Chris

Idefelé jövet volt időm végiggondolni mindent. Az álmomat és az estét, valamint az, hogy hogyan is alakulhat. Érdekesnek ígérkezik, ha másra nem, legalább arra jó lesz, hogy felhúzzam magam és egy jót vadásszak a közeli erdőben. Azt már amúgy is olyan régen csináltam. Ám mégis rossz érzésem volt valami miatt. Mintha valami történne ma, valami rossz.
Kiszálltam a kocsiból és a polgármester beinvitált minket a házba, bár én már megfordultam itt, így erre nem volt szükségem, de Chrisnek nem kellene egész este a küszöb másik oldalán ácsorognia. Még körül sem néztem, de éreztem, hogy megszorította a kezemet, ekkor figyeltem fel a tőlünk csak néhány lépésre álldogáló drágaságokra.
- Figyelmeztettelek. - Suttogtam Chris füléhez hajolva, aztán végignéztem a páron. A lányomon és a volt szerelmemen. Te jó ég, ez elég bizarr!

(Klaus)

Mikael felé fordultam én magam is, ahogyan Klaus megszólalt és szóvá tette. Na igen, most valószínűleg én is lelepleztem magamat, hogy vele vagyok itt. És távol áll tőlem, hogy gyűlöljem Klaust. De még mennyire...
- Ne, szerintem hagyd. Hagy forrjon egy kicsit a levében. Biztosan keresi a ma esti áldozatát. - vigyorodtam el pimaszkodva, de ekkor a bejárat felé pislogtam, és amit ott láttam... talán még a szívem is kihagyott egy ütemet... és duplán jött a sokk. Egyrészről, hogy Christopher ott állt... és hogy fogja az anyám kezét! AZ ANYÁM kezét! Hát... nem kevés naívság volt bennem mostanság.
- Azt hiszem, hogy... itt a másik oka a rossz érzéseknek... - suttogtam elszoruló torokkal.

> Tatia birtoka <

Nem volt olyan nagy táv ez a birtok. De szótlanul ültem egész végig az autóban. Mit mondjak? Tatia felvilágosított arról, hogy hetek óta álomvilágban élek. És csak a bosszú adott erőt ehhez a mai estéhez.
- Gyere! - fogtam meg a kezét, hogy kisegítsem őt, és még egyszer végigfutott rajta a tekintetem. Ha nem a nejem anyja lenne, még képes is lennék rá nőként nézni. De az, hogy mégis valami nem vérszerinti, de kapcsolat áll fenn köztünk, visszavette a 'szememet'.
Egy nő gondtalanul tessékelt be minket a birtokra, és belépve máris megpillantottam valakit. Valakiket, ha pontos akarok lenni, és szinte éreztem, hogy Tatia kezét szorítom meg, hiszen az előbb megfogtam a kezét és azóta se engedtem.

- Eléggé az elején érkeztünk. Ilyenkor még nincs tömeg, de úgy látom, leszünk néhányan - mondtam, majd vállat vontam. - Fene tudja, de igen. Ne kérdezd az okát, nem tudom miért - morogtam, majd a szétnyíló tömegben hirtelen megpillantottam a sarokban álló Mikaelt.
- Na, most már tudom - böktem az ujjammal arrafelé. - Ez a látvány ma nem hiányzott. Bár kétlem, hogy a bál közepén, ennyi ember közt csinálna botrányt. Talán oda kellene mennem... és szép szavakkal köszöntenem - vigyorogtam el magam kajánul.

Felsétálva a lépcsőn tápláltam némi reményt az iránt, hogy valaki behív, és szerencsére így is történt. Az ajtóban álló nő gondoskodott erről, és így akadálytalanul léphettünk be. Bár Klaus enélkül is átléphette a küszöböt.
Egy kedves mosolyt erőltettem magamra, majd egy apró sóhajjal néztem körül. - Már gyülekezik a nép. - suttogtam, közben megszorítva Klaus kezét. - Még mindig rossz érzésed van?

(Erin háza)

Kiszálltam a kocsiból, és kisegítettem Erint is, majd kézenfogva felmentünk a lépcsősoron.
- Szép kis vityiló - mondtam elismerően. - Szinte kedvem lenne beköltözni - álltam meg a küszöbön, és csodálkozva néztem, ahogy simán átléphettem.
- Azt hiszem, tudom a megfejtést - mondtam aztán halkan, majd egy nő felé fordultam, aki a vendégeket fogadta, és Erint is beinvitálta.
- Még jó, hogy ilyen kedves - súgtam, mikor már belevegyültünk az emberek forgatagába. - Különben úgy báloztunk volna, hogy én a küszöbön belül, te meg kívül. Kétségkívül érdekes lett volna.

(Mikael háza)

Gyalog jöttem el idáig. Gyűlölöm a kocsikat, és a modern kor vívmányait, bár ha muszáj, akkor használom őket. De most jól esett a hűvös éjszakai levegő, és gyakran pillantottam fel a Hold kerekedő alakjára.
A birtokhoz érve meghívás nélkül is akadálytalanul tudtam belépni. Ez a hatalmas előnye annak, mikor valaki már ezer éves. És hogy nem csupán vámpír, hanem egyúttal vadász is.
Körbesétálgattam, a kardot a nadrágom övébe szúrva. Nem akartam vele felnyársalni senkit. Legalábbis a jelenlévők közül nem. Ismerős arcot egyet sem láttam. Beálltam hát egy sarokba, és vártam.

(Forbes ház)

Kocsival jöttem idáig és többször lepillantottam a hasamra. Még mindig nem hittem el, hogy terhes vagyok. A mi kislányunk.. Ha egyáltalán érdekelni fogja.
Leparkoltam a birtokon, majd nagy levegőt véve elindultam a ház felé. Egy ideig megtorpantam az ajtóban, majd összeszedtem a bátorságomat és elindultam Tyler szobája felé.

(Szoba)

-Meglehet..-vigyorogtam és bezártam magunk mögött az ajtót, majd szembefordultam Hayley-vel.
-Azt el nem tudnám felejteni. -nevettem fel és szemmel követtem, hogy merre indul meg.
-Ha csak nem az anyám szobájába akarsz menni, akkor az nem jó irány. -suhantam mögé, hogy derekánál fogva a szobám felé vezethessem.
-Azért mégis csak nagyobb mint egy lakókocsi, ott kevésbé tudnál eltévedni. -nevettem fel mikor a szobám elé értünk.

[folyt. Szoba]

Először hezitált, de gondoltam, hogy szándékosan húzza az agyamat. Mikor végül az utolsó lehetőséget választotta egy elégedett vigyor ült ki az arcomra és hamar a birtok felé vettük az irányt. Végül is ha holnap kínoztatnom kell magam akkor ennyi szórakozás előtte még kijár.
Amint megérkeztünk egy ideig bénáztam a zárral mire bejutottunk mivel már az is hullámzott előttem. Bár azért nekem nehezebben árt meg az alkohol mint másoknak, de valahogy mégis mindig képes vagyok a saját határaimat is túlszárnyalni.

Kellemetlenül éreztem magam amiatt, hogy hazudtam és így utólag meg is bántam, de ami volt elmúlt, nem tudok rajta változtatni. Valami szokatlan és más illatot éreztem rajta amikor átöleltem, ismerős volt, de nem ugrott be, hogy ki az..Na nem is baj, majd úgyis kiderítem.
-Gyere megmutatom a nappalit és utána körbevezetlek az egész villában. -mondtam egy széles vigyorral az arcomon és elindultam a nappali felé.

(Nappali)

Bezártam utána az ajtót és én is utána sétáltam. Amikor a lakókocsis dolgot említette egy kínmosoly kúszott az arcomra. Így jobban belegondolva elég nagy hülyeség volt hazudni neki, de késő bánat.
-Öhmm...-dörzsöltem meg a tarkómat és nem is nagyon tudtam mit reagálni erre. Aztán a nyakamba ugrott és szorosan megöleltem. -El sem hiszem, hogy itt vagy..-súgtam a fülébe vigyorogva.

-Hayley...Szia!-böktem ki végre egy értelmes szót. Alig akartam hinni a szememnek.
-Hát azt hittem, hogy szellemet látok, vagy csak képzelődök.- vigyorodtam el és jól láthatóan végigmértem. Azt meg kell hagyni, hogy eszméletlen jól nézett ki. Nem gondoltam volna, hogy még látni fogom.
-Hölgyem!-álltam el az ajtóból még mindig vigyorogva, hogy betudjon jönni.

(Nappali)

Lassan sétáltam az ajtó felé, gondolkoztam rajta, hogy talán mégsem kéne ajtót nyitnom. Sejtéseim sem voltak, hogy ki lehet az.
A végén tétovázva, de ajtót nyitottam, és akit akkor láttam ő volt az egyetlen akire tényleg nem számítottam...Hayley...
-Hayley??-kérdeztem kikerekedett szemekkel és szinte már ledöbbent arccal. Ennél nagyobb meglepetés szerintem ma nem is érhetett volna.

(Hotel)

Leparkoltam a ház előtt és egy darabig még agyaltam a kocsiban, majd kiszállva elindultam befelé. Caroline-ra már szinte egyáltalán nem tudtam gondolni, egyszerűen nem ért meg annyit ez az egész, hogy emiatt törjem magam. Ha elakart menni akkor menjen.
Beérve a házba bevágtam magam mögött az ajtót és a nappali felé vettem az irányt.

[folyt. ott]

[Szoba]

Sietős léptekkel jöttem le a lépcsőn, majd szinte kirobbantam az ajtón. Valamiért nem volt túlzottan sok kedvem most elhagyni a várost, de mit veszíthetek? Szerintem már semmit.
Beszálltam az autóba és hezitálva de beindítottam a motort. Egy darabig csak járattam egy helyben, majd egy sóhaj kíséretében hajtottam ki a birtokról.

[Donovan-ház]

Gőzöm sem volt arról, hogy mit akarok egyszerűen csak barangoltam Mystic Falls utcáin amikor eszembe jutott, hogy Tylert már a közös kiruccanásunk óta nem láttam. Gondoltam nem lenne hátrány ha megnézném, hogy minden rendben megy-e azóta.
Ezért hosszabb gondolkodás után végül a Lockwood birtok felé vettem az irányt. Nem voltam olyan messze tőle, mint gondoltam. Mintha kerülgettem volna egészen idáig.
Mikor megérkeztem rögtön a szobája felé vettem az irányt gondoltam, hogy ott tölti unalmas perceit ha nem Carolinenal.

(Szoba)

[Bevásárlóközpont]

Amint leparkoltam a ház előtt észrevettem Caroline-t aki éppen próbált beosonni. Francba..-mondtam magamban..Úgy terveztem, hogy még lesz időm gondolkodni, hogy mit mondhatnék neki. De ez nem jött össze. Tétovázva szálltam ki a kocsiból és indultam meg felé. -Caroline.-mondtam rezzenéstelen arccal és kinyitottam előtte az ajtót mielőtt bármit is mondhatott volna. -Gyere be kérlek!-mondtam bűnbánóan és amint belépett a szobám felé vezettem.

[Szoba]

(Forbes ház)

Nagy vigyorral az arcomon sétáltam el egészen idáig. Alig vártam, hogy újra átöleljem Tylert. Minden egyes pillanat csak fokozta azt a tényt, hogy őrületesen hiányzik. Úgy gondoltam megpróbálkozom azzal, hogy beosonok. Vagy sikerül vagy nem. Igyekeztem halkan és óvatosan lépdelni, hogy semmi zörejt ne halljon meg és így közeledtem az ajtó felé.

[Grill]

Ahogy hazaértem anyám fogadott..Természetesen ismét faggatózni akart, hogy kivel voltam, de most valahogy hidegen hagyott. Szó nélkül otthagytam és a szobámba indultam.

[folyt. ott]