A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 05, 2013 7:50 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Elodie & Mikael


Elodie igencsak provokáló, de most nem nagyon képes kirángatni a nyugalmamból. Tudom, hogy minden úgy működik, ahogy kell, de tudom azt is, ha elrontom, akkor meghalok. És rántom magammal Elenát is, és képtelen lesznek megakadályozni. És persze nem hiszem, hogy csak úgy hagyják meghalni mindenki kedvencét. És ha ez nem lenne elég, még kötődik is hozzám, ami igencsak kapóra jön majd. Persze, ha nem veszem hasznát, akkor megkérem, hogy kapcsolja ki az érzelmeit, és akkor mindenki rosszul jár majd, de ez még jóval odébb van. Ezt még nem tudom, hogy mikor is tervezem bevezetni, de élvezettel nézném végig, ahogy az imádott, és mindenki által védelmezett Elena Gilbert kifordulva önmagából legyilkolná a fél várost, azt is csak azért, mert a többi lakos mind vámpír. - A nők csak arra jók, hogy ne érezze magát egyedül az ember, semmi többre, miért is érdekel ez téged? - Kérdezem, majd ismét a falnak dőlök flegmán, és keresztbe fonom a karjaimat. - Kötekedni is tudsz, vagy csak találgatni, hogy mitől vagyok ilyen? Mert a közelében sem jársz még kedvesem - Megyek bele végül a játékába kötekedő, gúnyos hangon, mely talán felébreszti, hogy ezekkel aligha tud felbosszantani...
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 28, 2013 7:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
to: Darius


Egy félreeső hely, ahol a madár se nagyon jár, az való nekem. Ez is eléggé magányos hely, ami egy magányban szenvedő alanynak világméretben is megfelel.
Azt sem szeretem, ha valaki csak úgy elrontja az egész nyugodt környezetemet. Nem elég, hogy pihenni se hagyják az embert, de még hívatlanul is jönnek. Ez a legutálatosabb dolog, ami csak történhet. S főleg, ha az egy vámpír. Érzem, hogy az. Nagyon jó. Remek. Szuper, és a többi csodálatosan hangzó szinonimája a szónak.
- Tudom, hogy itt vagy - merő gondolkodás nélkül jelentettem ki ezt, mert tudom, hogy itt ólálkodik a közelben, és ezt remélem, nem fogja fokozni még azzal, hogy nem is szól semmit. Bár, fogalmam sincs kicsoda az, de hátha udvariasan bemutatkozik, ha már így megjelent.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 21, 2013 1:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Teljes és totális döbbenet. Oké, rendben van... erre tényleg nem számítottam. Már azt is világosan látom, hogy nem fogok olyan egyszerűen megszabadulni ettől az alaktól. Ez a találkozás... rengeteg kétséget vet fel. Irányítani próbál és ez valószínűleg nem is csak valami elbaltázott próbálkozás lesz a részéről. Mégsem a színtiszta düh lobban fel bennem, hanem csak... a vágy a további dacolásra. Persze tisztában vagyok vele, hogy milyen könnyen végezhetne velem, de az ilyesmit én nem tudom olyan könnyen lenyelni. Kár, hogy most nem számít a véleményem.
Nem akarok válaszolni neki mégis... azon kapom magam, hogy már nyitom is a szám.
- Igen. Értettem. – Bravó, Elodie! Ügyes lány vagy. Neked is mindig a legjobb alakokkal sikerült összefutnod. Nos... úgyis én panaszkodtam, hogy túl sokat unatkozom. Hát most megkaptam... - Nemrég érkeztem. Nem állt szándékomban bárhová is menni. – Végül pedig csak bólintok arra, hogy ha kérdezik, nem ismerem. Kétségtelenül... így fogok cselekedni. Aligha tehetnék ellene bármit is. Abban meg különben sem vagyok biztos, hogy mire fogok mindebből később emlékezni. Talán még azt sem fogom tudni, mire ez a nagy... készségesség.
- Hogy hol tartottunk? – kérdezek vissza. - Hát... ha jól emlékszem épp az étrendem helyességéről értekeztünk. De felőlem nyugodtan áttérhetünk arra is, hogy mit műveltél az imént. Bár... bizalomhiány. Értem én. Nyilván minden ügyedet hasonlóképp oldod meg. Mi az? Csak nem felszarvazott az asszony? – Igazság szerint fogalmam sincs róla, van-e bármi... valóságalapja a találgatásomnak. Egyszerűen kipróbálom, beválik-e a téma... Az ilyesmire sokan azonnal ugranának. Mondjuk... vele talán mással kellene próbálkoznom. Sőt, az lenne a legokosabb döntés, ha befognám végre valahára a számat. Mert a végén még elfelejti, hogy valamire fel akart használni és inkább szemügyre veszi a szívemet. - Nem csodálom – mosolyodom el. Na... ennyit arról, hogy visszafogom magam. - Nyilván fogalmad sincs róla, mihez kell kezdeni a nőkkel. Micsoda... pech. Hát igen... Vannak ilyenek...
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 20, 2013 10:20 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Tetszik a hölgy csípős nyelve, és most kivételesen jó passzban talált. Nyeregben érzi magát, annak ellenére, hogy tisztában van vele, hogy sokkalta erősebb vagyok, mint ő. De nem ismer, amit a hasznomra fordíthatok. Már meg is érett a feladatra, amit neki szántam. Nem hagyom John-nál a gyógyírt, kizárt. Még a végén belehal. Azt meg nem venném a lelkemre. - Ha eljön az ideje, el kell rejtened nekem valamit. De ennek az a feltétele... - Sohanok közel hozzá. Meg fogom igézni, nincs más út. - Hogy ne kérdezd mi az, és ha elrejtetted, felejtsd el, hová tetted, míg azt nem mondom, hogy emlékezhetsz! Értesz? - Hamar ment. Nem emlékezhet rá, és én nem tudhatom hova rejtette. Silas nem tudhatja meg, mire készülök. Sakkban akarom tartani. De előbb vagy utóbb vissza fogja szerezni a gyógyírt. Csak egy kis időt kell nyernek. - Egy férfi viszi el neked. Szóval mindig lény a közelben, s ha valaki kérdezi, nem ismersz... - Persze ettől tudni fog rólam, de ha más kérdez, mintha nem is léteznék. Ezek csak apró kis elővigyázatosságok a jó ügy érdekében. - Szóval... Hol is tartottunk? - Megigéztem, persze most még tudja, de később... Majd elfelejti, ha eltűnök a szeme elől.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 7:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

- Nem tisztelek senkit, csak... ha az kiérdemelte – közlöm vele. - A kor önmagában még nem ok az ilyesmire. Még akkor sem, ha... te szemlátomást meg vagy győződve róla, hogy... jogosan várod el.
Flegma. Túlságosan is magabiztos. Bármennyire keserű ízt is ad a számnak kénytelen vagyok beismerni, hogy... minden alapja megvan rá. Vele szemben nem sokat tehetek. Túl erős. Hát... unatkoztam, panaszkodtam... megkaptam, amit akartam. Az biztos, hogy most már semmi sem lesz olyan egyszerű... ezen a napon. Mindig benne voltam a veszélyes játékokban is, ám... úgy érzem, ez most egy olyan szint, amin még nem jártam. Kíváncsiság. Lehetőségek. Veszély. Igen. Ez utóbbitól kétség kívül... szinte izzik a levegő. Itt most én csakis... engedhetek. Ez pedig nem tetszik. Nagyon nehéz lenyelni... úgy meg főleg, hogy... nem vagyok az ilyesmihez szokva. Régen elmúltak már azok az idők, amikor még... apám elvárt tőlem minden ostobaságot, ami akkor kötelessége volt egy lánynak.
- Hasznod? – felvonom a szemöldököm. - Egészen pontosan... miféle? Vagy... nem is rám tartozik? – mosolyodom el hirtelen. - Ó igen... élő, lélegző emberek. Ám... habozás és gondolkodás nélkül veszik el embertársaik életét. Nyomorba döntik őket... pénzért... javakért... haszonért. Sokan pedig még... meg sem kapják a méltó büntetésüket, mert az igazságszolgáltatás nem talál rájuk. Vagy nincs elég... bizonyíték. Miért kellene törődnöm velük? Inkább ők, mint az állatok. Ilyen módon nem lenne értelme... legyengítenem magam – teszem hozzá.
Közel jön. Túl közel. Mégsem rezzenek össze. Csak figyelem. Ha meg akar ölni, úgyis megteszi. Ezzel tisztában vagyok. Már elfogadtam. Most akkor... minek játsszam az ijedőst? Tudja, hogy tudom, mi a helyzet. Ez elég.
- Ügyes lány vagyok én – jelentem ki magabiztosan. - Van... számos jó tulajdonságom. Nem véletlen sikerült kihúznom eddig. Ha kell, moderálom én magamat. De ha nincs hozzá kedvem inkább... vállalom a kockázatot.
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 7:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Idősebb vagyok, tehát erősebb is, kérlek mutass egy kis tiszteletet irányomba! - Jelentem ki flegmán, majd a falnak támaszkodom. - Tudod, még jó hasznom származhat belőled... Azt hiszem... - Suhanok közel hozzá, hogy testünk összeér, és onnan nézek vissza rá. - Tudod attól még ők is emberek... Élők. - Szólalok meg halkan, miután visszaálltam a helyemre. - Értem, hogy nem vagy hülye, viszont a szádra nem figyelsz, csoda, hogy még élsz... - Tiszteletkörök. Mindig is utáltam, de most belemegyek a játékba, mivel unatkozom.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 6:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Fogalmam sincs róla, hogy mit tervezhet. Tisztában vagyok vele, hogy most már csakis rajta múlik, mi lesz ennek az egésznek a vége... Vagyis ügyesen kivette a kezemből a saját sorsom irányítását. Utoljára apám volt képes erre. Ez... bosszantó gondolat. Ugyanakkor nem tagadom, van bennem némi... kíváncsiság is. Most felesleges és helytelen, hiszen... bármelyik pillanatban végezhet velem. Tudtam, hogy Mystic Falls talán tartogat majd számomra meglepetéseket, ám... ilyen kaliberűre nem számítottam. Moderálnom kellene magam és kétszer is meggondolni, mit mondok elvégre... szerény véleményem szerint mindig is megvolt a magamhoz való eszem. Van, amikor nem elég és nem is lehet pusztán az erőre támaszkodni. De nem tehetek róla... ilyen a természetem. A megalázkodás mindig is távol állt tőlem. Semmit sem gyűlölök jobban annál, mint ha... irányítani próbálnak. A veszély mégis... beteges módon vonz. A halál... nos, rendkívüli módon kellemetlen végkimenetele lenne ennek az egésznek. Észnél kellene lennem. Túlságosan is gyenge vagyok a gondolatok pedig... szinte szétfeszítik a koponyámat. Tehetek én itt még bármit is?
- Ó... – csodálkozást tettetek. - Nem táplálkozol élőből? Nem mondod? Ha nem hívod fel rá a figyelmemet észre sem veszem. – Oké... legalább már a lábamon biztosan állok. Azért ez is előnyös. - Azért ez túlzás... Én csak bűnözőket ölök. Ők megérdemlik, de ez... – megrázom a fejem. - Á... mindegy. Úgysem érdekli.
Méregetem. Próbálom kitalálni, hogy... mégis milyen irányban folyhatnak tovább az események. Az, hogy itt van és még élek... jelez valamit. Mégis mit? Egyik lehetőség sem tűnik túlságosan biztatónak. Mégsem félek. Talán mazochizmus... talán egyszerű öngyilkos hajlam... de ezt az évszázadok kinevelték belőlem. Ha beleugrok valamibe és nem élem túl... hát így jártam. Mindig képes voltam racionálisan gondolkodni. Legalábbis ha megerőltetem magam. Tudom, hogy fontos a tiszta fej. Még ha nem is tetszik valami... néha jobb, ha befogom a szám. Kellene.
- Erősebb vagy. Tény. És... lényegesen... veszélyesebb. Nem vagyok hülye. Látom – félrebiccentem a fejem és ismét végigmérem. Igen. Hallgatnom kellene, vagy... visszafognom a rám oly nagyon jellemző stílust. Még mindig nem vagyok tisztában minden... körülménnyel. - A nevem Elodie... Elodie Lancaster – mutatkozom be.
Veszélyes. Jobb lenne, ha a lehető legmesszebb lehetnék tőle. Még mindig nem hiszem el, hogy... csak úgy képes volt nekem esni... Micsoda egy dög! Mondjuk én sem bánok finoman... nos... másokkal. Ilyen kellemetlen, ha... a másik oldalra kerülök. Bizony... néha kénytelen vagyok rájönni, hogy préda is lehetek, nem csak a vadász. Ez baj.
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 6:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Érzem a vérét, s számomra ez a természetes. Soha nem öltem azért, hogy élhessek. Helyesbítek, soha nem öltem embert. Persze nem minden áldozatom maradt végleg halott. Ugyanis a vámpírok újraélednek, és akár többször is lecsapolhatom őket! - Kompenzálni? Igen, az éhséget. Szörnyű mikre vetemedek. Tudod, ha még nem tűnt fel, és nem emberekből táplálkozom. Sosem tettem eddigi életem folyamán... Beszélek ismét. Figyelem, ahogy felkel a földről. - Tudod, szerencséd, hogy jó kedvemben találtál, ezért nem is öllek meg. De mint feltűnt erősebb vagyok nálad... - Töltelék szöveg, s a legrosszabb, hogy nem tudja, mit tervezek, pedig nekem már megvan a tervem vele. - Mikael vagyok. S te bátor hölgy? - Most jobban megnézem magamnak, és mindamellett, hogy éles a nyelve, még csinos is, habár most gyengébb mint eddig, így talán nem menekül el.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 6:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Veszélyes helyzet. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy... most aztán tényleg észnél kell lennem. Furcsa módon mégis élvezem... Bár nem ugrom neki ész nélkül az erősebbeknek azért... unatkozni sem szeretek. A halál mindig játszik. Sosem estem abba a tévhitbe, hogy... végleg elkerül majd, csak azért, mert évszázadokkal ezelőtt felhagytam azzal az öregedés dologgal. Az én életemben is történhetnek bizony... váratlan események. Ez a mostani pedig kétségkívül ebbe a kategóriába esik. Minden idegszálam azt visítja, hogy jobb lenne, ha megpróbálnék odébbállni. Túl magabiztos. Túlságosan is... baljóslatú. De kíváncsi vagyok. Ez a tulajdonságom pedig gyakran legyőzi a józan eszemet. Különben is... ha tényleg annyival erősebb nálam, mint sejtem... valószínűleg nem juthatnék túl messzire. A menekülésben különben sincs semmi szórakoztató. Egyszer futottam el életemben... annak következményeképp váltam vámpírrá. Többször azonban nem fogok elfutni... ebben teljesen biztos vagyok. Számomra ez... egyszerűen nem kérdéses.
Szavai veszélyt sejtetnek. Derengeni kezd, hogy mire készül, de annyira abszurdnak tűnik a gondolat, hogy nem is fogom fel igazán. Reagálni nem marad időm... már ott is van és... Tényleg megteszi. Oké. Erre nem számítottam. Erős. Túl erős... Eleinte még próbálom ellökni magamtól... szabadulnék... De persze nem sokat érek el a kísérletezéssel. Aztán szépen lassan elgyengülök... minden elsötétedik. Fogalmam sincs róla, hogy mennyi idő elteltével térek magamhoz, de ő még mindig ott van. Remek. Szóval ennyi nem volt elég. Ki lehet ez az alak? Engem is tituláltak már pszichopatának, elmebetegnek... negatív jelzők egész sorát aggatták rám bizonyos attitűdjeim miatt. Ilyesmit azonban sosem műveltem és nem is művelnék. Furcsa módon nem vagyok felháborodott, pedig egy ilyen akciónak minimum dühöt kellett volna kiváltania belőlem. De... én inkább kíváncsi vagyok. Ráadásképpen a hepciáskodással úgysem érnék el semmit. Legfeljebb azt, hogy teszem azt megnézi magának a szívemet.
- Most visszatérhetnék akár arra a... miért csúnya dolog vegzálni a gyengébbeket dologra – jegyzem meg, miközben megtapogatom a nyakamat. - Nos... meg kell mondjam, ilyesmire... tényleg nem számítottam – mosolyodom el. A jelen helyzetben tőlem ez... azt hiszem nem éppen az elvárt reakció. Talán meg is lepődik rajta. Bár az eddigiek alapján... valószínűleg nem egyszerűen csak nem érdekli.- Csak nem ezzel kompenzál valamit? – kérdezem, miközben ismét végigmérem. Azért... teljesen nem tudom visszafogni magam, bármennyire is akarom.
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 5:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Gúnyos mosoly ül ki arcomra. Erősebb vagyok mint ő, ez biztos, hiszen Silas még nem szabadult ki. Halk nevet. - Hogy mi motivál? Az éhség kedvesem... Ez a legnagyobb motiváció! - Egy pillanat alatt termek előtte, de még nem lépek. Szeretem kiélvezni, ahogy nem tudják, mire készülök. Soha nem látnak bele a fejembe. - Hogy több lennék? Meglehet... - Hangom vészjósló, veszélyt sejtet. - Itt nem lesz semmiféle küzdelem, kedvesem.... - Szinte észbe sem kap, s már a nyakára tapadok, s szívom az engem éltető folyadékot egy vámpírból. Érzem, ahogy az ereje átszáll belém, éhes vagyok, de mégsem mohó. Kiélvezem minden egyes cseppjét. Bátor vagyok, hisz tudom, ha kifacsarom, akkor is feléled, hiszen csak akkor halna meg, ha kitépném a szívét. Érzem, ahogy gyengül, és érzem, ahogy erősebbé válok, talán el is veszti az eszméletét, úgy hiszem teljesen kiszívtam belőle miden csepp vért. Talán meg is halt, bár idősebb vámpírral van dolgom, s azok szívósabbak, minden esetre várom, hogy magához térjen...
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 4:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Tehetetlen sóhaj szakad ki belőlem, mikor felbukkan egy ismeretlen vámpír. Az már első pillantásra is egyértelmű, hogy... messze nem esik ugyanabba a kategóriába, mint az a szerencsétlen, akinek volt bátorsága nekem esni. Komolyan... mi a fene folyik itt? Matricával ragasztotta valaki a homlokomra, hogy „Gyertek csak és idegesítsétek, mert erre vár és nem másra”. Nos... így legalább nem unatkozom, ez tény. Az éremnek mindig két oldala van. Sosem szerettem az olyanokat, akik sírnak valamiért... aztán ha megkapják, azon kezdenek el problémázni, hogy mégsem jó. Eltűnődve figyelem, ahogy „bátor” támadóm megpróbál kereket oldani. Nem igyekszem meggátolni benne. Ha lesz olyan ostoba, hogy később újra próbálkozzon... hát majd akkor folytatom vele ezt a kis társalgást. Már ha akkor én még életben leszek, ami... erősen kérdésessé vált. Ki a fene lehet ez az alak? Nos... legalább van stílusa.
- Nem én kezdtem vele – jegyzem meg. - Ő hitte azt, hogy okos dolog megtámadnia. Azt hiszem ezek után igazán nem róható fel számomra, hogy... elbeszélgettem vele egy kicsit. Nagyon nehezen tűröm el, ha a környezetemben... valaki nem a megfelelő módon viselkedik. Az illem... véleményem szerint fontos dolog. A taknyos kölykök mostanában mintha azt hinnék, hogy... az övék a világ – csóválom meg a fejem. - De valamiért nem hiszem, hogy a vámpírbaráti szeretet és testvériesség érzése motiválta a... közbelépésre – teszem hozzá.
Nem tudom, hogy ki ez az ismeretlen. Ez pedig óvatossá tesz. Sosem ugrom bele ész nélkül a... kockázatosnak tűnő helyzetekbe. Ez pedig éppen most lett átminősítve olyanná. Ó... félreértés ne essék. Nem szoktam én félni. Egyszerűen csak... jól megfontolom, milyen lépést tegyek meg a... kevésbé egyszerű szituációkban. Tény, hogy akkor érzem jól magam, ha dominálhatok, de... van annyi eszem, hogy... néha hajlandó legyek félrerakni az elveimet.
- Hozzám hasonlóval? – kérdezem, majd elmosolyodom. - Vagy... valami... nálam sokkal többel? – Jelenleg még csak megsaccolni sem tudom, mennyi idős lehet... de van benne valami, ami... Igen, talán túlságosan is magabiztos. Bár ez önmagában még semmit sem kell, hogy jelentsen. Hagyom, hogy a karó a földre hulljon a kezemből. Karjaimat összefonom a mellkasomon és állom a tekintetét. Nem ijedek meg, bár talán erre számít. - Küzdelem? Arra mindig kapható vagyok. Nélküle és a kihívások nélkül... nem lenne szórakoztató az élet. – Mégsem ugrom. Nem vagyok annyira hülye. Tegye csak meg az első lépést ő... én pedig... felmérem a terepet.
Vissza az elejére Go down


Ősi vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
The way, how to kill Klaus...
† Kedvenc dal :
Hurricane
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls... New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Destroy Niklaus
† Humor :
deathly taste



Mikael.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 4:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Éhezem. Túl sok volt ez az elmúlt pár nap. Annyira lefoglaltam magam, hogy eszembe sem jutott táplálkozni, pedig lehetőségem lett volna rá. Mégsem tettem, most viszont száraz a szám, s a torkom is. Ingerült vagyok, s keresem a megfelelő áldozatomat. Meg is találom, éppen egy nála gyengébb alakot terrorizál.
- Nem szép dolog nálad gyengébbekkel kezdeni, nem gondolod? Miért nem kezdesz valaki olyannal, aki méltó hozzád? - Felfedem magam, pedig ritkán szoktam beszélgetésbe elegyedni, viszont ez a nő felkeltette az érdeklődésem. Éhezem, s most még ingerültebbé tett, ahogy azt a fickót terrorizálta, aki most esélyt kapva menekülni próbál. - Lássuk, képes vagy e küzdeni egy hozzád hasonlóval is? - Jelennek meg egy pillanatra a sötét erek a szemem alatt, csakhogy tudja kivel van dolga. Egyenlőre nem tartom szükségét bemutatkozni...
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 3:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Mikael


Aranykalickába zárva nevelkedtem. Selyem volt minden rabláncom mégis... jobban fájt és kínzott, mint a vas. Több mint hatszáz év telt el azóta ám... néha még mindig úgy érzem, hogy... az motiválja tetteim. Gyűlöltem az apámat. Évszázadok óta halott... eltűnt... porrá vált... ám még mindig ég bennem a harag, melyet tettei tápláltak. Öngyilkosságba menekültem egy kényszer-esküvő elől. Vajon akkor is megtettem volna, ha tudom... hogy milyen következménye lesz? De honnan is sejthettem volna, hogy... a vámpírrá vált anyám itatta meg velem a vérét. Azért nem sikerült az első kísérlet. Ó... csak tudnám, hogy miért gondolkodok ilyen felesleges dolgokon. A múlt elmúlt... kész. Vége. Nem változtatható meg. Nem írható át. Eltűnt a világ, melynek gyermeke vagyok. Leomlottak a falak, melyek mögé elzárt a szülői szigor. Most szó szerint bármit megtehetek. Persze... mindig elővigyázatos vagyok. Van is rá okom. Remekül értek hozzá, hogy feldühítsek másokat. Ez... ösztönös. Nem tehetek róla. Ilyen a természetem. Nem bírom elviselni, ha irányítani próbálnak. Nem érdekelnek az elvárások és a szabályok. Én aztán nem közösködöm senkivel. Sok hozzám hasonlóval végeztem már. Nem tagadom, hogy néha nem is volt rá okom. Nincs bajom a vámpír léttel. Azt adta meg nekem, amitől atyám minden erejével próbált megfosztani. Szép, új világ köszöntött rám.
Unottan szemlélem azt, ami a fiatal vámpírból megmaradt. A földön heverő mocsok... ennél éltében sem lehetett több. Nem vagyok én jó kislány. Ha felbosszant valaki, hát megleckéztetem. Ha kötözködnek... védekezem. Sok hihetetlenül idióta alak rohangászik a világban. Nem kell félreérteni... sosem voltam olyan mazochista, aki állatok után rohangászik az erdőkben. Köszönöm szépen, de tökéletesen megvagyok a jelenlegi étrendemmel. Igaz, hogy főképp a „szeméten” élek. Bűnözők. Gyilkosok. Drogdílerek. Megvan a sajátos... ízlésem. Még a technikám is tökéletesítettem a kiválogatásukra. És hogy miért akasztok néha tengelyt fajtársaimmal? Hát... van, hogy... egyszerűen csak olyan kedvem van. Általában nem szokott tetszeni, amikor olyasvalakit készülnek átsegíteni a túlvilágra, aki... véleményem szerint ezt nem érdemli meg. De a taknyosok már pusztán a... modortalanságért is megérdemlik a karót.
- Kedves vagy, hogy még karót is hoztál nekem – jegyzem meg félhangosan, fejcsóválva, miközben szórakozottan dobálgatom a bal kezemben tartott fadarabot. - Bár azon, hogy hülye voltál, még ez sem segíthetett.
Ez az alak épp bosszút akart állni. Körülbelül ötven éves lehetett, vagy még annyi se. Szentpéterváron láttam néhány évvel ezelőtt. Összekülönböztem a nőjével, aki hogy hogy nem a napon végezte. Pech. Azért ügyes fiú. Engem nem tudnak csak úgy... megtalálni. Mondjuk nem tudom, mit képzelt. Nekem legalább van annyi eszem, hogy ne menjek neki idősebb vámpíroknak csak úgy. Gondolkodni és manőverezni sem árt tudni. Nem minden az erő. Na... ez most megint elrontotta a kedvemet. Alig tettem be a lábamat a városba és rögtön molesztálni kezdenek. Remek.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 16, 2013 7:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Mondhatni igen. - mosolyodtam el, amikor előjöttek az emlékek. Figyeltem, hogy mi járhat a fejében, de csak annyira jöttem rá, hogy biztos férfi járhat a fejében. Nem kérdeztem rá, hiszen akkor biztosan beszélt volna róla, ha szeretett volna.-
Rendben, akkor szia és vigyázz magadra. - mondtam kedvesen neki. Figyeltem ahogyan elindult a város felé. Olyan másabb volt. Sokat változott. Sokkal szomorúbbnaktűnt és nem is találtam már nyomát annak az élet vidám lánynak, akit régen ismertem.
Megfordultam én is és elindultam haza felé.-



Én is köszönöm 38 
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 14, 2013 4:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Akkor biztos egy csomó helyen jártál már. - Mondtam csillogó szemekkel. Én nem igazán hagytam el Mystic Falls határait. Csak talán Hayden-nel. Mikor még.. mikor még fogalmam sincs, hogy mi volt köztük. Az én részemről tudom, de azért a nevében nem mondhatom el, hogy mit érzett. Vagy éppenséggel érzett-e valamit. Ebben sem igazán vagyok biztos.
Még mindig akármelyik nő szívesen kínálkozik fel neki. Például ott van Rebekah Mikaelson is. Ha jelentettem volna neki valamit nem előttem csábítja el. Bár, ha jobban megnézzük én voltam, aki betolakodott oda.. Legalábbis a csábítása már javában zajlott, mikor én odaértem. Talán a szőkékre bukik. Mindegy is. Egy időre azt hiszem jobb lesz, ha kizárom a férfiakat az életemből.
- Velem igazából nincs semmi olyan, amiről mesélni lehetne. Viszont lenne valami, amit el kell intéznem. Azt hiszem még később látjuk egymást, ha a városban maradsz. Szia. - Köszöntem el tőle egy mosoly kíséretében és minden bátorságomat összeszedve indultam vissza a város felé.

|| Játék vége, köszönöm. Smile 38 ||
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 14, 2013 12:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Egyre jobban láttam rajta, hogy nem igen ismer fel és nem igen emlékszik rám. Lehet nem is volt annyira jó ötlet, hogy elmondtam neki, hogy ki vagyok. Nem akartam megijeszteni és nem is akartam teljesen a múltat felidézni, mert azért akkor se volt mindig minden fényes.
Ahogyan beszélt arról, hogy vámpír lett látszott, hogy nem könnyű neki. Átfutott az agyamon lehet, hogy Katherine változtatta át. De annak mi értelme lett volna, ha csak nem Salvatore testvérek miatt történt az egész. Végül is Katból kinézném ezt, de el is vettem ezt, mert nem akartam találgatni.
Csak jártam a világot és próbáltam megtalálni a helyemet. - néztem rámosolyogva, majd leültem a földre. - Utána meg visszajöttem ide, hogy megnézzem itt mi a helyzet. Veled? - néztem fel rá mosolyogva.-
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 14, 2013 11:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Ó. - Néztem nagy szemekkel a medálra. Nem értem miért akarná elhitetni bárki is velem azt, hogy ismerem régebbről, ha nem lenne igaz. Mondjuk mindegy is. Tényleg ismerős.. Meg hát a nyaklánc és a karkötő bőven elég nekem ahhoz, hogy elhiggyem. Miért is kételkednék? Semmi okot nem adott rá.
- Kellék voltam valakinek a bosszújához. Mondhatjuk úgy, hogy ő volt az, aki gondoskodott sorsomról. - Igaz, hogy nem az ő vére volt, de az most nem számít. Ha nem lett volna, akkor most már halott lennék. Ami azt hiszem egyértelmű, hogy nem akarok lenni.
- Nem beszélhetnék valami vidámabb témáról? - Kérdeztem egy zavart mosoly kíséretében. Nem szeretnék ilyen lehangoló témákat fejtegetni.. - Mi történt veled az elmúlt években? - Érdeklődtem.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 11, 2013 5:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Próbáltam kitalálni, hogy mi járhat a fejében, de nehéz volt mert az arc kifejezése szinte semmit se árult el róla. Annyira régen láttam már, hogy szinte itt volt előttem az az édes baba arca, a mosolya és az ahogyan mesélt nekem.
Örültem, amikor láttam a mosolyát illetve hallottam a kacaját. Óvatosan elővettem a nyakláncomat és megmutattam a rajta lévő, hasonló medált.
Ezt meg te adtad nekem. - néztem rá mosolyogva. -
Miért lettél volna kellék? Meg eddig is érett voltál. - mondtam komolyan neki.- Amúgy ki tett ezzé? - kérdeztem meg tőle határozottan.
Reméltem nem bántom meg a kérdésemmel, de tudni akartam, hogy kitette vámpírrá. Mondjuk abban igaza volt, hogy sokkal komolyabbnak látszott, csak az nem tetszett, hogy közben szomorú volt.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 06, 2013 6:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Szerintem teljesen felesleges még csak arra gondolnia is, hogy az ő hibájából lettem az, ami. Vámpírok mindig is voltak Mystic Falls-ban. És közel sem azért lettem vámpír, mert Ariel csinált valamit. Sokkal inkább egy terv része voltam. Vagyis inkább a bosszúhadjárat kezdete és én voltam az irányítható szolga. Szerencsére nem kellett sokáig abban a szerepben tevékenykednem. Hiszen akkor talán még képes lettem volna megölni magam. Nem élet az, ha hagyjuk, hogy valaki irányítson. Egyszerűen nem és kész. Bár mostanában egyre inkább érzem, hogy visszatérek a régi hisztis önmagamhoz. Aki nem tudja biztosra, hogy mit is akar az életben csak sodródik az árral.
– Mondtam már, hogy nincs mit sajnálnod. – Válaszoltam mosolyogva. Örülök, hogy azért voltak ilyen ismertségeim is a gyerekkoromban. Hiszen ez tett azzá, aki ma vagyok. – Ez csak természetes.. Már szinte hozzám nőtt. – Pillantottam a kezemen lévő karkötőre.
– Biztos vagyok benne, hogy nem a te hibád. Én egy egyszerű kellék voltam. Ezért lettem az, ami. De talán ez kellett ahhoz, hogy egy kicsit benőjön a fejem lágya. – Mondtam kicsit viccelődve.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 06, 2013 4:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Néztem őt továbbra is, s hallgattam őt. Láttam amint kattognak az emlékek a fejében, de abban is biztos voltam, hogy nem teljesen emlékszik rám, miért is tenné hiszen 12 éve lehet, hogy utoljára látott, vagy talán sokkal több ideje. Nem is számoltam az időd, mert volt olyan amikor menekültem, élveztem az időd és boldog voltam, de egy állandó dolog volt, hogy őt soha se felejtettem el. Lehet azért kerültem közel, hozzá mert arra az apró lányra emlékeztetett, akit legelső vadászatom életben hagytam, vagy esetleg csak végre akkor találtam valami értelmet az életemnek, hiszen vigyázhattam valakire.
Sajnálom tényleg. - léptem közelebb hozzá, majd óvatosan megérintettem a karkötőjét.- Örülök, hogy megőrizted. - mosolyodtam el, mert tisztán emlékeztem arra, amikor adtam neki. -
Miért ne? Talán részben én hoztam rád a bajt, hiszen lehet miattam figyeltek fel rád. - szörnyedtem el a gondolatra, főleg ha az egyik olyan vámpír bántotta aki engem gyűlöl. -
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 05, 2013 9:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Halvány emlékképek kezdtek visszatérni azt nem fogom letagadni. De eleve a gyerekkori emlékek nagy része homályos. Erre pluszban még rá is jön az, hogy akkor elfeledtette velem.. Hát nem ugorhat be minden az első pillanatban. Mondjuk kislányként nagyon szerettem őt. Nem hiszem, hogy ez mostanra annyit változott volna. Vagy éppenséggel ő változott volna. Látszólag ugyanaz a lány, akit akkor ismertem. Már amennyire emlékszem. Azért az én fejemben sem maradhat meg minden és mindenki. De a fontosabb embereket próbálom megjegyezni. Kisebb-nagyobb sikerrel.
– A baj, azt hiszem anélkül is utolért. – Rántottam egyet a vállamon. Az életem mindig is tele volt vámpírokkal. Csak akkor nem ennyire feltűnően. Vagy éppenséggel próbáltak meglapulni és a titkukat.. Hát tényleg titokban tartották.
– Nehogy magadat okold azért, ami történt velem.. Még csak egy pillanatra se. – Mondtam határozottan. Nem ő tehet arról, ami velem történt.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 04, 2013 7:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vártam a válaszát és figyeltem minden egyes reakcióját. Olyan volt, mintha kezdene emlékezni rám, ami jól esett, hiszen régen annyira jóban voltunk . Olyan volt, mintha a húgom lett volna. Azóta viszont nagyon sok idő eltelt és biztos sok mindenen keresztül ment, hiszen látszott rajta. Rossz volt így látni, hiszen emlékeztem a gyermek boldog mosolyára, meg ahogyan mesélt mindenről, illetve ahogyan rácsodálkozott mindenre. De talán a legjobb dolog volt, hogy előtte nem kellett titkolnom ki vagyok, elfogadott olyannak, amilyen vagyok és most pont olyan , mint én, vámpír.
Nincs miért bocsánatot kérned. - mosolyogtam rá kedvesen.- Én elfejtettem magamat veled, hogy nehogy valami bajod essen. . mondtam sietve.- sajnálom, hogy végül nem voltam itt, hogy megvédjelek. - mondtam szomorúan.-
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 02, 2013 6:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Miután bemutatkozott kóstolgatni kezdtem a nevét. Már nem csak az arcvonásai, hanem a neve is ismerősé vált a számomra. Igen.. Azt hiszem pont így hívták a gyerekkori képzeletbeli barátomat. De úgy néz ki, hogy nem is volt annyira képzeletbeli, hiszen most itt áll előttem. Halvány emlékképek másznak be a fejembe és pörögnek le pár apró másodperc alatt.. Emlékszem már. Tényleg abban a hitben voltam, hogy csak egy képzeletbeli barát nem több. Hiszen a szüleim soha nem találkoztak vele.. Szóval ők is úgy tekintetek rá.
– Emlékszem rád. De, mintha csak a képzeletemben léteztél volna.. Erre.. Hát nem. Sajnálom, hogy elsőre nem ismertelek fel. – Válaszoltam halvány mosollyal az arcomon. Persze.. Mikor is lett volna nekem ekkora kreativitásom, hogy megalkossak a pici fejemmel egy hús vér felnőtt embert. Túl jó, ahhoz, hogy igaz legyen.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 30, 2013 7:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Nem tudtam, hogy mi játszódhat le a fejében, min mehetett keresztül. Látszott rajta, hogy sok minden történt vele, amiért elkezdtem sajnálni őt. Hiszen részben én is tehetek róla, mert nem tartottam meg a szavamat. Megígértem neki, akkor hogy megvédem, de akkoriban el kellett mennem, hogy nehogy valaki bántsa, hiszen kezdtem lelepleződni. De mondjuk, akkor is visszajöhettem volna, amikor elintéztem azokat, akik ártani akartak nekem. Na mindegy a múlton már nem tudok változtatni, gondoltam magamban és közben őt figyeltem rezzenéstelen arccal.
Pontosan. - bólintottam bátorítóan. Mondjuk picit rosszul esett, amikor azt mondta, hogy nem emlékszik rám. - Nem történt semmi se, hiszen elfelejtettem veled magamat. - mondtam picit elcsukló hangon.- Ariel, Ariel Holland vagyok. - néztem őt továbbra is.-
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 30, 2013 2:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Tényleg annyival lenne jobb így? Amikor kikapcsoltam az érzelmeimet akkor legalább nem kellett ennyire egyedül éreznem magam. Viszont valamennyire össze kell kaparnom magam, mert nem sajnáltathatom egyfolytában magamat. Valamihez kezdenem kell. Többször eljárni barátokkal vagy valami. Bonnie-t már egy jó ideje nem láttam. Elena-t a múltkori alkalommal felpofoztam szóval még egy ideig nem merek a közelébe menni sem. Meg amúgy is neki bőven meg van a maga baja. Plusz még ott vannak a gyerekei is, ami plusz felelősség. Tőlem még az anyaság is el lett rabolva.. Ezt sem érdemlem meg. De idővel azt hiszem túl tudom tenni magam a veszteségen és minden ehhez kapcsolódó érzésen.
– Szóval hat éves koromban ismertelek? – Kérdeztem meglepetten. Hát tényleg nem volt olyan vámpír mentes életünk, mint azt hittük még a Salvatore testvérek városba érkezése előtt sem. – És.. Mi a neved? Bocsáss meg, de gyerekkoromból alig emlékszem valamire. – Gondolom nem ezt akarta hallani, de ha egyszer nem emlékszem.. A gyerekkor szinte mindenkinek kiesik.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down
 

Félreeső út

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-