Olyan jó volt őt nézni. Nem is tudom miért, talán azért mert tudom, hogy velem van, és voltaképpen a menyasszonyom ami hatalmas boldogsággal tölt el. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy ez nem tart egy örökkévalóságon át, hisz az rengeteg idő és addig ezer millió dolog történhet. Akár még meg is hallhatok. Apropó halál, erről a szóról most leginkább Elena arca ugrott be. Komolyan megakarom ölni? Megígértem Bennek, hogy segítek és végül is jogosan tesszük majd meg.. Viszont itt van a másik bökkenő, hogy Caroline-al legjobb barátnők, és ha ezt megtudja akkor végleg kidob, és azt hiszem ez még a jobbik eset lenne.
Egy ideig még ezen filóztam, majd lassacskán elragadott magával az álom.
Fogalmam sincs mennyit aludhattam, csak arra ébredtem fel, hogy a nap sugarai szúrják a szememet. Mikor már kitisztult a látásom az első dolog ami elém tárult az Caroline arca volt..
-Jó reggelt! -suttogtam kissé még mindig kómásan- Milyen volt az estéd? -kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon, ami mégiscsak egy fintornak nézhetett ki.

Nem nagyon voltam magamnál amikor Tyler bebújt mellém és az arcomat kezdte el cirógatni. Nem akartam kinyitni a szememet, de azt hiszem nagyon erőm sem lett volna hozzá. Valami miatt teljesen elfáradtam. Pár perc múlva már ugyanúgy mélyen aludtam. Örültem, hogy már sokkal nyugodtabb, mint volt. Mert hát elég feldúltan távozott a bálteremből. Én meg nem is jöttem rögtön utána, de úgy látszik nem is kellett volna. Vagyis inkább felesleges volt.
Álmomban újra lejátszódott a ma este csak gyakrabban bevillanó emlékképekkel. Hayden minden egyes érintésétől vagy akár a puszta tekintetétől is ki akart ugrani a szívem a helyéről. De ez már a múlt és pontosan ott is kell maradnia. Nekem Tyler mellett a helyem, hiszen ő a vőlegényem és én őt szeretem. Nem Haydent nem is bárki mást, hanem őt. És ha nem lett volna az a bizonyos eset akkor valószínűleg nemsokára egy család is lennénk. Bármennyire is szeretném őt már nem kaphatom vissza. De legalább Tyler maradjon meg nekem.. Nem bírnám elviselni ha elveszíteném.
Nem tudom hány órát aludhattam, de a nap beszűrődéséből leszűrhettem azt, hogy már bőven délután van. Nem sok jele maradt annak a fáradtságnak amit este éreztem. Felnéztem Tylerre és örömmel nyugtáztam, hogy ő mindig alszik. Közelebb bújtam hozzá és figyeltem ahogy alszik.

(Birtok)

Sietősen sprinteltem fel a lépcsőn, de mégis megtorpantam a szobám ajtaja előtt. Túlreagáltam ezt az egész Klausos dolgot, hiszen csak beszélgettek semmi több, csak én lehetek ennyire rohadt féltékeny. Erről komolyan le kéne szoknom.
Lassan nyitottam ki az ajtót, majd először benéztem és megláttam, hogy Caroline édesdeden alszik az ágyban, aminek láttán egy halvány mosoly kúszott az arcomra. Óvatosan lépdeltem be a szobába, majd lekaptam magamról az inget és egyéb kényelmetlen ruhadarabokat, ezt követően pedig figyelve arra, hogy ne ébredjen fel, bebújtam mellé az ágyba és cirógatni kezdtem arcának puha bőrét. Elképesztő, hogy még alvás közben is milyen gyönyörű.. Rohadt nagy mázlista vagyok, hogy egy ilyen nőre találtam mint ő, de mégis mindig elcseszem.. Miért nem becsülöm meg amim van? Beteges.. Nem is tiltakoztam amikor Erin megcsókolt és ezért hihetetlen nagy bűntudat gyötört, még ha csak egy apró csókról is van szó, de valahogy többnek tűnt, már csak azért is mert nem bántam... Mondjuk nem tervezem, hogy beszámolok erről Caroline-nak mert akkor már biztosan elhagyna és ezt nem akarom, vele akarok lenni, CSAK VELE.

(Bálterem)

Amikor felértem legnagyobb meglepetésemre Tyler nem volt a szobájában. Nagyon most már gondolkozni sem volt erőm. Hayden.. Ez az egész. Minél távolabb vagyok tőle annál tisztábban tudok gondolkodni. Óvatosan levettem magamról a ruhámat, majd elcsoszogtam az ágyig amibe egyszerűen csak beledőltem.
El akartam felejteni a mai estét.. Legfőképpen azt, hogy képes lettem volna megcsókolni Haydent csak azért, mert vágytam rá.. Tylert szeretem.. Nekem ő a mindenem... Csak ő maradt.
Ezek a gondolatok cikáztak még egy ideig a fejemben, majd kis idő múlva elragadott magával az álom.

-Ne sajnáld! -vágtam rá egészen halkan és amint kiadta a végszót a lépcsőn elindultam lefelé, majd ki a házból egészen a kocsimig. Igazából nem tudom, hogy normális dolog-e az, hogy nem bántam amit Erin tett, de jobb ha ezen nem is agyalok. Egy ideig még emésztettem az előbbit, majd percekkel később indítottam csak be a motort és hajtottam el a birtokról.

[Bulgáriai erdő]

- Sajnálom. Talán ezt nem kellett volna. - suttogtam, és elengedtem őt, hogy aztán felsóhajtva hátrébb lépjek. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha ezt azelőtt próbálom meg, mielőtt eltűnne ez a szellemi létem. Mert... tudtam, hogy Tylerben bízhatom. Ő addig fog elmenni, míg tényleg vissza nem rángat az életbe.
- Mehetünk, igen. - bólintottam aztán, majd kisétáltam az ajtón. Valószínűleg úgyis más-más módszerrel fogunk eljutni Bulgáriába. Nekem nincs szükségem repülőre, és egyéb ilyesmire.

Elengedte a kezemet, de továbbra sem értettem, hogy ezzel mi célja volt, de amikor megéreztem az ő ajkait az enyémeken kellemes érzés kerített hatalmába annak ellenére, hogy barátnőm van és hamarosan gyerekünk lesz, de meg sem próbáltam ellenkezni. Ekkora egy szemét bunkó lennék? Igen, minden bizonnyal az vagyok..
-Erin..-böktem ki csak ennyit, majd megköszörültem a torkomat- Mehetünk? -kérdeztem rá mintha mi sem történt volna, és egy normális ember valószínűleg most mélyen elsüllyedne szégyenében, de azt hiszem normálisnak és embernek nem nevezhetném magamat, elég sok minden van már a rovásomon.

Láttam, hogy nem érti, mit is akarok, ami már meg se lepett, mert igazából én sem értettem saját magamat. Vicces, de tényleg így volt.
Elengedtem a kezét, majd annak ellenére, hogy tudtam, barátnője van és gyereket várnak, mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek. Odahajoltam a szájához és nem voltam biztos abban, hogy megérzi, de egy csókot leheltem szájára. Mondhatni, hála”ajándék”.

Még mielőtt az ajtóhoz értem volna elém állt, és hirtelen nem tudtam, hogy ezzel mit akar, de a tekintete eléggé beszédes volt.
-Mit? -néztem rá kissé értetlen tekintettel, de másodperceken belül megértettem, hogy mit akart, mivel megérintette a kezemet. Bár nem nagyon értettem, hogy ezzel mi volt a célja mert arra már rájöttünk, hogy meg tud érinteni ha összeszedi egy kicsit magát, de azért jólesett.

- Nem fog beléd kerülni a karó, erre mérget vehetsz! - kacsintottam rá nevetve, majd mikor meg akart indulni kifelé, az összekészített cuccaival, felsóhajtottam, de még gyorsan elé álltam, és őszinte szemekkel néztem az Ő tekintetét.
- Valamit még ki akarok próbálni, mielőtt elhagyjuk ezt a szobát. - mondtam neki, egy nagyon apró mosollyal, miközben megérintettem a kezét, de ez csak az első lépése volt annak, amit akartam. Most van itt az ideje, hogy utoljára próbát tegyek. Mert hamarosan már a testemben leszek.

-Amiről nem tud az nem fáj. Mondjuk nem is lenne minek fájnia. - dörzsöltem meg az államat vigyorogva. Nem túlzottan fog érdekelni ha valóban ez lesz. Egyrészt nem csalhatom meg ismét Caroline-t mert szeretem, másrészt pedig most vannak fontosabb dolgaim is mint a bolgár nők.
-Hát igen.. Nincs olyan probléma amit ne lehetne megoldani. -nyugtáztam egy egyetértő bólintás kíséretében- De ha belém kerül karó akkor te mentesz meg. -kacsintottam rá, persze csak viccelődtem, ez nem fog előfordulni.
-Mehetünk? - kérdeztem kissé türelmetlenül és az ajtóhoz sétáltam.

- Hjaj, pedig ő aztán tudhatná, hogy nem szerencsés egy ilyen fess férfit elengedni néhány napra egy teljesen más kontinensre. A bolgár nők loholni fognak utánad, már csak az akcentusod miatt is. - nevettem fel. Nem értettem hogy mi okom van nekem a jó kedvre, talán az, hogy nem sokáig maradok már abban a koporsóban, és ki fogok onnan szabadulni rödivesen belül.
Feltételezésére azonben lehervadt a mosolyom. - Öhm... - túrtam bele a hajamba, és nagy nyeléssel nyugtáztam, hogy én erre ténylegesen nem gondoltam.
- azt a problémát is meg fogjuk oldani. Nem akarok sokáig halott maradni. Egy hét múlva lesz egy bál. Addigra... itt akarok lenni. És bosszút akarok állni mindenkin, aki ártott nekem - mondtam dühösen.

A nagy pakolászás közben néha-néha Erin-re pillantottam, egyszer észre is vettem ahogy végigmért. Akarva akaratlanul is egy széles vigyor kúszott a számra, de nem tettem szóvá csak tovább dobáltam be a cuccokat a táskámba.
-Ebben van valami. -bólintottam egyet, majd behúztam a táskám cipzárját- De igen, valószínűleg dühös. Mondjuk azt se tudja, hogy mit csinálok vagy hová megyek, csak annyit, hogy lelépek a városból egy pár napra. De amúgy is a lényeg az, hogy kiszedjem azt a rohadt karót belőled. -sóhajtottam egyet és a vállamra kaptam a táskát. Hát igen, nem adtam eléggé kielégítő választ Caroline-nak, de valószínűleg ha elmondtam volna az egészet tiltakozott volna.
-Egyébként mi lesz ha a volt férjed vagy kid, valami hókuszpókuszt rakatott a koporsóra? -vetettem fel ezt az eshetőséget, mert megeshet, biztos nem hülye annyira, hogy csak úgy ott hagyja a koporsót valami biztosíték nélkül.

Pakolni kezdett, de mivel ebben nem tudtam aktívan részt venni, ezért egy sóhaj kíséretében visszadőltem az ágyba, és figyelmesen követtem tekintetemmel, hgy mit csinál, de talán ő nem vette észre, mégis végigmértem. Nem csoda, a vámpír és vérfarkaslét sokat dobott a kondiján, de hát talán ez az egyik legnagyobb előnye ennek.
- Ugyan, amiről ő nem tud, az nem zavarja. - rántottam meg a vállamat. Valószínűleg a barátnőjéről beszél. - Ő nem dühös, hogy így elrángatlak valahová? - vontam fel a szemöldökömet.

-Reméltem! -vigyorodtam el és elővéve egy táskát beledobáltam egy két cuccot ami kellhet. Nem vittem túlzásba mivel gondolom hamar megjárjuk, hacsak nem lesz valami gikszer az út közben, bár merem remélni, hogy nem lesz.
-Én is elmondhatnám ugyanezt, de jelen pillanatban már így is elég nagy seggfejnek vagyok elkönyvelve. -húztam félre a szám. Nem szabad ilyenekre gondolnom, apa leszek, lesz egy gyönyörű kislányunk...Kit áltatok? Kissé azért bánom, hogy nem lett semmi, vagy legalábbis akkor bántam..

- Nyugi már, csak szórakozok veled! - kacsintottam rá, ahogy láttam hogy komolyan vette a szivatásomat. Jobb dolgom nem akadt, muszáj volt ezzel levezetnem magamat, mivel nagyon úgy tűnt, hogy egy hosszú út vár ránk és nem tudom, hogy egy szellemnek mi módon lehet utaznia egy repülőn. Végső esetben Tyler ölébe ülök, de ettől nevethetnékem támadt.
- Hm... - sóhajtottam, ahogy végignéztem a félig mezítelen alakján, eléggé falánk tekintettel. - Hogy mit hagytam ki annak idején... - kezdtem el gondolkodni.

A válaszán kissé elképedtem. Csak reméltem, hogy szórakozik, vagy tényleg ennyire borzalmas lennék?
-Ez komoly? -kérdeztem rá valami nagyon hülye fejet vágva- Na jó inkább hagyjuk ezt a témát! Felöltözök és mehetünk. -tereltem inkább ezt a dolgot, még ha igaz is eléggé kellemetlenül érezném magamat.
Kikászálódtam az ágyból és magamra aggattam a tiszta ruháimat. Valamiért most nem nagyon zavart, hogy Erin is itt van. Elvégre régen majdnem....mindegy...

Egész éjszaka mást sem csináltam, csak járkáltal fel-alá, vagy éppenséggel feküdtem az ágyon, és akkor percekig képes voltam figyelni Tyler arcát. Nem is tudom, mi bűvölt el benne annyira, de erre talán nincs is kézenfekvő válasz. Bonyolult a női lélek.
Felkuncogtam, mikor ébredezni kezdett, majd felültem s így néztem rá, de már bólintottam is. - Igen, téged bámultalak egész éjjel. Beszélsz álmodban... és horkolsz. Ha élő lennék, nem tudnék melletted aludni, olyan hangzavar volt. - feleltem pimaszul. Elképzelhető, hogy ebből mi sem igaz. De ő ezt nem tudja.

Gondtalanul átaludtam az egész estét, ami most jól is jött mert eléggé szét voltam esve fizikailag és lelkileg sem voltam a toppon. Az első ami fogadott az Erin arca volt aki mellettem feküdt az ágyban, aminek láttán önkénytelenül is mosolyra húztam a szám.
-Ugye nem engem néztél egész este? -kérdeztem vigyorogva és felülve az ágyon egyből a telefonom után nyúltam, hogy Caroline válaszolt-e valamit. Válaszolt, hát persze..

Az most lényegtelen. Te ne is törődj vele. Szeretlek.

Elküldtem a reakciójára a válaszomat és magam mellé dobtam a telefonomat.

Követtem őt, és azon tűnődtem, miközben ő valamit intézett a telefonjával, hogy vajon képes vagyok-e leülni, vagy valami..
De mikor lefeküdt, és lassan álomra hajtotta a fejét, egy apró mosollyal foglaltam helyet mellette az ágyban. Szellem voltam, nem tudtam hozzáérni, és ő sem hozzám. Csak néztem, és néztem az arcát. Annak az arcát, aki meg fog engem menteni minden szenvedésemtől. És újra életet fog adni.

(Konyha)

Lassan és ráérősen vánszorogtam fel a szobámig, túl nagy sietségre most nem lett volna erőm. Na meg végülis hova sietnék?
Amint beértem a szobába bezárva magam mögött az ajtót egyből a mobilomért mentem, hogy írhassak Caroline-nak.

Caroline! Egy darabig ne keress mert nem leszek a városban. Sietek haza. Vigyázz magadra/magatokra!

Tyler

Miután elküldtem az sms-t leraktam az éjjeliszekrényre a telefont és levéve magamról az alváshoz nélkülözhető ruhadarabokat eldőlve az ágyon szinte percek alatt magával is ragadott az álom..

Miután Caroline elment, rá körülbelül egy-két perccel hangos ajtócsapódásra lettem figyelmes, majd egy női hangra, jobban mondva egy ingerült üvöltésre.
Mi a franc van már megint? -tettem fel a kérdést csak magamban és kikászálódva az ágyból egy szál nadrágban indultam meg a hang irányába.
Remélem ez csak egy rossz vicc, mert kezd elegem lenni már az életből is. Öljenek már meg egyszer s mindenkorra és nem lesznek ilyen problémáim.

(Nappali)

- Rendben. De te vagy az inkább akinek vigyáznia kellene magára. Mikor holnap visszajövök.. Szeretnélek az ágyadban látni. Itt pihenve. Különben bajok lesznek. - Mondtam kicsi szigorral a hangomban, majd nekiálltam öltözködni. Nem így terveztem az esténket és azt hiszem ő sem, de sajnos így alakult. Viszont legalább nem valami hülyeségen vesztünk össze.
- Szeretlek. - Hajoltam oda hozzá egy rövid csók erejéig mikor felöltöztem, majd kiviharoztam a szobából utána pedig a birtokról.

(Forbes ház)

Kicsit csalódott tekintettel néztem rá amikor kijelentette, hogy haza kell ugrania.
-Jó...-bólintottam- Megleszek persze.. Itthon már nem lesz bajom. -vontam meg a vállamat és búcsúzóul egy csókot nyomtam Caroline ajkaira.
-Vigyázz magadra! - néztem rá egy halványabb mosollyal az arcomon. Mondjuk leginkább ezt magamnak tanácsolhattam volna, hisz én vonzom a bajt jócskán, de mindegy.
Azt hiszem a mai nap után az lesz a legjobb ha kipihenem magam és holnap újult erővel vághatok neki a napnak.

- Én is szeretlek téged. - Tapadtam szenvedélyesen ajkaira, de nem akartam túlzásokba esni, hiszen még mindig nem volt a maximumon. Nem hiszem el, hogy ennyire baj mágnes lenne. Pedig sajnos az.
Nekem pedig most itt kellene hagynom. Meg kell nézem, hogy Stefan otthon van-e még vagy csinált-e egyáltalán valamit. Mert vele is beszélnem kell még. Át kell segítenem ezen a nehéz időszakon.. Bármennyire is ellenkezik segítségre van szüksége. Én pedig segíteni fogok neki, mint barát. Nem akarom, hogy tönkremenjen a kapcsolatom vele vagy Tylerrel. Le kell tudni küzdeni ezt az egyfajta vonzalmat ami mostanában kettőnk között van. Nem tudom, hogy pontosan miből fakad, de nem tagadhatom le, hogy van. Azzal csak magamat csapnám be és annak semmi értelme.
- Haza kellene ugranom elintézni pár dolgot. Megleszel ma este? - Kérdeztem tőle mosolyogva.