Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Régi kripta a vikingek korából

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 19, 2013 12:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

- Nem megyek sehova - sóhajtok egy kis szemforgatással, amikor elkezd bökdösni visszafelé. Komolyan még farkasként is képes utasítgatni. Hihetetlen. Aztán mindketten fiülelünk. Gyanús ez a csend. Vagy csak elmentek visszaváltozni?
- Mit gondolsz? Szerinted vége? - pislogok bizonytalanul a kijárat irányába, de a biztonság kedvéért, és Klaus nyugalmáért is, inkább visszahátrálok, és leülök a takaróra, korábbi helyemre. Úgyis ő fogja eldönteni, hogy mi legyen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 19, 2013 10:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Néztem, ahogy Hayley leül, én pedig végigkocogtam körben a kriptát. Végigszimatoltam a falakat, az ajtót, de sehol semmi. Sem hang, sem szag, ami arra utalna, hogy idegeneket éreznék kinn. Semmi a világon.
Odabaktattam Hayleyhez, és leültem mellé, aztán fejem kissé erőszakosan odafúrtam a karja alá, mintha egy kis vakargatást akartam volna kiharcolni. Tartottam tőle, hogy ez a túlzott némaság csapda, vagy csel, ezért vártam még a visszaváltozással.
Aztán hirtelen felkaptam a fejem, és a résen át kifelé figyeltem. Távolról néhány fájdalmas vonyítást, majd mégolyan fájdalmas emberi kiáltásokat lehetett hallani, a kettő pedig néha kórusként keveredett egymással.
Megkönnyebbülten szusszantottam egyet. Eljött a hajnal, és a fiatalabb farkasoknál megkezdődött a visszaváltozás művelete. Elvileg már nem lehetett baj.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 9:06 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Engedek az enyhe erőszaknak, és amint Klaus odanyomja fejét a lábamra, szórakozottan simogatni kezdem, bár figyelmem egy részét a kinti neszekre való fülelés foglalja le. Végül csak egy sóhajjal lenézek az előttem ülő farkasra. Tetszik bundás formában is. Nem emlékszem, hogy ezt mondtam-e már neki valaha.
Hirtelen felkapja a fejét, mire én is azonnal ismét figyelni kezdek, de az ő hallása egyértelműen jobb, mint az enyém. - Mit hallasz? - kérdezem meg, talán kissé riadtan, de aztán én is meghallom. Elkezdődtek a visszaváltozások. - Ez azt jelenti, hogy megúsztuk? - pillantok újra Klaus felé.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 9:36 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Felkelek, megrázom magam, aztán kissé távolabb én magam is átesek a visszaváltozás ugyanolyan fájdalmas műveletén, majd némi földön heverés után nekifogok összeszedni, és magamra ölteni a ruháimat.
- Úgy tűnik - válaszolok végül Hayley kérdésére. Megkönnyebbülök kissé. Noha kész lettem volna rá, hogy bármi áron megvédjem őt, nem tudom, képes lettem volna-e rá a túlerővel szemben. Örülök, hogy nem került rá sor, hogy ez kiderüljön.
- Világosodik - nézek aztán ki a résen. - Azt hiszem, megúsztuk az éjszakát. Sértetlenül. Látod? - vigyorgom már el magam. - Nem mondhatod, hogy mellettem nincs az életedben izgalom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 10:37 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

A fejemet ingatom, majd elnevetem magam, amiből érződik, hogy megkönnyebbültem. - Veled, meg a gyerekeddel nem hiszem, hogy ebben az életben még igazán unatkozhatok - jegyzem meg elmosolyodva, majd a kémlelő ablakunkhoz lépek. Legszívesebben már rég kimenekültem volna innen, a megkönnyebbülés ellenére is frusztráló itt bent kuksolni a kriptában, de egyelőre nem mehetek, hisz előbb a kőtömböt is el kéne tolni az útból. Meg Klaus beleegyezése nélkül egyébként sem indulnék meg, aztán a farkasok helyett ő lenne, aki leharapja a fejem.
- Csend van. Úgy tűnik, tényleg tovább álltak - lesek ki, majd állapítom meg fennhangon.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 10:42 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Hayley az ajtóhoz lép, bár a kőtömbtől nyilván nem tud kimenni, és az ajtó kulcsa is nálam.
- Várj egy keveset - szedem össze magam, meg az erőmet, és nagy keservesen visszatolom a kőoltárt az eredeti helyére.
- Maradj hátul. Ne gyere ki addig, amíg nem engedem meg! - szólok hátra idegesen, amit morcossággal leplezek, majd óvatosan, résnyire kinyitom az ajtót.
Csend. Sehol senki... sem ember, sem állat. Csak a föld és az avar van feltúrva a kripta egész környékén.
- Kijöhetsz. Azt hiszem, tiszta a terep - szólok át a vállam felett.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 10:49 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Kivételesen tényleg tökéletes kezes-bárányként viselkedem, betartva Klaus minden egyes parancsát. Nem is lehet okom ellenkezni, hisz engem, és velem együtt a gyereket akarja megvédeni, teljesen tőle függünk.
- Szép kis pusztítást végeztek - jegyzem meg halkan, miután engedélyt kaptam a kilépésre. - A kocsiig már csak nem történik semmi - pillantok el a jármű irányába, bár tény, hogy nem két méterre parkoltunk. És mintha csak a szavaimat akarnák megcálfolni, ágak recsegése, és egyéb neszek érkeznek a közeli facsoport felől. - Klaus? - suttogom feszülten.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 10:56 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
- Most már legalább tudjuk, hogy mit akarnak a farkasok, és mit éreznek veled kapcsolatban. Meg azt is, hogy nem változol át teliholdkor. Ezek után maradhatunk majd otthon is, bár tény, hogy ennyi izgalom nem jutna az életünkbe - lépegetek a kocsi felé, de amikor Hayley kiejti a nevem megtorpanok, és szemem meresztgetem az ágak sűrűjébe.
- Nem lehet farkas. Ők már visszaváltoztak - súgom halkan Hayleynek. - Talán az egyikük... emberként.
Ez már nem jelent nekem akadályt. Ha tízen vannak is, ember alakjában, kb tíz másodpercbe kerül mind a tíznek a szívét kitépni, és szétszórni az avaron.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 11:11 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Klaus felé hátrálok, el a fáktól, és már éppen elfordítanám a fejemet is, hogy inkább sietős léptekkel megközelítsem a kocsit a bámészkodás helyett, amikor egy sárga szempárt látok megvillanni a sötétben, az ágaktól takart helyen, és nem ember magasságban. Oké, lehet, hogy csak képzelődök, vagy rosszul láttam, de...
- Biztos vagy benne, hogy már mind visszaváltozott? - emelem tekintetemet az ég felé, felmérve a hold állását. - Rossz előérzetem van - suttogom, aztán eliszkolok Klaus mögé, de abban a pillanatban mozgást érzékelek a másik irányból is. Bekerítettek volna?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 11:14 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
- A francba! - sziszegem, ahogy újabb ágroppanást hallok, ezúttal már a másik irányból. Talán elhamarkodtuk a dolgot... nem kellett volna még kijönni. Vagy ezek már olyan öreg vérfarkasok, hogy náluk tart legtovább a holdhatás? Lehetséges, hogy olyan öregek, hogy még nem estek át a visszaváltozáson?
- Maradj mögöttem - mondtam fojtottan Hayleynek, és hátrálni kezdtem vele, vissza, a kripta elé. Közben ököllel vertem volna a fejem. Hogy lehettem ilyen hülye? Talán a farkasok visszaváltozásának hangossága nem volt más, csak egy csel.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 11:23 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Úgy teszek, ahogy mondja, és kezdünk visszafelé hátrálni a kriptához, ám mielőtt egyáltalán megközelíthetnénk, két vicsorgó farkas kerül az utunkba.
- Ajjaj! - nyögök fel, amikor szembesülök vele, hogy nem ők az egyetlenek, mert az én oldalamon is feltűnik még három, bár még nincsenek annyira közel. A fák felé elnézve pedig egy-két fiatalt is látok, akik már ember formában vannak, anyaszült meztelen, egyelőre takarásban. Lehet, hogy terhesen nem tudok átváltozni, de az ösztöneim így is működnek. Automatikusan veszek fel egy harciasabb pózt, térdeimet meghajlítva dőlök előre, szemeim pedig sárgán villognak. Elég tőlök egy rossz mozdulat, és nem fogok habozni, támadni fogok. Hacsak Klaus nem állít le.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 11:29 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
- A rohadt életbe! - kiáltok fel, ahogy egymás után jelennek meg a farkasok. Most már négyen-öten is vannak... és úgy látom, jó volt a logikám. Ők mind öregek. A többiek, a fiatalabbak, anyaszült meztelenül állnak a fák között, már visszaváltozva.
Kapkodom a fejem jobbra-balra, körbeforgok, igyekezvén szemmel tartan mindet, de közben ügyelek, hogy Hayley lehetőleg a hátam mögött tartsam. Felmordulok, farkas módjára. A pofátlanság netovábbja, hogy ránk mernek támadni. Alfa vagyok, hibrid vagyok! Hogy merészelik.....???
Látom, ahogy Hayley teste megfeszül. Egy darabig mérlegelem, hogy visszaküldöm a kriptába, de félek, nem fog eljutni odáig.
- Óvatosan - sziszegem neki. - Csak akkor támadj, ha biztos. És az isten szerelmére... vigyázz magatokra - vetek egy másodpercnyi pillantást a hasára.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 11:50 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

- Ouh, nyugi, ezt teszem már több mint húsz éve: vigyázok magamra. - Mit számít, hogy most egyel többen vagyok? A lényeg, hogy meg tudom védeni magam, és ezek a nyomorult korcsok nem fognak megijeszteni. Érzem, ahogy az adrenalin áramlani kezd a szervezetemben, és csak egyre inkább, ahogy a farkasok közelednek. Feszülten mordulok egyet feléjük, hangom fenyegető, és a figyelmeztetésre kicsit meg is torpan a két farkas, melyek szemmel láthatóan engem pécéztek ki maguknak. Én ezt a kettőt figyelem, ezért csak a szemem sarkából tűnik fel, hogy a másik három szinte egyszerre iramodik meg Klaus felé. Az én támadóim csak ez után lendülnek akcióba. Hát persze: először az alfa figyelmét kellett elterelniük, mielőtt nekem esnének. Nem habozok tovább, úgy sincs mire várni, akkor már használjam fel ellenük a meglepetés erejét, ha már vannak olyan pofátlanok, hogy ketten jönnek egy terhes nőre. Nekifutásból rontok neki a közelebbinek, és rúgok bele egy irdatlant, a másodiknak pedig egy gyors mozdulattal tekerem ki a nyakát, épp mielőtt meg talált volna harapni.
- Így bosszantsatok fel egy terhes nőt - sziszegem dühösen újra felvéve egy támadó állást, majd halk morgással reagálok arra, hogy még többen jönne elő a fák közül.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 11:58 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
A másodpercek lelassultak, szinte végtelen folyammá olvadtak, én pedig mintha egyszerre láttam volna mindent, ami történt.
A farkasok közelednek... mély, torokhangú morgással, mígnem egyszerre hárman támadnak rám. Ekkor elszabadul a fejemben a bennem rejlő vadállat, szemem sárgán felvillan, és fojtott üvöltéssel reagálok a rohamra. Farkasok, nem farkasok... nem fognak legyűrni. Nem lehet....
Az egyiket oldalba rúgom, csak úgy puffan, éles vinnyogással el is sompolyog. A másiknak a bordái mögé mélyesztem a kezem, mígnem szíve ott dobog a markomban. Még kb egy másodpercig. A tetem a földre rogy, minek láttán a harmadik megtorpan, mintha gondolkodóba esne, megéri-e a kockázat. Közben szemem sarkából látom, Hayley hogyan intézi el a saját támadóit, és kimondatlanul is büszke vagyok rá. Igazi hozzám illő harcos, és társ.
Épp fellélegeznék, de újabb léptek jelzik, hogy a támadók még mindig nem fogytak el.
- Hayley... rohanj! - kiáltom el magam, a farkasok elé állva, hogy feltartóztassam őket. - Rohanj a kriptába!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 20, 2013 12:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Felkapom a fejem Klaus kiáltására, majd futni kezdek a kripta felé, de egy farkas az utamat állja, majdnem át is esek rajta. Még csak az kellett volna, hogy a porban landoljak, úgy nehezebb lett volna megvédeni magam, de szerencsére időben irányt váltok, és a hosszabb úton próbálom megközelíteni a kriptát, azonban a fák felé kell mennem, onnan pedig ezúttal ember alakban ugranak ki elém ketten is. Egy férfi és egy nő. Nem habozok, lendületből ugrok rá az egyikre, és teperem le, de nincs időm vele tovább foglalkozni, mert a nő már a nyakamban liheg, ujjai fonódnak a torkomra. Elkapom a karját, és egy gyors, határozott mozdulattal rántom át a vállam felett, hogy ő is a másik mellett ér földet. Ha lenne időm, minimum kitekerném a nyakukat, de sietnem kell, ezért nem állok meg tovább bajlódni velük, futok tovább a kripta felé. Mndjárt ott vagyok, már csak öt méter. Oldalról kissé váratlanul ér a támadás, épp csak fel tudom emelni a karomat, hogy azzal védjem magam, de az érkező farkas lendületétől a fűben végzem, és érzem, ahogy a vérem végigcsorog a könyökömig a harapás nyomán. Ezzel azonban nem foglalkozom, majd begyógyul. Az adrenalinnak lehet hála, de nem is nagyon érzem, csak próbálom lerúgni magamról a dögöt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 21, 2013 8:58 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Mintha valami akciófilmben lennék, a támadóim - vegyes alakban - úgy dőlnek előttem jobbra-balra, mintha tornádó söpörne végig köztük. Némelyikük - négy vagy két lábon - de elsomfordál, feladva a harcot, de a többségük némi pihenés után újra kész a harcra.
Ebben a másodpercnyi pihenőben a szemem sarkából látom, ahogy Hayley rohanni kezd, és már-már megkönnyebbülök, de a kripta előtt útját állja egy farkas. Egy kiáltás... egy morranás... aztán a vér szaga. Hayley vérének az illata.
Szinte elvesztettem a fejem az iszonyatos haragtól. A harag pedig megsokszorozza az erőmet. A támadóim tekebábukként dőlnek el előttem, én pedig ordítva vetem magam Hayley, és a támadója irányába.

Régi kripta a vikingek korából - Page 10 1197837917anigif_www.kepfeltoltes.hu_

Elkapom a farkast a nyakánál fogva, és nekivágom az első utamba eső tárgynak... konkrétan a kripta falának. A lény felüvölt, és magam is hallom elroppanó csontjainak hangját, majd térdre rogyok Hayley mellett.
- Mutasd - sürgetem, közben szemmel tartva az újfent összegyülekező farkasokat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 21, 2013 9:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Sérült kézzel és a földön kiterülve kicsit nehezebb dolgom van a farkassal, de elszántan küzdök vele, és próbálnám lerázni magamról. Aztán egyik pillanatról a másikra eltűnik rólam, csak úgy vágódik neki a kripta falának. Ejha!
- Nem vészes - tartom Klaus elé a vértől maszatos kezemet a felszólítására. - Farkas vagyok, majd begyógyul - vonok vállat, és igyekszem újra talpra állni, mielőtt a farkasok ismét támadnának. Úgy néz ki, rájöttek, hogy a kriptába akarunk visszahúzódni, mert többen is felsorakoztak előtte, elállva az utunkat. Ketten pedig vicsorogva indulnak felénk a másik irányból is. - Klaus, mögötted! - kiáltom el magam, de a hibridet megelőzve megyek neki a támadó srácnak, aki egy már visszaváltozott példány, lendületből ütöm le a könyökömmel, de ezt keményebb fából faragták, nem olyan könnyű kiütni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 21, 2013 9:43 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
- Gyere - segítem talpra Hayleyt, és aggódva nézek körbe. A farkasok rájöttek, mit akarunk... elállják a kripta felé vezető utat. Szemmel láthatóan idősek, és erősek. Hayleyt nem tehetem ki ilyen létszámbeli fölénnyel szembeni közelharcnak, egymagam pedig kevés vagyok ennyiükhöz képest. Csak abban reménykedem, hogy a nap, ahogy egyre feljebb emelkedik, a Hold pedig eltűnik majd, mind visszaváltoznak. Az idő az egyetlen menedékünk jelenleg.
Úgy tűnik, ezt a farkasok is tudják. Hirtelen, egyszerre indulnak mind rohamra. Átkarolom Hayleyt védelmezően, de akkor mancsok, és fogak kapaszkodnak belém. Átharapják a vállamat, a karomat, a lábamat, és egyszerűen... egyszerűen elrángatnak Hayley közeléből!
- Hayley! - üvöltöm ahogy a torkomon kifér, és derekasan hadakozom. Hiába, a túlerő legyőz, és a földre szorít. Időbe telik, mire ki tudok ütni egyet közülük, aztán megtalálom a legjobb módszert. A bordáik alatt, a szívet... már három hever körülöttem, véres masszaként az avarban, és három farkas hűlő teteme szegélyezi őket.
- Hayley... rohanj! - ordítom, ahogy a torkomon kifér. - A kocsiba!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 21, 2013 10:14 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Őszintén szólva eddig nem nagyon ijesztettek meg a farkasok, támadhattak akár ötvenen is egyszerre ránk, nem vagyok egy ijedős típus. De most, ahogy azt látom, hogy Klaust elrángatják tőlem, és száz felé tépik, azért kicsit elszorul a torkom, sejtve, hogy ennek nem lesz jó vége. Szeretnék segíteni neki, de engem is van, aki lefoglaljon. Aztán látom, hogy kezd felülkerekedni rajtuk. A kocsi? Atyaég, olyan messzinek tűnik! De úgy néz ki, újra a futásra kerül a sor. Bemosok egy utolsót a srácnak, aztán rohanni kezdek a fákon keresztül az autó felé. Ez a legrövidebb út. Ágakat meg bokrokat ugrok át, és nyilván hála az állati ösztöneimnek, hogy nem esek hasra egyikben sem. De ekkor ér utol a baj: az eddigieknél jóval erősebb farkas ront nekem, szinte pillanatok alatt zuhanok a földre, és nem tudom megvédeni magam. Emberként túl lassú vagyok ehhez a döghöz képest. Újra és újra belemar a lábamba, a pofája már vöröslik a véremtől, én pedig kezdek teljesen elgyengülni. - Klaus! - kiáltok segítségért, mert a farkas egy pillanatra sem adja fel a marcangolást. Kezd elhomályosulni előttem a kép...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 21, 2013 10:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Miközben legyűröm a két utolsó ellenfelet látom, ahogy Hayley megiramodik a kocsi felé. Ha azt eléri, biztonságban lesz... a kulcs az indítózárban van!
Épp a rám támadó utolsó farkas szívét tartom a markomban, mikor velőtrázó sikoly hasít a levegőbe. Noha háttal állok a hang forrásának, a hajam is égnek áll a baljós sejtelemtől... Sarkon perdülök, közben az avarba vágom a szívet, ami hátborzongató puffanással landol a földön, és vámpírsebességgel rohanok Hayley irányába. Már csak azért is, mert a rajta heverő hatalmas farkas újabb, és újabb sebet tép rajta... és mert három másik lelapulva közelít felé, nyilván, hogy besegítsenek a támadónak.
Kezembe kapom a Hayleyre támadó farkas nyakát. Egy reccsenés... aztán a farkas a földre rogy, immár kitört nyakkal, élettelenül. A másik három pedig fejvesztve sarkon fordul, és menekül. Alighanem ez a farkas lehetett a vezér. Az alfát vesztett falka pedig már nem falka többé...
- Hayley... - térdelek le a porba, és a gyomrom görcsbe rántja valami attól, amit látok. Mert feltépett inak és erek jelzik, hogy az alfa támadása eredményes volt. A földet pedig már eláztatta a Hayley lábából ömlő vér.
- A fenébe! - kiáltok fel, kezemmel megpróbálva elfojtani a vérzést, vajmi kevés eséllyel, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve a kezembe harapok, hogy az orra alá toljam a véres csuklómat.
- Igyál! - parancsolok rá, de közben fojtogat a pánik, mert szemmel láthatóan egyre gyengébb és erőtlenebb...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 21, 2013 10:46 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Úgy érzem, mintha lassan süllyednék valamibe, valami ragacsosba, ami egyre inkább húz magába. A sikolyom lassan elhalkul, a fájdalmat is egyre távolabbinak érzem, minden olyan homályos, mintha egy koszos üvegen keresztül látnék, és hiába igyekszem fényesre törölni, csak egyre maszatosabb lesz. Kapaszkodnék valamibe, mielőtt elsüllyednék a semmiben, de reménytelennek tűnik. Végül Klaus ideges arca tűnik fel előttem, ami egy kicsit visszarángat a valóságba.
- Klaus... sajnálom... - motyogom, de én sem tudom biztosan, hogy mire is értem. Arra, hogy most nem voltam elég erős, vagy a sok szájalásomra, amivel általában az őrületbe kergetem. - Hii... hideg van... fááázom - suttogom még, és látom a vérző karját, amit az orrom alá nyom, de nincs erőm megfogni, nem maradt erőm inni belőle, a fejem lebicsaklik, és magába szippant a sötétség.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 21, 2013 11:05 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Hayley feje hozzá sem ér a karomhoz, hiába nyomom a szájához. A feje lehanyatlik, és elerenyed. Egy apró rebbenés kiszalad az ajkain, aztán lehunyja a szemeit.
- Nem... - motyogom tágra nyílt szemekkel. - Hayley, nem! - rázom meg , mintha az segítene. De attól félek, hogy itt már nem segít semmi. Sem Hayleyn.... sem a fiamon!
Elengedem a testet, és nézem, ahogy a földre hanyatlik. Az arca békés. A fenébe... elviselnék bármit, még a szájalását is, ha újra hallhatnám! De az agyam egyszerűen lebénul... mintha jeges kézzel szorítanák össze.
Nem tudom, mennyi idő telik el. A Hold eltűnik, a Nap már fenn ragyog az égen. Megcsillan a vér bíbor patakján, én pedig még mindig a porban térdelek. Nem tudom, mégis mit kéne tennem.
Ekkor aprót roppan mögöttem egy újabb ág. Már nem tudom, ki közelít, ellenség-e vagy szövetséges, de nem is érdekel. Ennek ellenére megfordulok, szememmel kutatom a fák fekete sötétjét.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 21, 2013 6:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Ez a nap vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon nem. Mindenesetre felkészültem mindenre. Klaus Mikaelson-t is bevettem a napi teendőim közé. Márpedig nagyon is kíváncsi vagyok, hogy mi folyik körülötte. Régóta terveztem ezt már, de most eljött az ideje, és ami még fontosabb, tudni szeretnék pár dolgot, amit csak úgy nem fog elmondani. Főleg egy boszinak. Hülye lenne ebből a szempontból...
Egy apró zajt csaptam a kripta felé menet, s természetesen, ő feleszmélt erre, hogy valaki van ott a közelében. Egy kisebb varázslatot kezdtem mormolni, amivel elég jól legyengítettem őt. Ezután kiléptem a fák közül, és ránéztem...
- Nem fog sikerülni - ezt mondtam neki, miközben közelítettem feléje, és kicsit jobban bedurvultam. Láttam, hogy próbálkozik azzal, hogy felkel. Ez már biztosan kiüti őt teljesen... Az autómhoz siettem, majd közelebb jöttem vele, hogy könnyebben és gyorsabban betudjam rakni őt a hátsó ülésre, majd egy elhagyatott rész felé vittem őt.


//akkor folyt.: Elhagyatott templom//
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 22, 2013 10:41 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Úgy érzem, mintha egy végtelen mély álomból ébrednék. Csipkerózsikának lehetett hasonló a száz év alvás után. Nehezen sikerül felocsúdni, összekaparni magam, összeilleszteni az emlékeimet, a gondolataimat, el is tart egy darabig. Csak ülök ott a véres avarban, nézem a körülöttem elterülő tájat, melyett vagy egy tucatnyi hulla borít, és bíborszínben úszik. A lábamon a nadrágom cafatokban, és ettől a képtől élesen villan be a fejembe, hogy mi történt. Hirtelen kapok észbe, és tapogatom végig magam. Sértetlen vagyok, teljesen. Ez meg hogy lehet? Az ég világon semmi bajom, pedig tisztán emlékszem, hogy az az alfa nem is olyan régen még cafatokra tépte a végtagjaimat. Az égre pillantok, a nap még alig bukkant elő a horizont felett. Nem sok idő telt el azóta. A farkasok, bár tudnak regenerálódni, de nem ilyen gyorsan. Bele is halhattam volna a sérüléseimbe. Aztán elgondolkodom. Hmm... Talán Esther védővarázslata mentett meg attól, hogy lelkem átbillenjen a túlvilágra. De az biztos nem gyógyított volna meg ilyen gyorsan. Kezem ijedten siklik a hasamra, de amint ez megtörténik, máris érzem az ismerős, kellemesen bizsergető érzést, és tudom, hogy a gyerek jól van. Ekkor kapcsolok... a gyerek vére Klaus vére... ez lehetett a megoldás. A kislányomnak köszönhetem, hogy ilyen hamar meggyógyultam. Kezdenék feltápászkodni, hogy kitaláljam, most akkor merre és hogyan tovább, amikor az előttem levő halott vérfarkas először csak megmozdul, majd fel is ugrik. Sikítok egyet ijedten. Mi a franc? Mint valami hülye horrorfilm. Neki halottnak kéne lennie. Láttam, ahogy Klaus kitekeri a nyakát. És tudom, hogy ő volt az alfa, mert jó a szaglásom, ráadásul ő volt a hozzám legközelebbi hulla, plusz az is elég árulkodó, hogy bár visszaváltozott, az arca még most is mocskos a véremtől. Ültemben hátrálni kezdek. Nem tudom, mi történt, vagy mit tervez velem ez a zombi farkas, de le kell lépnem. Csak hogy nem jutok messzire, és máris újra rám veti magát, éles fogai mélyednek a nyakamba. Na álljon meg a menet! Éles fogak?! Csak pár kortyot iszik belőlem, majd hátra esik, és némi fetrengés után rám villantja sárga szemeit, mely alatt erek futnak sötéten, szájából pedig vámpírfogak tűnnek elő. Egy hibrid? De hogyan? Nem értem. Ez egyszerűen... Pedig korábban biztos, hogy sima vérfarkas volt.
- Te hibrid vagy - nyögöm meglepetten. - Ez hogy lehet? - pislogok nagyokat, és próbálok valamibe kapaszkodva hamar talpra állni, de megelőzz, és ő segít fel. Úgy meredek rá, mintha megőrült volna, de ő már válaszol is. - A te vérednek hála. De tudtuk, hogy ez lesz. A te származásoddal és Klaus vérével keveredve... - Fogalmam sincs miről beszél, de úgy döntök, hogy lelépek, mielőtt újra bekattanna, és az életemre törne. Egyébként ha már Klausról beszélünk: hol a jó büdös francban van? Képes volt itt hagyni meghalni? A tekintetem az útra vetődik, az autója még mindig ott áll. Ő viszont nincs sehol. Benézek a kriptába, körülszimatolom az egész nyamvadt területet, az illatát azonban csak az útig tudom követni, aztán nem érzem tovább. - Eltűnt - motyogom magam elé, és érzem, hogy valami nagyon nincs rendben.
- Mit csináltatok vele, hm? Hová vittétek? - szegezem a dühös kérdéseimet a hibridnek, mire az azonnal készségesen válaszol is.
- Semmi közünk Klaus eltűnéséhez. Csak te voltál a célpont - lépked közelebb, mire én hátrálok, és egy ideges kézmozdulattal intek neki, hogy álljon csak meg. Meg is teszi, akárha egy láthatatlan falba ütközött volna, úgy torpan meg. - Nem bántanálak - mondja ezúttal olyan őszinte megbánással, hogy a pofám leszakad. Még mindig nem értem ezt az egészet, de már kezd lassan összeállni a kép a fejemben... az eredmény azonban végtelenül értelmetlen hülyeségnek tűnik. A hibridtől való viszolygásomat azonban kezdi elnyomni az aggodalom, hogy valami nagyon rossz dolog történhetett Klausszal. De ha nem a farkasok, akkor ki, vagy mi?
- Meg kell keresnem Klaust. Meg kell őt találni - mondom határozottan, és elindulok új nyomok után kutatva az úton, a hibrid azonban hirtelen mellettem terem, és úgy szimatol, mintha szagot fogott volna. A homlokomat ráncolom. - Erre ment. Dél felé. És nem egyedül... A szagok alapján mintha valaki végigvonszolta volna a fűben. - Pesze a hibrideknek sokkal élesebbek és kifinomultabbak az érzékeik, mint nekünk, farkasoknak. A hajamba túrva topogok pár pillanatig egy helyben. Nem bízom a hibridben, de egyelőre ő az egyetlen reményem és segítségem, hogy megtaláljam Klaust. Lehet, hogy ez valami csapda, de tennem kell valamit. Egyébként meg... ha tényleg az történik ezzel az alfával, amire gondolok, hogy történik, akkor... azt hiszem, nem bántana. Különös, de olyan mintha hozzám... de nem, ez nevetséges!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 26, 2013 3:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Nem tudom, hogy mit kellene tennem, hogy megbízhatok-e a hibridben - akiről közben kiderül, hogy Adam a becses neve - hisz korábban meg akart ölni, ez kétségtelen. És majdnem sikerült is neki. Most viszont, hogy átváltozott, teljesen kezes-bárányként viselkedik. Meglepő, szinte sokkoló, kicsit ijesztő is. De akárhogy is nézem a helyzetet, még mindig ő az egyetlen esélyem, hogy megtaláljam Klaust, akit viszont egyszerűen elnyelt a föld.
- Na jó... segítesz nekem megkeresni Klaust, de előbb... megtennéd, hogy felveszel magadra valamit? - húzom fel a szemöldökeimet, hisz akármerre is visz majd az utunk, elég furcsán venné ki magát, ha egy frissen visszaváltozott farkas, illetve már hibrid, pucér fazon lenne a kíséretem. Ami azt illet, magamnak is előszedtem egy másik nadrágot a bekészített táskából, mert az előzőből nem sok maradt, csak véres rongyok. A hibridnek végül Klaus egyik nadrágját kölcsönöztem, remélem, nem veszi majd zokon. Sietve öltözünk fel, majd indulunk meg Adam szimatjára bízva magunkat Klaus kocsijával.


|| Elhagyatott templom ||
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Vissza az elejére Go down
 

Régi kripta a vikingek korából

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
10 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

 Similar topics

-
» Régi boszorkánykripta
» Régi börtönök
» Régi raktárház
» Lockwood kripta
» Kripta

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: Mystic Falls-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •