A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Elijah új otthona


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 28, 2016 5:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Noha látom az arcán, hogy még mindig nem tetszik neki az ötlet, miszerint egy újszülött vámpírral tegyek látogatást a mocsárban, de nem támaszt több ellenvetést. A pillantása ellenben árulkodik a ki nem mondott gondolatairól, és azt látom benne, hogy ha tehetné, ha jogában vagy hatalmában állna, megtiltaná, hogy falkájának a területére tegyem a lábam.
- Megértem az érzéseidet - bólintok a szavaira. - A vezetőjük vagy, a királynőjük, ha így tetszik. Félted őket, mert ugyanúgy gyermekeidnek számítanak, ahogy Hope is. Óvod őket, és felelős vagy értük - vágom zsebre a kezem. - De bíztam benne, hogy van köztünk olyan erős kötelék, hogy elhidd, nem tennék ilyen lépést, ha kételyeim lennének a sikert illetően. De felajánlom neked, sőt, megkérlek, hogy tarts velünk. Akkor láthatod, hogy az ellenségeskedés a legtávolabb áll tőlünk, és te magad is villámhárítót jelenthetsz egy-egy hevesebb vérmérsékletű vérfarkas megrendszabályozásában - teszem aztán hozzá. Talán ez lenne a legjobb, és legésszerűbb megoldás. Ha maga a királynő vezet minket az alattvalóihoz, kevésbé kell lázongástól, vagy egyenesen harctól tartanunk.
A téma aztán változik, és meglehetősen érzékeny területre lépünk. Egyszerűen tényleg úgy hiszem, a sors szeszélye, vagy valamelyik bogaras démon szórakozása, hogy ami mindkettőnk számára bonyolult, még sokkal rosszabbá tesszük egy-egy elhibázott döntéssel. Mintha ez lenne az ár, amit a hosszú életemért cserébe kér tőlem a végzet.
Hallom a pohár üvegének recsegését, ahogy szinte szilánkokká morzsolódik Hayley kezében, majd pofon csattan az arcomon, nagyobb és fájóbb annál, amit már egyszer kaptam tőle. Akkor azt mondtam, ha még egyszer ilyesmivel próbálkozik, megtorlom, ennek ellenére most eszemben sincs ellentámadásba fordulni. Amit kaptam, jelen esetben tökéletesen megérdemlem.
- És mondd, eszedbe sem jutott, hogy a problémák, a zűrzavaros érzéseid viharában ne előlem menekülj, hanem éppen hozzám? - teszem fel csendesen a kérdést, kezemmel automatikusan megsimítva arcomat ott, ahol bőröm égett az ütésétől. - Talán sokkal könnyebb lett volna minden. Vagy talán elég lett volna egy "Elijah, adj nekem némi időt" mondat, és megértettem volna, ha távol akarsz maradni tőlem. De csak azt tudom, hogy sóvárogtam utánad, minden éjjel, a nap minden létező percében, és úgy éreztem, hogy te egy szakadékot ástál közénk, hogy ne hidalhassam át. A fájdalom és a szomorúság űzött Gia karjaiba. Ha erősebben akarok fogalmazni, mondhatnám, hogy te magad löktél el odáig - teszem hozzá, és még mielőtt újra hátat fordítana nekem, meglátok egy könnycseppet megcsillanni az arcán. Az érzelmeim úgy öntenek el, mint ahogy az árvíz a földeket, és tudom, történjen bármi is, ez a nő végleg a szívembe fészkelte magát. A fekete, halott, velejéig romlott szívem közepébe.
- Kibírhatatlan vagy! - szólok, szinte robbanok rá minden eddig elfojtott érzelmemmel. - És tudd, nem felvidítani akarlak. Elérhetetlenné váltál számomra, és.... - hallgatok el, majd finoman megfogom a vállát, és magam felé fordítom, hogy könny áztatta arcára nézzek. - Kérlek, figyelj rám - mondom már csendesebben. - Egy kicsit tovább éltem, mint te, és sokkal régebben vagyok halott. Láttam olyat, amit elképzelni sem tudsz, és tettem olyat, amit te soha ne tégy. Egész életemben, emberként és vámpírként egyaránt feláldoztam saját magamat, saját boldogságomat másokért, még akkor is, ha néha másfelé húzott a szívem, mint az eszem. Mégis, rengeteg hibát követtem, és követek el, és rengeteg ostoba dolgot teszek. Ezer hosszú éve már... De csak egy dologban vagyok biztos. Benned. Nem kérek tőled semmit. Nem azért mondom, hogy szeretlek, mert vágyom rád, vagy mert nem kaphattalak már többé meg. Egyszerűen szeretem, ami vagy. Amit teszel... ahogy próbálkozol...Láttam a kedvességed és az erőd. A legjobb, és a legrosszabb arcodat is. És míg te úgy érzed, körülötted minden összedől, és nem találod önmagad, én tökéletesen tudom, ki vagy valójában. Egy fantasztikus nő vagy. A nagy Ő vagy, Hayley - hallgatok el, és hátrébb lépek tőle. Soha, senkivel nem beszéltem még így, és senki előtt nem nyíltam meg ennyire. A következő lépés rajta áll. Megölel, vagy megüt, egyre megy. A kezéből elfogadok bármit.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Chatkép :


† Keresem :
My vindicatory brother
† Kedvenc dal :
I hate you I love you
I hate that I love you
Don't want to, but I can't put
Nobody else above you

† Tartózkodási hely :
☽ New Orleans



Hayley Marshall ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 28, 2016 12:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Nehezen sikerül megállnom, hogy szavaira ne reagáljak, de nem látom értelmét ennek a vitának, hiszen a feszültség forrása nem ez, hanem sokkal inkább más. Egy megérzés, egy aprócska hang az ember fejében, amit ha akar, akkor se tud távol űzni. Bármennyire is nem tetszett az ötlet, hogy oda megy Gia-val, nem akadályozhatom meg benne és biztos vagyok abban is, hogy sejti azt, hogy ha balul sül el a dolog, akkor jobb lesz, ha nem kerül a szemem elé. Nem tartom jó ötletnek, s hiába él ezer éve, akkor se tévedhetetlenek és erre már szerintem ők is rájöttek.
- Ha balul sül el, akkor… - kezdtem bele a dologba, de már nem fejeztem be, hiszen mi értelme lett volna? Pontosan tudja, hogy miként fejeződne be. Akkor soha többé nem látna, s jobb lenne akkor az, ha ő se kerülne a szemem elé. Klaus-sal tett megjegyzésére csak bólintottam, de nem feleltem, hiszen mondanyiunk közül ő volt a legszeszélyesebb teremtés. S néha igazán nehéz volt kiismerni őt, de akkor is a gyermekem apja volt.
- Eltávolodtam? Talán igen, de akkor se változott meg semmi se idebent. Egyszerűen csak gondolkozni szerettem. Anya lettem, egy olyan férfi gyermekével, akit sose szerettem. Hiányzik Hope, Elijah. – szólaltam meg alig hallhatóan, majd visszafordultam az ablakhoz és kifelé bámultam. – Nem előled akartam elfutni, hanem attól, ami ebben a városban zajlik. Egy egyszerű farkas voltam, akit kidobtak, majd egy gyenge pillanatomnak köszönhetően az egész életem felfordult, ahogyan másokét is felforgattam. Vezető vagyok, anya, de néha úgy érzem, hogy egyik se megy… Talán az vár ránk, de azt hittem, hogy van olyan dolog, amiért megéri küzdeni, de lehet tévedtem...- vallom be a dolgot, azt a félelmemet, amit eddig sose mondtam ki. Mindig erősnek mutatkozni és néha kegyetlennek lenni nem könnyű. Néha már magam sem tudom, hogy ki vagyok és néha úgy érzem, hogy egyedül maradtam ebben a káoszban.
Majd az újabb szavainak köszönhetően a pohár megadta magát a kezemben. Ha titkolni szerettem volna, akkor se ment az, hogy mennyire rosszul esett ez a tette. – Miért nem próbáltál meg velem beszélni? Okot találni arra, hogy elmentem? Miért egyből más mellett kellett vigaszt keresned? – kérdeztem tőle, majd hagytam, hogy az üvegdarabok a földre hulljanak, majd pedig az épp kezemmel lekevertem neki. Végül sietve léptem el tőle, hogy a másik kezeket megszabadítsam az üvegdaraboktól. – Ennyire könnyű volt más mellett meglelned a boldogságot? – s érezhette a hangomban a fájdalmat, majd sietve töröltem le azt a pár könnycseppet az arcomról, ami megjelent, de ezt ő nem láthatta, hiszen háttal álltam meg neki. Legszívesebben törtem és zúztam volna, de még se tehettem meg. Nem, nem volt szabad… nem előtte…
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 27, 2016 5:56 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Miközben Hayley beszél, odasétálok magam is, és megállok az ablak előtt, pontosan, ahogyan ő. Nem fordul meg, a hátát mutatja beszéd közben felém, de látom tükröződni arcát az ablak üvegében. Kétkedést olvasok le róla, és megbántottságot.
- Ami a farkasaidat illeti, kérlek, bízz meg a józan ítélőképességemben. Ezer éve segített már át a bajokon és problémákon. Most sem fog cserbenhagyni. Nem mennék a mocsár közepébe, és főképp nem Giával az oldalamon, ha úgy érezném, akár őt, akár a falkádat veszély fenyegetné. Békejobbot ajánlok nekik, és úgy hiszem, erre a gesztusra szükségük van, hogy lássák, nem minden vámpír akarja eltörölni őket a föld színéről - válaszolom. - Ami pedig Niklaust illeti, képes vagyok kezelni őt is. Tudom, hogy az öcsém kiszámíthatatlan, és hogy nehéz róla bármi jót is feltételezni, de azzal tisztában vagyok, hogy a Hope iránt érzett szeretete semmivel sem kisebb, mint a tiéd. Ő maga is meg fog tenni bármit a visszatéréséért. És ha ennek a farkasokkal kötött szövetség lesz az ára, akkor nem fog ellenvetéseket támasztani - támaszkodom fél kézzel az ablak fájának, és ahogy Hayley rám pillant, immár én sem az üvegben figyelem az arcát.
- Őrület, amibe belecseppentél - ismétlem el szavait csendesen. - Értelek. Bonyodalmak, hazugságok és kételyek. Tehát úgy érzed, ez vár ránk egymás mellett. Talán igazad van. Hosszú életem folyamán soha, egy kapcsolatom sem volt könnyű, vagy épp pozitív végkicsengésű. De úgy gondoltam, a miénk olyan, amiért érdemes küzdeni. Eltávolodtál tőlem Hayley, tudom és érzem. Nem hibáztatlak érte, mert tudom, hogy az életedben van olyan "szerelem", ami megelőzi a miénket - célzok Hope-ra. Azzal tisztában vagyok, hogy ha a köztünk dúló érzelmi kötelék veszélyezteti a lánya hazahozatalát, akkor Hayley Hope-ot fogja választani, és fájó szívvel, de meg fogom érteni ebben. - Te eltávolodtál, én pedig Giához menekültem a fájdalom elől, amit ez okozott bennem. Ha kárhoztatni akarsz ezért, jogodban áll. Ahogy az is, hogy tudd az igazságot. Nem fogok hazudni neked - fejezem be a mondandómat, és várom, hogy lecsapjon a villám. Hayley vérmérsékletét ismerve meglepődnék, ha ez nem következne be.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Chatkép :


† Keresem :
My vindicatory brother
† Kedvenc dal :
I hate you I love you
I hate that I love you
Don't want to, but I can't put
Nobody else above you

† Tartózkodási hely :
☽ New Orleans



Hayley Marshall ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 26, 2016 2:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Egyszerre örültem annak, hogy kettesben maradtunk, míg másrészt nem. Olyan csend telepedett ránk többször is, ami korábban nem. Jó érzés volt látni Elijah-t, s még mindig pontosan tudtam, hogy amit hetekkel korábban hallott, vagy éppen én mondtam neki az még mindig igaz. Még mindig szerettem őt, de akkor se tudtam elengedni a pletykákat, amik az utcán jutottak a fülembe. Főleg így nem, hogy láttam azt, hogy milyen gyönyörű teremtésről van szó.
A semleges téma továbbra is megmaradt, mintha csak nem akarnánk kiengedni a szellemet a palackból, mintha félnénk attól, ami történhet, vagy éppen történni fog, ha az egyikünk olyat mond. Jó pár hétig külön utakon jártunk, de akkor is fájt az a tudat, hogy esetleg az ágyába beengedte Gia-t. De most nem ez volt a lényeg, a téma, hanem sokkal inkább a falkám, akik legszívesebben bármilyen vámpírnak a fejét letépték volna és ezért nem hibáztatom őket. Mióta is vámpír? Gondolkoztam el, de csak egy apró morgás volt a válaszom eleinte a szavaira.
- S úgy gondolod, hogy a legjobb ötlet egy ifjú vámpírral az oldaladon tárgyalni menni? Illetve miért akarsz olyat megígérni nekik, amit Klaus sose hagyna? Klaus áll még mindig élén ennek a városnak, így megvédhetem a családomat, de hamis ígéretekkel nem kecsegtethetek. Szeretném, ha visszatérhetnének oda, ahova tartoznak, de az még túl sok időbe telhet. – jegyeztem meg komolyan, hiszen ismertem már Klaus-t, hogy ebbe még ő se menjen bele, még akkor se, ha ezzel még inkább elnyerhetnénk a bizalmukat. Másrészt meg nem engedném, hogy bárki ártson nekik. Nem, akkor elszabadulna a pokol, abban biztos vagyok. –A vámpírok emberekre vadásznak, míg ők állatokra és mégis ők élnek úgy, mintha szörnyeteg lennének. Szerintem így nem csoda, hogy nem örülnének túlzottan nektek... Tudni akarok arról, amikor odamentek! – s az utolsó dolgot már úgy mondtam, hogy ránéztem. Láthatta, hogy nem viccelek, de ha balul sül el, akkor ott kell lennem, hogy megakadályozhassam, mert Hope-nak haza kell térnie. Ha még túl sokáig nem tarthatom újra a kezemben, akkor úgy érzem, hogy újra el fogok veszni, pedig erősnek kell maradnom.
Ablak előtt állva, háttal neki hallgatom a szavait, majd egy keserű nevetés hagyja el az ajkaimat. – Téged kerültelek? Nem téged kerültelek, hanem ezt az egész őrületet, amibe belecsöppentem. Pár hétig húztam meg magamat egy régi barátnál, mert a lányommal való találkozásom és ami köztünk történt túl sok mindent kavart fel, s gondolkozni szerettem volna. Nem azért mert megbántam volna azokat a szavakat, amiket neked mondtam, egyszerűen csak időre volt szükségem…  De veled ellentétben nem engedtem be senkit se az ágyamba, vagy tévednék? – pillantottam rá kíváncsian, majd lehúztam az italt. – Talán ostobaság volt idejönnöm…- szólalok meg elfulladó hangon, miközben őt figyelem…

 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 26, 2016 1:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Amitől féltem, nem következett be. Legalábbis Gia részéről nem, vagy nem azonnal. Tökéletesen és tisztán látta a helyzetet, talán ennek köszönhető, hogy a távozás hímes mezejére lépett, és kettesben hagyott bennünket. Még utoljára villantott rám egy mosolyt, és reménykedem, hogy csakugyan nincs benne semmiféle sértettség.
Ahogy elhal léptei kopogása, újra ránk ereszkedik a kínos, mégis sokat mondó csend. Magyarázkodni meglehetősen kínos lenne, és nem is hiszem, hogy bármiféle magyarázattal tartoznék Hayley felé. Az elmúlt időszakban meglehetősen elkerültük egymást, vagyis egészen pontosan ő került el engem. Így inkább visszatérek a témára, ami jelenleg a meglehetős semlegességével biztonságos talajnak mutatkozott.
- Nem hiszem, hogy bármiféle bajt okozna az ötletem - sétálok el az italos pultig, és én is kiszolgálom magam. A whisky aranyló színe és zamata bódítóan hat az érzékeimre, de nincs kizárva, hogy Hayley ittléte is erőteljesen belejátszik az érzelmeimbe.
- Ami Giát illeti, tud viselkedni. Az elmúlt néhány napban nemcsak harcolni tanult meg, hanem féken is tartani önmagát. Okos lány, és tehetséges. És van egy remek tulajdonsága: nem akar háborút. Ami engem illet, én a farkasoktól jobban félek. Bennük még jelentős a sértettség, amiért a mocsárba száműzték őket. Nemcsak Marcelt, de minden vámpírt ellenségnek tekintenek, engem is. Azt szeretném, ha tudnák, hogy mi épp a béke helyreállításán törekszünk. A farkasok vissza fogják kapni az őket megillető helyet, erre szavamat adom. De ehhez találkoznom és tárgyalnom kell velük. Azt akarom, hogy lássák, nem is sokban különbözik egymástól a két faj - kortyolok aztán bele a whiskybe, és csak akkor fordulok meg, ahogy hallom Hayley lépteinek hangját.
Az ablaknál áll, kifelé bámul az ablakon túli világba, hangja semleges, de érzem felszíne alatt a feszültséget, és a bosszúságot.
- Miért érdeklődsz az iránt, mennyire kerültünk közel egymáshoz, tekintve, hogy az elmúlt időszakban önszántadból kerültél hozzám minél távolabb, minden téren? - érdeklődöm. Nem hűvösen, nem vádlón, csupán tárgyilagossággal.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Chatkép :


† Keresem :
My vindicatory brother
† Kedvenc dal :
I hate you I love you
I hate that I love you
Don't want to, but I can't put
Nobody else above you

† Tartózkodási hely :
☽ New Orleans



Hayley Marshall ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 23, 2016 7:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Néha már kezdtem úgy érezni, hogy pont akkor toppanok be, amikor nem kellene. Talán ha annyira nem merülök el a gondolataimban, akkor meghallom időben, hogy nincs egyedül és még mielőtt kiszúrhattak volna sikerült volna elillannom onnét. Nem szerettem volna semmit se megzavarni, hiszen biztosan meg van a maguk kis történte, és ha csak fele is igaz annak, amiről az utcai pletykák szólnak… Nem, erre nem akarok gondolni. Amikor viszont megpillantottam a lányt, akkor el kellett ismernem azt, hogy a szépségéről nem tévednek, ahogyan arról se, hogy igazán egyedi szépséggel áldotta meg őt az élet.
Látszott rajta, hogy a feszültséget szeretné oldani, én pedig nem voltam ellene a dolognak. Hamarosan viszont mindenki megtalálta a hangját. Próbáltam szinte semleges témákra terelni a dolgot, majd amikor Elijah éppen azt ecsetelte, hogy közeli ismerősök, akkor csak feljebb szökkent a szemöldököm, de nem adtam semminek se hangot, de aztán fura módon Gia már nem vártatta meg a végét a dolgoknak, hiszen távozásra fogta. Nem értettem, hogy miért, de talán érezte, hogy így jobb lesz mindenkinek.
- Örültem a találkozásnak és gondolom még látjuk egymást! – köszöntem el tőle barátságosan, majd pedig újra Elijah-ra siklott a pillantásom. Őt fürkésztem, de még mindig nem szólaltam meg. Csak vártam a folytatást és hamarosan az is megérkezett. Ajkaim újra a pohárhoz értek es egy újabb korty gördült végig a torkomon, majd pedig oldalra billentettem a fejemet.
- S szerinted ez jó ötlet? Vámpírt vinni a farkasok közé? – kérdeztem tőle kíváncsian, majd lassan felálltam. – Lehet, hogy a szövetségeseink, de akkor se rajonganak egyik ősiért se, ahogyan a vámpírokért se. Nem hiszem, hogy egy ifjú vámpírt kellene odavinned és megkockáztatnod azt, hogy a békét felrúgja. Egyetlen egy hiba elegendő ahhoz, hogy a városban újra kitörjön a háború és azt te se akarhatod. Ők a családom, a felelősséggel tartozom értük. – szólaltam meg komolyan, majd a maradékot is kiittam és újra töltöttem a poharat. – Meg tudod állítani ez igaz, de egyetlen egy rossz rezdülés és mindennek lőttek, amiért az elmúlt hónapokban harcoltak. Ne vidd oda, addig ne, amíg biztos nem vagy abban, hogy tud uralkodni magán és az ellenszenvén. - másrészt meg amúgy se engedném azt, hogy nélkülem menjenek oda. Ha veszélyt jelentene, akkor én fékezném meg az ifjú vámpírt, akár még az életével is fizetne érte. Nem fogom hagyni, hogy hirtelen szertefoszoljon minden, ami a lányom visszatértéhez hozzájárulhat, nem.
- Ohh, persze nem eshet baja, hiszen ő egy közeli ismerős. – álltam meg az ablak előtt és onnét figyeltem az elém táruló látványt. –  Mennyire közel is? Talán a legtöbb tanítványodnál is jobban ismer? - pillantottam rá érdeklődve és kissé bosszúsan. Féltem attól, hogy máris talált egy új ágymelegítőt és ez a tudat akár akartam, akár nem képes volt megőrjíteni…

|| Köszi Gia! (:
 
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 22, 2016 7:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ez egy olyan helyzet volt, amiből úgy éreztem, hogy nem lehetek több, mint egy kívülálló. Vagyis nem nagyon szeretnék belefolyni abba, ami kettejük között van még akkor sem, ha Elijah életének ez is a része és én magam is, de van, hogy két dolognak nem feltétlenül kell összeérniük. Mégis éreztem az lesz a legjobb, ha a lehető leghamarabb szívódok fel a társaságukból mégsem tudtam csak úgy itt hagyni őket egy elég kínos helyzet kellős közepén. Főleg, hogy láthatóan volt megbeszélni valójuk. Amit nekem nem volt igazából kötelező végighallgatnom. Legalábbis talán nem is baj, ha nem hallom mindazt, amit meg kell beszélniük. Tökéletes megvagyok enélkül.
Kicsit távolságtartó akartam lenni, bár kétlem, hogy ne hullana le a lepel teljesen könnyedén. De ahogy a falnak támaszkodtam és őket figyeltem egyre inkább éreztem azt, hogy az lesz a legjobb, ha fogom magam és inkább elmegyek, mert nincs itt helyem.
Elmosolyodom azon, ahogy Elijah beszél rólam. Na, most már azt hiszem egyértelmű, hogy mennyire közel állunk egymáshoz még akkor is, ha mindössze ez egy kellemes kapocs kettőnk között. Nem áldoztam fel neki a testem és a lelkem. Az elsőt még talán. De.. Nincs semmi de. Két felnőtt ember vagyunk, vagyis jelen pillanatban három. Fogalmam nincs, hogy mi zajlik kettejük között, de már az, ahogyan egymásra néznek elég sokat elárul.
- Remélem nem bánjátok, ha most inkább elmegyek.. Úgy gondolom, hogy bőven van, mit megbeszélnetek ahhoz pedig nem kell egy plusz pár fül. - Elmosolyodom, majd pedig a kijárat felé indulok, de mielőtt még eltűnnék a látókörükből egy utolsó megjegyzést teszek. - Vigyázok magamra ígérem. - Aztán pedig egy hatalmas vigyorral az arcomon távozom Elijah lakásából. Nem hiszem, hogy szükség lenne itt még rám. A jeget már megtörtem azzal, hogy beinvitáltam Hayley-t, de ezen túl már szerintem nekik kell megtenni a lépéseket egymás felé. Béna lennék párterapeutának..
//köszöntem további jó játékot! //

 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 21, 2016 11:55 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
A csend hármunk között egyre mélyül, és pillanatról pillanatra válik egyre kínosabbá. Már végképp nem tudom mit mondjak, hogy lehetőleg egyikük se fordítson hátat, és sétáljon ki innen vérig sértve.
Szerencsére Gia megoldja a problémát, bár mikor meglehetősen távolságtartóan "Mr. Mikaelsonként" emleget csuklom egyet, és csak a szemem sarkából pislogok Hayley felé, miközben önkéntelenül is apró mosoly fut az ajkamra. Gia kimondottan aranyos, ahogy próbálja menteni a menthetőt, ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy Hayley nem bolond. Sőt... alighanem hamar át fog látni a szitán.
Ez alkalommal nem tévedek, de szerencsére Gia közbelépése megmenti a helyzetet, és az ital, továbbá a hely amit felkínál Hayleynek némileg enyhíti a feszült légkört. Némileg megkönnyebbülve ereszkedem vissza a fotelba, bár nem vagyok benne bizonyos, hogy ezzel elkerültük a vihart. Nyilván később fog kitörni, és olyan formában, ami csak engem ér majd.
- Mindig elfelejtem, hogy a hallásod már ugyanolyan jó, mint a miénk - nézek Hayleyre. - Hagy válaszoljak a kérdéseidre, még ha nem is sorrendben teszem: igen, ő itt Gia. A tanítványom, Marcel felfedezettje, és közeli ismerősöm - teszem hozzá. Hogy milyen közeli, azt nem részletezem, gondoljon mindenki amit csak akar. Így végeredményben, még ha burkoltan is, de kimondtam az igazságot, és nem hazudtam. Legalábbis nem akkorát.
- A második kérdésedre a válaszom pedig, hogy igen, a Félholdasokról beszéltünk. Ezen okból kifolyólag örülök, hogy felbukkantál, ugyanis azt vettem tervbe, hogy elviszem hozzájuk Giát - ütögetem ujjammal elgondolkodva az ajkamat. - Itt az ideje, hogy végre belássuk, attól, mert két külön faj vagyunk, nem kell állandóan háborúban állnunk egymással. Ha tiszteletben tartjuk a másikat, és szövetséget kötünk, együtt többet elérünk. Remélem, a farkasok ezt majd ugyanígy gondolják, és nem leszünk támadás áldozatai. Nekem ugyan nem tudnak túl sokat ártani, de Giának az életébe kerülhet ez a kis kirándulás, ha csak egyetlen farkas is megtámadná. Még akkor is, ha holnap nincs telihold - fúrom aztán bele a pillantásom Hayley szemeibe. Kíváncsi vagyok, ő vajon mit szól a dolgokhoz.
- Egyszerűen nem engedhetem meg, hogy bármi baja is legyen az ifjú hölgynek, vagy hogy elveszítsem. A világ is sokat vesztene - villantok aztán fel egy mosolyt Gia felé is. Igen, mi tagadás... megkedveltem a nagy száját, és a lehengerlő személyiségét.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Chatkép :


† Keresem :
My vindicatory brother
† Kedvenc dal :
I hate you I love you
I hate that I love you
Don't want to, but I can't put
Nobody else above you

† Tartózkodási hely :
☽ New Orleans



Hayley Marshall ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 19, 2016 7:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Persze, hogy nem számítottam arra, hogy egyedül találom, de hamarabb gondoltam volna azt, hogy Marcel van itt, mint azt, hogy esetleg egy nő. Nem nagyon figyeltem, így érthető, hogy nem is tűnt fel a dolog, még annak ellenére se, hogy egy-két szó még így is bekúszott a tudatalattimba, de egészen addig nem is vettem eme dolgokról tudomást, amíg meg nem pillantottam őket. S szerintem hirtelen olyan volt az egész, mintha csak valami film elszúrt jelenete lenne, mert a levegő szinte megfagyott. Figyeltem őket, hol a nőn, hol pedig Elijah-án állapodott meg a tekintetem, mintha csak meg akarnám őket fejteni. Majd mielőtt túl kínossá vált volna a helyzet, egyszerűen csak felajánlottam azt, hogy távozom is, vagy talán még se kellene? Mintha a farkasokat emlegették volna, vagy csak a képzeletem szüleménye ez a pár foszlány? Mielőtt viszont végiggondolhattam volna a dolgokat meghallottam a nevet, mire sietve pillantottam Elijah-ra, de nem szólaltam meg. Végül a csendet Gia törte meg véglegesen.
- Oh, persze. Hallottam már rólad. – fordultam felé egy halovány mosoly keretében, majd a kezemet egy pillanatra a nadrágom zsebébe csúsztattam. Talán jobb lett volna kisétálnom innét…
- Miattam nem kell hivatalosan beszélgetnetek, mert a korábban elkapott foszlányok alapján nem így beszéltetek egymással. – szólaltam meg végül, majd pedig követtem a lányt, s leültem a kanapém. Még ott is jobb, mint majdnem az ajtóban állni úgy, mint valami szerencsétlenség. Italt pedig habozás nélkül veszem el, majd belekortyolok, mintha az képes lenne valamiféle erőt adni ehhez a helyzethez, vagy csak kitalálni, hogy mit is mondhatok.
- A mocsárról beszéltetek? A farkasokról? – pillantottam Elijah-ra kíváncsian, majd végül inkább a poháron állapodott meg a tekintetem. Újabb korty, újabb gondolat menetet futattam végig elmémben. – Ha jól gondolom te vagy Elijah új diákja, vagy rosszul hallottam volna az csiripeléseket? – kérdeztem a vámpírlánytól kíváncsian, miközben kicsit hátradőltem, az ujjaim pedig szórakozottan köröztek a pohárajkán. De valójában sokkal feszültebb voltam, s szükségem volt erre a bugyuta cselekvésre ebben a helyzetben…

 
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Márc. 17, 2016 10:30 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Nem fogom megsérteni őket. Legalábbis nagyon oda fogok koncentrálni, hogy még véletlen se mondjak olyat, amit félreérhetnek. Nem szeretnék az lenni, aki ha bajba is kavarja magát rögtön elbújik valaki mögé. Mert hülye lennék egy egész farkas falkával megpróbálni játszadozni. – Az erőviszonyokkal tisztában vagyok, de se m az, hogy elbújjak Elijah háta mögé, sem pedig az, hogy elrohanok. Mindegyikre képes lennék, mert nem hiszem, hogy Elijah cserben hagyna, de nem akarom, hogy egy púp legyek a hátán, amire mindig oda kell figyelni. Rengeteg mindent taníthat nekem, de egy valamit nem kell. Hogyan ne legyünk ostobák. Mert nem fogok egy olyan harcot létrehozni, amire igazából nincs is szükség semmilyen formában.
Közeledő léptek csapják meg a fülemet és nem is igazán foglalkozom ezzel az egésszel, amíg meg nem jelenik az ajtóban a nő és Elijah nem csatol hozzá egy nevet. Így már kicsit világosabb lesz számomra a kép, hogy mégis miről van szó. Bár, nem mintha abból, ahogyan egymásra néznek nem esett le volna egy idő után. Egy darabig közöttük ugrál a tekintetem és talán az lenne a legjobb, ha most elmennék, mert már most tapintható a levegő kínossága.
Mikor pedig távozni akarna egyszerűen csak a sebességemet kihasználva mellette termek. – Nem hiszem, hogy találkoztunk volna.. Gia vagyok. – Nyújtok neki kezdet halovány mosollyal az arcomon. Ha már ők igyekszenek fenntartani ezt a kínos légkört, akkor legalább én próbáljam meg feloldani valamivel, mielőtt mindannyian belefulladunk. – Nem kell menned sehová.. Legalábbis szerintem nyugodtan foglalj helyet. Önnek sincs ezzel szemben kifogása, Mr. Mikaelson? – Nem is igazán tudom, hogy mire akartam ezzel a magázással játszani. Talán pontosan arra, hogy egy kis teret képezzek magam és Elijah közé. Tisztában vagyok vele, hogy az utóbbi időben volt szerencsém az oldalán megjelenni és, ahogyan emberként is volt szerencsém megtapasztalni mindenki tud gyártani pletykákat a legostobább helyzetekből is. Egyszerűen csak visszaadott nekem, amit elvesztettem. Még szép, hogy hálás leszek neki. Na, de már tessék itt is van. Sokféleképpen lehet hálát nyilvánítani. Na, ebbe inkább be se kellett volna mélyednem.
Amennyiben nincs semmilyen ellenvetés egyik részről sem, a megnémult házigazda helyett is a kényelmes kanapéhoz kísérem Hayley-t és felajánlok neki egy italt, ha elfogadja odaadom neki, ha pedig nem kér, akkor egyszerűen csak nekitámaszkodom a falnak és figyelem a kettejük jelenetét, mintha én vezetnék egy párterápiát.

 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 16, 2016 3:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ujjaimmal dobolok elgondolkodva a fotel karfáján, miközben Gia reakciójára várok. Nyilván az első gondolata az lesz, hogy ezer évnyi létezés az agyamra ment. Meg tudnám érteni, ha kb annyira tartana beszámíthatónak, mint az öcsémet. Egyetlen épeszű vámpír sem merészkedik önként és dalolva egy vérfarkassereg területére, a "körben áll egy kislány" kezdetű gyermekjátékot pedig nyilván nem ebben a formában óhajtja majd eljátszani. A meglepődésem annál nagyobb, mikor is látszólag rezdülés és különösebb lelki problémák nélkül veszi tudomásul a tényt, hogy nem épp veszélytelen helyre megyünk. Vagy bátrabb mint gondoltam, vagy legalább olyan őrült, mint én.
- Én inkább a farkasoknak ajánlanám, hogy viselkedjenek jól. Ők még nem ismerik a te vérmérsékletedet - teszem hozzá elismerő mosollyal, aztán felemelem a kezem, hogy útját álljam annak, ha további lesújtó véleményét fogalmazná meg a Félholdasokkal kapcsolatban.
- Mielőtt félreértenéd, nem akkor foglak odavinni, mikor a mocsár minden lakója bundában pompázik, és a teliholdra vonyít. Ennyire őrült én sem vagyok, mert ennek sajnos mindkét félre nézve lehetnek beláthatatlan következményei. Nem, egyelőre ismerkedjetek csak meg emberi formában. A kommunikáció lehetősége is esélyesebb így. Csak arra kérlek, ne sértsd meg őket. Így is vékony a híd, amin a béke nyugszik. Ha leomlik, ki tudja, valaha újra felépíthető lesz-e - teszem hozzá, aztán hirtelen elhallgatok, mert léptek hangzanak fel az udvar, majd az ajtó elől. És mire rájövök, hogy kinek a neszezését hallom, az ajtó már fel is tárul, és belép rajta a váratlan vendég.
- Hayley - mondom meglepve, és némileg zavartan, majd felállok, és hogy nyerjek némi időt, megigazítom a zakómat. Az agyam közben lázasan pörög, hogy ebből a helyzetből hogyan vágjam ki magam anélkül, hogy bárki is a nyakamat szeretné majd szegni a legvégén. Hogyan mutassam be Giát? Hogy csupán a mentoráltam, nem egészen helytálló megállapítás, az "ő az a nő aki néha megmelengeti az ágyamat" mondat viszont nem igazán lenne okos húzás részemről. Hayleynek alighanem egy ujjal sem kellene hozzám érnie, a puszta pillantásától megsemmisülnék. És ha bemutatom Hayleyt is Giának, ő is nyilván tudni fogja, hogy ez az a nő, aki mindennél nagyobb teret foglal el az életemben, és ezt nyilván ő sem fogja túl jól viselni. Ha van olyan, hogy kellemetlen szituáció, akkor ez az, és én itt ücsörgök - vagyis álldogálok - jelenleg a kellős közepén.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Chatkép :


† Keresem :
My vindicatory brother
† Kedvenc dal :
I hate you I love you
I hate that I love you
Don't want to, but I can't put
Nobody else above you

† Tartózkodási hely :
☽ New Orleans



Hayley Marshall ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 15, 2016 5:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Fogalmam sem volt arról, hogy Elijah-nál esetleg valaki lehet, így nem is szóltam arról, hogy esetleg érkezem. Úgy gondoltam, hogy most már itt az ideje újra visszatérnem az élők közé az eltűntek közül. Persze ez csak képletesen volt igaz, de jó érzés volt kicsit kiszakadni az őrültek házából és örültem annak, hogy egy régi ismerős visszatért. Sebastian mindig is fontos volt számomra, ő ismert leginkább mindenki közül, hiszen jó pár éve ismertük a másikat. De azt is tudtam, hogy nem maradhat itt örökké, hiszen imád tanítani, meg nekem is kötelezettségeim vannak. Minden túl káoszos volt, hiszen amiket mondott azok állandóan ott zakatoltak a fejemben. Kár lenne tagadni, hogy nem estek jól a szavai, hiszen olyanokat mondott, amiket már túl régóta nem hallottam, s minden nőnek megmelengetné a szemét.
Lassan haladtam a megadott ház felé, majd mielőtt elindultam volna a lakásba vettem egy mély levegőt, hiszen mindenképpen beszélnünk kellett Elijah-val. Meg eleve szerettem volna tudni, hogy ebben a pár napban mi történt, míg kicsit kiszakadtam a dolgok sűrűjéből. Egyre sietősebbek voltak a lépteim, majd sietve léptem át a küszöböt, majd elindultam lefelé a lépcsőn, amikor hirtelen megtorpantam. A lányra néztem, majd Elijah-ra. Fogalmam nincs, hogy miért, de úgy éreztem, hogy itt nem csak tanítás folyhatott, meg elég sokan pletykáltak is a városban, de egészen eddig nem figyeltem rájuk. Most viszont újra a fülemben csendültek a szavak, amikor megláttam, hogy mennyire különleges szépségről van szó. – Bocsánat, nem tudtam, hogy valaki van nálad! – szólaltam meg sietve, mielőtt esetleg azt hiszik, hogy a cica elvitte a nyelvemet. Nem akarok zavarni, vissza jöhetek később is! – ajánlottam fel a dolgot, s ha valamelyikük nem állított meg, akkor egyszerűen készen álltam, hogy elsétáljak pontosan arra, amerről jöttem…

 
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 09, 2016 11:55 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Hálás voltam azért, hogy gondolt rám, mert azért ez nem olyasmi volt, amit túlságosan gyakran megtettek velem az eddigi életemben. Úgy éreztem, hogy teljesen egyedül vagyok és a családi hátterem sem éppen segített engem abban, hogy előrébb jussak az életben. Talán azért lehetek egyedül hálás nekik, hogy ezzel csak még inkább elérték azt, hogy én saját magamat lökjem egyre előrébb, mert nem akartam annak az életnek a fogságában lenni. De a zene még arra is képes volt, hogy a legnehezebb pillanataimban is egy olyan vidékre terelje a lelkemet, ahol őszintén meglelhette azt a békét, amiért szinte megállás nélkül vágyott. Az pedig, hogy most itt lehetek és egy kisebb család részese lehetek, ahol nem kell magam kényelmetlenül éreznem.. Valahogy határozottan feltölt engem energiával.
Szóval, akkor a következő lecke az állatsimogatóban lesz.. Na, nem mintha bajom lenne velük. Amíg nem ártanak nekünk, addig nekem nincs velük bajom. – Lehet, hogy megszokott az ellentét a vámpírok és a vérfarkasok között, de még egyetlen eggyel sem volt nekem különösebben problémám és nem érzem szükségét, hogy most valami háborút robbantsak ki, ami már így is az ajtóban toporog. Mert mindig van valami, ami miatt az ilyen együttélések egy hajszálon múlnak. Aztán átalakulnak egy hatalmas vérfürdőbe. – Ígérem, hogy jól fogok viselkedni. – Nem érzem azt, hogy félnem kellene bármitől is, vagy tartanom, de nem fogom keresni a bajt feleslegesen, mert azzal csak őt tenném egy elég kellemetlen helyzetbe. Én pedig, ha másképpen nem is, de a jó magaviseletemmel meghálálom neki mindazt, amit adott nekem.
 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 07, 2016 3:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Csak egy futó mosollyal válaszolok mikor azt mondja újfent, hogy köszöni az ajándékomat. Úgy tűnik sikerült kellemesen meglepnem azzal, hogy gondoltam rá. Számomra pedig ez egyértelmű. Törődöm vele, fontos nekem, és nyilván mindketten jobban érezzük magunkat, ő pedig képes a feladatára koncentrálnia ha nem kell közben még azzal a gonddal is emésztenie magát, amit az vonz magával, ha a művészetet hagyja kihűlni az életében. Van ideje a harcnak, és a kikapcsolódásnak is. Niklaus a festészetbe menekül, Gia a zenében oldódik fel, én pedig hozzásegítettem ehhez. Egyszerűen ennyi az egész.
Egy udvarias kézmozdulattal kikalauzolom a szobából, vissza a nappaliba, és helyet foglalunk az asztali lámpa sejtelmes félhomályában.
- A fizikai felkészülés a harcra nem minden - dobolok ujjammal a térdemen. - A mentális készenlét legalább ugyanolyan fontos. Tudni, hogy mire készül az ellenség, és mindig egy lépéssel előtte járni. Néha ez a győzelem kulcsa, nem a nyers erő. Ugyanakkor tudnod kell megválogatni az ellenségeidet is. Nem mindenki az, akit annak hiszel, vagy akiről azt mondták neked. Épp ezért holnap este elmegyünk a vérfarkasok mocsarába. Ideje, hogy meglássátok, nem is vagytok olyan különbözőek, és hogy azért, mert két fajhoz tartozunk, még nem kell egymás ősellenségeivé válnunk. Ők sem akarják a harcot. Békében akarnak élni, ahogyan mi is. Legyen ez a kezdő lépés a fegyverszünet felé. Ne aggódj... velem leszel. Nem eshet bajod.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 05, 2016 5:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Mindig is én voltam az a lány, aki kimondta, amit gondolt és semmit nem tartott vissza magában. Az utóbbi időben már megtanultam, hogy ez nem minden helyzetben jó, de most az örömömet muszáj volt megosztanom vele, még akkor is, ha Elijah sosem fog megváltozni. Mindig is meglesz benne ez a furcsa ridegség, amit nem tudok hova tenni. Mintha meg akarná védeni magát másoktól. Vagy éppenséggel önmagát másoktól. Egyáltalán nem zavar, hogy nem viszonozza az ölelésemet, mert azt hiszem nem is számított rá, meg tudom jól, hogy mennyire karót nyelt típus. Már annak is örülök, hogy néha egy kicsit fel tud oldódni a környezetemben. Nem várom el, hogy ő is mindig a nyakamba ugorjon, amikor meglát. Bár itt most nem arról volt szó, hogy megláttam őt, hanem arról, amit adott nekem. Egyáltalán nem számítottam semmire, mert nem éreztem szükségét. Már éppen az is elég nekem, hogy befogadott az életébe. Fura belegondolni, hogy ódzkodtam attól, hogy tanítson most pedig lelkesedéssel megtelve költöztem be hozzá.
Biztos vagyok benne. Még egyszer nagyon szépen köszönöm. – Tényleg őszintén hálás voltam érte, mert ez talán a legcsodálatosabb ajándék, amit kaphattam. Már az is, hogy gondolt rám épp elég volt nekem, de a doboz tartalma csak még boldogabbá tette a lelkemet. – Ó, rendben van. Szabad tudnom, hogy mégis mi ez a bizonyos nagy lecke? Tisztában vagyok vele, hogy még van bőven, mit tanulnom, bár ez a hirtelen váltás át egy sokkal komolyabb témára.. Na, ezt azt hiszem még meg kell szoknom. De, ha minden igaz, akkor bőven időm lesz hozzászokni. Na, meg talán az idő múlásával képes leszek Elijah-t is kevésbé karót nyeltté változtatni. Nem, mintha meg akarnám változtatni.. Egyszerűen csak jó lenne, ha nem mindig úgy nézne ki, mint aki nem szabadulhat egy pillanatra sem a terhektől, amit az élet rótt ki rá.

|| bocsi a késésért.  27
 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 27, 2016 2:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ezer évvel ezelőtt apám úgy nevelt, és az volt a faluban, és alighanem világszerte a felfogás, hogy egy férfi legyen erős, büszke, és soha ne mutassa ki az érzéseit. A sírás, a könyörgés, az ölelkezés a nők privilégiuma volt. Persze, láttam ahogy apám és anyám is megölelik egymást, de az nyilvánvalóan más aspektusból történt. Még ha valamit nagyon jól csináltam is, maximum egy elismerő vállveregetés járt érte. Igazából azt hiszem soha, senkit nem öleltem még meg úgy igazán, úgy meg főképp nem, hogy ne ágytorna bevezető részeként történt volna meg az egész. Igazából persze ez csak részben nevelés kérdése, másrészt születés dönti el a jellemet. Ahogy visszaemlékszem, mindig is kimért, és távolságtartó voltam, már egész gyerekkoromtól kezdve. Talán ha nem így lenne, most képes lennék viszonozni Gia ölelését, és nem csak állnék amolyan... hogy is fogalmazott Gia? Karót nyelt módon.
Megköszörülöm a torkom mikor felhagy a számomra kissé túlzott érzelemnyilvánítással, csak bocsánatkérő mosollyal tudatom vele, hogy örülök az örömének, de ne várja tőlem, hogy cigánykerekezzek, vagy tegyek bármi mást, ami egyszerűen nem én lennék. Aztán kiemelek egy lemezt a sok közül, épp azt azt, amelyiket Gia is játszotta a bárban, mikor sikerült újra megszólaltatnia egy hegedű húrjait.
- Bízom benne, hogy ezek a lemezek szolgálják majd a további inspirációt a művészetedben - biccentek, aztán teszek egy mozdulatot a nappali felé.
- Kérlek... adj nekem még fél órát az értékes idődből mielőtt pihenni térsz. Fontos megbeszélni valóm lenne veled a holnapi nappal kapcsolatban. Ugyanis nyilván te magad is tisztában vagy vele, hogy az ittléted legnagyobb részt az új nevelésedet szolgálja. Ennek egyik legékesebb leckéjét pedig holnap ejtjük meg.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 26, 2016 7:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Sosem vágytam arra, hogy ragyogó dolgok vegyenek körül én mindig is szerettem az apró, egyszerű dolgokat és ez a szoba egyszerűen tökéletes volt. Már rosszabban is volt részem sajnálatos módon az életem során ezért sem vonakodom tőle, mert számomra tökéletes. Itt legalább meglehet egy kis magányom, hiszen azért bevallom, hogy Marcel-el és a többiekkel egy fedél alatt lakni nem olyan kényelmes. Főleg, hogy valamiért a női egyedek nem túl népszerűek Marcel bandájának a körében, de igazából nem is igazán érdekelt, hogy én voltam mondhatni az egyedüli lány, de azért beismerem, hogy kicsit jobb érzés lesz, hogy csak egyetlen egy férfi lesz ezen fedél alatt.
- Ó, pedig már pont arra gondoltam, hogy kidöntöm azt a falat, mert nem érzem szükségét. - Mosolyogva mondom neki, hiszen egyáltalán nem gondoltam komolyan. Persze rá fogom nyomni a saját kis stílusomat, ahogyan én szeretném az egésznek az elrendezését, de majd igyekszem nem átesni a ló túloldalára a változtatásokkal együtt. Mert nem biztos, hogy Elijah képes lesz hosszú távon elviselni. Igazából, akkor ismerhetünk ki igazán valakit, ha összeköltözünk vele. Akkor derül ki, hogy el bírjuk viselni, vagy pedig nem.
- Nekem pedig sosem volt szükségem ilyesmire. - Nem éreztem szükségét annak, hogy valami ékszert adjon nekem, vagy bármi ilyesmi. Én a legapróbb dolgoknak is örülni tudok, hiszen fogalmam nincs, hogy mit rejt a doboz, de már a puszta tény, hogy gondolt rám, nekem éppen elegendő.
Elveszem tőle a dobozt, majd pedig csillogó szemekkel figyelem egy darabig végül pedig egyszerűen lerakom az ágyra, majd pedig odalépek Elijah-hoz és szorosan átölelem. - Nagyon szépen köszönöm.. Ez tökéletes. - Még egy apró könnycsepp is kicsordul a szemem sarkából, hiszen ez tényleg lenyűgöző. Nem éreztem szükségét annak, hogy bármivel megajándékozzon mégis rettenetesen jól esik, hogy gondolt rám és bevallom a doboz tartalma csak még inkább feldobott.    
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 26, 2016 5:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Nem ismerem az eddigi életét, vagy körülményeit, ezen tényeket illetően sötétben tapogatózom. Azt mindenesetre sejtem, hogy nem élhetett királynői körülmények között - már legalábbis ha egy átlagember életét élte ezelőtt, és miért ne így lett volna? Így hát nagyjából tisztában vagyok vele, hogy a szerény, mégis kényelmesen berendezett szoba láttán nem fogja kényeskedve elhúzni az orrát. Alighanem volt már ennél sokkal rosszabb körülmények között is. Mondjuk mértékletes fényűzésnek, ami Alígrban honol, mert különös, de magam sem vágyom pompára, talán belefáradtam az évszázadok alatt.
- Ez lesz a szobád - mondom, talán némileg feleslegesen is, de némileg különös a csend, ami beáll köztünk. - Dekorálhatod, ahogy tetszik. Csak arra kérlek, a falakat azért ne verd szét. Úgy hiszem, a szolid átrendezés lenne a legmegfelelőbb szó - mosolygok aztán, és látom szemét felcsillanni, ahogy kezembe veszem a dobozt. Még fogalma sincs róla, hogy mik vannak ebben, mégis sikerült örömöt varázsolnom a napjába.
- Nem nagy dolog. Nem vagyok az a fajta, aki ékszerrel és hasonló királynői pompával kényezteti a nőket - válaszolom aztán. Nos igen... egy kezemen meg tudom számolni, ezer évem alatt hány nőnek adtam olyan tartós ajándékot, hogy ha ránéz, a világ másik felén is eszébe jusson Elijah Mikaelson neve. - Ugyanakkor úgy hiszem, nálad jobban senki nem vehetné jobban hasznát ezeknek - emelem le fél kézzel a doboz tetejét, hogy rálátása essen a jazz lemezekre. Van benne néhány olyan darab is, ami meglehetősen ritka példány, és nem kevés pénzt fizettem érte.
- Ezt a régi lemezjátszót én még sosem használtam. Talán te kivételt teszel - adom aztán neki a dobozt, a tartalmával egyetemben, és ahogy már szinte valószínűtlenül csillogó szemeibe nézek, önkéntelenül is nyelek egyet. Egy valaminek őszinte elismeréssel kell adóznom: a tiszta, sallangok nélküli szépségének.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 24, 2016 8:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Nem voltam sosem az a típus, aki túlságosan sokszor ivott whisky-t, de valahogy most nem éreztem úgy, hogy ez akadályt jelentett volna a számomra. Vannak dolgok, amikhez hozzá kell szoknom. Ez is közéjük tartozott, hiszen el kell ismernem, hogy ténylegesen sokkal tovább bírom ilyenkor az egész vérszomjat. Nem kell szinte minden egyes pillanatban azon görcsölnöm, hogy elkaphat egy hirtelen semmiből előtörő szomjúság, amivel hirtelen nem is tudom mit kellene kezdenem. Ezzel úgymond én irányíthatom a dolgokat. Megkönnyíti a helyzetemet. Bármennyire sem voltam túlságosan nagy bourbon rajongó, emberként. Nem vetettem meg az alkoholt, egyszerűen csak a whisky volt az, ami nem nyűgözött le engem egyáltalán.
- Megvan a magunk kapcsolata, hiszen közel áll hozzám Marcel. Sokat köszönhetek neki, ahogyan neked is, de szerintem nem igényli azt, hogy minden egyes lépésemről beszámoljak. Amúgy sem találkoztam vele. Ha pedig találkozom addigra már valószínűleg tudni fogja. Engedélyt nem kell kérnem nekem semmihez. - Lehet, hogy Marcel-nek köszönhetem, hogy az életem egy sokkal jobb fordulatot vett. Igaz, hogy megvoltak a maga nehézségei, de most már őszintén kezdem úgy érezni, hogy talán egy jobb irányba terelődik az életem és végre képes leszek valamilyen szinten talpra állni. Többször már nem járok olyan helyen, ahol nem kellene. Na, meg persze igyekszem számomra idegen embereket nem megpróbálni megmenteni.
Mikor azt mondja, hogy menjek, egyszerűen követem őt és egy apró köszönöm is elhagyja az ajkaimat, amiért immár az ő kezében van a táskám. Nem, mintha olyan nehéz lenne már. Most már nem nevezhetnék semmit sem túlságosan nehéznek. Ezt pedig rendkívül élvezem.
Nem akartam hercegnői körülmények között élni és bevallom most sem ez volt a célom. Sokkal jobban tetszik ez a kicsit visszafogottabb lakás, az apró szobával. Tudom, hogy választhattam volna Elijah szobáját is, de hagyjuk meg a komoly kapcsolatban élőknek az egy szobában alvást. Ez persze nem zárja ki azt, hogy egyszer megint egy szobában töltenénk el egy éjszakát, de nem is erre játszom.  - Egy meglepetés? Elijah, igazán nem kellett volna. - Mondtam, miközben közelebb léptem hozzá és csillogó szemekkel figyeltem a dobozt, de nem mertem kinyitni. El sem akartam képzelni, hogy mi lehet benne, de abban biztos voltam, hogy egyáltalán nem volt szükséges.   
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 24, 2016 3:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Elmosolyodom, amikor elveszi a poharat tőlem, és hezitálás nélkül hajtja fel a tartalmát. Tévedtem ha azt mondtam, nem változott. Eleinte fanyalgott a whiskytől, most viszont alighanem ő maga is rájött, hogy nincs jobb a vérszomj elfojtására mint valami ami kellőképpen erős, és tüzes. Talán nem véletlenül hívják a természetfölötti lények világában a bourbont a vámpírok italának.
Elégedetten, mégis némileg csalódottan veszem ugyanakkor tudomásul mikor végül a saját hálószoba mellett teszi le a voksát. Tény, hogy kényelmesebben fogom érezni magam, mert nem vagyok hozzászokva, hogy bárkivel is megosszam hosszabb távon akár az ágyamat, akár a privát szférámat. Ugyanakkor reménykedtem benne, hogy lesz még rá alkalom, hogy olyan közelségbe kerüljek hozzá, mint a legutóbb sikerül. Még akkor is, ha nem akarom hogy azt higgye, csak azért ajánlottam fel neki a lakásomat, mert bármiféle szexuális ellenszolgáltatást várok érte. Nem, szó nincs ilyesmiről. De ha ő maga akarja majd, hát nem lesz ellenvetésem.
- Meglepsz - vonom fel aztán a szemöldökömet mikor azt mondja, Marcel nem tudja, hol is találhatja meg őt az elkövetkezendő időkben. - Úgy hittem, talán köztetek több van vámpír-volt áldozat viszonynál, elvileg nemcsak hogy ő választott ki téged, de jóval többre is tartott, mint a többi újszülöttjét - teszem hozzá. Persze, nem az én feladatom a dolgok ezen részével foglalkozni. Marcel nagyfiú, Gia pedig felnőtt nő. Kétlem, hogy a jó öreg Marcellus beleegyezése vagy jóváhagyása szükségeltetne Gia bármely tettéhez, már csak azért is, mert itt vagyok én magam is. Kétszáz éve ismerjük egymást ezzel a hajdan volt kis rabszolgakölyökkel, és tudja, hogy ha egyszer a szavamat adtam, miszerint felkarolom Giát, akkor nem fogom megmásítani a döntésemet.
- Gyere - emelem fel aztán úriemberhez méltóan az említett motyóját a földről, majd a kisebbik hálóba kalauzolom. Nem egy Hilton, de az alapvető kényelmet kielégíti. Egy szekrény, éjjeliszekrény, ágy, és egy régimódi lemezjátszó a sarokban, ennyi a berendezés.
- Van számodra egy meglepetésem - teszem le a táskáját aztán az ágyra, és a szekrényből kiemelek egy kartondobozt. Az elmúlt néhány napban volt időm bejárni az antikváriumokat, különlegességek után kutatva. Reménykedem, hogy amit benne talál, elnyeri majd a tetszését.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 22, 2016 8:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Bevallom, hogy egy kicsit nagyobb meglepettséget vártam, ha már nem is az eredeti alakomban térek vissza, de nem hiszem, hogy bárki más tervezné azt, hogy beköltözik hozzá. Vagy egyáltalán van olyan idióta, hogy megpróbálja ezt az egészet megkísérelni.
- Már így is éppen eleget mondtál. - Halovány mosoly jelenik meg az arcomon, mert azt hiszem már túl vagyunk ezen az egészen és egyáltalán nem szükséges bármit mondania. Átrágtuk magunkat azon, hogy beköltözöm hozzá. Nem érzem magam furcsán emiatt, hiszen már ezen is túl vagyok. Főleg, hogy az elmúlt napokban a legkisebb bajom is nagyobbá vált ennél az egésznél.
- Azt hiszem jobb lesz, ha maradok a vendégszobánál. - Nem tudom, hogy mi az, ami kettőnk között van. Mármint nincs igazán semmi, de mégis nem akarok az a nő lenni, aki az ágyát melegíti csak. Persze nem zárkózom el tőle, hogy néha-néha, de nem érzem annak sem szükségét, hogy állandóan egy ágyban térjünk nyugovóra.
- Köszönöm. - Elveszem tőle a whisky-s poharat majd pedig már szinte rögtön fel is húzom azt. Az utóbbi időben jobban rákattantam az ízére. De nem ez az egyetlen dolog, ami megváltozott velem kapcsolatban. - Nem számoltam be neki, hogy ideköltözöm. - Igazából igyekeztem elkerülni Marcel-t, mert nem volt kedvem különösebben magyarázkodni a helyzetváltozásokat. Majd úgy is rájön.
- Kevés cuccot mondtam, azt is hoztam. Bár a legtöbbje még új. - Tényleg igyekeztem tartani magam ahhoz, amit mondtam. De azért bevallom nehéz volt visszafogni magam a boltban, hogy körülbelül mindenből megvegyek legalább egyet. Sosem voltam nagy rajongója a divatnak, de ez is egy olyan dolog, amit a változások szele magával hozott. Őszintén mondhatom, hogy egyáltalán nem bánom.    
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 22, 2016 4:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Kíváncsi vagyok, az elmúlt néhány napban mennyire változott vajon az ifjú Gia, hogy tulajdonképp magára maradt a gondolataival, és az újdonsült önmagával. Nos, a jelek szerint semennyire. Önkéntelenül is szélesebbé válik a mosolyom, ülésbe lendítem magam, két talpam a padlóra téve, és végigmérem előttem álldogáló alakját.
- Remélem megbocsátod ha nem tartok pátoszos szónoklatot, miszerint isten hozott, és már vártam rád. Elég csak annyi, hogy érezd otthon magad. Eszel amikor jónak látod, kiszolgálhatod magad a bárpultból tetszésed szerint. Jöhetsz és mehetsz szabadon a városban, ahogy jólesik. Nem szabok határokat semmiben. Mentornak szegődtem melléd, nem gyámnak - teszem hozzá, aztán felkelek, és megállok előtte.
- Van egy apró vendégszobám, ha kedved tartja elfoglalhatod, de ha ahhoz van kedved, az én hálómba is beköltözhetsz. Ennek eldöntését rád bízom - fordulok sarkon, majd elsétálok a bárpulthoz, és úgy döntök, a szemmel látható szorongását megpróbálom eloszlatni egy pohár itallal.
- Vedd úgy, mint isten hozott nálam poharat - nyújtom át neki a whiskyt, aztán kissé félrehajtott fejjel nézek rá. - Kaptál valamiféle óvó tanácsot Marceltől, amiért vagy olyan bátor, vagy épp botor, hogy egy fedél alá költözz egy ősivel? - érdeklődöm. Noha nem túlzottan érdekel Marcel véleménye, de szeretném tudni, vajon nem bontok-e meg valamiféle érzelmi köteléket kettőjük között. Feltéve persze, ha az elmúlt néhány napot csakugyan vele töltötte, vagy ha közölte vele egyáltalán, innentől hol érheti el.
- A szavatartó nőket kedvelem - nézek a táskára, amit a padlóra dobott. A jelek szerint tényleg tudja, hol a határ, és nem fogok a ruháiba belefulladni.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 21, 2016 10:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Az elmúlt napjaim túlságosan is sűrűek voltak. Hiszen búcsút kellett intenem a régi testemnek és még el is kellett jutnom odáig, hogy valahogy akkor jussak be Marcel-hoz, amikor éppen nincs otthon. Valahogy nem volt kedvem előtte is kimagyarázni magam. Amúgy sincs olyan dolog, amivel kimagyarázhatnám magam a szemében. Nem őrzök titkokat, maximum csak az átváltozásom körülményeit tudnám leírni, de ezt hiszem nem lenne olyan nehéz valakinek kiderítenie, aki a helyemre akarna ugrani. Bár nem olyan kellemes az életem, hogy bárki is a helyemre akarjon ugrani. Összeszedtem a cuccaimat Marcel-tól és igyekeztem, ha még telefonon, üzenetek formájában tartani a kapcsolatot, mert nem akartam, hogy bárki is aggódjon értem. Így azonban kicsit furcsább lesz a viszont látás mindenkivel. A ruháim nagy része, amit régen használtam már egyáltalán nem illetek rám. Az új testemmel valahogy megváltozott egy kicsit az ízlésem is, ami miatt inkább úgy döntöttem, hogy a cuccaim legfontosabb darabjait megtartom emlékként, ha esetlegesen újra a régi testembe száműzném magam, de a ruhatáramra sürgősen ráfér egy újítás.
Ezért mielőtt még Elijah lakására mentem volna gyorsan beugrottam, hogy bevásároljam a lehető legszükségesebb dolgokat. Tényleg nem akartam a lakását elárasztani a cuccaimmal. Megmondtam neki, hogy nem kell ettől félnie és én igyekszem betartani a szavamat.
Azonban még előtte sem tudom, hogyan kellene megjelennem. A hangom sem a régi, ahogyan az alakom sem, így sem a hangi figyelmeztetés, sem pedig az elé állás nem éppen a legjobb választás. Nincs jó választás. Ezen a félreértésen túl kell esni.
Némán lépkedek egyre közelebb a lakásában és megpillantom őt, ahogyan a kanapén fekszik és, akkor már nem igazán bírom szavak nélkül. - Úgy látom nem csak nekem voltak borzalmas napjaim. - Halovány mosollyal lépkedek egyre közelebb a táskámat pedig ledobom magam mellé. Nem várok kellemes fogadtatást főleg, hogy jelen pillanatban nem vagyok más, mint egy idegen. Legalábbis külsőleg.   
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 21, 2016 4:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Napok telnek el Gia távozása óta, és New Orleansban nem áll meg az élet. Visszatértem a régi Mikaelson villába, hogy Hayley mellett legyek, meglátogattuk Hope-ot, megismertem végre Hayley irántam táplált valódi érzéseit, de mielőtt kiteljesedhetett volna a románcunk, máris vége szakadt. Más és más volt életünkben fontos. Számára a farkasok, számomra a feladatunk, hogy uralmunk alá hajtsuk a várost, és leszámoljunk ellenségeinkkel. Ezen a téren a kelleténél jobban kezdtem hasonlítani Niklaus öcsémre, ami azt illeti... Tény, hogy két mámoros együttléttől eltekintve Hayley és én eltávolodtunk egymástól, messzebb, mint valaha is voltunk. Hogy éreztem-e fájdalmat? Igen, méghozzá intenzíven. Ezer éves vagyok, de nincs kőből a szívem. Ugyanúgy tud fájni a visszautasítás ma, ahogy fájt annak idején, mikor Tatia közölte velem, hogy nála nincs esélyem. Megtanultam elfogadni a tényt, hogy a sors számomra elég egyértelműen a tragikus, vagy beteljesületlen szerelem címkéjét ragasztotta.
Jobbnak láttam hát visszatérni ide Algírba. Nem volt kedvem - és nem is lettem volna képes - Hayleyvel most egy légtérben lenni, túlságosan fájt volna. Niklaus pedig mostanában önmagához mérten is bunkó módjára viselkedett, hát az önkéntes száműzetést választottam ide, az isten háta mögé. Az egyetlen, aki elterelte kissé a figyelmemet vérző és sajgó szívemről, Gia volt. Neki legalább még szüksége volt rám.
Legalábbis remélhetőleg, mert az elmúlt néhány napban nem jelentkezett. Két dologban reménykedtem. Az egyik, miszerint a költözés nem jár nála napokon át való pakolással, ellenkező esetben egész Algír kevés lesz nekünk. A másik, miszerint remélem nem történt baja. Aki közel kerül egy Mikaelsonhoz, sokféleképpen és túlságosan hamar is megégetheti magát. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy ha bármi baja esett volna, Marcel már értesített volna, így hát bíztam a legjobbakban.
Jelenleg más dolog nem lévén, csupán egy kissé hanyagul begombolt ingben feküdtem a kanapén, mikor meghallottam az ismerős lépteket, amitől egy félmosoly futott az arcomra. Itt van hát... mégis visszajött hozzám.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 11, 2016 6:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Őszintén mondom, hogy nem gondoltam volna, hogy neked ez egy első alkalom lett volna, de mindig okoz az élet valamilyen meglepetést. Bár nekem már volt ehhez hasonló helyzetem, de nem mondhatnám, hogy másnap emlékeztem volna a srác arcára. Többnyire tényleg csak egyszerű kaland volt az egész. De mire felébredtem, már a srác sehol nem volt, vagy éppenséggel én voltam az, aki menekülőre fogta és mielőtt még felébredhetett volna eltűntem a helyszínről. Nem lehet mindig túl kellemesen kimagyarázni az ilyen helyzeteket. – Ez valahogy egy védekező metódus volt arra, hogy elkerüljük a kínos helyzeteket, de valahogy Elijah-val még azelőtt sikerült tisztázni mindent, hogy ez az egész egy olyan irányt vett volna, amit egész életemben igyekeztem elkerülni. Nem ígértünk egymásnak örök hűséget, meg nagy szerelmet, egyszerűen csak engedtünk a vágyainknak. Ha ezért el akarnak minket ítélni, hát hajrá. De ez amúgy is a kettőnk dolga és senkinek nincs különösebb beleszólása.
Egy icipicit. De meg kell mondanom, hogy el tudod engedni magad, ha nagyon akarod, szóval nem vagy teljesen veszett ügy. – Mondom kedves mosollyal az arcomon, mert egyáltalán nem megbántani akarom. De a távolságtartása és az, hogy szinte mindig olyan keményen ad a tiszteletet követő megjelenésére néha úgy tűnhet, mintha nem is tudna igazán szórakozni.
Nem, dehogy. Sosem tartok túlságosan sok cuccot magamnál, mert valahogy mindig arra készülök, hogy egy idő után tovább állok, de ha idővel elszaporodnának a dolgaim, nyugodtan szólj csak. Vagy dobd ki. Mindkettőből értek. – Nem vagyok az a típus, aki túlzásokba esik, és nem tudja beosztani a maga helyét. Meg tényleg szívességet tesz nekem azzal, hogy itt lehetek. Azért itt valahogy, mégis békésebb az egész. Nem akarom kihasználni azzal, hogy elfoglalom a fürdőszobát teljes mértékben.  


köszönöm a játékot!
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 

Elijah új otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls sikátorai
» Palmwoods - a jövő hírességeinek otthona
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-