- Egyszer azt kérted tőlem, hogy durván szeresselek - juttattam eszébe saját szavait. - Azt hittem, most is hasonlót vársz tőlem.. - húztam le róla lassan a takarót, aztán lehajoltam és csókot nyomtam az egyre halványodó nyomokra a combjain.
- Most a tiéd a választás. Lehetek kedves és gyengéd is... de akár most a tiéd is lehet a vadulás lehetősége - ajánlottam alternatívát. - Mit szeretnél, kis hasonmás? - dünnyögtem már szinte közvetlenül a melleinek, és fogaim közé vettem a mellbimbóit, lágyan jártatva rajta a nyelvemet.

- Nem - állapítottam meg. - Te tényleg nem vagy egyik ősöd sem. Kedves vagy, és félénk, még az új életedben is. Pedig néha szabadjára engedhetnéd a vámpír ösztöneidet - simogattam tovább a lábát, majd a mellét. - Ha engem választottál volna valaha, már megtanítottalak volna vámpír módjára élni. Tudom, az örök nagy szerelmed Salvatore - forgattam meg a szemeimet. - De azért legalább van egy olyan pontja az életünknek, ahol mindig számíthatsz rám - mutattam az ágyra magunk alatt, hogy még véletlenül se legyen kétsége, mire is gondolok, aztán hanyatt feküdtem, és magammal húztam őt is.

- Sok tekintetben voltam már a mentorod - válaszoltam. - Ha kétségeid voltak, félelmeid, ha meginogtál valamiben, néha többet segítettem neked, mint a saját férjed - válaszoltam tárgyilagosan. - Nem akarom ezzel azt mondani, hogy Damon tojt a fejedre, csak azt, hogy néha mi ketten valahogy jobban megértettük egymást - fogtam be aztán a számat, és felsóhajtottam, ahogy a mellkasomon végigsimított, majd megcsókolt.
Egyik ujjamat végigfuttattam a gerincén, aztán kitúrtam magunk közül teljesen a takarót, hogy érezhesse meztelen testemet.
- Újra kívánlak - hunyorogtam rá.

Mintha az előbbi zavarás és túlzott szemérmét levetkőzte volna... hogy az én szavaim hatására-e, vagy a saját elhatározásából, nem jöttem rá. Mindenesetre felkuncogott, ez a hang pedig mindig is tetszett nekem az ő torkából. A csípőmre ült, akarva-akaratlanul is hozzám dörgölve az ölét, én pedig nem is maradtam adós a válasszal. Úgy rohant meg a kívánás, mintha nem tíz perccel ezelőtt elégítettük volna ki egymás igényeit.
- Tudod, mit szeretnék? - lihegtem, és finoman megnyomtam lefelé a fejét, jelezvén, mire is vágyom. Hogy megteszi-e nekem... nos, az már más kérdés.

Hát, nem erre számítottam, az tény. Azt hittem, vonzódik hozzám annyira, hogy... tévedtem. Mostanában elég sokszor előfordul, a fene egye meg.
- Értem - morogtam mérgesen, aztán felültem az ágyon, és kissé eltoltam magamtól Elenát. - Mi bajod? Velem miért nem megy? Koszos vagyok? Ápolatlan, vagy büdös? - kérdeztem, duzzogva összevonva a szemöldökömet, és ezúttal én rántottam magamra a takarót egy mérges mozdulattal. - Persze, én nyilván nem érhetek Salvatore nyomába - telt meg a hangom keserű gúnnyal.

- Azt hittem, te is vonzónak találsz engem annyira, hogy.... - hallgattam el. Sértve voltam, a lelkem legmélyéig. Fel sem tudja fogni, mennyire fontos ez egy férfinak, amit kértem tőle, és hogy mennyire vágyom rá minden alkalommal.
- Te nem tudnál tőlem olyat kérni, amit neked nem tennék meg - tettem hozzá. - Én is csak kényeztetésre vágyom. Gyengédségre... legalább ilyenkor - tettem hozzá, majd hátradőltem az ágyon, és néztem, ahogy öltözködni kezd.
- Tehát most elmész? - kérdeztem.

- Tehát ennyi? Ha nekem nem tetszik valami, te vagy az aki azonnal megsértődik, és elviharzik? Eszedbe sem jut, hogy néha én lehetek az, akinek valami épp rosszul esik? - kérdeztem csendesen, aztán elhallgattam. Könyörögni nem fogok senkinek. Ha menni akar menjen. Menjen a férjéhez - feltéve, ha nem épp fetrengésen kapja majd rajta mással - vagy keressen magának valakit a főiskolán, aki úgy hordja a tenyerén, ahogy ő óhajtja, és körülugrálja, ha csak csettint egyet.
Visszadőltem nagyot sóhajtva, és csak egy szerencsétlen, megbántott tekintetet vetettem még Elenára.

Vámpírsebességgel pattantam fel az ágyról, és magamra rántottam a nadrágomat. Nem is tudom, mi volt bennem jelenleg nagyobb, a dühöm vagy a sértettségem.
- Miért jöttél el velem? - álltam meg Elena előtt. - Azt hittem, azt akarod, amit én. De úgy tűnik, amint kielégítem az igényeidet, az én vágyaim már nem számítanak. Elena hercegnő nem ereszkedik le odáig, hogy más igényeit is szem előtt tartsa, ugye? Tudod, mi az igazság, kis hasonmás? Hogy kettőnk közül nem én viselkedek úgy, mint egy uralkodó. Hanem te. Ha problémád van, gondod, ha segítség kell, azonnal megtalálsz. Ha védelem kell neked, a férjednek, a gyerekeidnek, futsz hozzám, mintha húznának. Cserébe nem kértem sokat tőled. De úgy tűnik, az én kéréseim teljesíthetetlenek - léptem el aztán előle, és ekkor már tényleg mélyen meg voltam bántva.

A száját hol kinyitotta, hol becsukta. Nem mintha nem vághatott volna a szavamba, csak hát nyilván nem tudott mit mondani. Eléggé elveszi bárki szavát, ha kíméletlenül a képébe szórják az igazságot. Egyszer végre nem dédelgetni kéne már ezt a lányt, hanem szembesíteni önmagával. Én nem vagyok szent, az tény, de ő sem. Itt az ideje, hogy ezt ő maga is belássa.
Egy pillanatig egy jókora pofont is kinéztem a tekintetéből, akkor viszont megesküdtem rá, hogy megharapom. Aztán nézzük, mire megy Klaus Mikaelson segítsége nélkül...
Erre azonban nem került sor. Sokkalta inkább meglepett vele, ahogy éhes piócaként tapadt az ajkamra, a nadrágom pedig két perc alatt másodszor is megismerkedett a bokámmal, majd a padlóval. Nem kellett hozzá sok, hogy ezúttal szerepet cseréljünk. Ő tolt engem az ágyra, aztán a csípőmre pattant, és megszabadult a ruhadarabjaitól. Mintha csak a kontrollját vesztette volna... én pedig kíváncsian vártam, mire is készül ezúttal.

18+

Továbbra sem állt szándékomban megalázkodni előtte, hiszen bármit is mondjon... lehet, hogy én magam is olyan vagyok, mint egy uralkodó, de ő sem kisebb "király" mint amilyennek képzeli magát jelenleg. Nem így terveztem ezt a mai estét, nem terveztem azt, hogy valamit dühömben fogok megtenni neki, de jelenleg a düh valamiért hasonló érzelemmé vált, mint a vágy...
Kezeim mellkasán haladtak végig, majd miközben ajkaim nyakát becézték csókokkal, ujjaim gyengéden végigsimítottak férfiasságán. Talán felfoghatjuk ezt bosszúnak is, vagy bizonyításnak, hogy nem teljesen igaz az, amit az előbb a képembe vágott...
Ajkaimmal keresztülhaladtam mellkasán is, majd mindent feltéve egyetlen lapra, legyőzve magamban minden egyes aggályt, mely ez ellen szólt, megtettem azt, amire az előbb kért... gyengéden és lassan, Damont pedig mindenhogy próbáltam kizárni a fejemből.

©

[/quote]

Az egész váratlan helyzettől, a csókjaitól újra fellobbant bennem a vágy... olyannyira, hogy mire kezeivel az ágyékomra ért, én már újra "akcióra kész" voltam. Beletörődtem, hogy nem kapom meg tőle azt, amire vágytam, annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor ajkai között éreztem meg magam.
- Elena... - suttogtam rekedten, majd lehunytam a szemem, és igyekeztem visszafogni magam, hogy ne kezdjek el mozogni. Ha már megtette ezt nekem, rá bízom meddig, és hogyan... de az tény, hogy vörös foltok ugráltak szemem előtt a gyönyörtől, amit már most adott nekem.
Hirtelen felültem, megragadtam derekát, és úgy hanyatlottam vissza, hogy ágyéka elém kerüljön, és míg az ő szája engem kényeztetett odalenn, így én is meg tudtam tenni neki ugyanezt.

18+

A fejemben élő hangok egyre erősebben szóltak hozzám... miért csinálok olyat, amit nem akarok? Miért alázkodom meg előtte, ha világ életemben azt az eszmét követtem, hogy ezt egyetlen férfi sem érdemli meg? Talán mert... ha már a szememre vetette, hogy mindig csak ő adott, ő mentett meg, és ő csinált mindent... máshogy nem tudok neki törleszteni.
Élvezete hangjára nem kellett sokat várnom, ez némiképpen elterelte a figyelmem a gondolataimról, főleg mikor úgy fordított, hogy ő maga is kényeztethessen engem... ez már tényleg mindenhogyan kimosta a fejem, és már nem is jutott eszembe, hogy tovább gyötörjem magam a gondolataimmal.
Halkan felnyögtem, majd tovább kényeztetettm őt hol gyorsan, hol őrjítő lassúsággal, majd mikor úgy éreztem, hogy én magam - a ,kényeztetésének köszönhetően - már nem állok távol a kéj kapujától, elhúzódtam tőle, és ismét megfordultam, hogy csípőjére ülhessek, de még nem úgy, hogy testünk egggyé vált volna.
Helyette megfogtam két kezét, a feje fölé emeltem őket, és nem erősen, de határozottan odaszorítottam őket, ezzel is érzékeltetve, hogy az előbb ő volt az irányító, de most... mindez másképpen lesz, az én szabályaim szerint. Előre dőltem, hogy apró csókkal ajándékozzam meg száját, majd vissza a csípőjére, de ezúttal sem merülhetett még el bennem. A fészkelődés a derekán láthatóan felizgatta és megőrjítette egyszerre, de talán pont ez volt a kínzásom lényege...

©

Tetszett neki, ami történt, legalábbis az eddigi vonakodását mintha elfújták volna. Néha az ő torkából - ahogy az enyémből is - kiszakadt már egy-egy nyögés, egy kéjes sóhajtás, és éreztem, hogy az ő gerincén ugyanúgy egyre többször szalad végig valami csodálatos borzongás, a közelgő mámor előszele, ahogy az enyémen.
Épp szólni akartam, hogy álljon meg, mert én már nem vagyok messze, de mintha csak a gondolataimban olvasna, elszakadt tőlem. Megfordult, a csípőmre ült, és gonosz módon kínzott vele, hogy nem engedett magába. Helyette lefogta kezeimet, jelezve, hogy ezúttal ő diktál, én pedig zihálva bólintottam egyet. Ha akart volna, akár le is kötözhetett volna, az ellen sem lett volna ellenvetésem. Bármit, csak végre hagyja abba ezt az édesen gyötrelmes kínzást, amit művel velem.

18+

A kívánt hatást értem el. Azt láttam tekintetén, hogy nem fog akaratom ellenére cselekedni, és nem fogja átvenni tőlem az irányítást, de ugyanakkor azt is elárulta a pillantása, hogy akarja az egyesülést... és ahogy a vágyat megcsillanni láttam szemeiben, egyre nagyobb vágyat éreztem én magam is, hogy beteljesítsem azt.
Elengedtem hát kezeit, és egy apró mosollyal arcomon, felültettem őt is, hátát pedig ezáltal az ágy támlájának támaszthatta. Így ültem vissza az ölébe, csípőjét lábaimmal körbefonva, s tudtam, hogy így tényleg teljesen enyém lehet az irányítás, hiszen ezzel a helyzettel szinte teljes mozdulatlanságra ítéltem őt...
Karjaimmal körbefontam nyakát, és testem csak akkor vált eggyé az övével, amikor ajkaim ismét megtalálták az övét, és szenvedélyesen meg tudtam őt csókolni. Testem megfeszült az érzéstől, ezt a csókunkban is érezhette, de vele ellentétben, ezúttal én nem mozdultam meg rögtön. Ő az előbb a vadságot választotta, miközben irányított... de nekem az még nem megy, most... másra vágyom...

©

Felültetett az ágyon, hogy hátam meg tudjam támasztani, majd ölembe ült. Szinte teljesen elvette minden mozgásteremet, de ezt a fogságot bármikor szíves-örömest vállaltam volna.
A következő amit megéreztem az volt, ahogy testébe csúsztam, és ajkamba haraptam a jóleső érzéstől, de már oda is hajolt, hogy megcsókolhasson. Kegyetlen volt, mert nem volt hajlandó megmozdulni. Imádta húzni az agyam, és érezni, hogy ez egy olyan helyzet, ahol ő uralkodik felettem. Megadtam neki az örömet, hogy övé legyen az irányítás... még a karomat sem emelem fel, ha ő nem akarja. Kiszakadtam a csókból, nyakába hajoltam, beszívtam bőre fülledt erotikát árasztó illatát, és vártam, hogy ő szabja meg, mi legyen.

18+

Nem mozdult, ezzel téve világossá, hogy ezúttal nem fog meggátolni abban, hogy én lehessek az irányító... magam sem emlékszem arra, hogy mikor szeretkeztem utoljára ebben a pozícióban, de ideje volt feleveníteni azt, amit akkor éreztem. És most hogy tudom, minden tőlem függ... hát remélem, hogy nem életem legnagyobb kudarcát fogom elkönyvelni, ráadásul pont minden idők legidősebb hibridjével, mert azt hiszem, többé nem lesz kedvem a szeme elé kerülni semmilyen helyzetben.
Csípőm lassan mozdult meg, lágy ritmust követve vele, és lehunytam a szemem, ahogyan éreztem, hogyan merül el bennem újra és újra... olyan volt ez, mint egy régóta kívánt álom, amely most valóra válik... halkan sóhajtottam és nyögtem fel, miközben kezeit a csípőmre húztam, ezzel mintegy megengedve neki, hogy ha akarja, döntse el, mely ritmust akarja követni.

©

Úgy tűnt, ezúttal a gyengédséget kultiválja, legalábbis lágyan kezdett mozogni, lassú tempóban. Képtelen vagyok eligazodni ezen a nőn... ha az előbb én is ilyen lettem volna, vadabb iramra sarkallt volna. Hogy vadabb voltam, a gyengédség után áhítozik. Tényleg hasonlít az őseire. Azok is mindig mást akartak, mint ami volt...
Megragadtam a csípőjét, ahogy kezem oda vezette, de ezúttal nem durván, különben hallgathatom még azt is, hogy ott is nyomokat hagytam. Inkább csak segítettem az ő mozgását, és minden alkalommal mélyebbre húztam magam a testében. A többit meghagytam neki... ha hosszú, finom szeretkezést akar, hát nincs ellenemre.