Mystic Falls utcái

/Gilbert-ház/
Az utcára érve már biztos voltam benne, hogy baj van. A tekintetem minduntalan az emberek nyakára tévedt, a szememet pedig iszonyatosan sütötte a nap. Még szerencse, hogy készült lenyugodni. Azt hiszem, ideje lerendeznem a dolgaimat.

Beértem az utcákra, már nagyon éhes voltam...Megláttam egy lányt, aki valamiért furcsán viselkedett..Csak nem?-kérdeztem magamban, és már gonoszan nevetni akartam, mikor odamentem hozzá.-Csak nincs valami baj?-kérdeztem mosolyogva-Ez , a nap tudod, nagyon zavaró.-mondtam nevetve-Örülök a találkozásnak. A nevem Eyal Lestwick.Becenevem Mr.Ripper, én vagyok a császár.-kacsintottam rá

És akkor szembejött velem az a vámpír, aki a múltkor annyira meg akart halni. Úgy tűnik, tényleg kár lett volna érte.
- Ja, ez a kurva nap, kedves vámpírkám - jegyeztem meg gúnyosan. Nagyon ideges voltam a naptól meg az éhségtől. - Látom a húgod sikerrel járt, és felesleges lett volna megölnöm téged.

-Mondtam én...Látom, hogy valami zavar téged, és nagyon ideges vagy.-mosolyogtam el gonoszan-Had hívjalak, meg egy ebédre.-mosolyogtam

Láttam a gonosz vigyort az arcán, ami semmi jót nem sejtetett. Sőt, ami azt illeti ijesztő volt, és egyáltalán nem akartam vacsorázni. Legalábbis emberileg nem.
- Katherine megölt - suttogtam. - És tudom, hogy lehetek még életben.

-Katherine? Nem ismerem, de ha csaj akkor már jó csaj lehet.-nevettem-Értem, értem...Akkor ezzel azt akarod mondani, hogy vámpír lettél.-suttogtam fülébe.-Pont jó...Ideje ebédelni.-csaptam össze a kezemet.

- Nem, még nem - ráztam meg a fejem. Emlékszem, hogy megy a dolog, de még nem fejeztem be az átváltozást. - Még nem ittam embervért. De nem tudom, akarok-e. Elena, az unokahúgom... Ő nem örülne a dolognak. Azt hiszem.

-Inkább meghalnál, mint hogy élvezd az életet?-kérdeztem kicsit dühösen-Nézz rám...540éves vagyok, Sexy, császár.-nevettem-Na meg persze, az jobban ártanál vele a szeretteidnek, ha meghalnál.-mosolyogtam, most egy kicsit együttérzően

- Vegyél rá, hogy változzak át! - fakadtam ki. - Kényszeríts, vagy akármi, de nem fogok átváltozni, csak mert a családom gyászolna. Épp elég vámpír kavarta már fel az életüket - mondtam. Az igazság az, hogy féltem attól, ami következik.

-Nem kell kétszer mondani.-mondtam, és megragadva karját húztam be egy sikátorba..Épp arra jött egy ügyvéd féleség szóval elkaptam..-Nem mozdulsz, nem ordítasz, néma leszel.-igéztem meg az embert..Majd beleharaptam, és jócskán szívtam a vérét.-Te jössz!-mondtam parancsolóan

Igazából úgy álltam ott, mint egy darab kő, olyan mozdulatlanul figyeltem, ahogy megigézte a fickót, majd a vérét szívta. Aztán azt mondta, én jövök, én pedig megbűvölten indultam el a fickó felé, a nyakán folydogáló vércsíkot figyelve. Tudom, mit kell tennem. Félretéve a józan eszem, fogaimat - amik még normális méretűek voltak - belevájtam a nyakába, és hagytam, hogy a meleg, forró vére a számba spricceljen. Nem volt többé keserű vagy undorító, hanem mézédes nedűvé vált, ami egy pillanat alatt csillapította iszonyatos szomjúságomat. Még, még, még! Kell, rémesen kell, magamhoz akarom venni mindet! Fogalmam sincs, hol járhattam, amikor éles fájdalmat éreztem a számban, és hirtelen ellöktem magamtól.
- Mi a franc? - kérdeztem a kezemet a számra tapasztva. Már nem fájt, de valami nem volt rendben.

Karbatett kézzel, néztem hogy mit csinál.-Na Jenna? Finom volt?-kérdeztem egy gonosz mosollyal.

- Köcsög - löktem a falnak. Az éhség már elmúlt, de az indulatok nem. - Mit csináltál velem? Hogyan fogok mutatkozni napközben?

-Mi van? Csak nem felidegeskedtünk.-nyomtam a falhoz.-Megízlelted a vért, és most már nem fogsz meghalni! Köszönd meg szépen...Bár keresned kell egy boszorkányt, hogy csináljon napvédő gyűrűt.-mosolyogtam rá

- Fogadok elégek, ha kimegyek a napra - jelentettem ki. Emlékszem a történetekre, amiket Mirandával hallgattunk. Aztán megint egy kérdés ötlött a fejembe. Éhes voltam, már megint. - Ehetünk még? - kérdeztem mohón.

-Persze hogy ehetünk.-mosolyogtam,és véres szájjal megcsókoltam.-Egy kis íz hogy feldobja a hangulatot.-nevettem,és egy egy új áldozatot haraptam meg,majd jennának adtam.-Tessék.Egyél kicsike.-simogattam haját,és közben még egy csókért magamhoz húztam jennát.

Szinte észre sem vettem, és máris egy újabb áldozatot lökött elém, akire készségesen rá is vetettem magam. Most nem fájt már a fogam, így nem is esett nehezemre annyit inni, amennyit akartam. Nem sokkal később a fickó már élettelenül esett össze előttem. Ekkor odaléptem Eyalhoz, és lenyaltam az ajkán maradt vérnyomokat. A pólóm csupa vér volt, de nem érdekelt. Klausnak igaza volt a vérrel meg az extázissal kapcsolatban.

-Nocsak, úgy látom nagyon belejöttél.-nevettem, és majd levettem pólóját, és széttépve beledobtam a kukába, majd elégedtem. Levettem az ingemet, és ráadtam.-Még sem mászkálhatsz így.De én igen.-nevettem

Elmondhatatlanul hálás voltam, amiért rám adta az ingét. Elvégre nem lenne túl bizalomgerjesztő látvány egy véres blúz.
- És most? - kérdeztem.

-Most, ha szeretnél feljöhetsz hozzám, és tanítok más dolgokat is.-suttogtam ajkaira.-Mit szólsz?Szeretnéd ezt a testes meztelenül látni?-kérdeztem nevetve, és végigmutattam magamon

- Tudod - billentettem félre a fejemet egy gúnyos mosoly kíséretében. - Nem egy tapasztalatlan tinilányka vagyok, aki még alig látott férfitestet az életében. De téged... Kár lenne kihagyni - vigyorogtam.

-Na, én is erről beszélek.-kacsintottam rá, és megfogva fenekét magamhoz húztam, és egy apró csókot nyomtam szájára.-Akkor menjünk.-mosolyogtam,és elindultunk/folyt Eyal lakása/

Nem volt kedvem semmihez, csak egy kiadós sétára volt szükségem. A fejemben össze-vissza kavarogtak a gondolatok. De most komolyan Sean mit eszik abban a másik nőben?-tettem fel magamban a kérdést egy párszor.
Ahhoz képest, hogy már alázott meg egy párszor ez azért túl tett a többin. De nem is akartam ezen törni az agyamat. Csak sétáltam céltalanul. Néha-néha megnéztem egy két kirakatot, de semmi nem keltette fel az érdeklődésemet. És még azt hinné az ember, hogy itt minden nap történik valami érdekes és izgalmas dolog. Végülis kitudja mit hozok még ki ebből a napból? Akár még érdekes is lehet...

Egy kis időre még felszívódtam a városban, miután Tatiával összeszűrtem a levet. Hátha a drága első haverja, Klaus elfelejti az ügyet és holnap reggel a fejemmel a nyakamon tudok magamhoz térni.
Csak kóvályogtam a sötét utcák között, elhagyatott csöveseket kutatva, de egy sötét utcában csak egy sötét hajú nőt láttam meg. Vérfarkas. Ha valamit, ezt a szagot semmivel nem keverem össze. Milyen csinos pedig.. és mégis a fajom ellensége! Nem hoz nekem mostanság szerencsét senki.
- Mi üldözött késő este az utcára, kicsi lány? - termettem ott mögötte, de egyenlőre érdeklődve kérdeztem. Nem kellett a vére.