Share | 

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Rita Ora - Your Song
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Vas. Szept. 25, 2016 7:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


to Tekergő
[You must be registered and logged in to see this image.]
Biztosan a hideg kőnek kellett volna észhez téríteni, amikor a hátam azzal találkozott, ahogyan az ajtó is megadta magát. Talán meg kellene néznem ezek után, hogy a csillagok miként is állnak az égen, mert ennyire balszerencsések csak nem lehetünk, vagy mégis. Bár szerintem nehéz lenne úgy észhez térni, amikor egy Dávid szoborral vetélkedő férfi nehezedik rád. Szemmel láthatóan semmit se érzékelt semmit se a még nagyobb zavaromból, ahogyan a kisebb megmozdulásaimmal szerintem inkább csak rontottam az egész kompozíción, mint esetleg javítottam volna. Viszont, amikor ő mocorog, akkor azért kár lenne tagadni, hogy a testem nem akarna reagálni a mozzanatokra, de bármennyire is nehéz próbálom nem teljesen átengedni a zavaromnak a teret, mert ha ostobaságot csinálnék, akkor biztosan még inkább cikibb lenne.
- Declan, kérlek… - kezdenék bele, hogy megpróbáljam kicsit noszogatni őt, hogy majd a fejét ráérünk utána is ápolni, de talán itt lenne az ideje egymásból kigabalyodni, mielőtt esetleg már a rákok színét öntöm magamra zavaromban. Ahogyan megpróbálnám picit a kezemmel megemelni őt a vállainál fogva, mármint inkább noszogatni, addigra dönt úgy Ted, hogy ő már pedig ezt nem fogja hagyni és még inkább nekem nyomja, hogy utána még a világ szeme elől is eltakarjon minket, vagy csak tőlünk vágja el a fényt, hátha így annyira nem érezzük cikinek? Komolyan Ted, ez a hála, hogy befogadtalak, hogy inkább még inkább hozzám nyomod, hogy olyan gondolatok kerítsenek idővel a hatalmukba, aminek nem kellene.
Igyekszem kizárni azt, hogy igazából ez lehetne jó és annyira nem is ciki a fejemből. Még kész szerencse, hogy nem tud olvasni a gondolataimban, mert akkor tuti most süllyednék Kínáig, hiszen ilyenre gondolnom se kellene, ahogyan arra se, hogy milyen érzés lenne, ha esetleg a kezével bebarangolna. „Nem! Nem!” kiáltom szinte magamnak legbelül és próbálom kizárni minden hasonló gondolatot, képet. Kell nekem vizuális típusnak lenni. Ő mégis csak a legjobb barátom és azokra nem gondolunk így, de ami előbb még csak gondolatnak tűnt, az úgy néz ki, hogy részben életre is kell, még ha nem is úgy, ahogyan korábban esetleg átfutott a fejemen. Igyekszem segíteni neki kijutni a fogva tartónktól, s ha nem is egyből, de idővel sikerrel járunk és én azt is hiszem, hogy végre mehetek Isten hírével. Lehet, hogy ma már nem is lesz közös vacsora. Sietve  állnék fel és nyúlok is a törülközőért, de a következő pillanatban nem megcsúszom azon az ízén, ami a vizet fogja fel, ha az ember nagyon pancsolna… Én pedig pancsoltam és ideje nem volt még a zuhanyfüggönynek megszáradnia és mielőtt esetleg egy szaltót mutatnék be sietve nyúlok Declan keze után. Vélhetően túl nagy volt a lendület is és a kádhoz is túl közel álltunk, mert hamarosan meg odaborultunk be, de kicsit érdekesen, hiszen ő alul, én felülre keveredtem most. Fogalmam sincs, hogy miként sikerült ilyen bűvészmutatványt bemutatnom, mutatnunk, de sok időm nincs is gondolkodnom, mert ahogyan Ted arrébb menekült, hogy nehogy őt lapítsuk ki, úgy lökte meg a csapot a forró víz meg a lábamra folyt.
- Ez süt, süt… - szólaltam meg úgy, mintha ez lenne a világ legnagyobb baja és ahogyan menekülni próbáltam a víz elől, úgy másztam egyre inkább Declan ölébe, majd pedig mikor újra lepillantottam rá, akkor már csak pár centire volt az arcunk.
- Én… - vakargattam meg a fejemet.. – Azt hiszem …. jobb lenne… - nyöszörgöm, miközben az arcom ismét vörös színre vált. – menni… - fejezem be dadogva zavaromban, majd pedig hacsak nem tart vissza senki se, vagy semmi se, úgy megpróbálok minél hamarabb kimászni az öléből és a kádból is…
Igen, lehet még cikibb is, most már tudom…




••[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
Chatkép :

Kedvenc dal :
Take my hand and lead the way,
Out of the darkness and into the light of the day
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
eating is a necessity but cooking is an art



A poszt írója Declan Collins
Elküldésének ideje Vas. Szept. 25, 2016 6:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


to Suzie
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Bocsánat. Én csak... – kezdenék magyarázkodni, hogy nem rajta nevettem, hanem, hogy hogy lehet olyan kis dinka, hogy így belemerül a magyarázkodásba, hogy elfelejti, hogy semmi sincs rajta, de... az igazat megvallva így is, úgy is rajta nevetek, szóval inkább csak lapítok csendben, ha már értelmesebbre úgy se futja. De mentségemre szóljon, hogy nehéz is úgy megmaradni a józan gondolkozásnál, hogy közben ilyen szinten elterelik az ember figyelmét.
Élek is hát a lehetőséggel, amikor Suzie felveti az ötletet, hogy oszoljunk, csak kár, hogy éppenséggel az sem úgy sikeredik, ahogy azt elterveztük. Az első koccanásnál csak Tedet ejtem el, mielőtt még kilapíthatnánk szegényt, a második-harmadik után meg sikerül a bokám körül tekergőző törölközőmben megbotlanom, hogy Suzie-t is felkenem esés közben a fürdőszobaajtóra. És ha ez még mindig nem lenne elég, alig, hogy nyúlnék, hogy megtapogassam fájó buksimat az ajtóval való találkozást követően, hirtelen eltűnik a kezem alól az ajtó hűvös simasága, aminek eddig támaszkodtam, mire pedig észbe kapok, már a hideg csempén vágódok hasra...
Vagyis csak várom a fájdalmas találkozást, de helyette valami puhább, kényelmesebb és sokkal emberibb hőmérsékletűbb valamin landolok... akarom mondani, valakin.
- Ühhmmmmm. – nyöszörgöm, miközben megpróbálok összegömbölyödni, kevés sikerrel, lévén Suzie még mindig alattam lapul, így jobb híján csak a fejemet fájlalva kínlódok egy sort, és valahogy per pillanatban az sem igazán vonz, hogy a másik épp engem szólongat.
Csak akkor rezzenek össze, mint aki tűbe ült, amikor Ted egyszer csak a hátamra ugrik, hogy aztán ugródeszkának használva rugaszkodjon el rólam, egyenesen a kád felé – és nem elég, hogy a hátamat is egy mozdulattal karmolja végig a kis karmaival, még ha nem is szándékosan, de mielőtt még túlzottan próblémázhatnék a dolgon, az a kevéske fény is megszűnik létezni, ami eddig a látást biztosította. Nos, igen... Ted alkotott, és ha nem gabalyodtunk volna már eddig is eléggé egymásba, így, hogy most már a zuhanyfüggöny is beterített minket... hát, mit mondhatnék? Csodás...
Amolyan minden-mindegy alapon engedem el magam, mert ettől kínosabb és kényelmetlenebb már úgy sem igazán lehetne a helyzet, nem igaz? Én naiv... hogy ne lehetne! Mert egyrészt az eszembe sem jut, hogy a másiknak talán sokkal inkább kellemetlenebb az egész, és nem csak azért, mert ő van alul a hideg csempén... Nem kell azonban sokat várnom, és már megint jön az a fura érzés – nem, nem a gyomorban verdeső pillangók – hanem amikor akaratlanul is olyan gondolatok bukkannak fel az elmémben, amikre biztosan nem gondoltam volna magamtól. Egy pár pillanatig még abban is kételkedem, hogy Suzie hangját hallottam-e, vagy csak képzeltem mellé, de nem... ilyesmiket biztos nem mondana ki hangosan, így csak némi mocorgást követően megpróbálok lekászálódni róla... Minél előbb, újra menekülőre fogva a dolgot, csak hát elképzelni mindig mindent egyszerűbb, mint kivitelezni, így van ez most is, így inkább bele sem gondolok abba, hogy így sötétben pontosan hányszor, meg hol sikerült letapiznom, mire kiszabadultunk a zuhanyfüggöny alól.

• • •  [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Rita Ora - Your Song
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Vas. Szept. 25, 2016 5:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


to Tekergő
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kár lenne tagadni, hogy nem fordult meg a fejemben az néha, hogy miként is lehetne átlépni a barátságunk határát, de valahogy sose számítottam ilyenre, meg szerintem nem is így kellett volna történnie. Eleinte csak én süllyedek el szégyenemben, majd pedig ő is követ ebben. Biztosan, ha ez valami idióta film lenne, akkor most kiabálnák a képernyő előtt ülve sokan, hogy mit szégyellitek magatok, nincs okotok panaszra, de attól még… Kínos volt ez a helyzet, nincs mit szépíteni. Persze, a filmekben ezen is sokkal könnyebben túl jutnak, de a valóság… mindig is nehezebb volt…
Nem tudom, hogy Tednek hálásnak kellene lennem, vagy inkább nem, hogy megakadályozta azt, hogy megint valami „értelmeset” mondjak és hogy annyira ne érezzem magam beégve, ezért segített abban, hogy Declan velem együtt égjen, és vörösödjön el. Pipacsok, vagy a vörös rózsák már tuti sárgák lennének az irigységtől, ha látnák azt, hogy mi milyen szép pirosat is képesek vagyunk produkálni ebben a helyzetben. Mármint arcunk színére gondolok… Bár lehet az én testem már tényleg a lábujjamtól a fejem búbjáig vörös, nem merem megnézni.
Miután Dávid szoborhoz méltóan megleshettem már őt is, még se bírok értelmesen gondolni se már és könnyedén kapom a szemeim elé a kezemet, mintha csak nem rémlene az, hogy amúgy görög szobrok hozzánk képest talán túl is vannak öltözve. Végül a nevetés szerű hangja képes észhez téríteni és sietve kapom magam elé a kezemet ismét, miközben a szememet megforgatom. – Nem ér kinevetni… - szólaltam meg kissé durcásan, hiszen már így is kínos volt. A nevetésnek köszönhetően már tényleg azt kívántam, hogy inkább nyíljon meg alattam a padló és zuhanjak a szomszédhoz. Talán még az is kevésbé lenne kínos, ciki, mint ez a helyzet.
Hamarosan pedig már hadonászok is, mintha nem lenne mit takargatnom, és egy pillanatra még az se tűnik fel, hogy nem a kezem mozgását figyeli, hanem sokkal inkább mást. Én pedig inkább csak lépek, hogy végre kimásszunk ebből a slamasztikából, de persze ő neki totálisan máshol járt az esze, én meg inkább a padlót figyeltem, így hamarosan koccanunk. Ted pottyan, én Declan keze után kapok, aminek köszönhetően egy pillanatra mi is összeütközünk és a két test egymásnak simul. Ha kívülről nézném, akkor már sírva röhögnék, de így inkább csak tényleg el akartam onnan párologni.
- Nem történt, semmi… - lendítem a kezem, a testem már totálisan megint láthatóvá válik, amikor meg a pillantását meglátom, akkor kapcsolok ismét. Mennyivel egyszerűbb neki. Neki legalább csak egy helyen kell takargatnia magát, nekem meg még két helyre is kellene figyelni, nem hogy még arra is, hogy merre lépjek. Nem túlzottan megy a koncentrálás, a gondolataim egészen máshol járnak, így esik meg, hogy többször is ugyanabba az irányba lépünk és újra karambolozunk is. Muszáj koncentrálni és össze is jönne, ha Tekergő lába nem akadna be, nem rántana magával, hogy hamarosan a fürdő ajtajának simuljon a hátam, ő meg nekem, de persze neki még a fejét is be kell vernie, viszont mielőtt gondolkozhatnék, azelőtt még sikerül valahogyan telibe kapnom a kezemmel a kilincset is, így az ajtó könnyedén nyílik, míg végül a földön kötök ki, ő pedig rajtam.
- Declan… - szólalok meg óvatosan, hiszen kár lenne tagadni, hogy az istenek ne lettek volna olyan kegyesek vele az évek alatt… Az arcom pedig még pirosabb lesz, de ha ez nem lenne elég, akkor még Ted is úgy gondolja, hogy itt a helye. A következő pillanatban ugrik, részben Declan hátán, majd onnan tovább a kádba, hogy ő fürdeni akar, csak azzal nem számol, hogy azzal a lendülettel még ránk is borítja a felszerelt zuhanyfüggönyt…
Lehetne még ennél is cikibb a helyzet?!




••[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
Chatkép :

Kedvenc dal :
Take my hand and lead the way,
Out of the darkness and into the light of the day
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
eating is a necessity but cooking is an art



A poszt írója Declan Collins
Elküldésének ideje Vas. Szept. 25, 2016 3:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


to Suzie
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nos, nem mint ha annyira unatkoztunk volna eddig, de... legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kerülünk hasonló szituba. Na jó, kamaszként még reménykedtem benne, hogy egyszer idáig is tovább lépünk a barátságunkból, de a fenébe is! Nem most! Meg nem így... hogy a legszívesebben mindketten a föld alá süllyednénk kínunkban.
- Mi? Hogy... csak... mi... – hadoválok én is össze-vissza minden hülyeséget, csak az nem megy, hogy két értelmes szót kibökjek egymás után, de hé! Pasiból vagyok, nem róhatja fel senki, hogy képtelen vagyok értelmesen gondolkozni, ha egy nő ledobja előttem a ruháit. Vagy leejti a törölközőjét, ez esetben részletkérdés.
Miután összekaptam magam, már épp fordultam volna, hogy menekülési útvonalat biztosítsak Suzie-nak, amíg menti a maradék menthető büszkeségét, amikor Ted is alakít, és míg eddig csak számomra akadt látnivaló, most már Suzie is kigyönyörködheti magát – én pedig csatlakozok a pipacsvörösen pirulók klubjához...
Ciki vagy sem, hogy már az én törölközőm is a bokám körül tekereg ahelyett, hogy a derekamon lenne, a helyzet kínosságától függetlenül ahogy Suzie a szeme elé kapja a kezét, egyszerűen képtelen vagyok fegyelmezni magam, és ha nevetésnek túlzás is lenne hívni, azért némi kuncogásra telik tőlem. Jajj, egyem meg... de kis dinka tud lenni ha zavarban van.
- Jó ötlet. Támogatom. – éltem sebesen az ajánlatával, miközben szerencsétlen Ted előttem lógott, hogy minél többet takarjon belőlem... hála az égnek, hogy nem valami padlócirkáló szobakutya, aki a tenyeremen is elfér, hanem pár számmal nagyobb. Nem csak az én érdekemben, az övében is. Legalább nem bírtam ész nélkül eldobni, csak hogy magamat takargassam.
Az igazat megvallva nem is igazán figyeltem, hogy Suzie mit mutogat, kinek merre kéne mennie – valami „megmagyarázhatatlan” oknál fogva, amint elmozdította maga elől a kezeit, ahelyett, hogy azt néztem volna, merre mutogat, akaratlanul is inkább arra felé vándorolt a tekintetem, amerre nem kellett volna... Így történhetett az is, hogy amikor egyszerre megindultunk, naná, hogy én rossz irányba indulok, és lendületből össze is ütközünk – szegény Tedet meg lendületből ki is ejtem a kezemből, mire vizesen, sárosan, úgy, ahogy van, fogja menekülőre.
- Uhh, bocs! – kapom magam elé a kezemet, ha már felszabadult, azzal már lépnék is oldalra, de naná, hogy megint Suzie-val egyszerre, egy irányba... Majd miután még 2-3-szor ugyanarra akarunk menekülni, és irányt változtatva menekülnék, hogy többet ne ütközzünk össze, naná, hogy valami megint történik. Hát nem beleakad a lábam abba a kurva törölközőbe? Én meg amikor ismét lépnék, a fizikai törvényeinek megadva magam veszítem el az egyensúlyomat, és úgy passzírozom neki szerencsétlen Suzie-t a fürdőszoba ajtajának, ahogy az a nagy könyvben meg van írva... vagy valami elcseszett romantikus vígjátékban, csak grátiszként még az ajtót is sikerül lefejelnem mellé.

• • •  [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Rita Ora - Your Song
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Vas. Szept. 25, 2016 1:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


to Tekergő
[You must be registered and logged in to see this image.]
Örültem annak, hogy ma Declan vitte le sétálni délután, este a kutyát. Lejártam a lábamat és persze ennyi év alatt azért már hozzászoktam a magassarkú cipőkhöz, de attól még nem lesznek kényelmesek. Főleg akkor nem, ha össze-vissza kell szaladgálnom, mint ma is meló miatt, hiszen szabadság előtt mindent el kellett intéznem, ahogyan elérhetőnek is kell lennem. Rossz hallani azt, ahogyan a világ megőrült és sorra robbangatnak mindenhol. Mintha az emberek élete már semmit se jelentene. Remélem, hogy ebbe a városba sose fog ilyen történni. Így se unalmas vagy álmos helynek mondható, de nem kell még több izgalom és aggódás, mint ami eddig is övezi a mindennapjainkat.
Így nem is ellenkeztem az ellen, hogy le akarja vinni. Inkább csak elmentem lazítani egyet, de ekkor még eszembe se jutott az, hogy egy kisebb lazulásból és titokban lévő fürdőzésből ekkora kalamajka lehet, hiszen ha tudom, akkor biztosan nem teszek így. Nem volt meglepő, hogy ezt a fürdőt választottam a kettő közül, hiszen a másikban csak zuhanyozni lehetet, itt meg  van kád is és ha már tényleg felfrissülésről van szó, akkor kicsit gondoltam áztatom magam mindenféle illóolaj közepette. Abban is biztos voltam, hogy nem lesz unalmas a szabadságom, de arról álmodni se mertem volna, hogy már első este ilyen fajta kalamajka keveredik.
Sietve indultam el kifelé, amikor is megláttam őket. Először még a sötétben azt se láttam, hogy a kutya a karjai között van, de aztán, ahogyan a törölközöm eltűnt, ő meg közelebb ért, úgy akadt mind a kettőnk torkán a szó, hiszen az ablakon át beszűrődő fények pontosan premier plánba világították meg azt a helyet, ahol álltunk. Pillanatok alatt lefagytam, amikor megéreztem, hogy nincs alattam törölköző és kellett pár másodperc, mire sikerült kapcsolnom, hogy a kezemmel el kellene takarni. Láttam azt, ahogyan bámult, aminek köszönhetően még inkább zavarba jöttem. Ennél már kínosabb nem is lehet, vagyis én azt hittem balga módon. – Aha… - nyögök ki csak ennyit, miközben igyekszem nem rá nézni, mintha a lakás bármelyik pontja érdekesebb lenne, mint ők ketten, pedig nem így volt, de félő volt, ha a pillantásunk találkozik, akkor még inkább el akarok majd süllyedni.
- Csak… te… én… azt hiszem… - hebegtem-habogtam össze-vissza, hiszen hirtelen azt se tudtam, hogy merre menjek, vagy mit kellene mondanom. Ahogyan azt se, ha összerakjuk eme párszót egymás mellé, akkor még kínosabb lehet ez a szitu... Persze, a törölközött ki kellene szabadítani, de akkor meg vagy hátsómat fogom megvillantani, vagy elölről valamit, ha inkább tolatok és úgy akarom kiszabadítani. Óvatosan pillantottam Declanra, amikor láttam, hogy Ted nagyon mocorog, de nekem is sikerült a legjobbkor, hiszen hamarosan az ő törölközője landolt a földön. A szemem pillanatok alatt elkerekedett, majd mint egy dedós, úgy kaptam egyik kezemet a szemem elé, aminek köszönhetően ismét az egyik kicsit érzékenyebb pontom szabaddá vált. Még se bámulhatom meg a legjobb barátomat… A torkomat megköszörültem, mire maga elé kaptam a kutyát, addigra sikerült nekem is kapcsolni, hogy nem éppen a szememet kellene takarni, hanem inkább sokkal inkább mást, így sietve kaptam vissza a kezemet magam elé és újra topogni kezdtem és a földet fixírózni.
- Öhmm, talán… - talán mit? hirtelen nem tudtam, hogy mi is lenne ebből a helyzetből a menekülő, mert rohadt kínos volt és a lábaim se nagyon akartak mozdulni. – Te arra, én meg amarra? – hadonásztam ismét a kezemmel zavaromba, - de persze zavaromban sikerült pont rohadtul másképpen hadonásznom, mint ami esetleg lehetne a megoldás -, majd sietve kaptam vissza magam elé. Ez egyre rosszabb, már nem is tudom, hogy melyik dolog kínosabb, az hogy állandóan sikerül villantanom zavaromban, aminek köszönhetően még vörösebb leszek, vagy ez az egész helyzet…



••[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
Chatkép :

Kedvenc dal :
Take my hand and lead the way,
Out of the darkness and into the light of the day
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
eating is a necessity but cooking is an art



A poszt írója Declan Collins
Elküldésének ideje Vas. Szept. 25, 2016 1:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


to Suzie
[You must be registered and logged in to see this image.]

Teltek múltak a hetek, és azok után, hogy milyen óvatosan közlekedtem eleinte a lakásban, akár csak valami idegen, mostanra egész jól sikerült megszoknom és magaménak érezni. Amíg Suzie dolgozott, én bevásároltam, főztem, ha nagyon ráfért a lakásra, akkor még takarítottam is... mint egy igazi papucsférj. Így, hogy már nem egy fogkrémzöld, fertőtlenítő szagú szobában kellett tengetnem a napjaimat valami kórházi hálóingben, az életkedvem is egész visszatért, és a kötelező kontrollok is sokkal elviselhetőbbnek tűntek, mint korábban.
Igaz, az anyával való találkozástól tartottam, nem is kicsit, de Suzanne unszolására végül csak beadtam a derekamat és elmentünk... azóta pedig néhány naponta vissza is látogatok hozzá, többnyire amíg a lakótársam dolgozik, igaz, múltkor már megkaptam, hogy miért mindig Suzie nélkül megyek, úgyhogy azt hiszem, a következő látogatásra majd őt is megkérem, hogy kísérjen el, ha már anya őt is hiányolja.
- Megyek, elviszem sétálni ezt a bajkeverőt, majd később jövünk! – búcsúztam Suzie-tól, miközben Tedre ügyeskedtem fel a pórázt, majd indultunk is, hogy felkeressük a közeli parkot.
Furcsa, mert korábban sosem volt kutyánk, és különösebben nem is hiányzott, de így, hogy most eleve a házzal együtt azt is kaptam, rájöttem, egész jó dolog. Legalább visz némi rendszerességet az ember napirendjébe akkor is, amikor amúgy nem igazán lenne, lévén nem dolgozik és nem kell semmihez se alkalmazkodni.
A parkba sikeresen eljutottunk, csak azzal nem számoltunk, hogy ősz lévén hiába a verőfényes napsütés, pár perc alatt beborult az ég, és már szakadt is az eső, mi pedig akármennyire is igyekeztünk haza, Ted is nyakig sáros lett, mire kiértünk a parkból, meg rám is legalább 2 autó csapta fel a vizet, úgy, hogy szerintem még a boxeralsómból is csavarni lehetne a vizet... Nem csoda hát, ha haza érve első dolgom volt ledobálni magamról a vizes göncöket, magam köré csavarni a széken lógó törölközőmet, felkapni a kutyát, majd nyíl egyenesen megindulni a fürdő felé.
Az eszembe sem jutott, hogy Suzie is épp a csülkeit áztatta a kádban amíg mi szarrá ártunk, igaz, szerencsére végzett, mire visszaértünk, mert ezt a fürdőt jobban szeretem mint a másikat.
- Szia! Szerintem elég ránk.......................... – kezdtem bele nagy lendülettel, ahogy a fürdő felé tartottam, ám amikor egyik pillanatról a másikra eltűnik a törölköző Suzie körül, azzal a lendülettel akad el a szavam is, nyomok satuféket ott ahol vagyok, és csak pislogok döbbenten...  Pislogok? Finom kifejezés, bámulok. – Nézni. – bukik ki belőlem az utolsó szavacska, és kell pár pillanat, mire összekaparom a megmaradt agysejtjeimet ahhoz, hogy eljusson az agyamig, nem illik így bámulni másra, pláne nem amikor egy szál semmiben áll előttünk. És történetesen nem a párunk, hanem a legjobb barátunk.
- Öhm, izé, én csak... Bocsi... én... – dadogok össze vissza, és fel sem tűnik, hogy akaratlanul is úgy szorítom magamhoz szerencsétlen kutyát, hogy csoda, hogy levegőt kap még... Ted pedig mit sem érzékelve a hirtelen beálló nagy zavarból, csak mentené magát, és heves kapálózásba kezd a kezem alatt – és mielőtt még hátat fordíthatnék Suzie-nak, hogy kiszabadítsa a saját törölközőjét, vagy visszameneküljön a fürdőbe, esetleg a szobájába, a blöki egy jól irányzott rúgással gondoskodik róla, hogy az én lazán megkötött törölközőm is megadja magát a gravitációnak. De lévén az én kezeim a kutya miatt foglaltak, mit tehetnék? Némi fáziskésést követően jobb híján a kutyát tartom magam elé, takarva amit kell, arcomon kínos mosollyal.
- Izé... rossz kutya!

• • •  [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Rita Ora - Your Song
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 24, 2016 10:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


to Tekergő
[You must be registered and logged in to see this image.]
Jó pár hét eltelt, hogy már itt lakott Declan is, már az édesanyjával is találkozott, ami szerencsére jól sikerült, de kár lenne tagadni, hogy néha nem volt szokatlan a helyzet, hogy már nem egyedül lakom. Félreértés ne essen, mert örültem annak, hogy itt lakik. Sőt, szerintem lassan még többet is kellene futnom, mert lassan még a kilók is fel fognak rám szaladni ilyen finom főztök mellett, amiket ő szokott készíteni. Megbeszéltük, hogy pár napot itthon maradok és csinálunk valami közös programot, meg ha lesz bármilyen kezelése, akkor arra is elkísérem.  Szerencsére az állapota is egyre inkább javult, még ha Flash nem is irigyelte volna a meg a gyorsaságát, de attól még szemmel látható volt a javulás, ez pedig azért kicsit megnyugtatott és szerintem őt is.
Egyedül voltam itthon, vagyis csak pár perce, hiszen bevállalta Tekergő, hogy megsétáltatja ma ő a másik Tekergőt, így rövid időre csak kényelmesen helyezkedtem el a kanapén és váltogattam a tévé műsorokat, majd hirtelen az az ötletem támadt, hogy inkább veszek egy forró zuhanyt, hiszen nem ártana a város porát se lemosni magamról. Így meg annyira nem is kell kerülgetnünk egymást, ha esetleg valaki kint felejti a ruháját, pizsijét, hiszen attól még meztelenül látni egymást, vagy alul öltözve… Tudott néha érdekes végeredményhez vezetni, de legtöbb esetben ahhoz, hogy az arcom egyre pirosabb lett, de hát nem tehetek róla, még ennyi idő után is néha elfeledkeztem arról, hogy nem kellene a szobám- nappali-fürdő háromszög között rohangálnom egy szál fehérneműben.  
A víz könnyedén ölelt magához és egy pillanatra még a szemeimet is lehunytam, hogy a gondolataimat száműzzem. Nem akartam gondolkozni, ruhát meg nemes egyszerűséggel nem hoztam, hiszen nem gondoltam volna, hogy mire kimászok a kád forró vízből, addigra már hazaérnek. Egyszerűen csak lazítottam és hagytam, hogy kicsit ellazuljak. A lámpa se égett, csak illatgyertyák, hiszen egy kis kényeztetést megérdemlek, nem? Így még kívülről se lehetett látni azt, hogy bárki bent lenne, vagy hallani a vízcsobogását, hiszen kivételesen nem a zuhanyzást választottam. Amikor végeztem, akkor sietve csavartam magam köré a törölközött, majd kihúztam a dugót, majd tök lazán léptem ki a fürdőszobából, s sietve csuktam be, de egy dologra nem figyeltem, hogy oda csuktam a törölközőmet.
- Szia! Milye…. – kezdtem volna bele, amikor hirtelen láttam a közeledő Declan alakját, de először fel se tűnt, hogy esetleg ő meg éppen menne fürdeni, mert mondjuk azt hitte, hogy bealudtam. Nem először esne meg, hogy idő előtt kidőlök, viszont, ahogyan léptem, úgy tűnt el rólam a törölköző, így a szavak is bent akadtak. Mire hirtelen megtorpantam, majd pár másodperces csúszással sietve kaptam a kezemet a legérzékenyebb pontom elé, illetve a halmaim elé. Ez… Ciki? Szerintem most már nem csak az arcom lesz vérvörös, de a lábujjamtól a fejem búbjáig tuti elpirultam…


••[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Rita Ora - Your Song
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 24, 2016 9:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

******
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Vissza az elejére Go down
 

Suzie & Tekergő otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

 Similar topics

-
» Palmwoods - a jövő hírességeinek otthona
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3