A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
my mother
† Kedvenc dal :
Don't be afraid
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
wanted Katherine
† Humor :
icy



Nadia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 04, 2016 10:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Elena & Nadia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egész életemben azt hittem a családom tökéletes és boldogságra találhatok ezen a földön. De az-az este mindent megváltoztatott, azóta egyetlen cél lebegett a szemeim előtt. Megakartam találni azt a nőt, aki életet adott nekem. Számon akartam élni, mégis miért hagyott el? Miért mondodd le a lányáról? És az apámmal mi történt? Mint kiderült az anyám nagybátyjáék neveltek fel, akikről azt hittem egész gyermekkoromban, hogy a szüleim, őket szólítottam anyának és apának tévesen. Mikor megszöktem tőlük nem tudtam mitévő lehetnék, hiszen csak a nevét tudtam a szülőanyámnak. Katerina, Katerine Petrova. Miatta változtam vámpírrá, ezt az új létformát persze hamar megszoktam, de nem számított. Azért tettem, hogy rá lelhessek egyszer végre. Pár régi, kopott képet találtam róla és hallottam, hogy Mystic Fallsban ténykedik, oda menekült a Mikaelsonok elől.
Itt, a Salvatore házban előttem ül ő, élet nagyságban és még most is hazudozik. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez megtörténhet. Hát ennyit jelentek neki? Amint kimondom a pontos időt, mikor életet adott nekem. Összezsűkülnek a szemei, amint ezt meghallja, elgondolkodik, majd kicsit enyhülnek az arcvonásai. Csak egy hang bukott ki a száján, semmi több, előre lendült, egy pillanatig reménykedtem benne , hogy megölel, de tévedtem újfent. Újra beszélni kezd, amin felhorkanok. Még, hogy apám szakított el tőle? Ez mekkora marhaság! Nem is ismerem azt az embert...
- Remek! Még valami hazugság? Nem is ismerem az apámat! - csattanok fel, aminek köszönhetően a karfából egy kis rész letörik. Nagyot nyel, majd tekintetét a nappali kandallója felé fordítja, egy képre mered, ezt követően elkezd magyarázkodni és mutogatni. A lánya...Delena... Mi van ezzel a korral, egyik nő se tud normális nevet adni a gyerekének?!? Elena, Delena... Borzasztó! Több se kell nekem, felkelek és jobban szemügyre veszem az előbb említett képet, amin ő van, kezében egy kisgyerekkel. Három éves... Abban igazat kell neki adnom, hogy a vámpírok képtelenek szülni és ha a képen lévő vakarék tényleg csak három éves, akkor ő nem lehet Katerina.
- Persze, senki se gondolt bele, hogy én is vámpírrá válhattam, ahogy ő tette? - a szavaim tocsognak a gúnytól. Haragudni? Tényleg nem értem ezt a lányt. Nagyot sóhajtok, letörlöm könnyeimet, majd vissza fordulok felé.
- Nem haragszom rá. Miért kellene? Csak megakarom találni és választ kapni a kérdéseimre - mondom elkeseredetten, miközben összetörten leülök a fotelba. Nem omolhatsz össze, te egy Petrova vagy! Nagy levegőt veszek, kihúzom magam, arcomra vissza helyezem a hűvösség maszkját.
- Bocs, hogy raboltam az idődet, meg mindent - kelek fel, táskámmal a kezemben és elindulok az ajtó helye felé - A nevem Nadia Petrova - egy pillanatra vissza fordulok felé, hogy a szemeibe tudjak nézni.

▲ music: Daugthers▲ ▲Note: szeretés van azért  :hug:  [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 03, 2016 1:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
Elég sokan voltak, akik - mondhatni - eltévesztették a házszámot. Azzal kapcsolatban legalábbis, hogy összekevernek Katherine-nel. Még én magam is meg tudtam őt különböztetni magamtól, de még Tatiától is. Mindannyiunknak megvolt a maga stílusa, ők nem kifejezetten voltak azok a tornacipős, farmernadrágos lányok, helyette inkább kifosztottak egy ruházati üzletet, csak hogy még száz év múlva is legyen egy-egy rongyuk, amit nem viseltek. Ezt a dolgot sosem éreztem át igazán, talán bennem volt a hiba, félresikerültem, és nem érdekelt az, hogy tele legyen a ruhatáram különböző csillogó, drága, fekete és mini ruhával. Ezért is örültem annak, hogy egyre kevesebbet láttam mindkettőt. Nem értesültem elsőkézről szinte rögtön, hogy éppen mivel verik ki a biztosítékot. A velem szembenülő lány viszont... fogadni mertem volna arra, hogy soha, egyszer sem állt még szemben azzal, akit keresett. Katherine mindig értett ahhoz, hogy fel tudjon szívódni, ha akar. Ezzel nem akadtak gondjai. Ez a nő pedig... aligha mondhatta el magáról, hogy jól van informálva. Mert ha engem képes volt összekeverni a többi Petrova-hasonmással, hát... nem, biztosan nem ismeri Katherine-t személyesen.
- Ez Mystic Falls. Minden lehetséges. De ezt minek magyarázom olyannak, aki csak annyit hall, amennyit akar? Ez így eléggé egyoldalú beszélgetés lesz - köszörültem meg a torkomat. Nem féltem tőle, habár éreztem a korát, idősebb volt. Jóval idősebb, mint én. És az én hátsóm még mindig fájt a puffanástól, ahogy a kanapéra kerültem. Pontosabban, ő lökött a kanapéra.
A körülményekhez képest próbáltam összeszedni a gondolataimat, és kényelmesen elhelyezkedni a párnákon, de minden erőm kellett ahhoz, hogy ne nevessem el magam, mikor letagadta a Katherine mániáját. Persze. Én pedig a Dalai Láma vagyok. Még sosem láttam senkit, aki enyire ragaszkodott volna az igazához. Érzelmi kötődése volt Katherine-hez. Meg akarta találni. És ennek érdekében képes lett volna... tényleg süket fülekkel elhinni, hogy én vagyok ő?
Összeszűkültek a szemeim az évszámot hallva. Nekem nem mondott semmit, habár tudtam, hogy Katherine akkoriban volt hasonmás, aztán megölte magát. Végül csak elhangzott az, aminek már a legelején el kellett volna hangoznia.
Kicsit enyhültek az arcvonásaim. Már nem akartam hergelni vagy viccet csinálni belőle. Előttem ült az, aki Katherine önzőségének elsőszámú bizonyítéka lett. - Óh - bukott ki belőlem aztán, majd kicsit előre lendültem, hogy közelebb legyek hozzá, de ettől még láttam, hogy küzd maga ellen. Visszafogta magát. - Hallottam már rólad. Bár Katherine azt mondta, hogy az apja szakított el tőle - mondtam, majd nagyot nyeltem. Mit kellett volna tennem annak érdekében, hogy elhiggye, nem az anyja vagyok? Végül a nappali kandallója felé fordítottam a tekintetem, az egyik képkeretre meredve, amin Delena és én voltam. - Ő ott... Delena. A lányom - fordultam vissza a nő felé. Nem tudtam a nevét, talán bemutatkozott már, de nem maradt meg. - Most három éves. Márpedig te is tudod, hogy... vámpírnak nem lehet gyereke, így kizárólagos alapon... ember voltam, mikor a világra jött - sóhajtottam fel. Nem akartam gonosz lenni, nem is hergeltem, helyette inkább a békességet választottam. - Senki nem hitte volna, hogy te még élsz. Azt hiszem, jelenleg te vagy az egyedüli, akinek tényleg oka van haragudni Katherine-re - mondtam aztán. Emlékeztem még arra, hogy mikor a saját lányom megszületett, én is le akartam róla mondani. Normális világba küldeni, távol ezektől a vámpíroktól.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
my mother
† Kedvenc dal :
Don't be afraid
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
wanted Katherine
† Humor :
icy



Nadia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 01, 2016 11:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Elena & Nadia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fintorog, majd magyarázkodni kezd, miszerint ő is éppen olyan dühös magára. Persze, mert nem ő Katherine, hanem valami Elena nevezetű lány. Nem bírtam tovább a felesleges beszédet, minél előbb a lényegre akartam térni, éppen ezért a kanapéra tessékeltem, majd leültem vele szemben. Az anyám ember lett? Mégis hogyan?!? De az lehetetlen egy vámpír sem tud emberré változni, az maga a képtelenség.
- Persze én meg egy tündér vagyok. Mégis minek nézel te engem? Egy vámpírból nem lehet ember - vágom oda, miközben szereim szikrákat szórnak. Nyel egyet, miközben folytatja bárgyú magyarázatát, miszerint érezhetem rajta, hogy ő vámpír. Nem erre számítottam a nagy Katerina Petrova-tól, reménykedtem benne, hogy rafináltabb, ahogy azt pletykálták. Hangja ingerültebbé válik, miközben hebeg a hasonmásságról.
- Először is nincs Katherine mániám. Másodszor mondj már valami újat! - kezdett elfogyni a türelmem, hangom megemeltem. De mielőtt elszakadt volna a cérna egy mély levegőt vettem, majd hosszasan kifújtam azt.
- 1490. junius 4-e óta tudok a hasonmások ágáról, akkor halt meg az anyám - elérzékenyültem, ahogy vissza gondoltam "az igazságra - Te vagy az anyám, Katerina! - sziszegem a fogaim közül. Tekintetem az ő mogyoróbarna szemeimbe fúrom, miközben kezeimmel a karfát szorítom, ami hangosan megroppant ujjaim alatt.

▲ music: Daugthers▲ ▲Note: szeretés van azért  :hug:  [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 23, 2016 10:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Voltak olyan szituációk, amikből már nem lehetett jól kijönni. Ez is kezdett egy ilyen helyzetté válni, pedig isten volt a tanúm rá, hogy én megpróbáltam elmagyarázni a valódi történetet. Legalábbis az első fokát, tekintve, hogy húsz másodperc alatt nem keríthettem elő a családfámat, megmutatva, hogy Katherine az egyik ősöm. Talán olyan messzire már nem is mennek vissza ezek a mai családfák, a legtöbbjük csak díszként funkcionál egy családon belül, méghozzá azért, hogy legyen miért hencegni. Engem sosem foglalkoztatott ez az egész, talán mert ismertem a város alapításának történetét, tudtam, hogy az egyik ősöm volt az egyik aláíró tag, a városi tanács egy főfejese, és mi több, a vámpírok egykori legnagyobb ellensége a kis szerkentyűjével. De az, hogy előtte ki volt Gilbert és ki nem, hát... arról fogalmam sem volt.
Elhúztam a számat. Azt hiszem, az anyám nem örült volna ennek a bóknak, amit a nevemet illetően erőltetett ki magából a velem szembenálló, hívatlan vendég. - Oké, én... elhiszem, hogy dühös vagy rá. Megölte az anyádat, én is gyűlöltem, amikor vámpírrá tette a legjobb barátomat. De... nem higgadnál le addig, míg... - kezdtem volna bele, de sok lehetőség ezúttal sem adódott. Ezúttal azért, mert megragadta a tarkómat, és a nappali felé vonszolt. A városnak ismét egy újabb elmebetegre volt szüksége. Szuper.
A hátsóm a kanapéra vágódik, a tekintetemmel rögtön megkerestem az új beszélgetőpartnerem tekintetét. Erősebb volt, mint én, ki tudja, hány éves. - Esetleg... észrevehetnéd a részleteket. Katherine pár hónapja ember lett - nyeltem egyet, miközben eszembe jutott ez az új ötlet arra nézve, hogy kimentsem magam, mert ha Katherine-nek néz, és dühös, akkor... annak jó vége nem lesz. - Én pedig... szerintem éreznéd, ha ember lennék. De ha annyira nagy a Katherine mániád, utána járhattál volna annak, hogy egy hasonmás-ágba születtünk - vált némileg ingerültebbé a hangom. Ez volt a vámpírság átka. Könnyebben fel tudtam kapni a vizet, mint kellett volna. És semmi kedvem nem volt azt bizonygatni, hogy nem Katherine vagyok. Soha nem kellett még ilyet csinálnom... talán mert mindenki, aki ismert, már úgy jött képbe, hogy Katherine és én egyszerre voltunk egy helyen, láthatták, melyikünk milyen. Én pedig soha nem pályáztam Katherine helyére, kivéve mikor szükségszerű volt őt eljátszanom. Az sem tegnap volt már... és soha nem voltam túl jó színész.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
my mother
† Kedvenc dal :
Don't be afraid
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
wanted Katherine
† Humor :
icy



Nadia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 09, 2016 11:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Elena & Nadia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Újabb vállvonást kap az ajtós célzására, ha annyira teetszik neki az a szar, hát vegyen helyette egy másikat. Egyik Salvatore testvértől sem félek, jóval idősebb vagyok náluk, nem hiszem, hogy hozzám tudnának érni akár egy ujjal is. Szemei összeszűkülnek mondandómra, talán gondolkodik honnan ismerjük egymást. Kőkemény 9 hónapot együtt töltöttünk, bár akkor nem láthatott ebben a formámban. De éreznie kellene valahol mélyen, nem? Nem, hiszen elhagyott...
- Ne aggódj fel foglak, csak várd ki a végét! - vágom oda kicsit élesebben. Fél tőlem? Ezt el sem hiszem.  Ahogy elé érek felemeli a kezeit és mentegetőzni kezd. Milyen bugyuta történet ez, hogy ő nem az akinek hiszem? Mégis milyen név az, hogy Elena? Ismerem az anyámat és a kis trükkjeit, ennyivel nem fog lerázni magáról az biztos. Újra nyel egyet, majd megrázza a fejét. Gyönyörű mese, kár, hogy hazugság minden egyes szó.
- Egész életemben csak erre a napra vártam, azt hiszem  elég volt. Mégis milyen idióta név az, hogy Elena? Komolyan jobbat nem tudtál volna kitalálni Katherine?!? Nem úgy veszem észre, hogy nincs itt - minden egyes szónak nyomatékot adok. Tekintetem végigfuttatom rajta, tökéletesen illik rá a leírás és a képek alapján is megegyezik vele. Tudom, hogy ő az és azt is, hogy ennyivel nem fogja megúszni.
- Ha tetszik, ha nem most beszélgetni fogunk és bármilyen nehezedre is esik végig fogsz hallgatni mellébeszélés nélkül. A hazugságaidra nem vagyok kíváncsi - szűröm ki a fogaim közül a kezdődő fenyegetésem - Megértetted? Elkapom a tarkójánál fogva, szorosan tartom és úgy kezdem el a kanapé felé taszigálni.

▲ music: Daugthers▲ ▲Note: we love family [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 02, 2016 5:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bármit is látott az arcomon, nem díjaztam az ilyesfajta belépőket. Bár tény, az az ajtó nem az enyém, hanem a Salvatore testvéreké, de ebben az esetben én inkább félteném az életemet. Damon a whiskyje mellett a birtok berendezésére is kényes volt. Nyilván ezért szerettem teljesen véletlenül poharakat ejteni a földre, mikor nem volt ott. De ezt szándékosan nem dörgöltem az orra alá. A múltkori kínos beszélgetésünk után nem hiszem, hogy díjazná a pohármegsemmisítő akcióimat.
- Öhm... ezt mondd el nekik te is, kérlek - utaltam még az ajtóra. Ő elég könnyen kezelte, nyilván nem ismerte őket. Stefan még könnyen megpuhítható, de Damon... ne is beszéljünk róla. Vannak még valóra váló rémálmok az életben, és ő éppen készült egy ilyen a saját nyakára szabadítani. De ha ennyire megunta az életét... hát tegyen tönkre pár ablakot is.
Összeszűkültek a szemeim, de nem a mondanivalójától, inkább attól, hogy mély gondolkodásba kezdtem. Ő ismert engem... de nekem egyáltalán nem ugrott be, hogy láttam volna valahol. Elég markáns arca van, ezt biztosan megjegyeztem volna. Bár elég sokan kevernek össze másokkal - érthető okokból -, talán megint belefutottam egy ilyen esetbe. - Akkor talán fel kellene világosítanod, mert bárhogy is erőlködöm... - nyeltem egyet. Nem szerettem senkit pofára ejteni. Habár nem ismertem az indítékait, amikkel beállított ide. És az ajtós jelenet után sem tudtam eldönteni, békések-e a szándékai. Mert ha nem, esélyes, hogy még ma a rövidebbet húzom.
- Várj-várj! - emeltem fel a kezemet, mikor elhagyta az a bizonyos mondat a száját. Katherine... megölte az anyját. Hát, megint nem csalódtam. De ha ismén én húzom a rövidebbet Katherine miatt, talán... az már annyira nem fog jólesni. - Te azt hiszed, hogy Katherine vagyok, de... - Ismét nagyot nyeltem. Az volt a probléma, hogy aki ismerte Katherine-t, ismerte a trükkjeit is. Melyik normális ember venné be ezt az egész hasonmás-dolgot, ha még sosem hallott róla előtte? - A nevem Elena. És nem tudom, hogy ki volt az anyád, de... Katherine-t nem fogod megtalálni ezen a birtokon - ráztam meg a fejem. Vajon tudja, hogy emberré vált? Nem szándékoztam csak úgy kimondani hangosan. Azért... annyira rosszat még neki se akartam, hisz ha ezt művelte ez a nő az ajtóval, mit művelne egy ember nyakával?
[/quote]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
my mother
† Kedvenc dal :
Don't be afraid
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
wanted Katherine
† Humor :
icy



Nadia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 26, 2016 11:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Elena & Nadia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Másképp képzeltem el a nagy Katerina Petrova-t, többet vártam tőle ennél a pár szónál. Csalódás fogott el egy pillanatra, de arcom ugyan olyan hűvös, érzelemmentes. Az ajtó helyére pillantok, majd újra az előtte állóra.
- Majd vesznek másikat - közlöm félvállról. Értetlen tekintetét nem csodálom, hiszen nem ismerhet, legalábbis ilyen formában. Hátrafelé lép egyet, mintha félne tőlem, menekülésre esélyt sem adok neki. Világ életemben őt kerestem, hogy megválaszolja a kérdéseimet, most már nincs visszaút. Felelnie kell a tetteiért.  
- Nem, de én ismerlek téged - egyetlen szempillantás alatt előtte termek. Vádló szemekkel tekintek rá, majd apró sóhaj hagyja el ajaimat. Mégis mit vártam ettől? Gratulálok Nadia! Betörtél egy villába, tönkre tettél egy ajtót és most itt állsz a szülőanyád előtt... képtelen vagy kinyögni egyetlen értelmes szót. Eőrt kell vennem magamon! Itt a megfelelő alkalom egy kellemes anya-lánya beszélgetésre.
- Te ölted meg az anyámat Katherine - vágom oda hozzá egyből. Ennyit a finom, nyugodt emberi beszélgetésről. Megint csak kiütközött rajtam a Petrova tűz, amiről annyiszor hallottam már. Vajon örülni fog nekem, ha elmondom ki vagyok? Nem, azt nem hiszem, eldobott magától. Egy áratatlan csecsemő voltam, semmi több. Miért nem kellettem neki eléggé?

▲ music: Daugthers▲ ▲Note: mik lesznek még itt [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 8:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
to Nadia Petrova ;;


[You must be registered and logged in to see this image.]
Stefant kerestem a birtokon, de aligha találtam nyomát annak, hogy itt járt volna a napokban. Mióta a kollégiumba cuccoltam, viszonylag ritkán tettem tiszteletemet a birtokon, de ez kicsit sem zavart. Nem hiányzott annyira, mint először azt gondoltam, és egyedül az jutott eszembe, hogy ha ide kell jönnöm, találkozhatom Jeremyvel. Már ha minden stimmelt, mert nem mindig találtam itt. Ami némileg okot adott az örömre, hogy nem magában járkál itt fel és le. Elmegy itthonról, talán ismerkedik... aztán ott volt az aggodalom. Hol van, ha nem itt? Tanul? Mert most hogy Rick visszatért, még semmi nem volt készpénznek vehető. Neki is volt elég gondja ezzel az egész vámpírkodással, hát... ki várta volna el tőle, hogy még egy kamaszt is vezetgessen? Ez az én dolgom lett volna, megígértem Jenna néninek, hogy amíg tudok, vigyázok a testvéremre. Magam elé helyeztem, de... volt, amikor a sors közrejátszott abban, hogy minden félremenjen.
Készültem volna távozni, de aligha jutottam el az ajtóig. Voltaképpen azért, mert mire odaértem, már nem volt ott az ajtó. Nagy zajjal érkezett meg a váratlan vendég, én pedig nagy levegőt véve pislogtam rá. Nem tudtam hová tenni ezt a belépőt. - Öhm... - bukott ki belőlem reflexszerűen, bár talán tanulnom kellett volna. Ilyenkor már ideje lenne elfutnom. Célszerű döntés lenne. - Ez egy... drága ajtó volt - tettem hozzá, csak ezután hallva meg, hogy mit mond. Ezt követően csak még értetlenebbül bámultam, majd megráztam a fejemet. - Ismernem kellene téged? - kérdeztem rá rögtön, de közben téve egy lépést hátrafelé. Nem volt itt rajtam kívül senki. Bár mindig problémázom azon, hogy mások mentik ki a hátsómat. Ideje végre a saját lábamra állnom.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
my mother
† Kedvenc dal :
Don't be afraid
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
wanted Katherine
† Humor :
icy



Nadia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 16, 2016 11:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Elena & Nadia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egész életemben egyetlen cél éltetett. Meg akartam találni azt a nőt, aki megszült és olyan kegyetlenül magára hagyott. Nem tudom miért tette, olyan szívesen megkérdezném tőle. Miatta lettem vámpír, hogy megkereshessem. Tömérdek legendát, mondát és szóbeszédet hallottam anyámról. Katerina Petrova, a manipulatív, hataloméhes nő, aki mindent feléget maga körül. De hát ilyen ez a Petrova tűz, legalábbis ezt mondják, anyám előtt létezett egy hasonló nő, ki minden férfit az ujjai köré csavart. Viszont Katerina teljesen más volt, ő az anyám. Évek óta a nyomában vagyok, de sosem sikerült szemtől szembe kerülnöm vele. Egészen a mai napig, biztos információból tudom, hogy Msytic Falls-ban él. Még hozzá a régi Salvatore birtokon tartózkodik. A ház előtt hatalmas levegőt veszek, kopogásra emelem kezem, de taktikát váltok. Egyszerűen kivágom az ajtót és berontok a nappaliba.
- Bocs a kupiért, nem volt kedvem kopogni- szabadkozok egy pillanatra, de el is áll a szavam. Ott állt előttem ő, éppen olyan volt, ahogy leírták. Hosszú, hullámos barna haj, vékony alkat, nőies öltözék. Barna szemei csodálkozástól elkerekednek, míg az én tekintetem jeges.
- Végre megtaláltalak- hatalmas sóhaj szakad fel a mellkasomból. El sem hiszem, hogy ennyire hasonlítok rá. Mindig mondták, hogy kiköpött mása vagyok, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire... Most, hogy itt vagyok, nem tudom mit mondhatnék. Hello, a nevem Nadia. A lányod vagyok. Ez nem éppen a legjobb kezdet egy beszélgetéshez.

▲ music: Daugthers▲ ▲Note: remélem jó lesz kezdőnek [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Eretnek •• könnyebb számkivetetté válni, mint hinnéd...
† Keresem :
My partner in crime
† Kedvenc dal :
Honey, time don't give a shit
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Mary-Louise ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 28, 2015 9:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Nora & Mary-Louise
[You must be registered and logged in to see this image.]

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a napok elteltével már nem fáj, amit Nora csinált. A legrosszabb azonban mégis az volt, ahogyan ezt megtette. A családot választotta helyettem, akire ennyi éven át számíthatott. Legalább még egy esélyt adhatott volna, de még csak arra sem méltat, hogy meghallgasson.
Amióta kiszabadultunk a börtönvilágból, olyan, mintha kicserélték volna. Teljesen megváltozott, és nem vagyok benne biztos, hogy jó irányba halad. Szerettem volna megbeszélni vele ezt az egészet, és ha nem volt hajlandó találkozni velem, muszáj volt kitalálnom valamit. A tervem végrehajtásához pedig tökéletesen jött, hogy elhintettem azt az aprócska információt, miszerint nem lesz otthon senki, szóval nyugodtan átjöhet a cuccaiért. Ez az egész természetesen hazugság volt, mert a nappaliban vártam.
Jobban izgultam, mint a kapcsolatunk elején, vagy mint akkor, mikor megkértem a kezét. Nem tudtam, mit fog szólni, és kicsit féltem is. A gyomrom görcsbe rándult akárhányszor hallottam valami zajt odakintről. Fel-alá sétáltam a kanapé mögött és azon gondolkoztam, vajon ő hogy fog fogadni. Reménykedtem benne, hogy ugyanannyira hiányzom neki, ahogy ő is nekem. Hogy adni fog még egy esélyt, vagy legalább felnőttek módjára tudunk majd beszélni.
Bár az utóbbi időben úgy álltam hozzá a dolgokhoz, hogy túllépek ezen az egészen, és hagyom, had élje az életét és én is ezt fogom tenni, de ez nem olyan egyszerű, mint hittem. Talán a kötődés miatt, hiszen évtizedek óta együtt voltunk már. Nem voltam biztos benne, hogy ez szerelem, de hittem. És bármennyire is próbálkoztam felejteni, adnom kellett ennek még egy esélyt. Még egy utolsó esélyt, hogy bebizonyítsam, megéri rendbe hozni a dolgainkat. Eltökélt voltam, és úgy gondoltam, hogyha ez most nem fog sikerülni, akkor adok magamnak egy esélyt az újra kezdésre.
Mikor meghallottam az autót, ahogy leparkolnak vele a ház elé, kihagyott egy ütemet a szívem. Megálltam egy helyben és a zajtó felé fordultam, miközben próbáltam eltüntetni az ijedtséget az arcomról, hiszen féltem a reakciójától.
Ismét átfutott az agyamon, hogy mi van, ha akár egy varázsütésre elmúltak az érzései felém. Annyi minden történt pár hét leforgásával, olyan sokszor veszekedtünk, hogy lehet tényleg betelt nála a pohár. Nem biztos, hogy kibírtam volna még egy visszautasítást, így mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó, egyik pillanatról a másikra a folyosón kötöttem ki a falnak dőlve.
Lehunyt szemekkel vártam pár percet, végül rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Nem kerülgethetjük egymást, és lépnem kell, különben beleőrülök.
Mély levegőt vettem és lassú léptekkel visszasétáltam a nappaliba, ahol azonnal szembe kerültem Norával, és megálltam előtte tisztes távolságban.
- Szia – köszöntem neki kissé bátortalanul egy halvány mosoly kíséretében. – Én csak… hallottam, hogy valaki bejött – mutattam az ajtó felé. - Nem tudtam, hogy te vagy az. - És bár ez nem volt igaz, nem akartam, hogy minden apró részletet tudjon.
Szerettem volna megkérdezni, milyen az iskola, vagy vannak-e már barátai, de egy hang sem jött ki a torkomon, szóval csak vártam, hogy mondjon valamit.

[You must be registered and logged in to see this link.]  
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 26, 2015 11:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Mary-Louise & Nora

You know I'll be
Your life, your voice your reason to be
My love, my heart
Is breathing for this

Három hét telt el mióta utoljára találkoztam Mary-Louissel és még mindig megvisel a gondolat, hogy véget ért a kapcsolatunk. Azt hittem örökké fog tartani és ha kikerülünk a börtönvilágból akkor elkezdhetjük a közös életünket felépíteni, megismerni a világot és az embereket. De rosszul gondoltam mindezt, mert ahogy kikerült úgy fordult minden rosszabbra. Először Lily fiai rondítottak bele az életünkbe, majd szépen lassan egymás ellen fordultunk végül úgy érzem kissé elszakadtunk, a családunk már nem ugyanolyan mint eddig. Ez pedig a Valeries ügy is bizonyítja, ami csak nehezíti a dolgunkat. Kinek higgyen az ember fia? Úgymond a testvérének vagy az apjának? Nehéz döntés én mégis meghoztam és talán rosszul tettem. Aznap nem csak az életem szerelmét vesztettem el, hanem a családomat is.
De most elérkezett az idő, hogy teljesen búcsút intsek a múltamnak, legalábbis egy női magazinban azt írták, ha elhozod a régi cuccaidat a partnered lakásából és jelképesen elégedet vagy megszabadulsz, azoktól a dolgoktól melyek hozzá kötnek, felszabadulsz. Erre vágyom, hogy ne azt nézzem mikor hív fel, hogy bocsánatot kérjen, és ne remegjen meg minden egyes alkalommal az ujjam a hívás gombon mikor meglátom a nevét a névjegyek között. Tovább kell lépném és az, hogy elkezdte főiskolára járni egy lépéssel közelebb hozott az új életemhez. Viszont bármennyire is boldognak látszok a bensőm annál inkább összetörik a szerelmem nélkül.
Mély sóhaj szakad fel a mellkasomból, ahogy megállítom az autót a Salvatore ház előtt. Hál Istennek kaptam egy fülest miszerint nem lesz itthon senki és elhozhatom a dolgaimat. Nem szeretnék összefutni Mary-Louiseval. Nem tudom mit mondanék neki… Ajkamba harapok majd kimászok az autóból és bemegyek a házba. Lassan, óvatosan nyitom ki a hatalmas fából készült ajtót és beszívom az illatot mely elárasztja a házat. Cseresznye és fahéj. Mindig megnyugtatott ez az illat, mikor a börtönvilág már az agyamra ment. Végighaladok a nappalin és leülök az egyik kanapéra, ha ez az utolsó alkalom mikor itt lehetek akkor kiélvezem minden egyes pillanatát.


is it to late now to say sorry? 40 || avenir || ©redit



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
human bloodbags
† Kedvenc dal :
fifty shades of delena x cold hearted snake by BonBon x the devil within
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
being near Elena
† Humor :
come, and try me



Damon Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 29, 2015 11:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Stefan & Damon
What are you talking about?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Miközben hallgattam Stefan önmarcangoló szavait, illetve azt, amilyen részletekbe menően elemezte, mennyire közel állt ahhoz, hogy megölje a szerelmemet, szívem szerint egy jó nagyot behúztam volna neki. Azonban, valami megállított.. a tekintete.. pocsékul festett. Azzal, ha az arcát egy ökölnyommal diszíteném, valószínüleg semmit nem érnék el azon kívül, hogy levezetném a feszkót. Mondjuk, az esetek többségében már ezért is megérné megtenni.. de most nem. A haragom ezuttal nem terjedt ki annyira, hogy kimutassam neki a testvéri szeretetem erejét.
Valami történt vele. Összetörték a szívét. Az átlagosnál is nyomorultabban viselkedett és ezt már néznem is fájt.
- Nem ölted meg őt. Csakis ez számít. - Szólaltam meg végül, kisebb szünet után. Kellett pár perc, míg rendezni tudtam a gondolataimat, illetve amíg rátaláltam a tökéletes szavakra. - Megálltál.. és ez azt jelenti, hogy nincs veszve az ügyed. Hé, ide figyelj, én nem mondok le rólad, hallottad? -Suhanok eléje, miután direkt hátat fordított nekem. Oké, ezt általában nem tenném meg, dehát.. szükség törvényt bont. Tőlem igencsak szokatlan és annál váratlanabb módon reagáltam, átöleltem őt. Hogy honnan jött ez a késztetés? A fenébe is, a testvérem. Ha én nem maradok mellette, ki teszi meg? Bármennyi gyötrelmet is okoztunk egymásnak az évek során, egy dolgon ha akarnánk se tudnánk változtatni: törődünk egymással. Ha titkoljuk is, így van.
- Mi az, hogy se barát, se család? Kösz szépen, már levegőnek is vagyok nézve - veszem fel a vérig sértett alak személyiségét.
- Akárki is törhette össze a szívedet ennyire, még semmi sincs veszve! Stefan, hé, szedd össze magad! Tudod mit, mi lenne, ha ma kirúgnánk a hámból? Tartsunk egy tesós estét. Tudom, hogy jót tenne neked! - Ajánlom fel, remélve hogy élni fog a javaslatommal. Nem hiszem el, hogy pont én lettem az, aki lelket próbál önteni az öccsébe.. basszus, ez az ő feladatköre, nem az enyém!! Én egy véres gyilkos vagyok, nem pedig a jófiú..
- Különbenis, jól tudod, hogy azzal ha kikapcsolod, semmit nem oldasz meg. Pár évtized múlva úgyis történni fog majd valami, ami újból visszacsalogassa az emberségedet és akkor minden kezdődik elölről. Kell az neked? Nem hiszem. - Juttatom eszébe. Egyetlen vámpír sem tud kikapcsolva maradni, míg a világ, pláne egy olyan nem, mint Stefan. Ő túl jó ahhoz. - És mellesleg, nem féltem Elenát tőled. Nem fogod őt bántani. - Teszem hozzá, csak úgy mellékesen, bár ha jobban belegondolok, talán egy kicsit azért féltettem őt tőle, de ezt jobbnak láttam nem beismerni neki.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :


† Kedvenc dal :
blackbird song ♢
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♢
† Humor :
funny ♢



Shalya Nirvan ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 11, 2015 7:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Damon & Stefan
it may be over but it won't stop there

[You must be registered and logged in to see this image.]
A bátyám mindig is lazára vette a dolgokat. Egykoron ő volt a csúnya, gonosz vámpír, de mára már teljesen más a helyzet. Ő Elenával van, Elena egy olyan nő, aki minden férfi szívét képes meglágyítani, akár még az ördögöt is képes rávenni arra, hogy a mennyben éljen. Elena jó, s ez pedig Damont is befolyásolta, a bátyám is egyaránt sokat változott. Míg ő javult, az élete széppé vált, én addig romlottam, és az életem egy egész csődtömeggé vált. Hiába mondom azt, hogy nem irigylem Damont, vagy soha nem voltam rá féltékeny, de azzal magamnak hazudnék. Mindig is irigyeltem Damont, amiért neki szebb volt az élete. De ettől eltekintve a szívem mélyén örültem a boldogságának, de sajnos az nem segített a szívemen túl sokat. Én mindezek mellett akkor is szenvedtem, míg ő mindvégig boldogan élt. Ott volt Katherine, aki a világot jelentette számomra egykoron, de nyilván, Katherine is Damon után loholt, mint valami kutya, aki nem tudja hol a helye. Bármennyire is akartam Katherinenek boldogságot okozni, sajnos ez soha sem sikerült. Mára már azonban teljes valósággal gyűlölettel gondolok vissza rá, féktelen lendülettel, amely bármikor képes őt széttépni, ha megtalálom. De Elena teljesen más. Valójában még mindig szerelmet érzek iránta, még akkor is, ha ezt a lelkem legmélyebb zugára próbálom elfojtani. Nem érezhetek ő iránta semmit, elvégre az érzelem nem kölcsönös, s ez által is én fogok a porban maradni, míg mindenki más a felhők közt repül jó pár méterrel.
Fel – alá vettem az irányokat, s hiába voltak nyitva szemeim, de még sem láttam semmit sem. Elhomályosult előttem minden, mert csak a gondolataimra tudtam koncentrálni. Minden egyes pillanat közelebb vezet ahhoz az egyetlen egy ponthoz, amely számomra megváltás, kegyelem, hogy kikapcsoljam a szánalmas s ostoba érzelmeimet, amely ezzé tesz, egy érzengős senkivé.
Damon pontosan jól tudja, hogy mikre vagyok képes, amikor nem vagyok önmagam, amikor ki vagyok kapcsolva. Ezért is bántottam akkor Elenát, s ha eszembe jut az a pillanat, akkor is érzem lüktető szívének minden egyes dobbanását a markomban.
- Bántottam őt. – Rebegem könnyektől telve, hiszen én vagyok az, aki őt a világon legjobban szereti a szíve mélyén, s lám, akkor képes lettem volna őt megölni. De nem tettem. Miért nem? Nem tartott vissza semmi, az érzelmek sem, hiszen nem éreztem semmit sem iránta. Nem értem, hogy mi történik velem, de azt tudom, hogy újra ki fogok kapcsolni. Nem bírom a fájdalmakat, a sok terhet, egyszerűen csak gyenge vagyok ehhez a világhoz.
- Az lehet, csak hogy tudd, majdnem megöltem őt! – állok meg vele szemben hirtelen, egészen közel hozzá, miközben magamra mutatok, s ezt követően pár oktávval is növekszik a hangom. - Csak azért nem tettem, mert tekintettel voltam arra, hogy ő nem érdemli meg a halált. De érzem még most is a szíve dobbanását markomban. A pillanat, amikor csak egy mozdulat választ el csak a haláltól... – hangom megakad, amikor kimondom, s ezzel könnyek indulnak le szempáromból. – És ha akkor nem állítom le magamat? Elena már régen halott lenne! – nézek fel rá könnyes szemekkel, s ez után hirtelen fordulatot veszek, elfordulva tőle élesen hátat fordítva neki. Elindulok a fal felé, amely egészen közel van hozzám, s annak nekitámasztom egyik karom, és arra homlokomat teszem, behunyva ezt követően szempárom.
- Egyáltalán nem az a bajom, hogy nincs senkim. – Suttogom halkan. Valóban nem, elvégre bárkit megkaphatnék, akit akarok. Csak egyetlen egy nőt nem, és őt soha nem fogom újra visszakapni. – Illetve pontosan ez a baj. De nekem nem társra van szükségem, hanem egy olyan emberre, aki segít elfelejtetni mindent, ami belülről rág. – Fordulok meg ekkor felé, szemeibe nézve ekkoron. – Egyedül vagyok. Te boldog vagy, de én elvesztem. Nekem nincs senkim. Neked ott van Elena, de nekem ki? – Kérdezem tőle teljesen komolyan. – Se barát, se család nem maradt számomra. Nagyon közel vagyok ahhoz, hogy kikapcsoljak. És ezért is kérlek meg arra, hogy vigyázz ő rá. Nem biztos, hogy másodszorra hallgatni fogok az érzelmeimre. – figyelmeztetem őt.

elnézést a késésért. || the light by adam   || ©
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
human bloodbags
† Kedvenc dal :
fifty shades of delena x cold hearted snake by BonBon x the devil within
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
being near Elena
† Humor :
come, and try me



Damon Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 09, 2015 3:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Stefan & Damon
What are you talking about?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyáltalán nem tetszett Stefan arckifejezése. Pocsékul nézett ki és ezt csak most szúrtam ki rajta először.. Volt egy olyan érzésem, hogy valami nagyon nincs rendjén az életében. Nagyon le lehetek maradva az eseményekkel..
Volt idő, mikor sokkal közelebb áltunk egymáshoz. Akkoriban ilyesmi még csak véletlenül sem fordulhatott volna elő velünk. Mindent megosztott unk egymással, a leglényegtelenebb dolgoktól kezdve a lényegesekig. Hogy mi változott? Az eltávolodásunk fő oka az a női bestia, aki ocsmány módon mindkettőnket kihasznált, azzal hogy a bizalmunkba férkőzött és elérte, hogy fülig belé szeressünk. A Katherine iránt táplált érzéseink fordítottak teljesen egymás ellen bennünket. Száz éven át kerestem, kutattam azt a ribancot, aki mint később kiderült mindeközben szabadon élte az életét.
Azonban jobb, ha nem is gondolok az ehhez hasonló botorságokra, mert csak felisegesíteném magam miatta. Helyette inkább  arra kell fényt derítenem, hogy mi a csuda ütött az öcsémbe, amiért ilyeneket beszél..
A vigyor abban a pillanatban eltünt az arcomról, amint újból megszólalt. Elkerekedett szemekkel, majd összeráncolt homlokkal figyeltem, miközben kijelentette, hogy továbbra is embereket öl. Ez annyira nem rá vall. Ekkor döbbentem rá igazán, hogy a probléma hatalmas és valószínüleg máris túlnőtt az öcsémen. Segítségre szorul, mégpedig az enyémre.
- Mi történt? Kérlek világosíts fel, mert elképzelni nem tudom, mi lehet az oka annak, hogy te visszakacsolva is folytassad az emberek ölését! - Váltottam át a követelőző Damon üzemmódba, aki addig nem nyugszik, míg válaszra nem lel. - Ez nem rád vall, Stefan! Te Tapsi Hapsinak és Bambi-nak a vérét szívod, nem pedig a hús vér emberekét. Mi a fene történt, hogy idáig jutottál? - Kérdeztem idegesen, mert el kell mondania, máskülönben nem tudom kitalálni, miként változtathatunk a felálláson.
Aztán olyasmit mondott, ami az eddiginél is nagyobb aggodalomra adott okot, pedig én aztán mindennek elmondható vagyok, csak épp félősnek nem! Kikapcsolt állapotban összefutott Elenával.. ha bántotta, én esküszöm, hogy.. de félbemaradt a mondat, mert jobbnak láttam inkább önkontrollt gyakorolni, legalább addig, míg tudomást nem szerzek a teljes igazságról. - Nem mesélte.. mégis miért kéne megvédenem Őt Tőled? Mit műveltél? Ártottál neki? Miért? Kiprovokálta, vagy te provokáltad őt? - Ekkor már a vállait ráztam és elég hangosan próbáltam kiprovokálni belőle a válaszomat. Két fontos személy van az életemen, akiket minden áron védeni akarok, még akkoris, ha egyáltalán nem úgy tűnik. Az egyik az öcsém és a  másik Elena. Ha viszont a kettő egymás torkának esik, fogalmam sincs melyiktől lenne érdemesebb számon kérnem az igazságot.
- Eddig is vigyáztam rá, mégis sor került az összetűzésre. Nem tarthatom üvegkalitkában, tudod jól. De megteszem, ami tőlem telik. - Ígérem végül, mikor már viszonylag lecsillapodott az iránta érzett dühöm.
Később egy egész más dologra terelődött a szó.. pontosan akkor, mikor elkezdett sétálni, fel-alá a szobában. Régóta nem láttam ennyire összetörtnek az öcsémet.
- Te most viccelsz, ugye? - kérdezem összezavarodva, mikor kijelenti, hogy ő nem hozzánk tartozik. - Te beteg vagy. Mégis hová a brantba tartoznál, ha nem a tulajdon családodhoz? Megszált az ördög, vagy mi ütött beléd? Nem baj, én majd alaposan kikúrállak, öcskös!  - Ütögetem meg a hátát, jelezve, hogy mostantól éberebb leszek, figyelek rá és nem hagyom, hogy hülyeségeket műveljen. - Csak ne beszélj ökörségeket. Ide tartozol, Mystic Falls az otthonod, és ha nő hiányod van, akkor kerítek neked egy csinos szőkét.. vagy egy barnát - kacsintok rá, egy cinkos mosollyal az arcomon.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :


† Kedvenc dal :
blackbird song ♢
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♢
† Humor :
funny ♢



Shalya Nirvan ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 23, 2015 6:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Damon & Stefan
it may be over but it won't stop there

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elveszítettem mindent, ami valaha körülöttem élt és mozgott. Úgy érzem, sokkalta élettel telibb voltam, mint most. Noha, akkor is pontosan megvoltak a gondjaim, nem is egy, és nem is kettő. Egyáltalán nem is csoda, hogy sűrűbben fajultam ahhoz, hogy kikapcsoljak. Őszintén? Egyre közelebb állok ahhoz a szakadékhoz, pedig nemrégen másztam ki belőle. Damon biztosan tudja, hogy miket műveltem az elmúlt pár hónapban, habár úgy tűnik, azt nem tudja, hogy Elenával milyen összeütközésem volt. Ha tudná, valószínű számított volna rá, hogy jövök, és az ajtóba beszerelt volna valami gépezetet, ami engem darabokra szed. De nem ezt tette, valószínű Elena tartotta a száját. Ne tessék félreérteni, valójában nem érzek semmilyen változást, hogy visszakapcsoltam. Nem szenvedek már ugyan, egyáltalán nem érdekel a múlt, de még is ugyanolyan ürességet érzek a mellkasomban, mint akkor, vagy azelőtt. Ez a világ nekem túlságosan is nehéz, mindennap azzal a tudattal ébredni és lefeküdni, hogy egy gyilkos vagyok. Mindig is próbáltam arra törekedni, hogy az emberek életben maradjanak, ne haljanak meg ártatlanok. És ami a legelkeserítőbb, mégpedig az, hogy nem én vagyok az egyedüli olyan vámpír, aki képtelen meglenni embervér nélkül. Több ezren vagyunk, akik mindennap embereket ölnek megállíthatatlanul. Megöl belül ez az érzés, hogy miért ilyen világban élünk. Mivel lehetne ezt orvosolni? Semmivel sem.. Annál pedig nincs rosszabb, hogy ártatlan emberek a mi sorsunkra jutnak. Ugyanolyan lények lesznek, mint mi magunk.
Úgy érzem, a szakadék szélén állok. Csupán csak elég egy lágy szellő, amely meglök, és lezuhanok, mint egy törött szárnyú madár, a sötét, fullasztó mélységbe.
Halk sóhaj hagyja el vékonyan ívelt ajkaim, amikor a bátyámra nézek. Mennyi éve már, hogy egy cseppet sem változott. A stílusa ugyanaz, és egyaránt a modora sem változott. Milyen hihetetlen, hogy ennyi évszázad után is képesek vagyunk megtartani azt, amilyenek vagyunk. Damon, amikor ember volt, sokkalta másabb volt. Sokkalta visszafogottabb volt, ugyanakkor sokkalta jobban ragaszkodtunk akkor egymáshoz. Mindezek már csak halvány emlékfoszlányok, amik mára már olyanná váltak, mint az álmok, amelyek csak a fejünkben léteznek, és azok is egyszer mind feledésbe merülnek.
Damonre nézek, és igyekszem figyelmen kívül hagyni mindazt, amit mond. Voltaképpen, nagyon nincs jó kedvem, egyáltalán nem vagyok vevő az ökörködésre. Nem tudom, hogy hogyan közöljem neki azt, hogy távozóra fogom újra az egészet, mint ahogy én azt mindig is tettem. Világ életemben világjáró voltam, aki kereste a maga útját, a boldogságát, de hiába is kereste, soha nem lelte azt meg. De, nyilván, a remény hal meg utoljára.
Óvatosan emeltem felé határozott tekintetem, majdan párat pislogtam, és akármennyire is próbáltam megszólalni, de a hangom a torkomba akadt rabként. Végül is egy fejrázással ez enyhült, majd mély levegőt szívtam tüdőmbe.
- Tudod, egyáltalán nem úgy vannak a dolgok, ahogyan te azt gondolod. Nem tudom honnan, és kitől hallottad ezeket, de valójában igen más a történet...- kezdek bele óvatosan, miközben a magam előtti teret bámulom, miután a bátyám arcáról levettem tekintetem. – Továbbra is embereket ölök. – Szögezem le először is komolyan, miközben még mindig nem nézek rá. Egyszerűen tükörbe is aligha merek nézni... félek, hogy összetörik.
- Amíg kikapcsolt állapotban voltam, véletlenszerűen összefutottam Elenával, és, nos... – rántom meg a vállam, ahogyan újabb nagy levegőt veszek, és végül bátran nézek szembe a bátyámmal, amikor ránézek bizalmasan. – Mivel nem voltam önmagam, történt egy kis összekapás. Nem hinném, hogy mesélte ezt neked, habár ez a része nem igazán érdekel. Csak szeretném, ha tudnád, hogy jobb, ha megóvod tőlem őt. Féltem magamtól, mert még mindig eléggé labilis állapotban vagyok. – Állok végül fel a kanapéról, majd mindkét tenyeremet bőrdzsekim zsebébe csúsztatom. Fogalmam sincs, hogy miért féltem magamtól Elenát, de a lelkem mélyén érzem, hogy képes lennék őt bántani a mai napig is. Damonnek pedig ezt tudnia kell, egyáltalán nem szeretném, ha azt hinné, hogy hazudozom neki.
- Szeretném, ha jobban odafigyelnél rá, még ennél is jobban, mint eddig. – Továbbra is határozott hangnemben beszélek hozzá, elvégre a szándékaim és a mondanivalóm igen csak fontos. Legalábbis számomra. – Nem csak én vagyok az, aki képes lenne őt bántani, hanem sokan mások is így vannak ezzel. De, Persze, nem fogom ezt neked ecsetelgetni, hiszen tudom, hogy mindenáron megvéded. És ez jó. – Mutatok rá egy pillanat erejéig, majdan karomat visszaengedem óvatosan magam mellé.
- Ez az egyik dolog, amiért jöttem. – Sétálok lassan oda, és vissza, csupán csak pár lépést teszek mindig. Nyugtalan vagyok, ezért képtelen vagyok egy helyben ülni nyugodtan, egyszerűen szétkap a tudat, hogy hiába kaptam örök életet, de még mindig nem tudom megtalálni azt a helyet, ahová való vagyok.
- Én nem hozzátok tartozom. Ezt szerintem már régóta te is érzed. – Állok végül meg vele szemben, ahogyan feszes mellkasom előtt összefonom mindkét karom, és a földet bámulom magunk előtt. – Nem tudom, hogy hol a helyem...- nem kell sok, de lassan könnyekben fogok kitörni. Nem bírom...


elnézést a késésért. || the light by adam || ©
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
human bloodbags
† Kedvenc dal :
fifty shades of delena x cold hearted snake by BonBon x the devil within
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
being near Elena
† Humor :
come, and try me



Damon Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 02, 2015 10:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to my lil' bro, Stefan
What are you doing?
♒ Zene
♒ Bocsi, hogy nem lett olyan hosszú, mint a tiéd..
♒ annyi+1
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem kellett sokáig várakoznom. Már az ajtó nyílást követő második percben rájöttem, hogy ez csakis Stefan lehet. Ismerem az öcsémet, tudom, mikor mit csinál, emiatt azzal is tökéletesen tisztában vagyok, ha ő lépi át az ajtónk küszöbét. Azok a megszokott mozdulatok.. más nem lehet, csakis ő.
Örülök, hogy nem nyiratta ki magát. Harag ide vagy oda, nem tudom, mi lenne velem nélküle. Annyi mindenen mentünk együtt keresztül.. a kapcsolatunk elég erős ahhoz, hogy idővel túljussunk bármilyen nézeteltérésen. Most is így lesz. Érzem. Egyrészt azért, mert ő megtette az első lépést és hazajött. Tehát megbocsájtott.. vagy történt valami, amit nagyon fontosnak tart megosztani velem. Remélem az előbbiről lesz szó.
Egyik lépés követte a másikat, míg nem Stef el nem ért a nappalaiig, ahol én is tartózkodtam. Nem álltam fel, nem kapcsoltam ki a tévét, meg sem mozdultam az ülő helyemről. Haza jött, ő is itt lakik, tehát nem kötelességem behívni őt és illedelmesen fogadni a lakásban. Köszönése hallatán azonban motoszkálni kezd bennem a gondolat, hogy valami nincs rendben. Volt valami szomorúság a hangjában. Áh, biztos képzelődök. Az alkoholhatása lehet.
-Helló, Stefan - mondom szokványos laza stílussal beszélve, közben megveregetve magam mellett a helyet, hogy csüccsenjen le már mellém és szívjuk el közösen a béke pipát.
-Nem tudtam, hogy meg fogsz jelenni - vágtam rá, utalva arra, hogy hosszú ideje már, hogy nem jött haza. Égnek emelt szemekkel reagálok a reakciójára, ahogy hirtelen kikapta a kezem közül a bourbon-os ügeget és meghúzta azt. Leült a tőlem nem messzire eső másik kanapéra, mire én tekintetemet az övéire is szegeztem. Unottan néztem rá, mikor kijelentette, hogy nyálas lett az üveg..
- Ha már itt tartunk, az én nyálam már jóval előtted beterítette - mondtam ki a nyilvánvalót, de mivel jelenleg semmi kedvem nem volt erről vitázni vele, inkább legyintettem egyet, a hűtőhöz suhantam, kiemeltem belőle egy másik üveget, majd visszatértem öcsihez a nappaliba.
- Tudod, időközben muszáj levágni, hacsak nem akarok beállni egy rock bandába. A hosszú haj nem a stílusom. Na, de hagyjuk a felesleges köröket, inkább neked lenne mesélni valód! Hallottam, hogy újból hasfelmetsző üzemmódba kapcsoltál. Mi történt? Hogyhogy visszatértél a régi, mókosevő énedhez? Ki tudta észhez téríteni azt a makacs kobakodat? - Térítettem a témát egy fontosabb kérdéshez. Kíváncsi voltam a történtekre, még akkor is, ha akkoriban, mikor kikapcsolt úgytettem, mintha egyáltalán nem érdekelt volna a dolog. Az érdektelen Damont mindig is érdekelték dolgok, még akkoris, ha a tetteim az ellenkezőjéről árulkoztak. Olykor túlságosan is, ezért nyúlok olyan gyakran alkoholos üveghez, illetve török ki annyi nyakat. Vannak személyek, akik számítanak. Nincsenek sokan, de értük bármeddig elmennék, hogy biztonságban tudjam őket.
Amíg vártam a válaszát, a tőlem elcsórt üvegéhez döntöttem a sajátomat, majd jó nagyot húztam a sajátom tartalmából. Imádom a bourbon mámorító ízét. Erős és hatásos. Ha meg akarsz részegedni, ennél jobbat akarva sem találhatnál, plusz gyógyszerként is nyugodtan használható, garantáltam segíti a torokfájást.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :


† Kedvenc dal :
blackbird song ♢
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♢
† Humor :
funny ♢



Shalya Nirvan ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 02, 2015 7:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
damon & stefan
GOODBYE, MY BROTHER
[You must be registered and logged in to see this image.]
1942;
A háború részese voltam. A távoli mezőről puskaropogások keltettek minden reggel. Minden reggel arra ébredtem, hogy az embereken fogok segíteni. Segítettem a sérülteken, és hihetetlen, de nem éreztem azt, hogy a vér láttán vágynék rá. Számomra erősebb volt az, amit éreztem, hogy én is ember vagyok, akárcsak a többi. Segítettem a társaimon. Segítettem azokon az embereken, akiknek aligha volt már esélyük. A háború alatt elestek. De miért is voltam én vámpír, kinek a vére gyógyító hatást kelt az emberekben? Igen, jól gondolod. Sokszor volt az a tény, hogy az embereknek a saját véremből adtam, hogy folytassák a harcot. De időközben én is gyengültem, hiszen a véremet folyamatosan csapoltam, de én nem táplálkoztam egészen sokáig. Voltak akkoriban vértasakok, de nem akartam az emberek elől elvenni azt, ami a mentségük lehet, ami megmentheti az életüket. Amit tudtam, megtettem. Szerettem az embereket.
2009 májusa;
Észlelem, hogy egy autó száguld sebesen a Wickery híd felé. A híd már akkor is nagyon rozoga volt, egyáltalán nem biztonságos. Láttam, hogy a gyorsan száguldó autóban hárman ültek, ám az egyik utas viszonylag fiatal. Ismerős volt az arca. Mintha már láttam volna őt, de valamiért eleinte nem tudtam felidézni elméleteimben azt, hogy kire is hasonlított a lány. Hosszú, csokoládébarna haj, szív alakú arc, ám mindössze csak annyi tért el, hogy nem volt göndör haja. Talán ezért nem voltam akkoriban biztos abban, hogy ő az.
Számomra az emberiség jelentett mindent. Végül én is a folyóba ugrottam, csak azért, hogy kiszabadítsam őket. De a kocsi súlya lehúzta őket. A sofőr hátra mutatott, ahol egy lány volt. A lány, akit összekevertem valakivel. Nem is volt véletlen. A víz alatt észrevettem, hogy a sofőr melletti ember már régen halott, egy másik nő ült abban az autóban. A lány anyja, biztosra vehettem. Végül alig telt el fél óra, de sikerült kihúznom a nőt a felszínre, ahonnét azonnal el is tűntem. Elena Gilbert. A nő, akit először összekevertem másik hasonmásával. Szerettem volna megismerni. Boldog voltam, hogy találkoztam vele. De annak nem, hogy ilyen sorsa jutott az élete, hogy a szülei meghaltak.
Ez év szeptembere;
Már akkor gondolkoztam, és akartam, hogy újra lássam őt. Számítottam rá, hogy talán újra van remény arra, hogy szeressek. Legalábbis törődjek valakivel. Tudni illik, a háború után újra kikapcsoltam. Elég sokszor volt ez a körforgás. Ebben az évben arra számítottam, hogy talán rátalálok arra a nőre, akit én szeretni akarok.
Napjaimban;
Egész másfelé sodort az élet. Azt hittem, hogy soha nem fogok felépülni. Azt hittem, hogy örökké a gonosz oldalt fogom szolgálni. Egyre jobban meggyűlöltem az embereket. Már nem akartam senkin sem segíteni, hiszen én ezt soha nem kaptam vissza viszont. Nem is vártam el soha. De hiába próbáltam jót tenni, nem így volt akkor. A nő, akit szeretni akartam, végül a bátyámé lett, Damoné. Én pedig egyedül maradtam, de csak egy kis időre.
Végül aztán New Orleansba sodort az élet. Megismerkedtem az ottani kultúrával, az ottani vicces, vidám emberekkel. Megismertem az álarcosbáljukat, a gyógyfüveit, és a természetfeletti közösséget. Mivel beleszerettem a helybe, jobbnak látom, ha elbúcsúzom ettől a várostól, és a testvéremtől.
Az ajtót könnyedén nyomom be egyik tenyeremmel. Már messziről éreztem az alkohol erős illatát, sejtelmeim szerint Damon itthon van. Nem akartam, hogy Elena is ott legyen. Lehet, hogy ez gonosz tőlem még mindig, de ő tőle nem akarok elbúcsúzni. Felesleges, elvégre sok közünk úgy sem volt egymáshoz. Ámde, ez nem is baj. Jelen esetben a bátyám érdekel, akihez annál sokkal több közöm volt.
Hallom, ahogyan a televízió is megy. Kapcsolgatta, de én csak megállok az előszobában, majd a bakancsaimat könnyedén szedem le lábaimról. A pulcsimat pedig a kalaptartóra akasztottam fel. Végül a nappaliba lépek be és magam előtt látom meg azt a kifinomult, de még is szarkasztikus arcot. Haja pont olyan, mint bármelyik évszázadban. Stílust soha nem váltott, csak néha levágatta a haját.
- Üdv, Damon. – köszönök rá végül, ahogyan ránézek a testvéremre. Már régen láttam őt. A mi kapcsolatunk soha nem volt jó, főleg az elmúlt időkben.
- Nélkülem kezdtél el inni? Ez igen csak sajnálatos… - rázom meg a fejemet, ahogyan kikapom a kezéből az üveget, majd elindulok a másik kanapé felé, ahogyan lehuppanok oda, üveggel a kezemben. Ajkaimhoz emelem, majd belekortyolok.
- Bocs, nyálas lett. – Nézek rá az üvegre, utalva arra, hogy ez már az enyém, majd egy mosollyal lerakom az asztalra.
- Mesélj csak, hogy van az én ezer éve nem látott bátyám! Csak nem levágattad a hajad? – kérdezek rá, miközben észreveszem, hogy sokkalta rövidebb lett a haja.  – Á, nincs mibe beletúrni – Nevetek fel jókedvűen, miközben újra az üvegből iszom.


Lost without you. • <3 • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
human bloodbags
† Kedvenc dal :
fifty shades of delena x cold hearted snake by BonBon x the devil within
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
being near Elena
† Humor :
come, and try me



Damon Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 01, 2015 8:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to my lil' bro, Stefan
What are you doing?
♒ Zene
♒ Megjegyzés
♒ Szószám
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy bourbon-os üveggel a kezemben huppantam le a nappaliban levő kanapéra, lazulásképpen, mert semmi máshoz nem volt kedvem. A kapcsolót a másik kezembe véve kezdtem el váltogatni a csatornákat, de semmi értelmes műsort nem találtam a tévében. Hihetetlen, hogy összesen 200 csatornánk van, mégsem akad közülök egyetlen egy sem, amit nézni is lehet.. szappanopera, foci műsor, teleshop-os reklám, valóságshow, most komolyan ki néz ilyesmiket?
Velem van a baj vagy a világgal? Még pornó műsort is szívesebben néznék, mint ilyesmiket. Sőt, ez nagyon rossz példa volt. Ahelyett, hogy itt semmiskednék, szívesebben tölteném a drága időmet Elena társaságában.. ha ő nem lenne elfoglalva a korházi gyakorlatozással, valószínüleg vele is lennék, most éppen kívánatos ajkait csókolva. Ah, nem szabadna ilyenekre gondolnom, rossz hatással lesz rám. Ennek következtében, jó nagyot húztam az üvegből, amely még mindig ott pihent az ujjaim között.
Talán az alkohol hatására, de az is lehet, hogy mindössze a semmittevés  hozta ki belőlem, mindenesetre hirtelen eszembe jutott Stefan és ezzel együtt a korábbi veszekedésünk is, ami következtében nem igazán kommunikáltunk egymással az utóbbi időben. Vajon, mivel foglalatoskodhat az öcskös? Egy ideje már nem láttam a hírekben darabokra szétcincált, majd újból összerakott testeket. Hallani hallottam, hogy kikapcsolta az érzéseit, de a büszkeségem túl nagy volt ahhoz, hogy felkeressem őt és szépen fenékbe billentsem őt. Remélem nem nyiratta ki magát valakivel. A szívemen viselném, ha a fején találnám a szöget és ő még annyira sem méltatna, hogy legalább szellemként felkeres és közli, hogy mi a szitu. Jogom van tudni. Ne duzzogjak tovább, ha már úgyis mindegy.
Ezt követően, a bejárati ajtó ismerős nyílására kaptam fel a fejemet. Akárki is lépte át épp a küszöböt, nem lehet szellem, mert akkor nem hallanék ajtónyikorgó hangot.. tehát ha Stefan az, még életben van. Nem mozdultam a kanapéról, újból meghúzva az üveget vártam, hogy a látogatóm megjelenjen a látóteremben, akárkiről is legyen szó.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 07, 2015 6:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Stefan


Hát nem csalódtam a hallottakban. Tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy mire jó ez a szájtépés, és bájcsevej egy pohár ital fölött. Az, aki a bátyja volt, az határozottan letagadhatta volna a rokoni kapcsolatot. Az a semmitmondó, mégis sokat eláruló tekintet sugározta, hogy el akar innen tűnni, és ez közös pont volt benne és a testvérében. Megfutamodni, hátat fordítani. Persze nem, mintha én nem ugyan ezt tenném, vagy tettem volna. Csupán igyekszem kiismerni annyira, hogy esetleges alkalmakkor felkereshessem. De ilyenből aligha lesz a közeljövőben. Aztán végül is ki tudja... Nem, kizárt. Míg én beismerem, hogy idegesítő vagyok, kétlem, hogy ő is így tenne.
-A vendégszeretet sem az erősséged éppenséggel. Ugyanis, ha jól veszem ki a szavaidból, te szó szerint inkább kidobnál, mintsem kikísérnél. Ez vérig sért.-játszom el, hogy engem ilyen könnyedén meg lehet sérteni, de arcomra kiül egy mosoly, ami olyan gúnyos és ironikus, amilyen tőlem leginkább telhet.
Nem tudtam eldönteni, hogy engem akar igazából kirúgni, vagy magát is odébb dobná e erről a helyről, esetleg ebből a városból, minden esetre nem foglalkoztatott, hogy megsértem e egy szavammal is vagy sem.
-Lesújt? Lehet. De hova vezetne, ha én is kikapcsolnék? Azt hiszem kikapcsolás nélkül is tudok elég közönyös és idegesítő, na meg persze meggondolatlanul cselekvő lenni. Nem nekem vannak érzelemkezelési problémáim kettőnk közül.-ejtek el apró megjegyzést ismét, ezzel talán végleg kihúzva a gyufát, de a lelkébe nem hiszem, hogy különösebben belegázoltam volna. Szerettem görbe tükröt mutatni az embereknek, ha nem is ismerték be előttem nyíltan, hogy gyengeségük akad bőven. Holott ezen gyenge pontokról én sem akartam másoknak bepillantást nyerni, azért azt el kellett ismerni, hogy nyíltan vállaltam a személyiségem kevésbé kedves és elviselhető részét.
-Tudod, ha nem lennél ennyire idegesítően okoskodó és nagyképű, na meg persze álszent, akkor lehet, hogy a pakolás helyett valakivel foglalkozhatnál.-állok fel, figyelmen kívül hagyva a kis megjegyzését a másik elemezgetéséről, majd a poharam a kis asztalra csapom, hogy szinte megreped az üveg. -Kösz a piát. Nem különösebben örültem, és remélem nem lesz következő alkalom.-suhanok az ajtó felé, becsapva azt magam mögött, és az orrom alatt még odamorogva egy barom jelzőt. Rájöttem, hogy a két testvér közül, nem ő lesz az, akit a közeljövőben bármilyen kérdésben felkeresnék. Bár kíváncsi vagyok, hogy miért pakol, vagy egyáltalán még mi tartja itt, vagy két lábon a földön.
Hazairányítom magam, útközben elmorfondírozva pár nem túl fontos, de elgondolkodtató kérdésen, és rájövök, hogy a neheze még hátra van. Maggie érzéseinek visszahozása. Legutóbb kitört nyakkal feküdt a cellájában, mostanra minden bizonnyal már magához tért.

▲ music: I'm A Man▲ Words: 412 ▲Note: köszönöm a gyors játékot Very Happy[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 03, 2015 9:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
to enzo
what are you doing here?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Őszintén nem tudtam, hogy miért volt még itt. Legszívesebben a kezébe nyomtam volna pár piát és megmutattam volna neki, hogy merre van az ajtó arra az esetre, ha esetleg már nem igazán emlékezne, hogy hol is jött be, bár nagyjából pont szemben helyezkedik el vele, szóval ez eltéveszthetetlen. De számára még az ablak is tökéletesen megfelelne arra, hogy távozzon. Még a számlát sem küldeném utána, hogy mennyibe fájt a felújítása, de rettenetesen tudnék örülni annak, ha egyszerűen már felszívódna innen és hagyná, hogy tegyem, amit szeretnék anélkül, hogy elszívná előlem az oxigént.
- Remek! Most már túl vagyunk egymás elemezgetésén is, mi lesz a következő lépés? Plusz.. Hány lépés után vagy hajlandó végre megnézni egy kicsit az ajtót kívülről? - Tényleg nagyon vágytam már a magányomra és őszintén arra számítottam, hogy itt aztán nem lesz senki, de ő bebizonyította, hogy ez nem volt több egy hamis álomképnél, amit egészen hazáig kergettem. Most mégis mivel érdemeltem ki azt, hogy neki pont itt és pont most fel kelljen bukkannia? Ingyen pia. Hát vigye el az egészet csak engem hagyjon békén, mert most nagyon nem vagyok társasági hangulatomban. Meg el is szeretnék már kezdeni rendesen összepakolni, hogy magam mögött hagyhassam ezt a porfészket. Hiába porfészek mindig vissza fogok találni ide, de egy kis távolság sem nekem sem pedig a városnak nem fog megártani.
- Ha tudnád, hogy mennyire mélyen lesújt ez az egész, akkor már rég kikapcsoltad volna az érzéseid, mint a feleséged. De nem rá kellene vigyáznod? Vagy esetleg hagyod hadd kóboroljon és hátha még pár halál szárad a lelkén, mikor visszaengedi önmagába azokat az érzéseket? - Nem értem, hogy miért pazarolja rám az idejét. Tényleg annyira nem vágom, hogy miért lettem hirtelen ennyire fontos a számára. Túlságosan is kényelemben érzi itt magát. Ez nem is kérdéses, de én szíves örömest változtatnék ezen hozzáállásán. Még adok neki úgy tíz-húsz percet. Utána már az én türelmem is tökéletes köddé válik.
- Tudod, ha minden ember tökéletes módon hasonlítana a másikra az rendkívül unalmas lenne, nemde? Szóval szerintem hagyjuk ezt az egész miért nem hasonlítunk dolgot. De ha van kedved elemezni.. Tedd meg egy papíron és, ha érdemleges eredménnyel végzel, akkor csak annyit kell tenned, hogy megmutatod nekem. Addig pedig nem vagyok kíváncsi a továbbiakra. - Ismét egy gyengédebb utalás a magányom követelésére. Ivott. Most pedig már mehet is.




personal jesus || :hug:  || szószám || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 02, 2015 8:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Stefan


Tudtam, hogy Maggie megtörésénél nem lesz könnyű dolgom, de valami azt súgta, hogy nem épp ő lesz az, aki elítél bárkit is. A híre megelőzte. az erkölcscsősz, aki igyekszik jó vámpír lenni. Teszek a véleményére, de nem is hiszem, hogy szüksége lenne véleményemre. Ő pontosan úgy néz ki, ahogy elképzeltem, csak a vasmacska hiányzik a nyakából, ami a földre húzná. Jelen esetben ez jelképezné a kicsi lelkét nyomó problémákat.
Azzal, hogy lényegébe behúzódtam ide, nem sokkal növeltem az esélyeim abból a szempontból, hogy puszipajtások leszünk.
-Nekem legalább csak ház fétisem van, és nem akadok ki. Legalábbis kiakadás nélkül is megy ez meg az.-célzok kedvesen a lényegre, arcomon kirívó mosolyt villantva, kicsit kóstolgatva a tűréshatárát.
Hunyorogva nyelem le, amit mond, és inkább az italomra nézek, minthogy felálljak és kitörjem a nyakát. Végül meghúzom a poharat, és a kellemesen maró italt hagyom, hogy torkom végigkarcolja. Ha rajta múlik, a májam ma este megmutathatja majd, hogy mire képes. De nem hiszem, hogy sokáig maradok, inkább csak amolyan beköszönést terveztem. Sőt, ha nem lépett volna be, akkor még azt se, csak egy csendes italozást magammal.
-A hallásod tökéletes volt, de ha a biológiát nézzük.. lássuk be, te soha sem fogsz ilyen helyzetbe kerülni. Legalábbis amennyire én tapasztaltam a bátyád mellett, ilyesmit még azok az orvosok sem próbáltak ki.-célzok a múltra, vagyis a múltamra és a testvére múltjára, nem különösebb erőfeszítéssel némi undort víve hangomba.
Majd érdeklődve kérem véleményét a túlvilágról, mert ha jól sejtem ő is ott volt. De szerencsére mind a ketten ragaszkodunk a földi léthez. Bár nekem nem kellett kétszer mondani, hogy átlépjem e azt a határt vagy sem.
-Ezen könnyen segíthetnék... vagyis más.-teszek úgy, mintha apró nyelvbotlás lenne, de arcomra van írva, hogy nem gondolom ezt a mondatot én sem komolyan.
Feltett lábam lekapom az asztalról, és újabb kört töltök. -Hogy lehet, hogy ennyire más vagy, mint a bátyád? Tudod, túl sok időd voltam vele egy légtérben, és még a józan napjain sem hasonlított rád....-érdekel a véleménye erről, na nem, mintha az én tisztem lenne a múltjában vájkálni, sőt. De tény, ami tény, olyanok voltak, mint a tűz és a víz, ezt ennyiből is érzem, látom és meg tudom állapítani. Talán jó emberismerő vagyok, talán kivételesen csal a megérzésem...

▲ music: I'm A Man▲ ▲Words: 366▲ ▲Note: XX [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 28, 2015 10:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
to enzo
what are you doing here?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem volt sok kedvem a társasághoz és ezt az arckifejezésem, mind a mozdulataim tökéletesen tükrözhették a vendégem irányába, de nem úgy tűnt, mintha különösebben zavartatna magát, bár eleve teljesen nyugodtan engedte be önmagát. Iszogatott, mintha ide tartozna, bár valamilyen szinten azt hiszem mindenki egyfajta otthonnak titulálja ezt a birtokot most már. Legalábbis elég sokan megfordulnak itt napközben is és néhányuk még itt is hajtja álomra a fejét. Az egész olyan, mint egy hotel. A nagyságát tekintve ténylegesen elférnének benne vendégek, de én nem vagyok a legtökéletesebb házigazda vagy éppenséggel igazgató így nem megyek bele az egésznek az üzleti oldalába.
Akkor most jól értem, hogy arra akarsz utalni, hogy ház fétised van? – Egy újabb burkolt célzás arra, hogy mennyire nem vágyom a társaságára. Főleg nem az övére. Valahogy semmi kedvem nincs ehhez az egészhez. Iszogatunk, mint a jó barátok, habár a közelében sem vagyunk ennek a kifejezésnek.
Nem tévedsz, de én még egyszer sem kapcsoltam ki az érzéseimet, miközben egy gyereket hordtam a szívem alatt. Persze javíts ki, ha a hallásom félrevezetett volna. – Terhes volt és még így is képes volt kikapcsolni az érzéseit. Gondolt egyáltalán a gyerekre? Bár ki vagyok én ahhoz, hogy ítélkezzek? Egy senki. Semmi jogom nincsen ítélkezni felette, hiszen anno én magam is játszottam ezzel a kapcsolóval búcsút intve az érzéseimnek, amik egyben talán a legnagyobb félelmemnek mondható.
Persze. Az egész kész játszótér volt. Annyira élveztem, hogy már vissza is vágyom oda. – Mondom teljesen szarkasztikusan hiszen úgy éreztem magam, mintha valami burokba szorítottak volna, ahonnan nem volt menekvés a számomra. Egyszerűen az egész helyzet frusztráló volt. Inkább vesznék el a teljes sötétségben, mint ott töltsek egy percnél is többet.





personal jesus || :hug: || szószám || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 23, 2015 9:30 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Stefan


Sok értelmét nem láttam annak, hogy a lakásomban italozzak, ami jelen pillanatban romokban hevert, és a társasának is örültem volna, de nem különösebben vágytam rá. A célba vett ház nagy volt, és éppenséggel üres is, hát leültem és várakoztam, mit egy betörő. A tűz lángját néztem, aztán rájöttem, hogy felesleges maradnom, de az ital kellemesen hatott, és mégis maradásra kényszerített. Végül pedig betoppant a társaság is.
-Kérlek, a feltételezés már-már sértő. Nem sűrűn járkálok más házában, legalábbis az elmúlt időszakban nem. Előtte is csak akkor, ha behívtak.-engedek el egy lezser, féloldalas mosolyt, de különösebben nem veszem szívemre azt, amit mond. Igazat adtam neki, valóban jártam már mások lakásán, de más fajta örömök után kutakodva, itt viszont a vér és a finom ital az egyetlen, ami maradásra ösztönözhet.
Szinte elnevetem magam, a hangsúlyon, ahogy megszólal, a fanyar képéről már nem is téve említést. Leülök hát szembe vele, és az üres poharamba újra töltök italt.
-Tudtommal nem ő az egyetlen, aki a belső kapcsolójával szórakozik és nehezen viseli az örökkévalóság gondolatát és a vámpír létet. Vagy javíts ki, ha tévednék.-a reakcióját kíváncsian várom, és bár nem szimpátiára vagy ellenszenvességre játszok nála, túl sokat hallottam róla és a sötét oldaláról. Aki letépett fejeket hagy maga mögött, mégis visszatéve a tulajdonosára, mit sem törődve a nyilvánvaló nyomok eltüntetésével.-Most mond azt, hogy odaát nem volt jó. A semmittevés, egy olyan vámpírnak, aki fél saját magától valóságos paradicsom. Ellenben az éhséggel, amit a visszatérés után tapasztal...-burkolt célzást teszek arra, hogy ezt a részét átéltem, s bár nem elég kicsi a túlvilág ahhoz, hogy összefuss a régi cellatársad híres testvérével, elég kicsi a valós világ, hogy ne így történjen. egy kellemes italozgatást viszont ki nem hagynék, ha már lehetőségem volt összetalálkozni vele.

▲ music: I'm A Man▲ ▲Words: 285▲ ▲Note: XX [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 16, 2015 10:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
to enzo
what are you doing here?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Reméltem, hogy a birtokot most kisajátíthatom magamnak és talán kitűzhetem a következő célpontomat, hogy mégis hova menjek, vagy éppenséggel mitévő legyek. Mystic Falls-t már magam mögött kellene hagynom, hiszen hosszú évek óta itt vagyok és az elején még nem volt olyan bonyolult az itt létem, de ez mostanra teljességgel megváltozott. Már nem kívánok itt lenni. Szükségem van egy kis légkör változásra, valami újdonságra az életemben, amit már nem először kaparintanék magamhoz. Ez egy örök körforgás, ami talán soha nem fog véget érni. Tanár New Orleans-ba kellene mennem. A vámpírok telephelye, ahogy hallom. Ott aztán senkit nem zavarna, hogy én még mindig ott rontom a levegőt. Azonban semmi nem garantálja, hogy le tudnék telepedni bárhol is. Igaz Mystic Falls-ba többször visszatérek, hiszen innen származom, de nem túl sok hely mondhatja el ezt ugyanazt. Ha vissza is térek, akkor átutazóban vagyok és élvezem az adott város által nyújtott lehetőségeket, de semmi több. Bár azt hiszem azt elmondatom, hogy mindegyik városban ott felejtettem egy kisebb darabot önmagamból.
Szóval szereted meghúzni magad mások lakhelyén? Ahogy látom teljesen otthonosan érzed itt magad, úgyhogy kétlem, hogy ez lenne az első alkalmad, mikor valakinek a lakásába besétálsz, mintha mindig is oda tartoztál volna. – Valahogy most nincs hangulatom hozzá. Nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy kivel is állok szemben, de ennyiben ki is merül a helyzet. Nem vágyom a társaságára, ahogy jelen pillanatban máséra sem. Az utóbbi időben elzárkóztam a külvilágtól és ez nekem tökéletesen jól van így. Könnyebb magam mögött hagyni a múltat és tovább haladni az életemmel. – A te feleséged döntött úgy, hogy a belső kapcsolójával szórakozik és ennek következtében úgy gondolta jó szórakozás lesz, ha kiontja az életem. Vagy tévednék? – Kérdezem, majd felhajtom az italt és végül kényelmesen ledobom magam a kanapéra. Nincs bennem harag. Pontosan tudom, hogy min megy keresztül és, hogy min fog még keresztülmenni a felesége. Az pedig épp elég nagy büntetés. Nem kellek ennek tetejében még én is.


 


personal jesus || a következő jobb lesz  27  || szószám || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 15, 2015 5:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Stefan


Mire volt a legkevésbé szükségem? Egyszerű. A felesleges kedveskedésre, a szájtépésre, s lám, mintha az imám meghallgattatott volna, megkaptam pont az ellenkezőjét. Elismerem, ha baráti vállveregetésre vágytam volna, az idősebbik Salvatore-t nem itt kerestem volna, de gondoltam, mielőtt beugrok köszönni, hogy újra élek, megejtek egy ingyen kocsmázást. Jobb dolgom amúgy sem akadt, tekintve, hogy feleségem nem éppen beszédes kedvében van, ha pedig beszél is az idegeimre megy. Elviseltem volna még a csacsogását a függöny színéről vagy a megfelelő babakocsiról is, mégis őszinte, már-már végletekig felidegesítő válaszokat kaptam, és változást nem igen mutatott a témában, ami az érzései visszakapcsolását jelentette.
A felesleges körök helyett mégis felesleges köröket kaptam, és az üres poharam a másik mellé csapva töltöttem magamnak, és immár a ház urának is.
-Valóban, nem rád számítottam.-ismerem el, felé tolva a poharat, és a poharat megemelve körbefordulok a nappali közepén.-Igazából senkire nem számítottam, de gondoltam részletesebben is megvizsgálom a hőn áhított birtokot. Kihaltnak tűnt, gondoltam kiszolgálom magam, ha már nem akad, aki beinvitál.-kezdek neki, majd meghúzom a poharat, és átsuhanó mosollyal arcomon a tűzre mutatok.
-Meglepő, de az otthonomban nincs kanapé, mégis vonz a tűz meleget nyújtó közelsége.-teszek célzást, ha esetleg nem lenne tisztában az előzményekkel. A poharat újra az asztalra helyezem, és kissé oldalra billentve fejem, kezem mellkasom előtt keresztbe fűzve folytatom. -Bár gyanítom tudod jól, hogy miért nem lep meg a jelenlétem.-fogalmam sincs, hogy pontosan mi volt a kapocs közte és Maggie között, de nem leptem meg, vagyis nem úgy tűnt, mint aki a szívbaj kerülget egy mondhatni félig idegen láttán. Szememben furcsa fekete tűz csillan meg, hangom pedig egyszerre lesz borús és titokzatos. A játék indul, a kérdés csak, hogy én esek az ő nyakának, esetleg ő próbál az enyémnek esni. Különösebben nem érdekelne, ha utóbbi lenne az, ami megvalósul, abban éppen annyira lelném örömöm, mint az elsőben.


▲ music: I'm A Man▲ ▲Words: 303▲ ▲Note: XX [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 10:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down
 

A nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Emeleti nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Salvatore birtok-