Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Május 14, 2017 10:52 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

- Nocsak - pimaszkodom egy sort - a vagány, vad lány amint egy nagyobb géppel találkozik, mint egy motor, azonnal mártírrá változik? Én élvezem a nagy gépeket. Tudod, ha nem lennél, és még mindig magányos farkasként élnék, elgondolkodnék rajta, hogy felüljek egy kamionra, és járjam az országot keresztül-kasul. Végeredményben az egész eddigi életem erről szólt - tűnődöm hangosan. - De most már itt vagy, és ez azért többet ér, mint a kalandozások - mosolygom el magam, de aztán ez a vigyor le is hervad a képemről, mikor szóba kerül újra a munka.
- Igen, tudom. Tisztában vagyok vele, hogy te mit kedvelsz. És félre ne értsd, szeretek sütni-főzni, de ez.... nem mozgalmas munka. Nem olyasmi, ami minden értelemben kielégítene. Nem tudom ezt neked jobban elmagyarázni... kissé nyugdíjas állás, hogy dolgozom ugyan, de itthon vagyok. Bár, ha megszületik a legkisebb farkas, ez nem lesz rossz pont, hogy én is itthon lehetek majd veletek. És tökéletesen tudom azt is, hogy téged maximum egy feszítővassal lehetne a műhelyből elhúzni, és hogy alighanem meggyűlölnél, mert tönkretenném az álmodat. Legalábbis egy részét. De talán idővel nyithatnánk közösen egy műhelyt. Akkor nekem is lenne közöm a gépekhez, és érezném a határok nélküli száguldás és szabadság illatát, még ha képletesen is - nézek Les-re elgondolkodva, és eleresztem a lábát. - Ez persze távoli gondolat. Egyelőre oklevet akarok kapni mestercukrászatból, és némileg megtollaskodni - nevetek fel. - Tudod, mi lenne klassz? Ha idővel lenne egy fiunk, vagy lányunk, meg egy műhelyünk. És mi ketten összeraknánk egy motort az ifjú Wolfswoodnak, hogy mindenben hasonlítson ránk. Nekem tetszene ez a gondolat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Május 13, 2017 7:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

A kisfiú gondolatán jót mulatok, majd felvéve a kihívást a hátamra, könnyedén formálok egy formás kis motort, ami még úgy is hat, mintha épp gurulna, hisz a levegőben felé halad, majd szertefoszlik és a hab visszahullik a magas halom tetejére.
Ahogy masszírozni kezdi lábaim, behunyt szemmel döntöm hátra fejem, de nem sokáig maradok így, egyik szemem kinyitva fürkészve nézek rá, majd visszahunyom a szemem, és úgy szólalok meg.
-Nem, ez arra megy ki, hogy túl rég vezettem ennyit egy több tonnás járművet és felettébb jól esik, hogy végre kezdem érezni a lábujjaim és a bokám.-vázolom fel röviden a tényeket, de aztán mégiscsak kipattannak szemeim és a csendes pihenőnek lőnek. Szavai lassan eljutnak tudatomig, mire nagyot sóhajtok. Ellenben vele, én nem itthonról dolgoztam. És tetszett vagy sem, örültem neki vagy sem, de nem értettem sok mindenhez. Nem volt ki tudja milyen papírom arról, hogy fel tudok építeni egy házat, de még arról se, amivel foglalkoztam. Sok minden ragadt rám az évek alatt, ami jól jött, és most tudom kamatoztatni, s szerettem kocsikat és motorokat buherálni, pláne az emberek arcán mulatni, ahogy megdöbbenve tudatosul bennük, hogy szinte hang alapján pontos diagnosztikával állok elő.
-És mivel foglalkoznánk? Nem értek sok dologhoz és imádom azt, amit most csinálok. Tudom, hogy ez újra és újra elő fog kerülni, de...-sóhajtok, majd kimondom, ami éppen akkor a gondolataim között motoszkál-én nem érzem kötöttségnek azt, ahogy most vagyunk. Szívesen adok bele bármit, hogy neked saját vállalkozásod legyen, ami jól működik, még a futárkodást is vállalom, de nekem szükségem van erre.-húzom el lábam öléből és próbálok egy mosolyt arcomra erőltetni, igaz arca láttán nem úgy érzem, hogy ez bármin is változtatna.-Nem azt mondom, hogy soha nem mennék bele ebbe, de ezt most jó így. Talán majd, ha az apró lábacskák is dobognak a parkettán, és már unom az anya szerepet, máshogy fogom gondolni. Sőt, biztos. De ki tudja, mikor jön az el.-nem akartam a jövőt görcsösen, naptárszerűen megtervezni, s mivel egyenlőre még magamban sem gondoltam át rendesen a dolgokat, amik mint könyvek, hevertek a földön,  arra várva, hogy polcra kerüljenek, nem akartam eldönteni semmit sem. Pláne nem most, és nem ilyen hirtelen.-Remélem megérted.-pislogok rá, bár nem is igazán tudom, hogy milyen válaszra várok igazán.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Május 13, 2017 3:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Tökéletesen biztos voltam benne, hogy ahogy maga elé képzeli a bilifrizurás kisfiút, akit a képen látott, és ehhez odagondol egy gumikacsát, na ennek fix, hogy röhögőgörcs lesz a vége. Nem is tévedek, egészen addig vihog az abszurd és morbid képzeten, amíg könnyes nem lesz a szeme, én meg hagyom, hagy adja ki magából a jókedvet. Ha annak idején láttam volna magam így pancsolni, most alighanem én is elszórakoznék az emléken, szerencsére ettől sikerült mindeddig megóvni az önérzetemet.
Aztán ahogy lecsillapodik, már a jól ismert elfogadott kihívás villan fel a szemeiben, és kis próbálkozás után egy elég pofás kis motort hoz össze a fürdőhabból.
- Oké, feladom - emelem fel tenyereimet. Ha azt mondanám neki, hogy formázza meg Jézust egy dinoszarusz hátán, alighanem arra is képes lenne, majd ellenvetés nélkül fogom meg a lábait, és lágy mozdulatokkal masszírozni kezdem.
- Ha ez most arra megy ki, hogy csábíts, akkor nem jársz sikerrel - vonok vállat. - Tudod, hogy mindig kívánlak, de azt még nem, hogy az akaraterőm jóval nagyobb annál, mint te azt hiszed. Ami meg a munkát illeti, hát fene tudja, hiányzik is, meg nem is. 10 évet éltem le úgy, hogy soha, semmiféle kötöttség nem volt az életemben, beletelik egy időbe mire megszokom, hogy fel kell kelnem, és dolgoznom kell délutánig. Ráadásul nekem rosszabb, mert itthon vagyok, és igencsak erőt kell venni magamon, hogy ne kezdjek el tévézni, vagy bármi mást csinálni. Egyébként meg ha valaki kívülről ránk néz, biztosra veszi, hogy te hordod a nadrágot, mert férfias munkát választottál, míg én a konyhapultnál állok. Viszont talán nem véletlen, hogy a sztárszakácsok mind férfiak - gondolkodom hangosan. - Amúgy felvillant már a fejemben, hogy ha összekaparunk némi pénzt, nyithatnánk egy közös vállalkozást is. Valamit, ami mindkettőnket érdekel, és ahol a magunk urai vagyunk. Mit szólnál hozzá?
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Május 12, 2017 6:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Féltem egy halom dologtól, de jelenleg a béke szigetén éreztem magam. Túl boldog voltam ahhoz, hogy a Telihold gondolata foglalkoztasson. Nem akartam arra gondolni, mivel jár majd, a jelenben akartam kicsit elsüllyedni.
-Ne...-nevetem el magam, ahogy a kép szinte élesen körvonalazódik szemem előtt, ahogy egy gumikacsával játszik, s nem tudom megállni, hogy ne vihogjak ezen egy sort, míg szinte könnyezni nem kezd a szemem.
A kihívás szagát ismét megérezve, egyszerűen elvetem a farkast, és kis koncentrációval először egy robogót, majd egy igazi choppert formálok a habból.
-Cserébe megmasszírozhatnád a talpam.-dugom lábaim aztán ölébe, mikor a nem hivatalos fogadás nem hivatalos tétjét be akarom rajta hajtani. De arcomon még mindig ott csücsül a széles vigyor.
Helyeselve bólogatok, bár azért ennyire nem lennék végzetes és veszélyes, de az biztos, hogy a fürdőben a hideg víz alá ültetném először, valami kellemesnek nem nevezhető módszert alkalmazva ennek eléréséhez.
-Nem tisztaságmániás vagyok, inkább következetes. A fürdés nem fáj, nem fáraszt. A takarítást nem szereti a hátam, és rendkívül le tud szívni. Szóval nevezd ahogy akarod, de inkább veled fürdök, mint utánad vagy magam után takarítok. -érvelek szerintem elég jól a fürdés mellett, bár megkérdőjelezést nem is igen várok, inkább beleegyezést szeretnék.
Elnevetem magam, és felé tolok egy adag habot.
-Ugye tudod, hogy a következő két hétben sokszor foglak még ezzel kínozni?-vonogatom szemöldököm, míg ujjaimmal karom kezdem el megtisztítani az izzadtság és a sivatagi por maradványától, míg a kellemes meleg víz szép lassan leáztatja rólam a két nap piszkát.-És egyébként is, holnap reggel irány dolgozni. Már egészen hiányzik a motorolaj szaga.-hát az már biztos, hogy mi valami furcsa, fordított univerzumba élünk, ahol a szerepek kicsit felcserélődtek munka területén.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Május 12, 2017 6:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Két lábam Les két oldalánál pihentetem, és magamban örülök a jókora kádnak. A régi lakás kádjában is elfértünk persze, bár eléggé úgy, mintha egy bőröndbe gyömöszöltek volna minket, bár tökélyre fejlesztettük a mondást, miszerint sok jó ember kis helyen is elfér. Itt most tényleg kényelmesen elterülhettünk egymással szemben, és még így is maradt némi hely. Felvillant a fejemben, hogy egyszer Les-nek talán felvetem egy hármas gondolatát, aztán elröhögöm magam, mert el tudom képzelni, milyen fejjel nézne rám, majd csak megrázom a fejem kérdő tekintete láttán. Jobb, ha nem teszek erről említést sem, mert nem a fejem tetejére fog kerülni a hab, hanem a torkomra, mert bele fog fojtani. Na meg persze amúgy sincs az a pénz, amiért ezt megtenném vele.
- Hát, láttad rólam a régi képet - vonok vállat. - Persze ott már tíz voltam, nem játszotam már ilyesmivel, de nem sokkal előtte még igen. Rakd össze a képet magadban... a régi Chriest Wolswood, meg egy sárga, sipítozó gumikacsa - nevetek újra egyet, és nézem a farkast, amit Les úgy formáz a habból, mint a gyerekek a gyurmából, csak persze felismerhetőbben és tehetségesebben.
- Fogadok, motort nem tudsz - ugratom aztán, és megcsóválom a fejem. - Hidd el, ha most egyedül élnék a lakóautóban, még néhány napig is mellőzném a fürdést. De jelenleg nem mernék ilyesmit megtenni. Amúgy is, ha ma így feküdtem volna kádba, alighanem arra keltem volna az éjszaka közepén, hogy kezem-lábam ki van kötözve, egy vízzel teli lavór lebeg a fejem felett, és egy szivacs csutakol meglehetősen hevesen, míg te irányítanád az egész parádét - bólogatok, mert simán kinézem belőle, hogy meg is tenné. - Nem vagy te egész véletlenül kissé tisztaságmániás? - érdeklődöm, aztán kajánra vált a tekintetem. - Na tessék. Nincs néhány órája, hogy megegyeztünk két hét önuralomban. Eddig bírtad? - vonogatom a szemöldökömet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Május 12, 2017 6:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Követ, ami nagy szerencséje, az otthon illatát ugyanis a szobába, főleg az ágyba nem szívesen cseréltem volna az elmúlt két nap koszának szagára. Bevetem magam a kádba, bár még tisztán hallom az utánam kiáltott szavakat, ezekkel mégsem foglalkozom sokat. A habbal játszva figyelem, ahogy csatlakozik, elterül előttem, derekam két oldalán pedig megérzem a csiklandozó érzést, ahogy lábai elterülnek mellettem. A régi lakás minden szempontból kicsi volt, a kád pedig egyenesen medencének tűnt a régihez képest. De elmondhatatlanul kellemes érzés kerített hatalmába, s ahogy arcára pillantok, ugyanez süt róla is.
-Régen nem igazán volt kádam. Abban a lakásban először. És ez...-irányítok felé egy adag habot, amit aztán feje tetején teszek le-Ez boszorkányság, nem gumikacsa. De, ha szeretnél veszek neked gumikacsát, hogy érezd a törődést.-nevetem el magam, egyaránt a látványt nézve, ahogy a habkupac fejére tornyosul, s a gumikacsa gondolatától is.-Amúgy meg a kísértésre visszatérve... emlékszel, még két nap. Soha ne mond, hogy soha.-vonok vállat, továbbra is a habbal játszva, ami most épp egy farkas alakját ölti fel, nekem hála.-Gondolom meg sem fordult a fejedben, hogy a fürdést megúszod.-nézek rá gyanakvóan, bár sejtem a választ, ami inkább igen lenne, nem pedig tagadás. De minden esetre jót virulok arca láttán, ahogy fáradtan végignyúlik a kádban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Május 12, 2017 5:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Ahogy belépünk a házba, megcsap valami különös érzés. Azt hiszem, ezt hívják az otthon ölelő karjainak, vagy hívogató, meghitt légkörének, nem is tudom. Szerettem nagyon a régi lakást is, de ez az otthon közös, ebben már én is ugyanúgy benne vagyok, ahogy Les, és alighanem nem csak most, hanem minden alkalommal is meg fogja szépíteni a hazatéréseket, akkor is, ha csak egy bevásárlás erejéig ruccanok ki.
Végignézek magunkon, ahogy Les felveti a fürdés gondolatát, és teljes mértékben egyet értek vele. Noha nem iszapbirkóztunk, de a vadonban töltött éjszaka azért ránk ütötte bélyegét. Az biztos, hogy ha én így az ágyba vetettem volna magam, büntetés gyanánt Les egy hétig fixen a padlóra száműzött volna utána.
- Benne vagyok! - értek egyet, aztán nézem, ahogy elvonul, és ahogy a fürdő ajtajában a padlóra dobálja a ruháit. - Ja, és ne vígy minket kísértésbe, mi? - dünnyögöm utána, de tisztában vagyok vele, hogy hallja minden szavam.
Nem teketóriázom sokat, én is levetkőzöm, bár én legalább egy szál bokszerban masírozom be a fürdőbe, pont arra a látványra érek be, ahogy Les önfeledten játszik a habbal, mint a gyerekek.
- Bezzeg nekem csak sípoló gumikacsám volt anno - biggyesztem le a számat, majd ledobom az utolsó rajtam lévő ruhadarabot, és bemászom mellé, aztán fejem hátrahajtom a kád szélére, és úgy nyúlok el, mint akit elhagyott az utolsó csepp ereje is, de a boldog vigyort le sem lehet törölni a képemről. Jó volt az elmúlt 24 óra. A jobbnál is jobb.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Május 12, 2017 5:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

|| Kősivatag (N.O határán kívül)

Az út gyorsan elrepül, kora délutánra haza is érünk, útközben egy kellemes kis útszéli büfében hatalmas hamburgereket ebédelve, amitől a bűntudat ismét elkap.
A lakóautót leparkolom a feljárón, majd belibbenek a házba, mélyet szippantva az otthon illatába, lerúgom cipőm és már épp indulnék a nappali felé, mikor realizálom, hogy az elmúlt napon kimaradt a fürdés, így talán nem kellene bevetnem magam a kényelmes párnák közé. Chriest felé fordulok, nagyot ásítva. Hosszúnak tűnt az út, de megérte.
-Mik a terveid?-érdeklődöm, hisz az órára nézve azt is hamar eldöntöm, hogy talán fél ötkor még nem kellene elaludni, bármennyire is fáradtnak érzem magam.-Én egy kiadós fürdésre szavazok, mondjuk a kádban. Aztán bekapcsolunk valami filmet, vagy valami hasonló. Mit szólsz?-dobom a kulcscsomót végül az övé mellé és őzike szemekkel nézek rá, kérlelem szinte.-Tudod mit, dönts te mit szeretnél, én bevetem magam a kád ölelő karjaiba.-vonok vállat vigyorogva, gyors csókot nyomva arcára, majd ezzel a lendülettel elindulok a fürdőszoba felé, annak ajtajában ledobálva ruháim. Megengedem a forróvizet, s kibontott hajjal merülök el benne, ahogy a habfürdő hatalmas felhőként kezd elterülni a víz felszínén. Fogalmam sincs, hogy csatlakozik-e hozzám, így szórakozottan kotorászom a habrétegben, tenyeremre halmozva egy adagot, majd ujjaim mozgatva a levegőben kezdem eregetni a habcsókokat. Fogalmam sincs mi ütött belém, de az elmúlt nap kifejezetten feltöltött. Adott valami pluszt ebbe az egészbe, a házasságunkba, amit még mindig valami misztikus, szinte lehetetlen dolognak érzek minden nap. Egy túl jó álomnak, amiből félnék felébredni, amitől rettegtem, és most, hogy benne vagyok, el is felejtettem milyen az, ha nem itt vagyok, nem mellette.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 01, 2017 6:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Elvigyorodom a reakción, amivel jutalmazza a kis megjegyzésem, majd eltűnök az ajtó mögött és veszek egy gyors tusolást. Amikor kilépek, egy teljesen jogos felvetéssel találom magam szemben.
Fintorogva nézek végig a csomagokon. A saját terveim figyelembe véve, kicsit átrágom a dolgot, végül határozottan és nagy lendülettel fordulok felé.
-Legyen a lakókocsi. Az én terveim úgyis motorozósak lesznek.-támasztom is alá a kijelentésem és veszek egy mély levegőt, elnyomva az arcomra sikló vigyort.-Tudod, már amúgy is mondtam, hogy a lakókocsid meg az ágyad...-lépek elé ártatlan arcot vágva, aztán hajába túrva húzom magamhoz.-De tudod mit? Amíg veled vagyok, a hideg se zavar.-vigyorgom, mintha tényleg nem a nap vége lenne, hanem épp a nap eleje, és a reggeli kávém épp most ittam volna meg.
Felkapom az egyik táskát és vállamra dobom, majd az ajtó felé biccentek.
-Na indulás, mert kezdek éhes lenni. Plusz, a csillagokat szeretném látni már ma este is.-menetelek az ajtó felé határozott léptekkel, miután magamra kapom a dzsekim is és csak az ajtóban lassítok le, hogy a maradék táskákkal nyomomba érjen és végre elkezdhessük ezt a kalandot is.


folytatás itt: http://diariesfrpg.hungarianforum.com/t6766-kosivatag-n-o-hataran-kivul
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 01, 2017 6:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Les arcán tükröződik némi meglepődés, mikor belép, és látja, hogy kb úgy ülök az ágyon, körberakva csomagokkal, mint amikor a kisfiú várja, hogy karácsony estéjén megszólaljon az apró harang, ami azt jelenti, beléphet a szobába, és szembesülhet a csodával.
- Ja, örülnél ha eltűnne az önfejű, makacs férjed, mi? - vigyorgok. - Nincs akkora mázlid bébi. Ez még mindig én vagyok, csak javítottam a marketingemen - pimaszkodom. - Az egyetlen, ami visszatarthatott volna, az esetleg egy rossz, vagy nyűgös nap lehetett volna nálad, ami elveszi a kedvedet. De most már nincs menekvés. Kaja van, mályvacukor van - lengetem meg a zacskót, amit kezembe nyom. - És te, meg én is vagyunk. Szóval, tedd rendben magad, és mehetünk - biccentek, mikor tesz rá egy utalást, hogy kissé letusolna, és elfintorodom. Valahogy nem szeretném egy pasiszagú nővel tölteni az éjszakámat, mert az kissé olyan lenne, mintha.... na, szóval hát olyan, amit én nem tennék meg akkor se, ha az életem múlna rajta.
Aztán a vízcsobogás elűzi ezt a perverzen gusztustalan gondolatot, hozzádobok még két kispárnát a két hátizsákhoz, majd elgondolkodva nézek a fürdőből kilépő Les-re.
- Nem tudom voltál-e már a sivatagban éjjel, ha nem akkor közlöm, hogy távolról sem olyan meleg éjjel, mint amilyen hőkatlan nappal. Ahogy lemegy a nap, lehűl a levegő. Szóval, a döntés rajtad áll, hogyan menjünk - bökök a pokrócokra. - Vastag takarók, és motorok, vagy lakókocsi, ahol lehunyhatjuk a szemünket és viszonylagos kényelem vesz körbe. Nem venném a szívemre, ha egy hét múlva ki sem látszanál a betegségből miattam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 01, 2017 5:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Az elkövetkező két nap hitpersebességgel telik el, csütörtök este bezuhanva az ágyba, szinte alig ér le a fejem, máris alszom. A fárasztó nap ellenére pénteken egész nap nem lehet lelőni, teli várakozással és kíváncsisággal, várom, hogy a nap végre véget érjen. Hazaindulok, és időközben a rám bízott mályvacukor beszerzést is megejtem.
Mikor belépek az ajtón, összekészített csomagok fogadnak, köztük Chriest-el. Egészen meglepődöm, ami nyilvánvaló, hogy kiül az arcomra. Az biztos, hogy épp úgy várja ő is ezt az egészet mint én.
-Kezdem azt hinni, hogy az önfejű, makacs, jóképű férjem kicserélte valami ugyan csak jóképű, jól nevelt és végtelenül körültekintő férfi. Lehetséges ez?-nézem jól végig, és nyomom kezébe a mályvacukros zacskót, majd húzom magamhoz egy csókra.-Küldetés teljesítve. És ahogy látom, itt sincs semmi, ami visszatarthatna minket.-nézek körbe a csomagokra, és egy pillanatra eszembe jutnak a régi szép idők, a motorra erősített hálózsákok látványa, és már most érzem az arcomba csapó szelet, ahogy az országút fut a motor alatt.
-Mielőtt elindulunk, szeretnék letusolni és átöltözni. Olyan szagom van, mint egy pasinak.-jelentem ki, majd a levegőbe szagolok.-Tisztelet a kivételnek.-nevetem el magam és indulok a fürdő felé, hogy ledobálva a ruháim, megejtsem azt a gyors tusolást. Amikor kész vagyok, magas lófarokba fogom hajam, felkapom az egyik kockás ingem, majd egy farmert és a bakancsom, s útra készen térek vissza a nappaliba, a karikák a szemem alól, amik a nap végi fáradtságot jelzik, eddigre már teljesen el is tűnnek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 01, 2017 5:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Látom, hogy - ahogy engem is - csak a munkanélküliség fenyegetése tart vissza attól, hogy ne vessük magunkat a másikra. A vágy szinte kézzel fogható köztünk, mint az elektromos kisülés, úgy pattog egész testünk között, és én hajlamosabb lennék a karjaiba vetni magam a mámornak, de végül Les az, aki belátja, hogy ennek nem most jött el az ideje - egész pontosan pánikszerűen kimenekül a zuhany alól, még mielőtt olyasmi történne, ami nem szép befejezést hozna maga után, legalábis munka frontján. Tény és való, hogy félóra élvezet nem éri meg, hogy utána ismét munkát kelljen keresnünk, bár igaz ami igaz, talán életem legnagyobb önuralmát tanúsítom most, kivéve persze, mikor az első éjszakát töltöttem mellette.
- Persze, menekülj csak gyáva módjára - kiáltom Les után, mikor törülközőbe burkolva kisiet, persze nem gondolom komolyan, de egy adandó alkalmat sem hagynék ki a cukkolására. Aztán elzárom a meleg vizet, és kell is a hideg zuhany, hogy le tudjak higgadni, egészen addig, míg meg nem hallom az ajtó csapódását, ahogy Les munkába siet. Akkor nagy sóhajjal elzárom a vizet, kimászom a tus alól, és fejben összerakom az elkövetkező pár nap programját.

Tervek ide vagy oda, a csütörtök és a péntek úgy illan el, mint az álom. Dolgozunk, majd Les hazaesik, vacsora, és ágy... mármint alvás. A fáradtság nem is nagyon hagy nekünk lehetőséget másra. Meg amúgy is... megígértem neki, hogy a csillagok alatt fogom elvarázsolni, egészen a mennyországig, és tartalékolom... nos, mondjuk úgy, minden kapacitásomat.
Péntek estefelé, mikor végzek a munkával, és Les is akármelyik pillanatban várható, nekikezdek az előkészületeknek. Csomagolok némi élelmet, vastag takarókat, hátizsákba rámolok mindent. Vacsora ma este nincs, úgy képzeltem, megsütjük szabad tűzön az apró kis kolbászok garmadát. Hát... legalább egy valami változott a gyerekkorom óta. Most nem lopni vagy kukázni kell a kaját, hanem a hűtőből kivenni. Tény és való, jóval komfortosabb a dolog... Mindazonáltal várom, hogy újra átéljem a hajdanvolt élményeket, és kis időre újra gyerek lehessek, legalább egy éjszakára.
Ahogy a reggelre való kávét is termoszba pakolom, és a hátizsákokba süllyesztem, a kulcscsörgés jelzi, hogy megérkezik Les - fáradtan, de elégedetten. Remélem nem vette el a jókedvét a mai nap, és nem gondolta meg magát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Márc. 31, 2017 8:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Tekintete láttán egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy engedjek a kísértésnek, végül mégsem teszek semmit. Belegondolva, ha engedek neki, ma nem lesz munka, a próbaidő alatt pedig nem kellene kockáztatni, szinte mindennek búcsút mondhatnánk. De még így is megengedek magamnak annyit, hogy az éhes tekintet tüzében ússzák kicsit. Ennyi jár.
-Ne kísérts...-suttogom figyelmeztetve, ha eddig nem vette volna észre, most határozottan tudtára adom, hogy cseppet sem közönbös közelsége, sőt.
Behunyom a szemem, ahogy ujjai szétkenik rajtam a tusfürdőt, és ökölbe szorul kezem, hogy nehogy meggondolatlanságot tegyek. Kíváncsian emelem végül rá tekintetem, és elmosolyodva hallgatom a lelkes szavakat.
-Remek ötlet. Pár éve viszont tuti leütöttelek volna ezért az ötletért.-terveim szerint megosztok vele majd ezt, azt az elkövetkező hétvégén, de addig is csendben maradok ez ügyben.
Elnevetve magam, kikapom kezéből a szappant és könnyedén simítokn végig mellkasán.
-Azt hiszem nem akarok felelősséget vállalni azért, ha elkapnak a rendőrök.-zavarodottan mosolygok rá, leplezve a nyilvánvalót, s teszek egy lépést hátra, míg hajamra sampont kenek.-El fogok késni, ha most hagyom magam. Pedig... az ötlet tetszik. Hiányzol.-harapok alsó ajkamba, s hagyom, hogy a víz leöblítse hajam, s gyorsan kilépek a víz alól, menekülve előle és voltaképp a közeléből is.-Mindkettőnk érdekében, jobb, ha most elkezdek készülődni, veled, de nélküled.-csavarom magamra a törölközőt, mintha szégyenlős lennék, pedig csak képtelen vagyok még sok időt a közelében tölteni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Márc. 31, 2017 6:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Magamra nyitom a vizet, jó meleget, amit csak kibír még a bőröm, és szinte érzem, mennyivel jobban ébreszt a zuhany, mint a kávé. Persze az sem kizárt, hogy a kettő együttes hatását érzem most... Élvezem, ahogy a víz egyenesen a fejem tetejére permetez, belefolyik a szemembe, a fülembe, nem tudom ennek köszönhető-e, hogy meg sem hallom, amikor Les a hátam mögé lopakodik, csak arra rezzenek meg, mikor egy csók éri a hátamat, akkor kissé kihúzom a fejem a tus alól, kipislogom a vizet, még épp idejében ahhoz, hogy lássam Les hogyan túrja hátra a már most csurom vizes haját, és ez pont tökéletes művelet ahhoz, hogy meglássam két kerek mellét, ahogy megrezzennek.
- Szép a reggel - bűvölöm a csodálatos idomokat, le sem bírom venni róla egy ideig a szemem, de tudom, hogy ha most elkapom, hogy bepótoljam vele, amivel tegnap este kicsit szemétkedtem, akkor mindketten késünk a munkából. Így hát hatalmas sóhajtással elnapolom a programot estére, helyette kézbe fogom a tusfürdőt, Les nyakára nyomok egy jó adagot, amíg szét nem folyik egész testén, és lágy mozdulatokkal mosdatni kezdem.
- Holnap péntek - vigyorgom el aztán magam szélesen. - Ha addig nem gondolod meg magad, szombat délben már csomagolhatunk is. Takaró, esetleg egy sátor... némi kaja. Olyan, amit nyílt tűzön meg lehet sütni. Mondjuk, mályvacukor - fut össze a nyál a számban. - Egyet már most véss az eszedbe: - hajolok közelebb, mint az összeesküvők - szeretkezni fogok veled a csillagok alatt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 30, 2017 7:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Hamar elnyom az álom, és szinte máris érzem, hogy mennyire várom az elkövetkező nap végét, mikor úgy fekszem majd le, hogy az azt követő két napon egy plusz kis részletet ismerhetek meg, ami Ő maga. Ami hozzá tartozik, a lénye része.
Az ágy megemelkedik mellettem, de visszaránt az álom, nem mozdulok, ám, mikor a friss fekete illata megcsapja az orrom, majd az édes ébresztgető hangok és ujjainak cirógatása is társul az illathoz, elmosolyodva és kicsit nyöszörögve nyitom ki szemeim.
-Még szerencse, hogy van az a törvény...-ülök fel lassan, nagyot nyújtózva, és ahogy ledobálja a ruháit, elmosolyodva rázom meg fejem, de nem szólok egy szót sem. Figyelem, míg eltűnik a fürdő ajtajában és a bögréből kiszürcsölve a kávét, követem példáját. Kiengedett hajjal, időközben elhagyott fehérneműk nélkül, egy szál pólóban állok meg a fürdő ajtajában, és félre billentett fejjem méregetem felém fordított hátát. Eszembe jut a tegnap este, majd a ma reggeli ébresztő és szinte érzem, ahogy a szerelem édes érzése átjárja egész testem. Ledobom a pólót és macskához illő hangtalansággal lépek be mögé a zuhanykabinba.
-Louisiana állam törvényei szerint, a fürdőkabin fele is az enyém.-suttogom, egész testemmel hátának simulva, egy apró csókot nyomok lapockájára.-Jó reggelt!-suttogom, s lépek elé, ujjaim végigfuttatva vállán, és arcom a zuhanyrózsa felé emelve űzöm el a kellemesen meleg vízzel az álom utolsó nyomait is, s vizes hajam vállam mögé tűrve nézek fel Chriestre.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 30, 2017 3:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Kicsit csalódottan, savanyú pofával veszem tudomásul, hogy hezitál az ötletemet követően. Valahogy nem erre számítottam... aztán amikor elneveti magát, nálam is leesik az egycentes, és megcsóválom a fejem.
- Hű Mrs. Wolfswood, egyszer nagyon eléri nálam, hogy istenesen elfenekeljem, de abban nem lesz szexuális élvezet. Jelenleg is nagyon viszket a tenyerem - dünnyögöm, de persze egy ujjal sem érek hozzá, amivel bántanám. Sokkal inkább elmerengek az ötletemen. Mennyire szerettem gyerekként, amikor valahová nevenincs környéken - vagy az országút közepén - leparkoltunk, és míg a nagybátyám tüzet gyújtott a lakókocsi előtt, hogy megsüsse az épp lehet, hogy lopott kaját, addig én hanyatt fekve néztem a feketeséget a fejem felett, ami tele volt szórva a világmindenség apró, gyönyörű gyémántjaival, a csillagokkkal. Minden nélkülözés dacára még soha máskor életemben nem éreztem azt a békét és nyugalmat, mint akkor. Na jó, Les-el az oldalamon igen.
- Ez azért nem volt vicces. Egy kicsit komolyan vettem - nézek Les-re szemrehányóan, de gyorsan megbékélek persze, majd olyat ásítok, hogy csaknem lenyelem az éjjeliszekrényt.
- Akkor áll az alku. Most én vagyok a programfelelős, a következő viszont te leszel. Most meg aludjuk szívem... leragadnak a szemeim - mormogom, és magamhoz ölelem Les-t, hogy ha akarna se tudjon menekülni előlem.

Még meglehetősen korán van, mikor kinyílik a szemem. Les húzza a lóbőrt, ami ritka, mert általán ő kel korábban, most viszont meglepően frissnek érzem magam, hamar ki is rúg az ágy. Kibotorkálok a konyhába, csak hogy nemsokára újra megjelenjek, egy jókora bögre, illatozó, tejszínes kávéval, és lágyan ébresztgetni kezdem a feleségemet.
- Jó reggelt édesem - doromblom halkan, és cirógatni kezdem a haját. - Hoztam neked kávét. Na jó, igazából magamnak hoztam, de Louisiana állam törvényeinek az értelmében a fele a tiéd - vigyorgok, aztán lerakom a bögrét az éjjeliszekrényre, és ledobálom a ruhákat, hogy egy szál semmiben átvonuljak a zuhanyzóba. Rám for férni egy kiadós tusolás a végleges ébredés jegyében. Talán Les-nek is lesz kedve csatlakozni hozzám.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Márc. 28, 2017 7:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

A felszabadult nevetés után mellé kuporodom és elvezem, hogy magához ölel, majd szembesülök vele, hogy még mindig végigbizsergeti testem az az egy apró szó. Ezt nem akartam volna a világ összes pénzéért sem elengedni.
-Hát, igen...-szisszenek fel, de még így is kicsit elnevetem magam, inkább gúnyosan, mint boldogan.
Kíváncsian fürkészem a félhomályban szemét, ahogy felcsillan az ötletét ecsetelve és őszintén szólva tetszik, amit mond. A motorozás hiányzott, még, ha napközben tettem is róla, hogy más élhessen a szenvedélyének, az nem volt ugyan az. Hümmögve mosolyodom el, és vonok vállat.
-Hát, nem is tudom... tudod, ez a sátrazás, meg a...-kezdek neki, arcát látva azonban elnevetem magam, és összefonom ujjaink, mielőtt elfordulna vagy bármely más mozgásra készülne.-Imádnám.-széles mosollyal nézek rá, és az előbbi után tartok tőle, hogy ez az élcelődés már nem marad megtorlatlan teljesen.-Imádom a csillagokat nézni. De egy kikötésem lenne. Legközelebb én mutathatok egy kicsit abból, ahonnan jöttem.-ez nem egy alku, sokkal inkább egy kérés. Kíváncsi voltam, ő hogy élt, mit látott, mit érzett, mikor még felcseperedőben volt. De azt is szerettem volna megmutatni, hogy én milyen poros kis szállókban és milyen motorozásra kiválóan alkalmas terepen tanultam meg a leckét az élet pofonjainak hála.-Komolyan tetszik az ötlet, na.-bököm oldalba, mert egy pillanatra úgy érzem, hogy nem ment át a megfelelő infó hozzá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Márc. 28, 2017 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Kicsit félek tőle, hogy vajon mi lesz a reakciója, halálra fog-e vajon sértődni, és bevágja a durcit, de megkönnyebbülök, mikor poénnak, és törlesztésnek fogja fel a félbehagyott kis akciómat, igaz, elsőre fúj egy jókorát, és úgy néz rám, mintha azt akarná megkérdezni, viccelek-e. Szerencsére aztán a jókedv aminek ma este részesei voltunk gyorsan egy nevetéssel oldja meg ezt a problémát is.
Viszont amikor kibújik mellőlem, és vetkőzni kezd, nagyot nyelek, és ekkor már úgy érzem, talán mégsem kellett volna abbahagyni a dolgot, de ekkor elfújja a gyertyákat, és bemászik mellém.
- Ne köszönd... - suttogom. - Ez azt hiszem, ránk fért már. Mármint egy ilyen este. Hogy csak így legyünk ketten, vidáman. Pláne a veszekedésünk után, szóval... - vonok vállat, és megölelem. - És én is szeretlek, Les. Jobban bárkinél vagy bárminél. Viszont eszembe jutott valami, amolyan hétvégi program, ha benne vagy. Itt vannak a motorok, és beállt a jó idő... mit szólnál, ha kimennénk a sivatagba, és ott töltenénk az éjszakát? Vihetünk sátrat, de akár csak egy takaró is elég. Tüzet rakunk, nézzük a csillagokat, fényszennyezés nélkül. Hallgatjuk az éjszaka hangjait... ahogy gyerekkoromban is csináltam. Csak most mégis több lesz, mert te is ott leszel - mondom bizonytalanul, mert fogalmam sincs, milyen válasza lesz erre az ötletre. Amikor azt mondtam, a világ minden részét meg akarom neki mutatni, amit én ismerek, egy pillanatig nem vicceltem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 27, 2017 7:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Önfeledt nevetése betölti a teljes szobát, kapálózik, de nem tud ellenállni, két lábammal megtámaszkodva, szorosan fogom közre derekát, hogy ne moccanhasson. Nevetve futtatom ide-oda ujjaim a forró bőrön, mikor végül sikerül lefognia. Kipirult arccal nézek a nevetéstől könnyes szemekbe és olyan büszke és diadalom ittas vigyorral nézek le rá, amivel ritkán szoktam.
-Ez vicces volt, nem aljas.-javítom ki, és fogalmam sincs, mikor nevettem ilyen jót, és nem azon, hogy szenvedett, hanem azon, ahogy reagált. A meglepett arc, majd a tehetetlensége, és mindehhez a tény, hogy őt is jó kedvre derítettem, bőven elég volt.
-Hogyne tudnám...-suttogom alsó ajkamba harapva, ahogy maga alá gyűr, és részben lefogva kezeim, felhúzza pólóm és a munkámból kifolyólag kényelmes sportmelltartót. Ez volt az a rész, amin elgondolkodtam, mikor már az ajtóban voltam. Eddig ugyanis előszeretettel viseltem a különböző színű és fazonú csipkéket. Bár kétlem, hogy ez bármiben is akadály lehetne számára.
Felnyögök érintése, majd követelőző csókjait érezve, és lehunyt szemmel próbálnék szabadulni a kezeim lefogó ujjaktól, de ekkor elhúzódik és mellém gördül. Fújok egy nagyot és felülve túrok hajamba, amolyan "ez most komoly?" nézéssel lenézve rá.
Elnevetem magam arca láttán, de nem erőlködöm tovább, megigazítom a melltartóm, a pólót a földre dobom, majd a nadrágból is kibújok és eloltva a szobában lévő gyertyákat a puszta gondolatommal, én is mellé fészkelem magam.
-Köszönöm ezt az estét.-mondom komolyan, és mivel tudom, hogy még ébren van, gyengéden végigsimítok arcán.-Szeretlek Chriest Wolfswood.-bújok mellé, és simulok hozzá egész testemmel, magunkra rántva a takarót, hogy mg így is hallhassam mellkasához bújva a megnyugtató dallamot, ahogy a szíve vert. Ez a dallam többet jelentett bármilyen altatónál. De ahelyett, hogy hagynám magam az álomnak, pár percig még nyitott szemmel, magam elé mosolyogva élvezem a pillanatot és az eltöltött percek melegségét, ami átjárta egész testem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 27, 2017 6:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Egy könnyed, vidám nevetést követően már megint tanújelét adja gyorsaságának. Mire kettőt pislognék, máris felettem van. Egyik kezével megtámaszkodik, a másikkal a haját babrálja, én pedig vigyorogva nézek fel rá.
- Naná, hogy telhetetlen vagyok. Csodálkozol? - mormolom, mint egy doromboló kandúr. - És ne hidd, hogy tehetetlen vagyok. Csak azért, mert most hagyom magam... - hallgatok aztán el a mondat közepén, mikor érzem kezét a pólóm alatt matatni. Végigtapogatja a mellkasomat, én pedig már épp kezdeném igencsak jól érezni magam, mikor lesújt az istennyila: jó alaposan lóvá vagyok téve. Mert a simogató kéz a mellkasomról hirtelen az oldalamra siklik, és nem áll le, még akkor sem, mikor már úgy sikongatok, mint valami kislány.
- Ez... nem ér, ezt nem... - fuldoklom a nevetéstől. A kis nyavalyás boszorkány, hát nem megtalálta a gyenge pontomat! Egy álló évig sikerült eltitkolnom előle, hogy meglehetősen csiklandós vagyok. Valami azt súgja, hogy ezt a fegyvert sokszor elő fogja húzni ellenem.
- Les... tényleg... elég... - csukladozom már alig kapva levegőt, mígnem aztán sikerül elkapnom a kezét, és oxigén után kapkodva, kipirult arccal bámulok fel az arcába. - Hát ez nagyon aljas volt - jegyzem meg, és megcsóválom a fejem, ahogy látom az arcára kiülő büszkeséget. Bár ezen nincs miért csodálkoznom, élvezi amikor valahol felém kerekedhet. És az igazat megvallva, én is.
- Remélem tudod, hogy nem vagyok az a típus, aki viszonzás nélkül hagy bármit is... - dünnyögöm, aztán ismét fordul a helyzet. Ezúttal ő kerül alám, háta a takaróba süpped, én pedig - vele ellentétben - ténylegesen megszabadítom a felsőjétől. Melltartóját letúrom úgy, hogy a melle alá kerüljön, aztán két ujjam közé fogom mellbimbóit, és lágyan simogatni kezdem, majd mikor az első nyögések elhagyják a torkát, a nyelvem veszi át ujjaim hegyét. Csak akkor állok meg, mikor kezével önfeledten turkálni kezdi a hajamat. Akkor felemelem fejem, aztán mellé huppanok az ágyba.
- Aludjunk bébi. Holnap ismét vár a munka - fordulok az oldalamra, de szembe vele, és majd szétvet az elfojtott jókedv ahogy résnyire lehunyt pilláim alól látom savanyú ábrázatát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 7:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Visszafordítom a kérdést, és kíváncsian várom válaszát. A plafont fürkészi, de arcomon egyre szélesebb mosoly ül ki, és azt hiszem, mosta  boszorkány erőm nélkül is képes vagyok mindkettőnkben újra előhozni annak a napnak az emlékeit. Hozzábújok, közelebb, és szorosabban, hogy egész testem övéhez simuljon, és elvigyorodom az utolsó mondatokon. Azt már akkor is megkaptam, hogy nem vagyok olyan, mint a többi nő, de ezt akkor és azóta sem bánom. Akkor este már megkaphattam volna, hisz semmi sem állított meg. És előtte nem egyszer meg is tettem ilyenkor én az első lépést. Valami viszont akkor kicsit észhez térített és nem hagyta, hogy a fejem után menjek, inkább visszafogott és nagyon is jól tette.
Elnevetem magam a "kis telhetetlen jelző hallatán" és könnyedén fordítok a helyzeten, fölé gördülök, egyik kezemmel megtámasztva magam, másikkal oldalra tűröm hajam és úgy nézek le rá.
-Voltam?-szalad szemöldököm homlokom közepére és játékosan csókolok bele nyakába.-Te is kis telhetetlen vagy ám... és még tehetetlen is.-szuszogom nyakába, majd hirtelen ötlettől vezérelve, ujjaim a póló alá csúsztatom és mikor már azt hinné, a fő cél, hogy megszabadítsam tőle, elkezdem csikizni az oldalát, hangosan felnevetve, ahogy összerezzen alattam, és kis híján elvesztem az egyensúlyom felette. Nevetve kapkodom kezem, hogy ne tudjon lefogni, de ha sikerül neki, tudom, hogy nem marad megtorlás nélkül a gyereki csíny, amivel előálltam. Imádtam kóstolgatni az idegeit és a pillanatokba belefeledkezve azt hiszem arról megfeledkezett, hogy mikor tudok lecsapni a legváratlanabbul.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 7:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Ahogy kényelmesen elhelyezkedünk az ágyon, és felteszem a nagy kérdést, biztosra veszem, hogy egy pirulási rohamot követően elterelő választ kapok csak, annál jobban meglepődöm, mikor - tényleg elvörösödve kissé ugyan - de elmondja nekem az igazságot. Azon kapom magam, hogy szinte látom magam előtt azt a pillanatot, azokat a perceket, érzem a kinn szemerkélő, és a lakókocsi tetején doboló eső illatát és zaját, és szinte átélem ugyanazt a gyönyört, amit akkor is, mikor először tartottam őt a karjaimban.
Persze, nem is Les lenne az, ha nem fordítaná visszájára is a dolgot, és ne fűtené legalább annyira a kíváncsiság, mint engem. Lágyan simogatni kezdem a hátát, miközben a plafonra meredek, mintha onnan akarnám leolvasni a választ.
- El sem tudod képzelni, mennyire vágytam rád - mondom halkan. - Napok óta. Néha szinte beleőrültem, hogy a közeledben voltam, és néhány csóknál nem kaptam többet. Aztán rájöttem... valahogy megéreztem, hogy ez így a tökéletes. Csak persze szoknom kellett a dolgot. A nők, akikkel addig dolgom volt, hamar megadták nekem, amire szükségem volt. De te más voltál. Több, mint azok a nők ott a múltamban - fordítom a fejem Les felé. - Olyan volt az első alkalom veled, mint... nem is tudom hogy mondjam - keresem a szavakat - mint mikor a kisgyermek életében egy hosszú év után elérkezik a születésnap, az ajándékokkal. És talán emiatt a várakozás, és beteljesülés miatt, sokkal csodálatosabb volt, mint eddig bármi is. Ahogy hozzám bújtál, ahogy csókoltál... ahogy beléd olvadtam, tényleg egy emberré lettünk mi ketten - könyökölök fel féloldalamra, és apró csókot nyomok Les nyakára. - De talán azért volt más az egész, mert én azt hiszem, már akkor szerettelek. És van még valami: csodálatos voltál az ágyban, kis telhetetlen - nevetek, aztán visszahanyatlok a párnámra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 6:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Valahogy erről eddig sosem beszéltünk, viszont ahogy rám néz, abból arra következtetek, hogy kicsit őt is meglepem és őt is épp az a kellemes érzés járja át, mint engem. Leül és onnan néz rám, míg én egyik lábamról másikra billenek át, mosolyom pedig képtelen vagyok levakarni arcomról. Elé sétálok, lassan és el nem eresztem tekintetét, még akkor sem, mikor fölé magasodva megállok. Az ajánlaton elgondolkodik, majd olyan hirtelen kapja el csípőm és gyűr maga alá, hogy felsikoltva kapaszkodom nyakába és nevetve engedelmeskedem, ahogy egyenesbe tornáz mindkettőnket az ágyon.
Már épp előállnék valami frappánssal, mikor feltesz egy kérdést, ami még a múlton merengés közepedet is meglep.
-Hmm...váó. Jó kérdés.-fordulok úgy, hogy szemébe nézhessek, ujjaim pedig mellkasán kezdenek el játszani, míg másik kezemmel könyökölve, tenyeremmel fejem támasztom. Egy percig nem szólalok meg, az emlék ugyanis túl nagy hévvel ér el, és le se tagadhatom, hogy annak az estének a pillanatai lassan leperegnek előttem. -Az, hogy soha, senki nem figyelt rám ennyire.-nézek aztán szemébe ismét, mert a percek alatt tekintetem is elkalandozott.-Hogy türelmesen vártál még akkor is, ha nehezedre esett. Hogy nem másztál rám azonnal, pedig kihasználhattad volna az alkalmat.-emlékszem vissza, majd elpirulva próbálok elnyomni egy mosolyt.-Tetszett, hogy határozott vagy, mégis gyengéd. Emlékszem milyen hevesen vert a szívem, ahogy tied is. Az eső illatára, ami bekúszott velünk, a párára, hogy mennyire forró volt a bőröd, amikor először érintettelek.-somolygok, és végül kimondom azt, amire voltaképp várt is valahol.-És az az érzés....-nem fejezem be a mondatot, hisz tudja pontosan mire gondolok.-Amit nem bántam meg, hogy addig a pillanatig vártam. Mint az első alkalom, mégis más.-fejezem végül be a gondolatot és kíváncsian nézek rá, a kérdést először ízlelgetve, végül mégis feltéve neki is.-És neked? Tudni akarom...-suttogom kérlelve, de az emlékek heves érzésekkel töltik el testem, amitől hirtelen törékenynek érzem magam ismét a közelében. Ez emlékeztet rá, amit ígértem neki az esküvő előtt. Mindent el akarok neki mesélni, és ha most épp ezekről az emlékekről volt szó, tudni akartam, hogy ő mit is érzett. Mert ahogy mondta, valami már az első este sem volt ugyan az, mint előtte, csak nem tudtuk, mi lesz mindebből és tessék, most is itt vagyunk.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 6:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Ahogy Les is felidézi a múltat, annak minden problémájával, puhatolozózásával együtt, ahogy igyekeztünk nem túllépni egy határt, mégis, értésére adni a másiknak, hogy vonzódunk egymáshoz, önkéntelenül is elvigyorgom magam, aztán leülök az ágy szélére, és szinte látom magam előtt mindazt, amit mesél. Az első estére, mikor szállást adott, mint egy hajléktalannak. Fogalmam sincs azóta sem, vajon miért engedett be akkor a lakásába, mit látott meg bennem, amit mások nem. Aztán persze a lakókocsi, ahol először lett az enyém. Mikor megmutatta, hogy mi is ő valójában, nem éreztem félelmet, vagy undort, sokkal inkább bámulatot és csodálatot.
- Tudod, mert nyilván arra is emlékszel, hogy én is küzdöttem az érzés ellen, hogy beléd szeressek. Gondoltam, jó leszek egy éjszakára, vagy néhányra, de már akkor, amikor melléd feküdtem a sötétben, éreztem, hogy valami hozzád húz. Fura annak tükrében, hogy mindössze akkor ismertelek meg - hajtom oldalra a fejem elgondolkozva. - Aztán azon kaptam magam, hogy akaratom ellenére beleestem abba a szép, mély gödörbe, aminek most is az alján ülök - nevetek fel röviden. - És akkor karácsony este feltettem egy lapra mindent, és mikor te is elmondtad, hogy úgy érzel irántam, ahogy én irántad, az... egyszerűen szebb volt bármilyen ajándéknál - bólogatok, aztán felnézek, mikor elém lép.
- Hm... nem vagyok sem büdös, sem részeg, mint azon az első estén, mikor megismertelek - hunyorgok. - Én valami jobban ajánlanék fel - fogom át Les derekát, aztán az ágyra huppanok vele, és addig fészkelődöm, míg egyenesbe nem kerülünk, fejem a párnát éri, míg Les az én mellkasomat használja párnának - ahogy mindig is. Azt hiszem, másképp talán egyikünk sem érezné már jól magát. - Na és... mesélj, mit éreztél velem az első éjszakán, ott a lakókocsiban? - vonogatom a szemöldökömet kajánul. - Legyezgesd az egómat, szívem - somolygok a sötétben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 5:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Szavaira nehezemre esik a könnycseppjeim elrejteni vagy visszafogni, mégsem engedek nekik utat. Nem vagyok, szomorú, sőt, épp ellenkezőleg. Megnyugtat a közelsége, érintése, szavai, biztonságban érzem magam, és úgy, mintha bármire képes lennék, bármit megtehetnék. Ahogy mondja, nem cserélnék. Ez volt az életem, minden hibával együtt, de nem kívántam volna mást, amíg mellettem volt. Bármennyire is haragudtam rá, nem számított, szívem ugyanis képtelen volt már másért dobogni, hisz teljesen elrabolta azt.
-Hát, az biztos, hogy kifordítottuk a lehetőségeink.-ismerem el, mikor már pár lépést megteszek a puha szőnyegen, amin a vörös, illatos szirmok szét vannak szórva.-Az első este vicces volt. Pláne, ahogy harcoltunk a nyilvánvalóval.-gondolkodom el, felé fordulva.-Te voltál az első, aki nem akadt ki attól, ami vagyok és te voltál az első, akinek ilyen hamar felfedtem azt az arcom. Aztán a lakókocsi...-harapok alsó ajkamba, emlékeztetve magam arra az alkalomra, és érzem a bőrömön végigfutó bizsergést, aminek libabőr formájában nyoma is lesz.-Az ágy és a puhasága...-nevetem el magam, a kellemes emlékképek sora pedig lejátszódik emlékeim között.-Az biztos, hogy elérted, amit nem akartam, hogy elérj. Hogy beléd szeressek. De ahogy kimondtad azt az egy szót akkor karácsony este, megfordult velem a világ és a legkevésbé sem bánom, hogy így történt.-erről valahogy még nem beszéltem neki, de komolyan gondoltam. Valamivel több, mint egy éve, nem akartam érezni ezt. Most pedig akkor érezném magam fél embernek, ha nem érezhetném ezt.
-Szóval...-lépek egy lépést felé.-azt hiszem fel tudok ajánlani egy fürdőt, aztán egy pokrócot és egy kanapét.-mivel pontosan olyan félhomályban úszik a szoba, mint akkor azon az első estén, így könnyedén élem bele magam abba a helyzetbe. Akkor is így állt velem szemben. Míg el nem küldtem fürödni, azzal a feltétellel, hogy ébren maradok és megvárom. De a fránya pokróc nem került elő addigra, és máig megmosolyogtat, ahogy az ágyam szélére kucorodott, tisztes távolba tőlem. Már akkor volt benne valami, ami felkeltette a figyelmem, és amitől egyik napról a másikra kezdtem érezni, hogy már semmi nem lesz olyan, mint az előtt az éjszaka előtt.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Vissza az elejére Go down
 

Hálószoba és fürdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3