Visszahúzódó, csendes kamasz volt, akiben fortyogtak a mélyen eltemetett indulatok. Fogalma sem volt arról, mennyire különleges, a kortársainak elhitte, hogy egy szerencsétlen balek, akinek az a dolga, hogy tűrje az őt ért megaláztatásokat. A magába fordulása nem váltott át züllésbe, amikor éppen olyan kedve volt, túltengett benned a bizonyítási vágy: ennek köszönhetően jó tanuló volt, elnyert egy egyetemi ösztöndíjat és ezzel a lehetőséget is, hogy kiszakadjon az őt körülvevő fertőből. Bízott a jobb élet esélyében és úgy tűnik, meg is kapta: elkezdett kinyílni, élvezte a társaságot, szerelmes lett és ennek köszönhetően egy teljesen másik világ nyílt meg előtte. A lány tudta, ki ő valójában, megérezte, hiszen boszorkány volt. Közel kerültek egymáshoz, bíztak a másikban, ezért elmesélte a fiúnak, hogy milyen földön túli erőt érez benned: különlegeset, olyat, amilyenről eddig csak könyvekben olvasott. Kutatómunkába kezdtek és együttes erővel jöttek rá arra, hogy Raymond druida, az új nemzedék egyik tagja. Fogalma sincs, ez mit jelent, de a srác pár hónapja furcsán érzi magát, mintha szó szerint valami más is folyna az ereiben a vérén kívül. És egyre türelmetlenebb.