A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Egy kisebb történelmi könyvtár


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 09, 2013 10:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Mr. Lyod & Moira
“Alone is what I have. Alone protects me.”


- Nincs semmi szégyellnivaló a győzelemben érzett gyönyörben Mr. Lyod. Feltételezem, hogy elég intelligens ahhoz, hogy megértse, a sakkban a ránk aggatott szerepek mivolta nem csak, hogy elveszik de teljességgel megsemmisül. Ellenben ha nem fogadja el a gratulációm és még csak kezet sem fog velem a feltételezett értelem… nos. – megrántottam a vállam. Fegyelmezetlen, egyszerű mozdulat volt. Sokkal kevésbé volt idegen tőlem mint az a mérhetetlen fagy ami úgy tűnt, egy életre a tekintetembe és a szívembe égett. – Engem ne szánjon Mr. Lyod. – az első, természetes reakció mi most először, véletlen csúszott ki a számon. Lehunytam a pilláim. Ez a férfi nem ismerte a történetem, nem tudta min mentem keresztül, mennyi seb lapult bennem… hogy a tüskék milyen mélyen éltek a lelkemben. Nem tudta ki vagyok. Mégis… mégis belém látott. Tudta, hogy ez a sokat megélt tekintet szenvedést takart és nem gyermekded dacot, oktalan gyűlöletet. Az egész egy pillanat műve volt még mindezt átfutott elmémben, mégis számomra, egy örökkévalóságnak tűnt, hogy leküzdjem a késztetést, hogy azonnal nemet mondjak és elűzzem azt a zsigeri érzést mi figyelmeztetően ágaskodott fel bennem. Peter és Marcus is hívott már el egy egyszerű ebédre, vacsorára ám mindig nemet mondtam. Számukra egy jól ismert könyv voltam… megsárgult, gyűrött lapok, elkenődött sorai csupán, egy újabb már ezer éve használt, meghasadt gerincű, befejezetlen regény, nem más. Haiden számára azonban csak egy titokzatos bőrkötés voltam melynek hátuljába pár ismeretlen nyelven bevésett szó pihent, és ha az ember végigsimított ezeken a betűkön, fájdalmat hasított lelkébe. Fénytelen lapjaim pedig csak arra vártak, hogy egy ismeretlen idegen ujjai fussanak végig rajtuk. Miért ne élhetnék hát a lehetőséggel? A szabályaim egyedül én alkotom és kedvemre formálhatom őket ha szeszélyem úgy kívánja. Miért ne léptem volna hát egy ismeretlen háború frontvonalára? Arról nem is beszélve, hogy milyen felüdülés volt olyan ember társaságában lenni akivel könnyű csevelyt folytathatok akár Thomas Mann, Shakespeare vagy akár Vladimir Nabokov műveiről. Zöld tekintetem az övébe fúrva bólintottam. - Van a közelben egy kis étterem. – A tömeg morajlása nem adott nyugalmat; felkavarta gondolataim ami miatt én is feszültebbé váltam. Szeretem a csendet. Átölel, megóv, beburkol és biztonságot ad. Érzékeim kiélesedtek mikor a nyugalom fátyla borult elmémre. Begombolva a kötött anyagot igazítottam rajta és a sálat szorosabbra húzva nyakamon kaptam fel a vállamra a sötétbarna táskát melynek súlya arról árulkodott, hogy nem akkor érkeztem a könyvtárba amikor a férfi mellé szegődtem. Mire Lyod mellé értem, már túl voltam négy kötet beszerzésén amiből kettő volt a könyvtár tulajdonában, a másik kettő a saját példányom volt mától kezdve. Két Dickens kötet mely nem volt ritka a könyvtárban sem, azonban a kedvenc íróm könyveiért mindig megfizettem az árat.
A könyvtárból kilépve átvettem az irányítást. Határozott, magabiztos léptekkel indultam az étterem felé mely kiváló főztjei ellenére nem volt olyan híres mint ahogy megérdemelte volna. Persze, ez a privát, meghitt környezet kellően nyugodt időtöltést biztosított. Nem fűztem romantikus gondolatokat, érzelmeket vagy vágyakat a meghíváshoz. Egyedül talán némi reményt arra, hogy lesz miről társalognunk és nem csupán az a kínos csend feszül majd kettőnk között amit a könyvtárban teremtettünk meg. Ahogy beléptünk, a szokásos helyem felé indultam és elfoglalva intettem a pincérnek aki a szokásos – idegtépő – melegséggel fogadott. – Fekete tea. Cukor nélkül, tejjel. - mondtam rögtön és átvéve az étlapot kezdtem el böngészni azonnal.


Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 09, 2013 4:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
ᴥᴥᴥ Moira Jenkins
...
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem tudom pontosan, miért volt számomra hatalmas jelentőséget élvező, a becsvágy, vagy úgymond elvárás, hogy egy nő felett győzedelmeskedjek. Ez amolyan jelentéktelen tulajdonságaim egyike, amik egyre nagyobb körökben megszaporodtak a férfiak természetében. S a mi törhetetlen büszkeségünkhöz ragaszkodva, még azt is méltányoljuk, ami az adott esetben helytelen lenne. Büszkeség, hiúság...már majdnem megközelíti az ifjú korszakaim derűsebb oldalát. Márpedig sakk közben az ember képes józanságot meghazudtolóan visszacsöppenni a vidáman játszó gyerek szerepébe. Holott, a csapda valahol ott rejtőzik a fekete fehér mintás hadszíntéren, várva hogy éberségünk lankadásában mikor élesítjük azt, ami végére robbanáshoz hasonló eredményt okoz. Ugyan a játszma, elismerően hatva rám, győztes címhez juttatott, ehhez képest még mindig gyanakvó léptekkel puhatoltam ki, hogy hol lehet az elmaradó robbanás.
- Haiden Lyod. A beceneveket pedig, kérem, mellőzük. - társultam bele a már-már baráti eszmecserébe. Tartottam a biztos megállapításoktól, mivel az előzőkben élesen meggyőzött a tartózkodó hideg természete arról, hogy nincs helye jó pofinak az ő esetében.
- Ne gratuláljon. Nem erényem egy nővel szemben győztesként ünnepelni. - feleletem tartózkodóan mutatta a kölcsönös empátiát, illetve férfihez méltó illemtudatát. S ha valamiféle rokonszenvet is váltott ki, azt megerősítve egy mosollyal fokoztam. Természetesen, nem akartam valami fiktív látszatot generálni azzal, ha egyetlen képviselőjét adtam a dicső jó modorúságnak. Úgy vélem, azon biztos átlátna, egy röpke másodperc alatt. Ennek figyelmében, valamint a győztes pozíciómhoz kötött alkum kapcsán, sikerült bravúros meglepetéssel előhozakodnom, furcsa egyben finoman közhelyes ajánlatommal.
- De...engedjek meg, hogy meghívja vacsorára. - azon a bizonyos hallatott szót, azaz vacsorát, nem kívántam nagy fantáziálással kiegészíteni. Olykor az ember mégis elmereng, mennyi képzelgés lapulhat meg egyetlen szó alatt. Vacsora. Lehet baráti, üzleti de akár erős vonzalmi kapcsolaton alapuló. Attól függ ki a befogadó, és nem utolsó sorban a felvezetője ennek a kérésnek, vagy úgymond hagyománynak ha úgy tetszik. Hiszen, valamikor a felvilágosodás magaslatán, - talán korábban is - szinte mindennapos gesztus volt meghívni valakit közös étkezésre, játékokra vagy bármilyen programokra. Ezek zöme csak tarkította a társadalmi életszínvonalat, ahogy a jó hangulatot is a megszokott szürke hétköznapokban. A 21. század, amelyben élünk, mégse a kapcsolatok kialakítására épül. Ezért is olyan megrekedt valaki a társadalomban, ha korhűen ragaszkodik a régi idők emlékéhez. Számításban vettem a lehangoló reagenst is, amihez gyakorlatilag hozzászoktam, ha nagyon elfogult akarok lenni a témában. Nem egyszerű elfogadni az elutasítást, mert valamilyen formában felesleges mi-voltot ruház a gazdájára. Márpedig, minden emberi lény élete az egyéniség változatosságában születik. Mint tajtékos felhők fogságában rekedt apró vízcseppek, melyek csak az alkalmat várják, hogy egyenest a földre zuhanjanak, bőségesen megöntözve a kiszáradt és sivár talajt.
- Nos...mondja, velem tart? - nyomatékot adva, ismételtem meg magam, mialatt fontoskodóan szedelőzködni kezdtem, hogy cselekvésemet vegye méltányos kérésnek. Elhivatott voltam a témát érintően. Nem akartam fajlagos benyomással ráerőltetni úri cukormázamat. Csak engesztelő, játék utáni béke társalgásra vágytam.


Aláfestő: Jennifer Lopez - On The Floor Készült:CAUTION 2.0.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 05, 2013 7:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Mr. Lyod & Moira
“Alone is what I have. Alone protects me.”


Önkéntelenül nyúltam tincseim után s szinte már másolva mozdulatait simítottam végig ruháimon. A kötött, meleg pulóver elegáns megjelenést adott még a bokacsizma némi vadsággal fűszerezte a természetes bájt mivel a külsőm áldott meg.  Persze a meleg színek és anyagok összessége nem lágyították meg jellemem. Nem dac ült ajkaimon és nem a makacsság szülte harag miatt hidegült el a lelkem. Nem voltam dühös a világra amiért az nem ölelt át mikor a szükség azt diktálta volna. Egyszerűen ez voltam én. Jobban boldogultam ha a magam világába zárkózva léteztem. S bár beszélni soha nem beszéltem róla, nagyon is emlékeztem azokra az időkre amikor a sötétségbe zárkózva ejtettem ezer és még ezer könnyet egy fiatal lélekért akit soha, senki nem vett észre.
- Volt. Egyszerűen oda is adhatta volna a könyvet. – álltam a pillantását… de csak pár másodperc erejéig voltam rá képes aztán szinte már szégyenlősen sütöttem le tekintetem. Vártam és türelmetlen dobolásba kezdtem az ujjaimmal még azon gondolkodtam, min járhat az esze… miért pillant ismét végig rajtam, miért tűnik úgy mintha minden pillanat szívének a dobbanását keresné. Ritkán találkoztam olyan emberrel aki épp oly intelligens volt mint én magam. – Moira Jenkins. – ejtettem ki csendesen nevemet miközben a lépésén gondolkodtam. A szicíliai védelem egyik legnagyobb gyengéje, hogy mindkét féltől elvárja, hogy ismerje a taktikát. A fekete gyalog azonban a c5 helyett az f2re lépett. Halkan sóhajtottam fel. Le kellett mondanom erről a stratégiáról ami új helyzet elé állított. Mindig ezzel a taktikával játszottam és mindig nyertem. Most azonban hirtelen nem tudtam melyik irányba induljak tovább. – S az ön neve? – kérdeztem miközben ujjaim a levegőben zongoráztak ismeretlen dallamot minek ritmusát a szívem dobogása támogatta. Mellkasom gyorsabban emelkedett meg miközben lehunyva tekintetem játszottam le a férfi lehetséges lépéseit. Eddigi mozdulatait idéztem fel; mikor hajolt előre gőgösen vagy miképp pillantott bele a lelkembe őszintén, anélkül, hogy csáklyát ragadva esett volna nekem. Oldalra billentve fejemet nyitottam ki lélektükreim és megtalálva Lyod tekintetét lassítottam le lélegzeteim. Volt valami számomra érthetetlen nyugalom, egy idegen vibrálás a férfiben ami magához édesgetett, ami miatt még akkor is ott ültem az asztalnál, amikor már mindketten tudtuk, én fogok veszíteni. Mert észrevett… mert látott engem. Ez pedig merőben új dolog volt az én világomban. Egészen addig tartott kettőnk játéka, még be nem zárt a könyvtár. Nem voltam oldottabb mint abban a percben amikor leültem mellé, hogy háborút indítsak a könyvért. Egy olyan háborút aminek végül én lettem a vesztese. – Gratulálok. – jelentettem ki csendesen de nem néztem fel rá. Nem voltam dühös vagy elkeseredett. Egyszerűen elfogadtam a tényt, hogy vesztettem. Megemelkedtem és a sportszerűség szabályainak eleget téve nyújtottam felé a kezemet.

Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 05, 2013 3:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
ᴥᴥᴥ Moira Jenkins
...
[You must be registered and logged in to see this image.]Rendkívüli tett, avagy megfontolt terv? Tulajdonképp miként születhetett ez? Az előbbiekben, ismét helytálló tanúbizonyságot arról, hogy miért ne becsüljem le, fiatal korához képest. Most pedig, mint ősi vetélytársat szokás, sakk-játszmába erőltet bele? A kisfiús rácsodálkozásaim, egyre változatosabban jelentek meg az arcomon, miközben próbáltam emészteni a fölállított szituációt. Egy olyan magasztos, öntelt krapek mint én, mint tenne most ebben a helyzetben? Ha belemegyek, azzal egyedül csak azt bizonyítanám, hogy mennyire gyerekként állok hozzá a megszabott játékhoz. Holott, egy huszonéves pasasnak már igen távoli fogalom, a gyermekkor. De ha elutasítanám? Akkor, minden bizonnyal azt tanúsítanám, hogy mennyire utálok veszíteni az e fajta játszmákban. S mivel az utóbbi meggondolás, nagyobb előnyt élvezett férfi-fiúi büszkeségemben, így a válasz, egyszerűen és tömören sikeredett.
- Van más választásom? - kerestem erőteljesen beleégetve tekintetemet az övéiben, mialatt apellált gondolatot vert bennem a távoli győzelem. Nos, nem éppen a nyereség vágyam érte el ezt bennem. Nem tudtam pontosan összefüggésbe hozni, hogy a sakk miért is olyan fontos kelléke annak, az egy szem könyvnek amiért képesek vagyunk párbajba elegyedni. Hiszen, ha kedvem szerint rászántam volna magam, rögvest a kezébe nyomtam volna, ha akartam. De láthatólag mégsem, mert az túl könnyű megoldása ennek a kényes ügynek, nem de? Nah igen...az izgalom kit nem érintene adrenalintól fűtötten, pozitív értelemben? Vártam a nagyszerű stratégiát, meg zsenialitást, amiket javarészt filozofikus könyveim sora közé száműzhettek volna. Döbbenetes kíváncsisággal tétlenkedtem az első lépés ügyében, kiváltképpen az ifjú megindító taktikájában. Amennyiben, a játszma győztesként érne engem, még az is lehet, hogy meghívom egy győzelmi étkezésre. Ha viszont veszitek, ideje lesz belátnom a kevéske fölényemet az illetővel, ebéd vagy bármi más étkezés kísérete nélkül. Hisze milyen szándék az, ha vesztes partner ültetünk az asztalhoz, nem igaz? Ennek folyamán, némi nehezítéssel megkíséreltem nagyobb önbizalmamat mutatni, ugyanis ilyen játékokban pont ez vált mérvadóvá, akár csak a póker játszmában. A jól analizált öltözékemet feszesre húztam kezeimmel, minek után a hajamat fésültem végig ujjaimmal, puszta fölényeskedéssel. Az izgalom ott lappangott az első megérintésben, a bábuk sorakozásban, helyzetében, pozíciójában. Várva, az első malőrt, netán blöffként elkövetett helyzeteket. Mindenre oda kellett hogy figyeljek, tágabb értelemben még a partneremre is. Érzelem megint csak nem jellemezte. Csak az az ellenséges testbeszéd ecsetelte az adott tényállást. Ő is éppoly fennköltött természettel rendelkezett, melyet jómagam is magamra erőltettem. A külső szemle ezek szerint döntetlen. Össz-vissz, csak megmérettetésünk hozhatott győzelmet, avagy vereséget. Voltaképp, még mindig ezen a váratlan fellépésen gyötörtem agyrészecskéimet. Vajon lesz annyi lelkierőm, hogy vesztésként zárjam összecsapásunk végkimenetelét? Nem, azt hiszem abban beleroskadna minden emberi büszkeségem. Csakis döntetlen, vagy az én esetemben győztes pozíciót tölthetek be. A sportszerű magatartás, igen, valóban a döntetlen lenne. Vele szemben, mégis értelmét veszti az egyenlő küzdelem. Mert ránézve, látom, mennyire külön egyénisége azoknak, akiket én lelkesen pátyolgatok a munkahelyemen. S a múltja, hogy még betűt se ejti az életének rosszabb mozzanatról, újból meghúzza a határokat egy általam ismert személyben. Reménytelen volna, ha rangadó játszmánk alatt, kérdőre vonnám sötét múltjának történéseit? Szemlátomást, nagyobb érdeklődést jelentett. És hogy legalább kiigazodjak szertelen természete mellett.
- Segítsen...legalább, a nevét illetőleg! - a még egy-helyben tengődő kezdést, hirtelen jövő kérdésemmel fékeztem le hosszabb percekre. Még-hogy én kérek segítséget? Ez milyen végkövetkeztetést mutat, ha nem kétségbeesettséget?  


Aláfestő: Jennifer Lopez - On The Floor Készült:CAUTION 2.0.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 02, 2013 9:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Mr. Lyod & Moira
“Chess is the gymnasium of the mind.”


- Akkor gondolom, éleslátása azt sem engedte figyelmen kívül hagyni, hogy a bókolással vajmi keveset érhet el. – mosolyom ismét azt a rideg, különösen vadállatot ébresztette fel melyben nemhogy jóság nem lapult de a kedvesség egyenesen visszataszító fogalom volt. Nem vártam meg még befejezi az elemzésemet; egész egyszerűen felálltam és hagytam, had folytassa szavait nélkülem. Nem öntött el harag, egyszerűen csak meguntam. A könyvet akartam és nem pedig eleget téve a társadalmi normáknak ismerkedni… bár Peter valószínűleg oda lesz a gyönyörtől, hogy a változatosság kedvéért nem csak azzal beszéltem akivel muszáj volt. Egy ezer éve magányra ítélt sakkdobozzal a kezemben tértem vissza a férfi mellé ám egyelőre még nem nyitottam ki. – A zakója hibátlan. Nem, nem csak a varrás, hanem a színe is. Nem fakította még ki a nap, ami azt jelenti, hogy új vagy hogy keveset jár el otthonról, amit őszintén meg tudnék érteni. – vetettem oda az első nyílt lapomat a játszma kezdete óta és rögtön meg is bántam. Nem kényelmesedhetek el, mert az azt jelenti, nem figyelek eléggé… ezt pedig soha nem engedem meg magamnak újra. – A belső zsebében nem tart tollat mert egyszer pórul járt vele – elemeztem tovább – ugyanakkor az örök darab amit mindig is a szívéhez közel rejtegetett… - kimondhattam volna… ugyanakkor minek? Kiszórakoztam magam és láthatólag nem fogom elérni a célom ha tovább játszom ezt a hozzám nem illő gyermekded játékok. Legyintettem és a dobozt az asztalra fektettem.
A sötétség börtönébe száműzött bábuk szinte felnyögtek, ahogy egyetlen finom mozdulattal felnyitottam a dobozt és a fény berobbant a foglyok közé. – Nekem is a könyv kell és magának is. Ha már kénytelen vagyok együtt tölteni ezt az időt magával, akkor legyen izgalmas is. Ha maga nyer, viheti a könyvet. Ha én… nos, gondolom egyértelmű. – mosolyodtam el de ebben sem volt melegség. Kötelező, arcra égetett mosoly, kényszer szülte mozdulat, nem több. Azzal ellentétben amit gondolt rólam, a fehér bábukat állítottam a szolgálatomba és még a sötét harcosok gazdája, szigorú tekintettel helyezte katonáit a helyükre, addig jómagam a könyvért nyúltam. A varázshegy gerincén aranyló betűk díszelegtek, vidáman hirdetve, hogy mit is vehet kezébe az olvasó. Nyilván elsétálhattam volna a könyvel de nem láttam túl sok értelmét, így néhány gondolatot eltemetve magamban fektettem vissza a könyvet a bükk, immáron ki tudja hány éve halott gyermekére, hogy aztán megtegyem a nyitó lépést. Szicíliai védelem. Ez volt a célom. A sakk izgalmát azonban épp az adta, hogy nem csupán egyetlen ember játszott.


Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 02, 2013 4:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
ᴥᴥᴥ Moira Jenkins
...
[You must be registered and logged in to see this image.]Az észlelhető jelek, melyek testbeszédbe ötvözöttek, mind arról az oldalukról árulkodtak, amit az ember valóban fél beismerni magának. Annyira már jól értesült vagyok a hétköznapi pszichológiában, hogy tudjam, az elutasító testbeszéd gyakorta azokat takarta, amit éppen előttem restaurált a lány számomra. Egyetlen kérdésként merült fel bennem a miért, tele kérdőjelekkel. A birtokvágyas könyv fóbiám az oka, vagy a túl erőltetett sznobizmusom? Kitudja? Lehet ebben a pillanatban, vélhetőleg leszűrte szánalmas erőlködésemet a "pár-harccal" kapcsolatba? Sok találgatással, tudnám megrémíteni a tudatalattimat, ennek ellenére, mégis fapofát váltok. Az érzelem olyan kiszámíthatóvá teszi, az aggodalmat, a kételyeket, a bizalom hiányt, hogy ebben az eseteben csakis elbizakodott maszkomat mutathatom. Noha az érzések, leplezetlenül is megmutatták arról amikről híresek. Ezért is éreztem elhivatottságomat gyermekded vakmerőségnek. Személyem, teljes-vakságig is az érzelmes, kifinomult jelleméről volt híres. Bármennyire is egyértelmű válik a gyengeségem, a naivitásomat követve ráerőltettem magamra, azt ami 75%-ban jóval eltér a természetes tulajdonságaimtól. Gondolom, pontosan így született meg az az elmélet is, miszerint az ember azt a felét mutatja, ami bizonyára nem a valódi énjét takarja. S milyen igaz! Filozófiai magyarázata nagyjából ezt takarja, még az érzelmi a felválhatatlan tilos érzéseket sugallja. Tilos érzés lehet, ami adott esetben nagyobb érdeklődést válthat ki egy 10 év munka-tapasztalattal megáldott tanárból, aki ismeretlen partnere iránt gerjeszt heves figyelmet. Mert ugyebár, milyen gyalázatos formája az a röghöz kötött itteni generációnak. Perverzió, kapzsiság, önzőség és bohém életforma. Ez ezek az alap szavak, amik rögtön elhangzanak.
- Úgy hiszem, kisasszony, két nap túl kevés időtartam, hogy véghez vigyem a megállapodásba szereplő követeléseket. - furcsálló arckifejezést vetettem ábrázatomban, miközben fokozatosan csak az az elutasító szlogen kavarta fel bennem józan ítélőképességemet. Hát ennyire emberkerülő a személyem, hogy krónikusan visszaesve már a következtetéseim sem adnak támpontokat? Mégis, milyen hajadon az, aki ennyire képviselője a makacsságnak és lázadásnak, ártatlan megjelenéssel társítva azt? Kiigazodni, nem hogy nem tudtam, egyszerűen nem akartam. Egy ilyen, nem kis agymunkát követelne meg. Még így is, túlontúl meglepett vagyok a fejlemények kapcsán. A kiismerő képességem, mellette, nem létező fogalommá válik, ahogy egyre mélyebb témákat vetünk fel egymásnak. Dőzsölve próbáltam csillapítani lefáradt agy-részecskéimet, egész személyét végigmérten. A vélhető legkevesebb ellenszenvet kiváltva. Ám, az elutasító hangnem újból felüti a büszke férfi jellememet. Ezt, már háborús ösztökéléssel sem hagyhatom szavak nélkül. Még ha az nemtől független.
- ÁÁ...már értem! - gyanakvó mozzanatokat kísérten, támasztottam magasztos megjelenésben államat két kézfejemmel az asztalon való könyöklésemmel. Kezdett összeállni a mozaik.
- Szóval maga is egy homo-irodalmár lenne, nem igaz? - féltem, a kifejezés nem válik élvezhetővé számára. A kételyt mégis megcáfolta ahogy felfedeztem zsenialitását a leíró monológjában. Sikeresen tapinthatóvá vált számomra az első megelőlegezett feltételezésem, amit tágra nyílt pupillákkal érzékeltettem.
- És ahogyan, szinte levegővétel nélkül megvizsgálta az árulkodó első jeleket... - semmi kétség. A lány egyaránt okos jellemmel rendelkezett, mint jómagam. Ami ugyan hangzatra fenn költöttséget tükrözne. De nem az! - Nos, én is pontosan látom, hogy fiatal éveiben járva sok rossz tapasztalattal találkozott, amit meg sem kell említenem, a magatartásából leszűrtem. Másrészt, hogy ilyen magas intelligenciával felruházott könyvek iránt érdeklődik, az még inkább szűkíti a kört. Egy fiatal lány...sötét múlttal! - nem vállt ínyemre, apai ösztönöktől vezérelten hozzácsapnom analizáló szövegemet. Mégis, a kezdetleges nyílt társalgást valóban az ellenszenv kezdte uralni. Hiába, az erős érzelmek igenis átadhatók - közvetlen csevejben, - egy másik ember számára. Ha ő illedelmes, én követem az illemet. Ha ő boldog, én is magamra erőltetem. És ha ellenszenves, én is fellépek ellene!
   


Aláfestő: Jennifer Lopez - On The Floor Készült:CAUTION 2.0.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 01, 2013 8:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Mr. Lyod & Moira
“With foxes we must play the fox.”


Tudtam, hogy összezavartam. Tekintetem elfordítottam, lábait fixíroztam. A cipő makulátlanul ragyogott, a nadrág szálán pedig még csak porszemek sem rosszalkodtak. Feljebb emeltem lélektükreim és a zakót figyeltem. Rakoncátlan gyűrődéseket kerestem de egyet sem találtam. A kézfejére ejtettem a pillantásom. Tökéletesen precízen vágott, ápolt körmök. Aztán ott volt… némi fehér por a fekete zakó ujján. Ahogy pedig előre mozdult a székben, a talpa alatt is ott volt. Az asztalra pillantottam amin nem csak Thomas Mann pihent de Harper Lee és Charles Dickens is meghajlottak a könyvtár hatalmának. Kötelező olvasmányok. Összeállt a kép… mégsem szólaltam meg. Nem akartam letörni a nagy lelkesedést mi látszólag a hatalomból fakadt és abból, hogy ő uralta azt a könyvet amire nekem is fájt a fogam. – A kötelező olvasmányokból az asztalon és a krétaporról a cipője talpán, valamint a zakója ujján, feltételezem, hogy tanár, vagyis az iskolai könyvtár akármikor áll rendelkezésére. Kétszer, ha nem háromszor nagyobb, mint ez itt és a készletük is bővebb. – választékosan beszéltem. Rengeteget tanultam, fejlesztettem magam. Nem véletlenül találtam meg a helyem a könyvek világában. A megírt oldalak tudásban és kérdésekben egyaránt bővelkedtek, a tinta mibe bizalmat és képzeletet fektettek az írók, erővel fegyvereztek fel. – Ha ritkaságokra vágyik akkor pedig elég egy levél az iskolát támogató könyvtárak egyikének és máris megvan amit óhajt. – valóban rideg voltam. Nem ismertem más utat mint azt amibe beleneveltek. Nem volt jobb barátom mint a sötétség melytől a legtöbb ember rettegett… számomra csupán egy távoli rokon volt ki a kelleténél gyakrabban látogatott el de minden alkalommal ajándékot hozott magával. Az én ajándékaim a gyertyaláng és a megírt sorok voltak. Az olvasás öröme… mondják de én nem ismertem más örömöt. Ez volt, ez jutott de legalább olyan barátaim voltak mint Dickens, Shakespeare, Mann, Lincoln, Churchill… és még sorolhatnám. Az ő bölcsességük pedig bőven eleget adott számomra. – Nincs egyezség. – csóváltam meg a fejem… az azt jelentette volna, hogy ő tesz nekem szívességet és én még véletlenül sem leszek adósa senkinek. Főleg nem egy vadidegen férfinek ki egy gyermeki külső mögé látott és bár érteni nem értette ezt az öreg lelket, azt tudta, hogy bölcs szavakra éhes és nem másra. Ezzel pedig tökéletes fegyver került a kezei közé. – Két hét hosszú idő. Két nap és magáé lehet a kötet. – jelentettem ki majd újra az órámra néztem pedig sehová sem siettem. Kényelmetlenül mozdultam meg a székben. Lábat váltottam ám karjaim épp ugyan úgy, keresztben nyugodtak mellkasomon. Szemeimmel a férfi ujjainak dobolását figyeltem, magamban a ritmusbeli váltásokat számolva.


Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 01, 2013 7:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
ᴥᴥᴥ Moira Jenkins
...
[You must be registered and logged in to see this image.]Számomra teljességgel értelmezhetetlenné vált, az ismeretlen hajadon változó habitusa. Az egyik csodálatra méltó momentumban, ékesen a német írót idézte hajszálpontossággal, míg a másik pillanatban váratlanul rideg természetet öltött magára. Elbizakodottan, hittem mostanra 30 éveimhez közeledve sikerül kiismernem a gyarapodó új generációt, és íme itt a bizonyíték mennyire hiszékeny vagyok a témában. Kétségtelenül, felemelte a tekintetemet, némi információt levéve sokféle reakciói közül, ami tized-másodperces pontosságot is megkövetelt. De ahelyett, hogy figyelmem sikeresen azonosulhatott volna jellemével, azt újfent a külleme terelte el ismét hosszas perceket követően. Miért...mondja meg valaki miért, ennyire tapintható a bája, ha a jelleme szöges ellentétben áll az idilli képpel? Akárhogy is, nem fért meg bennem ez a korai szépséges külcsín, az imént produkált "kirohanásival". Hiszen mégis csak, ellentétben álltak egymással. Kérdem én, hogyan lehet ennyire bámulatosan összhangban két mérföldekkel eltérő külső-belső tulajdonság? Nyilván, tapasztalatlanságom újabb baklövése, hogy a természetes felszínhez hasonló értékeket kötök. Igen, ez az én bajom. Az ostoba elvárások!
- Tudja...én a kelleténél nagyobb befolyással birok az itteni könyvtárosnál, főként mert közismert vendége voltam e helynek, ahol néhány könyvért nem féltem fizetni is, ha kellett. - újabb pajzán vigyorral jutalmazva, düllemlet fel bennem egyre fokozottabban, miért is volt olyan jó kamaszként keresztül-húzni a lányok kéréseit. Talán mert, kevésbé elismerően győzedelmeskedhettem a gyengébbik nem felett, ami mások számára, jogosan puhány jelzőket vált ki, mint dicsérő szavakat. Efelől nincs ellenérvem. Viszont, az, hogy valamilyen alárendelt módon szinte adósságba hajtod a nőket, az egyszerűen elképzelhetetlen. Nem pusztán a befolyt adósságról esik itt most esődlegesen szó. Valamiért, jóleső érzés a tudat, hogy van egy adott pont amikor feltétel nélkül kérhetsz bármit, szinte bármit a hallgatásodért. És itt most tekintsünk el mindenfajta perverz hajlamoktól! Csak mert van egy tűzvonal közöttünk, az nem jelenti rögtön azt, hogy becstelenül kihasználandó. Sőt...az adósság egyfajta formája a törődésnek, ha úgy vesszük. Csak egy keményebb csomagolásba burkolva.
- Kössünk kompromisszumot! - ajánlkoztam elő a hirtelen kipattant alkuval, miközben uralkodó mozdulatokkal előrébb hajoltam fakeretű székem támlájától. Újból megkíséreltem felvenni a szemkontaktust, amit jobbára csak ellenzett az enyémből. Sebaj. Annyira azért nem ejt bánakózásba a dolog.
- Hogy pontos legyek, 2 hét múlva kivégzem ezt a kötetet. S ha valóban szüksége van rá, ezután az időtartam után meg is kapja. Erre ígéretet teszek! - határozott fellépéssel írtam körül a hadi-felállást, párhuzamba felemelve kezemet az ügyintéshez használt gesztussal egyetemben. Beleegyező válaszban reménykedtem.
   


Aláfestő: Jennifer Lopez - On The Floor Készült:CAUTION 2.0.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 30, 2013 7:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Haiden & Moira


A pillanatnyi csönd, a kíméletlen mozzanatok sora, egyetlen nagyobb dobbanás, a mellkas hirtelen magasba lendülése, az ujjak szórakozott játéka a könyv oldalán… feszült figyelemmel kísértem végig mindezt. Vártam, türelmetlenül billentve oldalra fejemet miközben azon gondolkodtam, hogy ez a tökéletesen egyenes hát gazdája nem akar-e olykor összegörnyedni, ha másért nem is hát azért, hogy megtudja, az milyen érzés. Pillantásom végigkísérte ujjainak mozdulatát, ahogy tökéletes párhuzammal siklottak végig a könyv gerince mentén, hogy aztán a bükk immáron bemocskolt, tökéletlen felületén landoljanak. A nyakkendő épp oly tökéletesen simult az ingre, mint a férfi ujjai az asztallapra miközben a fekete zakó vállrészén, egyetlen rakoncátlan gyűrődés sem pihent… azonban egy fehér szösz kirívóan vetette meg lábát a makulátlan anyagon. A szék támlája egyetlen hangot sem adott ki mikor Lyod kissé előrehajolt. Olyan egyszerű mozdulat volt, mégis, a férfi, olyan tökéletesen hajtotta végre, hogy attól tartottam mindjárt kettészakad a világ.
Nem kellett hellyel kínálnia mert válasza után, azonnal kihúztam magamnak a mellette szabadon pihenő széket és helyet foglaltam az asztalnál. Tartásom egyenes és még tincseim pimasz módon hulltak arcomba, addig jobb lábamat keresztbe fektettem a balon és karjaimat összefontam magam előtt. Egy pszichológus azonnal rávágta volna, hogy a nyitottság minden elemét száműztem tartásomból. Az igazság az, hogy nem csak a testem sugallta, hogy nem lát szívesen senkit. Tincseim megpihentek, tekintetemmel pedig a könyvre pillantottam. - Dehogy – legyintettem – csak fel akarom szedni. – a hangom csöpögött a szarkazmustól, ahogy feleltem kérdésére miközben pillantásom végül és nagy nehézségek árán megtalálta az övét. Ha tehettem, kerültem a szemkontaktust… ám ebben az esetben azt akartam, hogy rám figyeljen mikor beszélni kezdek. - „Szeretett olvasni, mintegy mélyebb ösztön parancsszavára vonzódott a betűhöz és a szellemhez, fegyvernek érezte. De sose adta át magát teljesen egy könyvnek, sose feledkezett úgy bele, ahogy előfordul, ha az embernek az az egy könyv az egyetlen és legfontosabb, mint külön kis világ, melynek körén túl nem száll a tekintet, belezárkózik és elsüllyed benne, hogy még az utolsó betűjéből is táplálékot szívjon.” – Idéztem az író egy másik művének kedvenc sorait, hogy megértessem vele, miért fontos számomra ez a mű. Ha nem értette a mélyebb tartalmat mi meglapult halk ám határozott szavaim mögött, hát túlbecsültem a róla alkotott első képet mely egy álca mögött lapuló ember önképe volt. Persze, az is lehet, hogy önmagamat láttam meg a mögött a tekintetet mögött mi végigpillantott rajtom és egy pillanatra megpihent az ajkaimon. Órámra nézve sóhajtottam fel – Öt óra múlva bezár a könyvtár. Ennyi ideje van a könyvre. Megvárom. – Mosolyodtam el de ebben a mosolyban nem rejtőzött semmi kedvesség. Hideg és számító mosoly volt mit hosszú évek fullasztó magánya öltött arcomra. Egy sötétség és félelem varrta, érzelmektől mentes lélek aminek mosolyában nem talált megnyugvást az ember. Az én lelkem egyszerű darab volt. Giccsektől mentes, olcsó drágakőutánzat mit megkoptattak az évek. Egy fiatal test ezer szenvedést megélt lelkét hordoztam magamban. Ennek köszönhettem, hogy ma már nem kellett tartanom a félelemtől… mert egyszerűen nem éreztem. Sem boldogságot, sem együttérzést, szeretet… semmit.

Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
℘  O h  n o oh no, no!
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ angol tanár



Haiden C. Lyod ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 30, 2013 3:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
♦♦ Moira Jenkins
...
[You must be registered and logged in to see this image.]Furcsa mód, vagy ahogy a helyi gúnyos megrovás említi: "ez az antiszociális ürge ismét a könyvek forgatagos rengetegébe száműzte röpke szabadidejét". Eltekintve, az ott felállított előítélettel, szabadidőm egyrésze nem csak könyvtár látogatással telt el. Ha adódott alkalom, otthonos kávéházakban kortyolgattam a kevés fizetéssel szerzett fekete kávémat. Többnyire inkább teákat, amik megrögzötten áhítozták a nem létező, kifinomult angol származásomat. Holott, egyetlen generációra vissza-vezethetőleg sem rendelkeztem brit arany vérrel. Maga a kultusz, és az ottani normál fogott meg azon az elszigetelt kis helyen. A köztudatot mégis elsőre a sznobizmus és a mérhetetlen hideg természet sújtja le az angolokkal kapcsolatban. Pedig ha tudnák, micsoda tradicionális múlttal, politikával és jelképekkel rendelkezik Anglia. Engem javarészt, az illemhez kötött magatartás, illetve az irodalmi műveltség ejt igazán bámulatban, amit láthatólag, nem is habozok saját tulajdonságaim közé fogadni. Udvariasnak tűnni, egy dolog. Alkalmazni azt a hétköznapokban, az teljesen más tészta. Vannak akik, amolyan finomkodásnak fogják föl, megkenve a rangosabb társadalmat. Vannak viszont olyanok is, akik elismerés helyett meglepetten fogadják, mint valami levegőbe kántált varászlatot. Igen...pontosan azt az idegent váltják ki az emberből, amiért valóban felesleges lenne strapálni magunkat, hogy valamelyest jó modorunkat mutassuk a külvilágnak. S magamhoz mérten, ez újabb tulajdonságbeli különbségem, ami természetesen keresztbe tesz az emberek elvárásainak. Mert bizony, már réges-rég minta férjnek kellett volna díszelegnem a házassági képeken, nem mint holmi monogám tanárként porosodnom a keretekben. Mennyire borzalmas...mennyire az! Én mégsem ragaszkodom ezekhez a ön-generálta célokhoz. Mert baj az, ha valaki csakis a munkájába fekteti terveit, céljai elérése-képpen? Nem hordoztam nagy hiteket, - hiszen nem is arról voltam híres - hogy tanárként rangsort ugorva sztár menedzser váljon belőlem. Tisztán és lelkiismeretesen űzöm, amit szeretek. Talán ez a morál kelti a népben az elhidegült tekinteteket, nem is az elköteleződés!
Ebben a dilemmában vergődve, tévedt meg a szemem Thomas Mann, egyik legkiemelkedőbb regényén, a Varázslatos Hegy-en. Halvány fogalmam sincs róla, miért volt szükséges a kezembe ragadnom ennek a német impresszionistának a könyvét. Nos, mivel már a realista angol krimiktől valahogy elszokott a kezem, hogy újabb példányt lapozzak fel belőlük. Thomas Mann egyetlen sikeres regénye pedig épp kietlenül illegettem magát a szemem kereszttüzében. Mikor sikerült belülről szemlélődve kiismernem a hagyományos felvezető első sorokat, azon perc, egy ismeretlen hangra rezzent meg pánikszerűen a mellkasom. De a rémült perceket, hamar, egy ifjú hajadon váltotta fel, aki szerencsére nem jelentett különösebb veszélyt a személyemre. Csak mert, férfias magasságomhoz képest, nyugodtabb érzés töltött el ahogy letekintettem az illetőre. Az első néma helyzetet, a látványbefogadó készségemmel fokoztam, ahogyan alig észrevehetően vonás-vonásról belevésődött íriszeimbe a külleme. A bizarr öltözéket leszámítva, minden a lányos de annál nőiesebben felszínre törőbb vonásairól kérkedett. Sehogy sem tudtam megbarátkozni, azokkal a kék szemekkel, amik nem hétköznapian barna hajjal párosultak. Ahogyan azok az ajkak sem árulkodtak tinédzserhez megszokott formákról. Szinte majdnem kipattantak telt bőre alatt, ami meglehetősen tekintetvonzóak. Csak utána, pár monológnyi sor után eszméltem, sértő magatartásommal kapcsolatban. Láthatólag az zavarta, hogy a kiszemelt könyve éppen az én kezemben honolt gazdájára. Hát fogok én, egy ilyen lánynak elutasító választ adni? Ha jobban belegondolok...lehet, a kíváncsiságomtól vezérelten ismét szabályt szegek, és meglátom az udvarias illem helyett milyen érzelmet válthat ki a kötekedő hangnem.
- Nos...ami azt illeti... éppen ezen a megállapodáson elmélkedtem. - óvatos leplezettséggel engedtem meg egy pimasz mosolyt a számon, dacára, hogy már nem voltam huszonéves kamasz, aki vígan játszadozhatott a bájos kislányokkal. Ezzel szemben, legalább 5 évvel megfiatalította az elöregedett lelkiismeretemet.
- Csaknem, magának is szüksége lenne erre a kötetre?     


Aláfestő: Jennifer Lopez - On The Floor Készült:CAUTION 2.0.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 29, 2013 5:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Haiden & Moira


Mindig is imádtam a könyveket, arról nem is beszélve, hogy mennyire elégedett voltam, amikor megtaláltam ezt a kis könyvtárat. Kellően eldugott volt és mivel fele akkora mint az iskolai könyvtár ezért általában egy lélek sem járt erre. Tökéletes!
Már a sokadik könyvet húztam le a polcról de még ez sem volt az amit órák óta kerestem. Csalódottan sóhajtottam fel és dőltem neki a könyvespolcnak. Mégis hol a fenében van az-az átkozott könyv?! Biztos voltam benne, hogy senki más nem kereste és a könyvtáros srác váltig állította, hogy a könyvnek ezen a soron kell lennie. Már épp indultam, hogy leordítsam a fejét amiért idióta és nem tudja, mi hol van pedig itt dolgozik amikor megpillantottam egy férfit, aki épp most foglalt helyet…kezében a könyvvel amit órák óta kerestem.
- Naná, persze… - suttogtam magam elé és megforgatva szemeimet indultam az alak felé. Ha lehetett, elkerültem az emberi kapcsolatokat. Sokkal inkább voltam magamnak való lány mint bármiféle csapatjátékos. Ezért is utáltam, hogy vadászként annyira rohadtul ragaszkodtak a társakhoz. Biztos azt gondolta Peter, hogy ha mellém is rendel egyet akkor majd lesznek érzéseim végre. Mekkora bakot lőtt! Nem voltak érzéseim és nem is vágytam rájuk. Ha lettek volna, akkor a rettegésben töltött évek bármelyik pillanatban rám szakadhatnának ha meglátnék például egy sötét sikátort. A „szüleim”, ha lehet őket annak nevezni, elérték, hogy többé ne kötődjek senkihez és semmihez… és mire a gondolatmenetem végéhez értem, már a férfi előtt álltam aki kérdőn pillantott le rám.
- Azt a könyvet keresem órák óta… ugye, nem fogja kikölcsönözni? – nem mondhatjuk, hogy túl kedves lettem volna de én már csak ilyen vagyok. A férfi magas volt és sármos de ettől eltekintve nem volt semmi különös ami megmozgatott volna bennem bármit is… ja de… a könyv a kezei között.

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 09, 2013 9:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Nem reagáltam semmit. Mikael nem tudott rólunk az égvilágon semmit. És ha rajtam múlik, és míg nem kérdez, addig nem is fog többet.
Nagyot nyeltem, de ahogy elővett egy karót, majd beszélni kezdett, azt hittem, hogy ott helyben megfojtok valakit. Legalábbis belül emészteni akart engem valami, amitől szívesen felpofoztam volna ezt a semmirekellőt, mégis olyan kényszert éreztem, hogy megtegyem, amit kell... egyszerűen megbolondultam. Vagy csak simán ért ahhoz, hogy jó szónok legyen.
- Rendben... - bólintottam egyet kissé félve, majd... eltettem a karót. A szívem összeszorult attól, ahogy arra gondoltam, mit kell tennem... de mégis kötelességnek éreztem.
- De én most megyek - nyeltem egy nagyot, majd még a szemébe néztem. Féltem tőle... még mindig. Vagy még jobban... majd mire bármit is mondhatott volna, gyorsan elslisszoltam.

(Folyt. máshol)
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 09, 2013 6:53 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Niklaus, mint védelmező? Ez nekem egészen új. És mitől véd meg, talán saját magától? - Csak úgy fröcsögnek a szavaim a gyűlölettől. Igazából nekem az is hihetetlen, hogy Klaus védelmez valakit saját magától. Megcsóválom a fejem. - Mivel, amint látom egész jól összemelegedtetek, szerintem menni fog... - Majd eszembe jutott még valami. Semmi jót nem sejtető mosollyal húzok elő egy karót a belső zsebemből. Egy rongyba van tekerve, mivel verbénába áztattam, és igaz, hogy rám nem sok hatása van, de az a kevés hatás is kellemetlen. Hogy miért hordok magamnál karót? Rejtély. - Szeretnélek megkérni arra, hogy szúrd Damonba ezt a karót, és mond, hogy én küldöm. Szeretném ha nem bíznál meg a drágalátos férjedben annyira... Mind egyformák vagyunk... - Menni készülök, de még megvárom a reakcióját. Keresztbe fonom a karom. Végül is megöletni nem akarom Damont. Talán még jó hasznom lesz Elena által belőle. Mert ha szemből megyek Klaus ellen számít rá. Taktikát kell váltanom..
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 08, 2013 6:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Mert Klaus védelmet ígért a családomnak. És nem akarhatom a halálát, mert... tudná, hogy benne voltam. És ha nem lenne sikeres, akkor... akkor bántaná azt, akit szeretek - suttogtam. Igen, a fő oka legújabban ez volt. Tegnap ugyan találkoztam vele, de már akkor sem az az érzelmes állapot kötött össze vele. Emberként voltak azok az érzések. Mintha vámpírként ezek megszűntek volna. Vagy nagyon kicsi méreteket öltenének.
- Öhm... rendben... én azt hiszem, hogy ez menni fog - biccentettem egy apró nyeléssel. Klaus mindig hitt nekem. Bár ez most nagyon meredeknek tűnt. Mióta állok én Mikael oldalán?
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 07, 2013 6:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Akkor mégis miért zavar annyira Klaus halála? - Kérdezem felvont szemöldökkel. Kicsit úgy érzem lemaradtam egy-két dologról. Persze én sem tudhatok mindent. Végül is majdnem minden gondolatom Klaus megölése körül forog. Egyszer már megtettem, képes vagyok rá újra. - Igen téged. Mégpedig azt szeretném kérni tőled, hogy derítsd ki, merre lakik most Klaus. Férkőzz a bizalmába, hogy lankadjon kissé a figyelme. Arra kérlek, hogy hitesd el vele, hogy elhagytam a várost. Képes vagy rá? - Kérem őt ismételten. Bár még ha ellen akar majd állni, akkor sem fog tudni. Ha igaz, hogy kötődik hozzám, akkor hiába ellenkezik, végül úgyis megteszi.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 07, 2013 6:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Tudom. De Tatia halála nem zavar - jegyeztem meg. Hát igen, a legutóbbi találkozásunk után, mikor az orra alá nyomtam azt a virágot, amit Mikael Klausnak szánt, kissé... emberibb lett... úgy egy napig. Kár, hogy azon a ribancon nem tart több ideig, mert eléggé úgy tűnt, hogy boldog lenne úgy is. Vagy nem. Nem érdekelnek a vágyálmai. Ő se nézte soha, hogy engem mi tenne boldoggá.
- Kérni? Engem? - lepődtem meg. Persze rögtön végigsuhant a fejemen a heves tiltakozás, amit itt produkálhatnék, de nem akartam kockáztatni az életemet... valahogy nem is tudtam azt mondani, amit gondoltam. - Le... lehet.. - bólintottam.
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 07, 2013 5:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Némán hallgattam Elenát. Kezd körvonalazódni bennem, hogy mi is folyik itt. A véremtől lett vámpír. És amit megkértem elmondott. Érdekes. Mint Klaus és a korcs teremtményei. Gúnyos félmosoly szökik az arcomra.
- Tatia... Ő is azon listán van, mint Klaus... Két legyet egy csapásra. Igazán mennyei lenne, már ne is haragudj a szóhasználatért - Mosolyodom el, majd fel alá kezdek el járkálni. - Kol... Ő a legkisebb. És persze ott van még Finn és Elijah is.. - Elgondolkodva sétálok fel s alá, végül megállok vele szemben egész közel. - Megkérhetnélek valamire? - Csodálom, hogy eddig még nem tűnt fel neki, hogy elmondja azokat a dolgokat, amit nem akart. Majdcsak rájön...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 07, 2013 12:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Nem fűztem semmit ahhoz, ahogy arról beszélt, hogy egyszer ő is érzett. De mintha csak Klaust hallottam volna, mikor azt mondta, nem kellene holmi érzelmek miatt legyengülnünk nekünk, vámpíroknak. Nem tudok mit mondani erre. Még végig sem gondoltam azt, hogy milyen lenne, ha nekem nem a szeretet lenne az első... vagy egy érzelmek nélküli élet.
- Legutóbb még... a Mikaelson villában lakott - mondtam nyomatékosan. Direkt odatettem, hogy legutóbb. Hiszen nem tudom, hogy azóta mi a helyzet. Talán Tatia annyira megbolondította, hogy már hozzá költözött. De az túl nyálas lenne, Klaus nem tenne ilyet.
Ahogy azt mondta, hogy meg fogja ölni Klaust... a szívem valamiért belesajdult. Na jó, Mikael nem tudott róla, de valamikor ugyebár engem is gyengéd érzelemek fűztek Klaushoz... furcsa volt, még ma is az, ha beszélek vele, mert mindig is más volt a szememben, mint a többi testvére. Talán azért kedveltem, mert előttem nem félt ember lenni. De máskor viszont ölt... tombolt... és ezt lennék képes tolerálni. Még jó, hogy mind a kettőnknek megvan a maga élete. És Damont szeretem, akit soha nem adnék fel egy Klaushoz hasonlóért.
- Rebekah és a legkisebb fiad biztosan itt van... nem jut eszembe a neve - köszörültem meg a torkomat. Róla is csak akkor hallottam, mikor Esther megölte. - Esther is itt van. A többi fiadról nem tudok - ráztam meg a fejemet.
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 06, 2013 10:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Akár hiszed, akár nem, egyszer engem is szerettek, s én is szerettem... Talán még most is így van, de ha vámpír vagy, nem gyengülhetsz el holmi emberi érzelmek miatt! - Jelentem ki semleges hangon. Kénytelen voltam ezt tenni. Szerettem Esthert, mindennél jobban. Talán valahol mélyen még most is. Régen talán még Klaus-t is szeretni akartam, de valamiért nem ment. Folyton ellenkezett velem. Szembement mindannak, amit felépítettem. Tönkretett mindent. - Ajándékot? Azt is tudod esetleg hogy merrefelé lakik? Kérlek mond el nekem! - Kezd beigazolódni amit hiszek, és talán meg is kéne osztanom. Várjuk ki a végét. Udvariasságra kértem, megtette, megkértem, hogy árulja el hol látta Klaus-t... Lehetetlen lenne? Kétlem. De biztosra akarok menni. - Ne aggódj, egyszer ismét ember lesz, és akkor könnyedén végzek majd vele! De esetleg szeretném, ha elmondanád, hogy az egész családom itt él? Minden fiam itt van a városban? - Remélem az az eset áll fenn, amit gondolok, mert akkor lesz egy előnyöm Klaus ellen...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 05, 2013 9:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Semmi közöd ahhoz, hogy miért nem az öccse. Sajnálatos módon, te ezt sosem értheted meg - mondtam, de csak mellékesen jegyeztem meg. Hiszen mit tud ő? Azt hiszem, ha Klaust képes lenne megölni, hát valószínűleg a saját gyerekeit se szereti. És Esther... hát legyen szó bármiről, ez a férfi nem képes szeretni. Tudom, hogy nem. Egyszerűen lehetetlen, hogy ő bárkit is szeressen. MErt egy szörnyeteg... nem képes rá.
- Klaus... én... öhm... - kezdtem bele a köntörfalazásba. Nem akaródzott kimondani, de végül csak kifutott a számon. - Legutóbb még... Tatiának vett valami ajándékot... azt hiszem, hogy... hosszú idő után ismét egymásra találtak... - hajtottam le a fejemet. Na tessék. Ez olyan sz*r érzés. Valamiért tudtam, hogy helytelen, amit teszek.
- Én nem kertelek! Hiszen most mondtam el, hogy mit tudok róla! És hogy... megpróbáltad őt emberré tenni... - néztem kissé félve a szemeibe. - De nem hatott... nem hatott rajta a gyógyírod - ráztam a fejemet.
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 05, 2013 8:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Akkor másik irányból közelítem meg a dolgokat. Kissé unalmas számomra ez a beszélgetés, de meg kell tudnom, hol lehet az a kis fattyú. Nem tettem le róla, hogy megölöm. De mostanában jobban vigyáz magára. Nem baj. Örökké nem tud elbújni. Damon, Damon... Miért nem inkább az öccse? Tudni szeretném, mitől olyan jóságos ez a fickó - Sosem szerettem Damont. Sosem fog megváltozni ez az érzés. Stefan? Őróla csak hallottam, sajnos még nem volt szerencsénk. - Tudod hol van Klaus? Mert ha tudod, kérlek... Áruld el! Tudni szeretném - Suhanok közel hozzá egész közel, miközben nem eresztem el a tekintetét. Nem igézem meg. Nem is tervezem. - Hogy őszinte legyek, Klaus egy szégyenfolt a családom és az én életemben egyaránt. Szerintem nagyon is tisztában vagy vele, mit akarok igaz? Akkor miért nem vagy őszinte velem? Minek ez a rengeteg kertelés? Ezeket felejtsd el kérlek, és adj egyenes választ - Fogom meg a két vállát, és kicsit erősebben megszorítom. Szívem szerint megkínoznám most...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 05, 2013 8:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Hát, ha azt nézzük, hogy te mi vagy, Damon egy kezesbárány - jegyeztem meg nagyot nyelve. Hú, legszívesebben pofán csaptam volna, de sajnálatos módon, az én tenyeremnek az jobban fájna, mint neki. És hát... saját magamat nem szerettem bemocskolni az ilyenekkel. Majd megteszi azt Klaus. Vagy Esther. Nekik van gyomruk hozzá. Nekem nincs.
- Úgy beszélsz, mint aki most pattant ki a Bibliából - fintorodtam el. Már megszokhattam volna, hogy a Mikaelson família minden egyes tagja kész istennek érzi magát. Jelenleg nem tudok dönteni, hogy Klaus, vagy Mikael e a beképzeltebb.
Felsóhajtottam, és félrebillentettem a fejét. - Ha őszinte akarok lenni, tudom, hogy semmi esélyem veled szemben. Ezért nem is kötözködöm... túl sokat. Csak tudni szeretném, mit akarsz csinálni Klausszal - vontam egyet a vállamon. Persze nem olyan hülye, hogy ezt elmondja nekem.
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 05, 2013 7:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Halkan felnevetek a mondandóján. - Damon jó? Szerintem ezt te sem gondolod komolyan - Jelentem ki, majd végigsiklik a tekintetem a könyvespolcokon. Rengeteg irat, rengeteg hazugság. Megcsóválom a fejem. - Igen okos vagy, ki sem néztem volna belőled - Jelentem ki, mjd meghallom annak a fattyúnak a nevét, és harag éled fel bennem - Valami olyasmi. Olyan lény mint ő... Neki nincs joga itt élni - Mondom, mintha valami isten lennék. Én döntök erről. És ebbe senkinek sincs beleszólása. Ha kell, üldözöm őt az örökkévalóságon át. Egyszer már megtettem, megteszem újra - De nem hiszem, hogy csak cseverészni akarsz velem. Meg akarsz ölni? Akkor rajta! Próbálkozz csak! Gyerünk! Lássuk mit tanultál a jóságos Damon Salvatorétól - Játszom tovább a játékom. De hogy mire is jó? Nem tudom. Unatkozom. Kíváncsiság. De mire vagyok kíváncsi? Még magam sem tudom biztosan. Megérzés...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 05, 2013 6:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Megköszörültem a torkomat. Először rá akartam vágni, hogy tőlem ne kérjen semmit, de végül ez a gondolat belém is szorult, és egy halk sóhajjal adtam fel ezt az egészet. Nem tudom kimondani. Na mindegy... ennek nyilván az az oka, hogy félek is tőle... jócskán. Elvégre sok mindenre képes.
- Damon jó emb... vagyis vámpír. - mondtam kijavítva magamat. Néha megfeledkeztem erről. Igaz, mostanában elég gyakran eltűnik a szemeim elől, de ha embereket ölne, nyilvánvalóan tudnék már róla. Hiszen van lelkiismerete. És tudom, hogy nekem nem hazudna. Én sem tudtam hazudni, miután megöltem egy embert, és... utána teljesen kiborultam, hogy megtettem.
- Játszol velem... - mondtam rekedten, és pár lépést hátráltam, így nézve rá. - Klaus ellen tervezel valamit, igaz?
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 05, 2013 6:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Sejtettem, hogy nem fog sikerülni a provokálás. Bár a hangnem kicsit zavarja a fülemet, s ezt szóvá is teszem.
- Kicsit lehetnél kedvesebb is ha kérhetném? - Jegyzem meg a magam gúnyos stílusában, majd zsebre dugom a kezem. - A férjed, hm? Damon-re gondolsz? Ha én szemét vagyok, ahogy mondtad, akkor ő micsoda? A húsvéti nyuszi? - Sosem kedveltem a Petrova hasonmásokat. Ez alól Elena sem kivétel. A véremet adtam neki, de sosem gondoltam volna, hogy meghal, és vámpírként tér vissza. - Ugyanezt kérdezhetném én is nem? - Játékot űzök vele, s ezt nem is titkolom. Arcomon gúnyos mosoly jelenik meg, miközben tekintetébe fúrom a sajátom.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 

Egy kisebb történelmi könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Egy kisebb történelmi könyvtár
» Konoha könyvtára
» A Könyvtár

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-