellő távolság.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 03, 2013 3:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Még pontosan nem tudom, hogy kiket félt ennyire, de már az arckifejezése elárulta, hogy igen is van kit féltenie.. Egy nap talán ráállítok valakit és akkor, már meg is tudhatom.. Mondjuk most, hogy itt vagyok valószínűleg jobban oda fog figyelni arra, hogy ki követi és ki nem. Sajnálnám, ha emiatt megölne egy ártatlan embert.. Mondjuk nem hiszem, hogy képes lenne rá.

– Lehet igen, lehet nem. – Nem kívánom kiteregetni a lapjaimat. Mit érnek a titok, ha az ember nem képes arra, hogy megtartsa őket magának?
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 03, 2013 2:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ami bizonyos, hogy nem voltam teljesen felkészülve erre a találkozásra. Arra végképp nem, hogy.. megbírkózzak azzal, amit tervez ellenem vagy bármi. Mert azt hiszem, elkerülhetetlen a kettőnk sorsa.. nem akarok veszíteni! Utálok veszíteni! És nem is fogok. Soha nem veszítek!

Lefejtette ujjaimat magáról, és úgy néztem rá mint egy sas a zsákmányára. - Nyilván okkal érkeztél. - köszörültem meg a torkomat sokatmondóan.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 22, 2013 8:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Kíváncsi voltam, hogy mit fogok kiváltani egy aprócska mondattal belőle. De végül is nem is tudom mire számítottam. Meg kell mondjam, hogy szeretek az idegein táncolni. Akartam valamit cselekedni is még mielőtt felfedem magam előtte, de elég az is, hogy van róla információ. Van egy új családja. Legalább most vér szerinti. Voltaképpen az én rokonaim is, de ez engem kicsit sem fog meghatni.
Bármikor szívesen bosszút állok rajtuk, hogy fájdalmat okozzak William-nek. Számomra mindig is első volt a család, de ha köze van William-hez engem aztán onnantól kezdve nem érdekel.
– Az ég világon semmit. – Mondtam vigyorogva, majd lefejtem a nyakamról a kezét és csontjának roppanása kényeztette a füleimet.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 22, 2013 8:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Carlos + William


Egy ravasz vigyor húzódott ajkaimra, és úgy lestem minden légzését, minden mozdulatát, mintha képes lenne belém vágni egy karót, amit csak úgy a semmiből kap elő. De hát tudjuk, hogy a gravitáció nem teszi lehetővé, hogy itt elkezdjen repülő-hadonászó műveleteket dobálni a levegőben. Elég gyorsan eltűnne a fejem a helyéről.
- Sajnos a tény, hogy még mindig fáj rám a fogad, nem tüntet fel jó fényben előttem. - billent oldalra a fejem még mindig vigyorogva, majd ott termettem előtte, ujjaim a torka köré fonódtak, s nekinyomtam a legelső polcnak, ami a közelünkben volt.
- MIT AKARSZ?! - ordítottam a képébe dühösen.

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 16, 2013 10:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Nem sok információval sikerült szolgálnia az én kis kémhölgyeményemnek, de nem is adtam neki elég időt arra, hogy nyomozhasson. Viszont ez egyáltalán nem akadályozza meg őt abban, hogy ne folytassa továbbra is. Inkább kövesse egy nő, akinek igazából fogalma nincs, hogy miért is követi, mint én. De, ha már van valamim, akkor azt nem ártana kijátszani. Főleg, hogy tudom mennyit jelent számára a család. Mármint a fogadott. Az igazihoz soha nem volt hű.
- Nocsak, ki beszél. Szerintem, már jó ideje elkerülted a tükröt. Vagy az újdonsült családodban látod önmagad? - Kérdeztem egy gonoszabb vigyor kíséretében. Nem voltam benne biztos, hogy család vagy barátnő, de valami határozottan volt neki. Volt neki valakije.. Innentől kezdve pedig sebezhető.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 16, 2013 10:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Carlos + William


A sejtésem lassan kezdett beigazolódni. Először nem akartam elhinni, hogy ez történik. Mit kereshet itt? Egyáltalán.. hogyan lehetséges, hogy most itt van? MEgtalált, ez egyértelmű.. szinte tudtam, hogy a nyomomban van, és talán... nem, nem akarok ezen tovább gondolkodni.
- Carlos. - biccentettem felé, majd félrrebillentett fejjel mértem végig őt. - Nos, testvérem... ezúttal pocsékabbul nézel ki, mint úgy általában eddig néztél. - jegyeztem meg foghegyről, eléggé megvetően. Semmi nem utalt arra, hogy ma félnem kellene ettől a kis látogatótól. Ezek szerint alaposan tévedtem. Az öcskös itt van. És nyilván nem adja fel.

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 08, 2013 10:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

A New Orleans-ba történő kiruccanásom elég jól sikeredett és azt kell, hogy mondjam jól éreztem magam. Lazítottam, de még sem vesztegetem az időt, hiszen az a lány, akit megigéztem mielőtt elmentem, szinte mindenről beszámolt. Sőt, még arról is, hogy hol tartózkodik most jelenleg a drága öcsikém. Nem is kellett több, hogy feltűnjek végre a helyszínen. Tudom, hogy valami sokkolóval készültem belépni az életébe, de az, hogy itt vagyok szerintem jelenleg épp elég sokkoló ahhoz, hogy üdvözölhessem.
Olyasmi, mintha küldenék egy üdvözlőkártyát, hogy készülj a bosszúmra, ami még ennyi idő után is tart. Hamarosan meg is találtam őt a sorok között és megálltam a háta mögött vigyorogva. - Helló, öcskös.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 08, 2013 2:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Carlos + William


A város olyan zűrös, hogy meglepődöm magam is azon, miért nem jártam már errefelé előbb. Hiszen a balhés helyeket szinte nekem találták ki, és most... mégis, hogy hagyhattam ki ezt az egész kalamajkát? Hasonmások, vérfarkasok, a többi vámpír... na és persze itt van Diana... a sok bonyodalom, mely csak ízesíti az életemet. Szinte örjöngeni tudnék az egésztől.
Egy apró sóhajtást kísérően sétálgattam a polcok között, leemelve néhányszor egy-egy darabot, majd vissza is tettem. Nem találtam azt, amit kerestem. Nem volt itt semmi, amire szükségem lehetett volna... pedig ez egy régi könyvtár.
De egy ismerőst illatot érezvén rájöttem, hogy... talán megőrültem. Kezdek képzelődni. Azt hiszem.

Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 15, 2013 5:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.]<---
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 6:58 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 

Egy kisebb történelmi könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Egy kisebb történelmi könyvtár
» Konoha könyvtára
» A Könyvtár

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-