-Majd máskor csöngetsz kétszer.-vigyorogtam továbbra is. Kezdett már elegem lenni a Caroline-os témából, de neki még elmondtam utoljára. -Hazament ruhákért és úgy volt, hogy visszajön. Órákig vártam rá és amikor utánamentem a lakására egy cetlit találtam mellette pedig a jegygyűrűt. -mondtam el röviden és tömören, majd vontam egyet a vállamon.
-Én se hittem volna róla, hogy csak így itt hagy, de ez van. Már másképp látom a dolgokat vele kapcsolatban és minden mással is. -kulcsoltam össze az ujjaimat és a padlót bámultam.

- Ha gondolod visszamegyek és csöngetek. - Vigyorodtam el én is, majd összefontam a mellkasomon a karomat miközben végighallgattam.
- Akkor most jól értem, hogy eljegyezted igent mondott. Utána meg bocs ez nem fog menni? Legalább szemtől szembe mondta vagy hogy volt ez? Mert ez számomra elég értelmetlenek hangzik, haver. Oké, hogy nem lehet kiigazodni a nőkön, de.. Nekem itt valami bűzlik. Nem tudom te, hogy vagy vele. - Mondtam komoran a kikövetkeztetéseimet. Ez az egész hülyeség. Simán nemet mondhatott volna már akkor..

Kellemes csalódás ért amikor Mattet láttam besétálni a szobámba. Legalább nem az volt akire számítottam.
-Csengethettél volna mielőtt bejössz.- vigyorodtam el egy pillanatra, majd le is húztam a poharam tartalmát.
-Minden a legnagyobb rendben van. -nyújtottam felé a vodkás üveget, hogy csatlakozzon.
Amikor Carolinet hozta szóba egyből elkomorodott az arcom. Így, hogy a francba felejthetném el?
-Fogalmam sincs, hogy hol van. Eljegyeztem, ő meg erre elment azzal a címszóval, hogy ezt nem akarja tovább folytatni. -vontam vállat. Nagyon nem tudott érdekelni, hogy hová vagy merre ment, csak ne kerüljön többet szóba.

Belépve nem éppen az fogadott amire számítottam. Carolinet nem láttam sehol szóval az elővigyázatosság felesleges volt. - Öö, haver minden rendben van? - Kérdeztem egy kis aggódottsággal a tekintetemben. Ha le is áll iszogatni nem egyedül, csak akkor ha valami gáz van.
- Hogy hogy nincs itt Caroline, hogy veled iszogasson? - Néztem körbe.

Egy ideig még iszogattam, majd hangokra lettem figyelmes amelyek egyre közelebbről hallatszottak. Reméltem, hogy nem Caroline az. Bár miért is lenne ő ha lelépett? Muszáj lesz valamit kitalálnom, hogy ne gondoljak rá.
Másodperceken belül kopogtatást hallottam a szobaajtón, fogalmam sem volt, hogy ki lehet az. -Gyere be!-szóltam oda nemes egyszerűséggel és miközben az ajtó nyitódott töltöttem magamnak még egy pohár vodkát.

(Lockwood birtok)

Végiggondolva, hogy Caroline is itt lehet a kínos pillanat elkerülése érdekében az ajtóhoz érve inkább kopogtattam.
Eszem ágában nem volt semmiféle dolgot megzavarni kettejük között.

/Konyha/

Amint beértem egyből szemet szúrtak Caroline szétdobált ruhadarabjai amit még a múlt éjszaka folyamán hagyott itt.
-A rohadt életbe már!-háborogtam és leraktam a poharat az üveggel együtt az asztalra, majd összeszedve a cuccokat kivágtam mindet a kukába. Remélem nem lesz több dolog már ami rá emlékeztet mert így soha a büdös életbe nem fogom kiverni őt a fejemből.
Kezembe ragadtam a vodkát és a poharat és az ágyra vágódtam, majd töltöttem magamnak egy keveset és lassan kortyolgatni kezdtem miközben a gondolataimba temetkeztem.

-Hát nem is. -mondtam még mindig vigyorral az arcomon.
-Hmm...-dörzsöltem meg az államat-Tőlem azonnal neki is kezdhetünk.-csókoltam meg a homlokát.
-Amit te csinálsz az csak különleges lehet, úgyhogy lényegében nekem mindegy. -vontam vállat-De most....-hagytam félbe a mondatot és egy hirtelen mozdulattal kaptam a karjaimba, hogy a konyha felé induljak vele.

[folyt. ott]

- Gondoltam, nem bánod. - Mosolyodtam el mikor megcsókolt és gyorsan viszonoztam is. - Nos akkor mit szólsz a közös kis programhoz? - Fontam össze a karjaimat nyaka körül nagy vigyorral az arcomon.
- Esetleg szeretnél valami különlegest enni?

Amint ő is úgy nemsokkal én is kikászálódtam a kádból és elindultam a szoba felé. Mikor beértem láttam, hogy Caroline már magára kapta az egyik pólómat és az ágyat igazgatja.
-Milyen házias vagy.-mosolyogtam és odalépdelve hozzá egy gyors csókot nyomtam ajkaira.

(Fürdőszoba)

A törölközőt valahogy most nem tartottam szükségesnek elég meleg volt a házban amúgy is. Gyorsan magamra kaptam Tyler egyik felsőjét és az ágyat megigazítva vártam amíg ő is kikászálódik a kádból.

- Halasszuk, de most jól esne nekem egy forró fürdő szóval.. ha nem bánod. - Másztam ki nagy nehezen a karjaiból. Majd egy vigyor kíséretében berohantam a fürdőbe.

(Folyt ott.)

-Úgy érzem, hogy ezt az érzést és örömöt már semmi nem ronthatja el. -mosolyogtam rá és ahogy cirógatni kezdte a mellkasomat a keze után nyúltam és gyengéden megfogtam és hüvelykujjammal kezdtem el simogatni.
-Akkor halasszuk a mai vacsorát?-néztem rá kérdően. Nekem nem volt annyira sürgős a dolog. Vacsorázni bármikor eltudunk menni.
-Én is szeretlek Caroline. Mindennél jobban. -mosolyogtam továbbra is.

- Köszönöm. - Elpirultam, majd viszonoztam gyengéd érzéki csókját ami csak felgyorsította a szívverésemet.
- Rendben van. Amúgy sem vagyok annyira éhes. - Cirógatni kezdtem a mellkasát és többre nem is vágytam. Csak, hogy itt és most vele lehessek.
- Ez az érzés kölcsönös. Szeretlek Tyler. Mindennél jobban. - Kúsztam picit feljebb, hogy egy gyengéd csókot kezdeményezhessek.

-Gyönyörű vagy amikor mosolyogsz. -jegyeztem meg és egy apró de annál inkább érzékibb csókot nyomtam puha ajkaira.
-Az étterem még várhat. Addig maradunk így ameddig csak szeretnéd. -húztam magunkra a takarót, majd hátrasimítottam hosszú szőke haját.
-Szeretném ha tudnád, hogy még senkivel nem voltam ennyire boldog, mint most veled. -mondtam őszintén egy halványabb mosollyal az arcomon.

Vele akartam lenni örökre. Az életem nem lenne ugyanaz nélküle. Gyönyörű mélybarna szemeibe mélyedtem és egy mosolyt kúszott az arcomra. Boldog vagyok. Ezt neki köszönhetem. Ő a másik felem. Ezt már biztosan kijelenthetem.
- Nem akarok még kimászni innen. Túl jó. - Hozzásimultam amennyire csak tudtam. Érezni akartam őt, a legközelebb magamhoz.

Ahogy hozzám bújt szorosan magamhoz öleltem és egy halkat sóhajtottam. Sokkal jobban éreztem vele magam, mint eddig bárkivel, még amikor Annával voltam az sem fogható ehhez az érzéshez.
-Ennél többet nem is kívánhatnék. -nyomtam egy csókot a homlokára, majd gyönyörű szemeibe mélyedtem.

- Nagyon jól hangzik életem. - Bújtam hozzá még élvezni akartam ölelő karjainak melegségét. Túlságosan jó volt így ahhoz, hogy most felálljak és elmenjek.
- Én is szeretlek téged. - Suttogtam.

-Bizony. -bólintottam mosolyogva-Csak te....és én. -simítottam meg az arcát.
-Legyen meglepetés. -mosolyogtam rá és amikor rám mászott és megcsókolt, boldogan viszonoztam lágy csókját és a hajába túrtam.
-Szeretlek!-váltam el ajkaitól úgy nézve csillogó szemeibe.

- Romantikus vacsora? - Vontam fel a szemöldökömet. - Nagyon jól hangzik. És hova megyünk vagy legyen meglepetés? - Kérdeztem mosolyogva, majd gyorsan rámásztam és egy lágy csókot váltottam vele.
Annyira szerettem, mint még soha senkit. Nem hiába mondtam elsőre igent. Bár lehet, hogy nem kellett volna..

-Fogalmam sincs. Csak eszembe jutott.. -vontam egyet a vállamon- De most nem is lényeg. Amilyen gyorsan elment olyan gyorsan tűnt is el. -mondtam nemtörődöm módon, majd egy csókot nyomtam a homlokára-Nekem most csak te vagy a lényeg. -mosolyogtam rá boldogan.
-És mit szólnál egy romantikus vacsorához egy közeli étteremben?-vetettem fel az ötletet.

Kicsit furcsa arc kifejezés ült ki az arcomra, bár nem is csodálom. Miért hozta egyáltalán fel Staceyt? Azt hittem, hogy már el is felejtette a lányt. Mert nekem teljesen kiment a fejemből, hogy egyáltalán itt van a városban. Mióta közösen láttuk nem is találkoztam vele.
- Nem tudom, miért kérded? - Kérdeztem nagy szemekkel.

Amikor hozzám bújt gyengéden az arcát kezdtem el simogatni. -Megígérem! -mondtam teljes komolysággal miközben csillogó szemeibe meredtem. Aztán felötlött bennem egy kérdés ami érdekelt. -Mi van azzal a lánnyal? Stacey-vel?-kérdeztem felvont szemöldökkel. Furcsa egy lány volt az már biztos.

Mikor visszadőlt mellém hozzábújtam és a szemeit fürkésztem. - Mindegy. A lényeg, hogy együtt vagyunk. Szeretném ha így maradna tényleg. - Nyeltem egy nagyot. - De kérlek többet tényleg ne legyen ilyen. - Fúrtam a nyakához a fejemet.

-Én is szeretlek Caroline.-mondtam kellő érzelemmel a hangomban és visszadőltem mellé az ágyba. -Mostanában tényleg minden összejött, majdnem megölt egy boszorkány aztán megcsaltalak..Kezdem úgy érezni, hogy valamit rosszul csinálok. Sajnálok mindent.-néztem szemeimbe bűnbánóan és gyengéden megcirógattam a karját.