A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
A Grill parkolója


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

† Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
† Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 02, 2013 7:19 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
- Tudod.. - nyúltam zsebembe, és kihalásztam egy doboz cigarettát, hogy felé nyújtsam, miközben kivettem egy szálat, és számba emelve meggyújtva szívni kezdtem, de nem fújtam a képébe füstöt. Olyan pocsék modorom még nekem sincsen.
- A feleségemmel akadt némi gondom. Eléggé felvágták a nyelvét.. a probléma csupán azl, hogy nem olyan könnyű őt elintézni, mert majdnem velem egy idős. - fintorodtam el. Ha valaki megértheti, milyen egy nő, az egy másik férfi.
- Akarod tovább hallgatrni?
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 29, 2013 2:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Már készen álltam arra, hogy itt hagyjam és valami helyet keressek magamnak ahol meghúzhatom magam. Kell a pihenés. Már csak azért is, hogy felfrissülten tervezhessem meg lépésről lépésre a testvérem tönkretételét.
- Miféle bosszúhadjáratok? - Fordultam felé összevont szemöldökkel. Vehetjük ezt egy jó tippnek. Manapság nincs olyan vámpír aki valami miatt ne akarna bosszút állni. Ez az örökkévalóságban az egyik célunk, hogy ezt elérjük.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

† Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
† Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 28, 2013 8:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Nem akartam húzni az időt, de amint rávilágított a tényre, hogy ő is vámpír, amire magamtól is rájöttem, de így biztosabb, rögtön elvigyorodtam. Mert támadt egy ötletem.
- Mondd csak, hogy állsz a bosszúhadjáratokkal, barátom? - csaptam a hátára amolyan hátbaveregetés első lépéseként, miközben félreálltam az útból, hogy tőlüönk mások is be tudjanak vonulni a Grillbe.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 27, 2013 11:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Nem tudom, hogy mit akarhat tőlem, de nem is nagyon érdekel. Tényleg elég sok helyen jártam a világban. Talán ki is jelenhetem, hogy nem volt olyan hely ahol már nem bukkantam volna fel hacsak rövid időre is. Időm bőven volt az ilyen utazásokra, szóval úgy voltam vele miért is ne. Addig is élvezzem az életemet amíg a testvérem érzelemmentesen jár-kel.
- Eléggé valószínű. - Nekem még ismerősnek sem ismerős, de aztán ki tudja. Lehet, hogy csak a memóriám játszadozik velem. Akármennyire is töröm a fejem.. Egyszerűen nem ugrik be. - Igen, az vagyok. - Válaszoltam komoran.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

† Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
† Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 26, 2013 9:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Olyan választ adott, amiből nem derült ki sok. De számomra nem is okoz fennakadást, ha faggatóznom kell. Megvannak a módszereim, és tudom, hová kell mennem, ha valamit el akarok intézni. Már ha nem lesz együttműködő.
- Bocs. - engedtem el teljesen miután eleve lelökte magáról kezemet, majd félreálltam útjából. - Ismerősnek tűntél. De világos, hogy keverlek valakivel. - biccentettem felé. - Bár abban biztos vagyok, hogy vámpír vagy. - jegyeztem meg nemes egyszerűséggel.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 25, 2013 8:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Összevontam a szemöldökömet, mikor megragadta a vállamat. Nem értettem ezt a hirtelen közvetlenséget. De mivel nem szeretem, ha idegenek csak úgy rám aggatják a kezüket leráztam a vállamról. Egy nőnek azért mégis szívesebben engedtem volna.
Nem kever össze senkivel. Nekem pedig egyáltalán nem tűnt ismerősnek. Így elsőre legalábbis egyáltalán nem. Aztán ki tudja. Lehet, hogy elmentünk egymás mellett már egyszer. Vagy tényleg összekever valakivel, csak még nem jött rá.
- Elég sok helyen jártam. - Válaszoltam egyszerűen.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

† Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
† Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 25, 2013 7:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
- Igen, téged. - ragadtam meg hirtelen vállát, de éreztem hogy micsoda erő van benne is. Nem kispályás, ami arra utalt, hogy vagy nagyon gyúr, vagy vámpír, és nem a fiatalabbik fajtából.
- Nem keverhetlek össze senkivel. - válaszoltam már meg előre a kérdését, és próbáltam visszaemlékezni. Nem tudom, miféle közjáőték ez részemről, talán csak időt húzok, de most jó ez a kis emlékezős játék.
- Jártál valaha Bulgáriában? - kérdeztem őt faggatva.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Ápr. 24, 2013 2:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
|| Grill - Bárpult és asztalok

Nem akartam túl sokáig húzni a találkozót ezzel a hölgyeménnyel, mert azért előbb utóbb valahogy sikerült volna lebuktatnom magamat. Ha meg nem akkor elég béna vadász lehetett. Vagy csak szimplán a testvérével történtek tették ilyen vakká. Nem is érdekel. Az egész az ő dolga. Valószínűleg valami ilyesmi miatt veszíthette el az életét. Ha akkor is ilyen figyelmes volt akkor túlzottan egyértelmű, hogy ez lehetett az oka. Bár nem azt mondom, hogy egyáltalán nem sajnálom, hogy elvesztette a testvérét, mert talán ez az egyetlen amiben együtt érzek vele. Egy testvér elvesztése.. Borzalmas.
Miközben kifelé sétáltam a grillből valaki hozzám szólt. Legalábbis miután körbenéztem rájöttem, hogy csak mi vagyunk itt szóval nagyon máshoz nem szólhatott. - Engem? - Kérdeztem meglepetten.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

† Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
† Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 23, 2013 9:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Erin birtoka

Zsebre vágtam ujjaimat. Feszült voltam. Erin olyan kiálhatatlan, mint még soha. És ezt a nőt szerettem én valaha... teljesen meghibbant, nem tudom elhinni, hogy valamikor feleségül vettem. Bolond.. vagy én vagyok az, amiért még mindig szeretem, és feleségemként tisztelem? Bár az, hogy megöltem, nem éppen erre utal, de minden igyekezetem benne volt az ügyben. Hogy érezze: még midnig lángol érte a szívem.
A Grillbe tartottam. Inni akartam valami ütőset, mikor megpillantottam valakit.. aki mellettem haladt, csak más irányból érkezett, de úgy tűnt, egyszerre fogunk odaérni.
- Hm.. - szólaltam meg, megállva mellette, és felvontam a szemöldökömet. - Téged ismerlek valahonnan. - mértem végig arcát.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 15, 2013 12:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Rory & Vincent



Üldözi valaki?! Ezt nem hiszem el. Hiába nem gondolta át, mielőtt kimondta; most már késő, ennyiből is egyértelművé vált számomra, hogy mi a helyzet.
- Erről mért nem szóltál hamarabb? – csattantam fel ingerülten, de aztán leesett, hogy mégis miért szólt volna. Azt sem tudta, hogy tudok a vámpírokról, azt meg pláne nem, hogy néha még vadászok is rájuk. Bár az sem biztos, hogy már régen is köze volt hozzájuk. Akkoriban nem igazán figyeltem oda a dolgokra, úgyhogy azon sem csodálkoznék, ha mindvégig ügyesen titkolt volna mindent. – Erre még visszatérünk – hagytam rá, mert sejtettem, hogy itt és most erről a dologról nem nagyon fogok többet kiszedni belőle.
Oké, rájött. Most már felesleges lenne letagadni, viszont iszonyat dühös voltam, amiért saját magamat buktattam le az imént. Neki erről nem szabadott volna tudnia. Sőt, egyáltalán nem is kellene itt lennie.
- Nem tudom mit csodálkozol, nem mondtam semmit. És szerintem neked is éppen elég titkod van...
Ezt nem magyarázatnak szántam, nem is tagadtam le, de nem akarok erről beszélni. Egyelőre legalábbis biztos nem.
Láttam rajta, hogy nem igazán díjazta az ötletemet, hogy nála töltsem az éjszakát, de végül csak beadta a derekát, bár nem túl nagy lelkesedéssel.
- Kösz – vigyorodtam el, mikor beleegyezett. Én kocsival jöttem, de így nem akartam vezetni, úgyhogy követtem gyalog, majd visszajövök a kocsiért valamikor.
- Útközben mesélhetnél arról, hogy ki üldöz és miért – mondtam miután nehézkesen ugyan, de elindultunk. – Na, meg hogy mióta. Már régen is tudtál a vámpírokról?

/Rory lakása/
Vissza az elejére Go down


Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
† Chatkép :

† Keresem :
The bad teacher
† Kedvenc dal :
So Cold
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
planning to graduate from college
† Humor :
mm, of course



Lorelai S. Gilmore ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 14, 2013 12:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Rory és Vincent

Mint azt sejteni lehetett, hamarosan már el is keződött a faggatózás a részéről. Dehát mit vártam..? Magam sem tudom igazán.. Aztán legyintettem egyet és kimondtam az első dolgot ami az eszembe jutott.
- Az idegesító vérszívókhoz, akiket lehetetlen levakarni magadról.. - mondtam, de mire észrevettem, hogy mi bukott ki a számból, már késő volt. Szent ég! Mi a francért nem tudok én egyszer lakatot tenni arra a nagy számra?? Na mindegy..
Az első kérdés után, természetesen érkezett a többi is.. De én valamiért nem akartam az orrára kötni a dolgokat. Legalábbis addig nem, míg meg nem tudom, hogy neki mi a köze van hozzájuk?!
- Nem mindegy az? - vontam vállat egyszerüen, nem törődöm módon. Nem igazán akartam most a nyavajás vérszívókról csevegni.. főleg azok után nem, hogy végre találtam egy példányt, aki nem akart rögtön az ütőeremnek ugrani. És még kedves is volt.. na ezt tedd össze! Ha nem lettem volna ott, el sem hinném!
Amikor aztán véletlenül kimondtam a vadász szót, az arca hirtelen grimaszba torzult, amiből simán ki tudtam következtetni, hogy igen, ebbe beletrafáltam! Wáó, szent szar, ez most komoly??!! Inkább fgyelmen kívül hagytam a próbálkozásait, hogy elterelhesse a témát a hülye poénjaival és szinte felnevettem az erőlködéseibe.
- Ezt nem hiszem el.. - hitetlenkedtem, mintha éppen most vallotta volna be nekem, hogy Ő egy vadász. Egy vadász és én nem tudtam róla!! Vagy akkor még nem volt az.. ? Biztos kiszúrta volna, hogy vámpírok elől menekülök!! Hiszen elég gyakori volt az akkoriban.. Kol nagyon is megnehezítette az életemet azokban az időkben.
A következő ötlete hallatán hirtelen földbe gyökerezett a lábam. Amikor kerek kerec behivatta magát az otthonomba! Na erre varjál gombot, Rory, most mit fogsz válaszolni neki? Egyik fele irtózott a gondolattól, hogy behívjam a lakásomba, főleg azok után amit azzal a szöszivel művelt alig néhány órával a szakításunk után ... Semmi kedvem nem volt hehívni őt, viszont magára sem hagyhatom. Pocsékul néz ki! Ha itt hagyom, mi a garancia rá, hogy nem botlik bele még egy vámpírba? Az én hatalmas szívem.. wá, kezd nagyon elegem lenni belőle.
- Oké - egyeztem bele egy egyszerű váll vonogatás kíséretében, arról inkább nem akarva említést tenni, hogy én is a hotelben lakom. A nosztalgiázhatnékjára meg inkább nem is reagáltam..
- Erre a kérdésre majd válaszolok akkor, mikor már valamivel elfogadhatóbb állapotban leszel - szögeztem le, majd akarata ellenére segítettem neki elindulni, meg sem állva a hotelszobámig.


/Rory lakása/
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 14, 2013 6:25 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Rory & Vincent


Láttam a felismerés szikráját a szemében. Szóval ő is tud a vámpírokról. Már csak az a kérdés, hogy mégis honnan, és milyen szinten folyt bele a dolgokba. És persze, hogy akkor is tisztában volt e ezekkel, amikor még együtt voltunk. Nem lepődnék meg ha így lenne, tekintve, hogy én is el tudtam előle titkolni mindent. Hogy mik ki nem derülnek egy véletlen találkozáskor…
- Hozzászoktál? Mihez? – érdeklődtem tovább.
További faggatózása nem igazán tetszett, és nem fűlött a fogam hozzá, hogy mindent kitálaljak neki. Abból ugyan nem eszik.
- Az mellékes. Nem sok – válaszoltam, majd rögtön hozzá is tettem: - Ha tudsz a vámpírokról – nevezzük nevén a dolgokat -, akkor mégis miért vagy a városban? Ez a hely hemzseg azoktól a dögöktől. És egyáltalán honnan tudsz róluk? Mi közöd van hozzájuk?
Kérdéseket zúdítottam rá, amikre a válasz valamilyen szinten érdekelt is, de az is benne volt, hogy legalább addig sem faggatózik tovább.
Ahogy kimondta a vadász szót, akaratlan grimaszba torzult az arcom egy pillanatra, de megpróbáltam rendezni az arcvonásaimat, végül pedig elnevettem magam.
- Most nézz rám – tártam szét a karjaimat. – Úgy nézek én ki, mint egy vadász? Ne nevetess már.
Az orvos milyen fontos és okos című kiselőadására csak egy egyszerű vállrándítással jeleztem, hogy nem igazán érdekel. De mire a végére ért bólintottam:
- Rendben. Legyen. Csak szállj le a témáról.
Ha tovább pattog itt nekem még elvérzek. Holott ha nem jelent volna meg már rég ki tudtam volna szedni a golyót, és el tudtam volna látni. De aztán meggondoltam magam: győzőtt az orvos fóbiám.
- Jobb ötletem van. Itt laksz a városban ugye? Nem húzhatnám meg magam nálad éjszakára? – kérdeztem úgy, mint ha csak azt a kérdést tenném fel, hogy milyen az időjárás. – Én egyelőre még csak egy hotelban húztam meg magam, és érthető okokból nem akarok így oda menni – mutattam végig a vér áztatta ruháimon. - Na meg, nosztalgiázhatnánk egy kicsit - mosolyogtam rá, és pimaszul végignéztem rajta.
Utolsó kérdésére vállat vontam.
- Ami azt illeti igen. Mennyire folytál bele a vámpírok ügyeibe? - kérdeztem, de már nagyon mehetnékem volt valamerre, mert az oldalamon lévő sebből folyamatosan szivárgott a vér.
Vissza az elejére Go down


Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
† Chatkép :

† Keresem :
The bad teacher
† Kedvenc dal :
So Cold
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
planning to graduate from college
† Humor :
mm, of course



Lorelai S. Gilmore ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 13, 2013 10:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Rory és Vincent

Na végre, egy normális válasz - futott át egy mosolyféleség az arcomon, mikor észrevettem, hogy végre abba hagyta a flegmaságot. Még hála, mert ha ezt sokáig folytatta volna, tényleg lelépek.. dehát szerencsére erre nem volt szükség. Válaszai hallatán kissé elgondolkodtam, mivel azt mondta, hogy csak nem rég óta tartózkodik a városban. Akkor bizonyára ezért nem találkoztunk hamarabb.. különben biztos bele botlottam volna korábban is valahol.
Kíváncsiskodó kérdése hallatán csak néztem rá, mivel nem igazán értettem mire célzott. De aztán leesett, naná, mi másra is gondolhattam volna?! Amikor a karóhoz nyúlt, rögtön megbizonyosodtam arról, hogy az előbb tényleg egy vámpír tette ezt vele..
- Miről? Ja, hogy arról - játszottam a butuska kislányt, a későbbiekben mégis leleplezve magamat. - Nyugi, hozzá szoktam már az ilyesmihez.. - vontam vállat közben égnek emelve a szemeimet. De aztán gondolkodni kezdtem, többek között az járt a fejemben, hogy Ő mióta tudhatja? Vajon már akkoriban is tudomása volt a dolgokról...? Jaj, biztosan nem, akkor csak észrevette volna, hogy mi a helyzet!! Wá, Kol még ezerszer vissza fogja kapni azt a sok 'kedvességet' amit velem tett.. - De azt még nem értem, Neked mi közöd van hozzá? - kíváncsiskodtam tovább, hátha elárul valamit. Habár, szerintem ez pont, hogy fordítva lesz.. Ő kezd majd el kifagadni engem..
- Volt már rosszabb is? - szaladt égnek a szemöldököm döbbenetemben. - Mi vagy te? Valami vadász, vagy mi a csuda? - nevettem fel, inkább viccnek szánva, mint komoly kérdésnek, de mint kiderült, ő nem osztozott a jókedvemben. Talán beletrafáltam volna?
- És a nagyfiú megint megszólalt.. - grimaszoltam egyet, mikor ismét megfeledkezett a körülményekről, jelen esetben arról, hogy a vérveszteség miatt most nehezére esik neki a mozgás. - Nem kell bébicsőszködnöd, magam is hazatalálok, köszi - forgattam meg a szemeimet unottan, ezzel is sugallva feléje, hogy tudok ám vigyázni a testi épségemre. Talán még nála is jobban..
- Na ebből én nem eszek! - jelentettem ki határozottan, mikor azzal próbálta meg kiszúrni a szemem, hogy majd elmegy az orvoshoz.. Ha rajta múlik, arra csak akkor kerülhetne sor, miután már összeesett az utcán és egy járókerő kihívja hozzá a mentőket. - És én elhiszem, hogy el tudnád látni a sérülésedet, de ettől függetlenül jobban örülnék, ha egy orvos is megvizsgálna.. Tudod egy szakmabeli szem olykor többet lát.. - mondtam, nagyon igyekezve meggyőzni az igazamról. Fú, miért is aggódom én ennyire őmiatta? Biztos csak a természetem miatt.. és némi más okból kifolyólag.
Kíváncsiskodásai hallatán hirtelen felnevettem. - Hát legyen - mondtam, majd elgondolkodtam, hogy hogyan is fogalmazhatnám meg neki a dolgokat. - A régi barátaimat jöttem meglátogatni. És már itt vagyok egy ideje, talán pár hónapja - próbáltam megsaccolni az időtartamot, dehát ez a néhány hónap nekem évnek tűnt. Mert itt tényleg soha nem unatkozik az ember. Már ezért is megéri Mystic Fallsba jönni. Persze, ha az illető szereti a stresszes életet.. - Kíváncsi vagy még valamire? - néztem rá mint aki lélekben már felkészült a legrosszamrra is.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 13, 2013 8:16 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Rory & Vincent


Flegma stílusára akaratlan mosoly futott át az arcomon.
Nem voltam abban az állapotban, hogy vitatkozzak, így csak vállat vontam.
- Nem régóta vagyok itt. Nem ártottam én senkinek – mondtam, miközben kiszúrtam a még mindig a földön heverő karót. De valami szöget ütött a fejemben. – Mit tudsz te erről? – meredtem rá kérdő tekintettel. – Hogy értetted azt, hogy az útjában álltam valakinek?
És hogy megkönnyítsem a válaszát lehajoltam a karóért. Ha nem tud a vámpírokról, akkor teljesen lényegtelen mit csinálok, nem fog gyanakodni. Viszont ha tud, akkor végre nem kéne titkolózni, és össze vissza hazudozni. Se kedvem, se energiám magyarázatokat kreálni, hogy miért ömlik belőlem a vér.
- Nem kell orvos – ráztam meg a fejem. – El tudom látni. Volt már ennél rosszabb is.
Átfutott az agyamon, hogy bármikor felbukkanhat újra az dög, vagy akár másik. És a hideg kirázott a gondolattól, hogy Roryt megtámadhatják, én meg most nem igazán vagyok abban az állapotban, hogy meg tudjam védeni. Azt viszont sosem árulnám el neki, hogy ennyire aggódok miatta. Igazából magam sem tudom, hogy miért. Egyáltalán nincs okom rá. De végülis csak egy ártatlan ember, még szép, hogy nem akarom látni, ahogy vámpír kajává válik.
- Veszélyes egyedül mászkálnod. Gyere, hazaviszlek. – Tettem egy lépést, de a lábamban éles fájdalom tiltakozott a mozgás ellen. – Amint el tudok indulni – tettem hozzá zavart és egyben fájdalmas vigyorral.
Tudtam milyen makacs, és biztos nem tágít a kórház dologtól, úgyhogy még kelletlenül hozzá tettem:
- Utána elmegyek és megnézetem magam egy orvossal.
Eszem ágában sincs. Gyűlölöm a kórházakat.
- Szóval… Miért is jöttél a városban? És mióta vagy itt? – kérdeztem ingerülten. – Ne kertelj – tettem még hozzá enyhe éllel a hangomban.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 13, 2013 1:00 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Ahogy sejtettem, visszacsókolt, ami egyértelműen annak a jele volt, hogy feltevésem is helyes volt. És ezt később vigyorogva ki is jelentette. Talán azért is vagyok ilyen magabiztos a nőket illetően. Hiszen a rengeteg nő fordult meg az ágyamban az évszázadok során. Akiket többnyire igézet használata nélkül csábítottam el. Ezért nincs is okom kételkedni abban, hogy beválik most is az ami pár száz évvel ezelőtt. Az idő telik, az emberek változnak, de én mindvégig ugyan olyan maradok...
Vadul elkezdtem csókolgatni a nyakát, amire rákérdezett, hogy hova menjünk. Hát nekem nincsenek nagy igényeim e téren, de ez a hely mégsem alkalmas erre. Ezekben az években legalábbis már nem... Habár azt mondtam ugyan olyan vagyok. Azért nekem is változnom kellett valamelyest. Hisz meg kellett tanulnom alkalmazkodni évszázadról évszázadra az éppen akkori dolgokhoz. Nem mintha nehezemre esett volna, de van olyan pillanat, hogy hiányolom a régi egyszerű és nyugis életet.
-Gyere. mondtam neki, hogy kövessen, majd vámpírsebességgel el is indultam a hely felé. Nem akartam haza menni, hisz nem lenne valami kényelmes a lányomtól nem messze lévő lakásban csinálni. De volt egy ötleten erre a problémára, habár az is a hotelben van, de sokkal messzebb mint az én lakásom.

«Padlástér»
Vissza az elejére Go down


Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
† Chatkép :

† Keresem :
The bad teacher
† Kedvenc dal :
So Cold
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
planning to graduate from college
† Humor :
mm, of course



Lorelai S. Gilmore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 12, 2013 8:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Rory és Vincent

El nem tudtam képzelni, hogy hogy kerülhet ide? Pont Ő? Pont itt, ebben a városban, ahol az ember minden percében éber kell maradjon, ha nem akarja, hogy egy vámpír megharapdálja?! És a jelenlegi helyzetéből adódóan vele is valami hasonló dolog történhetett.. A teste szinte minden négyzetcentiméteréből folyt a vér..Szent ég, ki tehette ezt vele? Talán egy vámpír? Atya ég, dehát miért is aggódom én Őmiatta? Már semmi közöm hozzá.. csak két idegen vagyunk, akik egykoron jóban voltak... khm, ilyenkor gáz, hogy nem tudok hazudni, pláne saját magamnak nem.
- Oké nagyfiú, akkor állj fel egyedül - húzódtam el tőle flegmán visszaszólva neki, közben hagytam, hogy ügyetlenkedjen, ha annyira akar. Valahogy sikerült feltápászkodnia, majd a falnak támaszkodva igyekezett elállítani a vérzést. Szent ég, borzalmasan festett!
- Az mellékes, itt inkább az a kérdés, hogy Te hogy kerülsz ide és kinek ártottál annyira, hogy így ellássák a bajodat? Vagy legalábbis kinek álltál az útjában? - javítottam ki utólag magamat, mivel ebben a városban már ártani sem kell senkinek, elég ha az útjában vagy és máris neked szökik. Értsd, a vámpírok.
- Amúgy, meg szerintem el kellene menned a korházba.. ezek nem fognak valami hamar begyógyulni - javasoltam, mivel most inkább tudomást sem akartam venni a korábbi flegma viselkedéséről. Mert ha tudomást vennék róla, akkor talán itt hagynám... ÁÁ, az én idióta tündérszívem.. Képtelen lennék most itt hagyni.. Múlt ide vagy oda.. Nem lennék képes rá.. Úgyhogy inkább megmakacsolom magam és addig eszem a fejét, amíg el nem jön velem a korházba!!! Vagy egyedül.. nekem mindegy, csak nézesse meg magát egy orvossal.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Amaranthe- The Nexus
† Tartózkodási hely :
Itt is..ott is..
† Hobbi & foglalkozás :
Szőrszálhasogatás
† Humor :
Haláli



Nemesis Addams ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 12, 2013 8:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Hátráltam egy-két lépést mikor csak úgy elém suhant. Azt hittem ennyi volt és kész, de nem. - Valószínű, hogy igen. - bólintottam egy apró mosollyal aztán a csókját is viszonoztam, ujjaimat a hajába fúrtam. Nem ismertem, na és? Engem sosem zavart ez , sőt könnyebb is volt utána lelépni. Nos, ez van. Ajkaimat a nyakára tapasztottam, és kicsit megszívtam a bőrt. - Szóval..hova is megyünk? - kérdeztem egy széles vigyorral, közben végigsimítottam a mellkasán. Megvan az esti programom, aminek nagyon örültem. Még szép, hogy nem tiltakoztam, na jó az is benne volt a pakliban, hogy sokkal idősebb volt nálam, és nem akartam felbosszantani, aztán meg hullaként végezni, egy parkolóban, ennél azért finomabb halálra vágytam.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 12, 2013 5:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Rory & Vincent



A lábamba hasító éles fájdalomra hangos nyögés szakadt fel a torkomból. Térdre zuhantam, és magamban már összegeztem ennek az egésznek a végkimenetelét. De aztán a helyzethez mérten kellemesen csalódtam, amikor elértek a tudatomig a szavai, és már akkor számítottam a következő golyóra, úgyhogy nem ért váratlanul. Ez a pszichopata mocsok egyszer még nagyon meg fogja ezt bánni. Nem érdekel mikor, nem érdekel mibe kerül, és nem érdekel milyen áron. Feltéve, ha most túlélem. Mikor ujja mozdult a ravaszon, el tudtam tudtam ugrani annyira, hogy a második golyó csak az oldalamba fúródott, és mivel elég közelről lőtt átszakította a bőrt, és mérhetetlen fájdalmat hagyva maga után távozott. Az oldalamra szorítottam a kezem, és összeszorított fogakkal próbáltam kontrolálni a légzésemet. A fegyveremért nyúltam, és visszacsúsztattam a tokjába. A pólómat már átitatta a vérem, a nadrágomat szintén. Megpróbáltam felkelni, de azzal a lendülettel vissza is csúsztam a földre. Mély levegőt vettem, és újra próbálkoztam, de ekkor lépteket hallottam. Hátrébb vonszoltam magam a fél méterre lévő falig. Az utcai lámpa fénye ideáig nem jutott el, így takart annyit, hogy az erre tébláboló ne azt lássa meg először, hogy beborít a vér. Nagyon nem vágytam rá, hogy bárki is meglásson így. Hazamegyek és kiszedem magamnak azt a kurv/ golyót.
Már akkor gyanús volt, mikor meghallottam a hangját, de nem akartam elhinni, hogy ő az. Pont ő! Ebben a városban! És pont most! Inkább jönne vissza a vérszívó mocsok és lőne fejbe, minthogy ebben a helyzetben kelljen találkoznom vele.
- Rory - néztem fel rá leplezetlen döbbenettel, majd megköszörültem a torkom.
A kérdéseit figyelmen kívül hagytam, és ellöktem a felém nyújtott kezét.
- Fel tudok állni egyedül is.
Ez nem volt teljesen igaz, de így is elég megalázónak érzem a helyzetet, nem kell még rátenni egy lapáttal. Mi az istent keres a városban?
Levettem a kabátomat és ledobtam magam mellé, majd nehézkesen ugyan, de talpra kecmeregtem. A falnak támaszkodtam, a kezemet pedig az oldalamra szorítottam.
- Hogy kerülsz te ide? - kérdeztem nyersen, miközben levettem a pólómat is. Szorosan a bal lábam köré tekertem . Így talán eláll a vérzés.
Nem voltam túl kedves vele, de mióta szakítottunk nem beszéltünk, erre most felbukkan a semmiből ebben a roh@dt városban, ráadásul meglőtt egy vámpír a saját fegyveremmel. Úgyhogy nem igazán vagyok csevegős hangulatban.

Vissza az elejére Go down


Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
† Chatkép :

† Keresem :
The bad teacher
† Kedvenc dal :
So Cold
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
planning to graduate from college
† Humor :
mm, of course



Lorelai S. Gilmore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 12, 2013 12:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
/Bevásárlóközpont/

Rory és Vincent

A hotelszobám fele indultam, hogy kipihenhessem magam mielőtt még látogatást tennék a Gilbert és a Davis házban. Kíváncsi vagyok, drága, jó barátaim, hogyan fognak reagálni az ittlétemre. Remélem sikerül majd meglepnem őket!!!
Éppen a Grill parkolója mellett haladtam el, közben lelki szemeim előtt persze meg is jelent egynéhány emlék, mikor pontosan itt kezdtük el társalgásunkat a kedves Kollal, mikor egy hangosan nyegődözö, elég rossz állapotban levő sérültet pillantottam meg a szórakozóhely előtt. Az a nagy szívem képtelen volt elmenni anélkül, hogy megtudja, mi lett azzal a szerencsétlennel.. így hát közelebb sétáltam hozzá, majd elkerekedett szemekkel méregettem az ismerős arcot.
- Vincent? - tört fel belőlem a kérdés. - Te meg mit keresel itt? És mi történt veled? - kíváncsiskodtam tovább, majd reflexszerüen segítettem neki felállni a földről.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 11, 2013 10:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Már nagyon is szükségem volt egy ilyesféle jó lakomára. Eszem ágában sem volt életben hagyni a lányt. Egyrészt ez többé már nem az én stílusom, másrészt szükségem is volt az összes vérére. Ez után az a vámpír lány felajánlotta, hogy segít eltüntetni áldozatom hulláját. Erre csak fura tekintettel néztem rá. Nem igazán volt szükségem ilyesfajta segítségre, elvégzem én magam. Amikor észrevette, hogy nem tartok rá igényt sarkon fordult majd elindult. Ekkor eszembe jutott, hogy ha ebben nem is, másban talán még hasznomra lehet. Bár nem tudom ki ő, de ez nekem sosem volt probléma. Úgy döntöttem megállítom, szóval csak elé suhantam.
-Héj várj csak... léptem közelebb hozzá.. nem tudom ki vagy és te se, hogy én. De valami azt súgja ugyan arra gondolunk ebbe a pillanatban. mondtam neki kacér mosollyal az arcomon. Ezt követően pedig egy csókot nyomtam ajkaira. Tudtam, hogy nem fog tudni ellenállni, sőt valami azt súgta neki is megfordult ugyan ez a fejében. Csakhogy vele ellentétben én cselekedtem is. Hisz veszteni valóm nem volt, tudtam, hogy nem utasít el, ha mégis.. azt inkább hagyjuk...
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Amaranthe- The Nexus
† Tartózkodási hely :
Itt is..ott is..
† Hobbi & foglalkozás :
Szőrszálhasogatás
† Humor :
Haláli



Nemesis Addams ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 11, 2013 6:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Két-három hónapja még simán ment volna, hogy megöljem őket. Most meg, elengedem. Utálom ezt, ennek így semmi értelme. Abban biztos voltam, ez a valaki nem én vagyok. Sőt mi több, nem is akarok ilyen lenni, de valahogy nem bírok kitörni ebből a kalitkából. Reményeim szerint sikerül, mert nekem minden szokott. A hullára pillantottam, nem az én dolgom, majd eltünteti. Halkan felsóhajtottam és indulni készültem, aztán megtorpantam.
- Fogalmam sincs mi ütött belém..de, ha nagyon szeretné akár segítek is . - ajánlottam fel elgondolkodva. Most már biztos voltam benne, tennem kellett valamit, vampwitch vagyok és a boszorkány felem egyáltalán nem akart segíteni, a vámpír felem..nos, ő kicsit mást szeretett volna, de ezzel nem is foglalkoztam.
- Mindegy is, nem akarok zavarni . - pillantottam fel rá egy mosollyal.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Szer. Ápr. 10, 2013 10:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Csak vadul szívtam ki a nőből a vért, most szimplán a táplálkozás miatt. Most a hely, sem az idő nem volt alkalmas, hogy eljátszadozzak áldozatommal. A múltban rengetegszer csaltam el gyanútlan hölgyeket pusztán sármommal. Szerettem ahogy lelkes, talán szerelmes tekintetük hirtelen halálfélelemmé alakul. Ez a múltam azon része, amikor érzelmektől mentes volt az életem. Számomra maga az is élvezetes volt, ha fájdalma okozhattam nekik. Ha kezemben tarthattam az életüket, majd egy szempillantás alatt elvehettem azt. Már azonban már nem találom annyira jó mulatságnak. Persze hidegen hagy az emberek szánalmas élete, de többé már nem élvezem pusztán az ölést.
Egyszerre egy másik vámpír jelent meg mellettem, ami kissé fura volt. Ő is egy emberből táplálkozott, majd el is engedte. Amiből azt gondoltam, ő életének azon szakaszát élheti, amit én is 25 éven keresztül. Azok az idők, amikor hosszú idő után újra érzelmekkel kell élned. Én 25 éven keresztül szenvedtem ebben az életmódban, a bűntudat miatt nem voltam képes elvenni még egy emberi életet. Ezért minimális vérrel húztam ki ezt az időt. Úgy táplálkozva, hogy véletlenül se öljem meg őket közben. De az nem volt élet, hisz egy pillanatát sem tudtam élvezni.
Ezt követően odaköszönt, de nem igazán mutattam irányába érdeklődést. Csak miután végeztem a lecsapolandó lánnyal, ekkor csak a földre dobtam majd a még mindig ott álló vámpírra néztem.
-Magának is. mondtam neki miközben visszaváltozott az arcom, véres szájjal.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Amaranthe- The Nexus
† Tartózkodási hely :
Itt is..ott is..
† Hobbi & foglalkozás :
Szőrszálhasogatás
† Humor :
Haláli



Nemesis Addams ÍRTA A POSZTOT
Szer. Ápr. 10, 2013 7:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
William



Kikapcsolódásra vágytam. Meg egy ki vérre, bár nem szerettem a részegeket, de úgy gondoltam itt is lehet olyat találni aki tiszta . Zsebre dugott kézzel sétáltam a parkolóban, valaki csak idekerül , és remélem nem tud ellenállni a két szép szememnek. Természetes, hogy nem, az áldozatomat már ki is szúrtam a magamnak, a kulcsával szerencsétlenkedő férfi tökéletes ilyen szempontól.
- Oh, segítek.- vettem fel neki széles mosollyal, a kezébe nyomtam, őt meg a kocsinak. - Most jött el az a pillanat, hogy te nem fogsz sikoltozni, sem kiabálni, semmilyen hangot nem adsz magadból ki.- igéztem meg, aztán persze elvonszoltam onnan, nem akarok egy karót a mellkasomba, tönkretenné a ruhámat, meg a kedvemet is. Arra azért nem gondoltam, hogy esetleg más is lehet itt, no, mindegy is. Engem ugyan nem zavar, azt is reméltem, hogy én se zavarom a táplálkozását. Így hát kénytelen voltam társáságban enni, óvatosnak nem mondható mozdulattal haraptam a nyakába, s elégedetten szívtam ki a vérét, nem az összeset még később jól jöhet.
- Most menj haza, és otthon meg aludj el. - kértem egy apró mosollyal.
- Hm..szép estét. - mértem végig a mellettem lévő vámpírt, persze nőies ügyességgel semmit nem vett belőle észre. Képesek vagyunk úgy megbámulni valakit, hogy észre se veszik, ez egy női áldás, a pasik ilyet nem tudnak. Talán meg is lesz az esti szórakozásom..ki tudja..
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 09, 2013 7:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
«Lucy lakása»
Nemesis

Miután elhagytam Lucy lakását, semmi kedvem nem volt haza menni. Egyrészt mer a falak vékonyak nekem pedig vámpír hallásom van. Másrészt ki szerettem volna engedni a gőzt, hisz amióta visszatértem a régi étrendemhez nem is igazán sikerült. Közbe szólt az a sok dolog, ami ennyi év után csak most derült ki. Már sikerült megbékélnem velük, de azért még mindig nehezen tudom felfogni. Sosem gondoltam volna, hogy nekem egyáltalán lesz gyerekem. Nem igazán vagyok egy apa típus, hisz fogalmam sincs milyen felelősnek lenni valakiért. Az eddigi életem nagy részét az érzelmeimtől megszabadulva töltöttem. Ezért sosem igazán érdekelt mások élete vagy épp halála. Többnyire csak magam jártam a világot a vérbe és az élvezetekbe temetkezve. Persze voltak fontosabbak személyek a múltamban, de irántuk sem mutattam igazán érdeklődést. Most pedig, hogy már érzelmeimmel együtt élek. Bár nem tudom milyen apának lenni, azt igen, hogy a legfontosabb, hogy lássa rám számíthat.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben ameddig el nem értem az egyik szórakozóhely parkolójáig. Bár már kiderült, hogy valaki apja vagyok, ez még nem változtat azon, hogy egy vámpír is. Még ugyan az vagyok aki régen voltam, annyi különbséggel, hogy már nincs szükség arra, hogy kizárjam érzelmeimet. Már nem érzek bűntudatot, ha elveszek egy szánalmas emberi életet. Arra gondoltam, hogy beülök egy italra, de amikor megláttam egy ártatlan lányt egyedül ácsorogni nem messze tőlem. Jobb ötletem támad, odasétáltam hozzá, most nem volt kedvem a már szokásommá vált igézet nélküli elcsábításhoz. Azt valahogy mindig is jobb mókának találtam... Most azonban csak a szemébe nézve igéztem meg azzal, hogy jöjjön velem és ne sikítson. A lány pedig így is tett, elvittem egy eldugottabb helyre, hisz a lebukást nem akartam megkockáztatni. Ezt követően pedig a falhoz nyomva vájtam belé fogaim, majd elkezdtem szívni belőle a vért.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 08, 2013 7:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Vincent & Tatia

Oké, talán tényleg nevetségesen festettem egy pisztollyal a kezemben, de lehetetlen helyzet lehetetlen lépéseket szül,így muszáj volt ilyen módon ácsorognom vele szemben. Legszívesebben szívem lőttem volna... vagy fejen, csakhogy az túl hamar végzett volna vele. Hm... talán a gyomra lett volna a megfelelő célpont vagy a tüdeje. Akkor még szenvedett is volna a mocsok, mielőtt meghal.
Láttam rajta, hogy tudja, képes vagyok lelőni. Mennyire jó érzés lenne megölni egy vadászt a saját fegyverével, méghozzá emberi módon! Felemelő, doppingoló, csodálatos érzés. De megölni... á, nem. Hagynom kellene, hogy más vámpírokat is megtámadjon. Utáltam a vadászokat, de addig jók voltak, amíg a kis picurikat elintézték. A nagyhalakra már kevesen mernek támadni.
Elugrott előlem, én pedig ebben a pillanatban céloztam. A combján találtam el, pont oda céloztam. Így egy darabig biztos nem fog ugrabugrálni.
Magam mellé engedtem a fegyvert és kimért, lassú léptekkel sétáltam mellé. A karót próbálta elérni, én viszont még messzebb rúgtam azt, bár mindegy volt, úgyis távozni készültem. Lehajoltam hozzá és mélyen a szemeibe néztem, miközben gúnyos mosolyra húztam a számat.
- Mindig is szerettem nézni, ahogy egy férfi összeesik. - Suttogtam egyre szélesebb mosollyal. - Mindegy, hogy milyen értelemben. - Nevettem el magam és a hasához szegeztem a fegyvert. - Nem kérek tőled nehéz dolgot, csak azt, hogy jegyezd meg az arcomat és nálam ne próbálkozz többet. Úgyis te húzod a rövidebbet. - Kacsintottam rá, mire ismét meghúztam a ravaszt, hogy egy újabb golyóval gazdagítsam a testét. A pillantása és a fájdalmas nyögés zene volt a füleimnek. Az áldozatom szenvedett... tökéletes!
Ledobtam a pisztolyt a földre és vissza sem nézve rá vámpírsebességre kapcsoltam. Ideje hazamenni és kioperálni a golyót a homlokomból.

Tatia birtoka
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 12:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Vissza az elejére Go down
 

A Grill parkolója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 9 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Grill
» Mystic Falls - Grill
» Parkoló

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Grill-