A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls parkja


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 03, 2014 1:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Ez a teremtés is olyan amilyen a többi lányka, nagyszája van, a mivel felhívja a figyelmemet, nem mellesleg kicsit aggasztó volt, hogy a vérveszteség miatt megszédült és kicsit helyre kellet pofozni a véremmel.
Aztán mikor azt mondta, hogy nőből van, látványosan végig futattam a szemem rajta, mint ha eddig ténylegesen nem tűnt volna fel, hogy ő a másik nemet képviseli. Elégedetten bólintottam.
- Most már látom, kerek mellek, csinos popó. – bólogattam egyértelműen és mikor felálltam azért figyeltem, hogy a nagyságos asszony ne, hogy összeessen. Már csak ez kéne, hogy a nyakamon maradjon egy friss vámpír. Bár hozzá igen csak lenne kedvem, pár trükkre megtanítani.
- Jól van, majd figyelem a jeleket. – kacsintottam és nekitámaszkodtam a fának, fáj bevallani, de valóban eléggé eltalált és kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha többet nem tudom használni. De, nem, erre nem is gondolhatok. Biztos, jól vagyok, csak a kicsikének van ilyen csontos térde.
- Pusztán azért, hogy ha az a fickó, épp nem lenne olyan virágos kedvében és megtudná, hogy vámpírvér van a szervezetedben és feldühödne, hogy mit keres benned, és miért nem ölted meg, eked támadna, és a nyakamba szakadnál, mint egy friss zabolátlan vámpírlányka. – mondtam szinte teljesen üveges hangon. Nem az első esett lenne, hogy valamelyik vadállat megölne egy nőt amiért élve hagyta a vámpír. Sosem értettem ezeket a pszichopata állatokat. Nem, ám örülnének, hogy jól van, nem megölik, mert vámpírok lehetnek. Szánalmas.
- Nem mellesleg te kértél rá. De ha nem akarod, akkor mehetek is tovább. – mutattam a hátam mögé, amolyan jelzésként, hogy nem kell, vele menjek.



•• Words: xxx •• Note: Razz•• ©



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 02, 2014 10:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudom, hogy ellent mondok saját magamnak.. De manapság az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok azaz, hogy teljes mértékben össze vagyok zavarodva. Nem kellett volna ezt tennem Jason-nel. Ebből egyikünk sem fog jól kijönni és.. Ez az egész még meg is bélyegzi a kapcsolatunkat, ami eddig mondhatni, hogy jól működött. Ő nem szólt sokat hozzám nem is jött igazán a közelembe aztán megtört a jég. Nem tudom, hogy miattam vagy miatta, de megtörtént. Na, jó én voltam az, aki rámászott, de ez az egész akkor is zavaros. Talán jobb lenne, ha nem erőltetnénk a dolgokat. Nem biztos, hogy ő a legjobb tanár a számomra. Sőt, nem ő. Ezek után kétlem, hogy ugyanúgy tudna nézni rám. Egyszerű tanítványként. Vagy éppenséggel én rá. Egyszerű tanárként. Nehéz ez az egész..  
Nőből vagyok, ha még nem jöttél volna rá.. Elég gyakran változik a véleményem valamiről és képes vagyok össze-vissza beszélni. -  Grimaszoltam egyet. Támadása meglepett, de szerencsére sikerült kivédenem egy jól célzott rúgással. Így is a földön voltam, de legalább nem szívott le egyetlen egy cseppet sem belőlem, ami azt hiszem egy fajta haladás.
Ha vágynék rád elhiheted, hogy egyértelművé tenném. – Megforgattam a szemeimet, majd pedig nagy nehezen feltápászkodtam. Nem szédültem pedig azt gondolná az ember, hogy ennyi vérveszteség után bőven szédülni fog. De szerencsémre vagy nem vámpírvér van a szervezetemben, aminek köszönhetően sokkal jobban érzem magam, mint kellene egy ilyen esemény után.
Most már akkor nem félsz attól, hogy valaki várni fog? Vagy most éppen kockáztatod az életed pusztán azért, hogy hazakísérj? – Kicsit piszkálni akartam, amit azt hiszem megtehetek, mert nem úgy tűnt, hogy ténylegesen bántani akarna, szóval.. Miért is ne?



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 29, 2014 2:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


É s jött az a szöveg, amit oly’ annyira vártam. Ez a „nem kell a világ része lennem.” „Nincs értelme az életemnek” Már nagyon unom ezeket az embereket, nem mellesleg, még ő kérte, hogy ne öljem meg alig pár perce. Lehet emlékeztetnem, kéne rá, hogy miket mondott?
- És az előző kis szöveged, ha? Kérlek, ne ölj meg? – hátam mögé tettem a kezem és úgy pislogtam rá. Aztán mikor már a földön volt, elmosolyodtam, erős kislány, az már szent, és szeretem, ha valaki ilyen harcias. Egészen addig, míg nem a térdével „érintett” meg ott. Összeroskadva hagytam, hogy kiguruljon alólam és lefeküdtem mellé a földre, hogy összeszedjem minden megmaradt férfiasságomat.
- Ez nem volt szép, de ügyes. – nyögtem halkan és a fejem alá raktam a kezem, úgy néztem az eget, ilyenkor olyan nyugodt voltam.
- Ugyan kislány.. ha ennyire vágysz rám, nem a térdeddel kéne kimutatnod. – nevettem, ezzel megtörtem a csöndet és oldalra fordulva néztem rá, gyönyörű lány, kicsit cserfes és bolondos, meggyötörte az élet, de gyönyörű.
- Na, gyere, haza kísérlek, mielőtt valaki bántani merne. – támaszkodtam meg a hátam mögött, ahogy felültem. Nem szeretném, ha a következő randinknál, már egy vérszomjas, bosszú éhes vámpírral kéne összefussak. Nem mellesleg, megkedveltem. Amit nem hiszek el, még magamnak sem. Főleg a mámorító illata miatt, ami arra késztett, hogy öljem meg. De ahogy az angyalian tükröző szemeibe veszem, ez mind eltűnik. Akár egy illúzió!



•• Words: xxx •• Note: Razz•• ©



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 27, 2014 3:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]

Jobb személyt nem is találhattam volna arra, hogy kiöntsem a lelkemet, de komolyan.. Nem tudom, hogy mégis miért mondtam el neki azt, hogy miért is kezdtem bele ebbe az egészbe. Úgy érzem teljesen mindegy, hogy mit mondok. Kétlem, hogy valaha is látni fogom. Ő pedig nem fog azon rágódni, hogy vajon mi lehet azzal a szerencsétlen lánnyal, aki a magához vonzotta a vámpírokat szerencsétlenségében. Itt az ideje, hogy a homlokomra tetováljam. „Vámpíroknak ingyen büfé”. Ezzel valahogy, már be is mutatnám magam. Már csak egy szép stílust kell kiválasztanom és mehet is.
Nem akarok ennek a világnak a része lenni, de úgy érzem muszáj. – A családomért meg kell tennem. A lehető legtöbb vámpírt kellene megölnöm, de ehelyett most itt cseverészek eggyel, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Nem látszik rajta, hogy szörnyeteg lenne. Egyszerűen csak valami hideg bizsergés fut végig rajtam akárhányszor a közelebb jön hozzám. Talán ez jelezni azt, hogy Ő más, mint én? Vagy egyszerűen csak képzelődöm..
A következő dologra nem számítottam. Lelökött a földre, majd leszorította a kezeimet. Féltem, hogy meg fog ölni s éreztem, ahogy az adrenalin terjedni kezd az egész testemben. Próbáltam kiszabadítani a kezeimet, de az egész veszett ügy volt. Kapálózni és mozgolódni kezdtem egészen addig míg nem sikerült a térdemmel eltalálni azt a pontját, ami szerintem még egy vámpír számára is elég érzékeny.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 20, 2014 1:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Candice & Genevieve


Szeretem, amikor valaki boldog, és bármit megtennék, hogy Candice is így legyen Brad oldalán. Annyira jó, hogy jelenleg nem kell rettegésben élnem amiatt, hogy valaki előugrik egy bokor mögül, és erőszakkal kényszerítsen bármire. Nem, többé nem engedem magam egy könnyen. Nincs miért szövetséget vállalnom, nincs kivel megfenyegetni engem.
- Ha engem kérdezel, problémamentes lesz minden - afféle nyugtatás volt részemről, nem is volt rá szükség, mert tudom, hogy mindent megbeszélnek. - Az esküvőre kérek ám meghívót - próbáltam kicsi humort belevésni. - Nehogy a gerlepár annyira elbűvöli egymást, hogy a végén észre sem veszitek, és már az esküvőt tervezgetitek - kacsintottam egyet Candice-re, és nevetgéltem közben.
- Sokkal jobb így, és nem kell senkinek a kedvébe járjak, meg ilyesmi... - válaszoltam kérdése első felére. - Nincs, bár... Washingtonban találkoztam valakivel, és sok időt töltöttünk együtt, azt hiszem, megkedveltem őt, viszont vágytam már rá, hogy veled is dumálhassak picit - meséltem el tele vigyorral, és lelkesedve.


/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 18, 2014 5:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Hirtelen rájöttem, hogy az hiányzott az életemből, hogy beszélgethessek valakivel. Pontosabban az, hogy ez a valaki a legjobb barátnőm legyen, méghozzá úgy, hogy ő is szabad emberként járkálhasson ott, ahol akar, amikor akar és ameddig akar. Hogy nem kell attól félnie, hogy a következő sarkon a hajánál fogva fogja visszarángatni a fogvatartója a házba, annak pedig mérhetetlenül örültem, hogy én segíthettem neki magam mögött hagyni ezt a múltját.
- Amint rendeződik a helyzet ígérem, megszervezek egy ilyen találkát. Szerintem Brad is benne lenne... bár azt hiszem, erről még kicsit korai beszélni. Először meglátjuk, hogy alakul a következő beszélgetésünk. - Megpróbáltam magam visszarángatni a földre és racionálisan szemlélni a dolgokat. Ki tudja, mi hogy alakul... de a legjobbakban még reménykedhetek, az nincs megtiltva. Addig is úgy gondoltam sokkal értelmesebb, ha másfelé terelem a témát, addig sem ezen az ügyön kattogott az agyam.
- És miújság az erőddel? Ki tudtad már bontakoztatni? Mert oké, hogy addig is használtad, amíg be voltál zárva, de szabadon gondolom teljesen más... és ha már itt tartunk! - Csillant fel a szemem. - Neked nincsen egy lovag a láthatáron? - Vigyorodtam el felhúzva a szemöldökömet.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 15, 2014 1:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


A kislány, aki előttem állt inkább tűnt egy törött lelkű lánynak, mint az, aki egy karót rejteget a csizmájába, egy kegyetlen gyilkos. Valami azt súgta, hogy több van ebben az emberbe, mint amit enged láttatni.
- Ugyan, nem leszek az ál pasid. – nevettem fel, még sose kérte senki, hogy kísérjem haza és játsszam el, hogy én vagyok az új pasija. Valahogy nem bírtam felfogni, hogy ő most ezt teljesen komolyan gondolja-e.
Aztán kibújt a szög a zsákból, mikor szinte pofon vág az, amikor az egyik áldozatod családtagja szinte beléd égeti, hogy mit teszel. Ahogy szinte kibukott belőle és szó szerint pofon vágott a szomorúsága.
- Megbirkozól velük. Most egy másik világ tárult eléd, amiről csak könyvekben olvashattál, vagy bugyuta filmekben láthattad, most pedig te magad is része vagy. Légy erős, mert az ilyen emberek kötnek ki elsőnek a hullaházba, vagy négy méterrel a föld alatt. – mordultam rá, ahogy szinte összeomlott az erős vár, amit tartott előttem. Megfogtam mindkét karját és szorosan fogtam és enyhén megráztam.
- Védd magad. – löktem le a földre és hagytam, hogy a fogaim megnyúljanak és az erek körbe lepjék a szememet. Fölé kerekedve szorítottam le a kezét és a fogaim szinte vészesen közeledtek a nyakához.
Nem, nem akarom megölni, csak nem nyafogni kell, hanem tenni ellene.



•• Words: xxx •• Note: - •• ©



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 12, 2014 11:13 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]

Fogalmam nem volt, hogy igazából mit beszélek. Nem foghatom a vérveszteségre, mert abból már a vére meggyógyított. Legalábbis azt hiszem. A francba is! Idióta vagyok én anélkül is, hogy innék vagy esetleg valaki lecsapolná a vérem háromnegyed részét. Mégis ügyvédként dolgoztam, szóval jól tudtam érvelni. Most pedig úgy néz ki, mintha az egy teljesen más ember lett volna. Megváltoztam. Abban a pillanatban, hogy átléptem ennek a városnak a határát. Már nem vagyok az a lány, aki egykor. Akinek mindenét jelentette a munkája. Egyszerűen, már nem tudok arra koncentrálni. Meg, ha őszinte akarok nem is akarok, mert már nem érdekel. Egy teljesen új világot ismertem meg, amikor meghaltak a szüleim és a testvérem. Elszakítottak a családomtól. Ennek köszönhetően egy hatalmas fordulatot vett az életem. Hátat fordítottam annak, amit addig tettem és minden energiám arra összpontosítottam, hogy megtaláljam azt a személyt, aki képes kiképezni. De én még ezt is képes voltam elrontani azzal, hogy az első alkalommal ágyba másztam vele. Nem tudom, hogy mégis mi a fene ütött belém.
Legalább tudná, hogy nem volt jelentősége a dolognak, ami köztünk történt és mind a ketten csak szemet hunynánk felette. Bár nem hiszem, hogy túl sokáig üldögélne a lakásomon, miután ott hagytam..   – Lesápadnék, ha belépnék a lakásomba és ott várna a kanapén. Az egyszer biztos. Mondjuk nem tudom, hogyan reagálta le, hogy ott hagytam reggel.. A legközelebbi találkozásunknál ki fog derülni..
Hogy miért? Mert egy rohadék vérszívó az egész családomat megölte. Vérbe fagyva találtam rájuk. Engem is megölt volna, ha akkor nem jön a segítségemre egy vadász, akihez az egyetlen nyomom egy flancos szimbólum volt. A családom gyilkosa halott.. Azt hittem készen állok arra, hogy vámpírokat öljek, ha úgy hozza a helyzet, de mitől lennék különb? Ugyanolyan gyilkos lennék, mint ők. Nem minden vámpír olyan, amilyen. Az emberek is különböznek vannak jók és rosszak. Senki nem mondta, hogy a vámpíroknak nem lehet valakijük, akik számára fontos és ez az, ami engem visszafog. Nem tudok szívtelenül gyilkolni. Nem megy.   – Nem tudom mi ütött belém, hogy ezt pont egy idegen vámpírnak mondom el, de sokkal jobban éreztem magam most, hogy kimondtam. Túl nagy a szívem és még ezeket a vérszopókat is sajnálom. Nem mindegyikük választotta ezt a sorsot magának. Azt hiszem jobb lesz, ha feladom ezt az egész vadász dolgot. Mindenki számára ez lesz a legjobb. Nekem is meg a vámpíroknak is. Nem, mintha akkor veszélyt jelentettem volna rájuk.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 06, 2014 5:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Meg kellet volna ölnöm. Biztos találtam volna valakit, aki lehetett volna a vérbankom. De helyette egy szerencsétlen vadász tanoncot fogtam ki. Megborzoltam a hajam és figyeltem, hogy mekkora szája is van. Istenem, meg vagyok én áldva ezekkel a nőkkel.
- Nyugi kislány, semmi szarkazmus, ez csak amolyan óvá intés volt. – emeltem fel a kezeimet védekezéskép. Egészen merész a kicsike, bár lehet, érzi, hogy nem akarom bántani. De mit is tegyek, nem tudom, miért érzem ezt, de nem akarom, hogy baja essen.
- Kísérjelek haza? – hangos nevetésbe törtem ki. Még a végén valami vadász szektához vezetne, a kik apró darabokra tépve égetnének el. Vámpír vagyok, nem hülye.
- Most meséltél valami fasziról, szerinted mit szólna, ha beállítanál velem? Gondolkozz. – a mutatóujjammal kicsit megbököttem a homlokát, amolyan illusztrálás képp, hogy néha érdemes lenne használnia, amit a csinos pofi mögött rejtőzik. Még ha sok mindent meglehet oldani, ha szépek vagyunk, de azért, hogy a fejünk a helyén maradjon, vagy a szívünk. Azért tenni is kell, és gondolkozni muszáj.
- Miért akarsz vadász lenni, ha képtelen vagy rá? Nem értem én a nőket, téged meg főleg nem. Meg akarsz ölni, majd éred a vérem, és látom rajtad, hogy undorodsz tőlem, még is kísérjelek haza. Most meg kiderül, hogy olyan vadász vagy, aki képtelen ölni? – ingattam meg a fejem. Ő még gyerek ehhez, nem is tudom mit vártam tőle. Semmi értelem nincs abban, amit mond és tesz. Mert kettőt lép előre, egyet hátra. Megszoktam, hogy sosem azt mondják, amit gondolnak, most még is azt sugallta, hogy igen is nagyon őszintén beszél.
- Figyelj, nem egyszerű, meg kell birkóznod azzal, hogy ő is élt, és te miattad már nem. De! Vagy te, vagy ő fog élni. Gondolj arra, hogy csak egy régi szakadt pólót dobsz a kukába, nem egy embert, ebben az esetben vámpírt, öltél meg. Kapcsolj ki. – esküszöm elment az eszem, vámpír gyilkosságról adok tippeket egy vadásznak. Még is, megsajnáltam a lányt, ahogy látom a küszködést a szemébe, hogy ő akarja. Meg akar változni, erősödni akar.



•• Words: xxx •• Note: - •• ©



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 06, 2014 3:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zavarban voltam leendő vadászként.. Képtelen vagyok megvédeni magam egy vámpírral szemben. De ha ez még nem lenne elég.. Mondhatni élvezettel kortyolom a vérét, aminek pontosan olyan undorító íze van, mint amire számítottam, de erre van szükségem ahhoz, hogy össze tudjam szedni magam.. Mert a vére nélkül nehezen jutnék el innen bárhova is.. A vége ájulás lett volna a dolognak és nem volt hangulatom még egyszer akár csak egy percet is a kórházban tölteni.. Tudom bőven lesz még alkalom, mikor ott kötök ki, de azért szeretnék minden egyes lehetséges opciót kizárni. Pont ezért kortyolom most a pocsék vérét, amitől a gyomrom bukfencezik párat.
Ó, pedig pont most akartam kivetni magam egy autó elé megnézni, hogy mi is történik. – Mondtam, miközben megforgattam a szemeimet és letöröltem a számról a vérét. Undorító. Emberi lény vagyok nekem nincs szükségem erre a sűrű nem is tudom pontosan megmondani, hogy milyen ízű folyadékra.. De azt hiszem, amint hazaérek ki is dobom a nem létező reggelim és még az ebédem is. – Mellesleg, ha ennyire féltesz haza is kísérhetnél. – Rántottam egyet a vállamon. Mondjuk, ha Jason még ott van aláírom a halálos ítéletét és nem is lennék akkora szerencsétlen, mint amilyennek érzem magam jelen pillanatban.
Hmm.. Ki gondolta volna, hogy egyszer, majd pont egy vámpír fogja megmutatni, hogyan rejtsem el a karót, amivel talán még vele is végezhetnénk, de megnyugodhatsz. Még akkor sem ölnélek meg, ha meglenne hozzá az erőm.. Egyszerűen ezt a határt még nem tudom átlépni. – Nem hiszem el, hogy egy idegennel méghozzá egy vámpírral őszintébb voltam, mint saját magammal. Valószínűleg hülyének néz, amiért ennyire „megnyíltam neki”.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 03, 2014 8:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Candice & Genevieve


Az, hogy sikerült -e icipicit is visszabillentenem őt oda, ahová kell, tehát az igazi érzéseihez, először nem igazán tudtam megállapítani mindezt. Akkor jöttem rá a sikerre, amikor hirtelenjében Candice megölelt, és egy pár másodpercen át is így voltunk. Nagyon szeretem őt, nem tudom, mit tennék, vagy egyáltalán hol lennék nélküle jelenleg. Valahol mélyen a föld alatt, vagy még rabként éldegélnék... Inkább az előbbit választanám, akkor legalább nem lennék odaláncolva ahhoz a gyilkoshoz.
- Nem kell győzködni... Azt hiszem, itt maradok. Egy ideig biztosan - mosolyogtam a barátnőmre. Szeretem az efféle érdekes helyeket. Egyrészt jó búvóhelynek is, és otthonnak is. - Ha mégis idemerészkedne az a mocsok, azt hiszem, könyörögni fog az életéért - a mosolyom egyszerre vált gonoszabbá, eltökéltté és mégis őszinteség volt a cél.
- Az sosem baj, s már egy jó dolog is van itt nekem. Te... - fogtam meg a kezét. - Remélem, majd összehozunk egy hármas találkozót. Brad, te és én. Szeretném megismerni azt a lovagot, aki ennyire belopta magát a szívedbe - tényleg szeretném megismerni, és lehetséges, hogy ez jelenleg még korai.

/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 03, 2014 11:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Már megszólalni sem tudtam. Gen szavai annyira bátorítóak és annyira kedvesek voltak, hogy belém fojtottak mindenféle ellenkezést és kétséget. Tudtam, hogy igaza van, én is éreztem és tisztában voltam azzal, hogy szeretem Brad-et, azt pedig nagyon reméltem, hogy még ő is ugyanígy érez irántam. Ha nem így lenne, akkor nem jött volna utánam.. milyen megnyugtató! Már tényleg kellett valaki, aki kicsit helyrerázza a fejem és segít rendezni a gondolataim. Mire valók a legjobb barátok? Éppen ezért inkább nem is próbálkoztam az ellenkezéssel, csak megöleltem Gen-t és pár másodpercig magamhoz szorítva mondtam neki köszönetet ezzel a gesztussal. Talán ma még nem is említettem, mennyire imádom őt.
- Mystic Falls több, mint kellemes, úgyhogy remélem maradsz egy ideig. Nem hiszem, hogy itt bárki megtalálna téged. Még az a nyomorult sem. - Megforgattam a szemeimet. Na persze már én is itt voltam, ha az üldözője netalántán valahogy idekeveredne, én akkor is megvédeném. Velem amúgy sem érdemes ujjat húznia senkinek, a szeretteimet pedig szintén nem bánthatja senki. - Van itt minden, ami egy embernek kell, de figyelmeztetlek, csak első körben tűnik nyugodtnak. Ha belefolysz az életébe... meg fogsz lepődni, mennyire más, mint amilyennek képzelted. - Mosolyodtam el.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 30, 2014 8:50 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Nem tudom miért éreztem azt, hogy nekem cselekednem kell. De megtettem. Lehet ez azért van mert szinte drogként hatot rám a vére. Vagy szimplán azért mert megsajnáltam. Nem tudom, de ezt tartottam helyesnek. Nem beszélve róla, hogy nem egy csúnya némber és, mint láttam egészen szar élete lehet. Amivel azt gondolta, hogy megölhet egy magam fajtát, az tette épp csalivá. Pech, de ez van.
azt vártam, hogy makacskodni fog, meg elküld a francba. De nem, helyette édes ajkai szinte ráéreztek a véremre és erősen szívni kezdték. Ha az előbb mámorban éreztem magam, akkor most kijelenthetem, hogy eufóriába estem. Izgató volt a látvány, ami elém tárulkozott.
Nem mellesleg, ahogy a szemembe nézett, az a merész elhatározottság, ami tündökölt benne. Meseszépre sikeredett.
- És, most. Próbáld ne megöletni magad. Szerintem a zoknidat dobd el, meg a csizmát is, és a leggyorsabb tempódba menny haza, mert ez így nem lesz jó. Vámpír mágnest csináltál magadból. –hangom nem érces, vagy éles volt, inkább oktatás szempontból szólt. Bár az lenne a legjobb, ha titkon haza kísérném, nehogy összeütközzön még egy ilyennel, mint én. Nem hinném, hogy még egy fenevad ennyire jól bírná, és nem marcangolná halálra.
- Egy tipp. – motyogtam az orrom alatt és megkerestem a karót, amit elhajítottam. Megfogva léptem oda. Leguggoltam oda és a csizmájába kerestem meg a pontos helyet, ahol nem töri fel. A bokacsont és az ínszalag közé csúsztattam.
- Itt puha a bőr, nem sérti fel, ide kell rakni. Nem látszik, nem érzed, és ha ellöknek, és elesel, vagy épp mész vagy futsz, nem sérti fel a lábad. De ha még is szűkség van rá, ki tudod venni. –mondtam, majd felállva léptem egyet.
- Próbáld meg. – kértem, vagy parancsoltam. Döntse el, hogy minek is szántam.


•• Words: xxx •• Note: - •• ©



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 28, 2014 10:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szédelegtem.. Tényleg nem ivott túlságosan sokat belőlem mégis megviselt engem. Még szép, hogy megviselt te idióta! Két napja még kórházba kellett vinni annyira lecsapoltak.. Utálom, hogy ilyen gyenge vagyok. Most már tényleg össze kell szednem magam és egy igazi vadásszá kell válnom. Most akkor ez az egész nem történt volna. Nem is tudom, hogy miért említem neki a mentőket. Elég nagy a valószínűsége annak, hogy nem fogja őket hívni. Mégis miért tenné? Itt van a vére igyam csak azt.. De én nem akarok a véréből inni. Tisztában vagyok a következményeivel. Csak egyetlen egy rossz lépés és én is olyan szörnyeteg lehetek, mint ő. Talán még rosszabb is, ha nem lennék képes visszafogni magam. Ha pedig ez meg is történne. Az egyetlen személyhez mennék, akihez ilyenkor fordulhatok. Jason. Ő teljesen egyszerűen döfne egy karót a mellkasomba és a probléma meg is lenne oldva. Láthatóan ezt a vámpírt nem igazán érdeklik a következmények. Láthatja, hogy milyen béna vagyok.. Könnyen meghalhatok.. Bár miért is érdekelné, hogy teremt egy gyilkoló gépet avagy sem? Nem, mintha ő nem ontana ki épp elég életet.. Mondjuk hálás vagyok azért, hogy az enyémet megkímélte.
Fintorogva, de kortyolni kezdem a vérét máskülönben itt helyben összeesnék és ki tudja mi történne. Talán hagyna egyszerűen meghalni.. Mit érdekelné? Csak egy újabb két lábon járó, meleg, vértasak vagyok. Semmi több. Miközben nyelek pár kortyot a véréből végig a szemébe nézek.. Egy pillanatra sem sütöm le a szemeimet. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi játszódik le a fejében.




[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 28, 2014 8:09 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Hmm.. Ahogy ott állt előttem, még izgatónak is találtam a helyzetet, de ezt persze soha senkinek nem vallanám be. Mert miért is tenném?! Kicsit úgy éreztem magam, mint egy húr, de ez a kötelességem, nekem meg kell kóstolnom őt, vagy a halálig fogom kísértem. Amint a vére ellepte a számat, bizsergés fogott el. A hangja, amit mondott, csak átsuhant az agyamon. Semmit nem hagyva maga mögött, még egy kis foszlányt sem. Jobban tetszett az, amit érezek, ahogy érzem. Ezt az intenzivitást, ezt a forró lüktetést. Ember legyen a talpán, aki megérti, hogy milyen érzés is ez. Megingattam a fejem, mikor hátráltam. És az elmémet megtöltötte a vékonykás kis hangja. Mentőt? Hiszen alig ittam belőle, miért kéne mentőt hívjak? Értetlenül álltam a helyzet és a lány előtt. Tényleg nem festett jó színbe. Ott állt és kapaszkodott a fába, az arca akár a holdvilág. Nem tetszett ez nekem.
- Ha ennyit tudsz a vámpírokról, akkor azt is tudod, hogy nincs szűkséged a mentőkre. – léptem párat felé és felharaptam a csuklómat. Szűkségem lesz eme szépségre még. Hogy kiélvezzem a vérét, és ezt csak úgy tudom megtenni, ha életben marad.
- Ne gyere. – léptem oda és a hóna alatt átkarolva tartottam oda neki a csuklómat. Nem erőszak, csak ajánlott, a vérem meggyógyítja őt. Megkímélve a felesleges kérdésektől és hosszas procedúrától. Nem beszélve attól a förtelmes fertőtlenítő szagtól, ami a kórházban terjeng. Alig bírom elképzelni, hogy van ember, aki ezt megszokja.


•• Words: 324 •• Note: Bocsi szépségem a késésért. •• ©



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 23, 2014 9:37 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tessék. Én is pontosan ugyanolyan vagyok, mint a többi ember. Szánalmasan könyörgök az életemért, amikor már annyira mindegy az egész. Legalább a verbéna adagom bevehettem volna, de nem.. Lassan már be is festhetném a hajam szőkére, amilyen idióta vagyok. Bár a mostani hajszínem is tükrözi a belsőmet.. A sötétség. Elférne pár villanykörte a sötét kis buksimban.
A kezdő az egy elég gyenge kifejezés, amint láthatod. A karó elméletben arra a célra szolgál, hogy a vámpírokat sebesítse meg ne a vadászt.. Hát ez nekem nem jött össze.. – Ez az egész szituáció egy tökéletes ötleted adott nekem. Idővel, mikor már normális vadász leszek eljátszhatnám ezt a helyzetet Jason-nel.. Egy kis színjáték még izgalmasabbá is tenné. Könyörögnék az életemért, amin a legtöbb vámpír nevetne, hiszen a vérem csalogatta őket magamhoz.. Aztán, miközben táplálkozni kezdenének Jasno hátba szúrná őket. Egy tudatlan béna kislány szerepét kellene eljátszanom, ami nem is áll olyan messze tőlem, mert most pontosan ilyen vagyok. Nem egészen tudatlan.. Csak egy óriási bolond. A saját vesztembe rohantam. Pontosabban az egyikből a másikba.  
Eldönthetnéd, hogy most le akarsz fektetni vagy a véremből inni, mert az szerintem a többi testrészem feltérképezése nélkül is bőven meg tudod tenni. Minden ujjam megvan.. Egy fogam sem hiányzik. Teljesen rendben vagyok.  – Ki akarja élvezni a helyzetet és én ezt teljes mértékben meg is értem, csak az én részemről ez unalmas.. Inkább esnénk túl a dolgon. Öljön meg vagy csapoljon le egy kicsit teljesen mindegy.. Jó, azért nem teljesen, de legalább lennénk már túl rajta.. Nem szeretek várakozni.. Türelmetlen vagyok.
Nem fog fájni. Na persze.. Igen, hogyne. Lehunytam a szemeimet, amint megéreztem leheletét a nyakamon, majd szemfogai felsértették a bőrömet és ezzel egy időben kirázott a hideg. Felhozta az emlékeket, amik miatt kórházba kerültem.. Nem fájt. Az emlékek voltak azok, amik megrémisztettek. Még az sem vigasztal, hogy többet az a szörnyeteg nem bánthat. Helyette van még vagy ezer, aki igen.
Amint elhúzódott tőlem a nyakamhoz kaptam. Ha tudtam volna mozdulni sem mozdultam volna meg, hiszen alig volt erőm. Lehet, hogy neki kevésnek tűnt, amit kiszívott belőlem.. Nekem nagyon is sok volt. Főleg, mivel nem olyan régen volt szerencsém egy ehhez hasonló esethez. – Remek észrevétel. – Forgattam meg a szemeimet, miközben továbbra is a fának támaszkodtam és próbáltam nem összeesni. – Ha már ilyen segítőkész voltam.. Igazán hívhatnál egy mentőt, mert azt hiszem rám férne.




[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 19, 2014 2:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Candice & Genevieve


Hallgattam a legjobb barátnőm szavait, melyekben csöppnyit túlteng a bizonytalanság. Nem vagyok egy pszichológus, de látom benne mindezt, és ehhez még szakértőnek sem kell lennem. Meg az is közrejátszik, hogy ismerem Candice-t már.
- Hát, valahol el kell kezdeni, ugye? Csak nehézséget okozhat a múlt árnya... - mondtam neki, hisz tudom milyen az, ha valaki nem tudja, mikor mit kell mondani, én is ilyen vagyok. - Szerintem szeret téged, és te sem érzel másképp - szerény vélemény ez volt, és sosem féltem az igazat megmondani másoknak.
Candice-nek pedig most az kell, hogy bátoríthassam őt. Látom a bizonytalanságát, és szeretném ezt elkergetni nagyon messzire, nem jó ilyen furcsán látni őt.
- Akkor rázzátok helyre a kettőtök kapcsolatát. Az, hogy megbántott, szerintem több millió alkalommal megbánta, ha nem így lett volna, és nem lenne célja az, hogy veled legyen... Nem jött volna el ide, hozzád - fogtam meg a kezét a mondatom után, és egy aprót mosolyogtam. Most semmi másra nincs szüksége, csak arra, hogy támogassa valaki őt ebben, és buzdítsa őt, hogy lépni kell. - Brad lépett egyet már, és te is, hiszen beszéltetek egymással már... ez egy jó lépés, csak tényleg le kellene ülnötök, s megbeszélni - vettem egy mély levegőt, nem tudom mi mással tudnám őt a jó útra terelni, mert le sem tagadhatja azt, hogy szereti őt. Én pedig látom rajta azt, amit boldogságnak neveznek.
- Ez a kisváros igazán kellemes hely - tereltem el a szót kicsit, és amíg biztonságban érzem magam, maradok.

/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 19, 2014 9:44 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ez igaz. Valahogy még egyikőnknek sem sikerült normálisan belekezdenie a beszélgetésbe. Mindig jelentéktelen dolgokkal tereljük el a figyelmet, de ő is tudja, hogy egyszer túl kell lennünk rajta... mégis mi másért jött volna ide? - Egyre több sóhaj hagyta el a számat, így, hogy beszéltem róla tanácstalanságom fokozódott. Annak viszont örültem, hogy itt van Gen és neki beszélhetem ki magamból a problémákat. Nála jobb hallgatóságot és tanácsadót keresve sem találhattam volna. Ilyen az igazi barátnő.
- Hogy mit érzek? - Kérdeztem vissza bizonytalanul, pár pillanatig csak magam elé meredve, hogy kellőképpen összeszedjem a gondolataimat. Szó, mi szó, ezen eddig nem igazán merengtem el. - Amikor meglátom vagy ott van velem azt kívánom, hogy... bárcsak minden a régi lehetne. Bárcsak ne kellett volna elhagynom és bárcsak ne kellene attól tartanom néhanapján, hogyha begurul, akkor rám támad. Tudom, hogy ő igazából nem ilyen és hogy ez csak a fajtája velejárója... és én ezzel együtt szeretem... de fárasztó és nem éppen a legjobb érzés. - Motyogtam a kezemet nézegetve. Most tényleg bizonytalan voltam.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 12, 2014 2:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Emberek. Olyan kiszámíthatók, mindig ez a szokványos sablon szöveg, hogy ne, kérem, mert családom van, vagy még élni szeretnék, mert még ezt, meg ezt nem tettem meg. Akkor eddig mi tartott vissza? Miért a halál torkában kell mentegetőzni? Hiszen megannyi időt pazarolnak el arra, hogy dolgozzanak, és közben elfelejtik, hogy családjuk van, és legfőképp, hogy élnek!
Megforgattam a szemeimet és beljebb lévő fának nyomtam a kiskegyedet.
- Micsoda ráérzés. – kacsintottam és kezemmel végig simítottam a nyakától, egészen a combjáig, minden fontos testrészt érintettem, puha melleket, a tökéletes hasat, és a feszes combokat. Egészen a csizmájáig, ahol a vérszag erősödött.
- Kezdő vagy? – rántottam ki a véres karót. Elég csúnya sebe lehetett, hiszen egészen elázott a kis fadarab. Dögös egy vadász, meg kell hagyni, de nem sokáig futotta a karrierje. Mondjuk, ha nem velem sodorta volna össze a sors, akkor lehet tovább is élhetett volna.
- Ne moccanj. – adtam parancsba neki és elengedve a vállát léptem egyet hátra.
- Ínycsiklandozó a véred illata, sok embert kóstoltam már, de ennyire még egyiké sem hozott lázba. – mutogattam a kezemmel, és forgattam a fadarabot. Majd az orromhoz emeltem, teljesen felhevülve húztam végig az ujjam rajta és nyaltam le a vért. Isteni volt! A testem megborzongott és éreztem, hogy nagyon kell, koncentráljak, mert elvesztem az eszem, szörnyű mészárlást rendezek. A félelemtől izzó szemei csak jobban eltüzeltek.
- Nem fog fájni! – hajoltam a füléhez, majd a nyelvemet végig húzva az ütőerén mélyesztettem bele a fogaimat. Amint elöntötte a vér a számat, erősen kellet, visszatartsam magam, egyre nagyobb kortyokat nyelve szorítottam a fának, azért még sem szeretném, ha valaki észrevenne. Így csak egy felfűtött párocskának nézhetnek. Nem mellesleg szabadulni sem tud, hiszen az igézésem alatt áll. Még pár kortyot csenve tőle, léptem hátra, egészen büszke vagyok magamra, sikerült éltben hagynom a szépséget.
- Élsz. – jegyeztem meg és megtöröltem a számat. Volt valami a lányba, ami nem hagyott nyugodni. De még magam sem tudom mi volt az. Csak álltam és figyeltem őt.



•• Words: 324 •• Note: Wink •• ©



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 08, 2014 10:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha nem is haza, de valahova el kell mennem, mert nem vonzhatom magamhoz a vámpírokat.. Ha lehetőségem is nyílna arra, hogy használjam a csizmámba rejtett karót nagy valószínűséggel kudarcba fulladna az én kis próbálkozásom. Szóval jobb lesz, ha nyugton maradok úgy talán megkímélik az életem.. Elég érdekes gondolat ez egy leendő vadásztól, nem? Szerencsétlen vagyok.. Nincs még egy ilyen szerencsétlen, balfék ember, mint én, de komolyan.
Fogalmam nincs, hogy miért bólintottam a kérdésére, mármint túlságosan egyértelmű, hogy ha valamit nem akarok csinálni jelen pillanatban az a sétálás, mert a lábam iszonyatosan sajog így is nem kell erre még rásegítenem azzal is, hogy elmegyek vele sétálni.. De nem tudtam ellenkezni.. Nem.. Az nem lehet, hogy megigézett.. A francba. Akkor itt a halálom napja. Eldönthetem, hogy megpróbálok legalább küzdeni érte azzal, hogy a hasába döföm a karót vagy pedig egyszerűen csak hagyom, hogy az utolsó csepp véremet is kiszívja a testemből mindenféle akadály nélkül.. Ezt nem engedhetem meg!
Kiáltani akartam, hogy segítség, de egy hang sem jött össze. Remek.. Mikor, már úgy tűnt, hogy csak ketten vagyok elkezdtem neki könyörögni.. Ha mást nem legalább egy kicsit hatok rá.. Utána pedig jöhet a durvább megoldás.. A karó. Miért nem fogyasztottam flancos verbénát? – Tudom, hogy mire készülsz, de hidd el nekem.. Nem akarod megtenni. Nem vagyok olyan finom falat, mint amilyennek látszom.. Ha pedig mégis úgy döntesz, hogy megkóstolsz legalább ne sokat, kérlek.. Nincs kedvem megint kórházba kerülni..  – Hadartam el a mondatot, miközben végig ott figyeltem. Kétlem, hogy meghatná, de legalább megpróbáltam.  



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Márc. 06, 2014 8:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Olyan volt ez az egész, mintha álmodnék, itt ül egy gyönyörű lány és eufóriába esek a vére illatától. Nagyon megkívántam és legszívesebben letámadnám, de még sem. Úgy tűnik, valami zavarja és nyomja a szívét. De mióta is érdekel ez engem?!
- Vannak ilyen dolgok. Fiatal vagy még, lesz jobb is. – kacsintok egyet és közelebb csúszok hozzá, ez valami elképesztő, ahogy összecsordul az ember nyála, amikor megérzi a vérnek azt a csábos illatát, amit az ember akkor érez, mikor nagyon megkívánja a kedvenc ételét. Hiába most táplálkoztam sosem éreztem olyat, mint nála.
Meg kell kóstolnom. Közelebb hajolva néztem a szemeibe.
- Most eljössz velem sétálni és bármi történik, nem sikítasz. – egy kis rásegítés kell, megigézve álltam fel.
- Nem jössz sétálni? Egy ilyen széplány ne ücsörögjön egy magába. - nyújtottam a kezemet és felsegítettem. Micsoda úriember vagyok, de ez töretlen éhségemet és vágyamat próbáltam leplezni vele, amit a csizmájában felsértett bokája csak jobban gerjesztett. Ezek a nők lesznek a vesztem egyszer. Nem tudtam mit kérdezhetnék még tőle, így csendben andalogtunk a fás rész felé, mondani sem kell, hogy már alig bírtam türtőztetni magam, néha rá pillantottam, hogy minden rendben-e mert úgy tűnt, hogy mikor leült a padra, mintha bicegne. De tudnom kell, milyen a vére, ha egyszer megkóstolom, lehet nem lesz megállás, kár lenne érte, de a faj kötelez. Mg nem tudtam eldönteni, hogy megölöm, vagy jó lesz később is. Majd ez a vacsorám közbe fog kiderülni.



•• Words: 236 •• Note: Wink •• ©



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 05, 2014 7:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nincs elegendő idő arra, hogy belőlem normális vadászt lehessen faragni. El kell fogadnom, hogy ez az egész nem több számomra, mint egy álom. De ez egy olyan álom, amit nagyon szeretnék elérni még sincs meg hozzá a képességem.. Igen.. Néha ezt is el kell fogadni, hogy van olyan dolog, amit nem tudok. Először is vámpírokra vadászni, mert megsajnálom őket.. A fene a jó szívembe. Másodszor pedig egy karót nem tudok elrejteni úgy, hogy azt más ne vegye észre. Mondjuk az nem biztos, hogy bárki is észrevette, viszont én határozottan érzem.. A legjobb lenne, ha hazamennék és ledobnám a lábamról, hogy lefertőtleníthessem a lábamat. De mi van, ha még ott van Jason? El akarom kerülni a kínos beszélgetést, mert ebből az egészből nem lenne semmi más.. Megtörtént és én egy kicsit megijedtem a dolog komolyságától, szóval inkább hátrálok. Mondhatjuk úgy, hogy hiba volt, ami köztünk történt.. De bánom is meg nem is.
Kicsit megijedtem, mikor valaki leült mellém. Az első gondolatom az, hogy vámpír.. Megérezhette a vérző lábamat.. Aztán meg elkezdett olyan kérdéseket feltenni, ami gondolom nem éppen megszokott egy vámpírtól. Még soha nem volt alkalmam arra, hogy leüljek és cseverészek eggyel. Mondjuk ez nem éppen a legjobb dolog.. Főleg most, hogy nincs verbéna a szervezetemben és még csak a zsebemben sem. Annyira zavarban voltam reggel, hogy elfelejtettem azt a dolgot, ami talán megmenthetné az életem.. Mert ezzel a karóval nem sokra megyek.. Főleg, hogy szétzúzom vele a lábamat.
Egy olyan emberrel szűrtem össze a levet, akivel nem kellett volna.. Aztán pedig szépen kiosontam a saját lakásomból.  – Nem akartam az orrára kötni, hogy mi is történt, mert nem bízom az idegenekben bármennyire helyesek is. Ezzel pedig semmi újat nem mondtam.  Csak egy átlagos ember még átlagosabb problémája. Ha az utcán megállítanánk tíz embert és megkérdeznénk, hogy lefeküdt-e, már úgy valakivel, hogy azt már másnap megbánta.. Szerintem minimum öt emberrel igennel felelne, szóval.. Átlagos.  



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 04, 2014 11:42 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Érdekes volt itt lenni, és mint ne mondjak jól esett kiszabadulni kicsit. Hiszen nem akarok bántani semmit, még is mikor kiszellőztetem, a fejem legalább nem kattogok azokon a dolgokon, amiken eddig igen csak sikerült. A leányzó, aki a padon ücsörgött igen csak elveszettnek tűnt, épp az ideálom. Mert ilyenkor a legsebezhetőbbek és ilyenkor könnyű a közelükbe kerülni.
- Mi bántja a kicsi szíved? – kérdeztem és láttam, hogy zavarja a jelenlétem, ami csak egyre engedett következtetni, hogy vagy érzi, hogy más vagyok és az a legjobb, hogy látom mennyire feszült lett. Megráztam a fejem és közelebb csúsztam hozzá, a vér szaga csak erősödött, hálát adok az istennek, hogy tudok uralkodni magamon, és az előző falat kisasszony is megtette a hatását. A vére, mint a drog, vonzott és remegett a kezem. Még sosem éreztem azt, hogy valakinek a vére ennyire csalogasson, pedig most táplálkoztam. Koncentrálva néztem a szemeibe, úgy festett számomra, mint egy rémült kislány. Vagy valami borzalmas dolog történt a közel múltban, valami halál esett, vagy a pasija hagyta ott, avagy fordítva. Sosem lehet tudni mi, történik az emberek életében. Míg a miénk egyhangú és mi gyilkolunk, addig náluk ez teljesen más. Az ő életük percek alatt megváltozik. Ezért is szeretek vámpír lenni, nem kell aggódnom, hogy olyan dolog történik, amit nem tudnék megoldani. Aztán úgy döntöttem, hogy rá figyelek és kizárom a fejemből a gondolatokat.  
- De persze nem muszáj beszélned róla, ha nem akarsz. – nem akarok tolakodónak tűnni. De még is érdekelt, mert a vére nagyon vonzott és ez nem engedett elmenni. Pedig éreztem, hogy nem épp szerencsés itt maradni. De egye fene, maradok, de a fogam nem hagyom itt. Kár lenne megölni, de nem fogok habozni, ha rám támadna.  



•• Words: 281 •• Note: •• ©



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 04, 2014 11:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Candice & Genevieve


Nos, igen... Szinte gondoltam, hogy az első mondata az lesz, hogy bonyolult. Sok minden bonyolult, ahogyan ez is az tud lenni. Túl sok a bonyodalom, s a zűrzavar mindkettőnk életében, még akkor is ha ezt valaki nem mondja ki.
- Az élet már csak ilyen. Bonyolult mindig - sóhajtottam egyet, hiszen nem szoktam panaszkodni, de egy személlyel bármit megbeszélek, és az pedig Candice. Még mindig az az érzésem, hogy van még valami, amit nem igazán mond el, de majdcsak kiböki valamikor már. - Szerintem sem ő, sem pedig te... nem tudjátok, hogy valójában hol is kellene elkezdeni azt a bizonyos beszélgetést. Megesik az ilyen, mindketten szorongtok tudat alatt, nem tudjátok, mit is kéne mondanotok egymásnak - vázoltam fel neki az eszmefuttatásom egyik gyöngyszemét. - Mit érzel, amikor meglátod őt? - kérdeztem tőle, és az utolsó korty kávét is megittam. - És szerintem, nem véletlen, hogy idejött, megkeresett téged... - elmosolyodtam, mert aki nem szereti a másikat, az nem fogja felkeresni, nem bukkan fel hirtelen a semmiből. Ahogyan én sem, hiszen szeretem Candice-t, az egyetlen ember az életemben, akinek bármit megbocsátanék, mert tudom, hogy nem szándékosan ártana nekem.

/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 02, 2014 4:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy apró mosoly ismét kiült az ajkaimra. Néha rácsodálkoztam,hogy azok után amin keresztülment Gen hogy a fenébe lehet ennyire megértő és kedves? Az ember azt várná, hogy a hozzá hasonló sorsúak soha nem fognak bízni senkiben, bezárkóznak és hidegen viszonyulnak másokhoz. Talán Gen azért nem viselkedik velem így, mert segítettem neki és érezheti, hogy én nem akarok kicsikarni belőle semmit, nincs szükségem az erejére és nem fogom sakkban tartani sem. Mégis miért tenném? Egyszerűen barátok vagyunk. Legjobb barátok.
- Bonyolult helyzet. - Ismételtem meg. Már meséltem Brad-ről Gen-nek, de például a legfontosabb információt, mégpedig azt, hogy a szerelmem egy vámpír... nos maradjunk annyiban, hogy elhallgattam előle. És emiatt éreztem a legrosszabbul magam... hogy hazudtam a barátnőmnek, hiszen tudtam, mennyire utálja füllentéseket. Meg tudom érteni.. élete jó pár éve hazugságban telt el. - Brad egyszer csak megjelent, de még nem jutottunk egyről a kettőre. Kb. kétszer találkoztunk azóta, hogy itt van, viszont mindig elbeszélünk a dolgok mellett. Nem igazán tudtuk megbeszélni, hogy mi történt vagy miért is történt az, amiért elhagytam. - Sóhajtottam keserűen.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls parkja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-