- Hiszek neked Tyler. Nem akarok hülyeségeken veszekedni veled. - Mondtam sóhajtva miközben szorosan hozzábújtam. Minden olyan volt amilyennek mindig is akartam felesleges lett volna elrontani valamivel. Ha baj lesz ebből az sem fog érdekelni. Mert vele leszek és együtt megoldjuk, mint mindent. Mostantól így lesz. Legalábbis így kell lennie.
- Éljünk a pillanatnak és ne beszéljünk olyan dolgokról amik egyáltalán nem fontosak. - Átkaroltam a nyakát és mosolyogva újból megcsókoltam.

-Ebben nincs semmi olyan ami miatt bajba keveredhetnék. -vontam meg a vállamat- Direkt a te kedvedért csinálom.- Ebben talán volt egy kis önös érdek is mert isteni íze volt a vérnek, meg az erőmet is növelte, de ezt jobb ha magamban tartom még a végén ezen is kiakad.
Amikor közelebb, csúszott majd megcsókolt és a homlokát az enyémnek támasztotta némiképp lecsillapodtam.
-Hidd el, hogy mindent érted teszek... -karoltam át közelebb vonva magamhoz. A hideg is végigfutott rajtam, hogy megint majdnem elcsesztem mindent.
Mekkora hülye vagyok....Te jó ég.

- Nem akadok ki. A te dolgod. Én viszont nem kérek belőle. Csak nem szeretném, ha valami hülyeségbe keverednél. - Nem akartam elkezdeni ezen veszekedni. Egyáltalán nem akartam vele veszekedni semmiről sem. Azzal csak elrontanám ezt a tökéletes pillanatot vagy talán már ő megtette ezzel a vértasakkal, de nincs semmi veszve.
A tasakot közénk helyezte én pedig rögtön magam mögé raktam és közelebb csúsztam hozzá, hogy megcsókoljam. - Szeretlek. Ez az ami számít. - Homlokomat az övének támasztottam és úgy néztem a szemeibe.

-Te tudod. -vontam vállat, és magunk közé tettem a tasakot hátha mégis megkívánja.
-Jaj, ne akadj már ki. Örülj, hogy nem öltem meg senkit. -mondtam kissé közömbösen, bár nem annak szántam. Isten ments, hogy megint összevesszünk.
-Tündérvér. -válaszoltam a kérdésére, majd felültem az ágyon úgy nézve szemeibe elkomolyodott tekintettel.
-Már komolyan nem merek semmit csinálni mert a semmin kiakadsz. -morogtam az orrom alatt. Nem tudom, hogy ebben mi kivetnivaló van....Mert szerintem ez teljesen normális.

Magamra húztam a takarót és úgy figyeltem ahogy kotorászott a kabátjában. Kicsit furcsán néztem, hogy most mi a fenét fog előhúzni aztán megláttam a kezében a vértasakot. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem sima vér. Csak egy mély levegő kellett ahhoz, hogy érezzem. Túlságosan is csábító volt. Nagyot nyeltem amikor felém nyújtotta.
- Nem kérek. - Ráztam meg a fejemet. Végül is tegnap este ettem utoljára nincs szükségem rá. - De mégis mi a franc ez? - Kérdeztem kicsit emeltebb hangon. Új ismerőstől kapta.. Azt hiszem bőven le vagyok maradva és az utóbbi incidense után a vérrel kapcsolatban szerintem teljesen normális ha kicsit kiakadok. Nem akarok vele veszekedni erről, csak normális 'emberek' módjára szeretném vele megbeszélni.

Boldogságot láttam az arcán és azt hiszem ennél több nem is kellhet. Amikor kezét az enyémbe kulcsolta kicsit erősebben meg is szorítottam ezzel is jelezve, hogy nem akarom elengedni.
-Elhiszem...-mondtam, majd sóhajtottam egyet. Nem tudom mennyire gondoltam ezt komolyan, mivel nem akartam semmiféle bajba belevinni.
-Jelenleg....-futott át egy grimasz az arcomon- Apropó...-pattantam ki az ágyból, hogy a ledobott kabátomból előhúzzam azt a vértasakot amit még Xaviertől kaptam. Ugyan már nem friss, de megteszi.
-Egy új ismerősömtől kaptam. Szerintem ennél jobb nincs is. -jelent meg egy vigyor az arcomon és letéptem a tasak kupakját, hogy egy pár kortyot ihassak belőle, de nem sokat hisz Xavier meg mondta, hogy nem lehet túlzásba vinni mert függőséget okoz. Bár ettől a pár kortytól is úgy éreztem mintha tele lennék.
-Tessék, de csak egy pár kortyot!! Nem lehet túlzásba vinni. -nyújtottam felé a tasakot.

Hosszan kifújtam a levegőt amikor végre újból visszatért a testembe valamiféle erő. Kinyújtóztattam minden egyes végtagomat. Jó volt újra érezni minden egyes porcikámat. A légzésem is immár normális lett.
Mikor Tyler felém fordult én is ugyanígy tettem és mosolyogva néztem rá teljes boldogsággal az arcomon. Ez volt az igazság. Boldog vagyok, miért is viselkednék másképpen? Semmi értelme nem lenne az egésznek.
- Tudom, hogy sajnálod és együtt mindent meg fogunk oldani, hidd el. - Megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat tekintetemmel végigkövetve a mozdulatot, majd újból a szemeibe néztem.
- Azt hiszem már most minden rendben van. Sőt több mint rendben. Legalábbis jelenleg. - Mondtam kacagva. Jelenleg minden tökéletes. Reméljük most nem borul fel az egész egy pillanat alatt.

Egy ideig még kapkodtam a levegőért, majd lassan helyreállt a légzésem és a fejem is kitisztult. Megdörzsöltem a homlokomat ezzel is leseperve magamról a verejtékcseppeket. Mondhatnám azt, hogy többet kéne veszekednünk, hogy mindig ilyen jól érezzük magunkat egymás mellett, de ez hülyeség lenne, szerintem továbbra is tudok neki ennyit nyújtani, ha nem többet.
Sóhajtottam egyet, majd egy rugaszkodással Caroline felé fordultam és úgy néztem csillogó szemeibe.
-Remélem tudod, hogy még mindig sajnálom a múltkorit, de már dolgozom rajta. -nyeltem egyet, majd egy féloldalas mosolyt erőltettem az ajkaimra.
-Hamarosan minden rendben lesz. -nyomtam egy puszit a homlokára, majd végigsimítottam az arcán.

Testem teljesen megfeszült, ha akartam volna se tudtam volna mozdulni. Egyszerűen képtelen voltam. Kellett pár perc mire valamennyire eljutott a tudatomig, hogy most mi is történt. Megmozdulni még mindig nem tudtam egyszerűen csak feküdtem. A légzésemnek is kellett pár perc mire visszaállt a normális kerékvágásba.
Ilyen jól még soha nem éreztem magam vele. Mondhatnám, hogy többet kellene veszekednünk, de így is épp eleget veszekszünk nem kell több. Úgy összevetve megérte. Ezért a pillanatért mindenképpen. Szeretem őt és minden ami vele kapcsolatos. Ez az ami számít most. Semmi más, csak ő meg én.

Egyre jobban kezdtem élvezni és a vágytól amit bennem keltett már szinte szétrobbantam. Elképesztő ez a nőszemély. A sok hülyeségem ellenére is velem van és megbocsájt....Ennél többre nem is vágyhatnék, csakis RÁ.
Úgy néz ki jó ötlet volt a kezébe adni az irányítást, hisz már éreztem, hogy nincs sok hátra. A végére próbáltam kihozni a jelen helyzetből a legtöbbet, ami szerintem sikerült is.
Ismét ajkaira tapadtam. Így akartam, hogy vége legyen. Perceken belül el is ért az a mámoros érzés, szinte mindkettőnket egyszerre. Köpni nyelni nem tudtam. A szó is belém fagyott annyira kapkodtam a levegőért. Kétség sem fér hozzá, hogy még nem volt ennyire jó együtt.

Ez az egész olyan álombeli volt. Minthogyha nem is önmagam lennék. Teljesen másként viselkedtem, mint amúgy. Még soha nem voltunk így együtt.. Ennyire szenvedélyesen.
Sóhajok és nyögések felváltva hagyták el ajkaimat, majd hátának karmolászását egy időre abbahagytam amíg begyógyultak a sebei azután pedig újból karmolászni kezdtem azt kicsit sem finomkodva. De miért is tenném? Most van az az érzésem, hogy egyikőnk sem arra vágyik, hogy a másik finomkodjon.
Pár perc elteltével a kezembe adta az irányítást. Rögtön meg is ragadtam ezt az alkalmat és próbáltam mindent úgy csinálni, hogy mindkettőnknek jó legyen. Azt hiszem ez sikerült is, mert nem sokkal később végigfutott testemen az az ismerős bizsergés.

Annyira élveztem a dolgot, hogy az időérzékemet is elvesztettem. Már visszafojtani sem tudtam volna a belőlem előtörő nyögéseket és sóhajokat.
Már olyannyira "elfajultak" a dolgok, hogy a hátamat is véresre karmolta, de egyáltalán nem zavart, ezzel is csak egyre jobban fokozta a bennem felgyülemlett vágyakat.
Próbáltam fokozni a fokozhatatlant is, miközben ajkaitól elszakadva ismét visszatértem a nyakához amit lágy, olykor durvább csókokkal is illettem. Kezeim továbbra is a fenekén pihentek, majd egy hirtelen mozdulattal ragadva meg a csípőjét fordítottam a helyzetünkön ezzel az ő kezébe adva az irányítást, egy kis időre.
Mióta az vagyok ami, azóta jobban vágyom arra, hogy valamilyen szintem én legyek az aki diktálja a dolgokat. Persze ez lehet pozitív és akár negatív értelemben is. Részlet kérdése.

Talán ez az együttlét kellett ahhoz, hogy minden kétely eltűnjön belőlem. Stefan csak Stefan. Egy barát semmi több. Amit Tyler adhat nekem az sokkal más sokkal több, mint egyszerű szex. Szeretem őt és ez ami úgymond a hab a tortán. Ettől tökéletes ez az egész. Habár mindig találunk valamit amivel elcsesszük helyrehozzuk. Csak remélni tudom, hogy ez most változni fog. Muszáj lesz. Már csak a lányunk érdekében is.
A tempó fokozása miatt egyre hangosabb és hangosabb nyögések hagyták el ajkaimat miközben a karmolászást sem hagytam abba. Később vettem észre, hogy a hátát már véresre karmoltam, de mivel nem volt ellenére egyáltalán nem bántam.

Amikor lábait szorosan a derekam köré fonta kezeimmel ismét visszatértem formás lábaihoz amit vadul simogatni kezdtem és néha-néha a fenekébe is markoltam nem finomkodva. Isten tudja mióta nem éreztem magam ilyen jól vele és ezt nem csak a szex miatt gondolom hanem úgy átlagba véve.
Ahogy karmolászni kezdte a hátam -elég durván, ami persze nem volt ellenemre- akarva akaratlanul is kibukott belőlem egy-két jóleső nyögés. Visszatérve ajkaihoz csókoltam ismét egyre vadabbul és szenvedélyesebben, miközben a tempót is fokoztam.
Szeretem őt, és végre ezt saját magamban is beismerem, a kételyek meg mintha szertefoszlottak volna bennem. Csak ő járt a fejemben, semmi másra nem tudtam gondolni.

Éppen azon voltam, hogy átveszem az irányítást amikor végre megéreztem magamban. Egy halkabb nyögéssel jeleztem tetszésemet, majd lábaimat szorosabbra vontam dereka körül.

Már jó idő eltelt azóta mióta utoljára együtt voltunk és ezért talán most kicsit jobban is élveztem, mint máskor. De most még az is rátett, hogy ez a veszekedés egyfajta vágyat keltett bennem. Ami most végre beteljesedik.
Csípőmmel próbáltam felvenni a tempóját ami elég könnyen ment. Teljesen egymásra vagyunk hangolva. Hátát karmolgattam, de ebben semmi finomkodás nem volt.

A tűrőképességem elég pocsék lehet, mivel nem sokáig bírtam. Egy gyengébb, de annál inkább határozott mozdulattal váltam vele eggyé miközben mohón faltam az ajkait.

Nem tudom mióta nem élveztem ennyire vele az együttlétet. Talán mindketten most jöttünk rá arra, hogy mennyit is ér a másik és ez kihozza belőlünk a pozitív dolgokat, na meg ha jobban benne lesz ebben a terhesség dologban akkor egy jó darabig nem tudunk így együtt lenni, de elvileg a türelem rózsát terem, és ez milyen igaz.

Folyamatosan gyorsítottam a tempón, miközben elszakadva ajkaitól a nyakát kezdtem el csókolgatni, néha-néha óvatosan harapdálva.

Hosszú perceken keresztül forrtunk össze szenvedélyes csókban, de még nem volt hajlandó megadni azt amire jelenleg a legjobban vágytam.
Nem bántam, de azt már tudtam, hogy ha nem lép hamarosan én leszek az aki a kezébe veszi az irányítást és onnan már nincs megállás.
Mind a ketten eléggé tüzesek vagyunk ha valami vitáról van szó. Talán még azon is össze fogunk egyszer veszni, hogy milyen színű legyen a gyereknek a szobája. Bár remélem az nem fajul el annyira, mint mostanában a többi veszekedésünk. Annak nem igazán lenne jó vége. Annyiszor megesküdtem már magamnak, hogy ha még egyszer megcsal elhagyom. De képtelen vagyok. Szükségem van rá. Lehet, hogy más azt mondja hülye vagyok.. Nem érdekel. A lényeg az, hogy boldog vagyok, mert vele lehetek.

Ahogy lábait a derekam köré fonta kezeimmel egymás után többször is végigszántottam formás lábait. Ajkaink továbbra is szorosan egymásba forrtak és talán csókunk másodpercről másodpercre egyre szenvedélyesebbé és vadabbá vált. Isten tudja mióta nem éreztem ilyen jól magamat vele. Ezért is nem akartam még véglegesen átadni magamat a vágynak, húzni akartam egy kicsit őt is és magamat is, na meg élvezni ezt a csodálatos pillanatot.
Biztos voltam benne, hogy most már soha többé nem hagyom futni, még ha meg is bántom vagy esetleg ő engem.. Nem akarom, hogy pitiáner veszekedések tegyenek tönkre minket, hisz az neki sem jó és nekem se, de főleg neki ebben az állapotban. Hisz kinek hiányozna az, hogy neki és a kicsinek baja legyen? Azt hiszem akkor végképp kikelnék magamból.

Abban biztos lehetek, hogy egy valamiben nagyon tehetséges és az ez. Nem mintha másban nem lenne valamiféle tehetsége, de abban, hogy engem kényeztessen - minden formában - egyszerűen verhetetlen. Egyetlen érintésétől ellazulok. Akár pár szavától is a felhők fölé emelkedem. Bár amikor vele vagyok általában mindig valahol a felhők felett érzem magam és ezért is olyan fájdalmas ha újból a földre érkezem. Remélem, hogy már nem lesz több ilyen. Mindent megpróbálok annak érdekében, hogy ez ne történjen meg.
Pár perc elteltével ajkaink újból összeforrtak talán kimondhatom, hogy több szenvedély volt most benne, mint nem sokkal ezelőtt. Lábaimat a dereka köré, a kezeimet pedig a nyaka körül kereszteztem és így húztam picit közelebb magamhoz. Nem akartam, hogy mostanában bármikor is szem elől veszíteni. Nem akarom őt soha többé elveszíteni.

Sóhajtásai valamiféle elégedettséggel töltöttek el hisz azt akartam, hogy élvezze amit csinálok, és ez sikerült is. Számomra a legfontosabb, hogy ő boldog legyen, mindig is őt helyeztem előtérbe még ha ez nem is tűnt szembe annyira.

Egyre csak fokoztam a tempót miközben vadabbul kezdtem el simogatni a derekát. Persze nem akartam, hogy így legyen vége ezért pár perc elteltével ismét felcsúsztam hozzá, és végigsimítottam gyönyörű arcán miközben elmélyedtem a szemeiben. Boldogságot láttam a tekintetében, de az enyémről sem szűrhetett le mást, hisz azt hiszem ez életem legboldogabb időszaka, annak ellenére is, hogy nem megy minden zökkenőmentesen és én sem vagyok már a régi.
Ismét ajkait kezdtem el falni, mintha az életem múlna rajta. Imádtam ezt az egészet, hogy vele lehetek ismét, és remélem már nem esik szét újra a kapcsolatunk, mert azt hiszem, hogy akkor már tényleg vége lenne.

Élveztem érintéseit és csókjait. Melleimnél jó darabig elidőzött ami miatt egy hatalmas vigyor kúszott az arcomra. Annyira jó vele nem is értem miért gondolkozom egyáltalán Stefanról. Az a csók is a bálon egy őrült nagy hiba volt. De remélem, hogy azért a baráti kapcsolatunkat fenn tudjuk tartani.
A hasamat is hosszasan csókolgatta. Azt hiszem már most kijelenhetem, hogy amint megszületik a lányunk teljesen el lesz kényeztetve. Habár valahol legbelül úgy érzem még nem vagyok kész arra, hogy anya legyek nem bánom. Mert tudom, hogy szeretni fogom és a lehető legjobbat próbálom majd megadni neki.
Nem is tudtam tovább gondolkodni hiszen az iránta érzett vágyam csak fokozódni kezdett amikor testem legérzékenyebb pontját kezdte kényeztetni. Halkan sóhajtoztam és alsó ajkamat harapdáltam.

Valahogy még mindig zavart ez a dolog, de tenni nem tudtam ellene. Biztos van valami oka annak, hogy ekkora "nyomot" hagyott bennem ez az eset, de majd úgyis kisül, hogy mi lesz belőle. Jó vagy rossz én állok elébe.

A csókunk közepette csak azon kaptam magamat, hogy már minden fölösleges ruhadarabtól megfosztott. Én sem tétlenkedtem tovább, és azt az egy rakoncátlan és zavaró fehérneműt is eltüntettem róla.
Ajkai érintései jóleső érzéssel töltöttek el. Elszakadva tőle apró csókokkal haladtam lefelé és feltűnően sok időt töltöttem el melleinél, majd jelképesen a hasánál is. Istenem, kimondhatatlan érzés, hogy apa lehetek, a mi gyerekünk apja.
Egyre lejjebb is lejjebb haladtam amíg el nem értem teste legforróbb pontjáig amit először gyengéden kezdtem el kényeztetni.

Akármennyire is próbáltam ezt a dolgot elhessegetni nem tágított a gondolataimból. De nem hagytam, hogy bármit is észlelhessen a dologból habár elég jól ismer. Viszont ha én valamit titokban akarok tartani az úgy marad. Nem érezhetek semmit Stefan iránt. Annak nem lenne semmi értelme. Csak feldobnám az életemet a semmiért. Mert valószínűleg semmivel nem lenne jobb vele. Tylerrel sem tökéletesek a dolgaink, de együtt vagyunk boldogok. Ő a másik felem. És ez az ami számít.

Amikor egy pillanatra elváltak ajkaink és tekintetünk egymáséba fúródott csak az iránta érzett szerelmemre gondoltam és, hogy mennyire boldog vagyok, hogy vele lehetek. Így azt hiszem még okot sem adtam arra, hogy kételkedjen bennem. Ajkaink újból összeforrtak, majd ismét elszakadva az övétől megszabadítottam minden feleslegesnek bizonyult ruhadarabtól egy nagy vigyor kíséretében, majd felülkerekedtem rajta.
- Sokkal jobb. - Mondtam kuncogva, majd csókolgatni kezdtem először a nyakát, majd az állát és végül egy gyengéd csókot leheltem az ajkaira.

Őszintén szólva bármennyire is próbáltam kiverni a fejemből ezt a dolgot, nem ment. Lehet, hogy érez valamit iránta, de ha esetleg rákérdezek akkor én leszek megint az aki nem bízik meg benne. Elvégre én már nem is egyszer csaltam meg és ő megbocsájtott, de az teljesen más lenne ha érez Stefan iránt valamit...Jobb lesz ha ezt kiverem a fejemből és csak a jelenre koncentrálok..Bár ez eléggé nehéz lesz..

Minden egyes érintése tűzként "égette" a bőrömet. Jó érzéssel töltött el, hogy újra vele lehetek..Idővel lekerült rólam a póló is és egy pillanatra elszakadt ajkaimtól, és úgy néztünk egymás szemébe. Ezer millió dolgot ki tudtam olvasni a tekintetéből, de arra a kérdésre ami a legjobban foglalkoztat nem kaptam választ.
Időm se lett volna rászánni magamat, hogy megkérdezzem hisz ismét egymásba forrtak ajkaink.
Lágyan simítottam végig az egész testét amíg vissza nem érkeztem a melltartójához amit egy könnyed mozdulattal pattintottam ki, hogy a szoba másik végébe hajíthassam.

Felemelő érzés volt újra vele lenni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mekkora hülyeség lett volna ha tegnap megtörténnek a dolgok Stefannal. De azt hiszem abban a pillanatban kivételesen sikerült gondolkodnom.
Amit viszont még jó magam sem értek, hogy meg volt egy bizonyos vonzás. Vagyis valamilyen szinten vágytam arra, hogy ajkai az enyémet érintsék, de nem tudom megmagyarázni miért. Talán, mert ott volt mellettem amikor kellett és mindig az én oldalamon állt. Egy kicsit összezavar ez a gondolat. Én Tylert szeretem, de kezdek érezni valamit Stefan iránt is. Valószínűleg csak sajnálat. Csak azt szeretném, hogy boldog legyen. Lehet, hogy boldoggá tudnám őt tenni, de ő nem lenne képes ugyanerre velem. Engem egyedül csak Tyler tehet boldoggá.
Most viszont az ő ágyában vagyok az ő karjai között szóval a legjobb lenne ha ezt az egészet, csak kiverném a fejemből.
Miután levette rólam a nadrágot finoman simogatni kezdtem őt a pólója alatt, majd szépen lassan lehúztam róla egy pillanatra elválva ajkaitól, hogy pár pillanattal később nagyobb szenvedéllyel tapadhassak rá.