Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 13, 2017 6:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Szerettem szívni a vérét, és ő is az enyémet, amivel nem volt baj. valami különös bioritmus alakult ki köztünk, s az lett volna igazán furcsa, ha csipkelődő szavak nélkül létezünk a másik mellett. Így viszont egymás agyára mehettünk és még csak haragudni sem tudtunk ezért a másikra. A kapott labdákat ide-oda lődöztük, és vicces volt, ahogy olykor-olykor a másik reagált.
Ahogy felvetem a kád kényelmességét, azonnal reagál, épp úgy, ahogy én tettem nem is olyan rég, viszont esélyt sem adok, hogy sokáig taglalja a nézőpontját, hisz jó adag vizet locsolok arcába. Erre viszont ő is azonnal reagál, s mire megszólalhatnék, elkapja lábam és a víz alá ránt, de épp csak annyira, hogy orrom és szám kerüljön a felszín alá. Nagy adag vizet köpök ki, hangosan sikítozva a nevetéstől, ahogy lábam csiklandozza.
-Soha!-nevetek, s a hab alá merülő ujjaim mozgatva egy adag habból a háta mögött rizsparókát formázok, amit aztán könnyedén engedek fejére, aminek hála jobban kezd el hasonlítani valami barokk absztrakt festményhez, mint hittem. A látványtól hangosan felnevetek, s semmi jóra nem számítok ezek után.-Egész jól áll a fehér! A szakáll is.-nevetek, és közelebb araszolok hozzá, ahogy próbálok kiszabadulni a lábaim foglyul ejtő ujjak közül. A kis művem viszont még így is arcán és fején csücsül, és ha látná magát, alighanem ugyanazon a véleményen lenne, mint én.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 13, 2017 4:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Kíváncsi vagyok, vajon mindenkinél így működik-e a szerelem, hogy olyan hatással vannak egymásra, amilyennel mi ketten a másikunkra. Ahogy ő levetkőzik, mielőtt a kádba lép, felméri a reakciómat, és láthatóan élvezi, hogy megremeg a kezemben a füzet, viszont mikor visszaadom a kölcsönt az ajkába kell harapnia, hogy visszafogja magát. Olyan ez, mintha valami különös köldökzsinór feszülne köztünk, amint valamiféle elektromosság siklik ide-oda, összefűzve, és elmondhatatlan jó érzéssel elárasztva bennünket.
Ahogy végre sikerül csökkentenem a víznyomást, és már csak kellemes bizsergés vesz minket körbe, ellentétben az első pillanat rendőrségi vízágyújával, morcos képet vágok Les szavaira.
- Hát ez szép... - biggyesztem le a számat. - Én is tudlak masszírozni, sőt átölelni is. És én ráadásul jó meleg vagyok - bökök a vállamra, ahol Les rendszeresen aludni szokott. - És fürödtem, szóval még csak farkasszagom sincs. De ha neked ez a hideg kád jobb, ám legyen. Kényelmesen elférek majd az ágyon - vágok pofát Les felé, mire kapok egy jókora adag vizet a képembe, ahogy azt már megszokhattam. Nem szólok egy szót sem, csak megcsóválom a fejem, aztán elkapom Les lábát, megrántom, mire félig víz alá merül, és amint kibukkan - vizet köpködve - kíméletlenül csiklandozni kezdem a talpát.
- Na szóval... - kérdezgetem közben, nevetve a visongáson, ami betölti a fürdő terét - megadod magad, vagy vegyek még némi revansot?
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 12, 2017 6:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Látom, hogy kezében megremeg a papír, kis híján elejti azt, mire egy elégedett, mondhatni inkább önelégült mosoly szökik át arcomon. Nem tagadhatja, milyen hatással vagyok rá, és ahogy visszavág, már szinte szokásos módon harapok ajkamba. Első naptól kezdve ezt érzem a közelében, ilyenkor pedig felfokozottan hat rám minden mozdulata. S ez az, ami azt hiszem hiányozna, sok más mellett.
Behuppan a kádba, szavaira elmosolyodom, de csak pilláim alól nézek fel rá.
-Én pedig örülök, hogy így érzed. Mikor telihold volt... alig bírtam aludni. És nem a farkas részem miatt. Olyan üres volt minden. Szóval felajánlhatom a kádunk, a kanapét a pokróccal, de az ágyunkban lenne a legjobb helyed.-emlékeztetem az első nálam töltött éjszakájára, amikor először a kanapét adtam volna neki kölcsön, végül mégis az ágy mellett döntött, és kezdetben ugyan annak szélén egyensúlyozott, végül csak mellettem kötött ki. A kellemes emléknek hála elmosolyodom, de a feltörő buborékoknak hála kipattanok a gondolatok közül, s kis híján a kádból is, ijedtemben.
-Azt hiszem, miután szívinfarktust hoztál rám, el kell gondolkodnom rajta, hogy valóban versenyezhetsz-e ezzel.-értem a kádra, hisz kellemesen masszíroz a forró víz, nem mellesleg pedig az arckifejezésén olyan jót mosolygok.-A kádat hivatalosan is felavattuk.-jelentem ki, s mivel az útmutató már így is szétázott, óvatosan, de jól célozva arcon locsolom, amire hajlamos voltam a régi kádban is. A bosszút pedig azt hiszem, biztosra vehetem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 12, 2017 6:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Látom Les tekintetén, hogy lelki szemei előtt megjelenik a kép, ahogy egy serpenyővel ütlegelem a feltételezett csábítómat, mire hangos nevetésre fakad, és beletelik néhány percbe, mire képes abbahagyni a jókedvet, és közben én magam is jól elszórakozom az ő kacagásáradatán.
Mire kiadja magából az ötlet okozta rohamot, kézen fogva a fürdőbe vezetem. Ő leadja a rendelést, majd a kezembe nyomja a kád használati utasítását. Még fel fogom igazából, mit is tartok a kezemben, de el is veszi minden figyelmemet a tény, hogy leszórja magáról a ruhákat, és kihívó pillantást vetve rám belemerül a fehér habokba, ettől pedig csaknem beleejtem a vízbe a kezemben tartott kis füzetet. Hihetetlen, milyen hatással tud lenni rám, minden alkalommal, és minden percben.
- Tudod... - vetkőzöm én is lassan, csak hogy visszaadjam az előbbi kölcsönt - mégis inkább az ágyat választom. Szeretem, amikor rám fonod magad éjjel, és úgy alszol. Talán nem is lenne már nyugodt, és békés éjszakám nélküled - ereszkedem bele én is a kádba, ami úszómedence méretűnek tűnik az előző lakás kádjához képest. Az sem volt kicsi, hiszen ketten is elfértünk benne, de mégis... más volt. Fogalmazzunk úgy, kisebb igényeket elégített ki.
- Na lássuk, hogy is működik ez - mormogom az orrom alá, aztán kinyitom a füzetet, és némi böngészés után megnyomok egy gombot, mire olyan buborékok támadnak alattunk - erősen, és viharos gyorsasággal - mintha egy vulkán tört volna ki a kád alján. Les fel is sikkant a hirtelen meglepetéstől, az én kezemben meg marha gyorsan elázik az útmutató.
- Bocsánat! - mentegetőzöm ijedten, majd fokozatosan csökkentem az erősséget mindaddig, míg kellemes bizsergés nem marad az elsöprő erejű kitörés után.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 12, 2017 4:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

-Mindkettő lehet opció?-érdeklődöm ártatlan arcot vágva, majd vele nevetek, és az elképzelését szinte magamnak is levetítem, a képsornak hála pár percig képtelen vagyok reagálni szavaira a kacagástól.
-És majd másnap a reggelivel lenne gond, mert feláldozod a serpenyőnk. Szépen vagyunk!-vigyorgok, és ahogy felhúz magával, engedelmesen lépkedek mellette a fürdő felé, s megkaparintva a telefont, tárcsázom az ismerős számot. Épp beleszólnék, mikor Chriest szóvá teszi a kád cseréjét, hogy mit is kaptunk végül, mire megrázom a fejem, próbálok nem nevetve leadni egy rendelést, és a másfél órás szállítást letárgyalva, visszatérek hozzá a fürdőbe.
-Oké, felőlem aludhatsz itt. Biztos nagyon kényelmesen ölel és puha is.-mormogom, a felvetett ötletnek ugyanis annyira nem örülnék. Mellé lépek és én is szemügyre veszem a kádat, majd kezébe nyomom a mosógép tetején hagyott használati útmutatót, és a telefont leteszem a helyére, hogy aztán könnyűszerrel váljak meg ruháimtól. -Én inkább kipróbálom, mint nézegetem.-vonok vállat, felkontyolva a hajam, hisz a telefon ideje alatt a kád megtelt vízzel és a habfürdőnek hála nagy fehér kupacok keletkeztek. Még egy kirívó pillantást vetek rá, mielőtt eltűnnék a habok között, és kényelmesen elnyúlok a kádban. A régihez képest ez nem csak extra volt, de nagy is. -Hmm, ez mennyei!-hajtom hátra fejem, lehunyt szemmel, mikor végre csatlakozik hozzám. A testem körülölelő meleg víztől máris kezdem feledni az elmúlt két nap megerőltető fáradozásait, amit a költözés okozott.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 12, 2017 3:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

- Mmmm... - fúrom a fejem Les nyakába - éhes vagy, mint egy farkas, vagy egy farkasra vagy éhes? - kérdezem évődve, aztán meghallgatom az ígéretét, és a viszont felhozott feltételeit.
- Hm - vonom össze a szemöldökömet. - Nem tudom, mit találnak a nők szexisnek, és mit nem, de ha valami csodánál fogva valaki rám is akarna mászni az egyébként üres lakásban, nem fogok feláldozni egy tortát, amivel már lehet, hogy órák óta dolgozom. Viszont a tojássütő serpenyő nem lenne rossz választás. Már csak a hanghatások miatt sem. Azt a szépen, fémesen kongó hangot úgysem übereli semmi más - nevetem el magam röviden, aztán nagy keservesen feltápászkodom, és őt is felhúzom magammal.
- Gyerünk, mert ha tovább fetrengünk, inkább lesz ebből hatalmas alvás, mintsem fürdés - fogom kézen Les-t, és elindulok vele a fürdő felé, de előbb még zsebre vágom a telefonomat.
- Tessék - adom aztán a kezébe a készüléket, míg vizet engedek a kádba. - A tiéd a rendelés. Az enyém meg az előkészületek - vizslatom a kádat, aztán leesik az állam. Mondták még költözés előtt, hogy a fürdő felszerelését kicserélik, de erre álmomban sem gondoltam volna.
- Ide nézz - fordulok elképedve Les-hez - masszázskádat kaptunk! Még sosem volt lehetőségem ilyet kipróbálni! - tapogatom a kád falában lévő apró lyukakat olyan arccal, mintha előrehozták volna a karácsonyt. - Változtatok a véleményemen. Én itt fogok aludni - vigyorgok szélesen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 12, 2017 10:08 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

A fáradtságot ugyan érzem, de próbálok harcolni vele és nem mutatni vagy csak minimálisan. Chriest határozott mozdulatának hála, hamar kerülök ülő helyzetből fekvőbe, s ahogy fölém gördül, ujjaim automatikusan siklanak vállára, majd derekára, mikor megszólal.
-A végén szavadon foglak. Ennek az lesz a legvége, hogy semmit nem fogok egyedül csinálni.-reagálok szavaira, és alsó ajkamba harapva elmosolyodom, ugyanis hirtelen képtelen leszek ellenállást mutatni, s megadom magam.-Jó, legyen. De a pizzát a kádból rendeljük meg. Farkas éhes vagyok.-vigyorodom el, ujjaim gyengéden játszanak oldalán, amikor pedig az identitásra tereli a szót, elnevetem magam. A tekintete viszont olyan hirtelen változik meg, hogy arcomon átsuhan egy pillanatra az értetlenkedés.
-Nos, még szerencse, hogy a férjem is ezen a véleményen van, nem? Különben képzeld, mennyire mások lennének itthon a szabályok.-próbálom elviccelni a dolgot, amit végül ő is megtesz a villáskulcs említésével. Ujjaim nyakára siklanak és közelebb húzom őt magamhoz, hogy homlokom homlokához érjen.-Megígérem, hogy 14-es villáskulccsal fogom leütni az illetőt és beszámolni neked erről. De emlékeztetnélek rá, hogy sok nőnek vonzó, ha egy pasinak a főzőkanál jól áll a kezében. Hát, még ha finomakat süt. Szóval ígérd meg, ha valaki azon kezd el gondolkodni, hogy a fehér köpeny mögött mi rejtőzhet, minimum egy tortát nyomsz a képébe.-mutatok rá, hogy az ő esetében az ilyesmi épp annyira lenne vicces, mint enyémben, bár nyilvánvaló, hogy az én esetemben egész más a helyzet. Boszorkányként meg tudom védeni magam. Legalábbis szerettem ezt hinni. Közelebb húzom magamhoz és megcsókolom, ujjaim végigszántanak a kócos tincseken.-Nos, akkor veled tarthatok?-érdeklődöm halkan, és a fürdő felé pislantok, majd tekintetem ismét elveszik övében. A melegség, ami átjár, még így, fáradtan is kellemesen hat rám, és bár próbáltam nem mélyrehatóan foglalkozni azzal, amit mondott, tökéletesen tisztában voltam vele, mégis mire gondolt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 12, 2017 9:42 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Viszonylagos rend vett bennünket körbe, noha felbukkantak még itt-ott dobozok, és a nappali félkész állapota jelezte leginkább, hogy friss lakók vagyunk a házban. Ennek ellenére a rend nem csupán a lakásra, hanem az egész életünkre is kiterjedt. Kell, vagy kívánhat-e bárki ennél többet?
Ahogy a két napi hercehurca és szakadatlan munka után végignyúlok az ágyon, és Les mellém ülve ugyancsak fáradtnak tűnik, mindössze arra van energiám, hogy a karomat kinyújtva magam mellé húzzam, és fölé gördülve két kezem közé fogjam az arcát.
- Nos, akkor menjünk szép sorjában - nézek bele a kék szempárba. - Először is, a kádat veled akarom kipróbálni. Egy lazító fürdő neked sem árt, és amúgy is... közös lakás. Közösen avatunk fel mindent - mosolygok. - Másodszor, a pizzavacsora jó ötlet, de úgy hiszem, a kádból is rendelhetünk, vagy épp fürdés után. Nem hiszem, hogy a fürdőszobában fog érni bennünket az éhhalál - folytatom tovább. - Harmadszor, nem érzed úgy, hogy kissé felcserélődtek a nemi identitás-szerepek? - kérdezem. - Én reggel beállok a konyhába sütni, hogy ellássam a cukrászda egy részét, te meg nyakig olajosan beveted magad egy műhelybe. Ahol, nem mellesleg, lesz néhány férfi munkatársad. Olyanok, akiknél, és ezt tapasztalatból mondom, bejön, ha egy nő nem csak gyönyörű, de ilyen belevaló is - sötétedik el a tekintetem egy pillanatra a puszta feltételezéstől is, hogy valaki megpróbálna majd Les-el kikezdeni. Az fix, hogy ha ilyenről hallanék, akkor megkeresném ki az illető, és a következő teliholdkor meglátogatnám, hogy a rákövetkező nap a rendőrök puzzle-t játszhassanak a cafatjaival.
- Na szóval - ragadom ki magam a gondolatból - ígérd meg nekem itt és most, ünnepélyesen, hogy ha valaki olyan merészségre ragadtatná magát, hogy rád startolna, az isten ne adja neki, de hozzád érne, akkor egyrészt elmondod nekem, másrészt egy 14-es villáskulccsal csapod azonnal fejen az illetőt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 11, 2017 9:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

A pakolással eltelt napoknak hála úgy éreztem, minden porcikám fáj. A fürdőszoba és a háló késznek nyilvánított állapotba került, a dobozok azonban még fel-fel bukkantak a lakásban sétálva itt és ott. A nappaliban még nagy volt a fejetlenség, talán ez volt a leginkább hiányosan berendezett helység, nagy valószínűséggel annak is betudható ezt, hogy a régi lakásom nem éppen volt olyan állapotú, hogy bármit ki lehessen kiáltani nappalinak. Az ajtón belépve szinte azonnal a hálóba kerültél, ahonnan a konyha és a fürdő nyílt, és ennyi volt. Itt viszont ajtókkal elválasztott, mégis tágas és világos terek vannak. Elégedetten nézek körbe a szobában, elmosolyodva és büszkén, míg Chriest az ágyra dől, mire nagyot sóhajtok és a levegőbe szippantva hunyom le pár másodpercre a szemem.
Aztán leülök az ágy szélére, lábujjaim az újonnan beszerzett puha szőnyegbe markolnak.
-Ezért...-nézek körbe ismét a szépen berendezett szobán-Ezért megérte.-nézek vállam felett rá, aztán a fürdő felé biccentek.-Ha szeretnéd, kipróbálhatod a kádat. Én addig rendelek egy pizzát, vacsora gyanánt.-ajánlom fel, bár a nyilvánvaló fáradtság az én arcomon is kiülhetett már. Ráadásul a holnapi reggelt már a műhelyben kezdem, ahogy Chriest is a munkával kell, hogy foglalkozzon már. Furcsa lesz, de ez is egy lépés a jövő felé. Minden változik, ideje nekünk is alkalmazkodni a történésekhez. Ahogy eddig is egész jól ment.-A bevásárlást holnap hazafelé majd elintézem.-jelentem ki, bár kételkedem benne, hogy hangomban bármi jele is van annak a komponensnek, ami az ellentmondás ellen szólna. Igazából süt rólam, hogy elfáradtam, de azért is kitartok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 11, 2017 7:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

- Tudod, hogy utálom a korán kelést - motyogom, mintegy sovány védekezés gyanánt, mikor úgy fúj felém, mint egy dühös macska, de aztán a mérge úgy száll el, egyik másodpercről a másikra, mintha szél fújná el a fekete fellegeket. Elém lép, aztán kiadja az "utasítást", mint valami tábornok, hogyan és mikor hajtsuk végre a "nagy költözés hadműveletet".
- Igenis, asszonyom! - tisztelgek, homlokomhoz emelt kézzel. - Mernék szerinted bármiben ellentmondani? - teszem aztán hozzá alig hallhatóan, csak úgy az orrom alatt. Ha megpróbálnám, alighanem az apró éjjeliszekrényt vágná a fejemhez, és a fizikai konfrontációban - köszönhetően a boszorkányerejének - mindig előnyben van. Már csak azért is, mert én alapból nem ütök meg nőt.
Felém nyújtja a kulcsot, a saját kulcsomat az új lakáshoz, amit felfűzök a karikára, és zsebre vágom. Nem szólok egy szót sem, csak kézen fogom, és kivezetem a házból.


Két napba telt, mire mindent bedobozoltunk, és áthordtunk az új lakásba. Úgy számítottam, két forduló a lakókocsival, és minden átkerül. Nos, ehhez ha egy nullát hozzáírunk, akkor tökéletesen közel járunk az igazsághoz. Nem csak a ruháinkat, konyhai felszerelést, de néhány apróbb bútort is elhoztunk, olyanokat, amik nem voltak még túl lestrapáltak, és illetek ebbe a lakásba. Kicsomagolás, pakolás, takarítás... nem volt könnyű két nap, de mikor végre az utolsó ruhadarab és edény is a helyére került, úgy nyúlok végig a hálószoba ágyán, mint akit agyonvertek.
- Soha többé... - nyögöm, mintha épp halni készülnék, bár tény és való, hogy csakugyan belefáradtam ebbe a két napba - soha többé nem akarok költözni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 11, 2017 6:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Kicsit rosszul esett a reakciója, de leráztam magamról, legalábbis próbáltam, vitához ugyanis egyáltalán nem volt kedvem. Tény, talán kicsit gyorsítottam az eddigi tempón, és azt akartam, hogy minden sínen legyen.
A bátyja engem kevésbé érdekel, se az anyagi helyzete, sem az életstílusa, és nem is akartam erről se vitatkozni. Elfogadtam, hogy van testvére, ahogy ő is elfogadta az enyém létezését. De itt vége volt. Egyikünk sem firtatta a témát, pláne nem akartam, hogy másokhoz hasonlítsa magát, minket, vagy beszéljen belőle az irigység. Nem volt szükségem milliókra, sem komornyikokra. Az elképzeléseim között az szerepelt, hogy a lakást szép lassan rendezzük be. Lehet, hogy dobozokból öltözünk pár napig, mivel a hét többi napján dolgozunk. De azt hiszem, hogy ez sem az élet vége, nem az első eset, hogy ilyesmire kényszerülök. A kimenetele a dolgoknak viszont egész más lesz. A terveim között nem szerepel több költözés. És azt hiszem, hogy ebben egyet is értettem vele.
Feláll és elém lép, magára kapkodva időközben a ruháit. Felmordulok szavaira, jelezve, hogy tökéletesen jól érezte, hogy miért vagyok "ilyen".
-De ilyen leszek! Az volt a tervem, hogy az első reggelünk itt, olyan lesz, amilyennek kell lennie. Erre csak morgást kapok. -fonom mellkasom előtt keresztbe kezeim, durcásan, de a tekintet, ahogy rám néz, még így is mosolyt csal az arcomra.-Hogy is szoktad mondani? Egy nagy szerencséd van, hogy szeretlek?-szökik homlokom közepére szemöldököm, majd közelebb hajolok hozzá, s így folytatom.-Helyes, akkor ennek fényében visszamegyünk a régi lakásba és elkezdünk csomagolni, és áthordani a cuccokat.-amikor azt hinné, hogy csókkal fejezem be a mondatot, egyszerűen arcára csúsztatom tenyerem és kicsit oldalra fordítva fejét, hátrébb lépek..-Ellenvetés nincs? Helyes. Kezdjünk bele a napba!-mosolygok elragadóan, és felkapva a komódról az új lakás kulcsait, odaadom őket a kezébe. Az enyémek ugyanis már a kulcstartómon lógnak, az övén is ott a helye immár.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Márc. 10, 2017 4:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

- Jólvanna... - dünnyögöm még mindig marha álmosan, mikor szemmel láthatóan - és jól hallhatóan - felpaprikázódott az én durcásságomon. Kinyúlok a kávétermosz után, aztán a számba öntök néhány kortynyit, és szinte érzem, hogyan jár át a koffein ereje. A kábult tunyaságot legalábbis már valamennyire elűzi a szememről.
Épphogy lenyelem a második kortyot is, mikor odarepül mellém a pólóm, mire nagy sóhajjal magamra húzom, aztán kikecmergek az ágyból, hogy megkeressem a nadrágomat, és minden egyéb ruhadarabomat. Tény és való, hogy Les-nek igaza van. Nem kevés munka vár ránk, és jobb ezen minél hamarabb túlesni. Önkéntelenül is felvillan bennem a gondolat, hogy mennyi mindenen múlik az egész élet... sokszor viszont csak a véletlenen. A szüleim odaadtak a nagybátyámnak, míg a bátyámat örökbe fogadták, és a szájába adták az ezüst kanalat egész életére. Ötven százalék esélyem volt rá, hogy most én üljek olyan vagyon felett, mint ő, és lessék inasok a parancsaimat. Most a költözés is egyszerűbb lenne ilyen körülmények közt. Elvinném Lest egy csodálatos utazásra, és kulcsra készen vennénk át a házat. Bár, ha én lennék a bátyám helyén, alighanem nem ismerném Les-t. Ilyen alapon azt hiszem, még mindig én jártam jobban...
Ahogy Les átveszi tőlem a hangulatomat, és ő is morogni kezd, legalábbis bosszúsnak tűnik, megállok előtte, lehajtom a fejem, csak alulról felfelé nézek rá, a legszebb és legaranyosabb kiskutya-tekintettel, amit csak elő tudok varázsolni a repertoárból.
- Ne légy velem ilyen... - pislogok, hogy még egy kőszikla is megindulna tőle. - Tudod, hogy szeretlek - veszem elő azt a szót, amivel bármikor lefegyverezem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 09, 2017 8:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Tudtam, hogy nem szereti, ha nem magától ébredhet, mégis kedvesen cirógatva ébresztem. Bár nem sok a cuccunk, lássuk be, jobb időben elkezdeni. Elfordul, elhúzódik, mire én mosolyogva figyelem a duzzogást, amit előad. Még így sem lehet ellene egy szavam sem.
-Ne legyél már ilyen...-sziszegem, és felülök az ágyban, ahogy értékelés nélkül marad a kedvességem, és a helyére csak a puffogás és a duzzogás marad tőle. Nyakamig húzom a takarót, és kinézek a felkelő Nap felé. Már most imádom, hogy a napsugarak előbukkanását szinte premierből nézhetem végig. Nagyot sóhajtok, ujjaim végighúzom a puha paplanon és nagyot szippantok a tiszta, friss levegőbe.
-De van kávé. A termoszt a pulton találod.-jegyzem meg én is morogva, és szavaira kimászok az ágyból. Felkapom a földre dobott csipkéket, pólóját pedig mellé dobom, ami eddig hálóingként funkcionált rajtam.
-Komolyan, néha hajlamos vagyok elfelejteni, hogy mennyire fel tudsz ezzel bosszantani. Tudod mit? Felőlem aludhatsz tovább. De, ahogy mondtad, nincsenek komornyikok, akik a parancsolgatásra várnak. Ellenben el kell adnunk a másik lakást, ami tele a cuccainkkal, nem fog menni. Ezt be kellene rendezni legalább annyira, hogy lakhassunk benne, és egyébként két nap múlva nem szombat van, hanem hétfő. És, ha elfelejtetted volna, mindkettőnket vár a munka.-sorolom fel az érveket és a székre hajtott farmeromba bújok, kicsit ugrálva, majd felkapom a felsőm is és hajam magas kontyba púpozom egy hajgumi segítségével.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 09, 2017 5:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Némi kioktatást, és ellenkezést követően - naná, hogy nem is Les lenne, ha nem találna rá alkalmat - meglehetős gyorsasággal ágyba kerülünk. Egy darabig csak fekszünk egymás mellett, gondolatokba és kellemes, jó érzésekbe merülve, aztán mindkettőnket elnyom az álom.
Halvány fogalmam sincs róla, vajon mennyit mutathat az óra. Arra ébredek, hogy Les hangját hallom a fülemben, és megérzem apró csókját a nyakamon. Pedig én igencsak aludtam volna még...
- Naaa...ne már... - dünnyögöm alig érthetően, majd hátat fordítok, és nyakamba húzom a takarót, de aztán néhány másodperc után belátom, hogy ebből már alvás nem lesz. Visszakecmergek hát az előbbi oldalamra, szembe Les-el, és duzzogva pislogok rá.
- Miért kell felkelni? Még olyan korán van - kesergek a nyafogó gyerek hangján. - Fogadok, itt még kávé sincs - nyűgösködöm tovább. Megtanulhatná már, hogy ha nem magamtól ébredek, hihetetlenül elviselhetetlen tudok lenni.
Mindenesetre ülésbe tornázom magam, de nyilván túl nagy értelemmel nem bámulhatok a világba.
- Csomagolás... pakolás... költözés... - mondom ki hangosan is, ami a következő másodpercben eszembe jut, és vissza is hanyatlom. - Bárcsak lenne egy rakás komornyikunk, mint ahogy nyilván a dúsgazdag bátyámnak. Viszont így azt hiszem, kénytelenek leszünk mindent mi ketten megoldani. Ajánlom is, hogy ne költözzünk vissza - nézek Les felé - mert én ezt a hercehurcát még egyszer nem csinálom végig, az fix.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 09, 2017 1:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Masszív ellenállást nem mutattam a jövő ellen, és nem is éreztem ilyesmit, de ennek ellenére nem egyszer megfordult ez-az a fejemben, ami nem hagyott nyugtot. Például a múlt jövőre gyakorolt hatása is ilyen volt. Szavaira elmosolyodom, valahogy mást nem is vártam tőle.
Hát…–teszek úgy, mintha elgondolkodnék, holott a kérdést szavaival meg is válaszolta már.¬¬–Nem mondom, hogy nem így lenne. De ez jó pár dolgot vonzana magával…–harapom el a mondatot, ajkamon sejtelmes mosollyal, ami tökéletes alátámasztója annak is, mennyire nem vagyok szent. Bár sosem mondtam, hogy az lennék, épp ellenkezőleg.
Kérésére elmosolyodom, bár őszintén eszem ágában sem volt visszamenni ma éjszakára a régi lakásunkba. Ellenben a pakolás puszta gondolata mélységesen és őszintén kikészített, mert megjelent előttem az említett két forduló, de a dobozolás be és ki formájában inkább tűnt borzalmas időtöltésnek, mint „csak két fordulónak”. ¬¬Aztán szavai ismét kirántanak a gondolataimból egy egészen más gondolatsávba, de mielőtt ellenkezhetnék, ujjait számra tapasztja, esélyt sem adva arra, hogy tiltakozzak.–Nem fogunk visszaköltözni! Megoldjuk. Emlékszel, boszi vagyok, maximum kicsit megviccelek pár embert.–vonok vállat, gondolataim közül máris kicsit vidámabban lépek ki. Megfogom kezét, és az ágy felé húzom, majd a párnák közé döntve nézek le rá.–Nem akartad, hogy ellenkezzek. De nem fogom hagyni, hogy a bátyád cipőjét sikáld. Sem senki másét.–jelentem ki határozottan, s most én fogom be száját, közelebb hajolva hozzá egy csókkal.–Szeretlek.–suttogom elhúzódva tőle, és hozzá bújva hajtom fejem vállára, s pár percig csendben matatok még mellkasán, majd hagyom, hogy az álom elnyomjon, s ezzel megkezdjük az első olyan éjszakát, amit új házunk falai között töltünk. Szívverésének ritmusa hamar álomba ringat, de az éjszaka további része álmatlanul múlik el. Pont ezért lehet az, hogy viszonylag korán, szinte a Nap első sugaraival ébredek, és mosolyogva nézem kisimult vonásait. Kicsit oldalra fordulok, és a fények játékát figyelem kócos haján, borostás állán. Feljebb tornászom magam, és csókot nyomok nyakára.–Jó reggelt álomszuszék!–suttogom fülébe, míg ujjaim arcán szántanak végig, de őszintén szólva fogalmam sincs, hogy felébredt-e már előbb a mocorgásomra, csak szándékosan nem nyitotta ki a szemét, vagy jól sikerült hadműveletemnek hála, tényleg egy csendes, hízelgő ébresztést sikerült kiviteleznem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Márc. 08, 2017 5:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

- Rendben, legyen heti kettő - egyezem bele gondolkodás nélkül Les ajánlatába. - Esetleg idővel heti háromra is feltornázhatjuk. Ez már csak azért is nagyon jó, mert ilyenkor majd mindig jöhet a békülős szex - teszem hozzá pajzánul, és ahogy fejét a mellkasomnak dönti, aprót vonok a vállamon.
- Hát, a törülközőt is csak akkor használom, ha nagyon muszáj. Vagy akkor, ha látod - vigyorgok. - De akkor is csak azért, mert olyankor úgy nézel rám, mintha azon gondolkodnál, milyen átokkal szedj darabokra. Szóval, jobb a házi béke - biggyesztem le a számat egy pillanatra, aztán kissé erősebben szorítom magamhoz.
- Nos, ezúttal már mondhatom, hogy ez az én házam is. Szóval közösen hozzuk a szabályokat, továbbá jogomban áll ott és úgy pucérkodni, ahogy nekem jólesik. Amúgy ne játszd meg a makulátlan szentet, fogadok, hogy imádnád ha így flangálnék a lakásban a nap 24 órájából legalább 12-ben - fűzöm a szót tovább, aztán hatalmasat ásítok.
- Akkor úgy is, mint farkasod, villámhárítód, férjed, bosszantód és satöbbi, ajánlatom a következőkre: töltsük itt az éjszakát. Ki akarom próbálni, milyen aludni az új ágyunkban, és az új házunkban. Aztán reggel hazamegyünk, a régi házba, és csomagolunk. Ha minden jól megy, két fordulóval áthordunk mindent a lakókocsival. Úgyis azt is át kell hoznunk, ahogy a motorokat is. És esküszöm, nem költözünk vissza a régi lakásba akkor sem, ha nem sikerülne eladni. Akkor még mindig van, ahonnan pénzt szerezzek. Ha kell, megpucolom a bátyám cipőjét is némi kölcsönért - bököm ki aztán, majd befogom Les száját. - Ne, ne most kezdj ellenkezni. Ha ez kell ahhoz, hogy kényelmesen és nyugodtan élhessünk, megteszem, és te is tisztában vagy vele a szíved mélyén, hogy abban az esetben tényleg nem lesz más megoldás, hacsak nem akarnál innen sűrű könnyhullatás közepette visszacuccolni a régi lakásba.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Márc. 07, 2017 7:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

A gondolataimban felállított kérdések és a jövőre való gondolás össze-vissza csapongott megannyi más gondolat között, és én magam is ilyen csapongó lettem. Arcát figyelve hallgatom szavait, próbálok nem mosolyogni, szavai mégis erre késztetnek. Emlékeztet rá, hogy egy éve valóban nem gondoltam volna, hogy itt leszek, pláne nem így. Emlékeztet arra a fiúra, aki pont az ellentettje volt mostani énjének. Ettől pedig kicsit eltölt a melegség, hisz voltaképp mellettem és nekem köszönhetően változott meg. Ahogy én is neki köszönhetően változtam, előnyömre vagy hátrányomra, nem is igazán érdekelt.
-Igazad lehet.-reagálok szavaira, kicsit talán közbe is vágva, majd mikor meglök, és viccelődve beszél az elmúló évekről, elnevetem magam.-Szerintem a heti egy kevés lesz. Legyen inkább kettő. Egy a hét közepén, egy a végén.-fűzöm tovább gondolatait, majd felállok és némi pezsgő kíséretében morfondírozok tovább, pólójának kellemes pamutjába tekerve magam, ami így akkora lesz rajtam, mint egy rövidebb ruha.
Megforgatom szemeim a dicséretre vagy inkább az őszinte mosolyra fakasztó megjegyzésére és mikor felkel, s mögém lépve megölel, fejem mellkasának támasztom.
-Jól van, igyekszem majd.-motyogom szavaira, aztán elmosolyodva fordulok felé, meztelen teste enyémnek simul, amire csak megrázom a fejem.-A törölközőre már részben rászoktattalak. A következő napirendi pont a pucérkodás lesz?-vonom fel szemöldököm végignézve rajta, aztán játékosan tarkója mögött összefonom karjaim és magamhoz húzom.-Az én farkasom jobban tetszik, mint az én villámhárítóm, de ez nem zárja ki, hogy mindkettő legyél.-mosolygok vidáman, lábujjhegyre emelkedve, hogy egy magasságba kerüljek vele.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Márc. 07, 2017 5:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Figyelmesen hallgatom Les szavait, és ugyan nem értem teljesen, hogy mire célozgat, de a lelkem mélyén érzem, és ez csaknem ugyanolyan, mintha az elmémmel érteném.
- Felfogtam. Legalábbis azt hiszem - bólogatok lassan, aztán felülök, és magam köré tömködöm a takarót. - Hagy válaszoljak, ahogy tudok. Nézd, nem voltam boldog, amikor megbántottál, vagy amikor tettél olyan dolgokat, amik elszomorítottak engem. De én is megbántottalak néhányszor, ezt nem lehet, de nem is akarom tagadni. És bármit is mondtál, vagy tapostál belém néha, a legkevésbé sem bánom. Komolyan mondom - erősítem meg. - Azt hiszem, ezek a dolgok segítettek minket hozzá, hogy összecsiszolódjunk. Tanultunk egymástól dolgokat... elfogadást, türelmet, más nézőpontot is megismertünk, mint a saját, önző mivoltunkat. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy most itt legyünk - tekintek körbe, utalva az új életünkre. - Olyanok voltak ezek, mint az ásónyomok, mielőtt elérnénk a mélybe ásott kincshez - szalad ki a számon egy kissé fura hasonlat, de máshoz nem tudom viszonyítani, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül az elmúlt egy évben, a megismerkedésünktől az egybekelésünkig. - És hogy mit fogunk csinálni együtt? - visszhangozom a kérdést, amit ő tett fel nemrégen. - Nos, gondoltam, egy-két éven belül csinálunk egy igazi, nagy esküvőt. Aztán két-három gyereket - vigyorgom el magam. - Felneveljük őket, nézzük, ahogy kirepülnek, és szépen megöregszünk egymás mellett. Ja, és persze ettől függetlenül hetente egyszer a másik agyára megyünk majd - nevetek fel, és piszkálódva meglökdösöm kissé, aztán nézek utána, ahogy felkel, megáll az ablaknál, és kileskel a picit félrehúzott függöny mellett a kertbe.
- Szeretem, ha csapongó vagy mellettem - mondom őszintén, aztán én is felkelek, megállok a háta mögött, és megölelem. - Ami meg a vihar előtti csendet illeti: ha akarod, leszek a villámhárítód. De komolyan. Nem fogom engedni, hogy bármi baj is történjen veled, vagy velem... körülöttünk. És nem is akarok rágódni ezen. Sem a múlton, ami volt... ahogy éltem, vagy éltél éppen te. Lezártam azon a napon, mikor kimondtam neked az igent abban a kis kápolnában. Nem akarom, hogy egy fekete fellegként telepedjen rá az egész életünkre, a jelenünkre, vagy a jövőnkre. Szóval, a régi rossz dolgokat az elnyűtt bútorokkal együtt hagyjuk a régi lakásban, mit szólsz hozzá? - nyomok csókot a vállára.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 05, 2017 7:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Nem akartam rá a szívbajt hozni, a jelek szerint mégis sikerült. Nagyot sóhajtok és hátamra gördülök, ahogy kihúzódik alólam, s rám néz.
Csendesen vizslaatom a tökéletesre mázolt falat, amit egészen biztosan meg kell még szoknom, sok más dolog mellett.
-Ne nevettess...-rázom meg fejem, amiért értetlenkedik, bár hibáztatni ezért nem fogom, értelmetlen lenne. Csendben maradok, nem szólalok meg, inkább gondolataim próbálom rendezni, majd nagyot sóhajtva felülök és az ágy puha háttámlájának dőlök, a gyertyák félhomályában pedig szemeim arca helyett inkább a flakon vetett árnyékokat vizslatják, válaszokat megfogalmazva, legalábbis próbálkozva ezzel.
-Mindenért. Egyszerűen az elmúlt hónapok...-ismét vállat vonok, majd nagyot fújok, és lehunyt szemmel elmosolyodom, majd kinyitva ismét, mégis inkább Chriest arcára nézek.-Ezért, hogy itt vagyunk. Hogy mi vagyunk itt. Azért, ahogy itt vagyunk. Mennyi mindent tettem, hogy ez ne történjen meg, és nem, nem csak arra gondolok, mikor azt mondtam éjszaka, hogy nem megyek hozzá, mert őrület. Hányszor bántottalak meg hülyeségek miatt. Mennyi mindent nem mondtam el, s mennyi ilyen dolog miatt vitatkoztunk. Tudom, hogy ez az élet rendje, hogy a rózsaszín köd és a többi csak dajkamese, de akkor is. Fel sem tudom fogni, mi a fenét fogunk mi még csinálni együtt.-aztán ismét elmosolyodom, megnyugtatóan végigsimítva arcán.-Mondtam, hogy hülyeség. Csak folyton az jár a gondolataim között, hogy ez lehetetlen. El akarom hinni, de nem megy. Annyira nyugalmas, békés... és bevallom pont ez a nyugalom rémít meg. Mint a vihar előtti csend.-szuszogom, majd felállok, magamra kapom a földre dobott pólóját, és elsétálok a poharakig, hogy töltsek a pezsgőből egy keveset. Elhúzom kicsit a függönyöket, kinézek a kis kertre, s a tavacska vizén csillogó Hold fényében elmerülök.-Csak próbálok a földön maradni. És mindent úgy csinálni, hogy az nekünk legyen jó. És közbe borzasztóan érzelmessé és csapongóvá válok, a te legnagyobb örömödre.-nézek rá, megforgatva szemeim, majd a pezsgőbe kortyolva, keresztbe fonom lábaim, és úgy nézek rá. Arcomra minden eddig kimondott szavam mögött rejlő gondolatom, érzelmem kiül, furcsa elegyet alkotva.-Komolyan semmi baj. Épp ellenkezőleg. Te vagy a legjobb dolog az életemben. Csak ezt beismerni magamnak néha kicsit körülményesebb és hihetetlenebb.-vonok vállat könnyedén, szégyenlősen lesütve szemem, amiért ennyire a frászt hoztam rá a saját csapongó gondolataimnak hála.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 05, 2017 3:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Nagybátyám mindig azt mondta, hogy soha nem fogom megérteni a nőket. Vagy legyintettem erre, vagy nevettem, de a jelek szerint beigazolódik az igaza. Mert per pillanat tényleg nem értem, hogy mi baja van Les-nek.
- Ajajajaj.... - nyögök fel elkeseredve, mikor azt mondja, hogy hülyeségeken jár a feje, és valahogy sejtem, hogy a befejezés sem lesz valami örömteli. Viszont még mindig hiába várok az értelmes magyarázatra, semmi ilyesmit nem kapok, csak némi összevissza hebegést.
- Nem értem, miért akarsz te engem bármiért is kárpótolni - pislogok értetlenül. Végeredményben ha valakinek kárpótolnia kellene, azok a szüleim, akik tettek róla, hogy nem épp optimális körülmények közt nevelkedjek, még akkor is, ha érthető okok miatt került sor arra, hogy más kezébe adjanak.
- Mennyi minden miatt nem értesz? - faggatózom aztán már olyan tökéletesen megzavarodva, hogy már tényleg nem vagyok képes másra, csak a tátott szájú csodálkozásra. Felkönyökölök - így Les feje alól kicsúszik a vállam - és felvont szemöldökkel nézek rá, mintha a másodperc tört része alatt elmentek volna neki otthonról. Bár olyanról még nem hallottam, hogy valaki belebolondult volna egy izélésbe...
- Ne mondd, hogy semmi, mert ez az a szó, ami a nők szájából halálos fegyver - mondom komolyan. - Na ki vele, mi ez az egész? Magyarázd el, mert esküszöm a teljes kétségbeesésbe kergetsz.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 05, 2017 9:49 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

-Szavadon foglak.-reagálok szavaira, apró csókot nyomva nyaka lüktető bőrére, és mellkasán kezdenek játszani ujjaim.
Ahogy elneveti magát, tudom, hogy ő is észreveszi, mennyire abszurd dolgokon jár az eszem épp most, de szavai nem épp arról árulkodnak, hogy ezen megrökönyödne, sőt. Beismeri, hogy igazam van, de szinte zsigerből és automatikusan javítom ki.
-Az ágyunk kényelmesebb, mint az ágyam. Ez így jó.-nem kötözködésből javítom ki, pusztán szórakozásból, még jobban tudatosítva benne és bennem is, hogy hol is tartunk. Próbálok nem rágódni ezen, de nem megy. Egész életemben a tökéletes ellentettje voltam annak a lánynak, aki most vagyok. Annak, akinek szinte mindene megvan, sőt, még talán több is, mint amit eddig várt vagy kívánt.
Mikor megérzem, hogy észreveszi testem reakcióját, ahogy gondolataim elkalandoznak, próbálom megrázni fejem a kérdésre, de már késő. Maga felé fordít, és olyan kétségbe esve néz rám, hogy attól már szinte a hideg ráz. Ismét megrázom a fejem, és ujjaimmal végigsimítok arcán, amin már a borosta ismét ujjaim csiklandozza.
-Baj? Nincs semmi baj, csak...-vonok vállat, és lehunyt szemmel megrázom a fejem.-Nem érdekes, csak hülyeségeken rágódok.-hagyom ennyiben, és közelebb hajolva hozzá, lágy csókot lehelek szájára.-Csak ez az egész. Fogalmad sincs róla, mennyi mindenért akarlak kárpótolni. És mennyi minden miatt nem értem, hogy ez hogy lehetséges... Mondtam, hogy hülyeség...-teszem hozzá végül, és ajkamra mosolyt erőltetek, de szemem mindennél beszédesebb kék fényben csillog. A szerelem az egyik ilyen tartalma. Talán a legerősebb is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 05, 2017 9:19 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

- Mmmmm - dorombolom lusta elégedettséggel Les szavaira. - Az úgy nem fair, ha mindig te lepsz meg engem. Néha adj majd egy kis teret nekem is. A következővel majd én jövök - ölelem magamhoz, aztán röviden felnevetek, mikor a matrac állapotát teszi szóvá. Hihetetlen, hogy a nők mindig minden körülmények közt képesek olyat is észre venni, ami nekem az agyam legtávolabbi zugában se fordulna meg.
- Puha - értek vele egyet. - Továbbá nincsenek rajta apró gödrök, és vadonatúj. Félre ne értsd, a régi ágyad is kényelmes, de ez... verhetetlen - nyújtózom el kényelmesen, aztán beáll némi csend, míg mindketten a gondolatainkba merülünk. Nincs ebben semmiféle felesleges agyalás, vagy a dolgok túlkombinálása, egyszerűen azt hiszem, csak emésztjük a helyzetet, hogy olyan lépést tettünk meg mindketten, amit először talán el sem hittünk volna, de most már - ami engem illet - elképzelni sem tudnám magam másképpen. Feleségem van, otthonom, munkám, normális életem... amiről alig néhány évvel ezelőtt, vagy egész sanyarú gyerekkoromban még csak maximum álmodhattam.
A néma csendben hallom, ahogy Les hatalmasat nyel, és ugyan nem vagyok a női lélek nagy szakértője, de azt már tudom, hogy ez általában valaminek a kezdődő jele. Kissé meg is ijedek, mert nem tudom, az eddigi jó hangulat vajon hol siklott ki.
- Mi a baj? - mozdulok meg, hogy belenézzek a szemébe, miután ujjammal magam felé fordítom az arcát. - Mi történt? Fájdalmat okoztam? Vagy csináltam valami rosszat, valami hibát? - kérdezgetem döbbenten. Egyszerűen fogalmam sincs, mi lehet a baj.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 04, 2017 8:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

A gyönyör egyszerre ragad minket magával, s erőtlenül zuhanva mellkasára, kis időbe telik, mg képes leszek megmozdulni. akkor viszont mellé gördülök és arcát fürkészve mosolygok, feltéve az egyszerű kérdést.
-Majd igyekszem meg-meg lepni néha...-simulok hozzá egész testemmel, a takaró alatt cirógatva mellkasát, fejem nyakába fúrva. Észre sem veszem, ahogy gondolataim elkalandoznak, Lehunyt szemmel hallgatom a heves szívverést, s óvatosan nyaka bőrébe csókolok.-Meg kell hagyni ez az ágy is kényelmes.-mosolygok, majd azért hozzáteszem némi fészkelődés után...-Bár a matrac furán puha.-majd akaratlanul is elnevetem magam szavaimon.-Igaz, a matrica állapotát nem most kellene szóvá tennem.-tény, ami tény, hogy egy ilyen szeretkezés után nem ez lenne a legkézenfekvőbb téma, de sose lehet tudni. Felnézek arcára, és megint azon kapom magam, hogy vonásait vizsgálom. Mintha valóban megváltozott volna minden köztük, s ezzel ő is. A kisfiús vonásokat kevésbé veszem észre, viszont valamiféle büszkeséget veszek észre rajta, amin elmosolyodom, de nem szólalok meg, inkább csendben visszadőlök mellkasára, s elmosolyodva bújok közelebb hozzá. Nem akartam, hogy bármi változzon, s egy percig sem bántam a lépéseket, amiket eddig megtettem. Először voltunk igazán sínen valami felé, ami közös volt és ugyanúgy akartuk. Az, hogy kiállt értünk... sosem fogom tudni kárpótolni azokért a kemény napokért. Érzem, hogy hirtelen összeszorul a torkom, s nagyot nyelek, mielőtt meggondolatlan könnycseppek jelennének meg szememben. A megnyugvás és a boldogság édes elegye úgy járja át testem, mintha mindig is erre vártam volna. S talán így is volt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 04, 2017 7:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

- Hát ezzel tisztában vagyok - dünnyögöm erőtlenül, mikor egy kihívó szót suttog a fülembe, aztán ismét az eredeti felállásba kerülünk - én fekszem a hátamon, ő pedig a csípőmön foglal helyet - de ezúttal már szinte egy mozdulattal csúszom egészen testének mélyére. Beleharap ajkába, mint aki így akarja visszatartani a felszínre kívánkozó nyögéseket vagy sóhajokat, és ekkor már úgy érzem, alighanem a szívroham fog elvinni, mert olyan gyorsan ver a mellkasomban, hogy csaknem elhagyja a testemet.
Némileg visszakapom az irányítást, ahogy Les két kezemet a csípőjére húzza, hogy ezzel segítsem mozgását, és biztató szavakat suttog, nem mintha szükség lenne rá... a kéj egyre és egyre sűrűbben és erősebben simítja végig a gerincemet, mígnem egy utolsó döféssel átlököm őt a határon, és ahogy izmai ritmusosan megrándulnak körülöttem, én magam is követem őt. Együtt zuhanunk bele a nagy megsemmisülésbe, aztán rám zuhan, és néhány percig meg sem mozdulunk, csak igyekszünk összeszedni annyi erőt, hogy képes legyünk a legminimálisabb mozgásra.
Les mellém gördül, betakar mindkettőnket, és a szemembe hulló verejtékcseppek ellenére is látom, hogy engem fürkész a tekintete.
- Azt hiszem... ez volt a legtökéletesebb meglepetés egész eddigi életemben. De ha bármikor is überelni tudod... - kapkodok még mindig levegő után - csak rajta - mosolygom el magam, aztán felemelem a karomat, hogy mellkasomra bújjon. Szeretem, amikor hozzám simul, és ezúttal tényleg úgy érzem, mintha egy álom vált volna valóra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 04, 2017 7:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

+18

Szavaira és a nekem címzett kérdésre egyértelmű választ ad minden mozdulatom, és bár az utolsó darab csipke még rajtam van, kezét lejjebb tolom, ösztönözve, hogy valóban egész testemmel hozzá tudjak simulni.
-Mindig.-suttogom fülébe, magamhoz húzva, mikor a csipke szinte elszakadva kerül a földre, s csípőm övének nyomom, de még mindig várok. Fordítok a helyzeten, vissza az eredeti felálláshoz, s mikor hátára ér, hagyom, hogy testünk összeforrjon. Alsó ajkamba harapva fogom vissza az előtörni készülő nyögést, ahogy szinte azonnal megfeszül körülötte minden izmom. Lassan, majd egyre ritmusosabban mozgok csípőjén, kicsit kezébe is adva az irányítást azzal, hogy kezeit csípőmre vezetem, de tekintetemmel nem eresztem.-Gyere...-préselem ki ajkaim közül, ahogy érzem a gyönyör közeledtét, lehajolok hozzá, hogy újra összeforrjanak ajkaink, s megfeszülve körülötte, magammal rántom őt is, belenyögve a csókba. Combomba markoló ujjait érezve csípőm mozgása fokozatosan lelassul, s zihálva borulok mellkasára, pár percig meg se mozdulva. Bőröm apró libabőr jelenik meg, ahogy a gyönyör utolsó hullámai is elmúlnak, s lassan felemelkedve róla, mellé gördülök, magunkra húzva a takarót. Arcát vizslatva erőtlenül elmosolyodom, és szavak nélkül figyelem vonásai. Csak most érzem úgy igazán, mintha a valóság valóban valóság lenne, mintha ez nem egy álom lenne, hanem a mienk.-Hogy tetszett a meglepetés?-érdeklődöm, de szavaim egyenlőre még alig hallhatóak, hangom kissé rekedt, és kipirult arcomnak hála úgy nézek ki, mint egy szégyenlős kislány.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Vissza az elejére Go down
 

Hálószoba és fürdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

 Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3