A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Útszéli szórakozóhely


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
• myself
† Kedvenc dal :
• hypnotic
† Tartózkodási hely :
• mindig máshol
† Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
† Humor :
• gyilkos



Chloe Winslet ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 10, 2014 3:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Caesar & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]
Megállok a pult mellett, majd lehúzom a feleseket. Arrgh, tényleg nem érzek már semmit. Szinte már meg sem érzem a 3 feles maró hatását. Hát igen, végre a torkomat sikerült kiütnöm, és magamat is lassacskán. Egyre jobban kezdek újra a kikapcsolt énem lenni aminek örülök. Nem akarok az az érző lány lenni akit mindenki megbánthat és fájdalmat okozhat. Nem véletlenül kapcsoltam ki az érzéseimet 300 valahány évvel ezelőtt.
Meglepődök a kérdésén. Pontosan jól tudom, hogy ez a mondat mit takar magában, viszont van jobb programom? Nincs. Holnapra elfogom felejteni? Remélhetőleg igen. Hát akkor meg miért ne tenném?
- Legyen. Igen. - mondom mikor az utolsó felest is lerakom az asztalra.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 10, 2014 3:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Chloe & Caesar
I turn my chin,  music up, And I’m  puffing my chest

Megerősítette azt amit eddig gondoltam magamról. De hogy ilyen gyorsan abba is hagytuk a táncot az egy kicsit fájt legbelül, még dörgölőzhetett volna hozzám a kis cicuska. Szótlanul követem miközben a bárpult felé sétál és közben a fenekét szkennelem a szemeimmel.
Kérek magamnak és neki is egy három körre való felest. Lehúzom őket majd felé fordulok.
-Nincs kedved az éjszaka többi részét velem eltölteni? - kérdezem miközben megint végignézek rajta az alsó ajkamba harapva. Kíváncsi vagyok mit fog válaszolni erre a kérdésre. A legtöbb nő, akármilyen jól nézek is ki, csak a telefonszámát adja meg az első alkalommal. Nagyon kevés mondja azt hogy igen vigyél haza és dugj meg keményen.



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
• myself
† Kedvenc dal :
• hypnotic
† Tartózkodási hely :
• mindig máshol
† Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
† Humor :
• gyilkos



Chloe Winslet ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 10, 2014 3:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Caesar & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig is szerettem táncolni, főleg ha volt kivel. Most is így van, jó Caesar-hoz simulni. Pont így állapítottam meg még a pólón keresztül is azt, hogy izmos teste van. Mikor ma ide jöttem nem gondoltam volna arra, hogy lesz társaságom. Az eredeti terv az volt, hogy csöndes egymagamban jól le iszom magamat, még meg sem igéztem magamnak senkit ami tőlem újdonság. Viszont örülök, hogy még sem egyedül vagyok, még akkor is ha egy hibrid a társaságom.
Mikor vége van a számnak pár milliméterre elhúzódok Caesartól és felé fordulok, a szemeibe nézek.
- Te aztán tudod, hogy hogyan kell valakit elcsábítani. - mondom huncut mosollyal, majd elindulok a bárpult felé egy újabb italért. Jól ki akarom ütni magamat, habár már kezdem érezni, hogy az alkohol eléggé kezd a fejemben szállni. Holnap reggel fogok majd eléggé szenvedni.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 10, 2014 2:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Chloe & Caesar
I turn my chin,  music up, And I’m  puffing my chest

Szerencsére viszonozza és jól fogadja a közeledésemet. Mit is mondhatnék ebben a pillanatban? Nem vagyok az a csendes típus, de ebben a helyzetben nem a szavaké a főszerep. Inkább elmerülök a zene ritmusában és mivel egy eléggé erotikus kis tánc folyik most Chloe és köztem így egy szinten kicsit vissza kell magam fognom. Mindig is tudtam hogy hogyan kell úgy táncolni hogy megvadítsam a nőket. Ezt az egyetemi haveroknak köszönhetem, a középiskolában nem igazán volt barátnőm sem, annyira lefoglalt apám hülyesége. De ahogy elhagytam Olaszországot minden megváltozott.
Mivel elég közel volt hozzám így lenézve tökéletes kilátás tárult a dekoltázsára. Miközben táncoltunk folyamatosan egy féloldalas mosoly ült a számon. Nem tehettem ellene semmit, nem is szánt szándékból jött. Főleg ahogyan a csípőjét mozgatta az sem volt semmi. Az arcomat a hajához simítottam, csodás illata van. A kezem pedig a csípőjéről lassan a fenekére vándorolt.



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
• myself
† Kedvenc dal :
• hypnotic
† Tartózkodási hely :
• mindig máshol
† Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
† Humor :
• gyilkos



Chloe Winslet ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 10, 2014 2:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Caesar & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elégedetten elmosolygok. Hát az biztos, hogy nem érzem mi megy le a torkomon, de ez főleg annak tudható be, hogy már jó pár adag felesen vagyok túl. Viszont még ennyi pia hatására is az agyamban felvillant a vész fény, a piros kis lámpa amikor láttam, hogy Klaus neve mit váltott ki belőle. Habár nem tudom Caesar történetét, igazából azt sem tudom, hogy ő ki csak annyit, hogy hibrid, és ennyi pont elég ahhoz, hogy a lelkem legmélyén féljek tőle. Nem akarok, de ösztönösen is félek. Ismerem Klaust és nem ad senkinek csak úgy a véréből, mégpedig ha Caesar akár véletlenül is megharapna valahogy muszáj lenne szereznem a véréből mivel nem akarok meghalni.
Épp válaszolni akartam a kérdésére, de esélyem sem volt, mert már vitt is a táncparkettre. Wáow, ő aztán biztos magában. Mondjuk ez most nem jön rosszul, felejtésre van szükségem. Piálás megtörtént, partnert találtam, most pedig szórakozzunk.
Amikor szorosan magához húz, a ritmusra elkezdem mozgatni a csípőmet és úgy táncolunk tovább, egymáshoz simulva. Hazudnék ha azt mondanám nem tetszik ez a helyzet, nagyon is élvezem.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 09, 2014 7:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Chloe & Caesar
I turn my chin,  music up, And I’m  puffing my chest

-Azt én nem tudhatom mennyire bírod, csak azt hogy tölcsér torkod van, nem érzed mi csúszik le rajta. - mosolyogtam és egy perverz gondolat is megfordult a fejemben. Annyira nem érdekel a kora hogy megkérdezzem, talán jobb is ha nem tudom. Egyáltalán nem gondolom több ezer évesnek, sőt remélem hogy még csak az első 100-ast súrolja. Bár én hibrid vagyok, ez a három év nekem is olyan gyorsan elszaladt, hogy sokat mondanék, ha azt mondanám hogy 1 évnek tűnt. Szóval nem lepődnék meg ha egy 18 éves külsővel rendelkező matuzsálemmel beszélgetnék.
Szóval akkor engem is csak a hála vezérelne? Szerintem itt azért sokkal több van a háttérben mint hogy szimplán csak köszönetet akarjak neki mondani. A kötődés rész pedig nálam teljesen kimaradt. Csak szeretnék vele találkozni és megkérdezni, hogy mit miért tett azon az éjszakán.
Észrevettem, hogy eléggé megszorítottam szerencsétlen karját, így amikor lehiggadtam rögtön el is eresztem. Bocsánatot szeretnék kérni, de már csak büszkeségből sem teszem. Nem akarom a gyengeség semmilyen jelét mutatni. Higgye csak azt hogy egy tapló macsó vagyok.
Olyan mélyen a szemebe néz hogy az szinte már fáj. Mintha a lelkembe látna, ami bevallom egy kicsit zavar. Gyorsan kutakodok az agyamban valami elterelő hadművelet után és akkor eszembe is jut. Hát nem egy szórakozóhelyen vagyunk? Mit lehetne itt mást csinálni mint nőket felszedni,inni és táncolni? Az első kettő megvolt szóval a harmadiknak kell hogy még beteljesüljön.
-Táncolunk? - szokásomhoz híven, udvariasságból megkérdezem. De már a derekánál fogva vezetem is a többi ember közé és szorosan magamhoz húzva, a kezemet még mindig a derekán tartva elkezdek táncolni. Reménykedem benne hogy becsatlakozik ő is és  nem csak egy egyszemélyes chippendale showt fogok lenyomni neki, persze a vetkőzős rész nélkül. De ki tudja mi jön még majd az éjszaka folyamán, hiszen érzem hogy az alkohol most már elkezdett dolgozni bennem.



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
• myself
† Kedvenc dal :
• hypnotic
† Tartózkodási hely :
• mindig máshol
† Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
† Humor :
• gyilkos



Chloe Winslet ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 09, 2014 6:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Caesar & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Azt nem mondtad, hogy vámpírként mennyi idős vagyok. Legyen annyi elég, hogy jól bírom a piát. - mondom és mikor látom, hogy rendel magának jó pár italt, rendelek magamnak két felest és úgyszint lehúzom, egymás után gyorsan. A sok pia miatt a torkom már nem annyira érzékeli a maró hatást, viszont mivel vápír vagyok nehezebben száll a fejembe az alkohol. - Persze ne gondoljál több ezer évesnek. - mondom és halkan felnevetek.
A mosoly egyből eltűnik az arcomról mikor mellettem támad és megszorítja a kezemet. Még a pia hatása ellenére is felébred bennem az a félelem, hogy ő hibrid. vagy is félig vérfarkas melynek harapása halálos rám.
- Még nem találkoztam vele, de azt tudom, hogy ő hozza létre a hibrideket. A hibridek pedig neki dolgoznak, kötődnek hozzá mivel hálásak neki, hogy megszabadította őket attól a fájdalomtól ami teliholdkor éri őket. - mondom higgadt hangnemben, és most először nézek bele teljesen Caesar szemébe. Gyönyörű szép szemei vannak... Nah, jó; ideje vissza térnem a földre.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 09, 2014 6:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Chloe & Caesar
I turn my chin,  music up, And I’m  puffing my chest

Csak egy sanda mosollyal válaszolok neki. Nem, épp az hogy a korral nem szeretek viccelődni, de ez inkább kinézetre ment. Igazi kis hidegvérű angyalka lehet ez a lány ha semmivel nem tudom feldühíteni. De talán más téren is ilyen? Van bennem valami kis visszafogotság, mert nagyon kislányos, de bevallom tetszik nekem Chloe és szívesen ágyba vinném. De eközben pedig lelkiismeretfurdalásom van amiért a pedofilizmus határait súrolom. Lehet hogy más férfiaknak az a menyország ha egy 18 éves friss, üde lánnyal lehetnek együtt de én inkább a 20-as nőket részesítem előnyben.
-Szerintem egy átlagos 18 éves nem húzta volna le így a piát. - nézem ahogy a felest is ledönti. Nehogy már szégyenben maradjak mellette. Lehúzom én is az italomat és rendelek egy absint szivárványt és lehúzom mindet egymás után. Amitől kicsit meg is szédülök egy pillanatra, bár ebből ő nem hiszem hogy akármit is érzékelhetett mert a bárpultra támaszkodva megtartottam magam. A Klaus névre felkapom a fejem és felpattanok. Nekem is furcsa hogy így reagálok, de akaratom ellenére is, ha meghallom a nevét akkor késztetést érzek rá, hogy megtaláljam vagy többet tudjak meg róla.
-Én nem dolgozom senkinek. De te honnan tudsz Klausról? Ismered? - megfogtam a karját és mintha valami kihallgatáson lenne megszorítottam.



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
• myself
† Kedvenc dal :
• hypnotic
† Tartózkodási hely :
• mindig máshol
† Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
† Humor :
• gyilkos



Chloe Winslet ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 09, 2014 6:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Caesar & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]
Arra inkább nem is mondok semmit, hogy erőfeszítésembe került az, hogy megérezzem mi is ő. Az mondjuk tényleg igaz, hogy az alkohol kezd kicsit a fejembe szállni, és az érzékszerveim sem olyan kifinomultak, mintha teljesen józan lennék, de attól még nem vagyok "selejtes" hogy ne érezzem meg. Ezt még az új vámpírok is kitudják szagolni.
- Wáow, szeretsz az emberek korával viccelődni? Ügyes. De bármi is a terved, nem tudsz kihozni a sodromból. - mondom gonosz mosollyal az arcomon majd kérek egy felest magamnak, és azt is lehúzom egy felesre.
- Erre felé a lányok is tudnak inni. Csak hogy tudd. - mondom neki flegma hangsúllyal, és egy csöppnyi huncut mosollyal.
- Klaus hol van? Tudtommal a hibridek neki dolgoznak.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 09, 2014 5:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Caesar Carlon írta:



Chloe & Caesar
I turn my chin,  music up, And I’m  puffing my chest

Egy kicsit elnevettem magam amikor mondta hogy hibrid vagyok és csak.. FELTÉTELEZI (!!!!)hogy én is tudom mi ő. Nem kisasszony nem tudom mi maga, és az is egy szokásos kijelentés volt hogy én nem ember vagyok.
-Azért kellett egy kis erőfeszítés hozzá nem? Mert az elején úgy tűnt nem volt neked világos. - mosolyogtam. Csak nem olyan buta mint amilyennek mutatta magát. Mondjuk ki tudja... a dédimnek is voltak jobb napjai. Érdeklődve figyelem ahogy ledönti az egészet egy szuszra. Tágra nyilt szemekkel figyeltem, hogy milyen reakciót fog belőle kiváltani, de semmi. Elismerően tapsolok neki.
-Hát kislány ez elég rossz kor, bár ha azt vesszük nem is annyira, létezik plasztikai sebész. - vigyorgok rá a kezeimmel imitálva mintha a melleimet emelgetném. Kíváncsi vagyok mikor borul ki a bili. Szeretem pár embernek az idegeit szaggatni, próbára tenni. Kevesen hozzák ki ezt belőlem de olyankor jó érzés ha találok megfelelő személyt.




Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
• myself
† Kedvenc dal :
• hypnotic
† Tartózkodási hely :
• mindig máshol
† Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
† Humor :
• gyilkos



Chloe Winslet ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 09, 2014 4:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Caesar & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]
Figyelnem kell arra, hogy mit mondok, mivel nem akarok most még megharapni. Félhomály van így hát ha felcseszem az agyát elég lenne egyetlen harapás és elkezdenék haldokolni...
- Tudom, hogy hibrid vagy. Egyből megéreztem. Feltételezem te is tudod azt, hogy mi vagyok. - mondom neki komolyan, majd rá nézek a kezemben lévő italra. Lehúzom egy szusszra majd a fejemet hátra döntve várom, hogy lecsorogjon a torkomon, miközben végig marja azt. Hmm, eléggé erős pia, mondjuk az évszázadok során már minden fajtát ittam így hát mondhatni eléggé jól bírom a piát. Nem mintha sokszor innám le magamat a sárga földig, mindig csak annyit isszok, hogy még józan legyek kicsit, magyarán betartom a határokat.
Erőltetetten elnevetem magamat mikor a koromra utal. - Idősebb vagyok, mint hinnéd. Amúgy pedig létezik olyan dolog, hogy igézés. És ha tudni akarod, 18 vagyok. Emberi években. - mondom neki mikor lerakom a poharat az asztalra. Mikor az utolsó mondatomat mondom egy gonosz kis vigyor jelenik meg az arcomon. Nem tudom mennyi idős lehet, de remélhetőleg nem idősebb nálam. Kezdjük ott, hogy 300 éven keresztül éltem kikapcsolt érzésekkel, és ehhez még nem számoltam hozzá azokat az éveket amiket úgy éltem, hogy voltak érzéseim.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 6:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Chloe & Caesar
I turn my chin,  music up, And I’m  puffing my chest

Na ez meg mit akar jelenteni? Nem tudom eldönteni hogy ez most fenyegetés vagy csak egyszerűen egy jó tanács akart lenni. Nagyon remélem hogy az utóbb, mert nem lesz jó vége ha engem akar fenyegetni. Elég lenne egy szimpla harapás, a tömegben és sötétségben pedig fel sem tűnne hogy egy picit megváltozott az arcom.
A Chloe szép név, sajnos ebbe nem tudok belekötni. Mivel nem mondta hogy mit ezért kértem neki is egy olyat amilyet én iszom. Meglátjuk milyen kemény a kis csaj.
-Öhmm... ez nálatok nem alap hogy megérzitek hogy mi a másik? - vagy csak nekem jön ez alapból? Vagy csak be van rúgva és már nem igazán tudja az érzékeit irányítani. az egyik szemöldökömet felvonom és a pultról elveszem a poharakat és az egyiket a kezébe nyomom.
-Nem hiszem hogy ittál már ilyet, de próbáld ki. Aztán egy szót sem hogy én adtam. Nem akarok bajba kerülni. Sőt még azt sem értem hogy hogy engedtek be. - csak kicsúszott a számon ez a pár mondat. Bár nem olyan sértően mint ahogy az elején kigondoltam, de ki tudja, lehet ez is kiveri egy csöppet a biztosítékot.





Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
• myself
† Kedvenc dal :
• hypnotic
† Tartózkodási hely :
• mindig máshol
† Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
† Humor :
• gyilkos



Chloe Winslet ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 5:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Caesar & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hát akkor Caesar azt javaslom vigyázz, hogy kinek mit mondasz el. Itt még a falnak is füle van. - mondom komolyan, de a szemem sarkában látszik, hogy alig várom, hogy feladjam őt egy vadásznak. Miben vagyok én jó? A szemétkedésben, évszázadokon keresztül azt csináltam, miért lenne ez most másként? Ugyan már, nem akarok én megváltozni! - Amúgy pedig Chloe vagyok. - mondom neki.
Kérek-e italt? Igen, hisz szükségem van valami erősre, hogy a lelkiismeret-furdalást elnyomjam valamivel. Már rég óta nem vagyok az a jó kislány akit az emberek megismerhettek, és az az igazság, hogy nem is látom jónak azt, hogy olyan legyek, mint amilyen emberként voltam. Mindenki csak fájdalmat okozott nekem, akkor meg minek legyek jó? Minek segítsek másokon?
A kérdésére csak bólintok. - Nem egy átlagos ember vagy, igaz? Bejárattól lehet érezni, hogy nem ember vagy. - mondom kicsit halkabban, hogy mások ne hallják. Kicsit közvetlen vagyok, ez már szerintem a pia hatása, de még mindig józan vagyok annyira, hogy ne csináljak baromságot.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 5:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Chloe & Caesar
I turn my chin,  music up, And I’m  puffing my chest

Úgy tűnik megtaláltam miss népszerű kisasszonyt. Nem számítottam rá hogy ő fog leszólítani engem, de ha már itt tartunk. Kiismerem egy kicsit mielőtt belekötnék, hátha valami fogást találok rajta. a kinézeten viccelődni már olyan tré... gyerekes.
-Igen új vagyok pár hete költöztem ide! - mosolygok rá, még pillanatnyilag kedvesen. - Caesar vagyok!
Megint belekortyolok az italomba, de alig tudom tűrtőztetni magam mikor végignézek rajta. Olyan kislányos, szerintem olyan 16-17 éves lehet. A végén még azt fogják hinni hogy pedofil vagyok ha túl sokat lógok vele. Inkább a piába fojtom a szavaimat és egy húzásra megiszom. Megköszörülöm egy kicsit a torkomat, mert ez még nekem is egy kicsit erős lett.
-Még egy ilyet! - szólók a pultosnak, majd a lány felé fordulok. - Te kérsz valamit? - megkérdeztem tőle, hogy azt a benyomást keltsem hogy milyen rendes pasi vagyok, ami alapból igaz is. De vannak kivételek. Nem azt mondom hogy unszimpatikus nekem, csak... olyan "gyötörni" való.





[/quote]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
• myself
† Kedvenc dal :
• hypnotic
† Tartózkodási hely :
• mindig máshol
† Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
† Humor :
• gyilkos



Chloe Winslet ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 5:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Caesar & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jól lerészegedni, majd másnap szenvedni a másnapossággal. Pontosan, ez a tervem ma estére. Akiket valaha is szerettem, elveszítettem. Sőt, évszázadok óta nem kötődtem senkihez, egy éjszakás kalandjaim voltak csak, a családom közül mindenki meghalt, barátokat nem szereztem, mert nem tartottam kikapcsoltan annak, hogy legyen értelme. De most... Bármit megtennék, hogy ne egyedül legyek. Természetesen próbálom össze szedni magam és újra erősnek látszani, de előtte jól leiszom magam a sárga földig. Vámpír vagyok így hát a pia nincs akkora hatással rám, remélem, mert még valahogy haza is kell jutnom.
Miközben bele iszok a koktélomban érzem az oldalamon azt, hogy valaki engem néz. A fejemet oda fordítom, majd a férfire nézek. Egyből érzem azt, hogy vérfarkas. Vagy is nem, hibrid. De jó, Klaus embere... Ez a mai nap nem is lehetne jobb...
- Gondolom új vagy itt, nem nagyon vagy ismerős. pedig sok mindenkit ismerek. - mondom érzéstelenül, és egy szórakozó mosoly jelenik meg az arcomon. Izgat az, hogy egyből letegeztem? Hát nem, miért is izgatna? Újra az akarok lenni aki lelkileg nem volt össze törve, és itt az alkalom, hogy gyakorolhassak.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 5:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Chloe & Caesar
I turn my chin,  music up, And I’m  puffing my chest

Valahogy úgy éreztem hogy ez a nap az enyém, és bármit csinálhatok semmi nem ronthatja el a kedvemet. Szóval ezen gondolataim arra sarkaltak hogy ma bulizzak egy jót, a nap zárásaként. Még mindig nem sok embert ismerek a városban, főleg nem olyat akit el is hívnék magammal. A készülődést tíz perc alatt megoldottam, még a hajam is sikerült gyorsan beállítanom, pedig hiába vagyok férfi, bevallom legtöbbször én is a tükör előtt töltök vagy fél órát. Egy külvárosi szórakozó hely felé veszem az irányt, múltkor elhajtottam mellette és felkeltette a figyelmemet, szóval ez most egy jó helyzet hogy feltérképezzem belülről a helyet. Tényleg igaz erről a városról hol rengeteg természetfeletti lény van itt. Szerintem én egyiknek sem jelentek igazából fenyegetést.
Amint bementem, rögtön megállapítottam hogy tetszik amit látok. A lányok szépek, a férfiak... ha nevezhetjük őket annak, hát ők pedig nem ellenfelek számomra. A pulthoz megyek és kérek egy Godfather koktélt. Ezaz! A pultos már hallott erről, nem úgy mint a legtöbb szórakozóhelyen ahol még soha nem hallottak róla. Pár perc múlva már a kezemben is tartottam és elismerően kacsintottam a pultosra, aki lány volt, persze. Férfiakra nem szoktam kacsingatni. Oldalasan fordulok a bárszéken és felmérem a kínálatot hogy melyik lányt kérjem fel egy táncra és hívjam meg egy italra. De amint meglátok egy szőke vámpírlányt valamiért elfog a kötözködhetnék, jó, tudom hogy csúnya dolog a lányok vérét szívni... vagyis képletesen.... de olyan viccesek sokszor amikor próbálnak visszavágni de az istenért sem sikerül.





Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 21, 2014 4:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
cedric & tatia
Just tonight I will see It's all because of me
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tagadom, az emlékeknek szánt agyamba ültetett képzetei elindították bennem a gondolatmenetet, ami egy normális családi élet lehetőségét sugallta. Emberként nem volt olyan nap, amikor ne kérdeztem volna meg magamtól, hogy "mi lett volna, ha.."? Mi lett volna, ha engedek a közeledésének és megpróbálok nem úgy tekinteni rá, mint aki elvette a szabadságomat? Ha teljességgel mást hibáztatok és belátom, hogy őt is ugyanúgy belekényszerítették a házasságba, mint engem? Ha észreveszem, hogy a birtoklási kényszerén és a manipulálási vágyán kívül egész jó férj és tökéletes apa válhatott volna belőle? Mindezek olyan kérdések voltak, amelyeket emberkorom véget érte óta próbáltam a tudatalattimba száműzni és mindaddig sikerült, míg a lehetőségeim két forrását halottnak hittem. Erin-t és őt is. Aztán felbukkantak és felforgatták az életemet, szinte az orrom alá dörgölték, hogy mit tettem velük azzal, hogy magukra hagytam őket. A legszebb a történetben az, hogy nem kellett volna érdekeljen... de a családomról volt szó, ami miatt az én koromfekete színben játszadozó szívem is összeszorult. Szörnyeteget csináltak belőlem és én is azzá tettem azokat, akiket elméletileg szeretnem kellett volna. És amíg nekem nincsen bajom azzal, hogy mi vagyok... a kislányomnak nem ezt szántam volna.
- Ő... olyan, mint én. Nem akar megváltoztatni. - Suttogtam nagyot nyelve, aztán összehúztam a szemöldökömet. - Szóval nem csak én kémkedek utánad? Jólesik tudni, hogy még mindig ennyire érdekellek. - Motyogtam az újra elővarázsolt magabiztos mosolyom kíséretében. - De ha ugyebár neked is ott van a te kis boszorkányod... túl sok kizáró tényező van egy kis kikapcsolódáshoz... - Tekintetem teljesen másról árulkodott, mint a szavaim. Fogalmam sem volt arról, mit éreztem jelenleg, pedig jó pár érzést megéltem már vele kapcsolatban. Azt hiszem, ez a vonzalomhoz volt a legközelebb... az pedig teljesen el tudja tompítani az agyam, elvégre jó ideje nem kellett semmilyen akadállyal foglalkoznom és most is ezt akartam! Csakis azzal törődni, ami a jelen pillanatban legjobban esne.
Éppen ezen az indíttatásból hajoltam ugyanolyan közel hozzá, mint az előbb, hogy ismét összeérjenek ajkaink. A megfelelő hatás elérése érdekében finoman csókoltam meg, fokozatosan kezdett tűzzel megtelni tevékenységem és azon kaptam magam, hogy túlságosan jólesik átlépni a saját határaimat.

just tonight • - • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 13, 2014 5:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

to tatia; wifey, nice to see you again

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sosem állt szándékomban tagadni azt, hogy a vonzerőm még majdnem ezer év elteltével is ugyanolyan, mint annak idjeén. Igaz, miután Tatiát megismertem, s elvettem őt, nem néztem más nőre. Szerettem, s ha őt nem is kaphattam meg, más nőt sem akartam a magaménak tudni, az ágyamban látni pedig főképp nem. Ha viszont szeretett volna, talán elmondhatnánk magunkról, hogy a középkor egy olyan párja voltunk, ahol a társak nem csalták meg egymást.. igaz, róla nem tanúskodom. Sőt. Nem is mondok semmit. Hiszen még éltünk mind a ketten, mikor feleségemként megszökött, s két férfi is osztozott kegyeiben abban a másik világban... szóval az ő hűsége vitathatatlan. Én, míg gyűrű volt az ujjamon, azon voltam, hogy megtaláljam őt.. a halálom után már úgy gondoltam, felesleges ezt az ostoba esküt betartani tovább. S amúgy is.. míg a halál el nem választ ugyebár.
Visszatérve a jelenbe.. egyikünk sem mondjatja azt, hogy nem vagyunk vonzóak még mindig. A teste még mindig olyan tökéletes, olyan formás, mint egykoron... igaz, akkor a fűző még inkább kihangsúlyozta ezt a csinos kis csípőt, amin nemrégiben simítottam végig szemtelenül.. ez a finom száj mindig édes ajakrúzst viselt, melynek csak az íze van itt a számban még arról az éjszakáról.. tökéletes volt minden. Legalábbis abban a pillanatban, azon az estén azt hittem, hogy képes szeretni... hát nem volt.
- Miért vagy olyan biztos abban, hogy nem éppen elcsábítani akarlak? - suttogtam halkan, belenézve szemeibe, miközben gyengéden végigsimítottam egy hajtincsén. Újra meg akartam kóstolni ajkait.. de végül nem tettem. Vártam.. a hangját akartam hallani. - Bár ha az a boszorkány fickó tényleg annyira elvette az eszed, talán feleslegesen próbálkozom...

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 26, 2014 6:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
cedric & tatia
Just tonight I will see It's all because of me
[You must be registered and logged in to see this image.]
Normális esetben én lettem volna a legboldogabb, ha a számomra igazából külön kategóriaként futó volt férjem mindössze annyit tett volna, hogy belép a terembe, helyet foglal mellettem, én pedig órákon keresztül onthattam volna magamból a szót kitérve mindenre, amit gondolok róla, a múltról, a múltunkról, a jelenről és arról, ami eszembe jut. Sokan tudják, hogy szeretem köszörülni a nyelvemet az embereken, de azt kevesen, hogy a szavakkal való dobálózásom és nyomatékosításom nem az idő terméke, hanem eredetileg is ilyen voltam. Akik tudhatnák, már nem élnek. Legalábbis a nagy részük, hiszen éppen az egyik kivételt bámulom. Ám most mondhatni hálát adtam az égnek, hogy nem kell tovább jártatnom a lepénylesőmet... ahogy neki is mondtam annyi, de annyi szó hagyta el mostanában a számat, hogy belegondolni is rossz azoknak jelentésébe, értelmébe és hogy mit indíthattak el magukkal. Utánam a vízözön, ugye? A problémám mindössze az volt, hogy jelen esetben képtelen voltam eldönteni, hogy az a vízözön sodorjon el magával vagy addig fussak előle, míg a lábam bírja? Szerencsére most, Cedric-el szemben ülve nem kellett ezen a problémán agyalnom. És túlmutat a groteszk fogalmán... de életemben először éreztem azt, hogy pont ő az, aki nem támaszt semmilyen elvárást velem szemben.
Ez lehetett az oka annak, hogy hagytam ujjait végigsiklani a vállaimon, rezzenéstelenül tűrtem, hogy megmarkolják a tarkómat és a következő pillanatban szemeimet lehunyva adtam át magam a csókjának, ami elől szabályosan menekültem hónapokkal ezelőtt. Most viszont... jólesett. Kétségtelenül jólesett, tagadni sem tudtam volna, hiszen ajkaim automatikusan válaszoltak szájának mozgására és kezeim az arcára csúszva vonták őt közelebb magamhoz. Életemben, létezésem során először éreztem azt iránta, hogyha csak erre a pár másodpercre is, de szükségem van rá. Talán nem a személyének szólt, talán tényleg csak arra volt szükségem, hogy ne legyek egyedül, miközben pontosan tudom, hogy nem a nagybetűs társ van mellettem, ezért szabadnak is érezhetem magam.
És egészen addig tiszta, teljesen kipucolt maradt a fejem, míg az agytekervényeim közé be nem ékelődött egy gondolat... egy emlék, amelynek egyik főszereplője én voltam, a másik pedig Cedric. Egy emlék, ami az egyetlen nyoma annak, hogy igen, egyszer régen házasok voltunk és egy emlék, aminek megtörténte után kezdett el csak igazán felfordulni a világom a kislányom megszületésével.
Elhúzódtam tőle, de kezeim változatlanul az arcán pihentek, így mélyedtem a tekintetébe. Én is alkalmaztam már ezt a módszert másokon, de még sohasem voltam áldozat. Sokkal élénkebb, élesebb és valósághű volt, ha az én agyamba táplálták bele a megmutatnivalót.
- Ha nem tudnám, hogy nem, azt hinném ismét megpróbálkozol az elcsábításommal. - Suttogtam az ajkaira.

just tonight • - • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 21, 2014 1:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

to tatia; wifey, nice to see you again

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hm, ilyen bókot kapni Tatia Petrovától.. olyan megindító. - suttogtam, bár hangom némi gúnyt és iróniát foglalt magába jelenleg. Mi volt az oka ennek? Talán annyi, hogy tényleg megváltoztam. Nem vagyok az a puha senkiházi, aki akkor voltam, mikor legutóbb találkoztunk. Nem, annak a fickónak vége. Elvégre visszagondolva... soha nem voltam olyan, mint az utóbbi néhány hétben! És ez elborzaszt. Cedric Nikolaj Georgiev, mint papucs? Nem, soha. Ezt még emberként sem voltam hajlandó magamon viselni, nemhogy így... ezer éves vámpírként. Tatia jelenléte pedig nem fog legyengíteni, hiába keltettem ezt a hatást néhány hete. Komolyan, éppenhogy nem vagyok rosszul saját magamtól. Legalábbis, az akkori énemtől. Meglepődnék, ha megtudnám, hogy a hátam mögött még ki is röhögött engem?
Mikor kezeit a térdemre helyezte, majd közelebb csúszott, arcom még mindig nem rezzent meg ettől. Nem hiszem, hogy hű lennék magamhoz, ha ilyen könnyedén bedőlnék neki, a szavainak, a játékának.. hiszen bárhogyan is nézzük, kettőnk közül - annak ellenére, hogy mindketten tudtunk játszani a kártyalapokkal, amelyeket kaptunk az élettől - még midnig ő volt a profi játékos. Korábban kezdte. Túl korán.
Szavai végigsuhantak idegpályáimon, majd megpróbáltam nem elbízni magam azzal, hogy úgy tűnik, nyeregben vagyok. - Igen. Túl sok volt a beszéd, amit az utóbbi időben... megkövetelt tőlem az élet. - ismertem el, de még miondig nem adva meg neki azt az örömet, hogy gyengülést lásson tőlem.
A szavai azonban ezután mély fordulatot vettek. Szinte felhívásnak vettem minden egyes szót egy keringőre, mely elhagyta ajkait, és a pupillám nagyobbra tágult, mint eddig, így faltam fel szememmel ezt a tökéletes alakot, melyen nem volt nyoma kornak. Miért is meglepő ez? Nem öregszik. Mindketten jó formában vagyunk.
Nem állt szándékomban ismét megszólalni. Helyette felemeltem a kezem, és cseppet sem bátortalanul végigihúztam azt karján... felfelé haladtam, végig a karján, a finom bőrön, majd mikor elértem a vállához, egy pillanatra megálltam, csak utána simítottam végig nyaka egyik fő ütőerén, és találtam el a tarkójáig, ahová elérve szinte rögtön megragadtam őt a magam gyengéd módján, és még közelebb rántottam, hogy ajkam megtalálja az övét, és őrült csatát kezdjek vívni a telt szájjal, melyre ezer évig áhítoztam, s most, hogy ismét itt van, csoda hogy nem faltam fel rögtön.
De mindezek mellett továbbra sem engedtem azt, hogy elpunnyadjak. Erősen koncentráltam arra, hogy láttassak vele valamit... egy éjszakát, melyet zongorajátékkal kezdtem... majd mindezt olyan tettek követtek, melyet minden egyes házaspár a nászéjszakán tesz meg. Mi a sajátunkon nem tettük. Azon az estén viszont, amit láttatni akartam vele, ott igen... szenvedélyesen és tüzesen. Mintha tényleg szeretett volna..

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Keresem :
Bojana Dawson Němec (megtalálva)
† Kedvenc dal :
Free to change your Mind from Regency Buck
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls/Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
Tanuló
† Humor :
Szarkasztikus



Theodore Ray ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 20, 2014 11:38 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Egész életemben úgy voltam vele, hogy könyvekből megtanulható majdnem minden, ami pedig nem azt is el lehet sajátítani tapasztalati úton. Ilyen az is, amikor az embernek meg kell oldania valami olyan problémát, amire az élettelen lapok nem kínálnak megoldást. Persze lehet, hogy sokszor elég lett volna egyszerűen valaki mástól segítséget kérnem, de nem akartam. Nem akartam, mert úgy éreztem, hogy ha én oldom meg egymagam, akkor erősebb leszek és büszke lehetek majd arra, hogy ezt is sikerült egyedül elintéznem. De most viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy olyan problémával kerültem szembe, ami már túlmutat az én tudásomon és azon, amire egymagam is képes lennék. Pont, mint amikor vérfarkas lettem. Ha nincs Bori és Kendra, akik akkor annyit segítettek nem tudom, hogy hol kötöttem volna ki mostanra. És most ismét valami ilyesmivel állok szemben, de most nem számíthatok Bojana-ra, mert ő ezt így is élvezi, és mindössze biztatást kapok, hogy én se tegyek ellene. Kendra viszont látszólag teljesen össze van törve és úgy tűnik, hogy most inkább neki van szüksége rám és én nagyon szívesen állok a rendelkezésére, ha ezzel segíthetek neki. Nem akarom Őt most az én bajommal terhelni valószínűleg van neki éppen elég.
Az életem során voltak barátaim hisz igyekeztem apám ellenére is minél jobban beilleszkedni a közösségbe és normális életet élni. De egyik se volt olyan, akinek el mertem volna mesélni az otthoni dolgokat, vagy akivel bátran mertem volna beszélni a szokásos és szokatlan kamaszkori gondjaimról. Aztán vérfarkas lettem és hirtelen kettő is lett: Kendra és Bori. Kettejük közül mégis Kendra-hoz kerültem közelebb, mert neki tényleg mindent el mertem mondani míg Bori-val kapcsolatban mindig ott cirkáltak körülöttem a régi rossz emlékek és épp ezért vele nem is nagyon mertem teljesen elengedni magamat. És pont ezért volt az, hogy bár Kendra néha emlékeztetett rá és voltak dolgok, amiktől nehezen lehetett visszatartani, de benne mindig is jobban bíztam. Persze voltak hülyeségek, amikbe bele akart vinni és csábító volt a gondolat, mert Ő régebb óta volt vérfarkas, mert idősebb volt és tapasztaltabb jobban ismerte a határait, de általában végül mégis az volt, hogy én beszéltem le Őt is az aktuális "nagyon tuti" ötletéről. Pont, azért mert láttam benne a jó szikráját még és úgy éreztem, hogy vissza lehet őt rángatni arról a pontról ahonnan már nincs visszaút.
Sokáig Bori-val kapcsolatban is ez volt az érzésem az elmúlt két év során és én mindent megtettem, hogy ez így is legyen. De mióta hibrid lett és úgy tombol, mint a legveszettebb vámpír, azóta már lemondtam róla. És lassacskán magamról is elkezdtem lemondani. És talán épp ezért van az, hogy ennyire megfeledkeztem Kendra-ról aki olyan fontos volt nekem és emiatt most legszívesebben elsüllyednék. Ő mindig ott volt, hogy segítsen nekem és akkor is meg tudott mosolyogtatni, amikor legszívesebben sírni lett volna kedvem én pedig azzal háláltam meg, hogy hónapokra eltűntem a porondról és felé se néztem, mert annyira el voltam foglalva a saját bajommal, hogy eszembe se jutott, hogy talán olyan ember is van, akinek szüksége van rám. Csak remélem, hogy még meg tud bocsátani nekem ezek után, mert nem akarom elveszíteni.
- Persze, hogy melletted maradtam. Kedveltelek és jól éreztem magamat melletted. - feleltem, majd ismét elönt a szégyen érzése az utolsó három szó hallatára. És leginkább azért, mert teljesen igaza van a lánynak. Egyenlőre fogalmam sincs, hogy ezt hogyan tudnám jóvá tenni, de mindent meg fogok tenni, hogy így legyen.
- Mint a fehér holló. - teszem hozzá bár tudom, hogy ezzel semmivel se jutunk előrébb. Még én is visszásan tekintek saját magamra pedig ezt én választottam persze az is igaz, hogy volt pár dolog, amire utólag derült fény például erre az apróságra, hogy Lapis Lazuli köves gyűrűt kell hordanom, ha nem szeretnék egy gigantikus bacon szalonnává válni az első hajnali napsugártól. El se tudom képzelni, hogy milyen lehet, most Kendra-nak aki amúgy is szívből gyűlöli a vámpírokat most, hogy bennem, aki a barátja volt szintén vámpírvér csörgedezik a farkas mellett. De ennek ellenére is próbál majd segíteni az eddigi szavai alapján.
- Nem. - felelem végül határozottan. – Emlékezz, amiket meséltem róla. - folytatom egy keserű mosollyal. - Ő is fontos volt, mert hozzád hasonlóan sokat segített miután vérfarkas lettem, de sose cseréltelek volna le téged őrá! - teszem hozzá, ahogy a lányra pillantok. Sokat meséltem Kendra-nak arról, hogy Bori miket csinált velem és, hogy gyötört gimiben, épp ezért csodálom, hogy felmerült benne a gondolat, hogy miatta nem foglalkoztam vele. - Ő vett rá, hogy Hibrid legyek, csak pár aprócska tényt kifelejtett a kampánybeszédből. Klaus, aki átváltoztatott minket Őt rakta mellém, hogy segítsen, de Bori úgy gondolta, hogy jók leszünk, így ahogy vagyunk, az emberek pedig nem számítanak. Így aztán végül magamon kellet megpróbálni segítenem a végén. Ezért tűntem el. - kezdem újra, mert úgy érzem, ennyi magyarázattal tartozom Kendra-nak azok után, hogy nem foglalkoztam vele hónapokon keresztül. - Sajnálom, hogy magadra hagytalak. - bukik belőlem végül ki ami egész eddig bennem bujkált és feszített belülről már a beszélgetés kezdete óta. - Soha többé nem fogok ilyet tenni! - mondom végül és Kendra ismer már eléggé ahhoz, hogy tudja tényleg így lesz.
- Azért, mert én már láttam igazi szörnyeteget, és még ha nem is voltál egy ártatlan bárányka te nem voltál szörny. - válaszoltam a lánynak egy halovány mosollyal. Ekkor apámra gondoltam, aki tényleg megérdemelte, hogy szörnyetegnek legyen titulálva, mert pontosan úgy viselkedett. Legalábbis velem és nekem ez éppen elég volt. Láttam, ahogy a karmolás nyomokra pillant a nyakamon. Nem akartam, hogy emiatt legyen szomorú, mert ezeknek nemsokára nyoma sem lesz, és úgy begyógyulnak mintha soha nem is léteztek volna. Örültem, hogy végre mosolyog, amikor kicsit megcirógattam. Végre úgy éreztem, hogy talán kezdünk kicsit révbe érni a döcögős kezdettől és reménykedtem, hogy van még rá esély, hogy minden olyan legyen közöttünk, mint régen, amikor megismerkedtünk.
Egy fél-mosoly kíséretében bólintottam és már nyújtottam is a kezemet, hogy segítsek neki felkelni, de ez szerencsére magától is ment a lánynak. Egy pillanatra féltem, hogy megint elesik, de szerencsére meg tudott kapaszkodni és elment be a cuccaiért. Kicsit instabil volt a járása, de hál Isten nem volt annyira vészes a dolog. Amikor kiért segítettem neki lemenni a lépcsőn és bár taxit szerettem volna hívni tekintve, hogy Kendra még részeg, de végül mégiscsak gyalog indultunk a város felé.
- Persze. Jó ötlet. - feleltem egy mosoly kíséretében, majd a kezemet nyújtottam neki jelezve, hogy ha akar, rám támaszkodhat, amennyiben nem érzi elég biztosnak a járását. Régen sokat kószáltunk az erdőben és legalábbis részemről akkor oldódott fel bennem a jég, amit eleinte éreztem az irányába miután találkoztunk. Akkor még az első pár alkalommal elég feszült voltam és sose voltam biztos, hogy jó ötlet-e kimenni vele az erdőbe, de aztán idővel már sokkal inkább vártam ezeket az alkalmakat.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 19, 2014 8:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

kendra & theo
You're the only one who cares about me

[You must be registered and logged in to see this image.]

Sokszor az emberek azt hiszik, hogy könyvekből kell mindenre megoldást találni. Pedig nem így van, sokszor csak egy olyan személy kell, aki képes megértetni velünk a dolgokat, akire mindig számíthatunk bármit is tetszünk. Olvashatsz a farkasokról vagy a boszorkányokról és a többi lényről, de ahogyan minden ember másabb, ők is másabbak egymáshoz képest. Egyszerűen senki se ugyanolyan és talán ez a legjobb ebben az egész zűrzavaros világban. Nem hiszem, hogy képes lennék még egy olyan személyt elviselni, mint amilyen én vagyok, meg ha lenne még egy olyan személy, akkor már nem lennék egyedi. Sokszor gondolkoztam azon, hogy milyen is vagyok, vagy hogy mi tett ilyenné, de soha nem tudtam megmondani pontosan és talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ilyen vagyok és ilyennek kellene elfogadni. Vajon, ha sima ember lennék, akkor könnyebben elfogadnának mások, vagy akkor is ennyire nehéz lenne?!
Nem sok barátom volt, talán ez vetekedett volna a nullával, ha nem találkozom Mia-val, majd pedig Theo-val. Mia-val nem sokszor találkoztunk, akkor még szinte gyerek voltam, de azt tudom, hogy sokat köszönhetek neki. Theo-val pedig nem régóta ismerjük egymást. Nem sokkal az után találkoztunk, hogy belőle is farkas lett. Ő nem túlzottan rajongott érte, hiába zengtem ódákat erről az életről olyan volt, mintha meg se hallaná, viszont annak örültem, hogy képes voltam néha mosolyt csalni az arcomra. Ő se ismerte mindig a jó és kedves Kendra-t, mert sokszor okoztam neki is fejfájást, de mind ezek ellenére mindig mellettem maradt, legalábbis egy darabig. Segített amikor szükségem volt valakire, illetve mindig ott támasznak, majd pedig egy szép napon eltűnt. Nem értettem, hogy miért tette. Legfőképpen az fájt, hogy szó nélkül tűnt el az életemből, de most újra itt van és talán ettől félek a legjobban, hogy egyszer csak megint el fog tűnni és újra egyedül maradok. Talán nem is a fájdalom, a csalódás és társai a legrosszabb dolgok a világban ami egy emberrel történhet, hanem az, hogy egyedül marad és a feledés homályában elveszik...
De te ezek ellenére is mindig mellettem maradtál, legalábbis egy darabig. - mondtam neki komolyan és közben figyeltem a bárból kiáradó fényeket. Nem mozdultam meg és kicsit a ruhám ujját kezdtem el gyűrögetni, mert nem szívesen gondoltam vissza arra az időre, amikor minden szó nélkül eltűnt az életemből.
Ritkák.. - ismétlem meg ezt az egy szót, mintha ebben rejlene a kulcs mindenhez, pedig nem. Egyszerűen csak nehéz szembe néznem azzal a ténnyel, hogy mi is lett belőle. Biztos vagyok abban, hogy rosszabb lehet annak lenni, mint sima vámpírnak és szeretnék neki segíteni, szeretném azt, ha legalább kicsit el tudná fogadni magát, de ebben az állapotban hirtelen nem tudom, hogy mit tehetnék ezért. Majd amikor kiejti egy másik lány nevét, akkor úja görcsbe rándul a gyomrom és talán még picit rosszul is esik, hogy egy másik lány miatt törölt ki az életéből. Próbálom összeszedni a bátorságomat, majd pedig óvatosan rápillantok mielőtt megszólaltam. - Miatta tűntél el ennyire? - kérdeztem tőle kíváncsian, de legbelül pedig féltem a választól, hiszen más is már más lány miatt hagyott el. Igaz, hogy Theo és én csak barátok voltunk, de akkor is rossz volt az tudni, hogy az emberek képesek másokért elhagyni engem, mintha pótolható volnék. Legszívesebben ebben a pillanatban elfutottam volna, de nem tettem. Rezzenéstelen arccal vártam a válaszát és nem is mozdultam meg. Erős akartam újra lenni és tudtam jól, hogy menni fog bármi is legyen most a válasz, illetve bármi is történjen később.
Soha nem értettem, hogy te miért látsz másabbnak, hiszen a legtöbben szörnynek gondolnak, de te soha nem tartottál annak, pedig tényleg sokszor olyan voltam,vagyok. - mondtam neki kicsit bánatosan, majd pedig újra a sebeire pillantottam. Bólintottam arra amit mondott és reménykedtem abban, hogy hamarosan már nyoma se, lesz mert nem szerettem volna azt, ha sokáig kell ennek az egésznek a nyomait viselnie. Egyszerűen fájt az, hogy bántottam. Halovány mosoly jelent meg az arcomon, amikor megcirógatta. Pontosan tudtam, hogy ő nem szokott ilyen csinálni, legalábbis soha nem mesélt ilyenről, illetve nem is láttam soha, hogy másnak csinált ilyet, de én se tudhatok mindent. Figyeltem őt és tudtam, hogy igaza van. Nem tudom, hogy annak köszönhetően, hogy itt van, vagy csak az elmúlt percek eseményeinek köszönhetően újra úgy éreztem, hogy képes leszek visszatérni a régi önmagammal és legyőzhetem a démonaimat.
Rendben. - mondtam neki sietve, majd pedig megálltam. Egy másodperc erejéig megszédültem, de szerencsére meg tudtam kapaszkodni. - Bent vannak a cuccaim, mindjárt jövök. - Kiszedtem az arcomból a hajamat, majd pedig elindultam befelé. Felvettem a dzsekimet és táskámat, majd pedig szép lassan visszabotorkáltam. Nem ment még rendesen a járás, de legalább képes voltam menni, ha lassan is, de ment. Végül pedig újra kint voltam Theo mellett.  Segített lemenni a lépcsőn, majd pedig elindultunk vissza a város felé.
Mehetnék az erdőn keresztül? Jól esne még egy kis friss levegő. Meg kicsit olyan nosztalgikus lenne. - mondtam neki kedvesen és reménykedő pillantással néztem rá, miközben próbáltam nem felbukni minden fűszálban. Szerettem volna valamit kitalálni a hibridségére, de minél több időt gondolkodtam ezen, annál inkább kezdtem rájönni, hogy ez talán lehetetlen dolog.
† Pretending †  40 † 833 szó
©



Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Keresem :
Bojana Dawson Němec (megtalálva)
† Kedvenc dal :
Free to change your Mind from Regency Buck
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls/Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
Tanuló
† Humor :
Szarkasztikus



Theodore Ray ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 19, 2014 12:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Vajon hol húzódik az a határ, ami alatt az ember ég képes tűrni és tovább küzdeni és talán még győzni, de ami felett már egyszerűen összetörik a rá nehezedő terhek súlyától akár a porcelán. Nem tudom, de rettegek tőle, hogy nemsokára meg fogom tudni. Nehéz eldönteni, hogy abba fáradtam-e bele jobban, hogy küzdjek a dolgok ellen, amik a lelkemet nyomják vagy pedig abba, hogy mindig igyekeztem fenntartani a látszatot miszerint minden a legnagyobb rendben van körülöttem és akármi történik velem, én erős vagyok, és csak lepöckölök magamról. Ha valami baj volt mindig megpróbáltam valami megoldást találni rá, de hiába volt a hosszas megfontolás utána nemegyszer a dolgok csak még rosszabbak lettek, mint előtte. De még sose annyira, mint most. Olyan érzés, mint amikor vérfarkas lettem, de sokkal rosszabb. Ugyanúgy nem érzem azt, hogy uralkodom magam felett és a tetteimen, de ez akkor még csak a teliholdra volt igaz mostanra viszont már szinte a nap minden percére. Amikor érzem, hogy szinte teljesen elveszítem, a kontrollt mikor emberek között vagyok és éhes vagyok, és annyi halandóban érzem, ahogy lüktet a vér az ereimben és közben azt gondolom, hogy elvehetném, úgyse jönne rá senki és mit számít mínusz egy vagy kettő hisz van még belőlük elég. Ilyenkor érzem azt, hogy ez nem én vagyok és ez ijesztő...
És a legrosszabb az volt, hogy most nem segítettek a könyvek. A hibridek számára senki sem írt életvezetési tanácsadót, de még a történetünkről sincs semmi hisz századokon át csak egyetlen hibrid volt mégpedig Klaus, de ő is csak vámpírként tengette az életét. Az álmokkal kapcsolatban csak annyit segítettek, hogy a legtöbb esetben pontosan be tudtam határolni az eseményt és a helyszínt is: Kijev ostroma, csata a Szitty-folyónál, a kínai hadjárat, a muhi csata. Nem akartam elhinni, hogy a saját képzeletem generál ilyen képeket ilyen borzalmas dolgokról akármennyit is bújtam a törikönyveket ezek után az események után kutatva. Az egész annyira hihetetlennek és felfoghatatlannak tűnt.
Csak most, hogy újra láttam jöttem rá, hogy igazából mennyire hiányzott Kendra és mennyire bántott, hogy nincs mellettem. Sokszor emlékeztetett Bori-ra, de hozzá mégis máshogy álltam, mert hiába volt sokszor meglehetősen annyira hasonló a megnyilvánulásuk és a mód, ahogy a dolgaikat intézték, de Kendra-val kapcsolatban nem volt belém ivódva az a bizalmatlanság és ellenszenv, amit Bojana-val kapcsolatban olyan sokszor éreztem akármilyen közel kerültünk is egymáshoz. Talán azért, mert Kendra nem volt ott a gimis szivatások alatt és nem rondított bele az életembe, ahogy azt Bori tette annyi éven keresztül. Őt csak azután ismertem meg, hogy én is vérfarkas lettem, és ha sok olyan cselekedete vagy jellemvonása volt is, amivel én nem értettem egyet, nem tudtam azonosulni, de mégis jól kijöttünk egymással bár az tagadhatatlan, hogy legalább olyan furcsa párost alkottunk, mint amilyen szokatlan és össze nem illő páros volt Bori és én főleg a korábbi ismerőseink előtt, akik pontosan tudták, hogy milyen volt előtte a viszonyunk. De a szükség néha radikális döntésekre kényszeríti az embert és sokszor ki tudja talán még jól is elsülhet a dolog hisz mind Kendra-val, mind Bori-val remekül kijöttem és kijövök mind a mai napig.
- Maradjunk annyiban, hogy nem voltál egyszerű eset és jól értettél ahhoz, hogy fejfájást okozz nekem. - válaszolok egy finom mosollyal kísérve. - De amikor épp a szerethető éned volt a porondon az mindig megérte a korábbi fejfájásokat. - teszem még hozzá az előttem kuporgó lányt figyelve. nagyon sokat ihatott, de legalább vége kezd úgy kinézni, hogy talán nemsokára "szállítható" állapotban lesz és hazavihetem, hogy kipihenje magát. A reggele nem lesz túl kellemes, de a lényeg az, hogy nem lett semmi baja és egyben van. - Tudom. Hálás is vagyok érte. De én mindig csak azt látok magamban, amikor tükörbe nézek. - a hangom ugyanolyan kesernyésen cseng, mint az előbb, de továbbra se veszem le a szemet a sírdogáló Kendra-ról. Úgy néz ki, hogy végre kezdi elhinni, hogy ki vagyok, de még mindig nem mer még rám nézni se mintha csak attól rettegne, hogy tényleg egy vámpír térdel vele szemben és meg is tudom őt érteni teljes értékben. Egyik könny a másik után folyik végig az arcán és hallom, hogy a szíve az előbbi eseményektől és a sírástól még mindig hevesen ver. Furcsa és szomorú, hogy így látom őt, mert Kendra olyasvalaki volt, akiről azt gondoltam, hogy még nálam is sokkal erősebb és nemcsak fizikai értelemben. Azt gondoltam, hogy ha valaki, akkor Ő megtörhetetlen és most mégis itt kuporog előttem, zokogástól rázva, full merev részegen. Nehéz így látnom őt.
- Igen. - bólintok. - Elég ritka madárnak számítunk és nem is létezünk túl régóta. - teszem hozzá. illetve igen, de mindeddig csak egy létezett és ennek talán így is kellett volna maradnia mindörökre. Kendra szavai hallatán érzem, hogy valami melegség önti el a szívemet, de a bűntudatom is hirtelen erősebb lesz. - Ugyan. Ha minden igaz Bori volt ott, hogy segítsen. Inkább te bocsáss meg nekem, hogy ennyire elhanyagoltalak. Ígérem, többet nem teszem. - mondom a lánynak egy finom mosollyal megtoldva a mondatot. Ismerhet már annyira, hogy tudja, ha én ezt mondom, akkor így is gondolom és így is fogok tenni. Bori is rengeteget segített az átváltozásom után, de Kendra is legalább annyit és neki olyan dolgokat is elmondtam amiket Bori-nak sose. Akármit is tettek vagy mondtak sose tudta elfogadni azt ami vagyok, mert én velük ellentétben ezt egyáltalán nem élveztem. Ők szerették azt, amik és Kendra még vágyott is rá, hogy azzá válhasson, de én nem. Még ha tudtam volna a farkasméregről az ereimben, akkor se akartam volna. Főleg nem azon az áron, amibe került és főleg nem úgy, ahogy élnem kellett miatta. - Ezen nincs mit segíteni. - felek egy bánatos mosollyal a lánynak. - Tanulom kell, hogy képes legyek uralni, nincs más lehetőség. - amikor átváltoztam Klaus megmondta, hogy innen már nincs visszaút. A halálom napjáig el kell viselnem azt, ami vagyok és együtt élni vele akárcsak a vérfarkaslét esetében. Ez a keserű igazság.
- Nem vagy az. Nekem nem. - felelek meggyőződéssel a hangomban. - csak egy kicsit megkarmoltál Kendra ennyi az egész. És tudom, hogy eszed ágában sem lett volna bántani engem. - tettem hozzá, és ha engedte finoman megcirókáltam az arcát, bár sose volt szokásom ilyesmit tenni. - Igen ez tagadhatatlan tény. - válaszoltam egy vigyor kíséretében. Nem kedveltem a vámpírokat bár a többi természetfeletti lényt se úgy nagy általában véve. Mégis voltak kivételek, mint például Elena Gilbert. Vámpír volt, de még így is tagadhatatlanul emberibb, mint sok más társunk. Őt kedveltem. Jólesett Kendra ölelése. Fura, mert senkit sem szoktam ölelgetni, de ahogy most őt magamhoz szorítottam valami furcsa melegség áradt szét bennem és jóérzéssel töltött el, hogy van valaki, akihez ragaszkodhatom, és aki ezt viszonozza. Úgy éreztem, hogy talán még van remény a számomra. - Én is, hogy te itt vagy velem. - felek a lánynak nyugodt, kedves hangon és örülök, hogy végre szemlátomást teljesen megnyugodott. - Ugyan. Bármikor. Tudod, hogy számíthatsz rám. - súgtam neki, ahogy közelebb bújt hozzám. - Élnél, csak lett volna valami, ami nagyon-nagyon nem jó emlék lett volna, ha egyáltalán emlékeznél. - mondtam. - Örülök, hogy jól vagy! - tettem még hozzá. Akármennyire is jólesett Kendra meleg testének a közelsége, nem akartam, hogy megfázzon vagy valami hasonló hisz érezhetően lehűlt a levegő. - Ha úgy érzed, hogy kicsit jobban vagy szívesen hazakísérlek.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 18, 2014 6:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

kendra & theo
Why are you here?

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azt szokták mondani, hogy sokan nem azért sírnak, mert gyengék, hanem azért mert túl sokáig voltak erősek. Azt is mondani szokták, hogy a bajokkal szembe kell nézni és nem pedig el kell menekülni előlük. Sokszor szembenéztem velük,  eltűrtem a dolgokat és magamba fojtottam, de minden egyes ilyen alkalomkor csak egyre mélyebb lett a seb és lassan úgy éreztem, hogy felemészt. Rémálmaim voltak. Hiába voltam rövid ideig boldog, hiába éreztem úgy, hogy minden rendben lesz, hirtelen minden ahhoz kapcsolódó élményen rémálomként jelentkezett. Sok mindent kipróbáltam már, próbáltam futással levezetni a feszültséget, de ha sikerült is elaludnom, akkor is verejtékben úszva ébredtem fel az éjszaka közepén.  Sokszor nehezen bírtam utána már álomba szenderülni. Se zene, se pirulák nem használtak, de nem is nagyon akartam semmit se beszedni. Szerettem volna magam megoldani a gondjaimat, de egyre nehezebben ment. Talán most a karma visszaütött, s azért csaptak össze a hullámok a fejem fölött ennyire.
Lassan telt el mindennap és éjszaka. Egyre nehezebb lett minden. Néha már tényleg olyan voltam, mint egy zombi és egyedül talán a futás volt az, ami ki tudott kapcsolni rövid ideig. Újra elkezdtem edzeni, mert meg akartam védeni magamat, ha már a rémálmaimmal szemben nem tudtam megvédeni magamat, akkor legalább ha újra összetalálkoznék egy vérszívóval, aki rosszabb, mint egy szúnyog, akkor megtudjam védeni magamat. Soha nem szerettem azt, ha gyenge vagyok és bárki legyőzhet, de azzal mindig is tisztában voltam, hogy vannak nálam erősebb lények, de reménykedtem abban, hogy soha nem fogok ilyen helyzetbe kerülni.  Nem voltam soha egy tündéri kislány, de egy dologra nagyon megtanítottak a szüleim, hogy soha ne keveredjek vámpír társaságába, mert annak nem lesz jó vége és nem is lett, mert meghaltam. Egyedül Mia-t tűrte meg a családom, valószínűleg amiatt, mert ő boszorkány is volt, illetve ő soha nem viselkedett olyan örült módon, mint a legtöbb vámpír. Fontos volt számomra, s örültem annak, hogy ő is mindig mellettem állt, ha nem is mindig volt a közelemben, akkor is biztos voltam abban, hogy a távolból figyel engem.  De legjobban egy személy hiányzott az életemből, még pedig Theo. Ő olyan dolgokat képes volt elérni nálam, amire mások nem voltak. Sokszor mentem a saját fejem után, mit sem törődve másokkal, de ha másnak nem is, akkor neki sikerült lebeszélnie a sok hülyeségről. Én könnyen elfogadtam azt, ami vagyok, mert én mindig is ez akartam lenni, de ő nem. Neki talán ebben nyújtottam támaszt, de mindig is úgy gondoltam, hogy nem az tesz minket szörnyé, amikké válunk, hanem az ahogyan utána viselkedünk. A tetteink határoznak meg minket és nem pedig mások véleménye. Én pedig jócskán tettem azért, hogy szörnynek, vagy magának az ördögnek is lehessen titulálni engem, de ezt annyira nem bántam. Legalább féltek tőlem azok, akik nem igazán ismertek.
Tudom. – mondtam egy vállrándítás kíséretében. – De inkább úgy helyes, hogy szinte mindig úgy viselkedtem és néha voltam rendes, szerethető személy. –tettem hozzá alig hallhatóan. Érzem ahogyan egyre inkább tisztul a fejem, de biztos vagyok abban, hogy még mindig nem lennék képes rendesen járni.  Tudom, hogy sokat ittam, de nem gondoltam volna, hogy végül akár ilyen dolog is történhet. – Soha nem tekintettem rád úgy, mintha szörny lennél. – vallottam be neki, de még mindig nem néztem rá. Ismertem a hangját,  túl jól is, de még mindig nagyon féltem attól, hogyha esetleg odapillantok, akkor nem őt fogom látni, hanem talán senkit se. Lehet a képzeletem játszik velem.  A szavai egyre inkább megnyugtatnak engem, majd pedig letörlöm a könnyeimet, de hamar  újak jelentek meg a régiek helyén. Haloványan láttam a mosolyát, de legbelül még mindig rettegtem. Sokszor erősnek mutattam magamat, olyannak, akit semmi se törheti meg, de talán ennek vége. Én is pontosan annyira sebezhető vagyok, mint bárki más. Talán még se vagyok annyira erős, mint azt hittem.  Küzdök a könnyeim ellen, de egyre nehezebben megy. Talán az elmúlt hetek összes dolga most egyszerre jött ki rajtam. Biztos voltam abban, hogy nem lehetek valami szép látvány és soha nem szerettem volna azt, ha így lát engem, de most mégis olyan voltam, mint egy aprócska lány, akinek a világa romokban hever.  Egy darabig csöndben voltunk, végül pedig én törtem meg a csendet, amikor egyre inkább rájöttem arra, hogy tényleg ő ül mellettem a földön. – Hibrid? – néztem rá csodálkozva és éreztem, amint görcsbe rándul a gyomrom. – Sajnálom, hogy nem voltam melletted, hogy segítsek neked. – suttogtam  szinte a szavakat és nem néztem rá. Hallottam már arról, hogy milyen lehet, de soha nem szerettem volna az lenni és biztos vagyok abban, hogy ő se szeretne az lenni. – Majd kitalálunk valamit, hogy jobbá tegyük neked ezt a dolgot. – motyogtam, mert még én is nehezen tudtam elhinni ezt az egészet, de biztosan van valami megoldás. Kell lennie, ha engem vissza lehetett hozni, akkor neki is biztosan lehet valahogyan segíteni. Egy apró nevetés hagyta el az ajkaimat a szavai hallatára, majd egy aprócska mosollyal pillantottam fel rá. – Ebcsont mindig beforr, de akkor se akartalak soha  bántani és mégis megtettem.  Tényleg egy szörnyeteg lehetek…  – mondtam neki egyre szomorúbban, majd a szemeimet is lesütöttem.  – Ebben mindig egyezett a véleményünk. – mondtam neki egy kisebb vállrándítás kíséretében, mert ebben nagyon is hasonlítottunk. Soha  nem szerettük a vámpírokat, de én mégis esélyt adtam az egyiknek, de ennél nagyobbat nem is hibázhattam volna.  Éreztem, amint az arcát a hajamba fúrta, illetve az egyre erősebb ölelését, illetve azt ahogyan egyre közelebb húz magához. Végre úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok és sok idő után kicsit olyan volt az egész, mintha hazatértem volna.  – Örülök, hogy újra itt vagy. – mondtam neki egy kicsit boldogabb hangnemben, majd pedig hirtelen rájöttem, hogy mi is történt volna velem, ha ő nincs itt. – Köszönöm, hogy újra megmentettél. – mondtam neki suttogva,  majd pedig még jobban hozzábújtam. – Nélküled talán már lehet nem is élnék, hiszen ki tudja milyenek a mai emberek...- mondtam neki elcsukló hangon, majd  az arcomat a „mellkasába fúrtam.”

† I don't Care † 40 † - szó
©



Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Keresem :
Bojana Dawson Němec (megtalálva)
† Kedvenc dal :
Free to change your Mind from Regency Buck
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls/Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
Tanuló
† Humor :
Szarkasztikus



Theodore Ray ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 18, 2014 1:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Kahlil Gibran azt mondta, hogy a "Szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják." És én egyet is értettem velem mostanáig. Sokat kellett tűrnöm az életem során, de ezt mindig magamba zártam és hagytam, hogy a sebek tovább mélyüljenek és a szenvedés, megaláztatás éles tőrként mindig újabb és újabb sebeket ejtsen a lelkemen, az önérzetemen. Gyűlöltem, ha mások sajnálnak ezért nem beszéltem szinte soha senkinek a bajomról, bánatomról függetlenül attól, hogy nem is nagyon volt kinek. Inkább magam tódoztam-foldoztam ezeket össze úgy, ahogy tudtam vagy az időre bíztam, hogy gyógyítsa be a hegeket. Ez a módszer többé-kevésbé működött és idővel képes voltam egy olyan páncélt húzni a szívem köré, amiről azt gondoltam, hogy áttörhetetlen, hogy engem is megtörhetetlenné teszi. A hibriddé válás és az utána következő tetteim ugyan próbára tették a védelmemet, de az kitartott és a gyakorlatiasság mindig rideg eszközével és a dolgok jobbra fordulásába vetett tömény meggyőződésemmel csak még jobban megerősítettem azt. De ezek az álmok mások. Csupa bizonytalanság lengi őket körül. Nem értem, hogy mit akarnak jelenteni, nem értem, hogy miért vannak és nem értem, hogy miért pont én. Nem értem, hogy miért pont nekem kell végigélni ezeket a borzalmakat, úgy mintha én követtem volna el vagy én adtam másoknak parancsba, hogy megtegyék őket. Eddig kitartottam és erősnek tartottam magamat, de érzem, hogy az álmok alatt lassan összeroppanok lelkileg és idegileg is.
Annyira meggyengültem, hogy még a piához is képe voltam hozzányúlni csak azért, hogy egy kis megkönnyebbülést leljek, hogy legalább egy időre megszabadulhassak az álmoktól, amik miatt már nem merem lehunyni a szememet, mert rettegek, hogy ismét szembe kell néznem velük és azzal, ami talán az én véremben is csörgedezik, ami talán az egész családfámban görcsösen kapaszkodik immár 800 éve. A mongol igazság könyörtelen valóságával, ami csak az erőset ismerte el életképesnek és ami semmi mást nem tartott méltónak az életre önnön magán kívül. Hosszú idő óta először érzem úgy, hogy szükségem van valakire, aki meghallgat, aki segít, akire számíthatok, de félek bárkinek is beszélni erről. Félek, hogy őröltnek tartana ha végighallgatná és talán még jobban félek attól, hogy tényleg megőrülök lassan. Mert feldolgoztam azt, hogy apám gyűlölt és még egy férget is többre tartott, mint engem a saját vérét, hogy nap-nap után megaláztak az iskolába, később azt, hogy vérfarkas lettem és immár majdnem minden teliholdkor a vérét ontom valakinek és nem tehetek ellene semmit, majd azt, hogy hibriddé váltam hátha ezzel megoldom a vérfarkas gondot, de csak még rosszabb lett a helyzet és már nem csak teliholdkor vagyok veszélyes és nem tudok uralkodni rajta hiába próbálkozom minden erőmmel, de ez már sok...
Elkeseredetten próbáltam megnyugtatni Kendra-t, aki üvöltött és küzdött mintha nem is az-az ember lennék, akivel nem is olyan régen még együtt járta a várost és az erdőt, akinek bármit elmondhatott, és aki mindenben megpróbált segíteni neki, amiben csak tudott. Harcol mintha csak valami utolsó jött-ment vámpír lennék, aki rárontott, hogy az utolsó vércsepptől is megszabadítsa az ereiben. Fájt, nagyon fájt, mert úgy éreztem mintha millió fényévnyi távolságra lennék attól, akivel kapcsolatba az volt az érzésem, hogy talán közelebb állok hozzá, mint bárki máshoz eddig ezen a világon és nem akartam őt elveszíteni. Végre úgy tűnik, hogy a régi becenév talán megtöri a jeget és az a két szó, amivel régen csak viccből illettem talán most a megoldás a problémához. De nem és egy ideig még folytatódik az elkeseredett küzdelem, mire végül úgy tűnik, hogy a részeg lány maradék tudatában egy apró szikra kezdi emlékeztetni arra, hogy ki vagyok és, hogy csak segíteni szeretnék neki, ahogy máskor is. A harc végül abbamarad, de ekkor elkezd sírni. Érzem a könnyei sós illatát és ebben a percben semmit se szeretnék jobban, mint megölelni és megnyugtatni, de félek, hogy túl gyorsan közeledem hozzá, akkor ugyanoda jutunk vissza ahonnan elindultunk.
- Néha úgy is viselkedtél. - felelek neki egy félmosollyal. - De akármit mondasz is tudom, hogy milyen voltam, milyen vagyok. - teszem hozzá egy másik sokkal kesernyésebb mosollyal. Vajon ki számít igazi szörnyetegnek? A tetteink vagy a szándékaink tesznek igazán azzá minket? Az igazság az, hogy szerintem egy kicsit mindkettő és én ezért vagyok igazi szörnyeteg függetlenül attól, hogy Kendra mit gondol rólam akármennyire is jól esnek a szavai, amiket régen is elmondott többször, de akkor se tudott igazán jobb kedvre deríteni velük.
Nem szóltam egy szót se, egy ujjpercemet se mozdítottam csak csendben figyeltem a síró Kendra-t. Elképzelésem sincs arról, hogy mi juthatta el idáig és csak bűntudatot érzek, ahogy rátekintek a könnyektől áztatott, szomorú, de még így is szép arcra. Bánt, hogy így eltűntem hirtelen az életéből és magára hagytam gyakorlatilag semmi életjelet nem adva magamról az elmúlt hónapokban, de amikor Bori-val hibriddé váltunk és ez az egész új helyzet beállt az életembe egyszerűen nem foglalkoztam semmi mással és önző módon csak magammal törődtem, hogy kilábalhassak belőle, ha már visszacsinálni nem tudom és eközben még azokról is elfeledkeztem, akikre számíthattam és akik talán tényleg számítottak rám. - Tényleg én vagyok. - felelem lassú nyugodt hangon finoman rámosolyogva a lányra bár a könnyektől valószínűleg úgyse látja ezt. Érzem, hogy felismer, hogy tudja, hogy tényleg én vagyok, de mégis kételkedik, mert nem tudja, hogy időközben hibriddé váltam és csak azt érzi, hogy a égi farkasszag, most az annyira gyűlölt vámpírokéval keveredik. Egy ideig még hagyom, majd amikor végre úgy érzem, hogy most már talán nem kell attól tartanom, hogy ismét küzdeni kezd szép lassan közelebb araszolok hozzá. Szeretném azt mondani neki, hogy sírjon nyugodtan, ne tartsa vissza, de az ajkaim görcsösen összezárulnak és egy hangot sem vagyok képes kipréselni magamból, amíg Ő nem kérdez a sírástól elcsukló hangon. - Hibrid lettem. Fél farkas, fél vámpír. Nem akartam vérfarkas lenni és azt hittem, hogy így meg tudom oldani. De minden csak rosszabb lett...-válaszolok lassan, bánatosan, őszintén. Ezerszer is megbántam már, hogy belementem ebbe az egész átváltozósdiba, de annyira talán még sose, mint most amikor Kendra-ból ezt a reakciót váltotta ki a közelségem. A szavai hatására hirtelen megint érezni kezdem a tompa fájdalmat a nyakamon, amivel egészen eddig nem is foglalkoztam. Finoman elmosolyodom, mikor ránézek. - Ugyan. Ebcsont beforr. Tudom, én se rajongok értük. - válaszolok valamivel kedélyesebben, most, hogy végre megtört a jég. Erősen magamhoz ölelem, amikor hozzám bújik és az arcomat a hajába fúrom, belélegzem a régi, kedves illatát. - Te is nekem. El se hinnéd, hogy mennyire. - felelem és ha lehet talán még jobban magamhoz szorítom mintha csak így szavak nélkül ígérném, hogy többet nem hagyom magára...
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Vissza az elejére Go down
 

Útszéli szórakozóhely

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» alvilági szórakozóhely
» Városszéli szórakozóhely
» Az öreg kovácsműhely
» Mystic Falls - Grill
» SAO extra fejezetek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-